Egy keresztény HAZAFI
Text de memorat
Aranyszöveg: „De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie.” Dániel 1:8
Annak érdekében, hogy az Ő szolgáiként, az élő Isten erejével és hatalmával hassunk a bálványimádókra, be kell mutatnunk előttük Iránta érzett tiszteletünket és nagyrabecsülésünket. – The Youth’s Instructor, 1904. július 12.
Dániel története születése előtt több, mint 1200 évvel kezdődött. Isten azt kérte Ábrámtól, hogy hagyja el kényelmes káldeai otthonát, és ő engedelmeskedett. Néhány évvel később, Kánaánba érkezésekor, csodálatos ígéretet kapott: „A te magodnak adom ezt a földet.” (1Móz 12:7) Akkor ez szinte lehetetlennek tűnt, mert népes területről volt szó. (6. v.)
Az elkövetkező években Ábrahám utódai ragaszkodtak ehhez az ígérethez, de annak beteljesedése minden eltelt évtizeddel egyre valószínűtlenebbnek tűnt. A kánaánita lakosság nagyobb létszámú, katonaságuk kiterjedtebb, hadifelszerelésük fejlettebb lett. Ábrahám leszármazottai rabszolgasorsra jutottak Egyiptomban. A századok múlásával sok izraelita teljesen elveszítette Isten ígéretébe vetett reményét.
Isten azonban betartotta ígéretét. Mindenható karjával megszabadította a rabokat a „szolgálat házából”. Nagy lelkesedéssel vonultak ki Izrael gyermekei Egyiptomból, bízva benne, hogy nemsokára az ígéret földjén lakhatnak.
Három hónappal később a Sínai-hegy lábánál táboroztak, ahol megkapták Isten törvényét és szövetséges népévé váltak. Ekkor hallhatták azokat a szavakat, amelyekre oly régen vártak: birtokba vehetik Kánaán földjét. (lásd: 2Móz 23:31) Isten megígérte: „Darazsat is bocsátok el előtted, és kiűzi előled a khivveust, kananeust és khitteust.” (2Móz 23:28)
Majdnem egy évig maradtak ott, miközben a hordozható szentély, a szent sátor építésén dolgoztak. Amikor felépült és felszentelték, Mózes emlékeztette őket, hogy csak akkor maradhatnak meg az ígéret földjén, ha engedelmeskednek Istennek.
Mint egy orvos, aki fokozatosan mind erősebb és erősebb gyógyszereket ír fel a beteg életének megmentése érdekében, Isten is folyamatosan figyelmeztette az izraelitákat, hogy az engedetlenség mind keményebb és keményebb büntetéssel jár majd. Amennyiben a szelíd korlátozások nem lesznek eredményesek, „elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont fegyverrel űzetlek titeket, és pusztasággá lesz a ti földetek, városaitok pedig sivataggá.” (3Móz 26:33)
Majdnem negyven évvel később, élete vége felé közeledve, Mózes megismételte ezt a figyelmeztetést: „Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz… és elvetemedtek… és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt… hamarsággal elvesztek a földről, amelyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon… és az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között.” (5Móz 4:25-27)
Ugyanaz az Isten, aki betartotta ígéretét, hogy Kánaán földjét Ábrahám leszármazottainak adja, azon ígéretét is betartja, hogy engedetlenség esetén elveszi azt. A megújulás és a reformáció időszakai ellenére a nemzet egyre csak távolodott Istentől, míg bűneik felülmúlták azon pogány nemzetek vétkeit, akiket Isten Kánaán földjéről kiűzött előlük.
„És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az ő népének és az ő lakhelyének.” (2Krón 36:15)
Minden hasztalan volt. Sem a kérlelés, sem a figyelmeztetés, sem a büntetés nem használt, mert „az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség.” (16. v.)
Amikor Isten visszavonta tőlük védelmét, Sátán azonnal ellenük fordult, és saját templomukban támadta meg őket. (lásd: 17-2. v.) Megpróbálta visszafordítani a Káldeából kivonuló Ábrahám történetét, ezért leszármazottait visszahurcolták Káldeába.
(lásd: Megbeszélendő kérdések)
Dániel története születése előtt több, mint 1200 évvel kezdődött. Isten azt kérte Ábrámtól, hogy hagyja el kényelmes káldeai otthonát, és ő engedelmeskedett. Néhány évvel később, Kánaánba érkezésekor, csodálatos ígéretet kapott: „A te magodnak adom ezt a földet.” (1Móz 12:7) Akkor ez szinte lehetetlennek tűnt, mert népes területről volt szó. (6. v.)
Az elkövetkező években Ábrahám utódai ragaszkodtak ehhez az ígérethez, de annak beteljesedése minden eltelt évtizeddel egyre valószínűtlenebbnek tűnt. A kánaánita lakosság nagyobb létszámú, katonaságuk kiterjedtebb, hadifelszerelésük fejlettebb lett. Ábrahám leszármazottai rabszolgasorsra jutottak Egyiptomban. A századok múlásával sok izraelita teljesen elveszítette Isten ígéretébe vetett reményét.
Isten azonban betartotta ígéretét. Mindenható karjával megszabadította a rabokat a „szolgálat házából”. Nagy lelkesedéssel vonultak ki Izrael gyermekei Egyiptomból, bízva benne, hogy nemsokára az ígéret földjén lakhatnak.
Három hónappal később a Sínai-hegy lábánál táboroztak, ahol megkapták Isten törvényét és szövetséges népévé váltak. Ekkor hallhatták azokat a szavakat, amelyekre oly régen vártak: birtokba vehetik Kánaán földjét. (lásd: 2Móz 23:31) Isten megígérte: „Darazsat is bocsátok el előtted, és kiűzi előled a khivveust, kananeust és khitteust.” (2Móz 23:28)
Majdnem egy évig maradtak ott, miközben a hordozható szentély, a szent sátor építésén dolgoztak. Amikor felépült és felszentelték, Mózes emlékeztette őket, hogy csak akkor maradhatnak meg az ígéret földjén, ha engedelmeskednek Istennek.
Mint egy orvos, aki fokozatosan mind erősebb és erősebb gyógyszereket ír fel a beteg életének megmentése érdekében, Isten is folyamatosan figyelmeztette az izraelitákat, hogy az engedetlenség mind keményebb és keményebb büntetéssel jár majd. Amennyiben a szelíd korlátozások nem lesznek eredményesek, „elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont fegyverrel űzetlek titeket, és pusztasággá lesz a ti földetek, városaitok pedig sivataggá.” (3Móz 26:33)
Majdnem negyven évvel később, élete vége felé közeledve, Mózes megismételte ezt a figyelmeztetést: „Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz… és elvetemedtek… és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt… hamarsággal elvesztek a földről, amelyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon… és az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között.” (5Móz 4:25-27)
Ugyanaz az Isten, aki betartotta ígéretét, hogy Kánaán földjét Ábrahám leszármazottainak adja, azon ígéretét is betartja, hogy engedetlenség esetén elveszi azt. A megújulás és a reformáció időszakai ellenére a nemzet egyre csak távolodott Istentől, míg bűneik felülmúlták azon pogány nemzetek vétkeit, akiket Isten Kánaán földjéről kiűzött előlük.
„És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az ő népének és az ő lakhelyének.” (2Krón 36:15)
Minden hasztalan volt. Sem a kérlelés, sem a figyelmeztetés, sem a büntetés nem használt, mert „az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség.” (16. v.)
Amikor Isten visszavonta tőlük védelmét, Sátán azonnal ellenük fordult, és saját templomukban támadta meg őket. (lásd: 17-2. v.) Megpróbálta visszafordítani a Káldeából kivonuló Ábrahám történetét, ezért leszármazottait visszahurcolták Káldeába.
(lásd: Megbeszélendő kérdések)
Dániel jelleme kiváló példáját nyújtja annak, mit alkothat Isten kegyelme a bűn következtében elbukott emberből. – Megszentelt élet, 21. old.
Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet.” (Róm 6:23) Istennek akkor is terve volt Izraellel, amikor az összetört és szétszóródott. Ebbe a tervbe a fiatalokat vonta be, akik kiálltak a jó ügy érdekében, Isten törvényéért, akik mertek változtatni, akik egyedül is határozottan kitartottak, és ezt nem féltek mások előtt megvallani.
Számos fiatalt elhurcoltak a babiloni fogságba, és megkímélték életüket. (lásd: 2Kir 20:18, Dán 1:3) Babilonba érve intenzív kiképzésben volt részük, melynek végeztével civil szolgálatot teljesíthettek a királyi udvarban.
A foglyok közül néhányan Isten iránti hűségük miatt váltak ismertté. Dániel könyvében négy ilyen fiatalemberről olvashatunk: Dániel, Sidrák, Misák, Abednégó (lásd: Dán 1:6). Nevük máig fennmaradt, mert Isten megtiszteli azokat, akik Őt tisztelik (lásd: 1Sám 2:30). Előttük volt József és Mózes egyiptomi, valamint a kis szolgálóleányka szíriai fogságának példája. A körülményektől és a következményektől függetlenül ők is határozottan hűségesek maradtak Istenhez. Tanulmányaik nem tartották vissza őket a szombat megtartásától. A világi tudomány nem vette át az ima vagy a törvényről való elmélkedés helyét.
„Úgy tekintették őket, mint rabszolgákat, idegenek voltak, idegen földön.” (lásd: The Youth’s Instructor, 1903. június 4.)
Gyorsan el kellett sajátítaniuk a babiloni nyelvet és kultúrát, és abban az ádáz és versengő környezetben kellett jeleskedniük irodalomból és tudományokból olyannyira, hogy a legkiválóbb káldeusok közül is kitűnjenek. Ugyanakkor el kellett viselniük a sok gúnyolódást és megaláztatást zsidó örökségük és hitük miatt.
Az élet minden területén a királytól függtek, még az ételt is az ő asztaláról kapják. Ők azonban tudták, hogy nem ehetik meg azt a húst, mert nem megfelelően volt feldolgozva és elkészítve (vért és zsírt is tartalmazott), ugyanakkor számukra utálatos és szennyezett volt (lásd: 3Móz 3:17, 3Móz 11:1-47) Részegítő italokat is felszolgáltak, amelyek Isten megtiltott. (lásd: 3Móz 10:9, Péld 23:31).
Az étel és a vendégszeretet fontos helyet foglalt el a babiloni kultúrában. Hatalmas megtiszteltetésnek számított ételt kapni a király asztaláról. Ennek visszautasítása a király megsértésének számított, és ezért Dánielt el is űzhették volna az udvartól, vagy akár meg is ölhették volna. Ő azonban nem tétovázott. Évával ellentétben bízott Isten igéjében és megoldotta, hogy egyszerű, egészséges étrendet követhessen. Ez lényegtelen döntésnek számíthat, mégis nagyon komoly következményekkel jár.
Dániel először Aspenázhoz, az udvarmesterek fejedelméhez fordult, akitől növényi alapú étrendet és vizet kért. (lásd: Dán 1:8,12) Aspenáz, mivel nem ismerte ennek az étrendnek az előnyeit, így válaszolt: „Félek én az én uramtól, a királytól, aki megrendelte a ti ételeteket és italotokat; minek lássa, hogy a ti orcátok hitványabb amaz ifjakénál, akik egykorúak veletek? és így bűnbe kevernétek az én fejemet a királynál.” (10. v.)
Dániel tisztán és világosan felmérte, hogy ez a látszólagos visszautasítás egy lehetőség. Saját maga és három társa nevében újra feltette tehát a kérdést a felügyelőnek: „Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk. Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, akik a király ételével élnek, és aszerint cselekedjél majd a te szolgáiddal.” (12-13. v.)
(lásd: Megbeszélendő kérdések)
Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet.” (Róm 6:23) Istennek akkor is terve volt Izraellel, amikor az összetört és szétszóródott. Ebbe a tervbe a fiatalokat vonta be, akik kiálltak a jó ügy érdekében, Isten törvényéért, akik mertek változtatni, akik egyedül is határozottan kitartottak, és ezt nem féltek mások előtt megvallani.
Számos fiatalt elhurcoltak a babiloni fogságba, és megkímélték életüket. (lásd: 2Kir 20:18, Dán 1:3) Babilonba érve intenzív kiképzésben volt részük, melynek végeztével civil szolgálatot teljesíthettek a királyi udvarban.
A foglyok közül néhányan Isten iránti hűségük miatt váltak ismertté. Dániel könyvében négy ilyen fiatalemberről olvashatunk: Dániel, Sidrák, Misák, Abednégó (lásd: Dán 1:6). Nevük máig fennmaradt, mert Isten megtiszteli azokat, akik Őt tisztelik (lásd: 1Sám 2:30). Előttük volt József és Mózes egyiptomi, valamint a kis szolgálóleányka szíriai fogságának példája. A körülményektől és a következményektől függetlenül ők is határozottan hűségesek maradtak Istenhez. Tanulmányaik nem tartották vissza őket a szombat megtartásától. A világi tudomány nem vette át az ima vagy a törvényről való elmélkedés helyét.
„Úgy tekintették őket, mint rabszolgákat, idegenek voltak, idegen földön.” (lásd: The Youth’s Instructor, 1903. június 4.)
Gyorsan el kellett sajátítaniuk a babiloni nyelvet és kultúrát, és abban az ádáz és versengő környezetben kellett jeleskedniük irodalomból és tudományokból olyannyira, hogy a legkiválóbb káldeusok közül is kitűnjenek. Ugyanakkor el kellett viselniük a sok gúnyolódást és megaláztatást zsidó örökségük és hitük miatt.
Az élet minden területén a királytól függtek, még az ételt is az ő asztaláról kapják. Ők azonban tudták, hogy nem ehetik meg azt a húst, mert nem megfelelően volt feldolgozva és elkészítve (vért és zsírt is tartalmazott), ugyanakkor számukra utálatos és szennyezett volt (lásd: 3Móz 3:17, 3Móz 11:1-47) Részegítő italokat is felszolgáltak, amelyek Isten megtiltott. (lásd: 3Móz 10:9, Péld 23:31).
Az étel és a vendégszeretet fontos helyet foglalt el a babiloni kultúrában. Hatalmas megtiszteltetésnek számított ételt kapni a király asztaláról. Ennek visszautasítása a király megsértésének számított, és ezért Dánielt el is űzhették volna az udvartól, vagy akár meg is ölhették volna. Ő azonban nem tétovázott. Évával ellentétben bízott Isten igéjében és megoldotta, hogy egyszerű, egészséges étrendet követhessen. Ez lényegtelen döntésnek számíthat, mégis nagyon komoly következményekkel jár.
Dániel először Aspenázhoz, az udvarmesterek fejedelméhez fordult, akitől növényi alapú étrendet és vizet kért. (lásd: Dán 1:8,12) Aspenáz, mivel nem ismerte ennek az étrendnek az előnyeit, így válaszolt: „Félek én az én uramtól, a királytól, aki megrendelte a ti ételeteket és italotokat; minek lássa, hogy a ti orcátok hitványabb amaz ifjakénál, akik egykorúak veletek? és így bűnbe kevernétek az én fejemet a királynál.” (10. v.)
Dániel tisztán és világosan felmérte, hogy ez a látszólagos visszautasítás egy lehetőség. Saját maga és három társa nevében újra feltette tehát a kérdést a felügyelőnek: „Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk. Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, akik a király ételével élnek, és aszerint cselekedjél majd a te szolgáiddal.” (12-13. v.)
(lásd: Megbeszélendő kérdések)
Az igazság a legszigorúbb próbákat is kiállja, és Dániel egyszerű alkuja is kiválónak bizonyult. „És tíz nap múlva szebbnek látszék az ő ábrázatuk, és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, akik a király ételével élnek vala.” (Dán 1:15) Ennek eredményeképpen „elvevé azért a felügyelő az ő ételöket és az ő italokul rendelt bort, és ad vala nékik zöldségféléket.” (16. v.)
Dánielt és társait étrendjük tette különlegessé. Isten megáldotta hűségüket (lásd: 17. v.), Ő maga volt a nevelőjük. (lásd: Ézs 54:13)
Diplomaosztójuk előtt egy szóbeli záróvizsgát kellett letenniük Nabukodonozor király előtt. Milyen körültekintéssel készültek erre a pillanatra! Mennyire őszintén imádkoztak! Céljuk nem önmaguk felmagasztalása, hanem Isten dicsőségének bemutatása volt. A mennyben mi is meghallgathatjuk, milyen volt, amikor Nabukodonozor kérdezett, majd figyelmesen hallgatta válaszaikat. A mennyben meghallgathatjuk majd Dániel és három barátja bizonyságtételét akkori érzéseikről. Mennyire izgatottan várták osztályzatuk kihirdetését! Őrzőangyalaiktól a kulisszatitkokat is megtudhatjuk, amikor elmesélik, mennyire komolyan munkálkodtak a babiloni évek alatt.
„A nagy hódító minden leigázott területről Babilonba gyűjtötte a legígéretesebb ifjakat, de mindannyiuk között a zsidó foglyok voltak a legkiválóbbak.” (The Youth’s Instructor, 1903. július 9.) „És minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában valának.” (Dán 1:20) Ennek következtében ezt a négy fiatalt választották ki a királyi udvar legrangosabb tisztségeinek betöltésére.
A Biblia telve van a siker kulcsaival. Isten mindig megajándékozza bölcsességgel azokat, akik élnek „minden igével, amely Istennek szájából származik.” (Mt 4:4)
Dániel sikere a mai diákok számára is elérhető. Tanulmányi előmenetelének egyik nagy titka az alkoholtól való tartózkodás volt. Az alkohol köztudottan tompítja az értelmet, akadályozza a tanulást, és nagymértékben károsítja a rövid- és hosszútávú memóriát. Megakadályozza a magasszintű gondolkodást, a józan ítélőképességet, és használóját megfosztja a bölcsességtől.
Dániel tanulmányi sikerének egy másik titka az a döntés volt, hogy egyszerű, növényi alapú étrendet követett. A növényi alapú étrend segíti a tanulást és fokozza a teljesítményt. Ez számtalanszor bebizonyosodott már. Egy érdekes tanulmányt végeztek New York egyik állami iskolájában. A tanulóknak egy bizonyos ideig kizárólag növényi eredetű ételeket szolgáltak fel. Nem meglepő, hogy ebben az egyetlen kísérleti félévben javult a figyelem és a teljesítmény, csökkent az elhízás.
Azzal, hogy határozottan kiállt elvei mellett, Dániel élete további részére is megalapozta sikerét. „A jellem gyermek- és ifjúkorban a legformálhatóbb. Ekkor kell elsajátítani az önuralmat… A gyermekkorban kialakított szokások bármely természetes adottságnál jobban meghatározzák, hogy az ember győz, vagy alulmarad az élet harcában. Az ifjúkor a magvetés ideje. Eldönti, milyen lesz a termés ebben az életben és az eljövendőben.” (Jézus élete, 101. old.)
Dániel mértékletes életmódja meghosszabbította tevékeny életét. Karrierje 70 éve alatt vezető pozíciókat töltött be a világ két leghatalmasabb birodalmában. „És ott vala Dániel a Cyrus király első esztendejéig.” (Dán 1:21)
(lásd: Megbeszélendő kérdések)
Dánielt és társait étrendjük tette különlegessé. Isten megáldotta hűségüket (lásd: 17. v.), Ő maga volt a nevelőjük. (lásd: Ézs 54:13)
Diplomaosztójuk előtt egy szóbeli záróvizsgát kellett letenniük Nabukodonozor király előtt. Milyen körültekintéssel készültek erre a pillanatra! Mennyire őszintén imádkoztak! Céljuk nem önmaguk felmagasztalása, hanem Isten dicsőségének bemutatása volt. A mennyben mi is meghallgathatjuk, milyen volt, amikor Nabukodonozor kérdezett, majd figyelmesen hallgatta válaszaikat. A mennyben meghallgathatjuk majd Dániel és három barátja bizonyságtételét akkori érzéseikről. Mennyire izgatottan várták osztályzatuk kihirdetését! Őrzőangyalaiktól a kulisszatitkokat is megtudhatjuk, amikor elmesélik, mennyire komolyan munkálkodtak a babiloni évek alatt.
„A nagy hódító minden leigázott területről Babilonba gyűjtötte a legígéretesebb ifjakat, de mindannyiuk között a zsidó foglyok voltak a legkiválóbbak.” (The Youth’s Instructor, 1903. július 9.) „És minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában valának.” (Dán 1:20) Ennek következtében ezt a négy fiatalt választották ki a királyi udvar legrangosabb tisztségeinek betöltésére.
A Biblia telve van a siker kulcsaival. Isten mindig megajándékozza bölcsességgel azokat, akik élnek „minden igével, amely Istennek szájából származik.” (Mt 4:4)
Dániel sikere a mai diákok számára is elérhető. Tanulmányi előmenetelének egyik nagy titka az alkoholtól való tartózkodás volt. Az alkohol köztudottan tompítja az értelmet, akadályozza a tanulást, és nagymértékben károsítja a rövid- és hosszútávú memóriát. Megakadályozza a magasszintű gondolkodást, a józan ítélőképességet, és használóját megfosztja a bölcsességtől.
Dániel tanulmányi sikerének egy másik titka az a döntés volt, hogy egyszerű, növényi alapú étrendet követett. A növényi alapú étrend segíti a tanulást és fokozza a teljesítményt. Ez számtalanszor bebizonyosodott már. Egy érdekes tanulmányt végeztek New York egyik állami iskolájában. A tanulóknak egy bizonyos ideig kizárólag növényi eredetű ételeket szolgáltak fel. Nem meglepő, hogy ebben az egyetlen kísérleti félévben javult a figyelem és a teljesítmény, csökkent az elhízás.
Azzal, hogy határozottan kiállt elvei mellett, Dániel élete további részére is megalapozta sikerét. „A jellem gyermek- és ifjúkorban a legformálhatóbb. Ekkor kell elsajátítani az önuralmat… A gyermekkorban kialakított szokások bármely természetes adottságnál jobban meghatározzák, hogy az ember győz, vagy alulmarad az élet harcában. Az ifjúkor a magvetés ideje. Eldönti, milyen lesz a termés ebben az életben és az eljövendőben.” (Jézus élete, 101. old.)
Dániel mértékletes életmódja meghosszabbította tevékeny életét. Karrierje 70 éve alatt vezető pozíciókat töltött be a világ két leghatalmasabb birodalmában. „És ott vala Dániel a Cyrus király első esztendejéig.” (Dán 1:21)
(lásd: Megbeszélendő kérdések)
I. RÉSZ
1. Miért hívta ki Isten Ábrahámot Babilonból (Káldea)? 1Móz 12:1-3, Pátriárkák és próféták, 125–127. old., Próféták és királyok, 15–22. old.
1. Miért hívta ki Isten Ábrahámot Babilonból (Káldea)? 1Móz 12:1-3, Pátriárkák és próféták, 125–127. old., Próféták és királyok, 15–22. old.
Kánaán lakói jobbak voltak Babilon pogány, bálványimádó lakóinál?
Indokold meg a válaszod. (Lásd: 1Móz 19, 1Móz 26:34-35, 1Móz 28:6-9, Pátriárkák és próféták, 128. old.)
2. Olvasd el 5Móz 4:25-27, 5Móz 30:15-20-at. Isten Ábrahám gyermekeinek ígérte Kánaán földjét. Melyek voltak ígéretének feltételei?
II. RÉSZ
3. A Babilonba hurcolt izraelita fiatalok közül sokan nem voltak hűségesek Istenhez. Miért Dánielnek és három társának a neve maradt fenn? Zsolt 37:9-10, 18-20, 34-38
3. A Babilonba hurcolt izraelita fiatalok közül sokan nem voltak hűségesek Istenhez. Miért Dánielnek és három társának a neve maradt fenn? Zsolt 37:9-10, 18-20, 34-38
III. RÉSZ
4. Milyen döntést hozott Dániel, amely alkalmassá tette a király iskolájában való tanulásra?
4. Milyen döntést hozott Dániel, amely alkalmassá tette a király iskolájában való tanulásra?
5. A tíznapos próba végén miért döntött úgy a felügyelő, hogy egyszerű, növényi alapú étrendet állít össze Dánielnek és társainak?
6. Dániel nyolcvan éves korában is miniszterelnök volt. Miért bizonysága ez a fiatal korban elkezdett egészséges életmód előnyeinek?
7. Szeretnél olyan kiválóan teljesíteni az iskolában és úgy tisztelni Istent, mint Dániel tette? Ennek érdekében milyen változtatásokat kell eszközölnöd étrendedben és életmódodban?
További tanulmányozásra: Próféták és királyok, 479–490, Megszentelt élet, 18–33. old.
A szervezet
Az 1860-as év fordulópontot jelentett a munka előrehaladásában. A 700 dollárt érő nyomdai felszerelés, melyet az emberek adományaiból vásároltunk, majd 1855- ben Battle Creekbe szállítottunk, 1857-ben újabb eszközökkel bővült.
1860-ban a Review and Herald nyomdája az épületet leszámítva már 5000 dollárt ért. Bár White lelkész volt a hivatalos tulajdonos, soha nem tekintette magáénak, mindig azt mondta: „Ez az egyház tulajdona, én csak igazgatom.” Sátán azonban vádaskodó kijelentésekre késztetett néhány ellenséget: „Figyeljétek csak, White lelkész milyen vállalkozást épített ki magának az emberek pénzéből!” Az ilyen feltételezések elhárítására és a gyorsan növekvő szolgálat megfelelő kezelésére a lelkész indíttatást kapott az egyházszervezet megalakítására. Ezt a Review (Szemle) 1860. február 23-i számában dolgozta fel egy cikkben. White lelkész kérésére válaszul március 8-én a következő cikket írtam: „Annak érdekében, hogy ebben az ügyben minden hibát kiküszöböljünk, szükség van egy olyan szervezetre, amely törvényesen kezeli minden tulajdonunkat. (…) Ha nem bűn törvényesen birtokolni tanyákat és szántóföldeket, az egyház tulajdonának ilyen formájú birtokban tartása sem az.” Furcsa módon a március 22-i számban egy köztiszteletben álló testvér azt állította, hogy White és Loughborough lelkészek nevet óhajtanak szerezni maguknak, mint a Bábel tornyának építői. Kijelentette, hogy Babilon felé tartunk, mert egyesíteni akarjuk az egyházat az állammal. A lap következő két számában White lelkész kimerítő választ adott ezekre a feltételezésekre. „Az Úr javait ilyen értelemben csakis az ország törvényei szerint kezelhetjük.” Nincs értelme az egyház javairól beszélni, amennyiben az egyház nem birtokolja törvényesen azokat. 1860 nyarán megbeszélésre bocsátottuk a kérdést a Review-ban, és a szeptember 28. – október 1. között tartott Battle Creek-i közgyűlésen tovább tárgyaltuk a törvényes szervezet kérdését. Megszavazták, hogy minél hamarabb törvényesítsük a kiadót. Ugyanakkor népünk megnevezéséről is szó esett. Ez szintén nézeteltérésekhez vezetett. Egyesek az „Isten Egyháza” nevet javasolták, de elvetettük, mivel nem tartalmazta hitünk egyetlen megkülönböztető jellemzőjét sem. A „hetednapi adventista” megnevezés azonban nemcsak rámutatott a Krisztus közeli eljövetelébe vetett hitünkre, hanem arra is rávilágított, hogy a hetedik napi szombatot ünnepeljük. Végül ez utóbbira esett a választás, csupán egyetlen ember szavazott ellene. A június 9-én Battle Creekben tartott tanácskozás egyik fontos témaköre a szolgálatok elosztása volt. M. E. Cornell lelkészt Ohióba helyezték a nyári időszakra, én pedig T. M. Stewardhoz csatlakoztam a wisconsini sátorba. Első összejövetelünket Marquette-ben tartottuk, egy csodálatos tó partján. A sátorösszejövetel megszervezésével Rufus Baker foglalkozott. A sorozat június 29-től augusztus 4-ig tartott. Majdnem húszan fogadták el az igazságot, köztük a Hallecks család, akik őszinte missziómunkások voltak. Akkoriban meglehetősen szerencsétlen időszak köszöntött a wisconsini munkára. Egy állítólagos hetednapi adventista lelkész érkezett New Englandből, Solomon Wellcome, aki különös elméleteket hirdetett a megszentelődéssel kapcsoltban. Én nem tudtam elfogadni tanításait, de Steward nagyon várta Wellcome beszédét. A július 14-i szombat este után egy alkalommal átadtuk neki a szót. Nekem úgy tűnt, hogy a törvénynek való engedelmességet erőltetettnek véli, míg lelkesen magyarázza, hogy akkor válunk megszenteltté, amikor minden gondolatunk Istentől származik. Mindez, véleményem szerint, fanatizmushoz vezethetett. Sajnálatos módon az új doktrina gyökeret vert. Ennek kapcsán jegyezte meg White testvérnő, hogy „ez a legésszerűtlenebb, legostobább, legvadabbb fanatizmus, amely valaha Wisconsinra borult.”
1860-ban a Review and Herald nyomdája az épületet leszámítva már 5000 dollárt ért. Bár White lelkész volt a hivatalos tulajdonos, soha nem tekintette magáénak, mindig azt mondta: „Ez az egyház tulajdona, én csak igazgatom.” Sátán azonban vádaskodó kijelentésekre késztetett néhány ellenséget: „Figyeljétek csak, White lelkész milyen vállalkozást épített ki magának az emberek pénzéből!” Az ilyen feltételezések elhárítására és a gyorsan növekvő szolgálat megfelelő kezelésére a lelkész indíttatást kapott az egyházszervezet megalakítására. Ezt a Review (Szemle) 1860. február 23-i számában dolgozta fel egy cikkben. White lelkész kérésére válaszul március 8-én a következő cikket írtam: „Annak érdekében, hogy ebben az ügyben minden hibát kiküszöböljünk, szükség van egy olyan szervezetre, amely törvényesen kezeli minden tulajdonunkat. (…) Ha nem bűn törvényesen birtokolni tanyákat és szántóföldeket, az egyház tulajdonának ilyen formájú birtokban tartása sem az.” Furcsa módon a március 22-i számban egy köztiszteletben álló testvér azt állította, hogy White és Loughborough lelkészek nevet óhajtanak szerezni maguknak, mint a Bábel tornyának építői. Kijelentette, hogy Babilon felé tartunk, mert egyesíteni akarjuk az egyházat az állammal. A lap következő két számában White lelkész kimerítő választ adott ezekre a feltételezésekre. „Az Úr javait ilyen értelemben csakis az ország törvényei szerint kezelhetjük.” Nincs értelme az egyház javairól beszélni, amennyiben az egyház nem birtokolja törvényesen azokat. 1860 nyarán megbeszélésre bocsátottuk a kérdést a Review-ban, és a szeptember 28. – október 1. között tartott Battle Creek-i közgyűlésen tovább tárgyaltuk a törvényes szervezet kérdését. Megszavazták, hogy minél hamarabb törvényesítsük a kiadót. Ugyanakkor népünk megnevezéséről is szó esett. Ez szintén nézeteltérésekhez vezetett. Egyesek az „Isten Egyháza” nevet javasolták, de elvetettük, mivel nem tartalmazta hitünk egyetlen megkülönböztető jellemzőjét sem. A „hetednapi adventista” megnevezés azonban nemcsak rámutatott a Krisztus közeli eljövetelébe vetett hitünkre, hanem arra is rávilágított, hogy a hetedik napi szombatot ünnepeljük. Végül ez utóbbira esett a választás, csupán egyetlen ember szavazott ellene. A június 9-én Battle Creekben tartott tanácskozás egyik fontos témaköre a szolgálatok elosztása volt. M. E. Cornell lelkészt Ohióba helyezték a nyári időszakra, én pedig T. M. Stewardhoz csatlakoztam a wisconsini sátorba. Első összejövetelünket Marquette-ben tartottuk, egy csodálatos tó partján. A sátorösszejövetel megszervezésével Rufus Baker foglalkozott. A sorozat június 29-től augusztus 4-ig tartott. Majdnem húszan fogadták el az igazságot, köztük a Hallecks család, akik őszinte missziómunkások voltak. Akkoriban meglehetősen szerencsétlen időszak köszöntött a wisconsini munkára. Egy állítólagos hetednapi adventista lelkész érkezett New Englandből, Solomon Wellcome, aki különös elméleteket hirdetett a megszentelődéssel kapcsoltban. Én nem tudtam elfogadni tanításait, de Steward nagyon várta Wellcome beszédét. A július 14-i szombat este után egy alkalommal átadtuk neki a szót. Nekem úgy tűnt, hogy a törvénynek való engedelmességet erőltetettnek véli, míg lelkesen magyarázza, hogy akkor válunk megszenteltté, amikor minden gondolatunk Istentől származik. Mindez, véleményem szerint, fanatizmushoz vezethetett. Sajnálatos módon az új doktrina gyökeret vert. Ennek kapcsán jegyezte meg White testvérnő, hogy „ez a legésszerűtlenebb, legostobább, legvadabbb fanatizmus, amely valaha Wisconsinra borult.”
Harc a mértéktelenség ellen
Egyetlen fiatalt sem érhet súlyosabb kísértés, mint Dánielt és társait. Ennek a négy zsidó fiatalembernek a király asztaláról kínáltak fel bort és ételt. Ők azonban a mértékletességet választották. Látták, hogy mindenhonnan veszélyek leselkednek rájuk, és a kísértésnek való ellenállás érdekében komoly erőfeszítéseket kell tenniük, majd Istenre bízni a végkifejletet.
A fiataloknak, akik Dánielhez hasonlóan akarnak megállni, a legvégsőkig meg kell feszíteniük lelki erejüket. Együtt kell munkálkodniuk Istennel, majd teljes mértékben bízniuk abban az erőben, amit Ő azoknak ígért, akik alázatos engedelmességgel Hozzá fordulnak. Folyamatos harc folyik az erény és az erkölcstelenség között. Az egyik széthúzó ereje és a másik tiszta elvei egyaránt felülkerekednének. Sátán minden lelket megkörnyékez valamilyen étvággyal kapcsolatos kísértéssel. A mértéktelenség ijesztően gyakori. Bármerre nézünk, ezt a bűnt mindenhol kedvelik. A megfékezésére tett erőfeszítések ellenére egyre növekszik. Nem lehetünk elég őszinték terjedésének megakadályozásába. Törekedjünk felemelni az elesetteket, és megvédeni a gyengéket a kísértéstől. Esendő emberként keveset tehetünk, de a nagy Segítő mellettünk áll. Ne felejtsük el, hogy Krisztus karja elér az emberi szenvedés legmélyebb sötétjébe. Segítséget nyújt még a mértéktelenség borzasztó kísértésének is ellenállni. Nincs ember, aki jobban teljesítene a mértéktelenség elleni harcban, mint az istenfélő fiatalok. Ebben a korban a városainkban élő fiataloknak egyesülniük kellene, hogy határozottan és eltökélten álljanak szembe az önzés és az egészségkárosító szokások minden formájával. Mennyire erős egységet alkothatnának a jó oldalán! Hány lelket megmenthetnének a fiatalokat csábító szórakozóhelyek káros hatásától! A mértéktelenség, az istenkáromlás és a kicsapongás testvérek. Az istenfélő fiatalok fegyverkezzenek fel ezek ellen és álljanak az élre. Írjátok fel a nevetek minden mértékletességi fogadalomra. Így másokat is hasonló cselekvésre késztettek. Egyetlen gyenge kifogás se tántorítson el ennek a lépésnek a megtételétől. Dolgozzatok magatok és mások javára! Azok a fiatalok, akik állítják, hogy hisznek a jelenvaló igazságban, csak akkor járnak el Jézus akarata szerint, ha egyesült erővel ellenállnak a rossznak, amely csábító befolyásával rányomta bélyegét a társadalomra. Minden tőlük telhetőt tegyenek meg annak érdekében, hogy a mértéktelenség erkölcstelen hatásának gátat vessenek. Ha megértik, hogy a mértéktelenség sokakat elcsábított, Isten tisztelői álljanak ki határozottan az ellen a rossz ellen, amely férfiakat és nőket egyaránt a pusztulásba taszít. Jézus követői soha ne szégyelljenek mindenben mértékletességet gyakorolni. Miért kellene egy fiatalnak szégyellnie visszautasítani egy pohár bort, vagy egy korsó habzó sört? A romlott étvágynak való engedés visszautasítása tiszteletre méltó cselekedet. A vétkezés gyávaság, a káros ételek és italok fogyasztásának való engedés gyengeség. A határozott állásfoglalás erős, bátor, nemes tett. A babiloni udvarban Dánielt számos bűn vette körül, de Krisztus segítségével hű maradt. Aki nem tud ellenállni a kísértésnek, amikor az ehhez szükséges minden eszköz a rendelkezésére áll, annak a neve nem kerül be a mennyei könyvbe. Merj Dánielként viselkedni! Merj egyedül is kiállni! Legyen bátorságod a jót cselekedni! Aki gyáván kiegyezik a gonoszok társaságával és meghallgatja tanácsaikat, olyan, mint közülük egy. „Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” Erkölcsi bátorságra van szükség ahhoz, hogy mindenkor ragaszkodjunk a szigorú mértékletesség elveihez. Ennek gyakorlása meglepi azokat, akik nem mindig tartózkodnak teljes mértékben a káros dolgoktól. Hogyan is dolgozhatnánk a reformon, ha alkalmazkodnánk a társaságunk káros szokásaihoz és gyakorlataihoz? A mennyei szent lények figyelemmel kísérik a kísértő és a megkísértett közötti harcot. Ha a megkísértett elfordul a kísértéstől és Jézus erejével győz, az angyalok ujjonganak és örvendeznek, mert Sátán veszített. Krisztus az éhségtől legyengülve vívta meg a harcot az étvágy kísértése ellen és győzte le Sátánt. Jézus nevében és az Ő erejével minden fiatal legyőzheti az ellenséget. Drága ifjú barátaim, haladjatok előre lépésről-lépésre, ameddig minden szokásotok összhangba kerül az élet és egészség törvényeivel. Aki a pusztában legyőzte a kísértéseket, kijelentette: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” – The Youth’s Instructor, 1903. július 16.
A fiataloknak, akik Dánielhez hasonlóan akarnak megállni, a legvégsőkig meg kell feszíteniük lelki erejüket. Együtt kell munkálkodniuk Istennel, majd teljes mértékben bízniuk abban az erőben, amit Ő azoknak ígért, akik alázatos engedelmességgel Hozzá fordulnak. Folyamatos harc folyik az erény és az erkölcstelenség között. Az egyik széthúzó ereje és a másik tiszta elvei egyaránt felülkerekednének. Sátán minden lelket megkörnyékez valamilyen étvággyal kapcsolatos kísértéssel. A mértéktelenség ijesztően gyakori. Bármerre nézünk, ezt a bűnt mindenhol kedvelik. A megfékezésére tett erőfeszítések ellenére egyre növekszik. Nem lehetünk elég őszinték terjedésének megakadályozásába. Törekedjünk felemelni az elesetteket, és megvédeni a gyengéket a kísértéstől. Esendő emberként keveset tehetünk, de a nagy Segítő mellettünk áll. Ne felejtsük el, hogy Krisztus karja elér az emberi szenvedés legmélyebb sötétjébe. Segítséget nyújt még a mértéktelenség borzasztó kísértésének is ellenállni. Nincs ember, aki jobban teljesítene a mértéktelenség elleni harcban, mint az istenfélő fiatalok. Ebben a korban a városainkban élő fiataloknak egyesülniük kellene, hogy határozottan és eltökélten álljanak szembe az önzés és az egészségkárosító szokások minden formájával. Mennyire erős egységet alkothatnának a jó oldalán! Hány lelket megmenthetnének a fiatalokat csábító szórakozóhelyek káros hatásától! A mértéktelenség, az istenkáromlás és a kicsapongás testvérek. Az istenfélő fiatalok fegyverkezzenek fel ezek ellen és álljanak az élre. Írjátok fel a nevetek minden mértékletességi fogadalomra. Így másokat is hasonló cselekvésre késztettek. Egyetlen gyenge kifogás se tántorítson el ennek a lépésnek a megtételétől. Dolgozzatok magatok és mások javára! Azok a fiatalok, akik állítják, hogy hisznek a jelenvaló igazságban, csak akkor járnak el Jézus akarata szerint, ha egyesült erővel ellenállnak a rossznak, amely csábító befolyásával rányomta bélyegét a társadalomra. Minden tőlük telhetőt tegyenek meg annak érdekében, hogy a mértéktelenség erkölcstelen hatásának gátat vessenek. Ha megértik, hogy a mértéktelenség sokakat elcsábított, Isten tisztelői álljanak ki határozottan az ellen a rossz ellen, amely férfiakat és nőket egyaránt a pusztulásba taszít. Jézus követői soha ne szégyelljenek mindenben mértékletességet gyakorolni. Miért kellene egy fiatalnak szégyellnie visszautasítani egy pohár bort, vagy egy korsó habzó sört? A romlott étvágynak való engedés visszautasítása tiszteletre méltó cselekedet. A vétkezés gyávaság, a káros ételek és italok fogyasztásának való engedés gyengeség. A határozott állásfoglalás erős, bátor, nemes tett. A babiloni udvarban Dánielt számos bűn vette körül, de Krisztus segítségével hű maradt. Aki nem tud ellenállni a kísértésnek, amikor az ehhez szükséges minden eszköz a rendelkezésére áll, annak a neve nem kerül be a mennyei könyvbe. Merj Dánielként viselkedni! Merj egyedül is kiállni! Legyen bátorságod a jót cselekedni! Aki gyáván kiegyezik a gonoszok társaságával és meghallgatja tanácsaikat, olyan, mint közülük egy. „Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” Erkölcsi bátorságra van szükség ahhoz, hogy mindenkor ragaszkodjunk a szigorú mértékletesség elveihez. Ennek gyakorlása meglepi azokat, akik nem mindig tartózkodnak teljes mértékben a káros dolgoktól. Hogyan is dolgozhatnánk a reformon, ha alkalmazkodnánk a társaságunk káros szokásaihoz és gyakorlataihoz? A mennyei szent lények figyelemmel kísérik a kísértő és a megkísértett közötti harcot. Ha a megkísértett elfordul a kísértéstől és Jézus erejével győz, az angyalok ujjonganak és örvendeznek, mert Sátán veszített. Krisztus az éhségtől legyengülve vívta meg a harcot az étvágy kísértése ellen és győzte le Sátánt. Jézus nevében és az Ő erejével minden fiatal legyőzheti az ellenséget. Drága ifjú barátaim, haladjatok előre lépésről-lépésre, ameddig minden szokásotok összhangba kerül az élet és egészség törvényeivel. Aki a pusztában legyőzte a kísértéseket, kijelentette: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” – The Youth’s Instructor, 1903. július 16.
MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Volt-e valaha bármely fiatal súlyosabb kísértésben, mint Dániel és társai? Mi volt az ő kísértésük?
1. Volt-e valaha bármely fiatal súlyosabb kísértésben, mint Dániel és társai? Mi volt az ő kísértésük?
2. Mit ismertek fel, mit kell megtenniük, ha ellenállnak a kísértésnek? (két dolog)
Mit tegyenek a fiatalok, ha Dánielhez szeretnének hasonlítani?
3. Kik képesek a legjobban teljesíteni a mértéktelenséggel vívott harcban?
4. Mit tegyenek a hívő fiatalok, hogy Jézus akarata szerint járjanak el?
5. Mit ne szégyelljenek soha Jézus követői?
6. Fogalmazz meg egy rossz szokásra vonatkozó visszautasítást!
Fogalmazd meg, mit jelent felhagyni a káros ételek és italok fogyasztásának szokásával!
7. Mi teszi boldoggá az angyalokat?
Egy tanár hiányzik az óráról – 1. rész
Scott Griswold lelkész
„És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” Lukács 12:47,48
Leng újra hiányzott az iskolából” – aggodalmaskodott az anyukája. „Mindenhol kerestem, és végül a barátainál találtam rá. Együtt játszottak. Nem tetszik nekem a társasága. Bajba kerül, ha nem teszünk valamit.” Leng apukája megrázta a fejét. „Nem tudom, mit tehetnénk. Egyszerűen nem hallgat ránk.” Az iskolai év végén a szülők elmentek Leng iskolájába, hogy leellenőrizzék tanulmányi előmenetelét. Az egész munkafüzetben csak két lecke volt kitöltve. Tudták, hogy tenniük kell valamit, mert ha nem, felnőtt korában ugyanolyan szegény lesz, mint a szülei. Valamilyen módon kapcsolatba kerültek az ASAP Feed and Read (Táplálj és Olvass) oktatási programjával. Nagyon hálásak voltak, hogy átírattathatják Lenget egy olyan iskolába, ahol odaadó tanárok és szerető környezet veszi körül. De vajon járni fog rendszeresen, vagy ugyanúgy ellóg órákról, mint azelőtt? Lengnek tetszett az új iskola. Egyre jobban tanult, és egészen kiváló eredményeket ért el írás és matematika terén. Egy nap felbukkant a gyülekezetben, ahova a diákok nagy része szombatonként járt. Nagyon jól érezte magát. Nemsokára már készségesen olvasta a Bibliát és részt vett a beszélgetésekben. Hang Dara lelkész, aki az iskolát is felülvizsgálta, felismerte Leng jó képességeit és megkérdezte tőle: „Szeretnél megtanulni prédikálni?” Természetesen, de vajon lehetséges lenne ez számára? Ez a fiú, aki korábban annyira engedetlen volt, elhatározta, hogy egy napon lelkész lesz. Mi idézhette elő benne ezt a fordulatot? Isten szeretete, amely Jézust szerető, odaadó és kedves tanárokon keresztül árad a tanulók felé. Egyikük, Socheat, ötödik osztályosokat tanít. „Pontosan olyan voltam, mint Leng. Lógtam az iskolából, aggodalomba ejtettem a szüleimet, mert mindig elcsavarogtam a barátaimmal. Isten segített megváltozni, és most én is segíthetek ezeknek a gyerekeknek” – mondta. Socheat nem mesélte el kereszténnyé válásának történetét, de megosztott velünk egy esetet, amely meghatározó volt jellemfejlődésére. Egy olyan eseményt, amely azzá a személlyé tette, aki most a Lenghez hasonló fiúkon segíthet. Első éves egyetemista volt. Ő sem tudja hogyan, de nagyrészt szülei szidásainak köszönhetően jutott el idáig. Most már kitűzött célja volt a tanári pálya és készségesen tanult. A gond az volt, hogy az egyik tantárgyból péntek este tartották a kurzusokat. Hetednapi adventista keresztényként tudta, hogy a teremtéskor Isten megszentelte a hét hetedik napját, napnyugtától napnyugtáig, vagyis péntek estétől szombat estig. Amióta keresztény lett, mindig Teremtője tiszteletére törekedett, és a szombat huszonnégy órájára félretette foglalatosságait és tanulmányait. De hogyan hiányozhatna minden héten az óráról anélkül, hogy megbukna? Fontos ez egyáltalán? Éppen annyira lényeges? Socheat szerette Istent, és nagyon hálás volt Jézusnak, amiért meghalt az ő sok bűnéért. Tudta, hogy a szombat a Tízparancsolat szívében van, és nem akarta engedetlenségével szomorítani Megváltóját. Elhatározta, hogy minden péntek este elmegy a gyülekezetbe imádni Istent. Időközben a hiányzásai csak egyre gyűltek. Végül behívatták az igazgatói irodába. „Socheat, mi a gond? Nem tanulhatsz itt tovább, ha megbuksz egy főtantárgyból, amiért nem jársz be órára. Hagyd ezt abba.” Az igazgató nem adott alkalmat, hogy bármit is megmagyarázzon.
„És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” Lukács 12:47,48
Leng újra hiányzott az iskolából” – aggodalmaskodott az anyukája. „Mindenhol kerestem, és végül a barátainál találtam rá. Együtt játszottak. Nem tetszik nekem a társasága. Bajba kerül, ha nem teszünk valamit.” Leng apukája megrázta a fejét. „Nem tudom, mit tehetnénk. Egyszerűen nem hallgat ránk.” Az iskolai év végén a szülők elmentek Leng iskolájába, hogy leellenőrizzék tanulmányi előmenetelét. Az egész munkafüzetben csak két lecke volt kitöltve. Tudták, hogy tenniük kell valamit, mert ha nem, felnőtt korában ugyanolyan szegény lesz, mint a szülei. Valamilyen módon kapcsolatba kerültek az ASAP Feed and Read (Táplálj és Olvass) oktatási programjával. Nagyon hálásak voltak, hogy átírattathatják Lenget egy olyan iskolába, ahol odaadó tanárok és szerető környezet veszi körül. De vajon járni fog rendszeresen, vagy ugyanúgy ellóg órákról, mint azelőtt? Lengnek tetszett az új iskola. Egyre jobban tanult, és egészen kiváló eredményeket ért el írás és matematika terén. Egy nap felbukkant a gyülekezetben, ahova a diákok nagy része szombatonként járt. Nagyon jól érezte magát. Nemsokára már készségesen olvasta a Bibliát és részt vett a beszélgetésekben. Hang Dara lelkész, aki az iskolát is felülvizsgálta, felismerte Leng jó képességeit és megkérdezte tőle: „Szeretnél megtanulni prédikálni?” Természetesen, de vajon lehetséges lenne ez számára? Ez a fiú, aki korábban annyira engedetlen volt, elhatározta, hogy egy napon lelkész lesz. Mi idézhette elő benne ezt a fordulatot? Isten szeretete, amely Jézust szerető, odaadó és kedves tanárokon keresztül árad a tanulók felé. Egyikük, Socheat, ötödik osztályosokat tanít. „Pontosan olyan voltam, mint Leng. Lógtam az iskolából, aggodalomba ejtettem a szüleimet, mert mindig elcsavarogtam a barátaimmal. Isten segített megváltozni, és most én is segíthetek ezeknek a gyerekeknek” – mondta. Socheat nem mesélte el kereszténnyé válásának történetét, de megosztott velünk egy esetet, amely meghatározó volt jellemfejlődésére. Egy olyan eseményt, amely azzá a személlyé tette, aki most a Lenghez hasonló fiúkon segíthet. Első éves egyetemista volt. Ő sem tudja hogyan, de nagyrészt szülei szidásainak köszönhetően jutott el idáig. Most már kitűzött célja volt a tanári pálya és készségesen tanult. A gond az volt, hogy az egyik tantárgyból péntek este tartották a kurzusokat. Hetednapi adventista keresztényként tudta, hogy a teremtéskor Isten megszentelte a hét hetedik napját, napnyugtától napnyugtáig, vagyis péntek estétől szombat estig. Amióta keresztény lett, mindig Teremtője tiszteletére törekedett, és a szombat huszonnégy órájára félretette foglalatosságait és tanulmányait. De hogyan hiányozhatna minden héten az óráról anélkül, hogy megbukna? Fontos ez egyáltalán? Éppen annyira lényeges? Socheat szerette Istent, és nagyon hálás volt Jézusnak, amiért meghalt az ő sok bűnéért. Tudta, hogy a szombat a Tízparancsolat szívében van, és nem akarta engedetlenségével szomorítani Megváltóját. Elhatározta, hogy minden péntek este elmegy a gyülekezetbe imádni Istent. Időközben a hiányzásai csak egyre gyűltek. Végül behívatták az igazgatói irodába. „Socheat, mi a gond? Nem tanulhatsz itt tovább, ha megbuksz egy főtantárgyból, amiért nem jársz be órára. Hagyd ezt abba.” Az igazgató nem adott alkalmat, hogy bármit is megmagyarázzon.
Studiul 1, 30 június - 5 július
