Levelek Rómából

Pál apostol házi őrizetben volt Rómában, ezért nem tudott szabadon utazni és prédikálni, mint azelőtt. Mégsem feledkezett meg az általa alapított gyülekezetekről, hanem helyreigazítással, tanácsokkal és bátorítással teli leveleket küldött nekik.
Múlt héten tanultunk a Filemonnak, az efézusiaknak és a kolossébelieknek írt leveleiről. Tikhikussal és Onésimussal küldte Pál ezeket a leveleket Kis-Ázisába. Ma Pál apostolnak a filippibeliekhez írott levelét fogjuk tanulmányozni.
Filippi lakói minden más gyülekezetnél hűségesebbek voltak Pálhoz és nagyon szerették őt. Ők küldték a legnagylelkűbb adományokat is az apostol költségeinek fedezésére. Nemrégiben küldték újabb ajándékkal Pálhoz Epafroditost, akivel most köszönőlevelet küld vissza az apostol (Fil 2:25-30). Pál őszintén vágyott a filippi hívők egységére. Ez azonban csak úgy valósulhatott meg, ha minden egyes tag jobban szereti testvéreit önmagánál és mindenekelőtt másokkal törődik. Fil 2:1-4 Pál Jézus példájáról írt nekik, hogy a filippibeli hívők elérjék az ideális példaképet. Ő Isten, mégis teljesen megüresítette magát, emberi alakot vett fel, és meghalt értünk a kereszten. Eközben egyáltalán nem gondolt magára, hanem mások érdekét nézte. Azért halt meg, hogy mi élhessünk. Ez az önzetlenség csodálatos példája Pál szerint, amit nekünk is követnünk kell. 5-8. v. Pál apostol közel hússzor buzdítja örömre a levél 104 versében a hívőket. Számára ez nem olyasmi volt, amit csak akkor tesz az ember, ha kedve van hozzá. Fil 4:4 Hogyan képes egy ember, aki már oly régóta fogolyként él, így beszélni? Pál megtanulta, hogy minden helyzetben megelégedett legyen és Jézus oltalmában bízzon. Teljesen Jézusra hagyatkozott. Tudta, hogy Ő gondot visel róla, történjen bármi is. 6-7, 11-13. v. 

Alkalmazás: Te is úgy döntesz, elégedett leszel bármilyen helyzetben? Hogyan lehet ezt elérni? 19. v.

 A zsidók vallási szertartásainak középpontja 1500 esztendőn keresztül a szentélyszolgálat volt. Először a hordozható szent sátorban, a pusztában, majd a jeruzsálemi templomban. Számunkra ma már teljesen világos, hogy mindezek a szertartások és áldozatok Jézust jelképezték. Arra emlékeztették az embereket, hogy Jézus majd eljön és az életét adja, hogy megmentse őket bűneikből. Ezért nem volt már szükség ezekre a szertartásokra Jézus kereszthalála után. Mégis beláthatjuk, milyen nehezen értették meg a zsidó-keresztények, hogy Jézus halála után már nincsen szükség a szentélybeli szolgálatokra, szertartásokra. Tudták, hogy azokat Isten rendelte el. Így megváltoztatna bármit is Isten, amit Ő maga rendelt el? Már csak néhány év volt hátra a jeruzsálemi templom teljes pusztulásáig. Ha a zsidó-keresztények még mindig a templomot tekintik hitük alapjának, könnyen csalódhatnak Istenben, ha az elpusztul. Isten tudta, hogy a zsidó-keresztényeknek meg kell érteniük, hogy a templom és a szertartásrend már elveszítette jelentőségét. Isten alapította a templomi szolgálatokat, ám azok célja az volt, hogy Jézusra mutassanak előre. Most, hogy Jézus már eljött, nem volt már szükség rájuk. Azok a szertartások és áldozatok mind csupán magát Jézust jelképezték. Tehát, ha a templom elveszítette jelentőségét, akkor mi veszi át a helyét? Miben higgyenek most? Pál ezen kérdések megválaszolására írta a zsidókhoz szóló levelét a zsidó-keresztényeknek. A zsidókhoz írt levél Pál apostolnak a Bibliánkban olvasható leghosszabb levele. Bár nem tudjuk pontosan, hogy mikor írta, sokak szerint Rómában, az első fogva tartása idején vetette papírra. Ezért tanulmányozzuk most ezt a levelet. Holnap azt is megtudjuk, hogyan válaszolta meg Pál az előbbi kérdéseket. 

Alkalmazás: Nem mindig könnyű más gondolkodásmódra váltani, de mindig nyitottnak kell maradnunk, vágyni a tanulásra és növekedésre, miközben Isten folyamatosan oktat bennünket. Péld 4:18

Levelében Pál apostol röviden áttekintette földi szentély berendezését és az ott folyó szolgálatokat. Zsid 9:1-7
Jól működő rendszer volt, hiszen Isten tervezte. A bűn problémájára azonban nem jelentett megoldást. Az emberek nap mint nap a szenthelyre mentek bűneiket megvallani. Azután megöltek egy állatot, és a vérének egy részét bevitték a szentélybe, jelképezve, hogy az illető bűnei jelképesen átszálltak a szentélyre. Évente egyszer megtartották a különleges szolgálatot, a nagy engesztelés napját. A szertartás keretében az előző esztendőben felgyülemlett bűnöket jelképesen eltávolították a szentélyből és levették az izraeliták táboráról. Ez a körfolyamat újra és újra megismétlődött. Pál szerint a bűn végleges eltávolítása helyett ezek a szertartások valójában a bűnre emlékeztették az embereket. Zsid 10:1-4, 11
Ám csupán erről a szentélyről szólt Pál apostol? Nem. A mennyei szentélyt is leírta. A földi szentélyt az izraeliták készítették, de a mennyeit Isten. Tény, hogy a földi szentély a mennyeinek kicsinyített mása volt. Olvassunk róla! Zsid 8:1-2;  Zsid 9:23-24
Miért annyira fontos a mennyei szentély? Mert Jézus a valódi bűnért való áldozat. Egyetlen egyszer áldoztatott fel, mindenki bűneiért. Zsid 10:10, 12
És ezzel még nincs vége! Jézus egyben a mennyei szentély főpapja is. Pál leírja, hogy Jézus a tulajdon vérét mutatja be a bűnbánó bűnösök érdekében. Zsid 9:11-12
A bűnök bocsánata tehát a mennyei szentélyből származik, nem a földiből. Többé már nem lehet Isten elé járulni a jeruzsálemi templom szertartásai által. A mennyben elő Jézushoz kell az embereknek imádkozniuk. Nagyon fontos volt, hogy a zsidó-keresztények ezt megértsék. Ha hit által látják Jézust, aki a mennyei szentélyben értük szolgál, akkor megkaphatják minden áldását, és nem fognak elcsüggedni, amikor a templomot majd lerombolják. Reménységük biztos lesz a mennyben és nem a földiekben. Zsid 6:18-20

Alkalmazás: A mi reménységünk is Jézus mennyei szentélyben értünk végzett szolgálatában gyökerezik. Jézus a vezetőnk, aki utat készít számunkra. Ő a mi főpapunk Isten előtt. A zsidó–keresztények megtanulták, hogy Jézusra tekintsenek a mennyei szentélyben bűnbocsánatért és segítségért. Ő ma is ott van, hogy megbocsássa bűneinket és segítsen legyőzni azokat. Zsid 4:14-16

Pál apostol két éves börtönbüntetésének lejárta előtt a jóságos ezredes helyére, aki megengedte Pálnak a saját lakás bérlését, olyan ember került, aki egészen más volt. Ő nem volt hajlandó semmilyen engedményt adni Pálnak. A dühös zsidók most még elszántabban akartak Páltól megszabadulni. Néró császár új felesége is mindent megtett, hogy segítse őket ebben. Néró, az akkori római császár, nagyon gonosz és kegyetlen uralkodó volt. Mostohabátyja megmérgezése által jutott a trónra, később pedig édesanyját és feleségét is megölte. Amikor végül Pálért küldetett, a zsidók biztosak voltak benne, hogy halálra ítéli. Mindenki tudta, mennyire gyűlöli Néró a keresztényeket. A császár végighallgatta a zsidók számtalan vádpontját, de ugyanaz történt, mint azelőtt. Most sem volt semmi bizonyítékuk arra, hogy Pál apostol bűnöző lenne. Mégis mindenki megdöbbent, amikor Néró így szólt: „Vegyétek le a láncait! Engedjétek szabadon!” Majdnem négyesztendei láncra vert rabság után Pál apostol végre ismét szabad volt! Oda utazhatott, ahová csak akart. És meg is tette. Rövidesen elhagyta Rómát, hogy ismét ellátogasson a gyülekezetekbe. Még éppen idejében. Alighogy elment, rettenetes tűzvész pusztította el Róma városának majdnem felét. Sokan hitték, hogy Néró a felelős érte, ő viszont a keresztényeket okolta. Az ezt követő szörnyű üldözések során sok ezer keresztény vesztette életét. Pált azonban megóvta Isten. Szorgalmasan látogatta a gyülekezeteket, tanította a hívőket, hogy álljanak meg erősen a hitben és ne kövessenek tévtanításokat. Bár a teste már kimerült, még keményebben dolgozott, mint valaha. Érezte, hogy nincs már sok ideje Jézusért dolgozni.

Alkalmazás: Milyen biztató a tudat, hogy Isten mindig erősebb, mint a körülményeink! Mindig bízhatunk benne, hogy Ő a legjobbat cselekszi. Zsolt 31:15 

A Biblia nem említi, hol volt Pál, miután Néró szabadon engedte. Mégis nagyon valószínű, hogy akkoriban írta a Timótheusnak szóló első, és a Titushoz szóló levelét. Most tehát ezeket fogjuk tanulmányozni. Ezek a levelek nagyban különböznek Pál apostol többi levelétől, mert nem egy gyülekezetnek, hanem egy személynek szólnak. Timótheust Pál „az én igaz fiamnak a hitben” nevezi (1Tim 1:2). Listra városából származott, ahol Pál első missziós körútja során tért meg. Amikor második missziós körútja alatt ismét Listrába látogatott, megengedte Timótheusnak, hogy vele menjen. Az évek során Timótheus bölcsességet és tapasztalatot szerzett, és mostanra Pál egyik legmegbízhatóbb segítője lett. Amikor Pál ezt a levelet írta neki, az efézusi gyülekezetben szolgált (1Tim 1:3). Ebben a levélben Pál sok hasznos tanácsot adott neki, hogyan vezesse a gyülekezetet. Sokat írt arról, milyennek kell lenniük a gyülekezeti vezetőknek. Nagyon magas mércét állított fel: szerinte a gyülekezeti véneknek és diakónusoknak feddhetetleneknek kell lenniük. Erkölcsileg tisztának, mértékletesnek és fegyelmezettnek. Vendégszeretőnek és jó tanítónak. Gyermekeiket is engedelmességre kellett nevelniük, hogy jó példát mutassanak a környezetükben. 1Tim 3:1-12
Pál egyik legnagyobb vágya Timótheussal kapcsolatban az volt, hogy egész élete jó példa legyen a hívők számára. Ez csak akkor következhet be, ha szorgalmas a munkában és a tanulásban is. A jutalma pedig nagyszerű lesz. Pál szerint ezzel önmagát és a hallgatóit is megmenti. 1Tim 4:12, 16 

Alkalmazás: Timótheus még mindig fiatalember volt, de ez nem akadályozhatta abban, hogy példát mutasson a hívőknek. És te? Az egész életed jó példa a környezeted számára? Olvassuk el ismét a 12. verset !

Pál levele a filippibeliekhez; A zsidókhoz írt levél; Pál első levele Timótheushoz; Az apostolok története, 479–487. old.