Szolgálat szeretettel
Text de memorat
„Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem” (2Kor 2:4).
E heti tanulmányunk
1Korinthus 16:5-7; 2Korinthus 1:3-14; 2:5-17; 4:2; 7:5-13 Pál apostol nem volt mindig könnyű helyzetben. A bebörtönzések és az életveszélyes helyzetek között így írt: „Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja” (2Kor 11:24-28, RÚF). A korinthusi gyülekezetnek írott levelében látunk néhányat azok közül a dolgok közül, amelyek „naponkénti zaklattatást” jelentettek neki – miattuk. Viszont ezzel együtt soha nem csökkent a szeretete irántuk, mint ahogy Krisztus szeretete sem szűnik meg irántunk. Éppen Jézustól tanulta meg az apostol úgy szeretni a gyülekezeteket, hogy a Jézustól felénk áradó szeretet tükröződjön benne (2Kor 5:14; lásd még 1Kor 11:1).EGW idézet
„Vegyétek eszetekbe a mező liliomait.” Minden virág, mely megnyitja szirmait a napsugár előtt, a csillagokat is igazgató hatalmas törvényeknek engedelmeskedik. Milyen mesterkéletlen, milyen szépséggel teljes, milyen édes az életük! A virágokon át Isten a krisztusi jellem szépségére hívja fel figyelmünket. Aki ilyen szépséggel ruházta fel a virágokat, még sokkal inkább arra vágyik, hogy Krisztus jellemének szépségébe öltözzék a lelkünk.
„Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek.” A sötét, hideg földből vagy a folyó iszapjából kikelve a növények milyen szépségesen, milyen illatozva virulnak. A liliom közönséges, barna hagymáját látva ki álmodna a benne rejtőző szépségről? Ám amikor a hagymában elrejtett élet az Úr hívására az esőben, napsütésben kitárul, az emberek elálmélkodnak a kecsesség és szépség láttán. Ugyanígy fog Isten élete kibontakozni minden emberi lélekben, aki átadja magát kegyelme munkálkodásának. Ez a kegyelem, akár az eső és a napfény, ingyenesen, mindenkire áldást hozva jön. Isten szava teremti a virágokat. Ugyanaz az isteni szó termi meg bennünk is a szentség gyümölcseit.
Isten törvénye a szeretet törvénye. Az Úr a természet szépségével vett körül bennünket, hogy megtanuljunk ne csupán magunkkal törődni, ne csak dolgozni, hanem Krisztus szeretetével tegyük boldoggá, örömtelivé, széppé az életet; s miként a virágok, mi is szeretetszolgálattal örvendeztessük meg mások életét.
Apák és anyák, hadd tanuljanak gyermekeitek a virágoktól! Vigyétek ki őket a kertbe, mezőre, lombos fák alá, s tanítsátok meg nekik Isten szeretetének üzenetét kiolvasni a természetből. A Teremtőre vonatkozó gondolatokat fűzzétek össze a madarakkal, virágokkal, fákkal. Vezessétek rá gyermekeiteket, hogy minden kellemes és szép alkotásban Isten irántuk való szeretetének kifejezését ismerjék fel. Szépségével tegyétek vonzóvá előttük vallásotokat. A szeretet törvénye legyen ajkatokon.
Értessétek meg gyermekeitekkel, hogy Isten túláradó szeretete által ki lehet javítani, Isten természetével lehet összhangba hozni hibás természetüket. Tanítsátok őket, hogy Isten a virágok bájos szépségéhez hasonlóvá kívánja tenni az ő életüket is. Amint az illatos virágokat érintik, mondjátok el nekik, hogy a virágok alkotója minden virágnál szépségesebb. Szívük szeretetének szálai ezúton Isten köré fonódnak. Ő lesz mindennapi társuk és meghitt barátjuk, aki szebb mindenkinél. Így életük az Ő tiszta, ártatlan képmására alakul majd át. – Gondolatok a hegyibeszédről, 97–98. o.
1. Olvassuk el 2Kor 1:3-7 verseit! Mi készteti Pált itt hálára?
2. Olvassuk el 2Kor 1:8-11 verseit! Miért fejezi ki a háláját Pál?
Neked mi segít szenvedés közben, amit így vagy úgy mindannyian tapasztalunk?
EGW idézet
Isten azt kívánja, hogy engedelmes gyermekei igényt tartsanak áldására, és dicsérettel, hálaadással járuljanak elébe. Isten az élet és erő forrása… Választott népéért megteszi azt, aminek minden szívet hálára kellene késztetnie. Ezért elszomorítja, hogy olyan kevés hálát mutatunk ki. Azt kívánja, hogy népe erőteljesebben fejezze ki: tudja, oka van az örömre és a vidámságra.
Emlékezzünk gyakran arra, hogyan bánt Isten a népével. Hányszor felállította az útjelzőket az Úr az ősi Izráel számára. Hogy el ne feledjék a múlt történetét, megparancsolta Mózesnek, hogy szedje verses énekekbe a történeteket, hogy a szülők megtaníthassák arra gyermekeiket… A mi nemzedékünkben is csodatevő Istenként tevékenykedett népéért az Úr. Gyakran szükséges mind a fiatalok, mind az öregek figyelmét ráterelni Isten ügyének múltbeli történetére. Szükségünk van arra, hogy gyakran emlegessük jóságát, és dicsérjük Őt csodálatos tetteiért…
Isten földi és mennyei egyháza egyazon gyülekezetet alkot. A földi hívők és a soha el nem bukott mennyei lények egyetlen egyházat képeznek. Minden mennyei lény érdeklődést tanúsít a szentek földi istentisztelete iránt. A Menny belső udvaraiban figyelnek a Föld külső udvaraiban elhangzó bizonyságtételekre. A Földön imádkozók dicséretét és hálaadását átveszik a mennyei kórusok. Dicséret és hálaadás hangzik a Menny udvaraiban, mert Krisztus nem hiába halt meg Ádám elbukott fiaiért. Míg az angyalok magából a kútfőből isznak, a Földön a szentek a trónról hömpölygő tiszta patakokból oltják szomjukat. Azokból a patakokból, amelyek megörvendeztetik Isten városát. Bárcsak mindnyájan tudatában lennénk annak, hogy milyen közel van a Menny a Földhöz! (…) Isten angyalai jelen vannak a szentek minden földi gyülekezésén. Hallgatják a bizonyságtevést, az énekeket és az imát. Ne feledjük, hogy a mennyei angyalok seregeinek kórusa kíséri dicséreteinket. – Isten csodálatos kegyelme, 75. o. (márc. 8.)
Adjunk énekben hálát és dicsőséget Istennek! Amikor Sátán megkísért, ne adjunk hangot érzéseinknek! Inkább énekeljünk hittel hálaadó éneket Istennek! […]
Az ének az a fegyver, amelyet mindig használhatunk a csüggedés ellen. Amikor kitárjuk szívünket a Megváltó jelenlétéből áradó napfény előtt, egészség és áldás lesz az osztályrészünk.
„Magasztaljátok az Urat, mert jó, Mert örökkévaló az Ő kegyelme.
Ezt mondják az Úrnak megváltottai,
Akiket megváltott a szorongatónak kezéből.” […]
„Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.” (1Thessz 5:18) Ez a parancs egyben biztosíték is. Szavatolja, hogy még a látszólag ellenünk szóló dolgok is javunkra szolgálnak. Isten nem kéri, hogy legyünk hálásak azért, ami árt nekünk. – A nagy Orvos lábnyomán, 254–255. o.
3. Olvassuk el 2Kor 1:12-14 szakaszát 2:17 és 4:2 verseinek fényében! Hogyan mutat rá Pál őszintesége a korinthusiak iránti szeretetére?
Előfordult már, hogy megkérdőjelezték a szándékaidat, indítékaidat, bármennyire is jót akartál és őszinte voltál? Mit éreztél akkor? Ezek szerint mennyire kell vigyáznunk, nehogy megkérdőjelezzük mások indítékait?
EGW idézet
Tisztítsuk ki lelkiismeretünkből az élettelen cselekedeteket és a külső formaságokat, hogy lelkünk az élő Istennek szolgálhasson. Megszentelődés alatt a tökéletes szeretetet, a teljes engedelmességet, valamint az Isten akaratához való teljes mértékű igazodást kell értenünk. Ha az életünk összhangban van Krisztus életével az elménk, a lelkünk és a testünk megszentelődése által, akkor ragyogó példát mutathatunk be a világnak. Még nem vagyunk tökéletesek, azonban nagy előjogunk, hogy megszabadulhatunk énünk és a bűn béklyóitól, és elindulhatunk a tökéletesség útján.
Nagy lehetőségek, magasztos és szent megvalósítások állnak mindazok rendelkezésére, akik igaz hittel rendelkeznek. Szemeinkre kenjünk mennyei gyógyírt, hogy tisztán megláthassuk a rendelkezésünkre bocsátott csodálatos dolgokat. Miért nem teljesítjük kitartóan ezt az imát, miért nem megyünk előre és felfelé, hogy elérjük a szentség mércéjét? Isten munkatársai vagyunk, ezért összhangban kell dolgoznunk Ővele és embertársainkkal, „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből”. […]
Isten nem örül lelkünk gyengesége láttán. „Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.” Ellenségeskedéssel és próbákkal fogunk szembesülni, de ne adjuk fel és ne csüggedjünk el. […]
Csak úgy dicsőítjük Istent, ha mi, akik valljuk, hogy hiszünk Őbenne, egyre inkább hasonlóvá válunk hozzá. Be kell mutatnunk a világ előtt a szentség szépségét. Addig nem léphetünk be Isten városába, míg a jellemünk nem válik Krisztuséhoz hasonlóvá. Ha Istenben bízva szentségre törekszünk, elnyerjük a szentséget, utána pedig Krisztus tanúiként el kell mondanunk másoknak is, hogy mit tett érettünk Isten kegyelme. – Our Father Cares, 293. o.
Legfőképpen a bizonytalanság miatt kell aggódnunk. Ha elnyerjük Isten áldásait, feddhetetlenségre és békére lelünk. Az örök nyugalom és a biztonság az igazság gyümölcse. Gyermeki egyszerűséggel és teljes őszinteséggel kell rendelkeznünk. Fentről jövő bölcsességre van szükségünk. Keresztény életünket lelkesítse a mennyei modell szerinti kegyesség. – The Upward Look, 99. o.
4. Olvassuk el 1Kor 16:5-7 verseiben, hogy mi volt Pál eredeti útiterve!
EGW idézet
Ebben az időtájban érkeztek Efézusba a jó hírnévnek örvendő, Kloé nevű korinthusi keresztény család tagjai. Pál kikérdezte őket az ottani viszonyokról, és megtudta, hogy a gyülekezetben civódások vannak, amelyek szakadást idéztek elő. Apollós korinthusi látogatásakor a már uralkodó viszálykodások fokozódtak. Áltanítók rávették egyik-másik gyülekezeti tagot, hogy Pál tanait megvessék. Az evangélium tanításait és rendeleteit elferdítették. A gőg, bálványimádás és érzékiség állandóan fokozódott azok között, akik egykor a keresztény életmódért szorgosan buzgólkodtak.
Amikor Pál előtt feltárták a gyülekezet állapotát, szomorúan látta, hogy a hírek felülmúlják legszörnyűbb aggodalmait. Mindazáltal nem akart azzal a gondolattal foglalkozni, hogy munkája hiábavaló volt.
„Szíve aggodalmában”, „sok könnyhullatás közt” Istenhez fordult tanácsért. Szeretett volna azonnal Korinthusba menni, ha ezt tartotta volna a legjobb megoldásnak. Azonban tudta, hogy a hívők a jelenlegi állapotukban semmi hasznát sem látnának személyes ottlétének. Ezért elküldte Titust, hogy későbbi látogatásának útját előkészítse. Az apostol azután visszafojtotta személyes érzelmeit, amelyeket benne azok magatartása keltett, akik ilyen rendkívüli romlott életmódot folytattak; s minden bizalmát Istenbe vetve, egyik legtartalmasabb, legtanulságosabb és leghatásosabb levelét intézte a korinthusi gyülekezethez.
Rendkívül világosan megfelelt a gyülekezet által felvetett különböző kérdésekre, és olyan általános alapelveket fektetett le, amelyeket, ha követnek, feltétlenül magasabb lelki színvonalat érhetnek el. Veszélyben forogtak; Pálnak elviselhetetlen volt az a gondolat, hogy ebben a döntő időpontban esetleg nem sikerülne befolyását érvényesíteni. Hűségesen figyelmeztette őket a fenyegető veszélyekre, és megfeddte bűneiket. Ismételten Krisztushoz utasította őket, és megkísérelte újból, hogy korábbi buzgó odaadásukat felélessze.
Az apostol a korinthusi hívők iránti nagy szeretetét szívélyes köszöntéssel fejezte ki. Hivatkozott akkori tapasztalataikra, amikor elhagyták a bálványok imádását, és odaszentelték magukat az igaz Isten szolgálatára. Emlékeztette őket a Szentlélek adományaira, amelyeket elnyertek, és rámutatott arra a magasztos kiváltságukra, hogy állandóan fejlődhetnek a keresztény életben, egészen a tökéletességig. Így írt: „Mivelhogy mindenekben meggazdagodtatok őbenne, minden beszédben és minden ismeretben. Amint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel; úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, aki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.” (1Kor 1:5–8) – Az apostolok története, 300–301. o.
5. Olvassuk el a 2Kor 7:5-13 szakaszát! Mi lett az eredménye annak, amit Pál a korinthusiaknak írt, és milyen reakciót váltott ez ki az apostolból?
6. Olvassuk el a 2Kor 2:5-11 verseit! Mi itt a központi gondolat?
A korinthusi gyülekezet szeretettel fordulhatott a vétkezőhöz (2Kor 2:8), hiszen őket is szerette Isten, ami Pál szeretete által is megmutatkozott. Milyen tanítás rejlik ebben a szeretettel kapcsolatban?
EGW idézet
Egyetlen gyülekezeti tisztviselő se tanácsolja, egyetlen bizottság se javasolja, egy gyülekezet se szavazza meg valamely helytelenséget elkövető tagnak a kitörlését a gyülekezet könyveiből, amíg hűségesen nem követték Krisztus utasításait. Ha követték ezt az utasítást, akkor a gyülekezet tisztázta magát Isten előtt. Akkor az elkövetett gonoszság táruljon fel a maga valóságában, és távolítsák el, hogy ne terjedjen tovább. A gyülekezet épségét és tisztaságát meg kell őrizni, hogy feddhetetlenül álljon Isten előtt, Krisztus igazságának ruháiba öltözve.
Amikor a tévedő megtér és alárendeli magát Krisztus fegyelmezésének, akkor adni kell neki még egy alkalmat. Ha nem tér meg, hanem kiment a gyülekezetből, Isten szolgái akkor is munkálkodjanak érte. Igyekezzenek komolyan arra, hogy bűnbánatra bírják őt. Bármilyen súlyos sérelmet okozott, ha enged a Szentlélek fáradozásainak, s bűnének megvallása és elhagyása által bebizonyítja megtérését, akkor bocsássanak meg neki, és fogadják be újra a nyáj közé. Testvérei bátorítsák őt a helyes életmódra, és kezeljék őt úgy, mint ahogyan ők kívánnák, hogy őket kezeljék, ha az ő helyében lennének, „ügyelvén arra, hogy ők is kísértésbe ne essenek” (Gal 6:1).
Krisztus így folytatta tanítását: „Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.” (Mt 18:18)
Ez a kijelentés kötelező minden korszakra. A gyülekezet hatalmat kapott arra, hogy Krisztus helyett cselekedjen, ezért Isten eszköze, hogy megőrizze a rendet és fegyelmet népe között. Az Úr hatalommal ruházta fel gyülekezetét, hogy munkálja a gyülekezet sikerét, tisztaságát és rendjét. Rajta nyugszik a felelősség, hogy kizárja a méltatlanokat, akik Krisztusellenes magatartásukkal gyalázatot hoznak az igazságra. Mindazt a Menny is szentesíti, amit a gyülekezet Isten Igéjének utasításaival összhangban tesz.
Nagyon fontos ügyek merülnek fel, amelyeket a gyülekezetnek kell elintéznie. Isten szolgái, akiket népének vezetésére rendelt, miután megtették részüket, rendeljék alá az egész ügyet a gyülekezetnek, hogy a hozott döntésben egységre jussanak.
Az Úr azt kívánja, hogy követői óvatossággal járjanak el egymás kezelésében. Emeljék fel, állítsák helyre és gyógyítsák meg egymást. Azonban a gyülekezet ne hanyagolja el a megfelelő fegyelmezést. A gyülekezet tagjai tekintsék magukat egy iskola tanulóinak, akiknek meg kell tanulniuk, hogy oly jellemet fejlesszenek, amely méltó magasztos elhívatásukhoz. E földi gyülekezetben Isten gyermekeinek el kell készülniük a mennyei gyülekezettel való ünnepélyes egyesülésre. Azok, akik itt e földön összhangban élnek Krisztussal, remélhetik, hogy örökké élnek majd, mint a megváltottak családjának tagjai. – Tanácsok a gyülekezeteknek, 257–258. o.
7. Olvassuk el 2Kor 2:12-13 verseit! Hova ment Pál, miután megírta „szigorú levelét”? Mivel foglalkozott ott?
Mi motivál téged minden dolgodban, főként abban, amit Jézus nevében teszel?
EGW idézet
„Maradjatok énbennem” – sokatmondó szavak ezek. Krisztusban maradni élő, komoly és megújító hitet feltételez, olyat, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Továbbá Krisztus lelkének állandó befogadását és az Ő szolgálata iránti fenntartás nélküli odaadást jelent. Ahol létrejön ez az egység, ott megjelennek a jó cselekedetek is. A szőlővesszők illatos gyümölcseiben a szőlőtő élete fog megmutatkozni. Krisztus kegyelmének szüntelen befogadása áldást hoz az életetekbe, és a magatok során áldás lesztek mások számára, mígnem elmondhatjátok Pállal együtt: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2:20)
A Krisztussal kialakult szent egység a hittestvérek közötti leggyöngédebb keresztény közösséget hozza létre, és szívüket megérinti az egymás iránti mennyei együttérzés… Krisztus tanítványainak soraiból teljesen eltűnik a ridegség, az ellenségeskedés és a vitatkozás. Mindannyian ugyanazt a hitet kapták. Azért egyesültek, hogy az egyedüli Urat szolgálják, hogy együtt szenvedjenek ugyanazon célért küzdve, és ugyanabban az ügyben arassanak győzelmet. Ugyanazon a drága véren lettek megváltva, és ezért elindultak ugyanazon üdvösség üzenetét hirdetni az embereknek. […]
Akik folyamatosan Krisztus erejéből táplálkoznak, elnyerik a Szentlelket. Többé nem lesznek hanyagok sem beszédben, sem magaviseletben. Isten szeretett Fiának áldozata, végtelen árának az érzése fogja átjárni a lelküket. A golgotai jelenetek úgy lebegnek a szemük előtt, mint közeli, élő történések, és a szívüket meghatja Krisztus irántuk tanúsított szeretetének eme csodálatos megnyilvánulása. Másokra is úgy tekintenek, mint akik az Ő drága vére által lettek megváltva, és mint akik azért egyesülnek az Úrral, hogy nemesebb, magasztosabb és szentebb életet éljenek eme kapcsolat eredményeképpen. Krisztus golgotai halála arra késztessen bennünket, hogy úgy értékeljük az emberi lelkeket, ahogyan Ő is értékeli. Krisztus szeretete kölcsönzött értéket minden embernek – férfinak, nőnek és gyermeknek. – That I May Know Him, 132. o.
Az éjszaka folyamán átélt tapasztalatom mélyen meghatott. Úgy éreztem, hogy Krisztus nagyon közel van hozzám. Reménység, bátorság, hit és a lelkek iránti szeretet töltött el. Kértem Istent, hogy támogasson, Ő felemelt és megadta, hogy győzzek Ővele. Tudom, hogy az Úr munkálkodni fog népéért, ha gyermekei megtisztítják lelküket az igazság iránti engedelmesség által. Akkor majd az emberek teljes lénye, teste, elméje és lelke összhangba kerül Istennel. Ha mindennél jobban szeretjük Istent, és embertársainkat, mint önmagunkat, akkor dicsőség fogja megkoronázni a szabadságunkat.
„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9) – The Upward Look, 241. o.
További tanulmányozásra
Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, „A megszívlelt üzenet” c. fejezet, 213–220. o.
Isten fiai és leányai, „Isten tanúi vagyunk” című fejezet, 274. o. (szept. 24.);
Isten csodálatos kegyeleme, „Áldásos légkör” című fejezet, 238. o. (aug. 18.)
„Általában azok tudják a legjobban vigasztalni az embereket, azok árasztanak mindenütt napfényt maguk körül, akik a legnagyobb szomorúságot szenvedték el. Őket a megpróbáltatásaik megszelídítették és kedvessé tették. Nem vesztették el bizalmukat Istenben, amikor baj érte őket, hanem még erősebben kapaszkodtak óvó szeretetébe. Ők Isten gyengéd gondviselésének élő bizonyságai” (Ellen G. White: God's Amazing Grace. 122. o.). „Az odaszentelt keresztény mindig fényt, vigaszt és békességet sugároz. Tisztaság, tapintat, egyszerűség és hasznosság jellemzi. A befolyását megszentelt önzetlen szeretet irányítása alatt áll. Krisztus betölti az életét, és bárhová megy, világosságot hagy maga után (uo.). „Pál apostol szükségesnek találta, hogy megrója a rosszat, ami a gyülekezetben történt, de eközben nem vesztette el az önuralmát. Aggódva magyarázta tettének okát. Roppant körültekintően igyekezett kifejezni, hogy barátja a vétkezőnek. Megértette velük, mennyire fájdalmas volt számára, hogy fájdalmat kellett okoznia nekik. Éreztette velük, hogy az érdekei megegyeznek a korinthusiakéival” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 6. köt. 1094. o.).
Naponkénti tanulmányozásra
Zsoltár 9–15; Ellen G. White: Étrend és táplálkozás, 25. fejezet, a „Felhívás igehirdetőkhöz és vezetőkhöz” alcímtől „Az egészség megújulását hirdető prospektusok” alcímig 1. Mit mond a gonosz az ő haragos kevélységében?Általános áttekintés
Egy kis faluban egy Anna nevű asszony pékséget vezetett. Minden reggel a frissen sült kenyér és a kellemes fűszerek illata betöltötte a levegőt. Az illat az utcákon terjengett, és valósággal vonzotta az embereket. Néhányan alig vártak, hogy vásárolhassanak, míg mások megelégedtek azzal, hogy arra járva, élvezzék a kellemes illatokat. Nem mindenki volt azonban elragadtatva ettől. Az egyik szomszéd elviselhetetlennek találta a pékség által terjesztett illatot, és állandóan panaszkodott. „Mindenütt ez a szag! Nem lehet tőle megszabadulni!” – morogta. Egy napon, egy heves téli vihar következtében a faluban elment az áram. Sokan fáztak és éheztek, de Anna pékségének fatüzelésű kemencéje ontotta a meleget. Kinyitotta a pékség ajtaját, és meleget és ételt kínált mindenkinek, akinek szüksége volt rá. Az emberek követték az ismerős illatot, tudva, hogy az kényelmes és tápláló helyre vezeti őket. Még az a szomszéd is jobb belátásra tért, aki korábban az illat miatt panaszkodott. Amikor kapott egy meleg kenyeret, ráébredt, hogy ugyanaz az illat, amit korábban megvetett, most táplálékhoz vezette őt. A kereszténység nem csak hitalapelvek és teológiai elmélkedések összefonódása: emberek és közösségek von be egy olyan Isten imádatába, Aki legsötétebb pillanatainkban és sikereink legmagasabb csúcsain is egyaránt velünk van. A második korinthusi levélből sokat megtudhatunk Pál életéről, munkásságáról és az egyházzal való kapcsolatáról. E szempontokat figyelembe véve újfent beigazolódik, hogy szavainknál fontosabbak a hozzáállásunk és a kapcsolataink: ezek terjesztik Krisztus illatát, és vonzzák a reményre vágyó világot.A tanulmány témái
1. Isten vigasza a szenvedésben: Isten vigasztal minket a szenvedés pillanataiban, és képessé tesz arra, hogy másokat vigasztaljunk (2Kor 1:3–7). 2. Istenre támaszkodjunk, ne magunkra! A szenvedés megtanít bízni Istenben (2Kor 1:8–11). 3. Becsületesség és hűség a szolgálatban: A keresztény szolgálatnak őszintének kell lennie, és tükröznie kell Isten hűségét (2Kor 1:12–14, 17–22). 4. Megbocsátás és helyreállítás: A szeretet által motivált misszió a megbékélésre és nem az ítélkezésre törekszik (2Kor 2:5–11). 5. Krisztus illata: Életünknek Krisztus üzenetét kellemes illatként kell terjesztenie – még akkor is, ha egyesek azt elutasítják (2Kor 2:14–17).Magyarázat
1. Kontextus: A Korinthusbeliekhez írt második levél történelmi háttere. Pál szerzőségét a korinthusbeliekhez írt második levél tekintetében kevesen vonják kétségbe, mint az egyházatyák is elismerik, köztük Polikárp (kb. 155), Iréneusz (kb. 185), Alexandriai Kelemen (kb. 200) és Tertullianus (kb. 210). De ahogy egyesek megjegyezték, a 2. korinthusi levél „minden bizonnyal az a páli episztola, melynek hátterében a legbonyolultabb történelmi, társadalmi és közösségi elemek sorakoznak fel” (Philip Towner: Second Letter To Corinthians, The New Interpreter's Dictionary of the Bible, 2006, 1. köt., 744. o.). E bonyodalmakra engednek következtetni a témák közti kevésbé zökkenőmentes átmenet, illetve a hangnem hirtelen változásai. Pál a levelet valószínűleg egy hosszabb időszak alatt írta, miközben Macedóniában utazgatott (2Kor 2:1–12), a változatos helyzetekkel szembesült, s talán további híreket is kapott a gyülekezettől. Ezek a helyzetek és információk valószínűleg újabb témák felmerüléséhez vezettek, amelyek látszólag nem kapcsolódnak a már említett témákhoz. 2. A szeretet által vezérelt szolgálat: 2Korinthus 1. és 2. fejezetében Pál bemutatja a szeretet által vezérelt misszió néhány alapvető jellemzőjét. Személyes tapasztalatai – a szenvedés, a megbocsátás és az őszinteség – megmutatják, hogy az igazi keresztény szolgálatot Isten szeretetének kell éltetnie, nem pedig a hasznunk vagy a személyes státusznak. Az alábbi alkategóriák megtalálhatók a bibliai szövegben, és beszélgethettek róluk a szombatiskolai csoportban: a. Az együttérzés és a vigasz (2Kor 1:3–7): Pál Istent „az irgalmasság Atyjának” és „minden vigasztalás Istenének” nevezi (2Kor 1:3). Együttérzés (vagyis irgalmasság) és vigasztalás – ez az, amit Pál Istentől kapott, amikor megpróbáltatáson érte. Az apostol ugyanezt az irgalmat terjesztette ki a körülötte élő emberekre is, a gyülekezeteit beleértve. Az irgalomból fakadó szolgálat vigaszt nyújt másoknak, ahogyan Isten is vigasztal minket a szenvedéseinkben (2Kor 1:4). A keresztény misszió nem a hatalomról vagy az irányításról szól, hanem arról, hogy együtt érezzünk az emberekkel a fájdalmukban, és Krisztus felé irányítsuk őket. Pál emlékezteti a korinthusiakat: saját szenvedései segítették őt abban, hogy jobban megértse és szolgálja a szenvedőket (2Kor 1:6). b. Istenre támaszkodni, nem pedig saját magunkra (2Kor 1:8–11): A bevezető (vagy üdvözlő rész) a második részében Pál egy olyan időszakra emlékszik vissza, amikor rendkívüli nyomás állt rajta, mely meghaladta erejét, sőt, „élete felől is kétségben” volt (2Kor 1:8). Ahelyett, hogy önmagára támaszkodott volna, bízott Istenben, akinek hatalma van feltámasztani a halottakat (2Kor 1:9). A feltámadás képe itt arra szolgál, hogy megmutassa: Isten képes a lehetetlenre (és meg is valósítja azt), ha Rá bízzuk magunkat. A szeretetből fakadó cselekedet Istenre támaszkodik, nem pedig az emberi képességekre. Pál arra buzdítja olvasóit (beleértve minket is), hogy ne úgy viselkedjenek, mintha minden tudnák a választ, hanem arra irányítsák az embereket, hogy bízzanak Istenben, aki megszabadítja gyermekeit a megpróbáltatásoktól (2Kor 1:10). c. Isteni tisztaság és őszinteség (2Kor 1:12–14): Pál hangsúlyozza, hogy munkáját szentséggel, őszintén és átlátható módon végezte, nem a világi bölcsesség, hanem Isten kegyelmének vezetése alatt (2Kor 1:12). Pál elutasítja a vádat, miszerint megbízhatatlan és következetlen lenne, biztosítván a korinthusiakat arról, hogy amikor megváltoztatta az utazási terveit, nem akart senkit sem megtéveszteni (2Kor 1:15–18). Ez a becsületesség és őszinteség Isten hűségén alapszik, és Pál prédikációiban is megnyilvánul, amelyekben mindig Krisztus áll a középpontban: „Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne [Krisztusban] lett igenné és Őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk” (2Kor 1:20). A szeretet által motivált misszió nem manipulál és nem csal, hanem őszintén és becsületesen („tisztán”) cselekszik. d. Az isteni ígéretek iránti hűség (2Kor 1:18–22): Pál kijelenti: Isten ígéretei Krisztusban mindig „igenné lesznek” (2Kor 1:20). A szeretet által vezérelt cselekedet Isten hűségére összpontosít, nem az emberi következetlenségre. A Szentlélek munkája három fő tevékenységből áll: először is, Ő „megerősíti” a hívőt (2Kor 1:21). Az itt használt ige jelen időben szerepel, ami folyamatosságot, állandóságot sugall. Másodszor, a hívőt „megkeni”, hogy az Ószövetség papjaihoz vagy lévitáihoz hasonlóan hirdethesse a világnak az örömhírt. Végül a Szentlélek a hívők szívében pecsételi, hogy emberek és Istenhez tartoznak (2Kor 1:22), biztosítván őket Isten irántuk való elkötelezettségéről. Pál szerint a pecsét egy „zálog” (előleg vagy letét, görögül arrabón) (2Kor 1:22), hogy a hívő biztos lehessen abban, hogy Isten megbízható fél, akinek az ígéretei változ(hat)atlanok. e. Megbocsátás és megbékélés (2Kor 2:5–11): Pál arra buzdítja a korinthusiakat, hogy bocsássanak meg és fogadják vissza a gyülekezet egyik tagját, aki fájdalmat okozott a közösségnek, de megbánta a bűnét (2Kor 2:6–7). A szeretet által vezérelt gyülekezet a megbékélést keresi, nem pedig a büntetést vagy a bosszút. Pál azzal folytatja, hogy a megbocsátás nélküli lelkület ártani céljait támogatja a gyülekezetben (2Kor 2:11). A szeretet motiválta misszió nem ellenségeskedést vagy haragot, hanem kegyelemmel és irgalommal igyekszik helyreállítani a megromlott kapcsolatokat. 3. Krisztus illata (2Kor 2:14–17): Az illat a nonverbális kommunikáció egyik formája. A kellemetlen szagok visszataszítanak, ezzel szemben a kellemes illatok vonzóak, és mély érzelmeket kelthetnek bennünk. Kedvenc ételünk illata rég elfelejtett érzéseket ébreszthet bennünk, emlékeztetve minket egykori otthonunkra, családunkra, ünnepeinkre. Az illat fontos volt a bibliai világ kulturális kontextusában, mivel gyakran viselője személyisége kiterjesztéseként működött. Az Ószövetségben a papokat és a királyokat (de magát a szentélyt is) megkenték, s a kultikus cselekedet alkalmával használt olaj összetétele az erős – fahéj-, mirha-, illatos kálmosnád- és kasszia-esszenciát (Laurus cassia) tartalmazó – illat képzetét ébreszti bennünk (vö. 2Móz 30:22–33). Emellett gyakori szertartás illata által embereket és tárgyakat kentek meg, hogy ezáltal mindenki számára egyértelművé tegyék: az illető személy vagy dolog Istenhez tartozik. Pál a kellemes illat metaforáját egy dicsőséges diadalmenetre utalva használja, amely a címzettjei képzeletében a jól ismert római diadalmenetekkel társul, amelyek során felvonultatták a győzelem trófeáit, bizonyítékait. Pál számára a korinthusi gyülekezet – minden gyengeségével és belső nehézségeivel együtt – annak a bizonyítéka volt, hogy igehirdető tevékenysége a megpróbáltatások ellenére is sikeres volt (2Kor 2:14). Ráadásul Pál számára a hívők „tömjénáldozatok voltak, amelyek terjedő illata Krisztus üdvözítő ismerete” (2 Corinthians, Andrews Bible Commentary, 2022, 1665. o.). A keresztény missziónak úgy kellene vonzania az embereket Krisztushoz, ahogy egy kellemes illat betölti a szobát. Egyesek számára azonban az evangélium sértés, „halál illata a halálra” (2Kor 2:16).Alkalmazás
A szeretetből fakadó szolgálat eljuthat a reményre vágyókhoz. Ehhez a fajta szolgálathoz Isten ígéretei iránti együttérzésre, becsületességre, őszintességre és hűségre van szükség. Végül akik megismerkedtek Jézussal s akiket megváltoztatott az Ő kegyelme, olyan illatot árasztanak majd, amely vonzza az üdvösséget keresőket. A második korinthusi levél első fejezetei Pál saját küldetésének prizmáján keresztül mutatják be ezt a fajta missziót. Az 1. és 2. fejezet alapján beszéljétek meg a szombatiskolai csoportban a következő kérdéseket! 1. Miért elengedhetetlen az együttérzés és a kegyelem a szeretetből fakadó szolgálatban? Mely bibliai példák szemléltetik ezeket a tulajdonságokat? 2. Sokan közülünk nem szeretünk másoktól függni. Miért fontos, hogy megtanuljunk egymásra támaszkodni a gyülekezetben? 3. Pál ismételten hangsúlyozza az átláthatóságot és a becsületességet az emberekkel és a gyülekezettel való kapcsolatban. Miért olyan fontos tulajdonságok ezek? 4. Milyen jelentősége van Isten ígéreteinek az életetekben? Hogyan magyaráznátok el egy nem hívő barátotoknak, hogy Isten ígéretei megbízhatóak? 5. Mahatma Gandhi mondta: „A gyengék soha nem tudnak megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága.” Miért elengedhetetlen a megbocsátás a kapcsolatainkban, egyházon belül és kívül egyaránt?Studiul 9, 22-28 augusztus
