A szülői TEKINTÉLY

Pál több évig Róma rabja volt. Bár a keresztény gyülekezetek hiányolták személyes munkáját, a hozzájuk intézett leveleket megkapták. Ő pedig ily módon tanácsolta és bátorította őket. Írásait mindig türelmetlenül várták és nagyra értékelték. A jelenlegi kommunikációs technológia ismeretében nehezen tudjuk elképzelni, mekkora eseménynek számított akkor egy levél érkezése. Nagy izgalommal lesték, hogy Pál segédje, Tikhikus, mikor érkezik Efézusba a legújabb „hírekkel” Rómából és egy levéllel magától Páltól. Az efézusi gyülekezetben sok fiatal volt, akik a gyülekezeti terembe zsúfolódva hallgatták, amint Tikhikus felolvasta a nekik szóló levelet. Pált őszintén érdekelte a gyülekezet jóléte, és megértette, hogy az erős gyülekezet titka az erős családokban rejlik. „A gyülekezet az otthonban alakul, a családi körben tapasztalt lelkület, hajlandóság egy az egyben megtalálható a gyülekezetben.” (The Review and Herald, 1889. július 2.) 

Az erős családok erős gyülekezeteket, a megosztott családok megosztott gyülekezeteket alkotnak. Ez volt az egyik oka annak, hogy Pál családoknak szóló tanácsokat is megfogalmazott leveleiben. Az efézusiaknak írt levelében a boldog házasságot körvonalazta. Nemcsak a férj és a feleség, az apa és az anya feladatait, hanem a még házasság előtt álló fiatalok szüleik iránti kötelességeit is felvázolta. Olyasmire emlékeztette őket, amit hajlamosak voltak könnyen elfelejteni: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.” (Ef 6:1) Jézus, szüleivel való kapcsolata legyen a fiatalok példaképe. Ő „engedelmes vala nékik”. (Lk 2:51) A szüleinkkel való kapcsolatunk készít fel minden további kapcsolatunkra például az iskolában, a gyülekezetben, a lakóközösségben, a munkahelyen vagy hatósági szinten. Pál tanácsa kiegyensúlyozott. Semmilyen helyzetben nem kell vakon engedelmeskednünk, még a szülői tekintélynek sem. Egy fiatal legelőször a legnagyobb hatalomhoz, Istenhez legyen hűséges. „Szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban.” Pál a Biblia egy fontos kérdését ismételte meg. A valaha élt legbölcsebb ember ezekkel a szavakkal kezdte a Példabeszédek könyvét: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranylánc a te nyakadra.” (Péld 1:8-9) Ez a tanács visszhangozza Isten Sínai-hegynél mondott szavait. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.” (2Móz 20:12) Függetlenül attól, hogy idősek vagy fiatalok vagyunk, kötelességünk és kiváltságunk egész életünkben tisztelni szüleinket. Szenteljünk most egy kis időt a „tisztelet” szónak. A szülők tiszteletével járó kívánalmak korosztályonként változnak. Nagyon fiatal korunkban úgy tiszteljük őket, hogy figyelünk rájuk, alávetjük magunkat a tekintélyüknek és engedelmeskedünk nekik. Ahogy növekedünk, úgy mutatjuk ki irántuk érzett tiszteletünket, hogy illedelmes viselkedéssel éreztetjük szeretetünket, bizonyos házimunkák elvégzését magunkra vállalva próbálunk könnyíteni terhükön, és vigyázunk jó hírnevükre. Amint szüleink idősödnek, azzal tiszteljük őket, hogy kedvesen és figyelmesen segítjük, támogatjuk őket. (lásd: Megbeszélendő kérdések)  

A szülők tisztelete nem természetünkből fakad. Bűnös énünk szeretné a saját útját járni. Senkinek nem tetszik a vezetés, irányítás, korlátozás vagy tanács, függetlenül attól, hogy az a szülők vagy más tekintély részéről jön. Ez mégis szükséges, még a fiatalok életében is. Ameddig szüleinktől függünk étkezés, ruházkodás, oktatás, lakás tekintetében, engedelmeskednünk kell nekik, ameddig ez nem ütközik Isten akaratával. Isten ciklusokba szervezte az emberi életet. Nagyon fiatal korunkban teljes mértékben a szüleink gondoskodásától függünk, majd fokozatosan válunk egyre függetlenebbé. Idővel a szüleink megöregednek, és ők függnek tőlünk, alkalmat adva ezzel nekünk, hogy gondoskodjunk róluk, ahogy egyszer ők is gondoskodtak rólunk. Nincsenek mindenkinek szülei. Talán meghaltak, vagy valami más okból kifolyólag nincsenek jelen. Vannak, akiket a nagyszüleik vagy gyámok nevelnek fel betegség, válás vagy lemondás miatt. Ha közülünk valaki ilyen, nincs szerencsés helyzetben. De tudnia kell, hogy Isten minden szomorúságát és fájdalmát átérzi. Ő mindenkiről különlegesen gondoskodik. Ő szeretne az az Atya lenni, aki egyeseknek hiányzik. „Árváknak atyja, özvegyeknek bírája Az Isten iránti engedelmesség első lépéseként tanítsák és követeljék meg a szülők iránti engedelmességet! – Pátriárkák és próféták, 142. old. 3 az Isten.” (Zsolt 68:6) Ha valakinek nincs édesanyja vagy testvérei, ha szegénységben él vagy más gondjai vannak, Ő gondoskodik róluk. „Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.” (Mk 10:30) Ha tiszteljük mennyei Atyánkat, Ő minden otthonban és szívben betölt minden űrt, és tiszteli azokat, akik Őt tisztelik. (lásd: 1Sám 2:30) Isten mindenki számára a tekintély példaképe, azoknak is, akiknek nincsenek szüleik. Fontos megtanulni tisztelni ezt a tekintélyt. Ha kizárólag természetes hajlamainkat követjük, ha dacosak és haragosak vagyunk veszteségeink miatt, azzal csak növeljük fájdalmunkat és szomorúságunkat. Istennek van egy sokkal jobb módszere, hogy meggyógyítson és kivívja tiszteletünket. Azzal engedelmeskedünk Isten akaratának, ha tiszteljük azokat, akiket Ő rendelt fölénk, függetlenül attól, hogy rokonok vagy tanárok. Hadassa árva leány volt. „És ez gondviselője volt Hadassának, azaz Eszternek az ő nagybátyja leányának; mert sem atyja, sem anyja nem volt, (…) s mikor meghalt az ő atyja és anyja, Márdokeus leánya gyanánt magához fogadá.” (Eszt 2:7) Eszter megtanulta tisztelni Márdokeust. Ezt akkor is megtartotta, amikor már nem otthon lakott, és a saját lábán állt. „Meg nem mondá Eszter az ő nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja.” (Eszt 2:10) A szüleink iránti tisztelet általában tükrözi mindenféle tekintély iránti tiszteletünket. Eszter alázatos természete gyorsan kedvenccé tette annak szemében, aki a királynőnek választandó lányok házának felelőse volt. Nemcsak engedélyt kapott, hanem különleges szépészeti kezelésekben részesült, és hét szolgája volt. (lásd: Eszt 2:9) 
(lásd: Megbeszélendő kérdések)

Szüleink tisztelete soha nem jelenti azt, hogy követjük őket a bűnben. Mennyivel jobb lett volna Jákobnak, ha nem követte volna anyja tanácsát, hogy becsapják apját, Izsákot! Jákobbal ellentétben Kóré fiai helyes döntést hoztak. Bár nem lehetünk biztosak benne, hogy a zsidó hagyományok pontosak, de azok szerint Kóré a fáraó kincstárnoka volt, és a kivonulás előtt nagy vagyonnal rendelkezett Egyiptomban. Ha ez igaz, azt jelenti, hogy mindent hátrahagyott, amikor csatlakozott a kivonuló izraelitákhoz. Első unokatestvéréhez, Mózeshez hasonlóan Kóré is Jákob dédunokája volt. Befolyásos vezető volt az izraeliták körében. „Kóré és összeesküvő társai olyan emberek voltak, akiket Isten saját hatalmának és nagyságának kinyilatkoztatásával tüntetett ki. Azok közé tartoztak, akik Mózessel együtt felmentek a hegyre és megláthatták Isten dicsőségét.” (Pátriárkák és próféták, 396. old.)
Abban az időszakban „láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényű tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég. (…) jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is”. (2Móz 24:10-11) Kóré lehetett volna annak a hetven embernek az egyike, akikre kitöltetett a Szentlélek és prófétáltak (lásd: 4Móz 11:25).
A zsidó hagyomány szerint Kóré látomásban látta Sámuel prófétát az ő leszármazottai körében és erről prófétált. Gyermekei biztosan büszkék voltak apjuk tetteire. De sajnos, minden előnye ellenére, Kóré lelki élete 180 fokos fordulatot vett. Amikor Isten nem választotta ki az általa áhított tisztség betöltésére, ő Mózest okolta és visszautasította tekintélyét. Idővel felborította azt a rendet, amit Isten Izrael számára lefektetett. Kóré lázadása komoly dilemmát jelentett gyermekeinek. Apjuk Isten követőjének vallotta magát, tudták, hogy Isten megtisztelte őt. Most akkor kövessék Mózest, akit Isten Izrael vezetőjévé választott, és utasítsák vissza saját apjuk kéréseit? Vagy engedelmeskedjenek neki, és szálljanak szembe Mózessel? Kóré gyermekei engedelmeskedtek Istennek, bár ez azt jelentette, hogy nem követték földi apjukat. Amikor Mózes kijelentette az izraelitáknak: „Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül” (4Móz 16:24), Kóré gyermekei engedelmeskedtek. Elkülönültek saját szüleiktől. Megmentették az életüket. Amikor „megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és Kórét”, a fiai „nem halának meg” (4Móz 26:10,11). Amikor a szülők eltérnek az igazságtól, a gyerekeik úgy tisztelik őket a legjobban, ahogy Kóré gyerekei tették: hűségesek maradva az igazsághoz. Engedelmességgel tisztelni Istent az egész család számára tiszteletet hoz. Kóré utódai is pontosan ezt tették. Sámuel próféta és „Kóré fiai”, akik néhány zsoltárt is írtak, egyenes ágú leszármazottai voltak annak a gonosz embernek, de nem követték őt a bűnben. Ezékiel bátorítja azt a gyereket, aki „látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint (…) ne haljon meg atyja vétkéért, hanem élvén éljen.” (Ez 18:14-17) 
(lásd: Megbeszélendő kérdések)

I. RÉSZ

1. A tanulmányban azt olvastuk, hogy az erős gyülekezet erős családokból áll. Miért?

2. Gondoljuk tovább ezt a kijelentést. A családok egyénekből állnak. Ezek szerint mi az erős család titka?

Gondolj saját családodra. Mit tehetsz a megerősítése érdekében?

3. Időnként könnyű engedelmeskedni a szülőknek. Mikor tartod nehéznek az engedelmességet?

Ha csak időnként engedelmeskedsz a szüleidnek, az jobb, mintha soha nem engedelmeskednél?

A 1Sám 15:1-23-ban leírt történet hogyan válaszol erre a kérdésre?

4. Sorolj fel néhány dolgot, amelyek által kimutatod tiszteletedet szüleid felé.

II. RÉSZ

5. Függetlenül attól, hogy a szüleid pillanatnyilag jelen vannak-e az életedben vagy sem, vannak más tiszteletre méltó személyek is, akikkel kapcsolatban vagy. Például hivatalos képviselők, iskolai- vagy gyülekezeti vezetők. Nevezz meg néhányat, majd mondd el, hogyan tiszteled őket. Lásd: Róm 13:1-7

III. RÉSZ

6. Hogyan kell tisztelni egy gonosz vagy lázadó szülőt, aki szeretné, ha bűnös életmódját követnéd?

7. Keress egy vagy több példát a Bibliából, amikor egy gyermek a szülei tévedései helyett a jót választotta.

Egy álszent leleplezése – 1. rész

Ohio után Michiganbe mentem, ahol plymouthi otthonában Cornell lelkésszel találkoztam. Együtt indultunk tovább Tyrone-ba, Locke-ba és Jacksonba, majd elváltak útjaink, mert ő találkozott a White házaspárral Tyrone-ban, én pedig Battle Creekbe, Bedfordba, majd Hastingsbe mentem, ahonnan visszatérve ismét találkoztunk Jacksonban. Itt történt az alábbi, nagyon feltűnő eset.

Amikor Jacksonban Cyrenius Smith házához értem, a White házaspár és Cornellék már ott voltak. Cornell lelkész a kapuban várt, és meghívott a ház melletti ligetbe sétálni, mielőtt még találkozhattam volna White lelkésszel vagy a feleségével. Elmondta, hogy White testvérnőnek látomása volt, és ismertette a részleteket. Azt is elmondta, hogy a látomás le van írva, és reméli, hogy én is kapok egy másolatot, mert részben egy romlott nőről szól, akit ők ismertek, és akinek az esetét a látomásban White testvérnő aprólékosan bemutatta. A White házaspárnak találkozója volt a nő otthonában, de nem tudták, hol lakik. White testvérnő Cornell lelkésztől érdeklődött, de ő kerülte a közvetlen válaszadást és azt mondta nekik, hogy ha valóban él egy olyan asszony az államban, akkor biztosan megtalálják. Egyetértettem Cornell lelkésszel abban, hogy ne mondjunk semmit, hanem próbáljunk meg szerezni egy másolatot a látomás leírásáról és figyeljük, hogyan alakulnak a dolgok. Amikor beléptem a házba, White testvérnő azonnal mesélni kezdte, milyen csodálatos találkozásuk volt Tyrone-ban, amikor az Úr látomást adott neki az államban élő szombatünneplőkről és többek között egy asszonyról, aki annyira szentnek vallja magát, hogy nincs szüksége a Tízparancsolatra, de aki a látomásban romlott asszonynak tűnt fel előtte. „Leírtam ezt a látomást, és majd felolvasom nektek” – folytatta. „White testvérnő, szeretnék egy másolatot erről a látomásról” – mondtam. „Ez ceruzával van írva, de ha lemásolod nekem tollal, az eredetit neked adom” – válaszolta. A látomás leírásában egy önmagát szentnek valló asszony szerepelt, aki megpróbált beférkőzni népünk soraiba. White testvérnő soha nem találkozott vele és nem ismerte őt. Csak annyit tudott róla, amit a látomásban látott, mégis elmondta nemcsak a nő munkamódszerét, hanem azt is, hogy amikor majd dorgálásban részesül, szent arckifejezéssel fogja mondani: „Az Úr ismeri a szívemet.” Elmondta, hogy az asszony egy fiatalember kíséretében utazik szerte az országban, míg idős férje otthon dolgozik, hogy fedezze az ezzel járó kiadásokat. Miután Battle Creekben és Hastingsben is részt vettünk az összejöveteleken, Vergennesbe mentünk. Délután négy óra körül értünk oda. Elsőként egy volt keresztény lelkipásztort kerestünk fel, aki egy gerendaházban lakott pár mérföldre attól a helytől, ahol másnap az összejövetelt tartottuk. White lelkész, Cornell és jómagam megálltunk egy almafa alatt az udvaron, míg White testvérnő bement a házba és elmesélte utazásunkat. Nemsokára kijött és így szólt férjéhez: „James, elértünk abba a gyülekezetbe, ahol az a romlott asszony van.” „Honnan tudod?” – kérdezte. „Ezt a férfit és nőt felismerem a látomásomból. A férfi azt gondolja, hogy akit mi romlott asszonynak gondolunk, őszinte, a nő azonban nem ért vele egyet.” Cornell lelkész, aki ismerte őket, odasúgta nekem: „Tökéletesen igaza van!” Amikor valaki bejelentette Brigham testvér érkezését, White testvérnő felnézett, majd így szólt: „Őket is láttam ezzel az esettel kapcsolatban, de közülük senki nem bízik ebben az asszonyban.” Amikor a következő kocsi megérkezett, így folytatta: „Ők megosztottak. Az első ülésen ülők nem bíznak benne, a hátsó ülésen ülők azonban igen.” A harmadik kocsinál így szólt: „Mindannyian annak a nőnek a befolyása alatt állnak”, majd hozzátette: „Még van egy férfi, aki ellene szegül, de őt még nem láttam. Szőke haja, szakálla, és különleges szemei vannak.”

Tiszteld atyádat és anyádat!

Ó, ha a fiatalok mindannyian elveszett kincsként keresnék az igazságot, majd megtalálnák és bemutatnák azoknak, akik nem ismerik! Ó, ha az igazság gyümölcsöt teremne éltünkben, és általunk mások is megkapnák, amit mi kaptunk!

Ameddig a szív nem fogadja be Isten igazságát és nem ülteti azt gyakorlatba, addig az nem igazságot, hanem csalódást jelent annak, akinek bemutatjuk. Isten gondolatainak egyesülnie kell az ember gondolataival, hogy minden gondolatunkat Jézusnak vessük alá. Az igazság teljes mértékű elfogadása a jellem átalakulásához vezet. Akik azonban nem így fogadják be az igazságot, bár nevük benne van a gyülekezeti névsorban, olyanok, mint a meszelt sírok, telve romlottsággal. Nem űzték ki lelkükből a bűnt, a tisztátalanságot, az önzést, a testi vágyakat, az erkölcsi züllöttséget, melyeket mind látja az, aki olvassa a gondolatokat és a szívek szándékait. Akik őszintén követik Krisztust, engedjék be Őt szívükbe és állítsák első helyre mindenben. Képviseljék jellemét és lelkületét otthon, forduljanak kedvesen és szívélyesen azokhoz, akikkel kapcsolatba kerülnek. Sokan vallják, hogy ismerik az igazságot, de nem tisztelik szüleiket, nem kedvesek és szívélyesek, nem mutatják ki apjuk és anyjuk iránti kötődésüket, nem teljesítik kívánságaikat vagy könnyítik terhüket. Sok, magát kereszténynek valló gyermek nem tudja mit jelent a „Tiszteld atyádat és anyádat!” parancsolat, annak folytatásával együtt, „hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád tenéked.” Fiataljaink állítják, hogy megtartják a Tízparancsolatot, mégis sokan közülük elhanyagolják és áthágják az ötödiket, és így nem részesülhetnek azokban az áldásokban, melyeket Isten a szülők tiszteletéért ígért. Ha nem bánják meg bűneiket és Krisztus kegyelme által nem változtatnak gyakorlatukon és jellemükön, soha nem léphetnek be az új földre, ahol örök élet vár rájuk. Akik nem tisztelik és nem szeretik szüleiket, Istent sem szeretik és tisztelik. Akik elbuknak a vizsgán, mert nem tisztelik istenfélő szüleiket, Istennek sem engedelmeskednek, ezért nem várhatják el, hogy örököljék az ígéret földjét. A fiatalok most döntenek saját örök sorsukról. Kérlek ezért, ne hanyagoljátok el azt a parancsolatot, melyhez Isten ilyen csodálatos ígéretet csatolt: „hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ád tenéked.” Gyermekek, vágytok az örök életre? Akkor tiszteljétek és becsüljétek szüleiteket. Ne szomorítsátok szívüket, ne bántsátok őket, ne okozzatok nekik álmatlan éjszakákat, aggodalmat és szorongást. Ha vétkeztetek abban, hogy nem mutattatok irántuk szeretetet és tiszteletet, kezdjétek el most jóvá tenni a múltat. Nem engedhettek meg magatoknak más utat, mert az az örök élet elvesztését jelentené. A szívek vizsgálója tudja, hogyan viszonyulsz szüleidhez. Ő a mennyei szentély arany mérlegére helyezi az erkölcsös jellemet. Ó, valljátok meg ezirányú hanyagságotokat, nemtörődömségeteket! Adjátok át szívetek Istennek, és rendeljétek alá akaratotokat Krisztus akaratának. A szüleitek irántatok mutatott szeretetét viszonozhatjátok rideg hálátlansággal? Ők szeretnek titeket, és azt akarják, hogy üdvösségre jussatok. Mégis, milyen gyakran hagytátok figyelmen kívül tanácsukat és a saját elképzelésetek szerint cselekedtetek? A saját utatokat jártátok, bár tudtátok jól, hogy az ilyen makacs magatartás nem Isten akarata szerint való. Sok édesanya és édesapa megtört szívvel szállt sírba gyermekei hálátlansága és tiszteletlensége miatt. Ó, kedves fiatal barátaim, ne legyetek azok között, akik szenvedést, bánatot, gyászt és szomorúságot okoznak szüleiknek nem megfelelő viselkedésükkel, a krisztusi kedves lelkület hiányával. Imádkozzatok őszintén azért, hogy Krisztus kegyelme által tartsátok meg a parancsolatot, melyhez csatlakozik a csodálatos ígéret: „hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a Te Istened ád tenéked.” – The Youth’s Instructor, 1893. június 22.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Mivel kell minden fiatalnak rendelkeznie?

2. Az elménkbe elraktározott igazság hogyan befolyásolja életünket?

3. Mit jelent, ha nem ültetjük gyakorlatba az ismert igazságot?

4. Melyik két dolgot kell megtenniük Krisztus igazi követőinek?

5. Hogyan viselkednek azok a gyermekek szüleik iránt, akik vallják, hogy élik az igazságot?

Melyik parancsolatot hágják gyakran át?

6. Milyen ígéret kapcsolódik az ötödik parancsolathoz?

7. Mit kell tenned, ha vágysz az örök életre?

8. Mit kell tenned, ha megszegted az ötödik parancsolatot?

9. Hogyan szállt sírba sok édesanya és édesapa?

Miért?

10. Miért kell őszintén imádkoznod?

A sűrű erdővel körülvett Shan Yin Kyaw falut csak gyalogszerrel lehet megközelíteni. A nagyrészt favágókból álló lakosság a szellemekben hisz. Egy nap az egyik odavalósi nő azt mondta a Gospel Outreach evangélistájának, Tun Tar Oo-nak, hogy az apja legjobb barátja látni szeretné őt. Íme a tapasztalata:

Másnap hat órát gyalogoltam a faluig. Amikor odaértem, elkezdtem keresni édesapám barátját. Végül megtaláltam, a falu törzsfőnöke, a 75 éves U Mg Nyein személyében. Édesapámról beszélgettünk. A főnök számos kérdést tett fel. Beszélgetésünket mintegy 54 gyerek és 18 felnőtt hallgatta. „Kik ezek a gyerekek?” – kérdeztem. „Ők mindannyian az én gyermekeim, unokáim, dédunokáim” – válaszolta. „Megengeded, hogy karen nyelven történeteket mondjak ezeknek a gyerekeknek, és megtanítsam nekik, hogyan őrizzék meg minél jobban egészségüket?” – kérdeztem. „Egy feltétellel” – válaszolta a főnök szélesen mosolyogva. „Mi nem tudjuk megfizetni neked ezt az erőfeszítést. Az itteni emberek egyik napról a másikra élnek. Ne várj el semmit tőlük.” „Nem kérek fizetséget, csak hallgassátok meg a mondanivalómat” – válaszoltam. A főnök beleegyezett. Az emberek boldogan hallgatták a történeteket és az egészségmegőrzésről szóló üzenetet. A karen nyelvet is szívesen tanulták. Sajnos azonban a boldog pillanatok nem tartottak sokáig. Egy nap a főnök sztrókot kapott és lebénult. Azt hitte, hogy az istene haragos azért, amiért megengedte nekem, hogy tanítsak a faluban. Egyik éjjel érdekes álmot látott. Beleesett egy mély kútba, ahonnan semmiképp nem tudott kiszabadulni. Elkezdett minden általa ismert istenhez imádkozni, kivéve az én Istenemet. Imái hasztalannak bizonyultak. Végül elkezdett az én Istenemhez imádkozni. „Ha valóban Te vagy az igaz Isten a mennyből, kérlek segíts!” – könyörgött. Az ima után egy vörös kötél ereszkedett alá a mennyből. A főnök megpróbálta elkapni, de a barátai mindig ellökték. Újból és újból próbálkozott, majd utolsó erejét megfeszítve megragadta a kötél végét és valaki lassan húzni kezdte felfelé, ameddig a felszínre ért. Amikor felébredt, csorgott rajta a veríték és nehezen lélegzett. Aznap reggel vittem neki gyógyszert és megmasszíroztam. „Tun Tar Oo” – mondta. „Beszélj nekem a te Istenedről. Szeretnék mindent megtudni Róla.” Mindent elmondtam neki Jézus szeretetéről. Figyelmeztettem, hogy hagyja abba a dohányzást és a bételdió rágását, mert ezek károsak az egészségére. Lassan, fokozatosan abbahagyta a dohányzást és a bételrágást, és az egészségi állapota javulni kezdett. Három hónap múlva már újra járt. Három dédunokájával együtt átadta életét Jézusnak. Most azt szeretné, ha a családja többi tagja is csatlakozna hozzá. Szeretne egy iskolát építeni a faluban, ahol gyermekei, unokái és dédunokái tanulhatnak. Imádkozzatok ezért a törzsfőnökért, a családjáért és az egész faluért.



Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach munkájáról, vagy segíteni akarod Isten munkáját a 10/40-es ablakban, keresd fel a www.goaim.org honlapot, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot.