Kézírás A FALON
Text de memorat
Aranyszöveg: „Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek. Jaj a gonosznak, gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki.” Ézsaiás 3:11-12
Belsazár szórakozása és önfelmagasztalása elhomályosított elméjében egy tanulságot, melyet soha nem lett volna szabad elfelejtenie. (…) Ez a veszély leselkedik ma is a meggondolatlan, vakmerő fiatalokra. – The Youth’s Instructor, 1898. május 19.
A Biblia szerint a világi szórakozás rossz, hiszen mindig keserűséggel, szomorúsággal végződik. Heródes születésnapi mulatsága, zenéjével, lakomájával, borával, táncával, Keresztelő János lefejezésével végződött. Az izraeliták aranyborjú-szentelő mulatságát is éneklés, tánc, lakoma és ivás kísérte, és ezrek halálával zárult. Ahasvérus nagy evés-ivása és ünneplése is rosszul, a király válásával fejeződött be. (lásd: Mt 14:6-11, 2Móz 32:6-28, Eszt 1:5-21)
A történelmi feljegyzések egyik legszokatlanabb és legrendhagyóbb mulatsága Babilonban történt. „Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.” (Dán 5:1) „A jómód és a királyi hatalom által nyújtott minden szórakozás egyesült ennek az eseménynek a pompájában. Minden volt, ami a testi örömöket és kívánságokat kielégítse. A hercegek és a főemberek víz helyett itták a bort, és engedtek mámorító befolyásának.” (The Review and Herald, 1881. február 8.)
Furcsa időzítés volt egy ilyen lakomára, hiszen a várost már körülvették az ellenség elszánt és jól felszerelt csapatai. Belsazár azonban biztonságban érezte magát. Azt hitte, hogy Babilon ostroma sikertelen lesz, hisz a várost erős falak védelmezik és húsz évre elegendő élelem van a falakon belül. Víz is volt bőségesen az Eufráteszből, Nyugat-Ázsia leghosszabb folyójából. Belsazár jól ismerte nagyapja álmát, mely szerint Babilont egyszer legyőzi egy másik hatalom. Lehet séges, hogy még Ézsaiás próféciájának is hallotta hírét, hogy Babilon bukását Círusz okozza majd (lásd: Ézsa 44:28, 45:1). Azonban figyelmen kívül hagyta a zsidók Istenét és nem vette komolyan az ítéletről szóló próféciákat.
Mámoros hősködéssel eltelve Belsazár király úgy döntött, gúnyt űz Izrael Istenéből, és parancsot adott, „hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.” (Dán 5:2)
A parancsnak engedelmeskedtek, a szent edényeket előhozták, és „ivának azokból a király és az ő fő
emberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket.” (3, 4. v.)
Belsazár részegsége azonban nem mentség szentségtelenségére. „Aki a részegítő poharat ajkához emeli, az felelős mindazért az igazságtalanságért, amit ittas állapotban elkövethet.” (Jézus élete, 222. old.)
Bár nem tudatosította, az utolsó figyelmeztetést utasította vissza. Elhanyagolta az utolsó kegyelmi ajánlatot, félredobta az utolsó esélyt. Ez volt királyságának utolsó napja. Belsazár most tanulta meg azt az igazságot, amelyet korábban visszautasított: „a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán.” (Dán 4:14)
Jelen volt egy hívatlan vendég, aki nemsokára véget vet a mulatozásnak. Egy Megfigyelő, aki látta tiszteletlenségét és istentelenségét. A király menny elleni lázadása elérte végső határát. „Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala.” (Dán 5:5)
A Biblia szerint a világi szórakozás rossz, hiszen mindig keserűséggel, szomorúsággal végződik. Heródes születésnapi mulatsága, zenéjével, lakomájával, borával, táncával, Keresztelő János lefejezésével végződött. Az izraeliták aranyborjú-szentelő mulatságát is éneklés, tánc, lakoma és ivás kísérte, és ezrek halálával zárult. Ahasvérus nagy evés-ivása és ünneplése is rosszul, a király válásával fejeződött be. (lásd: Mt 14:6-11, 2Móz 32:6-28, Eszt 1:5-21)
A történelmi feljegyzések egyik legszokatlanabb és legrendhagyóbb mulatsága Babilonban történt. „Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.” (Dán 5:1) „A jómód és a királyi hatalom által nyújtott minden szórakozás egyesült ennek az eseménynek a pompájában. Minden volt, ami a testi örömöket és kívánságokat kielégítse. A hercegek és a főemberek víz helyett itták a bort, és engedtek mámorító befolyásának.” (The Review and Herald, 1881. február 8.)
Furcsa időzítés volt egy ilyen lakomára, hiszen a várost már körülvették az ellenség elszánt és jól felszerelt csapatai. Belsazár azonban biztonságban érezte magát. Azt hitte, hogy Babilon ostroma sikertelen lesz, hisz a várost erős falak védelmezik és húsz évre elegendő élelem van a falakon belül. Víz is volt bőségesen az Eufráteszből, Nyugat-Ázsia leghosszabb folyójából. Belsazár jól ismerte nagyapja álmát, mely szerint Babilont egyszer legyőzi egy másik hatalom. Lehet séges, hogy még Ézsaiás próféciájának is hallotta hírét, hogy Babilon bukását Círusz okozza majd (lásd: Ézsa 44:28, 45:1). Azonban figyelmen kívül hagyta a zsidók Istenét és nem vette komolyan az ítéletről szóló próféciákat.
Mámoros hősködéssel eltelve Belsazár király úgy döntött, gúnyt űz Izrael Istenéből, és parancsot adott, „hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.” (Dán 5:2)
A parancsnak engedelmeskedtek, a szent edényeket előhozták, és „ivának azokból a király és az ő fő
emberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket.” (3, 4. v.)
Belsazár részegsége azonban nem mentség szentségtelenségére. „Aki a részegítő poharat ajkához emeli, az felelős mindazért az igazságtalanságért, amit ittas állapotban elkövethet.” (Jézus élete, 222. old.)
Bár nem tudatosította, az utolsó figyelmeztetést utasította vissza. Elhanyagolta az utolsó kegyelmi ajánlatot, félredobta az utolsó esélyt. Ez volt királyságának utolsó napja. Belsazár most tanulta meg azt az igazságot, amelyet korábban visszautasított: „a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán.” (Dán 4:14)
Jelen volt egy hívatlan vendég, aki nemsokára véget vet a mulatozásnak. Egy Megfigyelő, aki látta tiszteletlenségét és istentelenségét. A király menny elleni lázadása elérte végső határát. „Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala.” (Dán 5:5)
A mulatság hirtelen véget ért. „Elhalkult a zsivajgó jókedv, miközben az emberek valami leírhatatlan rémülettől megdermedve figyelték a kezet, amely lassan rajzolta a titokzatos betűket. Filmszerűen pergett le előttük gonosz életük cselekedetei. Mintha az örökkévaló Isten ítélőszéke előtt álltak volna, akinek hatalmával épp akkor dacoltak. Ahol néhány pillanattal előbb hangos jókedv és istenkáromló élcelődés hallatszott, az most fakó arcok és kétségbeesett jajveszékelés színtere lett. Amikor Isten megfélemlíti az embert, akkor nem tudja elrejteni rettegését.” (Próféták és királyok, 524. old.)
A leghibásabb, de a legrémültebb is maga a király volt. „Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.” (Dán 5:6) Hívatta bölcseit, és komoly előléptetést ígért nekik, ha elolvassák neki az írást. Azonban azok nem voltak jobban hasznára, mint annak idején Nabukodonozor emberei az álom megfejtésében.
Dánielt évekig elhanyagolták, de ebben a válsághelyzetben Nabukodonozor királynéja, Belsazár nagymamája (talán házassági kapcsolat által), okos javaslattal állt elő. „Van egy férfiú a te országodban, akiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtaték benne (…). Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hvattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.” (11, 12. v.)
Késő éjjel volt már, amikor a nyolcvanas éveit taposó Dánielt sürgősen a királyi bálterembe hívatták, kérve, hogy magyarázza meg a falon ragyogó tüzes szavak értelmét. Belsazár királyi ruházatot, arany nyakláncot és a királyság harmadik legmagasabb rangját ígérte neki a magyarázatért cserébe. Babilon mulandó kincsei azonban nem vonzották az idős államférfit. Így válaszolt: „Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.” (17. v.)
Dániel ünnepélyesen, Nabukodonozor történetével, annak Istentől kapott hatalmával és tekintélyével, büszkeségével, majd büntetésével kezdte beszédét, és szomorúan közölte: „És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.” (22. v.) „A tényekkel, melyek tanulságára szolgálhattak volna, mit sem törődött, mintha meg sem történtek volna. Bűnözött, mint nagyatyja. Elég vakmerő volt, hogy elkövesse ugyanazokat a bűnöket, amelyek miatt Isten ítéletei sújtották Nabukodonozort. Ítélet zúdult rá, nemcsak a saját gonoszságaiért, hanem azért is, mert nem használta fel alkalmait, sem képességeit és lehetőségeit, hogy helyesen cselekedjék.” (Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 436. old.)
A babiloni birodalom utolsó éjszakája sok tanulságot tartogat számunkra. Belsazár bűnei meglehetősen közönségesek: feledékenység, hanyagság, büszkeség. Ezek azonban nagy bűnök. „Isten az ítélet napján nem azért kárhoztatja az embert, mert őszintén elhitte a hazugságot, vagy tévedésében lelkiismeretesen járt el, Az ítélet azért sújtja, mert nem élt az alkalommal, hogy megismerje az igazságot. A hitetlent nem azért ítéli el, mert hitetlen volt, hanem azért, mert nem ragadta meg a rendelkezésére álló lehetőségeket, amelyek által kereszténnyé válhatott volna.” (i.m., 437. old.)
A leghibásabb, de a legrémültebb is maga a király volt. „Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.” (Dán 5:6) Hívatta bölcseit, és komoly előléptetést ígért nekik, ha elolvassák neki az írást. Azonban azok nem voltak jobban hasznára, mint annak idején Nabukodonozor emberei az álom megfejtésében.
Dánielt évekig elhanyagolták, de ebben a válsághelyzetben Nabukodonozor királynéja, Belsazár nagymamája (talán házassági kapcsolat által), okos javaslattal állt elő. „Van egy férfiú a te országodban, akiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtaték benne (…). Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hvattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.” (11, 12. v.)
Késő éjjel volt már, amikor a nyolcvanas éveit taposó Dánielt sürgősen a királyi bálterembe hívatták, kérve, hogy magyarázza meg a falon ragyogó tüzes szavak értelmét. Belsazár királyi ruházatot, arany nyakláncot és a királyság harmadik legmagasabb rangját ígérte neki a magyarázatért cserébe. Babilon mulandó kincsei azonban nem vonzották az idős államférfit. Így válaszolt: „Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.” (17. v.)
Dániel ünnepélyesen, Nabukodonozor történetével, annak Istentől kapott hatalmával és tekintélyével, büszkeségével, majd büntetésével kezdte beszédét, és szomorúan közölte: „És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.” (22. v.) „A tényekkel, melyek tanulságára szolgálhattak volna, mit sem törődött, mintha meg sem történtek volna. Bűnözött, mint nagyatyja. Elég vakmerő volt, hogy elkövesse ugyanazokat a bűnöket, amelyek miatt Isten ítéletei sújtották Nabukodonozort. Ítélet zúdult rá, nemcsak a saját gonoszságaiért, hanem azért is, mert nem használta fel alkalmait, sem képességeit és lehetőségeit, hogy helyesen cselekedjék.” (Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 436. old.)
A babiloni birodalom utolsó éjszakája sok tanulságot tartogat számunkra. Belsazár bűnei meglehetősen közönségesek: feledékenység, hanyagság, büszkeség. Ezek azonban nagy bűnök. „Isten az ítélet napján nem azért kárhoztatja az embert, mert őszintén elhitte a hazugságot, vagy tévedésében lelkiismeretesen járt el, Az ítélet azért sújtja, mert nem élt az alkalommal, hogy megismerje az igazságot. A hitetlent nem azért ítéli el, mert hitetlen volt, hanem azért, mert nem ragadta meg a rendelkezésére álló lehetőségeket, amelyek által kereszténnyé válhatott volna.” (i.m., 437. old.)
Isten elől semmit nem rejthetünk el. Nem bújhatunk el a számadás elől. Bárhol vagyunk, bármit teszünk, felelősek vagyunk Neki, akié vagyunk a teremtés és a megváltás által. – Sermons and Talks, 1. köt., 216. old.
Az ítélet ideje nem megfelelő a mulatozásra. „Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket dicséréd, akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te utad, nem dicsőítetted.” (Dán 5:23)
Ezután Dániel elolvasta és megmagyarázta a feliratot: „MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN!” (25. v.)
A „MENE” azt jelentette, hogy a királyok, királyságok egyénenként megmérettek Isten igazságának mérlegén. Isten minden személynek vagy nemzetnek ad egy bizonyos időt, de nem engedi meg, hogy a bűn és a lázadás örökké tartson.
A „TEKEL” azt jelentette, hogy Belsazár és a babiloni birodalom elérte bűnössége határát. „Megmérettél a mérlegen és híjával találtattál.” (27. v.)
A „PERESZ” rámutatott, hogy a babiloni birodalom két részre oszlik, a médek és a perzsák kezébe kerül. A király még nem tudta, de abban a pillanatban már perzsa katonák masíroztak át az őrizetlenül hagyott kapukon át Babilonba.
Amikor Dániel befejezte beszédét, a király megparancsolta, hogy öltöztessék királyi ruhákba, és nyakára helyezzenek arany nyakláncot. A harmadik legnagyobb rangra emelte a királyságban, ahogy megígérte. (Belsazár tulajdonképpen a királyság második embere volt, mivel apja társuralkodójaként kormányzott.) Ez volt Belsazár utolsó hivatalos parancsa, mert „ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya, és a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.” (30,31. v.)
Belsazár túl későn tanulta meg, mennyire mulandó a bűn gyönyöre. Mi azonban tanulhatunk a tapasztalatából. Mit mond el szívünk állapotáról, ha élvezzük a bűn bármilyen formáját? „Ha ismernétek Istent, ha valóban megtértetek volna, akkor nem kedvelnétek a bűnös dolgokat. Istenfélelem tölt el benneteket, amikor felnéztek a Kálváriára, és feltárul előttetek a bűn gyűlöletes volta, hogy megláthassátok azt a hatalmas szeretetet, mellyel Isten felétek fordul, és ne keressétek a bűnös hajlamokat.” (1888 Materials, 961. old.) Reményteljesek számodra ezek a szavak? Mi a megoldás, ha szereted a bűnt? Hogyan tudod meggyűlölni?
Dániel könyvének 5. fejezete számos egyszerű, mégis nagyon lényeges tanulságot tartalmaz. Senki nem engedheti meg magának az élvezeteket és a szórakozást, amikor komoly odaszentelődésre és a bűn gyűlöletére lenne szükség. Isten megismerésével, figyelmeztetéseinek komolyan vételével nem várhatunk idős korunkig. Veszélyes figyelmen kívül hagyni azon tanulságokat, melyeket szüleink vagy mások hibájából leszűrhetünk. Ne feledjük, hogy Isten tanúként mindig jelen van, ismeri gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket. Az ítélet fényében kell beszélnünk és cselekednünk, „mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor 5:10)
És egy másik fontos lecke: hűségünkkel idős korunkban is megtiszteljük Istent. Az ifjú Belsazár aznap éjjel meghalt, de az idős Dániel nem. Istennek még terve és feladata volt szolgája számára a médek és perzsák királyságában.
Az ítélet ideje nem megfelelő a mulatozásra. „Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket dicséréd, akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te utad, nem dicsőítetted.” (Dán 5:23)
Ezután Dániel elolvasta és megmagyarázta a feliratot: „MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN!” (25. v.)
A „MENE” azt jelentette, hogy a királyok, királyságok egyénenként megmérettek Isten igazságának mérlegén. Isten minden személynek vagy nemzetnek ad egy bizonyos időt, de nem engedi meg, hogy a bűn és a lázadás örökké tartson.
A „TEKEL” azt jelentette, hogy Belsazár és a babiloni birodalom elérte bűnössége határát. „Megmérettél a mérlegen és híjával találtattál.” (27. v.)
A „PERESZ” rámutatott, hogy a babiloni birodalom két részre oszlik, a médek és a perzsák kezébe kerül. A király még nem tudta, de abban a pillanatban már perzsa katonák masíroztak át az őrizetlenül hagyott kapukon át Babilonba.
Amikor Dániel befejezte beszédét, a király megparancsolta, hogy öltöztessék királyi ruhákba, és nyakára helyezzenek arany nyakláncot. A harmadik legnagyobb rangra emelte a királyságban, ahogy megígérte. (Belsazár tulajdonképpen a királyság második embere volt, mivel apja társuralkodójaként kormányzott.) Ez volt Belsazár utolsó hivatalos parancsa, mert „ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya, és a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.” (30,31. v.)
Belsazár túl későn tanulta meg, mennyire mulandó a bűn gyönyöre. Mi azonban tanulhatunk a tapasztalatából. Mit mond el szívünk állapotáról, ha élvezzük a bűn bármilyen formáját? „Ha ismernétek Istent, ha valóban megtértetek volna, akkor nem kedvelnétek a bűnös dolgokat. Istenfélelem tölt el benneteket, amikor felnéztek a Kálváriára, és feltárul előttetek a bűn gyűlöletes volta, hogy megláthassátok azt a hatalmas szeretetet, mellyel Isten felétek fordul, és ne keressétek a bűnös hajlamokat.” (1888 Materials, 961. old.) Reményteljesek számodra ezek a szavak? Mi a megoldás, ha szereted a bűnt? Hogyan tudod meggyűlölni?
Dániel könyvének 5. fejezete számos egyszerű, mégis nagyon lényeges tanulságot tartalmaz. Senki nem engedheti meg magának az élvezeteket és a szórakozást, amikor komoly odaszentelődésre és a bűn gyűlöletére lenne szükség. Isten megismerésével, figyelmeztetéseinek komolyan vételével nem várhatunk idős korunkig. Veszélyes figyelmen kívül hagyni azon tanulságokat, melyeket szüleink vagy mások hibájából leszűrhetünk. Ne feledjük, hogy Isten tanúként mindig jelen van, ismeri gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket. Az ítélet fényében kell beszélnünk és cselekednünk, „mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor 5:10)
És egy másik fontos lecke: hűségünkkel idős korunkban is megtiszteljük Istent. Az ifjú Belsazár aznap éjjel meghalt, de az idős Dániel nem. Istennek még terve és feladata volt szolgája számára a médek és perzsák királyságában.
I. RÉSZ
1. A szombat megrontása miben hasonlít Belsazár azon bűnéhez, hogy borivásra használta a szent edényeket? 3Móz 19:30, Ézs 58:13-14, Ez 20:11-20
1. A szombat megrontása miben hasonlít Belsazár azon bűnéhez, hogy borivásra használta a szent edényeket? 3Móz 19:30, Ézs 58:13-14, Ez 20:11-20
A tized saját célokra való felhasználása is ugyanide sorolható? 3Móz 27:31, Mal 3:8-10
2. Miért teszi Isten felelőssé az embereket az ittas állapotban elkövetett vétkeikért?
II. RÉSZ
3. Hogyan érezte magát Belsazár, amikor Isten félbeszakította gonosz mulatozását? Dán 5:6
3. Hogyan érezte magát Belsazár, amikor Isten félbeszakította gonosz mulatozását? Dán 5:6
Hogyan érzik majd magukat a gonoszok Jézus visszajövetelekor? Jel 6:14-17
Milyen jövőbeli eseményt tartsunk mindig szem előtt? 2Kor 5:10-11
4. Hasonlítsd össze Dániel válaszát Belsazár ajánlatára, és Bálám válaszát Bálák ajánlatára. Dán 5:17, Júd 11, 4Móz 22:17-18
5. Jane édesanyja egy nem keresztény férfihez ment feleségül. Dániel Belsazárnak adott válaszából magyarázd meg, miért nem használhatja fel a lány édesanyja tévedését ürügyként arra, hogy maga is szintén egy nem keresztény férfivel házasodjon össze.
6. Egyesek úgy döntenek, hogy nem olvassák a Bibliát vagy a Prófétaság Lelkét, arra gondolva, hogy Isten nem vonja felelősségre őket azért, amit nem tudnak. Olvasd el a 2. rész utolsó bekezdését, és magyarázd meg, miért veszélyes ez a hozzáállás.
III. RÉSZ
7. Belsazár híjával találtatott, és ez velünk is megtörténhet. „Ha nem érzitek át a veszélyt, ha nem könyörögtök segítségért és erőért, hogy legyőzzétek a kísértéseket, egészen bizonyosan le fogtok térni a helyes ösvényről. Ez esetben hanyagságtok ott áll majd Isten könyvében, a próba napján pedig híjával találnak benneteket.” (Bizonyságtételek, 3. köt., 364. old.)
7. Belsazár híjával találtatott, és ez velünk is megtörténhet. „Ha nem érzitek át a veszélyt, ha nem könyörögtök segítségért és erőért, hogy legyőzzétek a kísértéseket, egészen bizonyosan le fogtok térni a helyes ösvényről. Ez esetben hanyagságtok ott áll majd Isten könyvében, a próba napján pedig híjával találnak benneteket.” (Bizonyságtételek, 3. köt., 364. old.)
További tanulmányozásra: Próféták és királyok, 522–538. old.
Betegségtől sújtva
Augusztus 8-án postakocsival utaztam 35 mérföldet egy nagyon rossz úton Blairstownba. Odaérve tudtam meg, hogy ott kell töltenem az éjszakát, mert csak másnap reggel van vonatom a továbbutazáshoz. Nem volt ismerős szálláshely, csak egy kis városi kocsma, tele részeg fuvarosokkal. Egész éjjel tivornyáztak, és éjfél előtt három verekedés is volt. Nem volt nyugtom egész éjjel. Másnap reggel vonatra ültem, hogy megtegyem a Nevadáig vezető további 75 mérföldet. Itt semmi emberi étkezésre alkalmas táplálékot nem találtam, de valahogy boldogultam, majd elindultam, szintén postakocsival a még 35 mérföldre levő Fort Des Moines felé. Az utak annyira elhanyagolt állapotban voltak, hogy az első tíz mérföld megtétele 5 órát vett igénybe. Iowai munkánk idején White lelkésszel a legjobb belátásunk szerint hoztunk döntéseket. Augusztus 24-én reggel Eddyville-ben szálltam le a vonatról arra számítva, hogy Kaufman testvérrel teszem meg a hátralevő néhány mérföldet egy temetőig, ahol egy néhány nappal azelőtt elhunyt testvérnő temetésén kellett prédikálnom. Érkezésemkor a testvér egy táviratot nyújtott át nekem, melyben a következő szöveg állt: „White lelkész lebénult. Azonnal gyere Battle Creekbe.” A mozdonyvezető megállította a vonatot, ameddig új jegyet váltottam, és azonnal visszaindultam Battle Creekbe. Amikor odaértem, már annyira nehezen mozogtam, hogy csak lábujjhegyen tudtam lépkedni. Battle Creekben találkoztam Lay doktorral, gyülekezetünk egyik odaadó tagjával, aki ismerte a Dansville-i Jackson (New York) „vízkúráját”, és megtanulta a módszerét. White lelkész agyvérzése után úgy gondolta, hogy Dansville-be kellene utaznia gyógykezelésre, és az én állapotommal kapcsolatban is úgy döntött, hogy vízkúrára és pihenésre van szükségem. Így szeptember 14-én a White házaspár, jómagam és dr. Lay elindultunk az „Otthon a dombon” elnevezésű Dansville-i központba, ahol december 7-ig tartózkodtunk. Hat hét múlva felépültem az agyi vértolulás okozta gyengeségemből, de a White házaspárral maradtam, sétákra vittem őket és másokat is a környéken, egy kölcsönzött kocsival. December 7-én Rochesterbe mentünk, ahol Bradley Lamson vendégei voltunk egészen 1866. január 1-ig, amikor a White házaspár visszatért Battle Creekbe. Előtte Andrews lelkész, az Orton házaspár és mások, három héten keresztül naponta eljöttek Lamsonékhoz, ahol együtt imádkoztunk White lelkészért. Karácsony napján a rochesteri gyülekezet böjtöt hirdetett, és három összejövetelt is tartottak aznap a városban. Este újra Lamsonéknál találkoztunk egy imaórára, ahol ismét White lelkészért imádkoztunk. Erőteljes alkalom volt. White testvérnő látomást kapott, és White lelkész csodálatos áldásban részesült. A látomással kapcsolatban White testvérnő a következőket nyilatkozta: „Sátán célja a férjem elpusztítása és sírba tétele volt. Ezen őszinte imák által azonban megtört az ereje.” Amikor 1866 tavaszán visszatértem Battle Creekbe, Snook és Brinkerhoff a marioni gyülekezet 60 tagja közül 45-öt már a maguk oldalára fordítottak. Ugyanakkor támogatták a Messenger (Hírnök) és a Hope of Israel (Izrael reménye) pártiakat, és buzgón tiltakoztak White testvérnő Bizonyságtételei ellen. Indítottak egy újságot The Advent and Sabbath Advocate (Az advent és a szombat védelmezői) címmel. Pár hónap múlva azonban mindketten feladták a kiadvány megjelentetését és elhagyták a szombatünneplést. Az iowai Starr testvér elmondta, hogy keresztsége napján jelen volt Brinkerhoff, és a vízből kilépve találkozott vele. Kezet fogtak, mire azt mondta: „Örülök, hogy látom, állást foglaltál ezen emberek mellett. Náluk van az igazság, és sajnálom, hogy én elhagytam őket... Számomra már túl késő újra csatlakozni hozzájuk. Elveszett ember vagyok.” 1866 januárjától egészen április 3-ig maradtam Nyugat-New Yorkban, majd hazatértem michigani otthonomba. White lelkész még mindig gyengélkedett. A Generál Konferencia közgyűlése gyors léptekkel közeledett. White lelkész már nem tudta úgy intézni a dolgokat, mint előző években, ezért egy négynapos böjt- és imahetet hirdettünk (május 9-12.) érte, mennyei bölcsességért, a Generál Konferencia ülésszakáért, a kiadó munkájáért és a május 16-21. közötti michigani konferenciáért. Az összejövetelek színhelye a gyülekezet, valamint egy ötven láb alapterületű sátor volt.
Mi a helyzet a lelkeddel?
Ha félrehúznák a függönyt azon fiatalok előtt, akik soha nem adták át szívüket Istennek, vagy akik csak névleg keresztények, de nem újult meg szívük és nem szentelődött meg a jellemük, akkor látnák, hogy Isten szeme rajtuk van, és ugyanolyan zavarban lennének, mint Babilon királya volt. Rádöbbennének, hogy mindenhol, a nap minden órájában jelen van a szent Megfigyelő, aki mindent egyensúlyban tart, akinek szeme minden helyzetre rálát, akár hűséges, akár hűtlen vagy kiábrándító legyen is az. Soha nem vagyunk egyedül. Van egy Társunk, akár Őt választottuk, akár nem. Ne feledjétek, kedves fiatalok, hogy bárhol vagytok is, bármit tesztek is, Isten ott van. Minden szavatoknak és minden cselekedeteknek van tanúja: a szent, bűngyűlölő Isten. Az Ő végtelen szeme elől egyetlen szó, tett vagy gondolat sem marad elrejtve. Lehet, hogy emberi fülek nem hallják szavaitokat, de a világegyetem Vezetője igen. Kiolvassa a lélek belső haragját, hallja az istentelen kifejezéseket. A legsűrűbb sötétségben és a legsúlyosabb magányban is jelen van. Istent senki nem csalhatja meg. A számadástól senki nem szabadulhat meg. „Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz” – írja a zsoltáros. „Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, a sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.” Szavaid, cselekedeteid és befolyásod naponta feljegyzésre kerülnek a mennyei könyvekbe. „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. (…) És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.” Figyelmeztetlek titeket! Isten munkatársainak kell lennetek. Talán elhanyagoljátok ezt a felelősséget, de cselekedeteitek elnyerik a nekik megfelelő jutalmat. Isten mindenkinek kiosztotta a munkáját. Megáldott képességekkel, értelemmel, világossággal és ismerettel, és felelősségre von azért, ahogy ezeket felhasználjátok. „Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel, amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra.” – The Youth’s Instructor, 1898. május 26.
Ugyanaz a Tanú, aki lejegyezte Belsazár istentelenségét, mellettünk is jelen van minden lépésünkben. Kedves ifjak, talán nem tudatosítjátok, hogy Isten figyel benneteket. Talán úgy érzitek, hogy szabadon kiélhetitek szívetek minden indulatát, de mindenért számot kell adnotok. Amit vettek, azt aratjátok, és ha a kívánságnak és étvágynak engedve alap nélkül kezditek felépíteni házatok, ha megfosztjátok elmétek a neki megfelelő tápláléktól és elméteket az erőtől, akkor majd hallanotok kell az ítéletet: „Tudom a te dolgaidat...”
Ha ismernétek Istent, ha valóban megtértetek volna, akkor nem kedvelnétek a bűnös dolgokat. Az istenfélelem eltölt, amikor felnéztek a Kálváriára, és feltárul előttetek a bűn gyűlöletes jelleme, hogy megláthassátok azt a hatalmas szeretetet, mellyel Isten felétek fordul, és ne keressétek a bűnös hajlamokat. De mi lesz azokkal, akik mocskos kézzel, szennyes lélekkel nyúlnak szent dolgokhoz, ha ma megszólal a harsona? Mi lesz, ha számadásra kérnek fel, és ma kell megállnod Krisztus ítélőszéke előtt? Kérdem én, mi lesz? Milyen helyzetben lesztek, ha Krisztus ma lép ki a szentélyből, ha ma zárul le a kegyelemidő, és ma jön el az Úr? Ez a pillanat nincs már messze, bár sem a napot, sem az órát nem ismerjük. Az időt és az órát egyedül Isten tudja, de mindannyiunknak tudnunk kell, hogy az a jó számunkra, ha Krisztus kialakítja bennünk a dicsőség reménységét. Tudnunk kell, hogy Megváltónk él, és azok között leszünk, akik meghallják az Ő hangját, akiket Isten angyalai összegyűjtenek, hogy találkozzanak Vele a levegőben. – 1888 Materials, 961. old.
Ugyanaz a Tanú, aki lejegyezte Belsazár istentelenségét, mellettünk is jelen van minden lépésünkben. Kedves ifjak, talán nem tudatosítjátok, hogy Isten figyel benneteket. Talán úgy érzitek, hogy szabadon kiélhetitek szívetek minden indulatát, de mindenért számot kell adnotok. Amit vettek, azt aratjátok, és ha a kívánságnak és étvágynak engedve alap nélkül kezditek felépíteni házatok, ha megfosztjátok elmétek a neki megfelelő tápláléktól és elméteket az erőtől, akkor majd hallanotok kell az ítéletet: „Tudom a te dolgaidat...”
Ha ismernétek Istent, ha valóban megtértetek volna, akkor nem kedvelnétek a bűnös dolgokat. Az istenfélelem eltölt, amikor felnéztek a Kálváriára, és feltárul előttetek a bűn gyűlöletes jelleme, hogy megláthassátok azt a hatalmas szeretetet, mellyel Isten felétek fordul, és ne keressétek a bűnös hajlamokat. De mi lesz azokkal, akik mocskos kézzel, szennyes lélekkel nyúlnak szent dolgokhoz, ha ma megszólal a harsona? Mi lesz, ha számadásra kérnek fel, és ma kell megállnod Krisztus ítélőszéke előtt? Kérdem én, mi lesz? Milyen helyzetben lesztek, ha Krisztus ma lép ki a szentélyből, ha ma zárul le a kegyelemidő, és ma jön el az Úr? Ez a pillanat nincs már messze, bár sem a napot, sem az órát nem ismerjük. Az időt és az órát egyedül Isten tudja, de mindannyiunknak tudnunk kell, hogy az a jó számunkra, ha Krisztus kialakítja bennünk a dicsőség reménységét. Tudnunk kell, hogy Megváltónk él, és azok között leszünk, akik meghallják az Ő hangját, akiket Isten angyalai összegyűjtenek, hogy találkozzanak Vele a levegőben. – 1888 Materials, 961. old.
MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Az ifjak melyik két csoportjáról van szó az első bekezdésben?
1. Az ifjak melyik két csoportjáról van szó az első bekezdésben?
Mi teszi őket olyan zavarttá, mint amilyen Belsazár király volt?
2. Sorolj fel néhány olyan dolgot, amelyeket az emberek elől elrejthetünk, de Isten elől nem.
3. Milyen helyeket említ a zsoltáros az Isten elől való bujkálással kapcsolatban?
4. Miről készül nap mint nap feljegyzés?
5. Miért kaptuk ezt a figyelmeztetést?
6. Mit nem tudatosítunk?
Mit érzünk?
Mit kell feláldoznunk mindezért?
7. Jellemezd azokat, akik ismerik Istent és valóban, őszintén megtértek!
8. Sorolj fel néhány dolgot, melyeket mindannyiunknak tudnunk kell!
Egy fiú, akit tehénnek hívtak – 2. rész
Scott Griswold lelkész
Yang Go ezt mondta: „Ez a történet csodálatos volt. Szíven ütött. Tudod, abban a háborúban, amikor a kommunista vörös khmerek átvették az uralmat országunkban, édesanyámnak volt egy kislánya, és terhes volt velem.”
Már az is meglepett, hogy Yang Go egyáltalán életben maradt. Ismertem annak a három és fél évnek a történetét. Borzalmas háború volt. Két, vagy három millió ember vesztette életét. Vagy megölték őket, vagy egyszerűen éhen haltak. A katonák mindenkit arra kényszerítettek, hogy hajnali négy órától késő éjjelig a rizsföldeken dolgozzanak, és fél csésze rizst kaptak enni egész napra. Yang Go így folytatta: „Édesanyám túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy sokat dolgozzon, ezért tehénpásztornak állították. Egész nap ott állt a tűző napsütésben, és vigyázott a legelésző tehenekre. Az volt a feladata, hogy megfelelő mennyiségű füvet biztosítson számukra. Éjjel is ott aludt az állatokkal. Amikor elérkezett a szülés ideje, nem voltak kórházak, sehol nem volt egy tiszta, higiénikus hely. A tehenek között adott nekem életet.” Ránéztem. Születése története annyira különbözött a lányom születésétől. „Ezért hívnak Yang Go-nak” – folytatta. „A Go azt jelenti: tehén.” Soha nem gondoltam volna erre. „Mindig gyűlöltem a nevem” – mondta. „A gyerekek csúfoltak miatta, de most, ez után a történet után, már nem tartom fontosnak. Tudom, hogy Jézus megért. Ő is ugyanúgy az állatok között született, mint én. Ugyanolyan szegény volt, mint az én családom. Édesanyám meghalt a háború idején, a nővérem tartott életben, megosztva velem rizsadagját. Szeretem ezt a történetet Jézusról. Ő megért engem.” Annyira örültem annak, amit mondott. Én is szeretem Jézust. Attól a naptól kezdve, ahányszor egy betlehemi jelenetet látok jászollal, mindig Yang Go-ra gondolok. Jézus mindig a legnehezebbet választotta, hogy tudjuk: megért bennünket. „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért, mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsid 2:17-18) Mennyire ért meg Jézus? Ő szegénnyé, menekültté lett. Közönséges munkásként keményen dolgozott, gyakran a szabad ég alatt töltötte az éjszakát. Egy istállóban született, hogy Yang Go is megtudja, hogy Jézus megérti és szereti őt. Hálásak lehetünk ezért. Gondolkodjunk el mélyen és hosszasan arról, hogy mit jelent Krisztus követőjének lenni. Hogyan közeledhetünk Jézushoz hasonlóan a szegényekhez? Első találkozásom a hajléktalanokkal egyetemista koromban történt, amikor Berkeleybe látogattam. Ott sok ember aludt az utcákon, mert a város törvényei nem szabályozták ezt úgy, mint a környező városokban. Amikor megláttam egy embert egy üzlet előtt a járdán fekve, nem tudtam, mit tegyek, hogyan viszonyuljak a helyzethez. Arra gondoltam, hogy ha pénzt adok neki, azt úgyis alkoholra pazarolja. Egy Riz nevű hölgy, aki nemrég érkezett abba a gyülekezetbe, ahol önkénteskedtem, így szólt: „Gyere ide, ülj le mellém, és beszélgessünk vele.” Ő ismerte ezt a helyzetet, mert korábban maga is hajléktalan volt Chicagóban. Az alkohol és a kábítószerek tönkretették az életét. Éppen felépülőben volt és tudta, hogy az utcán lakóknak csak arra van szükségük, hogy valakit annyira érdekeljen a sorsuk, hogy lelassítsanak mellettük, és váltsanak néhány baráti szót. Leültünk tehát és beszélgettünk. Én soha nem voltam olyan helyzetben, mint Riz, de le tudtam ülni meghallgatni, és megtettem. Később vittem neki egy kis élelmet. Jól esett segíteni, és remélem, hogy ő is így érzett. Jézus meghív, hogy legyünk barátok, hogy közeledjünk, és mutassuk meg az embereknek, hogy Ő Immánuel, ami azt jelenti: „velünk az Isten.” Egyszerűen csak lassítsunk le, és törődjünk másokkal!
Oszd meg a forrásanyagot más nyelveken is.
Megtalálod a mylanguagemylife.com honlapon.
Yang Go ezt mondta: „Ez a történet csodálatos volt. Szíven ütött. Tudod, abban a háborúban, amikor a kommunista vörös khmerek átvették az uralmat országunkban, édesanyámnak volt egy kislánya, és terhes volt velem.”
Már az is meglepett, hogy Yang Go egyáltalán életben maradt. Ismertem annak a három és fél évnek a történetét. Borzalmas háború volt. Két, vagy három millió ember vesztette életét. Vagy megölték őket, vagy egyszerűen éhen haltak. A katonák mindenkit arra kényszerítettek, hogy hajnali négy órától késő éjjelig a rizsföldeken dolgozzanak, és fél csésze rizst kaptak enni egész napra. Yang Go így folytatta: „Édesanyám túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy sokat dolgozzon, ezért tehénpásztornak állították. Egész nap ott állt a tűző napsütésben, és vigyázott a legelésző tehenekre. Az volt a feladata, hogy megfelelő mennyiségű füvet biztosítson számukra. Éjjel is ott aludt az állatokkal. Amikor elérkezett a szülés ideje, nem voltak kórházak, sehol nem volt egy tiszta, higiénikus hely. A tehenek között adott nekem életet.” Ránéztem. Születése története annyira különbözött a lányom születésétől. „Ezért hívnak Yang Go-nak” – folytatta. „A Go azt jelenti: tehén.” Soha nem gondoltam volna erre. „Mindig gyűlöltem a nevem” – mondta. „A gyerekek csúfoltak miatta, de most, ez után a történet után, már nem tartom fontosnak. Tudom, hogy Jézus megért. Ő is ugyanúgy az állatok között született, mint én. Ugyanolyan szegény volt, mint az én családom. Édesanyám meghalt a háború idején, a nővérem tartott életben, megosztva velem rizsadagját. Szeretem ezt a történetet Jézusról. Ő megért engem.” Annyira örültem annak, amit mondott. Én is szeretem Jézust. Attól a naptól kezdve, ahányszor egy betlehemi jelenetet látok jászollal, mindig Yang Go-ra gondolok. Jézus mindig a legnehezebbet választotta, hogy tudjuk: megért bennünket. „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért, mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsid 2:17-18) Mennyire ért meg Jézus? Ő szegénnyé, menekültté lett. Közönséges munkásként keményen dolgozott, gyakran a szabad ég alatt töltötte az éjszakát. Egy istállóban született, hogy Yang Go is megtudja, hogy Jézus megérti és szereti őt. Hálásak lehetünk ezért. Gondolkodjunk el mélyen és hosszasan arról, hogy mit jelent Krisztus követőjének lenni. Hogyan közeledhetünk Jézushoz hasonlóan a szegényekhez? Első találkozásom a hajléktalanokkal egyetemista koromban történt, amikor Berkeleybe látogattam. Ott sok ember aludt az utcákon, mert a város törvényei nem szabályozták ezt úgy, mint a környező városokban. Amikor megláttam egy embert egy üzlet előtt a járdán fekve, nem tudtam, mit tegyek, hogyan viszonyuljak a helyzethez. Arra gondoltam, hogy ha pénzt adok neki, azt úgyis alkoholra pazarolja. Egy Riz nevű hölgy, aki nemrég érkezett abba a gyülekezetbe, ahol önkénteskedtem, így szólt: „Gyere ide, ülj le mellém, és beszélgessünk vele.” Ő ismerte ezt a helyzetet, mert korábban maga is hajléktalan volt Chicagóban. Az alkohol és a kábítószerek tönkretették az életét. Éppen felépülőben volt és tudta, hogy az utcán lakóknak csak arra van szükségük, hogy valakit annyira érdekeljen a sorsuk, hogy lelassítsanak mellettük, és váltsanak néhány baráti szót. Leültünk tehát és beszélgettünk. Én soha nem voltam olyan helyzetben, mint Riz, de le tudtam ülni meghallgatni, és megtettem. Később vittem neki egy kis élelmet. Jól esett segíteni, és remélem, hogy ő is így érzett. Jézus meghív, hogy legyünk barátok, hogy közeledjünk, és mutassuk meg az embereknek, hogy Ő Immánuel, ami azt jelenti: „velünk az Isten.” Egyszerűen csak lassítsunk le, és törődjünk másokkal!
Oszd meg a forrásanyagot más nyelveken is.
Megtalálod a mylanguagemylife.com honlapon.
Studiul 6, 3-9 augusztus
