1
Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;
2
Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.
3
Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;
4
Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.
5
Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
6
Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.
7
Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.
8
Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.
9
Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.
10
Eképen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.
11
Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.
12
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.
13
Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.
14
Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.
15
Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.
16
Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.
17
Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség.
18
Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!
19
Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.
20
Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,
21
Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!
22
És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.
23
Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.
24
Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.
25
Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;
26
Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.
27
Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.
28
Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.
29
Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled.
30
Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.
31
Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.
32
Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka.
33
Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.
34
Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet.
35
A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.