1Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok,
2teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,
3igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.
4Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is:
5egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség,
6egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.
7A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.
8Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.”
9Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre.
10Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget.
11És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul,
12hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére,
13míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,
14hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától;
15hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus,
16akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.
17Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.
18Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük.
19Mivel erkölcsi érzékük eltompult, bujálkodásra adták magukat, mindenféle tisztátalanságot művelve mohóságukban.
20Ti azonban nem így tanultátok Krisztust;
21ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban:
22vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott;
23újuljatok meg lelketekben és elmétekben,
24öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
25Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.
26Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal,
27helyet se adjatok az ördögnek.
28A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.
29Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
30És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.
31Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.
32Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.