A szeretet
Text de memorat
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet” (1Kor 13:13).
E heti tanulmányunk
Máté 24:12; 1Korinthus 13; Galata 5:22-23; 1Timóteus 1:14; 1János 4:8 A szeretet mindent legyőzhet – ezért annyi a mondanivalója Pálnak erről. A szeretet kifejezésére az agapaó szócsalád a leggyakoribb az Újszövetségben, százharmincötnél is többször fordul elő a leveleiben. Ez a szó összes újszövetségi előfordulásainak csaknem felét jelenti, ami elég sokat elárul arról, hogy mi a központi témája Pál Korinthusba küldött leveleinek. Az Újtestamentum több jelentős verse foglalkozik a szeretettel, mint pl. Róm 8:35-39, 1Kor 2:9, 8:3, Gal 2:20, Kol 1:13, 1Thessz 3:12 stb. Viszont egyik sem foghatott 1Korinthus 13. fejezetéhez. Az elmúlt héten megállapítottuk, hogy szeretet nélkül értéktelen minden, még a lelki dolgok is. Ezen a héten mélyebben foglalkozunk 1Korinthus 13. fejezetével, azzal a csodálatos portréval, amit a szeretetről fest. Amint látni fogjuk, a szeretet nem annyira érzelem, mint inkább egy alapállás, hozzáállás, aminek kifejezésre kell jutnia az életünkben, tetteinkben és szavainkban, máskülönben semmit sem jelent. Hogy milyen is a szeretet igazán, és mit tesz, az teljes egészében Jézus életében mutatkozott meg.EGW idézet
A patriarkális korban az istentiszteletekhez kapcsolódó áldozatok állandóan emlékeztették a népet az eljövendő Megváltóra. Ez vonatkozott a szentélyszolgálat minden szertartására is Izráel egész történelmében. A szentsátor és a helyét később elfoglaló templom szolgálatai előképekben és jelképekben mindennap tanították a népet Jézus Krisztusnak, mint Megváltónak, Főpapnak és Királynak adventjéhez fűződő nagy igazságaira. Egyszer egy évben pedig figyelmüket a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem záró jelenetére irányították, amikor a világegyetem végleg megtisztul a bűntől és a bűnösöktől.
A mózesi szertartásrend áldozatai állandóan a jobb szolgálatra, a mennyeire mutattak. A földi szentély, amelyben ajándékokat adtak és áldozatokat mutattak be, „példázat… a mostani időre”. Két szent helye „a mennyei dolgok képmása” volt, mert Krisztus, a mi Főpapunk ma „a szentélynek és igazi sátornak szolgája … amelyet az Úr épített, nem pedig ember”. (Zsid 9:9,23; 8:2)
Attól a naptól fogva, hogy az Úr kijelentette a kígyónak az Édenben, hogy „ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt” (1Móz 3:15), Sátán tudja, hogy soha nem lesz e föld lakóinak korlátlan ura. Amikor Ádám és fiai elkezdték a ceremoniális áldozatokat, amelyeket Isten az eljövendő Megváltó jelképéül rendelt el, Sátán a föld és menny közötti szoros kapcsolat szimbólumát ismerte fel bennük. Hosszú századok alatt e bensőséges kapcsolat megbontására törekedett. Fáradhatatlanul igyekezett hamis színben feltüntetni Istent, és félremagyarázni a Megváltóra mutató szertartásokat. […]
Miközben Isten meg akarta tanítani az embert arra, hogy az Ő szeretetéből fakad az az ajándék, aki megbékíti őket vele, az emberiség ősellensége igyekezett úgy bemutatni Istent, mint aki gyönyörködik pusztulásukban. Így azok az áldozatok és rendtartások, amelyekkel a menny Istene szeretetét akarta kinyilatkoztatni, olyan eszközzé torzultak, amik által a bűnösök hiába remélik – ajándékkal és jó cselekedettel – kiengesztelni a megsértett Isten haragját.
Földi szolgálata alatt a Messiás szóban és cselekedetben kinyilatkoztatta az emberiségnek az Atya Isten dicsőségét. Minden cselekedete, minden szava, minden csodatette Isten végtelen szeretetét mutatta be az elbukott emberiségnek. […]
Isten a pátriárkák és a próféták, valamint az előképek és a jelképek által szólt a világnak a bűntől Szabadító jöveteléről. – Lift Him Up, 26. o.
Az elmúlt héten érintettük a szeretet témáját 1Korinthus 13. fejezetében, most pedig igyekszünk még mélyebben felfedezni Pál szavainak jelentését.
1. Olvassuk el 1Korinthus 13. fejezetét! Foglaljuk össze, hogy mit mond a szeretetről!
2. Mire figyelmeztet Jézus Mt 24:12 versében?
Említsünk példákat, amikor az ilyen szeretet különösen erős, pozitív hatást gyakorolhatott valakire, akinek igen nagy szüksége volt rá!
EGW idézet
A legmagasztosabb és legünnepélyesebb feladat erkölcsi szempontból méltóvá válni a szentek boldog és feddhetetlen közösségére… Csak Isten Igéjéhez igazodva reménykedhetünk abban, hogy eljutunk a „Krisztus teljességének mértékére”. Mindazonáltal ezt meg kell tennünk, különben sosem jutunk a mennybe. A szív tisztasága és szentsége nélkül nem nyerhetjük el az örök élet dicső koronáját.
A lelki életet csak a mennyel, Krisztussal és Istennel kapcsolatos érzelmeink helyes útra terelése által lehet fenntartani. A megtérés és a krisztusi megbocsátásba vetett hit elengedhetetlenek, de nem elegek… A keresztény élet csupán a kezdet. Az apostol bátorítja a keresztényt, hogy haladjon előre a tökéletesség útján. Minden gondolatát vesse alá a Krisztus iránti engedelmességnek. Ha hiszünk Jézusban, szívesen gondolunk rá, róla beszélünk és
hozzá imádkozunk. Mindennél jobban szeretjük Őt. Azt kedveljük, amit Krisztus kedvel, és azt gyűlöljük, amit Ő is gyűlöl. […]
A keresztény élet nem zsákutca, ezért mindenkor fejlődnie, haladnia kell előre. Krisztus iránti szeretetünknek pedig folyton erősödnie kell. […]
Testvéreim és testvérnőim, lelketeket betöltötte az Isten iránti szeretet? Sokan közületek még nem értitek tisztán Krisztus jellemét, de a lelketek már repes az örömtől. A Megváltó szeretetének teljesebb és mélyebb érzésére vágytok, szeretnétek szorosabban megízlelni az Ő kedvességét. Nem vagytok megelégedve, de ne csüggedjetek el. Adjátok át Jézusnak legjobb és legszentebb érzelmeiteket. Minden fénysugarat igazi kincsként gyűjtsetek be. Értékeljétek lelketek Isten utáni minden vágyát. Ápoljatok lelki és szent gondolatokat… Igyekezzetek elérni a menny által elvárt felnőttkort. […]
Árat kell fizetnünk azért, hogy keresztény tapasztalatra és igazi, nemes jellemre tegyünk szert… A fehér ruhába öltözött megváltottak seregét csak olyanok alkotják majd, akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. – Our High Calling, 338. o.
Az élet Isten ajándéka. Azért kaptuk, hogy az Ő szolgálatában használjuk. Isten akarata, hogy gondoskodjunk a testünkről, és értékeljük működését. Éppúgy rendelkezünk testi, mint szellemi adottságokkal. Vágyunk és indítékunk a testünkből indul ki, ezért semmi olyat nem szabad tennünk, amivel megrontanánk ezt a számunkra kirendelt tulajdont. Életünket a lehető legjobb fizikai állapotban és lelki befolyás alatt kell tartanunk, hogy talentumainkat a megfelelő módon használjuk fel. (Olvassuk el 1Kor 6:13-at!)
Testünk Istené. Krisztus éppúgy megfizette testünk, mint lelkünk megváltásának árát… Isten gondoskodik az emberi szervezet működéséről, és ebben együtt kell működnünk vele. Az Isten iránti szeretet elengedhetetlen az igazi élet és a jó egészség szempontjából. Az egészség érdekében a szívünket reménynek, szeretetnek és örömnek kell betöltenie. – Isten csodálatos kegyelme, 147. o. (máj. 19.)
1Kor 13:4-7 a fejezet szíve. Itt Pál a szeretet tulajdonságaira összpontosít, bemutatva, hogy mi és milyen nem, mit tesz és mit nem. Megszemélyesíti a szeretetet, és így jobban belepillanthatunk, hogyan viselkedik az, aki a Lélektől jövő szeretettel teljes. Ebben az ábrázolásban Pál egy sor igét használ, számára a szeretet inkább cselekvés, mint érzés vagy érzelem. Milyen tehát a szeretet, mit tesz?
1. „hosszútűrő” (makrothümeó). A makrothümeó azt jelenti, hogy türelmet gyakorol, azaz próbára tévő helyzetekben is. A hosszútűrés kiemeli egymás „elszenvedésének” képességét (Ef 4:2). 2. „jóságos” (khrészteuomai). A khrészteuomai csak itt fordul elő az Újszövetségben, de a szó gyökéből származó más szavak gyakoriak. A Septuagintában (az Ószövetség görög fordításában) az ebből a szógyökből származó szavak többször előfordulnak a Zsoltárokban, Isten jóságára utalva, könyörülete összefüggésében (Zsolt 145:9). Amikor Pál azt írja, hogy a szeretet jóságos, azt fejezi ki, hogy a másik ember iránti szeretetben követnünk kell Isten felénk irányuló jóságának és irgalmának példáját. 3. „együtt örül (szünkhairó) az igazsággal”. A szünkhairó arra utal, hogy valaki képes a másik emberrel együtt örülni (Lk 1:58; 15:6, 9; Jn 12:26; Fil 2:17). 4. „mindent elfedez” (sztegó). A teológusok vitatják, hogy a sztegó szó azt jelenti-e, hogy „elfedez”, valamit bizalmasan megtart (amiben benne van a védelmezés érzete is), vagy inkább „kibír”, a nehézségeknek ellenáll a jelentése. Az elviselés fogalma világosan benne van 1Kor 9:12 versében, ami miatt a legtöbb magyarázó és bibliafordító valószínűbbnek tartja a második lehetőséget. 5. „mindent hisz” (pisztuó). A pisztuó ugyanabból a gyökből ered, mint a hitet jelentő görög szó (pisztisz). 1Korinthus 13. fejezetének összefüggésében azt fejezi ki, hogy jót feltételez a másikról. 6. „mindent remél” (elpidzó). Az Újszövetségben az elpidzó ige mindig olyan hitre vagy váradalomra utal, miszerint valami jó fog történni. 7. „mindent eltűr” (hüpomenó). Valószínűleg nincs különbség a sztegó és a hüpomenó szavak jelentése között 1Kor 13:7 versében, hiszen a nehéz körülmények közötti kitartásra utaló szinonimák. Pál a vers végén a hüpomenó igét a sztegó szóból leírtak ismétléseként használja. Ugyanazt a fogalmat más szavakkal kifejezve a figyelmet a hitre és a reményre összpontosítja. Vagyis hit és reménység által tart ki a szeretet.EGW idézet
Isten igazsága felemeli befogadóját, ízlését megfinomítja, ítélőképességét megszenteli. A keresztény jelleme szent, modora kellemes, szavai rosszindulattól mentesek. Állandó erőfeszítéssel arra kell törekedni, hogy annak a közösségnek a modorát utánozza, amelynek egykor reményei szerint tagja lesz, a soha el nem bukott angyalok társaságát.
Senki sem lehet keresztény Krisztus lelkülete nélkül, és ha krisztusi lelkülete van, akkor az kedves szavakban, gondos és udvarias magaviseletben nyilvánul meg. […] A külső változás bizonyítja a belsőt. Az igazság az, amely megszentel és csiszol. A szívbe jutva titkos erőként hat, és átalakítja a jellemet. Azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, de gorombák, mogorvák, udvariatlanok szóban és viselkedésben, nem tanultak Jézustól. Az indulatos, büszke és hibakereső ember nem keresztény, hiszen kereszténynek lenni azt jelenti: Krisztushoz hasonlítani.
Sokan, akik boldogságra vágynak, csalódnak, mert ott keresik, ahol sosem fogják megtalálni, és számos bűnös jellemvonást, önző érzést tűrnek meg az életükben. A kis kötelességek és az apró udvariasságok elhanyagolása révén azokat az elveket hágják át, amelyeknek gyakorlása boldoggá tehetné őket. Az igazi boldogság nem az én kielégítésében rejlik, hanem a kötelességteljesítésben. Isten az ember boldogságát akarja. Ez okból adta a törvényt meghatározó elveket, hogy engedelmeskedve boldog lehessen otthonában és az emberek között. Ha megőrzi erkölcsi tartását, elvhű, és szabadon rendelkezik minden képességével, az ember nem lehet boldogtalan. Istenbe kapaszkodik, szíve pedig megtelik békével és örömmel, a lelki élete virul még hitetlen és romlott környezetben is.
Kedves szavai, kellemes megjelenése, derűs arca szinte ellenállhatatlan vonzerőt és befolyást kölcsönöz a kereszténynek. Krisztus vallása a szívben még a legszerényebb foglalkozású keresztény szavainak is tapintatot, viselkedésének pedig meggyőző erőt ad. Az ember igazi méltósága az önmagáról megfeledkező lelkületben van, a derűs fényben, békében és örömben, amellyel másokkal szemben megnyilvánul. Ily módon tiszteletet vív ki magának, növeli hasznavehetőségét, és mindez nem kerül szinte semmibe. Aki így tesz, az sohasem fog amiatt panaszkodni, hogy nem kezelik az őt megillető tisztelettel. A Biblia szabályait a szívbe kell vésni, és ezek szerint kell élnünk minden nap. – Krisztusi élet, 305. o. (okt. 18.)
Ne azzal kezdjük, hogy egymást próbáljuk szeretni. Krisztus szeretete a szívben – erre van szükségünk. Ha Krisztusban eltemetjük énünket, az igaz szeretet önkéntelenül kibuggyan.
Türelmes elnézéssel hódítani tudunk. A szolgálat türelme békességet hoz a léleknek. Isten népének jólétét az alázatos, szorgalmas és hűséges fáradozók mozdítják elő. A szeretet és bátorítás szava könnyebben megszelídíti a lobbanékony természetet és a csökönyösséget, mint a tévelygő fejére halmozható összes vádaskodás és gáncsolás. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 7. köt., 266. o.
3. Olvassuk el újból 1Kor 13:4-7 verseit! A szeretetnek miért nem csak a pozitív jellemzőit sorolja fel Pál, miért írja le azt is, amit a szeretet nem tesz?
EGW idézet
Azok, akik mások figyelmét saját jócselekedeteikre akarják irányítani, és folyton ártatlanságukról beszélnek, a lelki életben elért eredményei
ket hangoztatják, csak saját lelküket csalják meg. Az egészséges ember, akinek elegendő képessége van hivatása teljesítésére, és napról napra megfelel kötelességének, aki állandóan jókedvű, és akinek arca viruló színben van, nem igyekszik mindazok figyelmét testi erejére és egészségére felhívni, akikkel találkozik. Egészség és testi erő, életének oly természetes tartozéka, hogy azok áldásainak alig van tudatában.
Ez áll az igazán jámbor emberre is. Jóságának és életszentségének nincsen tudatában. Az igaz hit alapelvei életforrásává és szokásává lettek úgy, hogy részére épp olyan természetes dolog a Lélek gyümölcseit teremni, mint amilyen természetes, hogy a fügefa fügét és a rózsabokor rózsát terem. Természetét olyan tökéletesen áthatja Isten és embertársai iránti szeretet, hogy készséges szívvel végzi Krisztus munkáját.
Aki befolyása alá kerül, azonnal meggyőződik keresztény életének szépségéről, tisztaságáról, s bár ő maga nincs is tudatában, mert tökéletes összhangban van szokásaival és hajlamaival. Isteni világosságért könyörög és örömmel jár világosságban. Étele és itala: hogy mennyei Atyja akaratát teljesítse. Élete Istenben van elrejtve Krisztussal. Ezzel nem dicsekszik, s látszólag még tudatában sincs erényének. Isten az alázatosakban és szelídekben gyönyörködik, akik híven követik a Mester lábnyomát. Az angyalok vonzódnak hozzájuk és szívesen szolgálnak nekik. Az ilyen keresztényeket lebecsülhetik azok, akik magasztosabb tulajdonságokra tartanak igényt és jócselekedeteikkel kérkednek, de a mennyei angyalok szeretettel veszik körül őket – tűzfal gyanánt. – Megszentelt élet, 12–13. o.
Akik megszentelődtek az igazság által, arról tesznek bizonyságot, hogy az életük megújult, és készülnek a mennyei átköltözésre. Amíg azonban életüket irigység, büszkeség és kételyek uralják, Krisztus nem lakozhat a szívükben. Lelkükben nincs jelen az Ő szeretete.
Az isteni természet részesei keresztre szegezték az önfelmagasztaláshoz vezető büszkeség és önigazultság lelkületét. Helyébe viszont beköltözött Krisztus Lelke, hogy az életük megteremhesse a Lélek gyümölcseit. Krisztus lelkületével rendelkezve, az Ő követőiként felfedezik jellemének kegyelmi ajándékait.
Ennél kevesebbet nem fogadhat el Isten az embertől. Semmi más nem fogja megtisztítani és szentté tenni a jellemét, hogy beléphessen a mennybe. Amint az ember felöltözi Krisztust, a változás meglátszik a lelkületében, a szavaiban és tetteiben is, és mennyei légkör veszi körül a lelkét, mivel Krisztus őbenne lakozik. – This Day with God, 118. o.
1Kor 13:4-7 szakaszát olvasva talán elkeserít, hogy kisebb-nagyobb mértékben nem találjuk meg magunkban a szeretet minden jellemzőjét. Valószínűleg Pál Jézus szeretetére gondolva írta le 1Korinthus 13. fejezetét. Csak benne volt meg tökéletesen a szeretet minden jellemzője. Végső soron tehát amit Pál a szeretetről ír, azzal Jézus képét vázolja fel.
4. Olvassuk el Jn 13:1, 34, 15:9, 12, 1Tim 1:14, 2Tim 1:7, 13, 1Jn 3:16, 4:7-12, 19-21 verseit! Mit tanulhatunk a szeretetről ezekből az igeversekből?
Még hogyan mutatta be Jézus az igazi szeretetet?
EGW idézet
Isten törvénye a jellegénél fogva változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten a szeretet, és törvénye is szeretet. A törvény két nagy elve: az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet… Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is.
Kezdetben Isten az embert saját képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve szembefordult Isten törvényének elveivel… De »úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta«, hogy az ember megbékülhessen Istennel és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek meg kell újulnia Isten kegyelme által; felülről kell új életet kapnia. Ez a változás az újjászületés. – Isten csodálatos kegyelme, 20. o. (jan. 12.)
„Isten a szeretet.” Lénye, törvénye szeretet. Mindig így volt, mindig így lesz… A teremtő hatalom minden megnyilvánulása a végtelen szeretet kifejezése. Isten kormányzata magába foglalja az áldás teljességét az összes teremtett lény számára. […]
A nyár és a tél, a vetés és az aratás, a nappal és az éjszaka Isten hatalma által követik rendben egymást. A növényzet a szavára növekszik, fejlődik. A fák ágai a szavára rügyeznek ki, s a virágok az Ő szavára nyílnak. Minden jó, amiben részesülünk: a fény, a csapadék, a táplálék, életünk minden perce a szeretet ajándéka.
A jó és gonosz közti küzdelem története, a mennyei lázadás kezdetétől a végső megdöntéséig és a bűn teljes kiirtásáig, szintén Isten változatlan szeretetének kinyilvánítása.
Krisztus ajándéka ismerteti meg velünk az Atya szívét.
Isten egyszülött Fiát adta ajándékul a világnak. Ilyen alapon egyetlen másik bolygó lakója sem mondhatja, hogy Isten tehetett volna többet is az emberért szeretetének kifejezéseként. Minden emberi számítást felülmúló áldozatot hozott.
Ezreknek és ezreknek van téves felfogásuk Istenről és jelleméről. Ugyanolyan hamis istent szolgálnak ők, mint a Baál hívei. Az igaz Istent imádjuk-e, ahogyan Igéje, Krisztus és a természet kijelentik Őt, vagy pedig valamiféle bölcseleti bálványt, amelyet Isten helyére tettünk? A mi Istenünk az igazság Istene. Trónjának oszlopai az igazság és a könyörület. Ő a szeretet és a gyengéd irgalom Istene. Ilyennek ismertük meg Őt Fiában, Megváltónkban. A türelem és hosszútűrés Istenét csodáljuk, és törekszünk átvenni a jellemét, mert Ő az igaz Isten. – The Faith I Live By, 59. o.
Eddig megtanultuk, hogy a szeretet türelmes, jóságos, örül, tartós, hisz, remél és kitart, mert Jézusban mind benne vannak ezek a tulajdonságok. Észrevesszük inkább benne, és a következő lépés az, hogy igyekszünk követni a példáját. Ezt kívánta Pál a korinthusiaknak. Viszont ha elvesszük a „nem” szót a szeretet nyolc negatív megfogalmazásából, igazán jó leírást kapunk arról, hogy milyen magatartás jellemezte gyülekezeti köreiket: irigység, kérkedés, felfuvalkodottság, szégyenletes viselkedés, önzés, ingerlékenység és mások hibáinak keresése. Pál a korinthusi helyzethez igazította a szóválasztását (Verlyn D. Verbrugge: 1Corinthians. The Expositor's Bible Commentary: Romans-Galatians. Grand Rapids, MI, 2008, Zondervan, 372. o.).
A korinthusiaknak még sok mindent meg kellett tanulniuk, mint ahogy nekünk is. Miután Pál körüljárta, hogy mit tesz és mit nem tesz a szeretet, a szakaszt azzal zárja, hogy a szeretet gyakorlására kívánja késztetni. Egy nap többé már nem lesz szükség próféciákra, mind egy nyelvet beszélünk majd, a hiányos emberi tudás helyét felváltja Isten egészen új ismerete (1Kor 13:12). A Lélek ajándékai csak akkor szűnnek meg, amikor beteljesült azok a célok, amelyek miatt léteztek (1Kor 13:10). „A szeretet soha el nem fogy” (1Kor 13:8). Krisztus eljövetelekor a hit helyét átveszi a látás (2Kor 5:7), és valóság lesz, amit oly régen reméltünk (Róm 8:24). A szeretet pedig megmarad a háromszemélyű egy Isten jellemének tükreként. Viszont bizonyos értelemben a hit és a remény is örökké tart. A hit az üdvösség tapasztalataként (Róm 4:3), a remény pedig a megváltottak örök tapasztalata lesz az új földön előttünk álló új örömök és ismeret várásaként, várásaként. A szeretet, Isten szeretete azonban minden felett áll örökké. Nemsokára szemtől szemben meglátjuk majd Urunkat (1Kor 13:12). Amíg az a nap elérkezik, határozza meg a három érték az életünket: hit, remény és szeretet! Ezek jelképezik a keresztény élet teljességét a Lélek által, ezért is utalnak rájuk gyakran a keresztények (Róm 5:1-5; Gal 5:5-6; 1Tim 1:15, 18; 4:1-5). A legnagyobb azonban a szeretet, hiszen ezzel az erénnyel mutatja be a Biblia Istent, Isten természetét (1Jn 4:8).Időzzünk még annál a kijelentésnél, hogy „az Isten szeretet” (1Jn 4:8)! Pontosan hogyan értsük ennek a jelentését? Ezt ugyan csak részben vagyunk képesek felfogni, mégis miért különösen jó hír számunkra?
EGW idézet
Az Úr útjainak a megismerése fejlődik és folyamatosan fejlődni fog. A hitehagyás és a hiedelmek azonban a lázadás és törvénytelenség zsákruhájába öltöztetik a világot. A különféle irodalmak és az olcsó képzelgések úgy hullnak az emberekre, mint ősszel a falevelek, így az elméjüket értéktelen, istentelen dolgokkal árasztják el, ezért már nem marad hely az egészséges olvasmányokra. Félreteszik és közönnyel kezelik Isten Igéjét és mindazt, ami az embert kiemelhetné romlottságából. Csak Isten Igéje tartalmazza az igazságot, és mindazok, akik hirdetik Isten jelevaló igazságát, az örökkévalóságért munkálkodnak. Akik Isten Igéjét helyezik az elmébe és a szívbe, Isten és a menny oldalára helyezkednek. Szív a szív és kéz a kéz mellett állnak ki a szent, feddhetetlen és örökkévaló dolgok védelmében. Ám akik szavaikkal, írásaikkal és hangjukkal tévtanokat terjesztenek, és elnyomják az igazsághoz ragaszkodókat, a nagy hitehagyó oldalára állnak a gonoszokkal együtt. Azt mondja róluk az Ige, hogy „nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén”. Mindkét táborhoz tartozók az idők végéig fognak munkálkodni.
Minden erőnk az Istené, hiszen Ő teremtett és megváltott. Erejének bizonyos mértékét adta mindannyiunknak, és elvárja, hogy használjuk fel az igazságért. Így kell világítanunk. A keresztény minden erejével álljon az Úr mellé. „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet.” A hit túllát az elkeserítő helyzeteken, és belekapaszkodik a láthatatlanba, a Mindenhatóba, ezért nem lehet őt becsapni. A hit, a remény és a szeretet testvérek, és a cselekedetekben tökéletesen összefonódnak, hogy világíthassanak az erkölcsi sötétség közepette. A gyermekeket és a fiatalokat fel kell készíteni, a tudatlanokat pedig kitartóan kell tanítani, hogy megismerjék az igazságot. Pontról pontra kell megismertetnünk azt velük. – This Day with God, 131. o.
„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13:13) Ez a szeretet tökéletesen kifejeződött Krisztus életében. Ő bűnös és romlott állapotunkban is szeretett minket. A fájdalmak mélységébe szállt le, hogy tévelygő földi fiait és lányait felemelhesse. Hosszútűrése és lelkesedése nem lankadt el. A büszke, megtéretlen és hálátlan szívek által visszautasított irgalmának hullámai minden alkalommal még erőteljesebb szeretethullámban tértek vissza.
Akit Krisztus szerelme szorongat, elmegy és segítséget nyújt a rászorulóknak, bátorítja a megszomorodottakat, és a bűnösöknek bemutatja az isteni eszményképet, hogy aztán hozzá vezesse őket. Csak egyedül Ő képes segíteni a mennyei eszménykép elérésében. – Mennyei helyeken,
231. o. (aug. 15.)
„Bármilyen magasztos a hitvallása valakinek, ha a szíve nincs telve Isten és embertársai iránti szeretettel, nem őszinte tanítványa Jézusnak. Még ha nagy hite volna is hatalmas csodák művelésére, szeretet nélkül a hite értéktelen. Még ha nagylelkűségről tesz is bizonyságot, még ha minden vagyonát a szegények táplálására adományozza is, cselekedete nem ajánlja Isten kegyébe, ha nem a szeretet az indítéka. És ha buzgósága mártírhalálra adná is, de nem szeretetből, azt Isten vakbuzgó rajongásnak vagy becsvágyó képmutatásnak tekinté” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 210. o.).
„Dúskálunk a prédikációkban. Amire azonban a legnagyobb szükség van… az a kárhozatba tartó lelkek iránti szeretet, ami gazdagon árad az Isten trónjától. Az igazi keresztény egész lényéből ez árad. Érint minden fontos részt, az agyat, a szívet, a segítő kezeket, a lábat, képessé teszi, hogy megálljon ott, ahol Isten látni akarja; hogy lába ne térjen göröngyös útra, ahol a sánta elbotlana. A kereszténység egész rendszerének az életét jelenti Krisztusnak a kárhozat felé tartók iránti lángoló, mindent átható szeretete” (Ellen G. White: Lift Him Up. 134. o.). „Csak a Krisztus szívéből eredő szeretet képes meggyógyítani! Csak az tudja meggyógyítani a megsebzett lelkeket, akiből ez úgy árad, mint a fának a nedve vagy a testünkben a vér” (Ellen G. White: Előtted az élet – Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 112. o.).Naponkénti tanulmányozásra
Jób 37 – Zsoltár 1; Ellen G. White: Étrend és táplálkozás, 24. fejezet 1. Mit csináltak „a hajnalcsillagok és Istennek minden fiai”?Általános áttekintés
Anna idős nagymamájával él. Barátai gyakran hívják őt kirándulni, de ő inkább otthon marad, hogy főzzön, takarítson és felolvasson a nagymamájának, aki demenciája miatt néha még az unokája nevét is elfelejti. Egy este Anna nagymamája – tudomást sem véve Anna iránta tanúsított kedvességéről – dühös lesz, és kiabálni kezd vele. Anna ezért nem sértődik meg, hanem gyengéden megfogja a nagymamája kezét, és ezt mondja: „Semmi baj, nagyi! Én szeretlek!” Továbbra is gondoskodik róla, noha ezért semmilyen köszönetet nem kap cserébe. Anna nem az elismerésért vagy a jutalomért szolgál, nem babérokra pályázik. Egyszerűen csak szeret – türelemmel, kedvességgel, irigység, büszkeség és harag nélkül. Szeretete mindent eltűr, még akkor is, ha ez nem könnyű. Pál 1Korinthus 13. fejezetében ír erről a fajta önzetlen, megbocsátó és kitartó szeretetről, mely nem csak szavak és érzelmek, hanem naponkénti döntések által is kifejezésre jut. Ez az a szeretet, mely válasz Isten irántunk tanúsított, sosem múló szeretetére.A tanulmány témái
1Korinthus 13. fejezete, melyet gyakran „A szeretet fejezetének” neveznek, a Biblia egyik legszebb, legmélyebb szakasza. Pál a szeretetet helyezi a keresztény élet középpontjába, és rámutat arra, hogy az még a lelki ajándékokat, a tudást és a hitet is felülmúlja. Az előttünk álló héten a szeretet fejezetének következő három fő témáját elemezzük: 1. A szeretet felsőbbrendűsége (1Kor 13:1–3) 2. A szeretet jellemzői (1Kor 13:4–8) 3. A szeretet örök volta (1Kor 13:8–13)Magyarázat
1. Kontextus – a szeretet a Krisztus utáni I. századi görög irodalomban és filozófiában: A Krisztus utáni I. században a szeretet széles körben tárgyalt fogalom volt a görög-római filozófiában és irodalomban, és a zsidó gondolkodásnak is fontos részét képezte, de az értelmezés tekintetében jelentős különbségek voltak világnézet között. A római költők – mint például Ovidius az „Ars Amatoria” („A szeretet művészete”) című művében – inkább úgy közelítették meg a szeretet/szerelem fogalmát, mint eszközt egy bizonyos cél elérésében, s amit gyakran manipulációval és csábítással együtt alkalmaztak. Az ókori görögök és rómaiak több szót is használtak a „szeretet/szerelem” fogalmának kifejezésére, amelyek mindegyike az emberi kapcsolatok különböző szempontjait tükrözte: az erós (érosz) kifejezést elsősorban a szenvedélyes, romantikus vagy szexuális szerelem jelölésére használták. Az eroszt gyakran intenzív vágynak vagy veszélyes erőnek tekintették, amely irracionalitáshoz vezethet. Platón a „Szimpóziumban” az eroszt olyasvalaminek írja le, ami az embert a fizikai vonzódástól egy felsőbbrendű isteni szépség kereséséhez vezetheti. A philia (filia) kifejezést a barátság vagy a testvéri szeretet leírására használták, és gyakran az egyenlők közötti kapcsolatokat jellemezte. Arisztotelész a „Nikomakhoszi etikában” azt állítja, hogy a philia elengedhetetlen az erényes és teljes élethez, különösen a kölcsönös jóságon alapuló barátságokban. A storgé (sztorgé) a családi szeretetet jelöli, mint például a szülők és gyermekek közötti természetes köteléket. Ezt a szeretetformát ösztönösnek és védelmezőnek tartották. Végül az agapé (agapé) gyakran az önzetlen, feltétel nélküli szeretet jelentését hordozta. Bár már a kereszténység megjelenése előtt is létezett, a görög filozófiai szövegekben nem fordítottak különösebb figyelmet erre a kifejezésre. Pál írásai – különösen magának a szónak a használata 1Korinthus 13. fejezetében – kiemelték ezt a fajta szeretetet. A zsidó gondolkodásmódban a szeretet szorosan összekapcsolódott a szövetségi kapcsolatokkal, mind az egyének, mind pedig Isten és Izrael népe között. A héber Szentírás kiemelte (1) Isten állhatatos szeretetét (hesed), mely a szövetség keretében megnyilvánuló hűséges, irgalmas és állandó szeretetét jelölte (ld. pl. Zsolt 136:2 refrénje: „Mert örökkévaló az Ő kegyelme”); (2) a felebarát iránti szeretetet, amint az a 3Mózes 19:18 parancsolatában olvasható („Szeressed felebarátodat, mint magadat!”) – elv, melyet később Jézus is megerősített (Mk 12:31); és (3) a családon és a házasságon belüli szeretet, amint az a Példabeszédekben és az Énekek énekében is le van mutatva számunkra. Az I. századig a zsidó tanítók, például a farizeusok, a törvény betartását az Isten iránti szeretet kifejezésének tekintették (5Móz 6:5). Az, ahogyan Pál 1Korinthus 13. fejezetében a szeretetről ír, forradalminak számított a korában. A görög-római világra jellemző, a társadalmi státuszra összpontosító, romantikus szerelmi, illetve egyes zsidó tanítók legalizmusával ellentétben Pál az agapé szeretetet mutatta be a legfőbb erényként – amely felülmúlja a tudást, az erőt, sőt a lelki ajándékokat is. Az erós-szal ellentétben, amely a személyes beteljesülést kereste, a Pál által 1Korinthus 13-ban leírt szeretet személyes áldozatokat hozott. Az önzéssel ellentétben a szeretet nem egyszerű érzés, hanem állandó és cselekvésre összpontosító érzelem – életmód, mely türelmet, jóságot és alázatot igényelt. Pál szeretetről alkotott nézete inkább Isten szövetségre jellemző hesed-szeretetéhez állt közel, mint a görög filozófiai eszmékhez; ugyanakkor az álláspontja túllépett a hagyományos zsidó szemléleten is, hangsúlyozva, hogy a szeretet – és nem a torah – képezi a keresztény etika alapját. 2. A szeretet felsőbbrendűsége (1Kor 13:1–3): 1Korinthus 13. fejezete Pál szellemi ajándékokról szóló tanításának része (1Kor 12–14), amelyben kiemeli, hogy a szeretet minden ajándék vagy képesség felett áll. A szeretetet nem érzelemként, hanem magatartásként – türelmes, jóságos, önzetlen és állhatatos habitusként írja le. Ez a fajta szeretet (agapé) a keresztény élet eszménye. Nem csupán eszmény, hanem cselekvésre való felhívás, mely arra ösztönzi a hívőket, hogy minden helyzetben és kapcsolatban Isten szeretetét tükrözzék. 1904-ben Ellen G. White a következőket írta: „Az Úr azt akarja, hogy felhívjam népe figyelmét 1Korinthus 13. fejezetére. Olvassátok ezt a fejezetet minden nap, és merítsetek belőle vigaszt és erőt! Szavait olvasva tanuljátok meg, milyen nagy értéket tulajdonít Isten a szent, mennyei eredetű szeretetnek, és hagyjátok, hogy az általa közvetített tanulság behatoljon a szívetekbe! Tanuljátok meg, hogyan a Krisztuséhoz hasonló szeretet a mennyből származik, és hogy nélküle minden más képesség, adottság értéktelen!” (The Advent Review and Sabbath Herald, 1904. július 21.). Pál azzal kezdi a fejezetet, hogy szeretet nélkül még a legnyűgözőbb lelki ajándékok és vallásos indíttatású cselekedetek is értelmetlenek. Három példát említ: (1) az emberi és angyali nyelven való beszéd szeretet nélkül olyan, „mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom” (13:1); (2) a prófétai erővel, tudással, de még a hittel rendelkező ember is „semminek” minősül szeretet nélkül (13:2); (3) a kivételen nagylelkűség és önfeláldozás cselekedetei „semmit” sem érnek, ha nem a szeretet motiválja őket. Mivel Isten szeretet (1Jn 4:8), „egyedül a szereteten keresztül ismerhetjük meg Őt teljes mértékben. […] Szeretet nélkül nem ismerhetjük meg Istent, és Isten nélkül semmik vagyunk” (1 Corinthians, Andrews Bible Commentary, 2022, 1643. o.). Ez az igei szakasz hangsúlyozza, hogy a lelki ajándékoknak és a vallási odaszentelődésnek a szeretetben kell gyökereznük ahhoz, hogy valóban értelmet nyerjenek. 3. A szeretet jellemzői (1Kor 13:4–8): A következő versekben Pál a szeretet természetét magyarázza. A szeretet nem csupán érzelem, hanem aktív életmód. Meglepő módon Pál a szeretet természetének leírásához nem mellékneveket, hanem igéket használ: összesen 15 igét – 9-et tagadó, 7-et pedig kijelentő formában. A következő táblázat vizuálisan is összefoglalja ezt a szakaszt (ld. Andrews Bible Commentary, 1644. o.). Pozitív jellemzők: A szeretet hosszútűrő (4. v.); A szeretet kegyes (4. v.); A szeretet együtt örül az igazsággal (6. v.); A szeretet mindent elfedez (7. v.); A szeretet mindent hisz (7. v.); A szeretet mindent remél (7. v.); A szeretet mindent eltűr (7. v.). Negatív jellemzők: A szeretet nem irigykedik (4. v.); A szeretet nem kérkedik (4. v.); A szeretet nem fuvalkodik fel (4. v.); A szeretet nem cselekszik éktelenül (5. v.); A szeretet nem keresi a maga hasznát (5. v.); A szeretet nem gerjed haragra (5. v.); A szeretet nem rója fel a gonoszt (5. v.); A szeretet nem örül a hamisságnak (6. v.); A szeretet soha el nem fogy (8. v.). Ez a felsorolás éles ellentétben áll a korinthusiak viselkedésével. Büszkeséget, megosztottságot és versengést tanúsítottak a lelki ajándékok tekintetében, de Pál felszólítja őket, hogy fogadják el a szeretet magasabb mércéjét. Egy gondolatot Ellen White is megerősíti: „A tiszta szívből fakadó keresztény szeretet a tulajdonság, amelyet Krisztus leginkább értékel az emberben” (16. kézirat, 1892). 4. A szeretet örök volta (1 Korinthus 13:8–13): Pál azzal zárja gondolatmenetét, hogy kijelenti: a szeretet örök, míg a lelki ajándékok mulandóak. „A szeretet soha el nem fogy”, írja Pál 1Korinthus 13:8 versében, de a lelki ajándékok (a jövendőmondás, a nyelveken beszélés és az ismeret) megszűnnek létezni. Ezek az ajándékok csak földi, bűnös állapotunkban szükségesek, de már nem lesz szükségünk rájuk, amikor Isten jelenlétében a teljes ismeret birtokába jutunk. 1Korinthus 13:12 versében Pál emlékezteti az olvasókat, hogy az emberi látás a legjobb formájában is csak „homályosan” érzékeli a dolgokat. Ezt a „homályos” látást állítja szembe azzal a bizonyossággal, hogy Isten országában „színről színre” látunk majd. Pál a jelenlegi tudásunkat, ismeretünket egy tükörben látható homályos képhez hasonlítja. Az örökkévalóságban teljes mértékben meg fogjuk ismerni Istent, ahogy Ő is teljes mértékben ismer minket. A három erény – a hit, a remény és a szeretet – közül egyedül a szeretet marad meg, mert az a „legnagyobb” közülük. Bár a hit és a remény elengedhetetlen a földi életben, a szeretet az egyetlen, ami örökké megmarad.Alkalmazás
Pál szeretetről írt himnusza 1Korinthus 13-ban azt az üzenetet hirdeti, hogy a szeretet a keresztény hit és az emberi kapcsolatok alapja. Az agapé-szeretet nem az érzelmekről, a vonzalomról vagy a személyes érdekekről szól! Az agapé-szeretet az az önzetlenséget hirdető, örökké tartó, átalakító elv, mely Isten irántunk tanúsított szeretetét tükrözi. Pál arra buzdítja a korinthusi hívőket, hogy testesítsék meg ezt a szeretetet mindennapi életükben, és tegyék azt legfőbb erényükké mind a hitben, mind a cselekedetekben. 1. Pál szerint a legnagyobb lelki ajándékok és önfeláldozó cselekedetek is értelmetlenek szeretet nélkül. Miért gondolják, hogy a szeretet fontosabb, mint az ismeret, a hit vagy a nagylelkűség? 2. Említhetnél olyan eseteket, amikor az emberek „jó dolgokat” tettek, de szeretet nélkül? Hogyan befolyásolta ez cselekedeteik hatását? 3. Hogyan késztet bennünket 1Korinthus 13 fejezete arra, hogy újradefiniáljuk a siker fogalmát? 4. A szeretet különböző megnyilvánulási formái közül (pl. türelem, jóság, önzetlenség) melyik hat rátok a legjobban és miért? 5. A fent említett jellemzők közül melyiket tartjátok a legnehezebben megvalósíthatónak a mindennapi életben? Hogyan fejlődhettek e tekintetben? 6. Hogyan nyilváníthatjuk ki az agapé-szeretetet, amikor nehezünkre esik szeretnünk valakit (pl. problémás kapcsolatokban, félreértések következtében vagy mindennapi frusztrációk esetén)? 7. Gondolj valakire, akit ismersz, és aki valóban képes annak a fajta szeretetnek a kinyilvánítására, melyet Pál 1Korinthus 13-ban leír! Mit tanulhatsz ettől a személytől? 8. Hogyan segít Isten szeretetének megértése abban, hogy jobban szeressük embertársainkat?Studiul 7, 8-14 augusztus
