A tömegnyomás

Text de memorat

„Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket. (…) Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől, mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.” Példabeszédek 1:10,15-16

Csak akkor lesz erőnk szilárdan és hűen megállni a legveszélyesebb és legnehezebb helyzetekben is, ha elvhűek vagyunk a mindennapi élet próbáiban. – A nagy Orvos lábnyomán, 490. old.

Húsvét volt, és a római katonák teljes készültségben álltak. Pilátust, a római kormányzót korán reggel ébresztették álmából. Bár ideges volt, amiért megzavarták pihenését, készen állt gyorsan elintézni a dolgot, mellyel elkerülhet egy esetleges zavargást a látogatóktól zsúfolt városban.

A vérszomjas csőcselék, a zsidó vezetőkkel az élen, kérte, hogy Pilátus bűnözőként kezelje és végeztesse ki Krisztust. Rövid vizsgálat után a kormányzó úgy döntött, hogy Jézus ártatlan, szabadon kell bocsátani. Pilátusnak határozottan gyakorolnia kellett volna hatalmát, példát mutatva abban, hogyan kell habozás nélkül kiállni az igazság mellett. Határozottan és azonnal szabadon kellett volna bocsátania Jézust, szétoszlattatnia a tömeget, és ha szükséges, letartóztatnia a lázítókat. Pilátus azonban, félve az emberek kérésétől, tétovázott. Tanácstalansága végzetesnek bizonyult, és elkerülhetetlen, egymásba fonódó események lavináját indította el, átengedve a vezetést egy meghatározott személynek, illetve csoportnak. Ilyen jellegű eseménysorozatok gyakran megfigyelhetőek családokban, iskolákban, közösségekben, gyülekezetekben, sőt egész nemzetek esetében is. Először is, Pilátus magára vállalta azt a hasztalan kísérletet, hogy egy tömeget érvekkel próbáljon meg a helyes döntésre késztetni. Ez természetesen soha nem jár sikerrel, mert a csőcselék eredendően mindig észszerűtlen. Másodsorban, Pilátus valaki másra hárította a döntéshozatal felelősségét. Egy válsághelyzetben ez értékes időt emészt fel, és általában sikertelenül végződik. „Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.” (Lk 23:6,7) Harmadrészt, Pilátus kényszeríteni akarta a csőcseléket a helyes döntésre, megpróbálva rávenni őket egy elfogadhatatlan lehetőségre. A tömeg azonban felindultságában saját érdekei ellen lép fel.
„Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarának. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak? Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. (…) A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.” Negyedszer, Pilátus megpróbálta lecsillapítani a tömeget. Így szólt hozzájuk: „Ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, amivel őt vádoljátok, de még Héródes sem. (…) Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.” A kibékítésre és kompromisszumra tett kísérlete abból állt, hogy megverette az ártatlant. Ez felfedte gyengeségét és felbátorította a tömeget. „Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.” (Lk 23:14-16,23) Végül Pilátus megadta magát a tömeg kérésének, rájuk hárítva a felelősséget, azzal érvelve, hogy az ő bölcs tettei valami sokkal rosszabbat akadályoztak meg.
„Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!” „És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, amit kérnek vala.” (Mt 27:24, Lk 23:24)
Pilátus kézmosása elhallgattatta lelkiismeretét, de nem szabadította fel cselekedetei vétkétől.

Pilátus határozatlansága figyelmeztető jel mindenkinek, aki tétovázik a jót cselekedni akkor, amikor az nem annyira közkedvelt vagy éppen veszélyes. Szemlélteti azt az igazságot, hogy „jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.” (1Pt 3:17)

„Ha Pilátus mindjárt az első pillanatban erős és határozott lett volna, és megtagadta volna annak az embernek az elítélését, akit ártatlannak talált, akkor elszakította volna azt a végzetes láncot, amely lelkiismeretét megkötözte és a bűn iszonyatos fogságában tartotta egész életében.” (Jézus élete, 731. old.)
Krisztus halálos ítéletét aláírva Pilátus saját magát bilincselte meg, saját halálos ítéletét írta alá. Soha többé nem volt már szabad ember.
Miért döntött Pilátus rosszul a válsághelyzetben? „Ő azonban egyik lépést a másik után tette meg lelkiismerete megsértésében. Felmentette magát az alól, hogy igazsággal és méltányossággal ítélkezzék, és most majdnem tehetetlenül a zsidó papok és főemberek kezében találta magát. Ingadozása és határozatlansága végül is a romlását okozták.” (u.o.) A krízishelyzetben hozott döntéseinket majdnem minden esetben a korábban meghozott, látszólag kicsi és jelentéktelen döntések határozzák meg. Minden ember találkozott már legalább egyszer Pilátus dilemmájával. „Milyen sokan vannak olyanok, akik a veszteség vagy a szenvedés elkerülése érdekében hasonló módon inkább feláldozzák meggyőződésüket. A lelkiismeret és a kötelesség mindig megmutatja nekünk azt az utat, amelyen járnunk kellene, az önérdek azonban rendszerint egy másik utat jelöl meg. Evilági érdekeink rendszerint a rossz irányba igyekeznek bennünket téríteni, de ha megalkuszunk Sátánnal, akkor ez az alku hamarosan a bűn sötét éjszakájába sodor bennünket.” (i.m. 738. old.)
Azon nyomás ellen, hogy alkalmazkodjunk az egészségtelen életmódhoz, a kihívó öltözködéshez, a tisztátalan cselekedetekhez, Isten igéje tud hűségesnek megtartani. Nem kell Pilátushoz hasonlóan meghajolnunk az igazságot figyelmen kívül hagyó világ morajlása előtt. Akik engedik, azoknak Isten parancsolata az ígéret: „Ne indulj a sokaság után a gonoszra.” (2Móz 23:2)
Mennyire különbözött Pilátus tétovázásától Akhája római kormányzójának, Galliónak a határozott kiállása, amikor „reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék őt a törvényszék elébe.” (ApCsel 18:12)
„Azt várták, hogy amint korábban egy hozzá hasonló személy esetében, a hatalmat az ő oldalukra fordítják, ezért nagy hangon, haragosan kezdtek panaszkodni az apostolra: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.” (Sketches From the Life of Paul, 107. old.)
Gallió, Pilátushoz hasonlóan római tiszttartó volt. Ugyanúgy szembesült a zsidók által behangolt, lincselni vágyó csőcselékkel. Itt azonban be is fejeződik a hasonlóságok sora.
A Prófétaság Lelke szerint Gallió „becsületes ember volt.” (Az apostolok története, 253. old.) Amikor látta, hogy Pál ártatlan, nem habozott. Késlekedés nélkül „monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket: De ha tanításról, nevekről és a ti törvénytekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni. És elűzé őket a törvényszék elől.” (ApCsel 18:14-16) Meg sem várta, hogy Pál védekezni kezdjen, és azzal még jobban felkeltse a tömeg haragját. Határozott fellépése lecsillapította a zavargást. A szeszélyes csőcselék feladta a lázadás felbujtóit. Pál munkája nem lett rövidre zárva, és „még több napig” (ApCsel 18:18) Akhájában maradt. Gallió nem lelkiismeretfurdalással élte le élete többi részét.

Rúben volt a legidősebb, a testvérek vezére. Nem kellett volna szó nélkül hallgatnia, hogy Simeon és Lévi ördögi tervet eszeltek ki József megölésére és kútba vetésére. Azonnal határozottan elleneznie kellett volna bármilyen erre irányuló tervet. Ehelyett egy olyan stratégiával próbálkozott, amelyről azt gondolta, hogy az által megőrizheti a testvérei szimpátiáját, és Józsefet is megmentheti.

„Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: Ne üssük őt agyon. És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához.” (1Móz 37:21-22)
Majd a többiek részéről származó nyomás hatására, összeroskadva elment onnan. Terve azonban nem sikerült, mert távollétében a többiek eladták Józsefet az izmaelita kereskedőknek. „És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit. És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?” (1Móz 37:29-30)
Engedve a nyomásnak, beletörődve ment haza testvéreivel és ő is részt vett apja becsapásában. Ez a tapasztalat majdnem két évtized lelkiismeretfurdalást és bűntudatot okozott neki. Jákob találóan írta le jellemét: „Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első.” (1Móz 49:4)
Salamon nyújtja nekünk az egyedüli biztonságos tanácsot ilyen helyzetekre. „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.” (Péld 1:10)
Még ha bele is estünk a kompromisszum csapdájába, nem kell továbbmennünk a bűntudat és lelkiismeretfurdalás útján. Isten erejével jó útra térhetünk. Joás, Gedeon apja ennek az igazságnak a beszédes példája. Joás Ofrában lakott a bírák korának kezdetén, amikor az egész országban általános hitehagyás uralkodott. A saját környezete is Baált imádta, és sokat szenvedtek az ádáz fosztogatók zsákmányszerző támadásai miatt. „Annak a résznek, amelyhez ez a család tartozott, nem volt vezető szerepe, de Joás családja kitűnt bátorságával és becsületességével. Joás bátor fiairól azt mondják, »[...] mindenik olyan arcú, mint egy-egy királyfi« (Bír 8:18). A midiánitákkal való küzdelemben egy kivételével mind elestek, és ez az egy félelmetessé tette nevét a portyázók előtt.” (Pátriárkák és próféták, 546. old.)

Az odaadás és a kegyesség olyan szoros kapcsolatot teremt Jézus és tanítványai között, hogy a keresztény Hozzá hasonlóvá válik. Isten ereje által az ő gyenge, tétovázó jelleme átalakul egy erős, határozott egyéniséggé. – Counsels to Parents, Teachers, and Students, 37, 38. old.

Isten hősei reformátorok, akik engedelmeskednek parancsolatainak. Egy éjjel Gedeon ledöntötte apja oltárát és bálványait, kicserélve azt Isten oltárára. Tettére másnap reggel derült fény, amikor a város népe összegyűlt imádkozni. „Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, amely mellette volt.” (Bír 6:30)
Joás, Gallióhoz hasonlóan, nem akart egyezkedni a csőcselékkel. Gondolkodás nélkül jelentette ki: „Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é őtet? Valaki perel ő érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott!” (Bír 6:31) (lásd: 5Móz 13:6-11) Ennek a határozott válasznak hála „Gedeon elleni minden erőszakos gondolat elszállt; és amikor a háború kürtjét megfúvatta, az ofrai emberek az elsők között gyűltek zászlója alá.” (Pátriárkák és próféták, 548. old.)
Amikor rád nehezedik a társaság nyomása, te vezetőként állsz ki, vagy együtt haladsz a tömeggel? Rúbenhez és Pilátushoz, vagy Gallióhoz és Joáshoz hasnlítasz?

I. RÉSZ

1. Pilátus határozatlansága miért hozott megvetést számára?
2. Pilátus többször is megpróbálta szabadon engedni Jézust. Erőfeszítései miért nem mentik fel vétke alól?
3. A nyolcadik parancsolat megtiltja a „területi hódító háborúkat” (2Móz 20:15, Pátriárkák és próféták, 309. old.) A német nemzetiségű lakosság nagy számát használva ürügyként Adolf Hitler 1938-ban Németországhoz csatolta Ausztriát és követelte Csehszlovákia bizonyos területeit is. Mivel Hitler kérése Isten törvényének, Németország saját törvényeinek és a nemzetközi alkotmánynak az áthágását is jelentette, milyen tanáccsal szolgáltál volna a Hitlerrel „egyezkedő” francia és brit politikusoknak?
Neville Chamberlain egy új szerződést ajánlott, mely kompromisszumos megoldásával kibékíti Hitlert, és a követelt területek nagy részét átadta neki. Chamberlain izgatottan jelentette be, hogy ez a paktum lesz „a mi időnk békeszerződése”, valamint Hitler „az év embereként” szerepelt a Time magazin címlapján. Pilátus tapasztalatára alapozva, aki kompromisszumot kötött és kielégítette a gonosz követeléseket, szerinted mennyire volt várható ennek az egyezménynek a működőképessége?
4. Olvasd el a Pátriárkák és próféták 575–580. old. Milyen befolyással van a szülők határozatlansága a gyerekekre?
II. RÉSZ

5. Kit szeretnél bírádnak, Pilátust vagy Galliót?
Miért?
6. Milyen hatással van a szülők határozatlansága a gyerekekre? 1Móz 18:19, Péld 22:6
7. Ültesd gyakorlatba, amit a tömegnyomáshoz való viszonyulásról tanultál, majd magyarázd meg, hogy a kísértésnek való határozott, azonnali és döntő ellenállás hogyan segít győzni a bűn felett.
III. RÉSZ

8. Miben hasonlít Rúbennek, József kútbavetéséről szóló terve Pilátusnak a Jézus megfenyítéséről szóló tervéhez?
9. Milyen kísértésekben lehetsz határozott, mint Gallió vagy Joás?

Az első sátoros összejövetel
Két héttel a sátoros összejövetelek ötletének felvetése után sátrunk már állt Battle Creekben, a Tompkins és a Van Buren utcák délkeleti sarkán. Nekem jutott az az előjog, hogy elsőként prédikáljak. Azt mondták, egy mérföldre elhallatszott a hangom. Azon az összejövetelen Cornell lelkésszel felváltva szóltunk.

Noble úr, Battle Creek postamestere a sátortól nem messze lakott, és a program nagyon felkeltette érdeklődését. Mindenkinek elmondta, hogy menjenek be a sátorba, mert valami nagyon érdekeset fognak hallani, és megéri. Az első sátoros összejövetelünk három napja alatt folyamatosan tömegek gyűltek hozzánk. Amikor a White házaspár június közepe táján visszatért Wisconsinból, Grand Rapidsban találkoztunk egy háromnapos általános gyűlésre, melyre meghívtuk az állam azon felében élő testvéreinket is. Ez az alkalom is nagy tömegeket mozgósított, és mindenkinek alkalma adódott tanulni hitünkről. A sátor lebontása után az egyik testvér otthonában tartottunk imaórát és tanácskozást. Akkor szenteltek fel engem az evangélium szolgálatára White és Cornell lelkészek kézrátételével. Ez volt az első ilyen jellegű felszentelési istentisztelet a hetednapi adventisták körében. Július elején Tyrone-ban tartottunk összejöveteleket Cornell lelkész apjának lakhelye közelében. A következő sorozatunkat a michigani Rochestertől három mérföldre tartottuk egy ligetben. Mivel ez az aratási munkálatok és kaszálások közepére esett, péntek délután állítottuk fel a sátrat. Szombatra kettő, vasárnapra három alkalmat terveztünk. Úgy döntöttünk, hogy ezután lebontjuk és összecsomagoljuk a vásznat, majd négy és fél napig pénzért dolgozunk, hogy fedezhessük a sátor karbantartásának és családunk ellátásának költségeit. Ez előtt még soha nem próbáltuk nyilvánosan, a nagyközönségnek árulni traktátusainkat és füzeteinket. Az érdeklődőknek adtunk belőle, az előállítási költségek pedig kijöttek az adományokból. Amikor White lelkész azt javasolta, hogy az emberek fizessenek értük egy csekély összeget, és így még többet nyomtathatunk, megígértem, hogy megpróbálom. Vasárnaponként, amikor sorozatot tartottunk, kiállítottunk egy standot a könyvek eladására. A sátoros összejövetelek harmadik vasárnapján, reggel 9 órakor a liget már zsúfolásig volt emberekkel. A sátor is megtelt, és annyian ültek a földön, hogy még egy ugyanakkora sátor megtelt volna. A rendező 246 kocsinyi embert számolt, akik a földeken keresztül érkeztek, a gyalogosokon és a lóháton érkezőkön kívül, vagyis mintegy 2000 személyt. Russell lelkészt, a metodista lelkipásztort hívtuk meg, hogy délelőtt fél tizenegytől fejtse ki gondolatait a szombatról. Én kilenc órától prédikáltam a törvény folytonosságáról, amelyet Russell lelkész is meghallgatott. Neki le volt írva a prédikációja, de miközben olvasta, sokszor két vagy három lapot is hajtott egyszerre. A hallgatóság közül néhányan meg is jegyezték, hogy az én prédikációm cáfolta az ő kéziratát. Beszéde tulajdonképpen a korábban elhangzottakkal való egyetértés volt, vagyis hogy a vasárnapünneplés alapja a hagyomány, és nem a Szentírás parancsolata. A lelkész beszédének végén bejelentettünk egy beszélgetést a témáról 13 órára, és megkértük, hogy föltétlenül legyen jelen. Egyháza tagjainak legőszintébb kérése ellenére sem fogadta el a meghívást. A mi gyülekezetünk teljes létszámban ott maradt, mert egy egész napos programra voltak felkészülve. Az utolsó beszéd után az emberek vásároltak néhány könyvet, mintegy 51 dollár értékben. 35 centért megvehettek egy teljes sorozatot abból, amit ajánlottunk. Voltak, akik több pénzt adtak, mintegy 18 dollár értékben. Az összejövetel ezen utolsó napján, R. J. Lawerence, egy őszinte baptista lelkész is ott ült a hallgatóságban. Amikor lóháton ment hazafelé, néhány szomszédja megállította, és megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye az aznap hallottakról. Fejét fogva válaszolt: „Ó, a fejem annyira tele van, hogy legalább három napba telik, ameddig mindent átgondolok.” Gondolkodása eredményeképpen adventista lelkész lett, és élete hátralevő részét ennek az ügynek szentelte.

Határozott jellem
Minden fiatalnak fejlesztenie kellene határozottságát. A megosztott akarat egy csapda, és sokak vesztét okozta. Bunyan, A zarándok útja című írásában bemutat egy szereplőt, Simulékonyt. Ifjak, kerüljétek őt!

Akiket ő jelképez, azok nagyon alkalmazkodók, de olyanok, mint a nád a szélben. Nincs akaraterejük. Legyetek határozottak, mert másképp homokos alapon áll a házatok, jellemetek. Akik azon az úton járnak, melyért az Úr válságdíjat fizetett, ne inogjanak lelkiismereti kérdésekben. Mutassanak erkölcsi határozottságot, és ne féljenek attól, hogy meggyőződésükkel egyedül maradnak. Sokan vannak, akiket minden irányzat megváltoztat. Megvárják, hogy mit gondol valaki más, és annak véleményét gyakran egyetemes igazságként fogadják el. Nem beszélik meg Istennel, nem mondják: „Uram, nem hozhatok semmilyen döntést, ameddig nem ismerem a Te akaratodat.” Ha ezek a fiatalok teljes mértékben Istenre támaszkodnának, erőssé válnának az Ő erejével. Ne igazítsuk magunkat a világ mércéjéhez és irányzataihoz. Legyünk Dánielek, álljunk ki határozottan. Így, Mózeshez hasonlóan, megláthatjuk Őt, a láthatatlant. A gonosz társaságban gyakorolt gyáva, visszafogott hallgatás eggyé tesz velük. Legyen bátorságotok a jót cselekedni. Legyen saját egyéniségetek. Ha sikereket szeretnétek elérni valamiben, ami nemes és fennkölt, gyakorolnotok kell az igazság határozottságát. Jézus felfedte előttetek, milyen árat fizetett megváltásotokért. Üdvösségetek szenvedéssel és vérrel vált lehetővé számotokra. Minden a ti oldalatokon áll. Isten mindent megtett. Odaadva Jézust engesztelő áldozatul bűneinkért, Isten felruházott erővel, hogy ellenálljatok a gonosznak és legyőzzétek azt. Legyetek elszántak és határozottak. Ennek érdekében sokkal nagyobb segítségre van szükségetek, mint amit emberi barátok adhatnak, de erre ígéretetek van, ha ti magatok is beleegyeztek az új szokások kialakításába. Ez komoly, folyamatos erőfeszítést igényel a részetekről. Ha Sátán látja, hogy határozott lépéseket tesztek Krisztusért, minden ravasz módszerét beveti, hogy elcsábítson és romlásba döntsön. Krisztus azonban menedéket nyújt a gyengéknek és megkísértetetteknek. Angyalai minden bizakodó lelket segítenek, megvédenek és irányítanak. Végtelen lehetőségek állnak a rendelkezésetekre. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.” A ti kiváltságotok elfordulni mindentől, ami olcsó és közönséges, és felemelkedni egy magasabb mérce elérésére, hogy elnyerjétek az emberek tiszteletét és Isten szeretetét. A feladat, amit Isten a fiatalokra és mindenkire bízott, megmutatja, mennyire tiszteli gyermekeit. Az önuralom elsajátításának feladatát bízta ránk. Meghívott, hogy osztozzunk Vele a megváltás nagy munkájában. Ahogy egy apa maga mellé veszi a fiát a vállalkozásába, ugyanúgy von minket is maga mellé Isten az Ő munkájába. Isten munkatársai vagyunk. Jézus mondta: „Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.” Ne legyünk inkább Isten gyermekei, mint Sátán és a bűn rabszolgái és Krisztus ellenségei? A fiataloknak Isten nagymértékű kegyelmére van szükségük, hogy a kereszténység elveit megélhessék mindennapi gyakorlatukban. A Krisztus eljövetelére való felkészülés Krisztus által történik, legnemesebb tulajdonságaink felhasználásával. Minden fiatal kiváltsága, hogy csodálatosra formálja jellemét. Szükségünk van Jézus közelségére. Ebben rejlik erőnk és hatékonyságunk. Egyetlen másodpercig sem támaszkodhatunk önmagunkra. Kedves ifjak, gyakoroljátok hűségesen képességeiteket, bőkezűen osztogatva az Istentől kapott világosságot. Tanulmányozzátok, hogyan tudjátok a legjobban megosztani másokkal a menny gazdag áldásait, a békességet, a világosságot, az igazságot. Folyamatosan fejlődjetek, jussatok mind magasabbra és magasabbra! Állítsátok szolgálatotokba lelki és testi erőtöket, tartsátok szem előtt az értékes örök valóságokat! Keressétek őszintén az Urat, legyetek egyre műveltebbek, egyre lelkibbek! (…)
Legyetek kitartóak az elkezdett munkában, ameddig győzelemről győzelemre juttok! Neveljétek magatokra egy jó célra! Tartsátok szem előtt a legmagasabb mércét, hogy mind magasabb célokat valósítsatok meg, így tükrözve vissza Isten dicsőségét. – The Youth’s Instructor, 1910. január 25.

A gonosz társaságban gyakorolt gyáva, visszafogott hallgatás eggyé tesz velük.
MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Mit kell minden fiatalnak ápolnia?
Mi az a csapda, amely sokak vesztét okozta?
2. Ahelyett hogy az Úr akaratát tanulnák meg bizonyos kérdésekben, mit szeretnének hallani egyesek?
3. Mi tesz minket a gonosz társasághoz hasonlóvá?
4. Miért lényeges határozottan a jót tenni?
5. Az új szokások kialakítása miért igényel erőfeszítést a részünkről?
Milyen segítséget nyújt Krisztus ebben a helyzetben?
6. Mi a mi kiváltságunk? (két dolog)
7. Hogyan mutatja ki az Úr irántunk való tiszteletét?
8. Mit kell tanulmányoznunk?
9. Mi az értékes most?
10. Hogyan juthatunk győzelemről győzelemre?
Hogyan valósíthatunk meg nagy és hatalmas dolgokat?

Jézus, a nagy gyógyító
Jézus mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mt 5:44) Ez működik!

Lexmy azóta utálta az adventistákat, amióta megjelentek falujában és imaházat építettek a háza mögé. Ő, a családja, és a falu majdnem minden lakója hindu volt. Többszáz istent imádnak nemzedékek óta. A láthatatlan keresztény Istennel ellentétben a hinduk látják isteneiket – gondolta Lexmy. Amikor egy adventista vezető, Israel, a Gospel Outreach munkása elment a gyülekezetbe és elkezdte az imaórát vagy a szombati istentiszteletet, ő mindig rákiabált: „A ti Istenetek nem igazi Isten! Csak azért jöttetek ide, hogy hamis vallásotokat hirdessétek és ételt kapjatok ezektől az emberektől.” Gúnyolta, csúfolta és kritizálta az evangélistákat és a hívőket is. Israel azonban mindig megállt az ő házánál is, amikor látogatta a hívőket és a falu többi tagját. Egy szerdai nap, amikor Israel megállt Lexmy házánál, az asszonyt ágyban találta. Magas lázzal feküdt és nyögött a fájdalomtól. Israel megkérdezte, hogy imádkozhat- e érte. „Azt hiszem” – válaszolta. A férfi imádkozott azért, hogy Lexmy ismerje meg az élő Istent, aki törődik vele, gondoskodik róla és meg tudja gyógyítani. Az ima után egyszerűen felállt, és távozott. Szombat reggel egy új arc jelent meg a gyülekezetben. Lexmy rontott be örömtől sugárzó arccal. Mindenkinek elmondta, hogy Israel imádkozott érte Istenhez, és Isten teljesen meggyógyította őt. Az ő istenei közül egyik sem tudta ezt megtenni. Bocsánatot kért, amiért átkozta a lelkészt és a gyülekezetet. Most szeretett volna részt venni és többet megtanulni erről az Istenről. Azt mondta, hogy másokat is meghív. És állta a szavát, most már az egyik barátjával jön, és másokat is hívott. Legjobban a férjéért aggódik. Kérte a lelkészt és a tagokat, hogy imádkozzanak érte, hogy elfogadja Krisztust. Ő még mindig a családi bálványokat imádja, de Lexmy szeretne megszabadulni ezektől és megmentve látni a férjét. Egy másik faluban, egy másik asszony is megtapasztalta Jézus gyógyító erejét. Egyik szombaton a fia nagyon lelkesen tért haza a szombatiskolából. „Anya, anya, találd ki mit tanultam a szombatiskolában! A tanító elmondott egy történetet egy híres izraeli orvosról. Ő most Indiában dolgozik. Képes meggyógyítani a vakok szemeit.” „Biztos vagy ebben, Suresh?” – kérdezte az asszony a fiát. „Igen, anya. Kérlek, gyere velem az egészségügyi központba, ahol dolgozik.” „De fiam, ő nem tudja meggyógyítani a szemem, én soha nem láttam semmit. Vakon születtem, a szemem már születésem előtt rossz volt. Mi több, nincs elegendő pénzem, hogy kifizessek egy ilyen neves orvost” – mondta az anya. A gyermek azonban nem tágított. „Nem kér el pénzt. Szereti meggyógyítani az embereket. Gyere velem gyorsan. Itt van, fogd a kezem.” Az egészségügyi központban egy Gospel Outreach munkás köszöntötte anyát és fiát. „Békesség, Isten hozott benneteket” – mondta mosolyogva. „Kérlek uram, hívd ide Jézus doktort, hogy nézze meg anyukámat. Tudom, hogy most azonnal rendbe tudja hozni a szemét.” „Van egy tervem – mondta kedvesen a fiatal lelkész. – Negyven napot vesz igénybe. Íme, mit kell tennünk. Gyertek el minden nap, és én beszélek Jézus doktorral. Az érkezésetek előtt minden nap kihagyok egy étkezést, hogy még többet beszélgethessek Jézus doktorral.” „Amit mondasz, megtesszük” – mondta az anyuka. A negyvenedik nap mindenki nagyon izgatott volt. Suresh alig várta már, hogy édesanyja először láthassa az ő mosolygó arcát. „És most, Jézus doktor, kérünk, nyisd meg a te gyermeked szemét, hogy láthassa Suresh boldogságát” – imádkozott a lelkész. És pontosan ez történt. Suresh anyja szemébe nézett, és látta az öröm könnyeit lecsorogni az arcán. „Tudtam, hogy megteszed! Köszönöm, Jézus doktor.”

Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach munkájáról, vagy segíteni akarod Isten munkáját a 10/40-es ablakban, keresd fel a www.goaim.org honlapot, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot.