---

¹ Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:
² Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék.
³ Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában,
⁴ és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik.
⁵ De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között.
⁶ Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt,
⁷ odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.
⁸ Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás?
⁹ Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek.
¹⁰ Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem,
¹¹ mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.
¹² Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő.
¹³ Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.
¹⁴ Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,
¹⁵ és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki.
¹⁶ Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
¹⁷ A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el?
¹⁸ Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal.
¹⁹ A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.
²⁰ Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.
²¹ Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.
²² Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram?
²³ Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
²⁴ Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
²⁵ Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad.
²⁶ Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
²⁷ Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan,
²⁸ mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
²⁹ De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.
³⁰ Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.
³¹ Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.”
³² De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
³³ Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.
³⁴ Jézus ezt mondta neki: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
³⁵ Péter így válaszolt: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.
³⁶ Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.
³⁷ Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett.
³⁸ Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!
³⁹ Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.
⁴⁰ Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?
⁴¹ Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
⁴² Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.
⁴³ Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük.
⁴⁴ Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal.
⁴⁵ Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik.
⁴⁶ Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.
⁴⁷ Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
⁴⁸ Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el!
⁴⁹ És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt.
⁵⁰ Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták.
⁵¹ Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, a kardjához kapott, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
⁵² Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.
⁵³ Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?
⁵⁴ De akkor miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
⁵⁵ Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.
⁵⁶ Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.
⁵⁷ Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének.
⁵⁸ Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége.
⁵⁹ A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák,
⁶⁰ de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten,
⁶¹ akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni.
⁶² A főpap felállt, és így szólt hozzá: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
⁶³ Jézus azonban hallgatott. A főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!
⁶⁴ Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.
⁶⁵ A főpap ekkor megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást.
⁶⁶ Mit gondoltok? Azok így feleltek: Méltó a halálra!
⁶⁷ Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték,
⁶⁸ és ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!
⁶⁹ Péter pedig kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál.
⁷⁰ Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz.
⁷¹ Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: Ez a názáreti Jézussal volt.
⁷² Ő ismét tagadta: Esküszöm, hogy nem ismerem azt az embert.
⁷³ Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a beszéded is elárul téged.
⁷⁴ Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És nyomban megszólalt a kakas.
⁷⁵ Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.