Halászat Jézussal

A tanulmány alapja: Máté 4:18-22, Márk 1:16-20, Lukács 5:4-11, Jézus élete, 244–251. o.

A Galileai-tenger csillámló vízfelszíne visszatükrözte a nap sugarait. Shhh… vsss… A hullámok lágyan megtörtek a parton. Prrr… zrrr…, hallatszottak Jézus szandálos lábának léptei a homokban. Lics-locs, csapkodta a víz a szelíden ringatózó csónak oldalát. Csipp-csepp, cseppentek vissza a vízcseppek a halászhálókról a tengerbe. A halászok, Péter, András, Jakab és János megmosták, és gondosan összehajtogatták hálóikat. Egy hosszú, hosszú éjszaka állt mögöttük. Fogtak halat? Nem. (Nézzünk szomorúan a gyerekekre!)  

Embertömeg gyülekezett a homokos parton. Közelebb húzódtak, hogy hallják Jézus szavait, aki közben belépett a csónakba, és megkérte Pétert, hogy evezzen beljebb, távolodjanak el a parttól. Így mindenki jobban láthatta és hallhatta Őt. Ling… leng…, ringatózott a vízen a csónak. Jézus Istenről, mennyei Atyjáról beszélt, aki nagyon szerette az embereket. Jézus arra vágyott, hogy az emberek megismerjék Istent, és elmondják másoknak is, amit megtudtak Róla.  

Péter és András figyelmesen hallgatták. Amikor Jézus befejezte a mondanivalóját, rámosolygott az emberekre. Rámosolygott Péterre (széles mosoly), majd megkérte, hogy evezzen beljebb, és vesse ki a halászhálóját. Péter tudta, hogy csak éjszaka van esély a halfogásra. Hogyan is foghatnának halakat most, reggel? Ennek ellenére nem rázta meg a fejét. Bólintott Jézus kérésére (bólintsunk). Azt tette, amit Jézus kért tőle. Kihajolt a csónak oldalánál, és a mélybe dobta a hálót. Loccs! A háló kiterült a víz felszínén, majd alámerült.  

Húzd! Húzd! Húzd! Péter és András kihúzták a hálót a vízből – nagyon nehéz volt a halak súlyától. Gyertek, segítsetek! – kiáltották oda a többieknek. Szükségük volt a barátaikra, Jakabra és Jánosra. Annyira sok hal volt a hálóban, hogy a csónakok imbolyogni kezdtek. Fogd erősen, Péter! Szorítsd, András! Fogjátok, Jakab és János! Mindannyian megragadták, és teljes erejükből húzták, így végül sikerült behúzni a halakkal teli hálót a csónakba.  

A csónak színültig megtelt csillámló halakkal. Péter, András, Jakab és János elámultak. Mennyi ficánkoló hal volt körülöttük! Péter kiugrott a csónakból, és leborult Jézus lábaihoz. Tudta, hogy Ő volt az, aki csodát tett. Egyedül Isten Fia tudta beterelni azt a rengeteg halat a hálóba. Jézus ránézett a barátaira: „Kövessetek engem” – mondta (lásd: Máté 4:19).

Azt akarta, hogy az Ő különleges segítői legyenek. Azt akarta, hogy megtanulják az Ő példáját követni. A négy halász otthagyta a csónakját, és követte Jézust.

Jézus szeret téged. Azt szeretné, ha te is az Ő példáját követnéd. Ezt mondja: Kövess engem _________________ (mondjuk ki a gyerek nevét).

(Mondjuk együtt) Igen, Jézus, követni akarlak Téged!  

Alkossunk!

Festék vagy tinta felhasználásával készítsünk nyomatot a gyermek lábáról egy fehér papírra, majd írjuk fölé: Szeretném követni Jézust! Mondjuk el neki, hogy úgy tudjuk követni Jézust, ha azt tesszük, amit Ő is szeretett tenni: kedves és gondoskodó volt a körülötte lévőkkel, segítséget nyújtott, szavakban és tettekben is kifejezte a szeretetét és engedelmeskedett. Írjuk vagy rajzoljuk le, hogy mit jelent a mi életünkben Jézus követése!

Játsszunk!

Készítsünk egy egyszerű horgászbotot egy mágnes, egy zsinór és egy bot segítségével! Papírból kivágott halacskákra tegyünk fém gemkapcsokat, majd próbáljuk meg sorban „kihalászni” őket!

Fedezzük fel!

Ha valahol a közelünkben található hó, homok vagy föld, sétáljunk el oda a gyermekkel! Menjünk mi elöl, és hagyjunk magunk után látható lábnyomokat, majd bátorítsuk a gyermeket, hogy lépjen a mi lábnyomunkba, és így próbáljon követni bennünket! Mondjuk el neki, hogy Jézus szeretné, ha az Ő lábnyomában járnánk!

Kapcsolódjunk!

Állítsunk fel egy akadálypályát! Engedjük meg a gyermeknek, hogy megfigyelje, ahogyan mi végigmegyünk rajta, majd mondjuk ezt: „Gyere utánam”! Ezután menjünk végig együtt az akadálypályán! Mondjuk el, hogyan segít Jézus minden vidám, illetve nehéz helyzetben, amivel szembenézünk! 

Imádkozzunk!

A családi áhítat alkalmával köszönjük meg Istennek, hogy Ő a mi családunk vezetője! Mondjuk ezt: „Jézusunk, szeretnénk követni Téged!” Írjuk fel ezt a mondatot egy poszterre, majd díszítsük ki együtt a gyermekkel! Készíthetünk rajzokat, dekorálhatjuk virágokkal, ragaszthatunk lábnyomokat az aljára. Tegyük ki az alkotásunkat egy látható helyre az otthonunkban! 

Jézus az Ő követésére hív bennünket, ahogyan a tanítványokat is elhívta. Szeretnél – Péterhez hasonlóan – első lenni? Lehetséges, hogy nehezebben tudsz összpontosítani Isten hívására a gyermeksírás, a dackorszak, a munkahelyi feszültségek vagy a házimunka forgatagában. Az is előfordulhat, hogy a tévé, a határidőnaplód vagy a közösségi oldalak próbálják meg elhallgattatni az Ő hangját. Jézus azonban mellettünk áll. Ő tudja a nevünk (Ézsaiás 42:1), még a hajszálaink számát is ismeri (Lukács 12:7). Ő formált minket anyánk méhében (Jeremiás 1:5), és ismeri a gondolatainkat, mielőtt még azok eszünkbe jutottak volna (Zsolt 139:4). Csodálatos terve van az életünkkel (Jeremiás 29:11). Ő tudja, mit tettünk és mit fogunk tenni, irántunk érzett szeretete mégis magasabb az égnél, és szélesebb az óceánnál (Róma 8:39).

Lehetséges, hogy nem mindig könnyű – ugyanakkor mekkora áldás igent mondani a hívására! Képzeljük el, mi lett volna, ha valamelyik tanítvány így válaszol: „most nem alkalmas az időpont”, vagy „nem, most a karrieremre kell összpontosítanom”. Ó, mennyi mindent elveszítettek volna! Amikor Jézus elhívta Mátét, ő nem habozott. „Nem habozott, nem kérdezősködött, nem gondolt jövedelmező foglalkozására, amelyet szegénységgel, nehézségekkel vált föl. Elég volt, hogy Jézussal lehet, hallgathatja szavát, együtt munkálkodhat Vele” (Jézus élete, 273. old.).

Micsoda kiváltság, hogy lehetőségünk van együtt dolgozni Jézussal! Bátorítson bennünket az első tanítványok hite, hogy igent mondjunk Istennek, és életünk minden területén elfogadjuk Őt!