A futás, a nemes harc vége

A Titus nevű férfi, akinek Pál ezt a levelét írta, Timótheushoz hasonlóan megbízható segítője volt az apostolnak. Ahogyan Pál nevezi őt: „a közös hit szerint való igaz fiam” (Tit 1:3). Akárcsak Timótheushoz írott első levele, ez is a gyülekezet vezetőjének szóló tanácsokkal és utasításokkal van tele. Pál Ciprus szigetén hagyta Titust, hogy szervezze és felügyelje az ottani gyülekezeteket. Titusnak véneket kellett kijelölnie mindegyik gyülekezetben, hogy a helyi közösség igényit kielégíthessék. Tit 1:5
Ott is, akárcsak a Timótheusnak küldött utasítások szerint, a véneknek feddhetetleneknek kellett lenniük (6-9. v.). Pál apostol következő utasításai minden egyes gyülekezeti tagra vonatkoznak, így ránk is. Milyennek kell az időseknek lenniük? Tit 2:2
Milyennek kell az idősebb asszonyoknak lenniük? 3-4. v. Milyennek kell a fiatal lányoknak lenniük? 4-5. v. És a fiatal férfiaknak? 6-8. v. Miért kell mindnyájunknak így élnünk? Pál apostol szerint: „megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek.” Ez a kegyelem nem hatalmaz fel a rossz cselekvésére, sőt inkább arra tanít, hogy forduljunk el a világi életformától és „mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világban”, mivel Jézus közeli eljövetelére várunk. Pál azt írta Titusnak, hogy a Jézusról szóló jó hírről kell leginkább beszélnie. Mi ez a jó hír? Olvassuk el, hogyan írta le Pál a Tit 3:3-8 versekben! Ez a Bibliában szereplő egyik legtömörebb leírása az evangéliumnak. Pál apostol felsorolt néhány dolgot Titusnak, amiktől tartózkodnia kell. Sátán nagyon sokféle módon próbálja eltéríteni az evangélium munkásait Istentől. 9. v.

Pál apostol Néró előtt (2Tim 4:10-12; 16-17)

Miközben Pál apostol szorgalmasan munkálkodott a gyülekezetekért, a hitetlen zsidók minden addiginál jobban meggyűlöltél. Azon töprengtek, hogyan is szabadulhatnának meg tőle. Lysias, Félix, Festus és most már Néró is ártatlannak ítélték Pált. Sátán akkor újabb ötletet adott nekik. Nyilvánvalóan hamis vád volt, az adott körülmények között mégis beválik majd. Azzal vádolják meg Pált, hogy ő a felelős a Rómát félig elpusztító tűzvészért. Így is tettek. Pált azonnal letartóztatták és visszavitték Rómába. Ezúttal nem engedélyezték, hogy saját lakást béreljen, hanem egy sötét, nyirkos börtöncellába vetették. A barátai, akik másodszor Rómába kísérték, rövidesen mind eltávoztak, míg végül egyedül Lukács maradt mellette. Egyesek, mint Démás is, elcsüggedtek és elhagyták Pál apostolt, míg másokat a különböző gyülekezetekbe küldött dolgozni. 2Tim 4:10-12
Pálnak most nagy szüksége volt a barátaira. Nagy örömöt hoztak magányos cellájába az efézusi Onesifórus gyakori látogatásai, aki addig kutatott Rómában, míg rá nem talált szeretett tanítómesterére (2Tim 1:16-17).
Amikor Pál szót kapott Néró császár előtti második kihallgatásán, legkedvesebb témáját, a Jézusról szóló jó hírt választotta. A terem tele volt minden rendű és rangú emberekkel, akiknek megváltásra volt szükségük. Pál a saját gondját félretéve vágyott az emberek megmentésére. Az apostol elmondta, hogyan halt meg Jézus, hogy mindenki megmenekülhessen. Isten ítéletéről is beszélt, aki minden cselekedetünket megítéli, a jót és a rosszat is. A figyelő tömeg még soha azelőtt nem hallott még ilyen szavakat, és később sokan úgy döntöttek, kereszténnyé lesznek. 2Tim 4:16-17
Néró sem hallott még ilyesmit azelőtt. Abban a pillanatban Isten még a gonosz Nérónak is felajánlotta a megváltozás és megmenekülés lehetőségét. A császár minden addiginál jobban látta, mennyire gonosz, és egy pillanatra megremegett. Bűneinek bocsánatára és békés mennyei életre vágyott. De gyorsan elhessegette ezt a gondolatot és visszaküldte Pált a tömlöcbe. Soha többé nem kapott esélyt az üdvösségre.

Néróra olyan nagy hatással voltak Pál szavai, hogy nem tudta rávenni magát az apostol azonnali elítélésére. Szabadon engedése helyett azonban visszavitette a cellájába. Pál tudta, hogy már nem élhet sokáig, de örült a nagy győzelemnek, amit aznap elért. Megengedték, hogy Jézusról beszéljen és sokan meghallhatták az evangélium jó hírét. Börtöncellájában ülve Pálnak eszébe jutott „szeretett fia”, Timótheus (2Tim 1:2). Ó, mennyire szerette volna, ha Timótheus még a halála előtt meglátogatná! Olyan sok mindent szeretett volna még elmondani neki. De Timótheus sok száz kilométerre, Efézusban élt, és több hónapba is beletelt volna, míg Rómába ér. Pál nem tudta, hogy él-e még annyi ideig, ezért úgy döntött, levelet ír Timótheusnak, amiben leírja, amit el szeretne monmondani neki. Ez szerepel Bibliánkban a Timótheusnak írott második levél címen. Pál arra kéri Timótheust, hogy minél hamarabb jöjjön el hozzá. Közeledett a tél, és az apostolnak szüksége volt a Troásban hagyott köpönyegére. A könyveit és pergamentekercseit is otthagyta, és remélte, Timótheus majd el tudja hozni neki őket. 2Tim 4:9, 13, 21
Ezek a hétköznapi kérések nagyon is emberinek mutatják be Pált, ugye? Hiszen az is volt. Pál igen magas mércét állított Timótheusnak és elmondta, mit tegyen és mit ne. 2Tim 2:15-16, 22-25
Pál a közelgő nehéz idők veszélyeire is figyelmeztette Timótheust. Olvassuk el, hogyan írta le! 2Tim 3:1-5
Ezek az igeversek nem a nyíltan bűnt elkövetőkről szólnak. Pál úgy jellemzi őket, mint „kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét”. Ezek az emberek kereszténynek állítják magukat, de azt teszik, amit ők akarnak, és nem amit a Biblia mond.

Alkalmazás: Hogyan kerülhetjük el, hogy csupán a „kegyesség látszata legyen ránk jellemző? Olvassuk el Pál apostol Timótheusnak írott tanácsait! 14-17. v. 

Kr.u. 67-ben járunk, mintegy 36 esztendővel Jézus keresztre feszítése után. Pál apostol börtönben volt Rómában, ahol Néró császár végső döntésére várt. Bár Pál írt Timótheusnak és sürgette látogatását (2Tim 4:9,21), azt nem tudjuk, hogy még az apostol halála előtt odaért-e. Néró végül meghozta a döntést: Pált le kell fejezni. Az apostol kivégzését azonban csak kevesen nézhették végig. Vádolói nagyon féltek a befolyásától. Úgy gondolták, hogy sokan csupán a halála látványa miatt is kereszténnyé válnának. Igazuk is volt. Azon kevesek, akinek megengedték, hogy végignézzék, láthatták Pál apostol megbocsátó lelkületét és örömteli viselkedését. Ennek hatására többen is úgy döntöttek, keresztények lesznek, és rövidesen ők maguk is mártírokká váltak. Hogyan volt képes Pál ilyen örömteli és megbocsátó magatartást tanúsítani, amikor éppen meg akarták ölni? Istenbe vetett, megingathatatlan hite miatt. Nem a pillanatnyi helyzetére tekintett, hiszen attól rögtön elcsüggedt volna. Most is másokra gondolt és biztosította őket, hogy várja a napot, amikor minden bűn és szenvedés elmúlik. Isten hűségébe vetett hitével bátorította a jelenlévő néhány keresztényt. 2Tim 1:12
Timótheushoz írt utolsó levelében Pál a következőképpen fogalmaz élete közelgő végéről: „Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megád nékem az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését (2Tim 4:6-8). Micsoda bizonyságtétel! Pál apostol készen állt Jézussal találkozni. Nem szeretnél te is úgy élni, hogy bizakodóan mondhasd ki ugyanezeket a szavakat életed végén?

Jakab levele A Bibliánkban „Jakab apostolnak közönséges levele” címmel szereplő könyvet egy Jakab nevű ember írta. Bár több ilyen nevű férfi is szerepel a Bibliában, nem tudjuk, melyiküktől származik ez a levél. Ahogyan azt sem tudjuk, mikor keletkezett. Azt mégis tudjuk, hogy tele van nekünk és minden idők keresztényeinek szóló jó és hasznos tanácsokkal. Jakab szerint nem elég hallgatnunk Isten igéjét, hanem megtartanunk és cselekednünk is kell azt. Különben olyanok leszünk, mint aki reggel a tükörbe néz, majd mosakodás és fésülködés nélkül indul el otthonról. El is feledkezik róla, milyen rosszul néz ki. Isten szabadító törvényére kell néznünk, és kérni Jézust, hogy tisztítson meg a bűntől, hogy szabadok legyünk. Ezt egyedül Jézus képes elvégezni. Jak 1:22-25; 1Jn 1:9
Jakab nagyon világosan és gyakorlatiasan mutatja be az igazságot. Azt mondja, nem valódi a hitünk, ha nem fakadnak belőle cselekedetek. Ha hiszünk Istenben, ki is mutatjuk azzal, hogy Hozzá méltó dolgokat teszünk. Jak 2:14-17
Tudtad, hogy a nyelvünket sokkal nehezebb irányítani, mint bármely más testrészünket? Így igaz. Jakab szerint, aki a nyelvét tökéletesen meg tudja fékezni, az minden más testrészét is képes uralni (Jak 3:2). De vajon képesek vagyunk-e erre magunktól? Nem, bizony! Nyelvünk (beszédünk) nagyon sok bajt tud okozni. Olvassuk el: Jak 3:3-12
Mi tehát a megoldás? Jakab szerint Isten bölcsességére van szükségünk. Olvassuk el e bölcsesség jellemzőit a 17-18. versekben ! A mi beszédünk is tökéletes lesz, ha ez a bölcsesség bennünk lakozik.

Júdás levele Júdás leveléről sem tudjuk pontosan, hogy ki volt az írója, és pontosan mikor keletkezett. Üzenete mégis nagyon fontos, számunkra is. Júdás eredetileg a keresztény hitről akart írni, mégis úgy döntött, a fenyegető, veszélyes helyzetről szól inkább. Olvasóinak nem általános bátorításra, hanem inkább arra a felszólításra volt szükségük, hogy: „tusakodjatok a hitért” (Júd 3). Hamis tanítók férkőztek be a gyülekezetbe, akik gonoszságot terjesztettek a hívők között. 4. v. Júdás emlékezteti a hívőket, hogy Isten bizonyosan megítéli majd a hamis tanítókat, ha megmaradnak gonoszságukban. Három példát is felsorol Isten ítéletére. 5-7. v. Hogy biztosan megértesse olvasóival a hamis tanítók értéktelenségét, Júdás a természetből vett hasonlatokkal jellemzi őket. A felhőből eső hullik a földre, de ezek a tanítók „víztelen felhők”. A fák rengeteg gyümölcsöt teremhetnek, de ezek a tanítók „gyümölcstelen fák”. A csillagok biztos tájékozódási pontok, ők azonban „tévelygő csillagok”. 12-23. v. Júdás ezután Énok próféciáját idézi, aki még Noé ideje, a földet elpusztító özönvíz ideje előtt élt. Énok megjövendölte Jézus második eljövetelét és a gonoszok felett tartott ítéletet. 14-15. v. De Júdás szerint nem kell meglepődnünk ezeken a dolgokon, hiszen az apostolok is megjövendölték a hamis tanítók megjelenését. 

Alkalmazás: Mindig is voltak és lesznek is erkölcstelen emberek az egyházban, akik nem ismerik Istent, mégis sokat beszélnek és saját vágyaik, valamint világi kívánságaik követésére ösztönzik a hívőket. Nem engedhetjük, hogy megtévesszenek bennünket, inkább komolyan, Istenre figyelve imádkozzunk! Igyekezzünk másoknak is segíteni, nehogy félrevezessék őket! 20-21. v. Jézus az egyetlen, aki képes minket a bűntől visszatartani és hibátlanul, feddhetetlenül Isten elé állítani. Ő meg is teszi, ha folyton Őrá nézünk. Minden dicsőség az Övé! 24- 25. v.