Pál apostol Rómában
Text de memorat
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.” Efézus 6:10-11
Pál bátorítást nyer (ApCsel 28:14-15)
Miután a telet Máltán töltötték, Pált és társait egy másik hajóval az Itália keleti partján fekvő Puteoliba szállították. Róma még mindig több mint 200 kilométerre volt, de mivel ez volt a főváros legközelebbi kikötője, a két várost jó minőségű országút kötötte össze. A Puteoliban élő keresztények könyörögtek Pálnak, hogy maradjon velük. Juliusz, a római százados, aki a rabokat felügyelte, nagy jóindulattal volt Pál iránt, ezért megengedte neki, hogy egy egész hetet ott töltsön. ApCsel 28:14
Közben a római keresztények is megtudták, hogy Pál odatart. Más városokból is eljöttek, akik az ő szolgálatára tértek meg. Ó, mennyire várták, hogy újra találkozzanak vele! Sokan elindultak, hogy az úton üdvözölhessék. Pál nagy csalódottsággal küzdött. Már majdnem Rómába ért. Hosszú évek óta vágyott ebbe a városba. Most azonban megláncolt rabként érkezik. Hogyan is tehetne bármi hasznosat még Jézusért ezután? Panaszkodás nélkül gyalogolt hosszú kilométereket, de szomorúságát nem tudta legyőzni. Végül már csak 20 kilométerre voltak Rómától. Sokan megvetően néztek a bűnözők között vánszorgó ősz hajú, idős férfira, és durva szavakkal gúnyolták. Pál hirtelen örömkiáltást hallott, és erős karok ölelték át. Pál apostol azonnal felismerte az embert, aki az egyik városból származott, ahol lelkeket nyert Krisztusnak. Juliusz megállította a menetet, a foglyok és a sokaság végignézte a könnyes, boldog találkozást. Majd a menet újra nekiindult. Ez többször is megismétlődött, ahogy egyre többen felismerték Pált, és úgy ölelték magukhoz, mint drága édesapjukat. Juliusz minden alkalommal megállította a foglyok menetét, és adott időt az örömteli viszontlátásra. Hogyan érezte magát Pál ezek után? 15. v.
Miután a telet Máltán töltötték, Pált és társait egy másik hajóval az Itália keleti partján fekvő Puteoliba szállították. Róma még mindig több mint 200 kilométerre volt, de mivel ez volt a főváros legközelebbi kikötője, a két várost jó minőségű országút kötötte össze. A Puteoliban élő keresztények könyörögtek Pálnak, hogy maradjon velük. Juliusz, a római százados, aki a rabokat felügyelte, nagy jóindulattal volt Pál iránt, ezért megengedte neki, hogy egy egész hetet ott töltsön. ApCsel 28:14
Közben a római keresztények is megtudták, hogy Pál odatart. Más városokból is eljöttek, akik az ő szolgálatára tértek meg. Ó, mennyire várták, hogy újra találkozzanak vele! Sokan elindultak, hogy az úton üdvözölhessék. Pál nagy csalódottsággal küzdött. Már majdnem Rómába ért. Hosszú évek óta vágyott ebbe a városba. Most azonban megláncolt rabként érkezik. Hogyan is tehetne bármi hasznosat még Jézusért ezután? Panaszkodás nélkül gyalogolt hosszú kilométereket, de szomorúságát nem tudta legyőzni. Végül már csak 20 kilométerre voltak Rómától. Sokan megvetően néztek a bűnözők között vánszorgó ősz hajú, idős férfira, és durva szavakkal gúnyolták. Pál hirtelen örömkiáltást hallott, és erős karok ölelték át. Pál apostol azonnal felismerte az embert, aki az egyik városból származott, ahol lelkeket nyert Krisztusnak. Juliusz megállította a menetet, a foglyok és a sokaság végignézte a könnyes, boldog találkozást. Majd a menet újra nekiindult. Ez többször is megismétlődött, ahogy egyre többen felismerték Pált, és úgy ölelték magukhoz, mint drága édesapjukat. Juliusz minden alkalommal megállította a foglyok menetét, és adott időt az örömteli viszontlátásra. Hogyan érezte magát Pál ezek után? 15. v.
Alkalmazás: Mekkora áldást jelentettek Pálnak azok a hívők! Te hogyan tudnál bátorítani valakit, akiről tudod, hogy elcsüggedt?
Megbeszélés a zsidókkal (ApCsel 28:16-29)
Rómába érve Juliusz a többi fogollyal együtt átadta Pált a császár főkapitányának. A százados jó jellemzést adott Pálról és Festus levelét is átadta. Ezért a főkapitány nem vetette börtönbe az apostolt, hanem megengedte neki, hogy házat béreljen. Folyamatosan egy katonához lesz láncolva, de fogadhat látogatókat és otthonából folytathatja a munkáját. VASÁRNAP Pál bátorítást nyer (ApCsel 28:14-15)
Miután a telet Máltán töltötték, Pált és társait egy másik hajóval az Itália keleti partján fekvő Puteoliba szállították. Róma még mindig több mint 200 kilométerre volt, de mivel ez volt a főváros legközelebbi kikötője, a két várost jó minőségű országút kötötte össze. A Puteoliban élő keresztények könyörögtek Pálnak, hogy maradjon velük. Juliusz, a római százados, aki a rabokat felügyelte, nagy jóindulattal volt Pál iránt, ezért megengedte neki, hogy egy egész hetet ott töltsön. ApCsel 28:14
Közben a római keresztények is megtudták, hogy Pál odatart. Más városokból is eljöttek, akik az ő szolgálatára tértek meg. Ó, mennyire várták, hogy újra találkozzanak vele! Sokan elindultak, hogy az úton üdvözölhessék. Pál nagy csalódottsággal küzdött. Már majdnem Rómába ért. Hosszú évek óta vágyott ebbe a városba. Most azonban megláncolt rabként érkezik. Hogyan is tehetne bármi hasznosat még Jézusért ezután? Panaszkodás nélkül gyalogolt hosszú kilométereket, de szomorúságát nem tudta legyőzni. Végül már csak 20 kilométerre voltak Rómától. Sokan megvetően néztek a bűnözők között vánszorgó ősz hajú, idős férfira, és durva szavakkal gúnyolták. Pál hirtelen örömkiál5 Szokása szerint Pál először most is a zsidóknak akarta elmondani a Jézusról szóló jó hírt. Mivel nem mehetett a zsinagógába prédikálni, a házába hívatta Róma vezető zsidóit. Mivel fogoly volt, Pál először is tisztázni szerette volna a félreértéseket. Azzal kezdte, hogy semmilyen bűn elkövetésében nem vétkes. Az ügyét kivizsgáló rómaiak valójában ártatlannak találták, de mivel a zsidók nem akarták szabadon engedni, a császárhoz fellebbezett. Egyetlen „bűne”, hogy hisz Jézusban, mint Megváltójában, a Messiásban, akiről a zsidó Írások világosan jövendöltek. ApCsel 28:17-20
A zsidó vezetők azt felelték, hogy ők még semmilyen vádat nem hallottak Pálról. Még arra is megkérték, hogy beszéljen nekik Jézusba vetett hitéről. Sok zsidó jelent meg aznap Pál házában, és ő egész álló nap beszélt nekik. Megosztotta velük saját élettörténetét és az Ószövetség irataiból bizonyította, hogy Jézus a Messiás. Néhányan úgy döntöttek, hisznek Pálnak. Mások is meggyőződtek róla, hogy Pál igazat szól, mégis úgy döntöttek, nem hisznek Jézusban. Mik voltak Pál utolsó szavai hozzájuk? 25-28. v.
Rómába érve Juliusz a többi fogollyal együtt átadta Pált a császár főkapitányának. A százados jó jellemzést adott Pálról és Festus levelét is átadta. Ezért a főkapitány nem vetette börtönbe az apostolt, hanem megengedte neki, hogy házat béreljen. Folyamatosan egy katonához lesz láncolva, de fogadhat látogatókat és otthonából folytathatja a munkáját. VASÁRNAP Pál bátorítást nyer (ApCsel 28:14-15)
Miután a telet Máltán töltötték, Pált és társait egy másik hajóval az Itália keleti partján fekvő Puteoliba szállították. Róma még mindig több mint 200 kilométerre volt, de mivel ez volt a főváros legközelebbi kikötője, a két várost jó minőségű országút kötötte össze. A Puteoliban élő keresztények könyörögtek Pálnak, hogy maradjon velük. Juliusz, a római százados, aki a rabokat felügyelte, nagy jóindulattal volt Pál iránt, ezért megengedte neki, hogy egy egész hetet ott töltsön. ApCsel 28:14
Közben a római keresztények is megtudták, hogy Pál odatart. Más városokból is eljöttek, akik az ő szolgálatára tértek meg. Ó, mennyire várták, hogy újra találkozzanak vele! Sokan elindultak, hogy az úton üdvözölhessék. Pál nagy csalódottsággal küzdött. Már majdnem Rómába ért. Hosszú évek óta vágyott ebbe a városba. Most azonban megláncolt rabként érkezik. Hogyan is tehetne bármi hasznosat még Jézusért ezután? Panaszkodás nélkül gyalogolt hosszú kilométereket, de szomorúságát nem tudta legyőzni. Végül már csak 20 kilométerre voltak Rómától. Sokan megvetően néztek a bűnözők között vánszorgó ősz hajú, idős férfira, és durva szavakkal gúnyolták. Pál hirtelen örömkiál5 Szokása szerint Pál először most is a zsidóknak akarta elmondani a Jézusról szóló jó hírt. Mivel nem mehetett a zsinagógába prédikálni, a házába hívatta Róma vezető zsidóit. Mivel fogoly volt, Pál először is tisztázni szerette volna a félreértéseket. Azzal kezdte, hogy semmilyen bűn elkövetésében nem vétkes. Az ügyét kivizsgáló rómaiak valójában ártatlannak találták, de mivel a zsidók nem akarták szabadon engedni, a császárhoz fellebbezett. Egyetlen „bűne”, hogy hisz Jézusban, mint Megváltójában, a Messiásban, akiről a zsidó Írások világosan jövendöltek. ApCsel 28:17-20
A zsidó vezetők azt felelték, hogy ők még semmilyen vádat nem hallottak Pálról. Még arra is megkérték, hogy beszéljen nekik Jézusba vetett hitéről. Sok zsidó jelent meg aznap Pál házában, és ő egész álló nap beszélt nekik. Megosztotta velük saját élettörténetét és az Ószövetség irataiból bizonyította, hogy Jézus a Messiás. Néhányan úgy döntöttek, hisznek Pálnak. Mások is meggyőződtek róla, hogy Pál igazat szól, mégis úgy döntöttek, nem hisznek Jézusban. Mik voltak Pál utolsó szavai hozzájuk? 25-28. v.
Alkalmazás: Csodálkozhatunk, hogyan utasíthatták el a zsidók ezeket az egyértelmű bizonyítékokat. Veled előfordult már, hogy meggyőződtél valaminek a helyességéről, mégsem engedelmeskedtél neki, vagy nem akartad elhinni? Különbözik vajon ez attól, amit ők tettek?
Pál Rómából dolgozik (ApCsel 28:30-31)
A zsidó vezetők nem siettek Rómába, hogy a császár előtt megvádolják Pál apostolt. Lysias, a jeruzsálemi kapitány, Félix, Festus és Agrippa mind kijelentették, hogy Pál nem tett semmi rosszat. Ez volt a zsidók utolsó lehetősége, hogy rávegyék a császárt Pál elítélésére és ezt csak furfangos csalással érhették el. A késlekedés hosszú ideje alatt tökéletesíthették tervüket. Isten azonban áldássá változtatta a hosszú várakozás idejét. Bár Pál nem hagyhatta el a házat, de minden látogatójának beszélt az evangéliumról. Akkoriban Néró császár, egy rendkívül gonosz ember volt a római uralkodó. De még Néró háza népéből is többen kereszténnyé váltak Pál apostol tanúbizonyságának hatására. Fil 4:22
Pál őszintén belátta, hogy minden, ami vele történt, áldássá változott. Fil 1:12
Mivel nem tudta személyesen meglátogatni az általa alapított gyülekezeteket, leveleket írt nekik. Néhányuk szerepel a Bibliánkban is. Az efézusbelieknek, a filippibelieknek, a kolossébelieknek és a Filemonhoz írt leveleket mind Rómában írta. Ezeket a leveleket fogjuk tanulmányozni a héten és a jövő héten is. Ezek a levelek nagy áldására váltak a gyülekezeteknek. A hívők addig nem értékelték eléggé Pál értük végzett szolgálatát, de most, hogy nem tudott személyesen elmenni hozzájuk, rádöbbentek, nekik kell az általa elkezdett munkát folytatniuk. Most már féltve őrzött kincsként kezelték írásbeli tanácsait. Pál apostol az általa kiképzett munkások szolgálatát és utazásait is felügyelte. Általuk bátorította a régebben alapított gyülekezeteket, és új területekre is munkába küldte őket. Bár a következő két esztendőt házi őrizetben töltötte, Pál minden lehetséges módon terjesztette az evangéliumot. ApCsel 28:30-31
A zsidó vezetők nem siettek Rómába, hogy a császár előtt megvádolják Pál apostolt. Lysias, a jeruzsálemi kapitány, Félix, Festus és Agrippa mind kijelentették, hogy Pál nem tett semmi rosszat. Ez volt a zsidók utolsó lehetősége, hogy rávegyék a császárt Pál elítélésére és ezt csak furfangos csalással érhették el. A késlekedés hosszú ideje alatt tökéletesíthették tervüket. Isten azonban áldássá változtatta a hosszú várakozás idejét. Bár Pál nem hagyhatta el a házat, de minden látogatójának beszélt az evangéliumról. Akkoriban Néró császár, egy rendkívül gonosz ember volt a római uralkodó. De még Néró háza népéből is többen kereszténnyé váltak Pál apostol tanúbizonyságának hatására. Fil 4:22
Pál őszintén belátta, hogy minden, ami vele történt, áldássá változott. Fil 1:12
Mivel nem tudta személyesen meglátogatni az általa alapított gyülekezeteket, leveleket írt nekik. Néhányuk szerepel a Bibliánkban is. Az efézusbelieknek, a filippibelieknek, a kolossébelieknek és a Filemonhoz írt leveleket mind Rómában írta. Ezeket a leveleket fogjuk tanulmányozni a héten és a jövő héten is. Ezek a levelek nagy áldására váltak a gyülekezeteknek. A hívők addig nem értékelték eléggé Pál értük végzett szolgálatát, de most, hogy nem tudott személyesen elmenni hozzájuk, rádöbbentek, nekik kell az általa elkezdett munkát folytatniuk. Most már féltve őrzött kincsként kezelték írásbeli tanácsait. Pál apostol az általa kiképzett munkások szolgálatát és utazásait is felügyelte. Általuk bátorította a régebben alapított gyülekezeteket, és új területekre is munkába küldte őket. Bár a következő két esztendőt házi őrizetben töltötte, Pál minden lehetséges módon terjesztette az evangéliumot. ApCsel 28:30-31
Alkalmazás: Mennyire megáldotta Isten Pál Rómában végzett munkáját! A mi munkánkat is meg fogja áldani, ha mindent megteszünk, akárhol is vagyunk.
A szökött rabszolga megtérése (Pál apostol levele Filemonhoz)
Onésimus Pál római munkájának hatására adta át szívét Jézusnak. Rabszolga volt, aki miután meglopta gazdáját, Rómába menekült. Nem tudjuk, hogyan találkozott Pállal, csak azt, hogy Pál először anyagilag segítette, majd a Jézusról szóló evangéliumot is elmondta neki. Onésimus egy idő után megváltozott, Jézusnak adta a szívét, és Pál egyik legodaadóbb segítője lett. De még mindig szökött rabszolga volt. Keresztényként most rendeznie kellett ügyét a gazdájával, ami nem volt könnyű feladat. A rabszolgatartók általában nagyon kegyetlenül bántak „beszélő tárgyaikkal”. Aki megszökött, azt akár meg is ölhették.
Onésimus gazdáját Filemonnak hívták. Kolosséban élő keresztény volt. Ma furcsának tűnhet, hogy egy keresztény ember rabszolgatartó legyen, de ne feledjük, hogy a Római Birodalom társadalmi rendszerében fontos szerepet játszott a rabszolgatartás. Pál nagyon bölcsen úgy döntött, hogy nem egyenesen a rabszolgaság intézményét támadja, mégis olyan elveket tanított, amelyek megszüntetik azt. Pál úgy tervezte, hogy Tikhikust küldi a különböző gyülekezeteknek szóló levelekkel Kis-Ázsiába. Mivel Kolossé is azon a területen volt, vele küldte Onésimust is (Kol 4:7-9).
Egy Filemonnak szóló levelet is adott Onésimusnak, amiben könyörögve kérte, hogy fogadja el Onésimust keresztény testvérének. Sőt még személyes biztosítékot is vállalt, hogy megadja a szökött rabszolga tartozását. Keressük meg a levelet Bibliánkban, és szánjunk rá időt, hogy végigolvassuk! Filemon 1-25
Milyen csodálatos példája a keresztény tapintatosságnak és udvariasságnak! Pál nem követelte, hogy Filemon fogadja vissza Onésimust, inkább kedvesen kérte őt.
Onésimus gazdáját Filemonnak hívták. Kolosséban élő keresztény volt. Ma furcsának tűnhet, hogy egy keresztény ember rabszolgatartó legyen, de ne feledjük, hogy a Római Birodalom társadalmi rendszerében fontos szerepet játszott a rabszolgatartás. Pál nagyon bölcsen úgy döntött, hogy nem egyenesen a rabszolgaság intézményét támadja, mégis olyan elveket tanított, amelyek megszüntetik azt. Pál úgy tervezte, hogy Tikhikust küldi a különböző gyülekezeteknek szóló levelekkel Kis-Ázsiába. Mivel Kolossé is azon a területen volt, vele küldte Onésimust is (Kol 4:7-9).
Egy Filemonnak szóló levelet is adott Onésimusnak, amiben könyörögve kérte, hogy fogadja el Onésimust keresztény testvérének. Sőt még személyes biztosítékot is vállalt, hogy megadja a szökött rabszolga tartozását. Keressük meg a levelet Bibliánkban, és szánjunk rá időt, hogy végigolvassuk! Filemon 1-25
Milyen csodálatos példája a keresztény tapintatosságnak és udvariasságnak! Pál nem követelte, hogy Filemon fogadja vissza Onésimust, inkább kedvesen kérte őt.
Alkalmazás: Udvariasan és kedvesen kérsz, ha valakitől segítségre van szükséged, vagy követelőzöl? Péld 15:1
Pál apostol levele az efézusbeliekhez
Az efézusiaknak szóló levelét is római tartózkodása alatt írta Pál apostol. valószínűleg ezt is Tikhikussal küldte Kis-Ázsiába (Ef 6:21), és valószínűleg ugyanakkor írta, amikor a Filemonnak szóló levelet is. Pál komolyan kéri az efézusi hívőket, hogy keresztény egységben tartsanak össze. Ez csak akkor történhet meg, ha mindenki önzetlen és türelmes a többi gyülekezeti taggal szemben. Ef 4:1-2
Az emberi test felépítése nagyon jól szemlélteti az egyház felépítését is. A testrészek, a lábak, a szív, a szemek, a gyomor és az összes többi, mind együtt dolgoznak a test tökéletes működése érdekében. Isten minden gyülekezeti tagnak más-más ajándékot, tehetséget adott, amikkel összhangban kell együtt dolgozniuk. 11-13. v. Pál ezután bemutatja, hogyan kell az otthonukban is megvalósítani ezt a keresztény egységet. A feleségeknek engedelmeskedniük kell férjüknek, a férjeknek pedig úgy kell szeretniük a feleségüket, ahogyan Jézus szereti az egyházat. Ef 5:22-33
A gyermekeknek engedelmeskedniük kell a szüleiknek, és az apáknak nem szabad fiaikat ingerelni. Ef 6:1-4
A szolgáknak engedelmeskedniük kell uruknak, legyenek szorgalmasak, az urak pedig bánjanak jól a szolgáikkal. 5-9. v.
Milyen csodálatos kép a keresztény harmóniában élő családról! Mindnyájan tudjuk azonban, hogy nem könnyű így élni. Néha úgy tűnik, ez nagy küzdelmet jelent. Ezt Pál apostol is tudta. Azt is tudta, hogy nem a másik emberrel kell harcolnunk, hanem maga Sátán az, aki ellen küzdenünk kell. 12. v.
Mivel mi saját erőnkből nem győzhetünk Sátán ellen, Pál felsorolja, milyen fegyverzetet kell felöltenünk a győzelem érdekében. Olvassuk el figyelmesen a 13-18. verseket , és gondoljuk át, hogyan segítenek ezek a „fegyverek” a Sátán elleni győzelemre!
Az emberi test felépítése nagyon jól szemlélteti az egyház felépítését is. A testrészek, a lábak, a szív, a szemek, a gyomor és az összes többi, mind együtt dolgoznak a test tökéletes működése érdekében. Isten minden gyülekezeti tagnak más-más ajándékot, tehetséget adott, amikkel összhangban kell együtt dolgozniuk. 11-13. v. Pál ezután bemutatja, hogyan kell az otthonukban is megvalósítani ezt a keresztény egységet. A feleségeknek engedelmeskedniük kell férjüknek, a férjeknek pedig úgy kell szeretniük a feleségüket, ahogyan Jézus szereti az egyházat. Ef 5:22-33
A gyermekeknek engedelmeskedniük kell a szüleiknek, és az apáknak nem szabad fiaikat ingerelni. Ef 6:1-4
A szolgáknak engedelmeskedniük kell uruknak, legyenek szorgalmasak, az urak pedig bánjanak jól a szolgáikkal. 5-9. v.
Milyen csodálatos kép a keresztény harmóniában élő családról! Mindnyájan tudjuk azonban, hogy nem könnyű így élni. Néha úgy tűnik, ez nagy küzdelmet jelent. Ezt Pál apostol is tudta. Azt is tudta, hogy nem a másik emberrel kell harcolnunk, hanem maga Sátán az, aki ellen küzdenünk kell. 12. v.
Mivel mi saját erőnkből nem győzhetünk Sátán ellen, Pál felsorolja, milyen fegyverzetet kell felöltenünk a győzelem érdekében. Olvassuk el figyelmesen a 13-18. verseket , és gondoljuk át, hogyan segítenek ezek a „fegyverek” a Sátán elleni győzelemre!
Alkalmazás: Isten azt akarja, hogy vedd fel az Ő fegyverzetét. El kell döntened, hogy felveszed, vagy sem. 13. v. Azt választod, hogy megtalálod és minden nap magadra öltöd Isten fegyverzetét?
Pál apostol levele a kolossébeliekhez
Pál az általa alapított kolossébeli gyülekezetnek szóló levelet is Rómában írta. Ezt is Tikhikussal küldte Kis-Ázsiába (Kol 4:7-9). Valószínűleg a Filemonnak és az efézusiaknak szóló levelekkel egy időben írhatta. A levélben Pál „Isten titkáról” ír, ami nagyon sokáig el volt rejtve, de most már nem titok többé. Vajon mi az? Pál szerint „a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége.” Kol 1:26-27; 1Tim 3:16
Tehát „Isten titka” valójában a Jézusról szóló jó hír, az evangélium, amit Pál hirdetett, és a megváltási terv. Számunkra titok, hogy Isten fia önként jött erre a világra. Titok, hogyan válhatott emberi lénnyé és halhatott meg a mi bűneinkért. E csoda leglenyűgözőbb része az, hogyan változtathatja Isten a bűnös embereket tisztává és szentté, hogy alkalmasak legyenek az Ő országában élni. De hála Istennek, mindez igaz!
Pál ezután elmondja, hogyan is történik ez. Az előbb említett dolgokon kell elmélkednünk és megöldökölni magunkban a régi életmódunkat, a kapzsiságot, a haragot és a csúnya beszédet. Majd Isten szerinti módon kell élnünk, önzetlenül, türelmesen és szelíden beszélve. Kol 3:1-15
Nincsen határa az áldásoknak, amikben azok részesülnek, akik behívják Istent az életükbe, és arra kérik, változtassa meg azt. Pál szerint Isten teljesen elégedett velünk, ha minden jó munkában hűségesek vagyunk, és fejlődünk Isten ismeretében. Isten hatalmas ereje megerősít bennünket mindenben, hosszútűréssel, türelemmel, szelídséggel és örömmel. Kol 1:10-11
Tehát „Isten titka” valójában a Jézusról szóló jó hír, az evangélium, amit Pál hirdetett, és a megváltási terv. Számunkra titok, hogy Isten fia önként jött erre a világra. Titok, hogyan válhatott emberi lénnyé és halhatott meg a mi bűneinkért. E csoda leglenyűgözőbb része az, hogyan változtathatja Isten a bűnös embereket tisztává és szentté, hogy alkalmasak legyenek az Ő országában élni. De hála Istennek, mindez igaz!
Pál ezután elmondja, hogyan is történik ez. Az előbb említett dolgokon kell elmélkednünk és megöldökölni magunkban a régi életmódunkat, a kapzsiságot, a haragot és a csúnya beszédet. Majd Isten szerinti módon kell élnünk, önzetlenül, türelmesen és szelíden beszélve. Kol 3:1-15
Nincsen határa az áldásoknak, amikben azok részesülnek, akik behívják Istent az életükbe, és arra kérik, változtassa meg azt. Pál szerint Isten teljesen elégedett velünk, ha minden jó munkában hűségesek vagyunk, és fejlődünk Isten ismeretében. Isten hatalmas ereje megerősít bennünket mindenben, hosszútűréssel, türelemmel, szelídséggel és örömmel. Kol 1:10-11
Alkalmazás: Te tapasztalod „Isten titkát” az életedben? Engeded, hogy megváltoztasson, vagy határokat szabsz, meddig engeded be Őt az életedbe? Mai tanulmányunkat átgondolva miért ne kérnéd meg Őt most rögtön, hogy életed minden területén vegye át az irányítást? Téged is csodálatos személyiséggé akar formálni. Az életét adta érte, hogy ezt megtehesse.
Tanulmányozásra
ApCsel 28:14-31; Filemon; Efézus; Kolossé; Az apostolok története, 447–478. old.
Studiul 1, 30 március - 5 április
