Hamis tanítók
Text de memorat
„Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására” (2Kor 10:4).
E heti tanulmányunk
Jeremiás 9:24; 2Korinthus 10:1-17; 11:1-15, 22-28; 12:20-21; 13:5 Mintha Pálnak nem lett volna elég gondja, újabb probléma merült fel: hamis tanítók jelentek meg a gyülekezetben, akik szembehelyezkedtek vele, a munkájával és a szolgálatával, ráadásul a korinthusi gyülekezet tagjai közül is többeket megszédítettek. A velük szemben vívott küzdelemre utal Pál lelki harcként. Vajon ez túlzás? Egyáltalán nem! Pál tisztában volt azzal, hogy ezek az emberek végső soron nem vele, hanem Krisztussal ellenkeznek. Nem nárcisztikus hajlamú vezető volt, aki csak a saját hírneve megőrzésével foglalkozott, hogy törvényesítse hatalmát és tekintélyét az alárendeltek felett. Pontosan tudta, hogy örökre szóló következményekkel járó, élet-halál kérdést jelent az üzenet, amit hirdetnie kell. Azt is tudta, hogy maga Isten küldte el őt: „Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola” (1Kor 1:1). A hamis tanítás kérdésében az egyháznak szeretettel, de határozottan kell fellépnie, a Szentírás tekintélye alapján. Az evangélium üzenetét meg kell őrizni, romlatlanul és tisztán, hogy az emberek megismerhessék az örökkévalóság reményét.Szeptember 19. – A lelkészi szolgálat napja
EGW idézet
Minden értelmes lény első és legfontosabb kötelessége, hogy megtudja a Szentírásból, mi az igazság. Az igazságot ismerve pedig a világosságban kell járnia, és mindenkit példája követésére kell buzdítania. Nap mint nap szorgalmasan kell kutatnunk a Bibliát, minden gondolatot mérlegelve, és igét igével összevetve. Isten segítségével nekünk kell kialakítanunk nézeteinket, mint ahogy életünkért is saját magunk vagyunk felelősek Isten előtt.
Számos művelt ember a Biblia legvilágosabb igazságait valószínűtlennek és homályosnak tünteti fel. Nagy bölcsességet színlelve azt tanítják, hogy a Szentírásnak van egy misztikus, titokzatos, lelki jelentése, amelyet nem lehet megfejteni. Ezek az emberek hamis tanítók. Nekik mondja Jézus: „Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát” (Mk 12:24). A Bibliát, amikor nem szimbólumokban vagy képekben, hanem világosan beszél, szó szerint kell érteni. Krisztus ezt ígérte:
„Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról” (Jn 7:17). Ha az emberek szó szerint vennék a Bibliát, ha nem volnának hamis tanítók, akik félrevezetik és elbizonytalanítják őket, akkor olyan munkát lehetne végezni, ami megörvendezteti az angyalokat, és Krisztus nyájába tévelygők ezrei jönnének.
Amikor a Szentírást kutatjuk, összpontosítsuk rá minden figyelmünket, és igyekezzünk megérteni, amennyire Isten mélységes dolgait halandó ember felfoghatja! De ne felejtsük el, hogy az igazi tanulót a gyermek formálhatósága és alázatossága jellemzi! A szentírási problémákat nem lehet a filozofikus problémák leküzdéséhez alkalmazott módszerekkel megoldani. A Biblia kutatásához nem szabad azzal a magabiztossággal fogni, ahogy sokan a tudományos kérdéseket vizsgálják; hanem imádkozva, Istenre támaszkodva, akaratának megismerésére igazán vágyakozva. Alázatos és tanulékony lelkülettel kell a nagy VAGYOKtól tanulnunk, nehogy a gonosz angyalok elhomályosítsák értelmünket, és szívünket keménnyé, érzéketlenné tegyék az igazság iránt.
A Szentírásnak sok olyan része, amelyet művelt emberek titokzatosnak mondanak, vagy lényegtelennek tartva figyelemre se méltatnak, vigasztalást és eligazítást nyújt azoknak, akik Krisztus iskolájában tanulnak. – A nagy küzdelem, 598–599. o.
1. Olvassuk el 2Kor 10:1-11 szakaszát! Pál szerényen fordult a korinthusiakhoz, amit időnként gyengeségnek véltek a részéről. Melyek azok a szavak, kifejezések ebben a részben, amelyekből kitűnik bátorsága, amikor megküzdött a Korinthusban fellépő hamis tanítók okozta problémával?
Hogyan lehetünk egyszerre szelídek és bátrak, amikor hamis tanítókkal van dolgunk? Miért szükséges mindkettő?
EGW idézet
A jövőben csalások egész sorozatával fognak találkozni, mi pedig szilárd talajt akarunk érezni a talpunk alatt. Erős alapot akarunk építményeinkhez. Egyetlen szeg sem mozdulhat el az Úr által lefektetett alapból. Az ellenség hamis elméleteket dob be, mint például a szentély tagadásának tanát. Ez az egyik pont, ahol a hittől való eltávolodás bekövetkezhet. Hol van biztonság, ha nem az Úr által az utóbbi ötven évben adott igazságban?
Meg akarlak erősíteni benneteket abban, hogy Krisztus él, közbenjár érettünk és mindenkit meg fog menteni, aki hitben hozzátér és parancsolatainak engedelmeskedik. De ne felejtsd el, Jézus nem akarja, hogy energiádat testvéreid kritizálásával merítsd ki. Törekedj saját lelked üdvösségére! Azt a munkát végezd, amelyet az Úr bízott rád. Oly sok munkát találsz majd, hogy nem lesz kedved másokat kritizálni. A beszéd talentumát használva építs és dicsérj. Ha az Istentől kapott munkát végzed, az üzenetet fogod hordozni, és megérted majd, mit jelent a Lélek által való megszentelődés.
Ne gondold, hogy Sátán nem tesz semmit. Ne gondold, hogy serege tétlenkedik. Ő és ügynökei itt vannak a földön. Fel kell vennünk Isten összes fegyverzetét. Ha ezt megtettük, kiállhatunk a magas helyeken uralkodó lelki gonoszság erejével és fejedelemségével szemben. Ha felöltöttük a lelki fegyverzetet, tapasztaljuk, hogy az ellenség csapásai nem érnek el bennünket. Isten angyalai körülvesznek bennünket, hogy megvédjenek. Bizonyságom van Istentől, hogy ez így lesz.
Izráel Úr Istenének nevében kérlek titeket, hogy keljetek az Úr segítségére a gonosz hatalma ellen. Ha ezt teszitek, egy erős, segítő, személyes Megváltó lesz oldalatokon. A gondviselés pajzsa véd majd titeket. Isten utat biztosít számotokra, hogy az ellenség sose győzhessen le benneteket. – A Szentlélek eljő reátok, 239. o.
Sátán belekeveri tapasztalatunk minden fázisába a téves tanításokat, és buzgón védelmezi azokat, hogy rabul ejtse minden lélek értelmét, akik nem gyökereztek és alapozódtak meg az Ige szent alapelveinek teljes ismeretében. Még legbelső sorainkban is hamis tanítók fognak támadni, akik sátáni eredetű hitető lelkekre hallgatnak. Ezek a tanítók tanítványokat fognak magukkal ragadni. Alattomosan lopóznak be és hízelgő szavakat használnak, csábító módszerekkel ügyesen adják elő megtévesztő nézeteiket.
Gyülekezeteink egyetlen reménysége az lehet, ha teljesen éberek maradnak. Azok vannak biztonságban, akik jól megalapozódtak az Ige igazságaiban, és mindent az „Így szól az Úr” próbája alá vetnek. A Szentlélek azokat fogja vezetni, akik többre értékelik Isten bölcsességét, mint a sátáni eszközök megtévesztő okoskodásait. Imádkozzunk többet, de ne emberi módon, hanem a Krisztusban lévő igazság iránti szeretet indíttatása alatt! Azokban a családokban, ahol hisznek az igazságban, bölcs és értelmes szavaknak kell elhangozniuk; olyan szavaknak, melyek a Szentírás kutatása eredményeképp születnek. – A Szentlélek eljő reátok, 125. o.
2. Olvassuk el 2Kor 10:13-17 szakaszát! Miért annyira ártalmas a versengés légköre az evangélium hirdetésére nézve?
Olvassuk el 2Kor 10:12-18 szakaszát! Hogyan kerülhetik el a versengés légkörét az egyházi vezetők és a gyülekezeti tagok? Miért igen könnyű belebonyolódni valójában jelentéktelen dolgokba?
EGW idézet
Pál sosem veszítette szem elől az élet koronáját, amely neki adatik, de nemcsak neki, hanem mindazoknak, akik szeretettel várják az Ő megjelenését. Csak a Krisztus általi győzelem késztethette arra, hogy hőn várja az élet koronáját. Jézus nem azt várja el, hogy a jutalom után vágyódjunk, hanem azt, hogy kívánjuk teljesíteni Isten akaratát pusztán azért, mert az az Ő akarata, és nem gondolunk a kilátásba helyezett jutalomra.
Isten ajándéka az örök élet. Az Úr azt szeretné, hogy akik elfogadják kegyelmét, teljes mértékben bízzanak Benne. Arra hív, hogy a hitünk legyen tiszta és egyszerű, és bízzunk Benne anélkül, hogy a jutalom felől érdeklődnénk. Őszinte szívvel kell dolgoznunk az Úrért, bizonyítva, hogy teljes mértékben igazságosnak tartjuk ítéleteit és döntéseit.
Az ítélet jeleneteinek leírásában, amikor az igazak elnyerik jutalmukat, a gonoszok fölött pedig elhangzik az ítélet, az igazak azt kérdezgetik, vajon mit tettek, hogy ilyen nagy jutalmat nyernek. Kitartóan hittek Krisztusban. Beteltek Szentlélekkel, és különösebb erőfeszítés nélkül szolgálták Krisztust, ezért biztos jutalom vár rájuk. De nem a jutalomért dolgoztak. Hatalmas előjognak tartották, hogy úgy dolgozhatnak, ahogy Krisztus dolgozott. Amit tettek, szeretetből tették Krisztusért és embertársaikért, együttérző és szeretetteljes cselekedeteiket pedig úgy fogadta, Aki azonosult a szenvedő emberiséggel, mintha érette tették volna. […]
Minden ajándékot és talentumot az Úrnak köszönhetünk. Minden győzelmet az Ő kegyelme által szerzünk. Ezért is helytelen dolog büszkélkedni azokkal. […]
Ha nem felejtenénk el azt, hogy a világegyetem szeme láttára vagyunk próbára téve, és hogy Isten azért enged meg próbákat az életünkbe, hogy meglátszódjék a lelkületünk, akkor sokkal komolyabban elmélkednénk és buzgóbban imádkoznánk. Az alázatos munkás felismeri, hogy az ember semmi jóra nem képes. Elismeri és hálás azért az előjogért, hogy szorosan együtt munkálkodhat Istennel. Szolgálata az elvekkel ötvöződik, és ennek eredményeképpen jó illatú áldozattá válik minden képessége. Ugyanúgy bízik Istenben, ahogy a kisgyermek bízik földi atyjában.
Nem a tevékenységünkért vagy a lelkesedésünkért nyerjük el a jutalmat, hanem inkább az érzékegységért, kedvességért és szeretetért, amely jellemzi a betegekért, a szenvedőkért és az elnyomottakért végzett munkánkat. – Lift Him Up, 343. o.
3. Olvassuk el 2Kor 11:1-15 szakaszát! Mit ír a hamis tanítókkal kapcsolatos kihívásokról?
Figyeljük meg, milyen határozottan reagál a gyülekezetben megjelenő tévtanításra! Mit mond ez nekünk?
EGW idézet
Isten népének az Íráshoz, mint védelmezőjéhez kell fordulnia a hamis tanítók befolyása és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden elképzelhető csapdát bevet, mert meg akarja akadályozni az embereket, hogy Biblia-ismeretre tegyenek szert. Hiszen a Szentírás világos kijelentései leleplezik Sátán csalásait. Isten művének minden megújulásakor felkel a gonoszság fejedelme, és felerősíti működését; minden erejét összegyűjti a Krisztus és követői elleni végső harcra. Nemsokára az utolsó nagy szemfényvesztés tanúi lehetünk. A hamisítvány annyira hasonlít majd az igazihoz, hogy a Szentírás nélkül lehetetlen lesz megkülönböztetni őket. Minden állítást és minden csodát próbára kell tenni, az Igéhez mérve.
Csak így tehetünk különbséget, mert Sátán különféle csalásai csodáknak tűnnek.
Sátán ravasz téveszméket terjeszt, hogy elsötétítse és összezavarja az emberek elméjét, s gyökerestől kiirtsa a megváltás tanításait. Akik nem fogadják el Isten szavát úgy, ahogyan olvassák, csapdába esnek.
Gonosz angyalok járnak mindenkor a nyomunkban… Új alakot öltenek, és csodákat tesznek a szemünk láttára. A beteg előttünk fog meggyógyulni. Mindez azzal kísért, hogy ezeket a hitetéseket Istentől való csodákként fogadjuk. Felkészültünk-e az előttünk álló próbára, amikor Sátán hamis csodái még teljesebben megnyilatkoznak? Vajon hányan esnek majd csapdába és tőrbe? Ha elfordulnak Isten világos rendeléseitől és parancsolataitól, és mesékre figyelnek, gondolkodásuk átalakul, előkészül e hazug csodák befogadására. Mindig arra kell törekednünk, hogy felfegyverkezzünk a küzdelemre, amelyben nemsokára részünk lesz. Az Isten szavába vetett hit, az Ige imádságos kutatása és gyakorlati alkalmazása lesz a mi pajzsunk Sátán hatalmával szemben, és ez tesz minket győztessé Krisztus vére által. – Maranatha, 156. (május 28.)
Istenért végzett munkánkban számos akadályba ütközünk. A zsidók hamissággal és álnoksággal próbálták akadályozni az embereket abban, hogy higgyenek Krisztusban. Napjainkban a hamis tanítók próbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy az emberek ne ismerjék meg az igazságot. A tévelygést jobban szeretik az igazságnál, mivel az igazság ellenkezik hajlamaikkal és munkamódszereikkel. A megtérést még az igazság tiszta és meggyőző bizonyítékai ellenére is elutasítják. Nem akarják tanulmányozni az Írásokat, hogy meggyőződjenek annak igaz voltáról. […]
Isten népére magasztos és ünnepélyes munka vár. A hívők önfeláldozás és önmegtagadás révén húzódjanak közelebb Krisztushoz, és egyetlen céljuk legyen elvinni a világnak a kegyelem üzenetét. Egyesek egyféleképpen, mások másféleképpen fognak munkálkodni, mindenki az elhívatása és az Istentől kapott késztetés szerint. De együtt kell harcolniuk, törekedve a tökéletes egység munkálására. […]
Megszenteletlen elmék akadályokat fognak emelni Isten művének útjába, ahogy ezt a múltban is tették. De ne álljatok le vitatkozni velük, ne okozzatok magatoknak kellemetlen problémákat. Ha valamilyen módon akadályoznak benneteket, álljatok készen nyíltan dolgozni Istenért. A most leküzdhetetlennek tűnő akadályok a megfelelő időben majd el lesznek távolítva. Isten a legváratlanabb módon be tud avatkozni, ha látja, hogy az is az Ő nevének felmagasztalását szolgálja. […] Lesznek megpróbáltatások, mert sokan járnak istentelenségben. Bizonyosodjatok meg afelől, hogy ti szelíden és alázatosan jártok előtte. Ezért lehet, hogy egyesek félreértenek, de ha szüntelenül megnyilvánul életetekben Krisztus jellemének szépsége, végül azok, akik rosszat szóltak ellenetek, meg fognak szégyenülni. – This Day with God, 221. o.
4. Mivel foglalkozik Pál 2Kor 11:22-28 verseiben?
Te is szenvedtél már az evangéliumért? Ha igen, mit tanultál abból a tapasztalatból? Hogyan segít a saját szenvedéseiddel megbirkózni az, ahogyan Pál viselte az övéit?
EGW idézet
Vajon a nagy apostol valós áldozatot vállalt, amikor farizeusi státuszát felcserélte Krisztus evangéliumára? A válasz: Nem! Fenntartások nélkül mondott le gazdagságról, barátokról, társadalmi beosztásról és dicsőségről, de még az őt őszintén szerető rokonokról is. Elhatározta, hogy nevét és életét egy olyan néphez láncolja, amelyet korábban alacsonyabb rendűnek tartott, ám Krisztusért kész volt elszenvedni bármilyen veszteséget.
Többet szenvedett bármelyik tanítványnál. Megbotozták, megkövezték, hajótörést szenvedett, és többszörösen került halálos veszedelembe. Veszélyben volt szárazföldön és tengeren, a városokban és a pusztában, rablók és saját nemzettársai törtek az életére. Állandó gyengeség, fájdalmak és kimerülés mellett is folytatta munkáját, néha még megfelelő ruházata sem volt… Amikor a vérszomjas Néró elé vitték, senki sem állt ki érte. […]
De vajon értékes idejét Pál az általa elszenvedett súlyos visszaélések elbeszélésére pazarolta? Nem. Épp ellenkezőleg, az emberek figyelmét magáról Jézusra terelte. Nem saját boldogságáért élt, mégis boldog volt… „Felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett” (2Kor 7:4). Életének utolsó napjaiban, tudva azt, hogy mártírhalál vár rá, elégtétellel jelentette ki: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4:7). A teljes munkásságát ösztönző jövendőbeli halhatatlanságra emelte a tekintetét, és hite teljes bizonyosságával mondotta: „Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró.” Végül pedig ő, aki másokért élt, teljesen megfeledkezett önmagáról:
„Nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” Micsoda nemes hit!
Ezt az élő példát kell követnie minden igaz kereszténynek. Pál Isten dicsőségére élt… „Mert nékem az élet Krisztus” (Fil 1:21). – Our High Calling, 363. o.
Mindazok, akiket a Szentlélek már átitatott, úgy szeretnek, mint ahogy Krisztus szeretett. Az az alapelv, amely Krisztus munkálkodását és szeretetét meghatározta, fogja őket is munkájukban irányítani, és szeretetre ösztönözni egymással való minden ténykedésükben és egymás iránt tanúsított magatartásukban.
Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak. „Erről ismer meg mindenki – mondta Jézus –, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:35) Mikor az embereket nem a kényszer, vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva az emberekben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg. Ez még abban is megmutatkozik, hogy az isteni természet ellenáll a gonoszság levegőbeli hatalmasságainak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az ember szívében lakozó önzést.
Ez a szeretet, mikor nyilvánvalóvá lesz az egyházban, biztosan kiváltja Sátán haragját. Krisztus nem valami könnyű életutat jelölt ki tanítványai számára. „Ha gyűlöl titeket a világ – mondta Jézus –, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartottátok, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerték azt, aki küldött engem.” (Jn 15:18–21) Nehéz akadályokkal szemben kell továbbvinni és továbbadni az evangéliumot, ellenállás, veszedelem, veszteség és szenvedés közepette. Azok azonban, akik ezt a munkát, szolgálatot végzik, Mesterük nyomdokaiban járnak. – Lift Him Up, 298. o.
5. Olvassuk el 2Kor 12:20-21 verseit! Milyen bűnök veszélyeztették a korinthusi gyülekezet lelkiállapotát?
Olvassuk el 2Kor 13:5 versét. Mit jelent hitben lenni? Honnan tudhatjuk, hogy hitben vagyunk-e?
EGW idézet
Sokan dédelgetik az önteltséget, és zúgolódnak a Laodiceához intézett közvetlen bizonyságtevés hallatán, mert nem látják be bűnös voltukat, de az ítéletkor majd szégyenkezni fognak hálátlan magatartásuk miatt, és mert az ellen lázadtak, aki oly irgalmas volt hozzájuk, és nem pusztította el őket a bűneik miatt. Akkor majd egyetlen vallomás vagy könnysem válik hasznukra, ha korábban nem törődtek az életükről készült jelentéssel. Sok magát Krisztus tanítványának valló lesz majd azok között, akik nem akartak megtérni, és becsapták a lelküket az örök kárhozatra. Az igazság mellőzése senkinek sem ad majd bátorságot az ítélet napján, hogy védelmére nyissa meg ajkát. Akkor majd megnyittatnak a könyvek, amelyek minden ember cselekedeteinek a feljegyzéseit tartalmazzák. […]
Isten az Igében üzent azoknak, akik könnyelműen élnek, és nem szégyellnek a gonoszság útján járni. A következő szavakat hallottam:
„Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa 40:27–28) Ha a közömbös és önmaguk iránt engedékeny emberek keresnék az Urat és megvallanák bűneiket, meglátnák, hogy megtéretlen életükkel másokat is tévelygésbe vezetnek, így megtérnének és megbánnák bűneiket. […]
Isten folyton szólítja az ember szívét, és arra készteti, hogy ismerje el szeretetét és irgalmát, és a gonosz elvek helyett fogadja el feddhetetlenségét. Az Úr minden időben így szólította meg az embert. Noé napjaiban Krisztus emberi eszköz által szólt és prédikált a bűn rabjainak. Ő jött le Izráel népe közé felhőoszlopban nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Vezette a nagy sokaságot a pusztai vándorlás során. […]
Sokan nem is értékelik ezen dolgokat. Az Izráelnek adatott utasításokat ma minden léleknek meg kell értenie. Az ember állíthatja, hogy bölcsességgel rendelkezik, de emberi értelemnél többre van szüksége, ha meg akarja érteni az evangélium kinyilatkoztatásait. – This Day with God, 278. o.
További tanulmányozásra
„Az Úr védi a népét attól, hogy megismételjék a múlt tévedéseit és hibáit. Mindig voltak hamis tanítók, akik tévtanokat és szentségtelen szokásokat hirdettek, hamis elvekért munkálkodtak, méghozzá a legszebben hangzó, rejtett, megtévesztő módon, hogy becsapják, ha lehet, a választottakat is” (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1904. január 7.).
„Az Úr azt akarja, hogy próbára tegyük a nézeteinket, és felmérjük, milyen nagy szükségünk van az élő kijelentések alapos megvizsgálására, hogy megtudjuk, hitben vagyunk-e. Sokan, akik állítólag hisznek az igazságban, kényelmesen megállapodtak, és azt mondják, hogy »Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem« (Jel 3:17) (Ellen G. White: Counsels to Writers and Editors. 36. o.). „Az emberek ragaszkodnak a tévedésekhez, pedig az igazság világossá lett téve. Ám ha tanításaikat Isten Igéjéhez vinnék és Isten Igéjét nem a saját tanaik fényében olvasnák, hogy a maguk igazságát bizonyítsák, nem járnának sötétségben, vakon, nem ragaszkodnának a tévedéshez. A Szentírás szavainak sokan olyan jelentést tulajdonítanak, ami a saját véleményükhöz illeszkedik, így Isten Igéjének téves értelmezésével félrevezetik önmagukat és becsapnak másokat. Isten Igéjét alázatos szívvel tanulmányozzuk! Félre kell tenni minden önzést, eredetieskedést. Nem szabad tévedhetetlennek tartanunk régen dédelgetett nézeteinket” (i. m. 36–37. o.).Naponkénti tanulmányozásra
Zsoltár 30–36; Ellen G. White: Étrend és táplálkozás. 1. függelék, a „Nehézségek és kompromisszumok” alcímtől az 1. függelék végéig1
Mit mondott a zsoltáros az ő jó állapotában?2
Mikor fohászkodjon minden kegyes ember Istenhez?3
Mit kell kerülnünk, és mit kell keresnünk?4
Mihez hasonlítja a zsoltáros az Úr igazságát?5
Mi az egyik oka annak, hogy Ellen White képes volt ilyen nagyszerű munkát végezni?Általános áttekintés
Képzeld el, hogy néhány emberrel együtt ismeretlen hegyvidéken túrázol! A terep egyenetlen, a köd sűrű, és már nem vagytok biztosak abban, hogy a helyes útvonalon haladtok. Hirtelen megjelenik előttetek egy magabiztos, erdésznek öltözött férfi, akinél rádió és térkép is van, és ezt mondja nektek: „Rossz irányba mentek! Kövessetek engem! Ismerek egy rövidebb utat!” Fellélegeztek, és követitek az illetőt. Határozott léptekkel halad előttetek, múltbeli mentőakciókról mesél, és úgy tűnik, az út minden zegzugát ismeri. Egy óra múlva azonban az ösvény egyre keskenyebbé és veszélyesebbé válik. Valaki ránéz a GPS-ére, és rájön, hogy a vezető nem biztonságos helyre visz titeket, egyenesen a vadon mélyébe tartotok. Minden bizonnyal úgy nézett ki, mint egy idegenvezető, és meggyőzően beszélt, de nem kalauz volt, hanem csaló, és ha továbbmentek volna vele, az akár végzetes is lehetett volna. Pál 2Korinthus 10–12. fejezeteiben ugyanezzel a problémával szembesül. Hamis tanítók szivárogtak be a gyülekezetbe, apostoloknak adták ki magukat, és karizmával, tekintélyt parancsoló módon beszéltek, de egy hamis Jézust hirdettek, eltérítvén az embereket az igazságtól. Pál válasza nem csupán saját védelmét szolgálja. Arra törekszik, hogy megóvja a gyülekezetet a csalók által képviselt lelki veszélytől. Ugyanúgy néztek ki és hasonlóan beszéltek, mint az igazi apostolok, mégsem volt semmi közük hozzájuk.A tanulmány témái
Ezen a héten – 2Korinthus 10–12 fejezeteinek tanulmányozásakor – három fontos témát vizsgálunk meg, különös tekintettel arra, hogy miként kellene viszonyulnunk a hamis tanítókhoz és az általuk hirdetett, félrevezető tanításokhoz. 1. Az apostoli tekintély védelme: Pál azzal kezdi szolgálata védelmére írt szövegét, hogy válaszol azokra a vádakra, melyek szerint leveleiben bátornak mutatkozik, a valóságban azonban „erőtlennek” és „silány”-nak bizonyul (2Kor 10:1–2, 10). 2. A hamis apostolok veszélye: Pál aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a korinthusi gyülekezet eltávolodik a Krisztus iránti tiszta odaadástól (2Kor 11:2–3). 3. A lelki küzdelem: Pál kijelenti, hogy nem világi, hanem lelki fegyverekkel küzd, melyek „erősek az Istennek erősségek lerontására” (2Kor 10:4).Magyarázat
1. Kontextus – szónoklatok az I. századi Korinthusban: Az I. században a gazdag, erkölcstelen és filozófiát kedvelő görög Korinthusban a hívők gyülekezete fiatal, soksZínű közösség volt. Fontos kikötőváros lévén, Korinthus vonzotta a vallási eszméket, tanítókat és filozófusokat. Ebben a környezetben szokás volt, hogy a népszerű görög mesterek – különösen a szónokok, filozófusok és szofisták – azzal biztosították a megélhetésüket, hogy magas díjakat számítottak fel a tehetős embereknek, akik előadásokat, magánórákat vagy mentorálást kértek tőlük. Ezeknek a mestereknek az értékét gyakran a honoráriumok határozta meg; Prótagorasz tiszteletdíja magas volt, Iszokratész pedig elit iskolát vezetett, ahol a tanítványok jelentős tandíjat fizettek. A státusz rendkívül fontos volt, ezért az olyan híres tanítók, mint Gorgiasz, műgonddal kidolgozott nyilvános beszédeket tartottak, hogy vonzzák a jól fizető tanítványokat. Dión Khrüszosztomosz bírálta az ilyen mestereket, mondván: „Olyanok, mint a színészek a színpadon, akik nem az igazságot szolgálják, hanem az ezüstöt és a tapsot” (Beszédek, 32.11). A retorikai képességekhez gyakran férfias megjelenés társult. „Bármely férfi, aki vezető pozícióra vágyott az I. századi római világban, hallgatói és riválisai által szinte folyamatos értékelésnek volt kitéve a férfiasságát illetően” (Jennifer Larson: Paul's Masculinity, Journal of Biblical Literature, 123. évf., 1. sz., 2004, 87. o.). Ebben a környezetben szembesült Pál a korinthusi hamis tanítók ellenállásával. Ezek a zsidó-keresztény misszionáriusok – akiket Pál ironikusan „fő-fő apostoloknak” nevez (2Kor 11:5; 12:11) – retorikai képességeinek hiánya és szenvedései miatt támadták Pált, valamint amiatt, hogy nem fogadott el pénzt a beszédeiért cserébe. Görög mércével mérve Pál képességei nem voltak lenyűgözőek. A hamis tanítók legalista, cselekedetekre épülő evangéliumot hirdettek, lelki tapasztalatokkal hencegtek, és ajánlóleveleket vittek magukkal mindenfelé, hogy ezzel is növeljék a tekintélyüket. Befolyásuk azonban veszélyeztette az evangélium tisztaságát, arra ösztönözve a gyülekezetet, hogy vezetőiket külső sikereik és ne a Krisztushoz hasonló alázatosság alapján ítéljék meg. Pál tudatosan ellensúlyozta ezt a hatást azzal, hogy sátorkészítőként dolgozott (ApCsel 18:3) és fizetés nélkül prédikált (2Kor 11:7–9), bár egyesek ezt a gyakorlatot a gyengeség jelének tekintették. Pál emlékeztette a korinthusiakat, hogy vele ellentétben ezek a hamis tanítók rabszolgává tették és kihasználták őket (11:20). 2. Az apostoli tekintély védelme: 2Korinthus 10–11 szakaszában Pál szenvedélyesen védi apostoli tekintélyét a kritikákkal és a hamis tanításokkal szemben. A 10. fejezetben kezdi el az őt ért vádakkal szemben, miszerint „a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtlen, és a beszéde silány” (2Kor 10:10), majd kijelenti, hogy hatalma közvetlenül Krisztustól származik, nem pedig saját erejéből vagy bölcsességéből. Hangsúlyozza, hogy dicsekvésében semmi gőg nincs: „De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, amelyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk” (10:13). Nem dicsekszik olyan képességekkel, amelyek túllépik küldetése határait, és másokhoz sem hasonlítgatja magát. Tekintélyét Isten akarata határozza meg, és minden elismerés, amit kap, az evangélium terjesztésének köszönhető azokon a területeken, amelyeket Isten rábízott (10:15–16). Bár egyesek őt személyesen szerénynek tartanák, levelei küldetésének komolyságát tükrözik: olyan személy volt, aki bármikor készen állt arra, hogy szükség esetén határozottan cselekedjen (10:11). 2Korinthus 11. fejezetében Pál érezteti a korinthusiakkal irántuk való „isteni buzgóságát”, a mély és védelmező szeretetet, mivel attól tart, hogy a hamis apostolok tévútra vihetik őket (11:2–3). Ezek a hamis apostolok „az igazság szolgáinak” álcázták magukat (11:15), pedig valójában csupán veszélyes csalók voltak. Pál figyelmezet: ezek az emberek olyanok, mint a Sátán, aki „világosság angyalának” álcázza magát (2Kor 11:14; a 3. versben már utalt Éva kígyó általi megcsalatására), és tanításaikkal eltorzítják az evangéliumot. Arra buzdítja a korinthusiakat, hogy legyenek éberek és bölcsek, emlékeztetvén őket arra, hogy saját munkássága – éles ellentétben a hamis apostolok csalásával – a feddhetetlenségen és Krisztus igazságán alapul (11:13). 3. A hamis apostolok jelentette veszély: 2Korinthus 11. fejezetében Pál a hamis apostolok jelentette veszéllyel foglalkozik, olyan témákat érintve, mint a saját féltékenység, az evangélium üzenetének elferdítése és a hamis lelki vezetők megtévesztő munkája. Először is mély aggodalmát fejezi ki a korinthusiak miatt, attól tartva, hogy eltávolodnak a Krisztus iránti őszinte odaadás és kizárólagos elkötelezettségétől (11:2–3). Figyelmezteti őket azokra a tanítókra vonatkozóan, akik más Jézust vagy más evangéliumot hirdetnek, és arra buzdítja őket, hogy maradjanak hűek azokhoz a tanításokhoz, amelyeket kezdetben kaptak (11:4). Közvetlenül elítéli a hamis apostolokat, „álnok munkásoknak” nevezvén őket, akik Krisztus igazi képviselőinek adják ki magukat (11:13), és odáig megy, hogy kijelenti: maga a Sátán is „világosság angyalaként” jelenhet meg (11:14). Pál határozottan elhatárolódik ellenfeleitől, és szarkasztikusan átveszi azok hangnemét, feltárva őrültségüket, majd Krisztusért elszenvedett megpróbáltatásaival dicsekszik (2Kor 11:21–30). Leleplezi a hamis tanítók csalása természetét, és rámutat arra, hogy önfeláldozó beszéde ellentétben áll azzal a valódi áldozattal és sebezhetőséggel, amelyet Pál a tevékenysége során önként vállal. Sőt, 2Korinthus 12-ben Pál egy mennyről szóló látomásról ír, amit leegyszerűsít, mintha nem akar dicsekedni vele (12:1–6). Megemlíti a testében lévő „tövist”, amelyet azért kapott, hogy alázatos maradjon, rámutatva, hogy Isten ereje az „erőtlenségben” válik teljessé (12:7–10). Pál emlékezteti a korinthusiakat, hogy ő a „sok türelemben, csodákban és erőkben” bizonyította apostolsága jeleit (12:12), ellentétbe állítva önzetlen motivációit a hamis tanítók indítékaival. Erősíteni akarja őket. Nem szeretne a terhükre lenni, őszintén szívén viseli a gyülekezet sorsát és jólétét (12:14–18). 4. A lelki küzdelem: 2Korinthus 10:4 versében Pál azt mondja, hogy küzdelmét nem világi, hanem lelki fegyverekkel vívja, melyek „erősek az Istennek erősségek lerontására”. Ez a szakasz a lelki küzdelem fogalmát fejezi ki, amelyben az ellenség nem emberi vagy földi, hanem lelki természetű, amely a sötétség erőiben és a megtévesztésben nyilvánul meg, és igyekszik aláásni az evangélium igazságát. Pál nem fizikai csatákra vagy földi küzdelmekre utal, hanem arra, hogy a láthatatlan ütközetre, amelyben részt vesznek a hívők, miközben igyekeznek Isten igazsága szerint élni ebben az ellentétes ideológiákkal és hamis tanokkal teli világban. 2Korinthus 11:13 versében felhívja a figyelmet a hamis apostolokra és tanításaikra, akikről így ír, hogy „álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat”, elferdítik az evangéliumot, és másokat tévútra vinnek (11:15). A hamis tanítók azokat az „erősségeknek” képezik a részét, amelyeket Pál le akar rombolni. Hamis érveik és tanításaik, mint valami erődítmények, amelyek ellenállnak Krisztus igazságának, és az embereket lelki sötétségben tartják. A 2Korinthus 10:4 versében szereplő „erősek az Isten kezében” (Revideált Új Fordítás) kifejezés azt sugallja, hogy e lelki fegyverek mögötti erő kizárólag Istentől származik, és ezzel magyarázható kihatékonyságuk is: Isten hatalmát és célját szolgálják. Pálnak az ellenség erődítményeinek lerombolására történő utalása az Isten igazságával ellentétes, mélyen gyökerező érvek, ideológiák és gondolkodásmodellek lebontására vonatkozik. Munkájának kontextusában egy ilyen „lerontás” magában foglalja a hamis apostolokkal és tanításaikkal való szembeszállását, akik „más Jézust” és „más evangéliumot” hirdetnek (11:4). Ezek a hamis apostolok rossz befolyással és csalással aláássák Krisztus üzenetét, és Pál elismeri, hogy hazugságaik lelki erődítményeket hoznak létre a hívők elméjében. Ezek a metaforikus bástyák olyan gondolkodásmódot és világnézetet jelképeznek, amelyek lelki elnyomáshoz vezetnek, s az embereket a bűn és a tévút rabságában tartják.Alkalmazás
Beszéljétek meg a csoportban az alábbi kérdéseket, szem előtt tartva mindazt, amit 2Korinthus 10–12. fejezeteiről tanultunk! 1. Mondj néhány olyan példát „más Jézusra” és „más evangéliumra” (ld. 2Kor 11:4)! Hogyan ismerhetjük fel, ha valaki eltorzítja az igazságot? 2. 2Korinthus 10:7, 10 verseiben a korinthusiak a külsőségek és a beszéd alapján ítélkeztek Pál felett. Miért veszélyes a lelki tekintélyt a karizma, a külsőségek vagy a szónoki képességek prizmáján keresztül megítélni? 3. Pál szerint hogyan definiálható az igazi lelki tekintély? Miben különbözik a világi vezetéstől? 4. 2Korinthus 10:3–5 verseiben Pál az érvek lebontásáról és „a gondolatok foglyul ejtéséről” beszél. Hogyan védhetjük meg elménket és meggyőződéseinket a mai hamis tanításoktól? 5. Szerinted miért döntött Pál úgy, hogy a szenvedéseire, és nem a lelki tapasztalataira fekteti a hangsúlyt? Mire következtethetünk a döntéséből a vezetők értékelésére vonatkozóan? 6. Miért tűrik meg, sőt, néha csodálják is az emberek a hamis tanítókat? Mi teszi a hamis tanítást ennyire vonzóvá? 7. Találkoztál már „hamis tanítóval” vagy megtévesztő tanítással? Hogyan különböztetted meg a kettőt, és mit tanultál ebből a tapasztalatból?Studiul 12, 12-18 szeptember
