---

¹ Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt.
² Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
³ Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,
⁴ és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod.
⁵ Ekkor ő behajította az ezüstöket a templomba, és eltávozott, majd elment, és felakasztotta magát.
⁶ A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: Nem szabad a templom kincséhez tenni, mert vérdíj ez.
⁷ Azután határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.
⁸ Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek.
⁹ Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai,
¹⁰ és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.”
¹¹ Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig ezt felelte: Te mondod.
¹² De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.
¹³ Akkor így szólt hozzá Pilátus: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?
¹⁴ Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.
¹⁵ Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak.
¹⁶ Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
¹⁷ Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?
¹⁸ Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.
¹⁹ Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.
²⁰ A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
²¹ A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást.
²² Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!
²³ Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele!
²⁴ Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!
²⁵ Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!
²⁶ Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.
²⁷ Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt.
²⁸ Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá,
²⁹ tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya!
³⁰ Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele.
³¹ Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.
³² Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
³³ Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,
³⁴ epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle.
³⁵ Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin;
³⁶ azután leültek ott, és őrizték.
³⁷ Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
³⁸ Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
³⁹ Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták,
⁴⁰ és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!
⁴¹ Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
⁴² Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!
⁴³ Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
⁴⁴ A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.
⁴⁵ Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön.
⁴⁶ Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
⁴⁷ Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja.
⁴⁸ Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.
⁴⁹ De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt.
⁵⁰ Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
⁵¹ És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
⁵² A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
⁵³ Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
⁵⁴ Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!
⁵⁵ Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki.
⁵⁶ Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
⁵⁷ Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
⁵⁸ Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.
⁵⁹ József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte,
⁶⁰ és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment.
⁶¹ Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
⁶² Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,
⁶³ és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok!
⁶⁴ Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.
⁶⁵ Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok!
⁶⁶ Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.