---

¹ Akkor ezt mondta Sámuel egész Izráelnek: Íme, én engedtem nektek mindenben, amit mondtatok nekem, és királyt választottam nektek.
² Most már a király jár előttetek, hiszen én megöregedtem és megőszültem, a fiaim is ott vannak már közöttetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig.
³ Itt állok, válaszoljatok az Úr előtt és fölkentje előtt: Kinek vettem el a marháját, kinek vettem el a szamarát, kit nyomtam el, és kit károsítottam meg? Kitől fogadtam el ajándékot, hogy szemet hunyjak valami fölött? Visszaadom nektek!
⁴ De ők ezt felelték: Nem nyomtál el és nem károsítottál meg bennünket, és nem fogadtál el senkitől semmit.
⁵ Akkor ezt mondta nekik: Tanú az Úr veletek együtt, és tanú az ő fölkentje a mai napon, hogy nem találtatok ellenem semmi ilyesmit. Azok pedig ezt felelték: Ő a tanú.
⁶ Majd ezt mondta Sámuel a népnek: Az Úr rendelte Mózest és Áront. Ő hozta fel őseiteket Egyiptomból.
⁷ Most azért álljatok ide, hadd hívjam tanúskodni ellenetek az Úr színe előtt az Úr minden igaz tettét, amelyet veletek és őseitekkel véghezvitt.
⁸ Miután Jákób lement Egyiptomba, őseitek pedig az Úr hoz kiáltottak segítségért, az Úr elküldte Mózest és Áront, akik kihozták őseiteket Egyiptomból, és letelepítették őket ezen a helyen.
⁹ De ők elfeledkeztek Istenükről, az Úr ról, ezért kiszolgáltatta őket Siserának, Hácór hadvezérének és a filiszteusoknak meg Móáb királyának, és azok harcoltak is ellenük.
¹⁰ Akkor segítségért kiáltottak az Úr hoz, ezt mondva: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Ur at, és a Baaloknak és az Astartéknak szolgáltunk. De most ments meg bennünket ellenségeink kezéből, és neked fogunk szolgálni!
¹¹ Akkor elküldte az Úr Jerubbaalt, Bárákot, Jeftét és Sámuelt, és megmentett benneteket a környező ellenség kezéből, és biztonságban lakhattatok.
¹² De amikor láttátok, hogy Náhás, az ammóniak királya kivonul ellenetek, mégis ezt mondtátok nekem: Nem! Inkább uralkodjék csak király fölöttünk! Pedig Istenetek, az Úr a ti királyotok!
¹³ Most itt van a király, akit ti választottatok, akit ti kértetek. Tehát királyt is adott nektek az Úr.
¹⁴ Bárcsak félnétek az Ur at, és szolgálnátok neki, hallgatnátok rá, és ne lázadnátok fel az Úr parancsa ellen, hanem követnétek Isteneteket, az Ur at ti is meg a király is, aki uralkodik fölöttetek!
¹⁵ Mert ha nem hallgattok az Úr szavára, hanem föllázadtok az Úr parancsa ellen, akkor ellenetek fordul az Úr, ugyanúgy, mint őseitek ellen.
¹⁶ Álljatok most is ide, és lássátok meg, hogy milyen nagy tetteket visz véghez előttetek az Úr.
¹⁷ Most a búzaaratás ideje van. Én az Úr hoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok az Úr szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak.
¹⁸ És az Úr hoz kiáltott Sámuel, az Úr pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet az Úr miatt és Sámuel miatt.
¹⁹ És így szólt az egész nép Sámuelhez: Imádkozzál szolgáidért Istenedhez, az Úr hoz, hogy ne haljunk meg, mert minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak.
²⁰ Akkor ezt mondta Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne tántorodjatok el az Úr tól, hanem szolgáljatok az Úr nak teljes szívetekből!
²¹ El ne tántorodjatok, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok.
²² Hiszen nem veti el az Úr a saját népét az ő nagy nevéért, mert úgy tetszett az Úr nak, hogy a saját népévé tegyen benneteket.
²³ Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra.
²⁴ Csak féljétek az Ur at, és szolgáljátok őt híven, teljes szívetekből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!
²⁵ Ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek királyotokkal együtt!