Próféciamagyarázati elvek
Text de memorat
„Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer 9:24).
Ahogy általában a Szentírással kapcsolatban, úgy a próféciák tekinte tében sem értenek mindig egyet a keresztények, ami miatt többen arra kö vetkeztetnek, hogy a bibliai próféciákkal foglalkozni időpazarlás. Hiszen ha a keresztények vitatkoznak a próféciák minden semmisége és címe fe lett, mennyire lehet igazolható a hitük? Sajnos sok hívő kezd arra gondol ni, hogy egyszerűen nem lehet megérteni a Biblia néhány könyvét, mint például A jelenések könyvét. Ahelyett, hogy olvasni kezdenék, inkább ke rülik, néha jószándékú lelkészek tanácsát követve, akik szerint a prófé ciák tanulmányozása több problémát okoz, mint amennyit megold.
Azonban nem volt ez mindig így. A kereszténység első tizennyolc év századában a legtöbb hívő pozitívan viszonyult a bibliai próféciákhoz, és meglepően nagy volt az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy melyek a kulcsfontosságú üzenetei. Éppen ez volt Isten szándéka. „Kérlek azonban titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen” (1Kor 1:10, ÚRK). Ezen a héten olyan elveket vizsgálunk meg, amelyeket követve el lentmondás nélkül, megbízható módon érthetjük meg a próféciát.
Április 5. – A könyvevangélisták és az irodalom általi misszió szombatja
Azonban nem volt ez mindig így. A kereszténység első tizennyolc év századában a legtöbb hívő pozitívan viszonyult a bibliai próféciákhoz, és meglepően nagy volt az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy melyek a kulcsfontosságú üzenetei. Éppen ez volt Isten szándéka. „Kérlek azonban titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen” (1Kor 1:10, ÚRK). Ezen a héten olyan elveket vizsgálunk meg, amelyeket követve el lentmondás nélkül, megbízható módon érthetjük meg a próféciát.
Április 5. – A könyvevangélisták és az irodalom általi misszió szombatja
EGW idézet
A Krisztus második eljöveteléről szóló tanítás elfogadói ráébredtek arra, hogy meg kell térniük, és meg kell alázkodniuk Isten előtt. Sokan, akik hosszú ideig ingadoztak Krisztus és a világ között, ekkor már úgy érezték, hogy ideje állást foglalniuk… A megtértek mind a testvéreiket, mind a bűnösöket kérve kérték, hogy készüljenek az ítélet napjára. […]
Miért nem ismerik olyan sokan a Szentírás e fontos részét? Miért idegenkednek attól, hogy tanításait megvizsgálják? Azért, mert a sötétség fejedelme tervszerűen igyekszik elrejteni az emberek elől, ami leleplezi csalásait. Krisztus, a kinyilatkoztató, előre látva a Jelenések könyvének kutatása elleni harcot, áldást mondott mindazokra, akik olvassák, hallgatják és megtartják a „prófétálás beszédét”. – A nagy küzdelem, 340, 342. o.
Tanítóink a múltban kijelentették, hogy Dániel és a Jelenések könyve bepecsételt irat, tehát az emberek nem foglalkoztak vele. A misztikus fátylat, mely visszatartotta az embereket attól, hogy fellebbentsék, Isten keze távolította el Igéjének e részeiről. A könyv címe: „Jelenések” éppen azt jelenti, hogy az Úr igen fontos dolgokat nyilatkoztatott ki. Ennek a könyvnek az igazságai hozzánk szólnak, akik az utolsó napokban élünk. Mi szent dolgok szent helyén állunk. A fátylat elvonta róluk a mennyei kéz. Ne maradjunk tehát távol, kívül. Lépjünk be, ám ne gondatlanul, szentségtelen tiszteletlen gondolatokkal, ne indulatosan, hanem tiszteletteljesen, Isten félelmében. Közeledik az az idő, amikor a Jelenések könyvének próféciái beteljesednek. – Bizonyságtételek a lelkészeknek, 113. o.
Isten szólt, és az ő szava megbízható. Hitünket az „így szól az Úr” kijelentésre kell alapoznunk. Isten azt akarja, hogy tanulmányozzuk a körülöttünk zajló eseményeket, és vessük össze mindazzal, amit Igéjében tanított, mivel meg kell értenünk, hogy az utolsó időben élünk. Szükségünk van a Bibliára, és tudnunk kell, hogy mi van megírva. A próféciák szorgos kutatója a tiszta igazságot kapja jutalmul, hiszen Jézus megmondta: „A te Igéd igazság.” – Signs of the Times, 1894. október 1.
Lépjünk be egy keresztény könyvesboltba, és fussuk végig a bibliai próféciával kapcsolatos címeket! Gyorsan rájövünk: a különböző néze tek és magyarázatok egészen elképesztő választékát kínálják, ezért meg kísérthet az a gondolat, hogy senki sem értheti igazán, mit mondanak az olyan prófétai könyvek, mint A jelenések könyve. Egy szerző például azt írja, hogy az antikrisztus csupán metafora, egy másik szerint csak a jövő ben lép fel, egy harmadik pedig azt állítja, hogy ezzel a névvel a pogány Római Birodalom korában utaltak valamire vagy valakire. Korábban egy prédikátor így fogalmazott: „A Biblia talán olyan, mint egy régi hegedű, bármilyen dallamot el lehet rajta játszani.”
A Biblia azonban sehol nem mond ilyesmit, inkább hív, hogy olvassuk, hiszen Isten nem beszél hiába, meg lehet érteni az igazságot, amit Igéjében mond.
1. Olvassuk el Jer 9:23-24, Mt 11:29, 24:15 és Jel 1:3 verseit! Ezek szerint mi volt Isten szándéka a kijelentésével?
Számos egyetem indít kurzusokat hasonló címmel: „A Biblia mint irodalmi alkotás”. A hívők számára megdöbbentő lehet végigülni hosz szú előadásokat, amelyek során kiderül, hogy a professzor úgy olvassa a Bibliát, ahogy általában a pogány mitológiát szokták. A tanár szerint lehet némi „igazságmagva” a történeteknek, de az ember olyan jelentést tulajdonít nekik, amit csak akar, és nevetségesnek tartja a Biblia isteni ihletettségének gondolatát.
A professzor tehát olvassa a Bibliát, de nem hallja meg benne Isten hangját. Mások pedig a Biblia üzenetével nyilván nem egyező következte tésekre jutnak. Aki úgy olvassa a Bibliát, hogy nem hajol meg az Úr előtt, nem közelít nyitott szívvel az igazság megismeréséhez, valószínűleg nem csupán az üzenetet nem érti meg, hanem a könyv lapjain megnyilatkozó Isten szeretetét és jellemét is félreérti. Ez könnyebben megesik, mint so kan gondolnák, éppen ezért lehet ártalmas, ha az ember megfelelő esz közök, vagy (ami még fontosabb) helyes hozzáállás és a Szentlélek veze tése nélkül olvassa a Bibliát.
Egy nem éppen hívőként ismert ember a Bibliát olvasta. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit csinál, azt felelte: „A hibákat keresem, a hibákat keresem.” Miért rossz ez a hozzáállás Isten Igéjének olvasásakor?
EGW idézet
Isten Igéje, csakúgy, mint szerzőjének jelleme, olyan titkokat rejt, amelyeket véges értelemmel bíró teremtmények sosem érthetnek meg teljes mértékig. Isten azonban elegendő bizonyítékkal szolgált a Szentírásban annak ihletettségére vonatkozóan. Az ő léte, jelleme, szavának megbízhatósága olyan bizonyságtételen alapul, ami igazán bőséges bizonyíték. Igaz, a kétely lehetőségét sem iktatta ki, hiszen a hitnek bizonyítékon kell nyugodnia, nem pedig szemléltetésen. Tehát aki kételkedni akar, talál rá alkalmat, ám aki szívből vágyik az igazság megismerésére, elegendő alapot talál a hitének. […]
A Biblia olyan egyszerűen, mégis az emberi szív szükségleteihez és vágyaihoz igazodva tárja fel az igazságot, hogy ez lenyűgözi a legmagasabban képzett embereket is, ugyanakkor a szerény, iskolázatlan személyek előtt is világossá teszi az élet útját. „…Aki ez úton jár, még a bolond se téved el.” (Ésa 35:8) Egy gyermek sem tévesztheti el az ösvényt, minden remegő szívű, kereső vándor biztosan járhat a tiszta, szent fényben… Minél többet kutatjuk a Bibliát, annál mélyebb lesz a meggyőződésünk, hogy az az élő Isten szava, és az emberi logika meghajol a mennyei kinyilatkoztatás fensége előtt. – Nevelés, 169–170. o.
A Szentlelket segítségül kaptuk az Ige tanulmányozásához. Jézus megígérte: „Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” Akiket a Szentlélek készít fel, képesek lesznek másoknak is tisztán bemutatni az Igét. És ha az Ige tanulmányozásakor buzgón és engedelmes szívvel imádkoznak a Lélek vezetéséért, és azért, hogy a szívüket megszentelje az igazság, akkor Krisztus minden ígérete teljesedni fog. A Bibliának ilyen tanulmányozása kiegyensúlyozott elmét eredményez, ugyanakkor az ember testi, értelmi és erkölcsi erőinek harmonikus fejlődését eredményezi. Nem lesz fennakadás lelki téren. Megértési képessége felgyorsul, megérzései felébrednek, lelkiismerete érzékennyé válik, érzelmei megtisztulnak, az őt körüllengő légkör megjavul, és új erőt nyer, hogy ellenállhasson a kísértésnek. És így mindannyian – tanárok és tanulók egyaránt – tevékenyebben és lelkesebben veszik ki a részüket Isten munkájából. – Special Testimonies on Education, 26. o.
A Szentlélek és az Ige tökéletes összhangban áll egymással. A Szentírást a Szentlélek ihlette és vezeti mindörökké. […] Ha az elmét a Szentlélek vezeti a Szentírás tanulmányozása közben, meglátja annak szerzőjét, és Őt tekintve egyre több világosságot nyer. Ezáltal a tökéletességre törekvő elme egyre magasabb szintű ismeretre tesz szert. – That I May Know Him, 195. o.
A Biblia olyan egyszerűen, mégis az emberi szív szükségleteihez és vágyaihoz igazodva tárja fel az igazságot, hogy ez lenyűgözi a legmagasabban képzett embereket is, ugyanakkor a szerény, iskolázatlan személyek előtt is világossá teszi az élet útját. „…Aki ez úton jár, még a bolond se téved el.” (Ésa 35:8) Egy gyermek sem tévesztheti el az ösvényt, minden remegő szívű, kereső vándor biztosan járhat a tiszta, szent fényben… Minél többet kutatjuk a Bibliát, annál mélyebb lesz a meggyőződésünk, hogy az az élő Isten szava, és az emberi logika meghajol a mennyei kinyilatkoztatás fensége előtt. – Nevelés, 169–170. o.
A Szentlelket segítségül kaptuk az Ige tanulmányozásához. Jézus megígérte: „Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.” Akiket a Szentlélek készít fel, képesek lesznek másoknak is tisztán bemutatni az Igét. És ha az Ige tanulmányozásakor buzgón és engedelmes szívvel imádkoznak a Lélek vezetéséért, és azért, hogy a szívüket megszentelje az igazság, akkor Krisztus minden ígérete teljesedni fog. A Bibliának ilyen tanulmányozása kiegyensúlyozott elmét eredményez, ugyanakkor az ember testi, értelmi és erkölcsi erőinek harmonikus fejlődését eredményezi. Nem lesz fennakadás lelki téren. Megértési képessége felgyorsul, megérzései felébrednek, lelkiismerete érzékennyé válik, érzelmei megtisztulnak, az őt körüllengő légkör megjavul, és új erőt nyer, hogy ellenállhasson a kísértésnek. És így mindannyian – tanárok és tanulók egyaránt – tevékenyebben és lelkesebben veszik ki a részüket Isten munkájából. – Special Testimonies on Education, 26. o.
A Szentlélek és az Ige tökéletes összhangban áll egymással. A Szentírást a Szentlélek ihlette és vezeti mindörökké. […] Ha az elmét a Szentlélek vezeti a Szentírás tanulmányozása közben, meglátja annak szerzőjét, és Őt tekintve egyre több világosságot nyer. Ezáltal a tökéletességre törekvő elme egyre magasabb szintű ismeretre tesz szert. – That I May Know Him, 195. o.
Kevés frusztrálóbb dolog van annál, mint amikor az ember külföldön jár és alig beszéli a nyelvet, de gyorsan meg kellene értetnie magát vala kivel, mondjuk az orvosi rendelőben, vagy a gyógyszertárban. Tudja, mit akar mondani, de nincs hozzá kellő szókészlete.
Istennel kapcsolatban más a probléma. „Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál” (Ézs 55:9) – mondja az Úr. Nem Isten szó készlete hiányos a kommunikációhoz, a probléma az, hogy nekünk nem elegendő a szókészletünk, vagyis az értelmi kapacitásunk Isten teljes megértéséhez.
2. Mit mondanak az alábbi szakaszok Isten felfogóképességéről, szemben a miénkkel?
Istennel kapcsolatban más a probléma. „Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál” (Ézs 55:9) – mondja az Úr. Nem Isten szó készlete hiányos a kommunikációhoz, a probléma az, hogy nekünk nem elegendő a szókészletünk, vagyis az értelmi kapacitásunk Isten teljes megértéséhez.
2. Mit mondanak az alábbi szakaszok Isten felfogóképességéről, szemben a miénkkel?
Az az igazság, hogy soha nem fogjuk teljesen megérteni Isten gondolatait, mivel Ő végtelen és mindentudó. A teremtéssel kapcsolatban sem foghatunk fel mindent, akkor magát a Teremtőt hogyan érthetnénk egészen? Lehetetlen.
Noha nem fogunk mindent megérteni, annyi azért világos lehet a számunkra, amennyi az üdvösségünkhöz szükséges (lásd 2Tim 3:14-15). Amikor az apostolok az evangéliumot magyarázták, gyakran utaltak be teljesedett próféciákra. Ebből arra következtethetünk, hogy a próféciák egyik fő célja a megváltás tervének bemutatása. A bibliai próféciának végeredményben Jézushoz és az általa az egész emberiségnek felkínált üdvösséghez kell vezetnie bennünket. Hiszen az Úr, aki mindent terem tett (lásd Jn 1:13; Kol 1:16), lejött a földre, majd feláldozta magát a ke reszten minden emberért, még a leggonoszabbért is! Ennyire szeret Isten mindannyiunkat. Mindezt megtette értünk, akkor nyilván azt akarja, hogy mindenki, még a legnyomorultabbak is megtudják, mit kínál fel nekünk Jézusban. Éppen ezt mutatja be a prófécia.
Noha nem fogunk mindent megérteni, annyi azért világos lehet a számunkra, amennyi az üdvösségünkhöz szükséges (lásd 2Tim 3:14-15). Amikor az apostolok az evangéliumot magyarázták, gyakran utaltak be teljesedett próféciákra. Ebből arra következtethetünk, hogy a próféciák egyik fő célja a megváltás tervének bemutatása. A bibliai próféciának végeredményben Jézushoz és az általa az egész emberiségnek felkínált üdvösséghez kell vezetnie bennünket. Hiszen az Úr, aki mindent terem tett (lásd Jn 1:13; Kol 1:16), lejött a földre, majd feláldozta magát a ke reszten minden emberért, még a leggonoszabbért is! Ennyire szeret Isten mindannyiunkat. Mindezt megtette értünk, akkor nyilván azt akarja, hogy mindenki, még a legnyomorultabbak is megtudják, mit kínál fel nekünk Jézusban. Éppen ezt mutatja be a prófécia.
Valóban sok mindent nem tudunk, miért különösen fontos tehát most arra összpontosítani és azt követni, amit viszont ismerünk, nem pedig görcsösen fennakadni azon, amit nem?
EGW idézet
A valdensek nemcsak azt tanulták meg a Szentírásból, hogy miként bánt Isten az emberekkel a múltban, és mit nyilatkoztatott ki a jelen felelősségeiről és feladatairól, hanem felismerték a jövő veszélyeit és örömeit is. Hitték, hogy nemsokára lezárul a föld történelme, és miközben könynyek között imádkozva tanulmányozták a Bibliát, még mélyebben átérezték drága kijelentéseit és kötelességüket, hogy másoknak is el kell mondaniuk a megmentő igazságot. A megváltás terve világosan tárult eléjük a Biblia szent lapjairól, és mert hittek Jézusban, szívükben öröm, reménység és béke lakott. Amikor a fény bevilágított az értelmükbe, és boldoggá tette a szívüket, szerették volna sugarait azokra is hinteni, akik a pápai tévelygés sötétségében élnek. – A nagy küzdelem, 72. o.
Mindaz a szülői szeretet, amely az emberek szívében él nemzedékről nemzedékre, a gyöngédség forrásai, melyek az ember lelkében megnyíltak, jelentéktelen csermelyek csupán Isten végtelen, kimeríthetetlen szeretetének határtalan óceánjához képest. Nyelv el nem mondhatja, toll le nem képes írni. Életed minden napján elmélyedhetsz abban. Szorgalmasan kutathatod a Szentírást, hogy megértsd. Segítségül hívhatod összes istenadta erődet és képességedet abbeli igyekezetedben, hogy felfoghasd a mennyei Atya szeretetét és irgalmasságát, de még mindig megmarad azután a végtelenség. Mégsem értheted meg az Úr szeretetének mélységét, amely abban nyilvánul meg, hogy halálra adta Fiát a világért. Ezt még az örökkévalóság sem lesz képes teljesen kijelenteni nekünk. Mégis, ha tanulmányozzuk a Bibliát, ha elmélkedünk Jézus Krisztus életéről és a megváltás tervéről, egyre inkább feltárulnak előttünk ezek a hatalmas témák. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. köt., 740. o.
A tanítványok ama napok alatt, amelyeken Jézus közöttük tartózkodott, sok új tapasztalatot szereztek. Amikor szeretett Mesterük a történteket az Írás fényénél megmagyarázta nekik, hitük teljesen megszilárdult benne. Megértek arra, hogy elmondhassák: „Tudom, kinek hittem.” (2Tim 1:12) Kezdték felismerni munkájuk lényegét, horderejét és kiterjedését. Megértették, hogy mi a feladatuk: hirdetni a világnak a rájuk bízott igazságokat. Bizonyítaniuk kell a világ előtt Krisztus életének eseményeit, halálát és feltámadását, az ezekre vonatkozó jövendöléseket, a megváltási terv csodáit és Jézus bűnbocsátó hatalmát. A béke és üdvösség evangéliumát kell hirdetniük bűnbánat és Krisztus ereje által. – Az apostolok története, 27. o.
Mindaz a szülői szeretet, amely az emberek szívében él nemzedékről nemzedékre, a gyöngédség forrásai, melyek az ember lelkében megnyíltak, jelentéktelen csermelyek csupán Isten végtelen, kimeríthetetlen szeretetének határtalan óceánjához képest. Nyelv el nem mondhatja, toll le nem képes írni. Életed minden napján elmélyedhetsz abban. Szorgalmasan kutathatod a Szentírást, hogy megértsd. Segítségül hívhatod összes istenadta erődet és képességedet abbeli igyekezetedben, hogy felfoghasd a mennyei Atya szeretetét és irgalmasságát, de még mindig megmarad azután a végtelenség. Mégsem értheted meg az Úr szeretetének mélységét, amely abban nyilvánul meg, hogy halálra adta Fiát a világért. Ezt még az örökkévalóság sem lesz képes teljesen kijelenteni nekünk. Mégis, ha tanulmányozzuk a Bibliát, ha elmélkedünk Jézus Krisztus életéről és a megváltás tervéről, egyre inkább feltárulnak előttünk ezek a hatalmas témák. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 5. köt., 740. o.
A tanítványok ama napok alatt, amelyeken Jézus közöttük tartózkodott, sok új tapasztalatot szereztek. Amikor szeretett Mesterük a történteket az Írás fényénél megmagyarázta nekik, hitük teljesen megszilárdult benne. Megértek arra, hogy elmondhassák: „Tudom, kinek hittem.” (2Tim 1:12) Kezdték felismerni munkájuk lényegét, horderejét és kiterjedését. Megértették, hogy mi a feladatuk: hirdetni a világnak a rájuk bízott igazságokat. Bizonyítaniuk kell a világ előtt Krisztus életének eseményeit, halálát és feltámadását, az ezekre vonatkozó jövendöléseket, a megváltási terv csodáit és Jézus bűnbocsátó hatalmát. A béke és üdvösség evangéliumát kell hirdetniük bűnbánat és Krisztus ereje által. – Az apostolok története, 27. o.
Az Ige hirdetői gyakran idézik Dán 12:4 versét, mint ami megjövendöli a technológia és a tudományos ismeretek fejlődését a Krisztus visszajövetele előtti időben. Sokan utalást látnak ebben az utazás gyorsaságára is, ami nagyjából az elmúlt évszázad során vált lehetővé. Bizonyára közülünk is többeknek van ilyen megközelítést követő könyve. Elfogad hatóak ezek a magyarázatok, de a szöveg még valami mást is kifejezhet. Olvassuk el újból a szakaszt! Az angyal azt mondja Dánielnek, hogy „zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet”. Itt konkrétan Dániel próféta könyvéről van szó. Akkor talán lehetséges, hogy a végidőben hirtelen megnövekedett tudás éppen Dániel próféta könyvével kapcsolatos? Dániel próféta könyve egy kicsit más, mint A jelenések könyve, ugyanis János azt hallotta, hogy ne pecsételje be a könyvét (Jel 22:10). A Jelenéseket már kezdettől fogva érteni kellett, „mert az idő közel van”. Ezzel szemben Dánielt csak valamikor a távoli jövőben lehetett világosabban megérteni.
Az évszázadok során sok remek keresztény gondolkodó próbálta magyarázni Dániel próféta könyvét, és némelyek igen sokra jutottak. A könyv megértése azonban az 1798-ban végződött ezerkétszázhatvan éves prófécia után gyorsult fel, amikor világszerte számos magyarázó kezdett arra a következtetésre jutni, hogy 1843 körül valami látványos dolog fog történni. Közülük William Miller volt a legkiemelkedőbb, az ő prédikációi indították el a 19. század nagy advent mozgalmát, majd az események láncolata nyomán született meg a „maradék” egyház és a hármas angyali üzenet világos felismerése.
Világszéles mozgalmunk létrejötte annak a dánieli jövendölésnek a tel jesedése, hogy a vég idején „nagyobbá lesz a tudás”. Ezzel szemben – anélkül, hogy ítéletet mondanánk emberek üdvösségéről – gondoljunk arra, milyen „sötétségben” van a kereszténység nagy része! Figyelmen kívül hagynak, sőt elutasítanak egy olyan alapvető dolgot, mint a hetedik nap, a szombat, amit Isten az Édenben alapított, és helyette a vasárnapot tartják, aminek a gyökerei a római pogányságból erednek. Vagy pedig gondoljunk a halállal kapcsolatos ismerethiányra, ugyanis a kereszténység jelentős többsége elfogadja azt a pogány elképzelést, hogy aki meghal, azonnal egy másik létbe röppen át, ami egyesek számára az örökké égő pokol! Milyen hálásak lehetünk a bibliai igazság ismeretéért!
EGW idézet
A Dániel által feljegyzett próféciák most a világtörténelem alkonyán különös figyelmet igényelnek tőlünk, mivel a mi korunkról szólnak. Kapcsoljuk össze velük az utolsó újtestamentumi könyv tanításait! Sátán sok emberrel elhiteti, hogy Dániel és a látnok János írásainak profetikus részeit nem lehet megérteni. Pedig az ígéret világosan kifejezi, hogy különleges áldások kísérik e próféciák tanulmányozását: „de az okosok megértik” (Dán 12:10), mondta Isten Dániel látomásairól. Az utolsó napokban lepattan róluk a pecsét. Krisztus szolgájának, Jánosnak adott kinyilatkoztatásokról pedig, melyek Isten népét vezették századokon át, így hangzik az ígéret: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük...” (Jel 1:3) […]
Ha figyelmesen tanulmányozzuk, Isten miként viszi véghez szándékát a nemzetek történelmében, és hogyan váltja valóra az eljövendő dolgokról szóló kinyilatkoztatásait, jobban megértjük a látható és láthatatlan dolgok valódi értékét és az élet igazi célját. Ha az időt az örökkévalóság fényében szemléljük, Dánielhez és társaihoz hasonlóan azért fogunk élni, ami igaz, nemes és maradandó. Ha ebben az életben megtanuljuk Urunk és Megváltónk országának alapelveit, annak az áldott országnak az elveit, mely örökkön örökké megmarad, akkor Krisztus eljövetelekor beléphetünk vele oda, hogy polgárai legyünk. – Próféták és királyok, 547–548. o.
Jelenések könyvének tanulmányozásakor az ember figyelme Dániel próféciáira terelődik. Mindkettő mérhetetlenül fontos eligazítás, melyet Isten adott az embernek a világtörténelem lezárulásakor bekövetkező eseményekről. – A nagy küzdelem, 341. o.
A felelős állami kötelezettségekkel és a világbirodalmak titkaival megtisztelt Dánielt Isten a maga követeként ismerte el, és számos kinyilatkoztatást adott neki az elkövetkezendő korszakok rejtelmeiről. Csodálatos próféciáit, amelyeket a nevét viselő könyv 7–12. fejezetéig jegyzett fel, maga a próféta sem értette teljesen. Mielőtt azonban életműve lezárult, azt az áldott ígéretet kapta, hogy „végső napon” – a világtörténelem utolsó szakaszában – újra felkelhet sorsára, és a helyére állhat. Nem érthette meg mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott szándékáról.
„Zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig” – kapta a parancsot profetikus írásaira vonatkozóan. Be kellett őket pecsételni „a végső időig”. „Menj el, Dániel – utasította az angyal még egyszer Jahve hűséges követét –, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak pecsételve a végső időkig... Menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon.” (Dán 12:4, 9, 13)
Most a világtörténelem alkonyán a Dániel által feljegyzett próféciák különös figyelmet kívánnak, mivel a korunkról szólnak. Kapcsoljuk össze velük az utolsó újtestamentumi könyv tanításait! Sátán sok emberrel elhiteti, hogy Dániel és a látnok János írásainak profetikus részeit nem lehet megérteni. Pedig az ígéret világosan kifejezi, hogy különleges áldások kísérik e próféciák tanulmányozását: „De az okosok megértik” (Dán 12:10), mondta Isten Dániel látomásairól. Az utolsó napokban lepattan róluk a pecsét. Krisztus szolgájának, Jánosnak adott kinyilatkoztatásokról pedig, melyek századokon át vezették Isten népét, így hangzik az ígéret: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük...” (Jel 1:3) – Próféták és királyok, 547. o.
A bibliai próféciák megértése tekintetében a hetednapi adventisták sokat köszönhetnek William Millernek. Nem volt ugyan hibátlan a meghatározó szakaszokra (mint pl. Dán 8:14-re) adott magyarázta, a módszere mégis fontos. Kikövezte az utat végidei maradék mozgalmunk előtt.
2. Olvassuk el Mt 5:18, Lk 24:27 és 2Tim 3:15-17 verseit! Ezek szerint milyen hozzáállással kezdjük tanulmányozni a bibliai próféciát?
Bizonyos értelemben a Biblia tanulmányozása nem is annyira különbözik egy nagy puzzle kirakásától. Ha csak kéthárom darabot tudunk összeilleszteni, szinte lehetetlen az egész képet felismerni. A kéthárom darabon talán látunk egy lovat, amiből arra következtethetünk, hogy lovak képét fogjuk kirakni. Később meglátunk még néhány csirkét és egy tehenet, majd miután már több száz darabot összeillesztettünk, kiderül, hogy egy tájképen dolgozunk: egy város, egy tanya, a távolban pedig egy hegyláncolat.
A Biblia tanulmányozása közben egyes keresztények egyik fő tévedése, ha mondások, példabeszédek egymáshoz szorosan nem kapcsolódó gyűjteményének tekintik a Szentírást, amit felhasználhatnak egy konkrét helyzetre vonatkozóan.
Sajnos hasonlóan közelítenek a próféciákhoz is, egy egy szöveget kiragadnak a környezetéből, és az éppen akkori eseményekkel hozzák öszzefüggésbe, nem a Biblia egészével együtt vizsgálják. Részben ez vezetett a próféciával kapcsolatos modern könyvek folyamatos áramlásához, amelyeket azonban a szerzőknek néhány évenként változtatni, frissíteni kell, ugyanis tévesen állították, hogy mi fog megtörténni és mikor.
Minden témával kapcsolatban éppen ezért olyan fontos nem csupán kiválasztani néhány szöveget, hanem alaposan tanulmányozni mindazt, amit a Biblia arról mond, figyelembe véve a szövegösszefüggéseket is. Könnyű a környezetéből kiemelni egy szakaszt és tetszőleges üzenetté alakítani.
A Biblia tanulmányozása közben egyes keresztények egyik fő tévedése, ha mondások, példabeszédek egymáshoz szorosan nem kapcsolódó gyűjteményének tekintik a Szentírást, amit felhasználhatnak egy konkrét helyzetre vonatkozóan.
Sajnos hasonlóan közelítenek a próféciákhoz is, egy egy szöveget kiragadnak a környezetéből, és az éppen akkori eseményekkel hozzák öszzefüggésbe, nem a Biblia egészével együtt vizsgálják. Részben ez vezetett a próféciával kapcsolatos modern könyvek folyamatos áramlásához, amelyeket azonban a szerzőknek néhány évenként változtatni, frissíteni kell, ugyanis tévesen állították, hogy mi fog megtörténni és mikor.
Minden témával kapcsolatban éppen ezért olyan fontos nem csupán kiválasztani néhány szöveget, hanem alaposan tanulmányozni mindazt, amit a Biblia arról mond, figyelembe véve a szövegösszefüggéseket is. Könnyű a környezetéből kiemelni egy szakaszt és tetszőleges üzenetté alakítani.
Milyen tapasztalatod volt azokkal, akik mindössze néhány kiragadott szöveggel próbálták bizonyítani az álláspontjukat, mondjuk a holtak állapotáról? Vagy a szombatról? Mi a legjobb reakció ilyen esetben?
EGW idézet
[William Miller] igyekezett minden előítéletet félretenni. Nem használt semmiféle kommentárt. Csak a lapszéli utalások és a konkordancia segítségével vetette egybe az Igéket. Kutatását rendszeresen és módszeresen végezte… Kutatása közben buzgó imával kérve mennyei világosságot kitisztult előtte, ami előzőleg még sötétnek tűnt. […]
Mélységes érdeklődéssel tanulmányozta Dániel és Jelenések könyvét. Értelmezésüknél ugyanazokat az elveket alkalmazta, mint a többi igehelynél, és nagy örömmel tapasztalta, hogy meg lehet érteni a profetikus szimbólumokat. Látta, hogy az addig beteljesült próféciák szó szerint teljesedtek; hogy a különböző képek, metaforák, példázatok, hasonlatok stb. magyarázata mind megtalálható, mert más igehelyek tisztázzák, és e magyarázatok alapján szó szerint érthetők. – A nagy küzdelem, 320. o.
Jézus, a legnagyobb tanító, akit valaha megismert a világ, elismerte az Írások értékét, és bemutatta a tanítványainak is.
Feltámadása után csatlakozott az Emmaus felé tartó két tanítványhoz, és beszélt nekik arról a reménységről, amit szeretett Mesterük halálakor elveszítettek: „És Ő monda nékik: Ó, balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva magyarázza vala nékik minden írásokban, amik őfelőle megírattak.”
Jézus azért dorgálta meg a tanítványokat, mert nem ismerték a Messiásról bizonyságot tevő írásokat. Ha jártasak lettek volna az Írásokban, hitük támogatást nyert volna a megpróbáltatás órájában, és reménységük töretlen maradt volna, hiszen a próféták tisztán szóltak arról, miként fognak bánni Krisztussal azok, akik megmentésére jött el. – Signs of the Times, 1886. június 10.
A hármas angyali üzenet hirdetői ugyanazon terv alapján tanulmányozzák a Szentírást, mint amit Miller is alkalmazott. A Views of the Prophecies and Prophetic Chronology című kis brosúrájában Miller a következő egyszerű, de észszerű és fontos szabályokat állította fel a Biblia tanulmányozásához és magyarázásához:
„1. Minden elhangzott szónak összhangban kell lennie a Bibliában bemutatott témával.
2. A teljes Írásra szükség van, és csak szorgos tanulmányozás által érthető meg.
3. Ami fontos a Szentírásban, nem marad rejtve azok előtt, akik megingathatatlan hittel imádkoznak.
4. Ha meg akarod érteni a tanítást, gyűjtsd össze azokat a szövegeket, amelyek az általad kutatott témával kapcsolatosak, és engedd, hogy minden szó hasson rád, és ha az adott tanítást meg tudod fogalmazni kételyek nélkül, akkor nem tévedhetsz.
5. A Szentírás önmagát magyarázza, mivel szabályokat tartalmaz. Ha én egy tanár magyarázataira hagyatkozom, miközben ő csak a megérzéseire vagy talán szakadár elgondolásaira támaszkodik, esetleg csak bölcsebbnek akar tűnni, akkor én nem a Bibliát, hanem a tanár feltételezéseit, vágyait, hitét és bölcsességét tekintem szabálynak.” – Advent Review and Sabbath Herald, 1884. november 25.
Mélységes érdeklődéssel tanulmányozta Dániel és Jelenések könyvét. Értelmezésüknél ugyanazokat az elveket alkalmazta, mint a többi igehelynél, és nagy örömmel tapasztalta, hogy meg lehet érteni a profetikus szimbólumokat. Látta, hogy az addig beteljesült próféciák szó szerint teljesedtek; hogy a különböző képek, metaforák, példázatok, hasonlatok stb. magyarázata mind megtalálható, mert más igehelyek tisztázzák, és e magyarázatok alapján szó szerint érthetők. – A nagy küzdelem, 320. o.
Jézus, a legnagyobb tanító, akit valaha megismert a világ, elismerte az Írások értékét, és bemutatta a tanítványainak is.
Feltámadása után csatlakozott az Emmaus felé tartó két tanítványhoz, és beszélt nekik arról a reménységről, amit szeretett Mesterük halálakor elveszítettek: „És Ő monda nékik: Ó, balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva magyarázza vala nékik minden írásokban, amik őfelőle megírattak.”
Jézus azért dorgálta meg a tanítványokat, mert nem ismerték a Messiásról bizonyságot tevő írásokat. Ha jártasak lettek volna az Írásokban, hitük támogatást nyert volna a megpróbáltatás órájában, és reménységük töretlen maradt volna, hiszen a próféták tisztán szóltak arról, miként fognak bánni Krisztussal azok, akik megmentésére jött el. – Signs of the Times, 1886. június 10.
A hármas angyali üzenet hirdetői ugyanazon terv alapján tanulmányozzák a Szentírást, mint amit Miller is alkalmazott. A Views of the Prophecies and Prophetic Chronology című kis brosúrájában Miller a következő egyszerű, de észszerű és fontos szabályokat állította fel a Biblia tanulmányozásához és magyarázásához:
„1. Minden elhangzott szónak összhangban kell lennie a Bibliában bemutatott témával.
2. A teljes Írásra szükség van, és csak szorgos tanulmányozás által érthető meg.
3. Ami fontos a Szentírásban, nem marad rejtve azok előtt, akik megingathatatlan hittel imádkoznak.
4. Ha meg akarod érteni a tanítást, gyűjtsd össze azokat a szövegeket, amelyek az általad kutatott témával kapcsolatosak, és engedd, hogy minden szó hasson rád, és ha az adott tanítást meg tudod fogalmazni kételyek nélkül, akkor nem tévedhetsz.
5. A Szentírás önmagát magyarázza, mivel szabályokat tartalmaz. Ha én egy tanár magyarázataira hagyatkozom, miközben ő csak a megérzéseire vagy talán szakadár elgondolásaira támaszkodik, esetleg csak bölcsebbnek akar tűnni, akkor én nem a Bibliát, hanem a tanár feltételezéseit, vágyait, hitét és bölcsességét tekintem szabálynak.” – Advent Review and Sabbath Herald, 1884. november 25.
A prófécia tanulmányozói számára az egyik legfontosabb eldöntendő kérdés: hogyan határozzák meg, hogy szó szerint, vagy jelképesen kell-e érteni a Biblia szavait? Hogyan lehet megmondani, hogy az író szimbolikus nyelvezetet használt-e, és honnan tudható, mit jelképez a szimbólum? Ennek alapvető módja, ha megnézzük, a Bibliában hogyan fordul elő az adott jelkép, szimbólum, és nem a mai használatát kell figyelembe venni. Például egyesek szerint Dániel 7. fejezetében a medve Oroszországra mutat, mivel Oroszországot ma gyakran medvével szimbolizálják. A prófétai szimbólumok magyarázatának ez nem komoly, megbízható módja.
5. Keressük ki a következő igehelyeket, és engedjük, hogy a Biblia magyarázza önmagát! Az egyes szövegekben milyen prófétai szimbólumokat találunk? A Biblia milyen magyarázatot ad ezekre?
5. Keressük ki a következő igehelyeket, és engedjük, hogy a Biblia magyarázza önmagát! Az egyes szövegekben milyen prófétai szimbólumokat találunk? A Biblia milyen magyarázatot ad ezekre?
Többnyire eltűnik a próféciák szimbólumainak titokzatossága azt az egyszerű szabályt követve, hogy engedni kell a Bibliának magyarázni a saját kifejezéseit. Látjuk például, hogy a szarv politikai erőt vagy nemzetet szimbolizál, a kard jelképezi Isten Igéjét, és igen, az asszony jelképezheti az egyházat. Itt világosan látszik, hogy a Biblia önmagát magyarázza.
Amire azonban még választ kell találnunk, hogy Isten miért szimbólumokban, nem pedig nyíltan szól? Például 1Pt 5:13 versében Péter miért utal Róma városára rejtélyesen Babilonként?
Sok oka lehet annak, hogy a próféciákban Isten szimbolikus nyelvezettel üzen. Például még hevesebbé válhatott volna az újszövetségi egyház amúgy is súlyos üldöztetése, ha A jelenések könyve nyíltan annyi gonoszság elkövetőjeként utal Róma városára. Bármi volt is az ok, az biztos, hogy Isten akarata szerint való és fontos a szimbólumok jelentésének megértése.
Amire azonban még választ kell találnunk, hogy Isten miért szimbólumokban, nem pedig nyíltan szól? Például 1Pt 5:13 versében Péter miért utal Róma városára rejtélyesen Babilonként?
Sok oka lehet annak, hogy a próféciákban Isten szimbolikus nyelvezettel üzen. Például még hevesebbé válhatott volna az újszövetségi egyház amúgy is súlyos üldöztetése, ha A jelenések könyve nyíltan annyi gonoszság elkövetőjeként utal Róma városára. Bármi volt is az ok, az biztos, hogy Isten akarata szerint való és fontos a szimbólumok jelentésének megértése.
Néhány szimbólum és prófécia továbbra is rejtélyes marad, viszont hogyan erősíti a hitünket, ha azokra a részekre koncentrálunk, amelyeket már értünk?
EGW idézet
Földi szolgálata első időszakában Krisztus egyszer azt a kijelentést tette: „Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.” (Jn 2:19) Jézus a jövendőmondás képes beszédével saját halálát és feltámadását mondta meg ily módon előre. „Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.” (Jn 2:21) A zsidók Jézus szavait szó szerinti értelmükben fogták fel, és az volt a meggyőződésük, hogy a Megváltó a jeruzsálemi templomra utalt szavaival. Mindazok között, amiket mondott – kivéve ezt az egyet –, a papok semmi olyat nem találtak, amit felhasználhattak volna ellene. E szavak elferdítésétől remélték, hogy valami hasznot húzhatnak belőle. A rómaiak hozzájárultak a templom újjáépítéséhez és feldíszítéséhez. Erre nagyon büszkék is voltak. Ezzel szembeni bármiféle megvetés kimutatása biztos, hogy azonnal felkeltette volna a méltatlankodásukat. Itt, ennél a vádpontjuknál találkozhattak tehát a rómaiak és a zsidók, a farizeusok és a szadduceusok. Igen, mert mindegyikük nagy tiszteletben tartotta a templomot. Ezen a ponton két tanút is találtak, akiknek a tanúvallomásában nem volt annyi ellentmondás, mint a többiekében. Egyikük, akit megvesztegetéssel vettek rá Jézus megvádolására, kijelentette: „Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.” (Mt 26:61) Így ferdítették el Krisztus szavait. Ha pontosan azt mondták volna el, amit Jézus mondott, akkor nem tudták volna biztosítani elítéltetését, még a Szanhedrin segítségével sem. Ha Jézus csupán csak ember lett volna, amint a zsidók állították, akkor kijelentése csak egy észszerűtlen, dicsekedő lelkületre mutatott volna, de nem magyarázhattak volna bele semmiféle istenkáromlást. Még akkor is, ha a hamis tanúk tévesen jelentették és képviselték Jézus mondását, szavai semmi olyat nem tartalmaztak, amit a rómaiak halálbüntetésre méltó bűnténynek tekintettek volna. – Jézus élete, 705. o.
Mielőtt olvassátok a Bibliát, engedjétek, hogy szíveteket meglágyítsa és engedelmessé tegye az imádságos lelkület. Akkor fog diadalmaskodni az igazság, amikor a Biblia alázatos kutatóját az igazság lelkülete vezeti. Ó, milyen értékes gondolat, hogy még mindig él és uralkodik az igazság szerzője. Kérjétek Őt, hogy ejtse ámulatba elméteket az igazsággal. Csak így válik hasznotokra a Szentírás tanulmányozása. Krisztus nagy tanítómester a követőinek, és nem hagy benneteket sötétségben járni.
A Biblia önmagát magyarázza. Egyik része egyszerű szépséggel kapcsolódik az igazság másik részéhez, mígnem az egész könyv teljes összhangot alkot. Egy-egy szövegben a világosság rávilágít az Ige olyan részeire, ami korábban még nem tűnt érthetőnek. – Advent Review and Sabbath Herald, 1959. augusztus 13.
Ha úgy tanulmányozod a Szentírást, hogy őszintén szeretnéd megismerni az igazságot, akkor Isten elküldi Szentlelkét, aki a szívedre és elmédre hat Igéjének világosságával. A Biblia önmagát magyarázza meg. Egyik szöveg a másikra ad magyarázatot. Ha egyazon kérdéssel kapcsolatos szövegeket összevetsz egymással, olyan összhangot és szépséget fedezel fel, amiről álmodni sem mertél. Nincs más könyv, amelynek az olvasása ily módon megerősítené, kitágítaná, felemelné és nemesebbé tenné az elmét, mint ennek a könyvnek a figyelmes tanulmányozása. – Youth’s Instructor, 1898. június 30.
Mielőtt olvassátok a Bibliát, engedjétek, hogy szíveteket meglágyítsa és engedelmessé tegye az imádságos lelkület. Akkor fog diadalmaskodni az igazság, amikor a Biblia alázatos kutatóját az igazság lelkülete vezeti. Ó, milyen értékes gondolat, hogy még mindig él és uralkodik az igazság szerzője. Kérjétek Őt, hogy ejtse ámulatba elméteket az igazsággal. Csak így válik hasznotokra a Szentírás tanulmányozása. Krisztus nagy tanítómester a követőinek, és nem hagy benneteket sötétségben járni.
A Biblia önmagát magyarázza. Egyik része egyszerű szépséggel kapcsolódik az igazság másik részéhez, mígnem az egész könyv teljes összhangot alkot. Egy-egy szövegben a világosság rávilágít az Ige olyan részeire, ami korábban még nem tűnt érthetőnek. – Advent Review and Sabbath Herald, 1959. augusztus 13.
Ha úgy tanulmányozod a Szentírást, hogy őszintén szeretnéd megismerni az igazságot, akkor Isten elküldi Szentlelkét, aki a szívedre és elmédre hat Igéjének világosságával. A Biblia önmagát magyarázza meg. Egyik szöveg a másikra ad magyarázatot. Ha egyazon kérdéssel kapcsolatos szövegeket összevetsz egymással, olyan összhangot és szépséget fedezel fel, amiről álmodni sem mertél. Nincs más könyv, amelynek az olvasása ily módon megerősítené, kitágítaná, felemelné és nemesebbé tenné az elmét, mint ennek a könyvnek a figyelmes tanulmányozása. – Youth’s Instructor, 1898. június 30.
További tanulmányozásra: Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, „Egy amerikai reformátor” c. fejezet, 274–281. o, Tapasztalatok és látomások, „William Miller” című fejezet (229–232. o.).
„Az az állítás, hogy a Jelenések könyve titok, amit nem lehet megérteni, éppen a könyv címének mond ellent: »Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az Ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar…« (Jel 1:13)…
Hogyan merészelik egyes emberek az ihlett Ige bizonyságtételével szemben azt állítani, hogy a Jelenések könyve olyan titok, amely meghaladja az emberi értelmet? Ez a könyv kinyilatkoztatott titok, nyitott könyv. A Jelenések könyvének tanulmányozásakor az ember figyelme Dániel próféciáira terelődik. Mindkettő mérhetetlenül fontos eligazítás, amelyet Isten adott az embernek a világtörténelem lezárulásakor bekövetkező eseményekről. János előtt az egyház életének mélységes és érdekfeszítő jelenetei tárultak fel. Látta Isten népének helyzetét, veszélyeit, küzdelmeit és végső szabadulását. Feljegyezte a végső üzenetet, amely beérleli a föld aratását: a kévéket, hogy a mennyei csűrbe kerüljenek; a konkolyt pedig, hogy a tűz elpusztítsa. Mérhetetlenül fontos dolgok, különösen az utolsó gyülekezetnek szóló képek tárultak fel előtte, hogy azok, akik a tévelygéstől az igazsághoz akarnak térni, eligazítást kapjanak az előttük álló veszélyekről és harcokról. Senkinek sem kell sötétségben maradnia azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni a földön” (i. m. 295. o.).
Naponkénti tanulmányozásra: 2János – Jelenések 4; Ellen G. White: Az apostolok története, 14. fejezet.
„Az az állítás, hogy a Jelenések könyve titok, amit nem lehet megérteni, éppen a könyv címének mond ellent: »Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az Ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar…« (Jel 1:13)…
Hogyan merészelik egyes emberek az ihlett Ige bizonyságtételével szemben azt állítani, hogy a Jelenések könyve olyan titok, amely meghaladja az emberi értelmet? Ez a könyv kinyilatkoztatott titok, nyitott könyv. A Jelenések könyvének tanulmányozásakor az ember figyelme Dániel próféciáira terelődik. Mindkettő mérhetetlenül fontos eligazítás, amelyet Isten adott az embernek a világtörténelem lezárulásakor bekövetkező eseményekről. János előtt az egyház életének mélységes és érdekfeszítő jelenetei tárultak fel. Látta Isten népének helyzetét, veszélyeit, küzdelmeit és végső szabadulását. Feljegyezte a végső üzenetet, amely beérleli a föld aratását: a kévéket, hogy a mennyei csűrbe kerüljenek; a konkolyt pedig, hogy a tűz elpusztítsa. Mérhetetlenül fontos dolgok, különösen az utolsó gyülekezetnek szóló képek tárultak fel előtte, hogy azok, akik a tévelygéstől az igazsághoz akarnak térni, eligazítást kapjanak az előttük álló veszélyekről és harcokról. Senkinek sem kell sötétségben maradnia azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni a földön” (i. m. 295. o.).
Naponkénti tanulmányozásra: 2János – Jelenések 4; Ellen G. White: Az apostolok története, 14. fejezet.
1. Mi a szeretet?
2. Mire vágyott Diotrefesz?
3. Mit nem mert megtenni Mihály arkangyal?
4. Mi célból jön el a megpróbáltatás ideje?
5. Miért látta Jónak Isten, hogy Dorkást visszahozzák az ellenség országából?
Általános áttekintés
Egy professzor minden félév kezdetén a bibliakurzusát egy egyszerű és provokatív kérdéssel kezdte: „Mi a legfontosabb eszköz, ami a Biblia megértéséhez rendelkezésetekre áll?” A diákok a számukra legjobbnak tűnő válaszokat fogalmazták meg: „bibliai lexikonok”, „az imádság”,
„a Szentlélek”, „a bibliai nyelvek (héber, görög) ismerete”, „különböző számítógépes programok”, stb. A válaszok meghallgatása után a professzor elismerte, hogy az említettek valóban fontos dolgok, de ami a leglényegesebb és elkerülte a figyelmüket, nem más, mint az idő.
Kétségtelen, hogy a Szentírás tanulmányozásának legfontosabb eszköze az idő, amiből – és ezt mind gyakrabban tapasztaljuk – egyre kevesebbel rendelkezünk. Ha rászánjuk magunkat arra, hogy időt szakítsunk a Biblia tanulmányozására, adja magát a kérdés: Hogy olvassuk a Bibliát? Más szavakkal, melyek azok az elvek, amelyek e különleges könyvnek a megértésében a segítségünkre lehetnek?
A tanulmány témái: Az előttünk álló héten a profetikus bibliaszövegek olvasásának tíz elvét vizsgáljuk meg. Az első öt magára a szövegre összpontosít: az első olvasat (a passzus új szövegként való olvasása); a figyelmes olvasás (a textus fontos szövegként történő olvasata); az esztétikai olvasat (a szöveg szépségére reflektáló olvasat); a (bibliai) kontextusba ágyazó olvasás; és a viszonyítási (más bibliaszövegekkel összefüggésbe hozó) olvasat. A következő öt olvasási elv a szövegre adott válaszunkra koncentrál, hogy megerősítsen az Isten Igéje iránti engedelmességünkben: a szöveg lelki (ihletett textusként történő) olvasata; a (nehezen érthető szövegek) racionális olvasás(ának) elve; a kollektív olvasás princípiuma (a szöveg a közösséget szólítja meg); az egzisztenciális olvasás elve (a szövegnek kapcsolata van az életünkkel); és végül az etikai (felelősségteljes) olvasás elve.
Magyarázat
A szövegre helyezett hangsúly
A bibliaszöveg bármely bibliai próféciára vonatkozó vizsgálat alapja. Az olvasó legfontosabb szándéka kutatásra kiélezett elmével elolvasni a profetikus bibliaszöveget.
1. Az első olvasat. Új szövegként olvasd a bibliai szakaszt, amelyet nem értesz. Dán 9:2 versében Dániel próféta is csak azután kezdte megérteni a próféciát, miután elismerte, hogy nem érti azt: „álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette” (Dán 8:27). Az ember természetes állapotában „sötétségben” él (Jn 1:5). A legnagyobb kísértés a bibliai jövendölések tanulmányozása közben az, hogy úgy gondoljuk, már a szöveg elolvasása előtt értjük az üzenetet. Ráerőltetjük a gondolkodásunkat a szövegre (eiszegézis), ahelyett, hogy megengednénk neki, hogy önmagát magyarázza (exegézis). Ez történik akkor, amikor a bibliai próféciát a saját gondolkodásunk perspektívájában, vagy napjaink eseményeinek fényében olvassuk.
2. A figyelmes olvasás. A Szentírás jövendölései fontos információkat tartalmaznak a világ sorsáról, valamint lényeges igazságokat az üdvösségről (2Tim 3:15–17). A próféták gondosan megválogatták a szavakat és a kifejezési módot, amikor lejegyezték ihletett látomásaikat. Olvasd tehát lassan a szöveget, nagy figyelmet szentelve a szavak jelentésének! Akár többször is elolvashatod, hogy semmit se tévessz szem elől. „Az Ószövetség tanulmányozása során ott is forrásokat fogunk találni, ahol a felületes olvasó csak sivatagot lát” (Ellen White: Nevelés, 191. o.). Jobb elismerni, hogy nem értünk egyegy bibliai szöveget, mint megelégedni a felületes vagy téves értelmezéssel.
3. Esztétikai olvasat. A szöveg irodalmi formái (szerkezete, a benne rejlő párhuzamok) segítenek megfejteni a profetikus üzenetet. A Dániel
2. fejezetében olvasható jövendölés megértését elősegíti a 7. részben kirajzolódó, négy fenevadat felsorakoztató párhuzam. Dániel és Jelenések könyve próféciái közt is párhuzamokat fedezhetünk fel. Lásd az alábbi vázlatot, amelyből látható, hogy Jelenések 13–14 részeinek apokaliptikus látomása több szempontból is párhuzamot sejtet Dániel 7. fejezetének víziójával, amely szintén párhuzamba állítható Dániel 8. részének próféciájával:
Egy professzor minden félév kezdetén a bibliakurzusát egy egyszerű és provokatív kérdéssel kezdte: „Mi a legfontosabb eszköz, ami a Biblia megértéséhez rendelkezésetekre áll?” A diákok a számukra legjobbnak tűnő válaszokat fogalmazták meg: „bibliai lexikonok”, „az imádság”,
„a Szentlélek”, „a bibliai nyelvek (héber, görög) ismerete”, „különböző számítógépes programok”, stb. A válaszok meghallgatása után a professzor elismerte, hogy az említettek valóban fontos dolgok, de ami a leglényegesebb és elkerülte a figyelmüket, nem más, mint az idő.
Kétségtelen, hogy a Szentírás tanulmányozásának legfontosabb eszköze az idő, amiből – és ezt mind gyakrabban tapasztaljuk – egyre kevesebbel rendelkezünk. Ha rászánjuk magunkat arra, hogy időt szakítsunk a Biblia tanulmányozására, adja magát a kérdés: Hogy olvassuk a Bibliát? Más szavakkal, melyek azok az elvek, amelyek e különleges könyvnek a megértésében a segítségünkre lehetnek?
A tanulmány témái: Az előttünk álló héten a profetikus bibliaszövegek olvasásának tíz elvét vizsgáljuk meg. Az első öt magára a szövegre összpontosít: az első olvasat (a passzus új szövegként való olvasása); a figyelmes olvasás (a textus fontos szövegként történő olvasata); az esztétikai olvasat (a szöveg szépségére reflektáló olvasat); a (bibliai) kontextusba ágyazó olvasás; és a viszonyítási (más bibliaszövegekkel összefüggésbe hozó) olvasat. A következő öt olvasási elv a szövegre adott válaszunkra koncentrál, hogy megerősítsen az Isten Igéje iránti engedelmességünkben: a szöveg lelki (ihletett textusként történő) olvasata; a (nehezen érthető szövegek) racionális olvasás(ának) elve; a kollektív olvasás princípiuma (a szöveg a közösséget szólítja meg); az egzisztenciális olvasás elve (a szövegnek kapcsolata van az életünkkel); és végül az etikai (felelősségteljes) olvasás elve.
Magyarázat
A szövegre helyezett hangsúly
A bibliaszöveg bármely bibliai próféciára vonatkozó vizsgálat alapja. Az olvasó legfontosabb szándéka kutatásra kiélezett elmével elolvasni a profetikus bibliaszöveget.
1. Az első olvasat. Új szövegként olvasd a bibliai szakaszt, amelyet nem értesz. Dán 9:2 versében Dániel próféta is csak azután kezdte megérteni a próféciát, miután elismerte, hogy nem érti azt: „álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette” (Dán 8:27). Az ember természetes állapotában „sötétségben” él (Jn 1:5). A legnagyobb kísértés a bibliai jövendölések tanulmányozása közben az, hogy úgy gondoljuk, már a szöveg elolvasása előtt értjük az üzenetet. Ráerőltetjük a gondolkodásunkat a szövegre (eiszegézis), ahelyett, hogy megengednénk neki, hogy önmagát magyarázza (exegézis). Ez történik akkor, amikor a bibliai próféciát a saját gondolkodásunk perspektívájában, vagy napjaink eseményeinek fényében olvassuk.
2. A figyelmes olvasás. A Szentírás jövendölései fontos információkat tartalmaznak a világ sorsáról, valamint lényeges igazságokat az üdvösségről (2Tim 3:15–17). A próféták gondosan megválogatták a szavakat és a kifejezési módot, amikor lejegyezték ihletett látomásaikat. Olvasd tehát lassan a szöveget, nagy figyelmet szentelve a szavak jelentésének! Akár többször is elolvashatod, hogy semmit se tévessz szem elől. „Az Ószövetség tanulmányozása során ott is forrásokat fogunk találni, ahol a felületes olvasó csak sivatagot lát” (Ellen White: Nevelés, 191. o.). Jobb elismerni, hogy nem értünk egyegy bibliai szöveget, mint megelégedni a felületes vagy téves értelmezéssel.
3. Esztétikai olvasat. A szöveg irodalmi formái (szerkezete, a benne rejlő párhuzamok) segítenek megfejteni a profetikus üzenetet. A Dániel
2. fejezetében olvasható jövendölés megértését elősegíti a 7. részben kirajzolódó, négy fenevadat felsorakoztató párhuzam. Dániel és Jelenések könyve próféciái közt is párhuzamokat fedezhetünk fel. Lásd az alábbi vázlatot, amelyből látható, hogy Jelenések 13–14 részeinek apokaliptikus látomása több szempontból is párhuzamot sejtet Dániel 7. fejezetének víziójával, amely szintén párhuzamba állítható Dániel 8. részének próféciájával:
Dániel 7
A tengerből feljövő fenevadak (Dán 7:1–3)
Az oroszlán (Dán 7:4)
A medve (Dán 7:5)
A medve (Dán 7:5)
A párduc (Dán 7:6)
A tíz szarvú fenevad (Dán 7:7)
A bitorló hatalom (Dán 7:8)
A bitorló hatalom (Dán 7:8)
Az engesztelési nap (Dán 7:9–12 és 8–14)
Az embernek Fia (Dán 7:13–14)
Jelenések 13–14
A tengerből feljövő fenevad (Jel 13:1a)
A tíz szarvú fenevad (Jel 13:1b)
A párduc (Jel 13:2a)
A párduc (Jel 13:2a)
A medve (Jel 13:2b)
Az oroszlán (Jel 13:2c)
Az oroszlán (Jel 13:2c)
A bitorló hatalom (Jel 13:3–18)
A három angyal üzenete (Jelenések 14:1–13)
A három angyal üzenete (Jelenések 14:1–13)
Az embernek Fia (Jel 14:14–16)
Ezek a párhuzamok rámutatnak arra, hogy a mennyei engesztelési nap/az ítélet napja Dániel 7. és 8. fejezetében megfelel és egyidejű a három angyal üzenete hirdetésének eseményével, amelyről Jelenések 14. fejezetében olvashatunk.
4. A kontextusba helyezés. Dániel próféta a babilóniai és az egyiptomi hadsereg közti, Kárkemisben bekövetkezett ütközet történelmi kontextusát (vö. Dán 1:1 versét Jer 46:2 versével) keretként használja fel az északi király és a déli király közti eszkatológiai összecsapás megjövendöléséhez (Dán 11). Irodalmi összefüggésben a tény, hogy Dániel 7. fejezete arám nyelven íródott – ami abban a korban a közvetítőnyelv szerepét töltötte be –, míg a 8. rész héber nyelven, Izrael népének nyelvén, arra enged következtetni, hogy Dániel 7. fejezetének jövendölése a földi birodalmakra összpontosít, és egyetemes relevanciával bír, ezzel szemben viszont a
8. rész Isten népére fókuszál, és lelki jelentőségű üzenetet fogalmaz meg.
5. A viszonyítási olvasat. Tudjuk, hogy a profetikus szöveg önmagát magyarázza, ezért szükséges, hogy a szöveg jelentését magában a szövegben keressük. Ez a megközelítés ugyanolyan mértékben alapszik az Ellen White által megfogalmazott, de már Luther Márton által körülírt elven is, miszerint „az Írás önmagát magyarázza, lévén az egyik szöveg a másik szöveg értelmének a kulcsa” (Evangelizálás, 581. o.). A kos és a kecskebak társítása Dániel 8. fejezetében azt sugallja, hogy ennek az igei résznek a jövendölése – a 3Mózes 16. fejezetével való számos nyelvészeti kapcsolat mellett – az engesztelési napra utal.
A személyes válaszra helyezett hangsúly
A próféciatanulmányozás minősége a szöveget vizsgáló személy hozzáállásától is függ.
A szöveg lelki olvasata. A Szentírást Isten ihlette, következésképpen az a logikus, hogy egy-egy szöveg megértéséhez a lelki tényező bevonása is szükséges, hiszen „az Isten Lelkének dolgai… lelkiképpen ítéltetnek meg” (1Kor 2:14). Gyakorlatilag tehát az ima és a hit nagyon fontos tényező az exegézis eredményessége szempontjából. Az imádság Isten vezetésének csodájával gazdagítja a személyes tanulmányozás folyamatát. Ha hisszük, hogy Isten a bibliai próféciák ihletője és beteljesítője, elménk olyan képességekkel gazdagszik, amelyeknek köszönhetően akkor is látni fogjuk a jövendölések beteljesedését, amikor a hitetlenek semmit sem látnak.
A racionális olvasás. Az ihletett szöveg megértésének feladata szorgalmat és szellemi erőfeszítést követel a részünkről. „Adám az elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt… melyet adott az Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele” (Préd 1:13), mondja a Prédikátor. Dániel könyvében a „megért” ige és szemantikailag rokon szerkezetei kulcsfontosságú szerepet töltenek be (15ször fordul elő). „Azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem” (Jer 9:24). Egyszóval, ismerni Istent, a bölcsesség legmagasabb célja.
A kollektív olvasat. A bibliai jövendölések szövege Isten népe közösségének bizonyságtétele folytán jutott el hozzánk, és a címzettje szintén Isten népének közössége. Isten Szavának tanulmányozása nem zárja ki a kreatív egyéni erőfeszítést, emellett viszont a hittestvérek közösségét is bevonja a kutatásba. Amikor Isten beszél, általában a népéhez mint hitközösséghez szól: „Halld, Izrael!” (5Móz 6:4). Dániel megjövendöli, hogy az idők végén „sokan” lesznek „az értelmesek”, akik értik a prófétai szót (Dán 12:10).
Az egzisztenciális olvasás elve. Ha nem értjük a Szentírást, nem változtathatja meg az életünket. A következő történet ezt az igazságot szemlélteti. Egy európai férfi gúnyolódni kezdett az egyik afrikai szolgával, mivel az Isten Igéjét olvasta. „Miért olvasod a Bibliát? – kérdezte az európai úriember. – Hisz az nem több mesék gyűjteményénél.” Az afrikai szolga rögtön válaszolt: „Ha nem olvasnám, rég megettelek volna.” Ez a történet fontos elvet fogalmaz meg Isten Igéje, e „kétélű fegyver” (Zsid 4:12) erős befolyásáról. Isten profetikus Szava nemcsak bűnös ellenségeink és elnyomóink ellen harcol, „ellenünk” is bizonyságot tehet (Jer 28:8).
Az etikai olvasás elve. A bibliai próféciákat sajnos gyakran az emberi igazságtalanság alátámasztására használták. 1Mózes 9:25 versének téves értelmezésére alapozva egyesek a fehér faj felsőbbrendűségét hirdették a fekete bőrűekkel szemben, igazolva ezzel az apartheidés a rabszolgatartó rendszer rasszista ideológiáját. Az antiszemitizmus keresztes hadjáratokhoz és pogromokhoz vezetett, és fontos szerepet játszott abban, hogy a XX. században hatmillió zsidó vesztette életét a holokausztban, s mindez azért, mert a fajgyűlölő ideológia mögött bibliai próféciák téves értelmezése állt (Dán 9:24). A történelem folyamán 1Mózes 3:16 versére alapozva családon belül is sokszor erőszakot alkalmaztak a nők ellen. Miközben e negyedévben Isten jövendöléseit tanulmányozzuk, engedjük meg az ihletett Szentírásnak, hogy teljesen átvegye elménk és szívünk felett az ellenőrzést, és „megjobbításunkat” és „igazságban való nevelésünket” szolgálja (2Tim 3:16).
Ezek a párhuzamok rámutatnak arra, hogy a mennyei engesztelési nap/az ítélet napja Dániel 7. és 8. fejezetében megfelel és egyidejű a három angyal üzenete hirdetésének eseményével, amelyről Jelenések 14. fejezetében olvashatunk.
4. A kontextusba helyezés. Dániel próféta a babilóniai és az egyiptomi hadsereg közti, Kárkemisben bekövetkezett ütközet történelmi kontextusát (vö. Dán 1:1 versét Jer 46:2 versével) keretként használja fel az északi király és a déli király közti eszkatológiai összecsapás megjövendöléséhez (Dán 11). Irodalmi összefüggésben a tény, hogy Dániel 7. fejezete arám nyelven íródott – ami abban a korban a közvetítőnyelv szerepét töltötte be –, míg a 8. rész héber nyelven, Izrael népének nyelvén, arra enged következtetni, hogy Dániel 7. fejezetének jövendölése a földi birodalmakra összpontosít, és egyetemes relevanciával bír, ezzel szemben viszont a
8. rész Isten népére fókuszál, és lelki jelentőségű üzenetet fogalmaz meg.
5. A viszonyítási olvasat. Tudjuk, hogy a profetikus szöveg önmagát magyarázza, ezért szükséges, hogy a szöveg jelentését magában a szövegben keressük. Ez a megközelítés ugyanolyan mértékben alapszik az Ellen White által megfogalmazott, de már Luther Márton által körülírt elven is, miszerint „az Írás önmagát magyarázza, lévén az egyik szöveg a másik szöveg értelmének a kulcsa” (Evangelizálás, 581. o.). A kos és a kecskebak társítása Dániel 8. fejezetében azt sugallja, hogy ennek az igei résznek a jövendölése – a 3Mózes 16. fejezetével való számos nyelvészeti kapcsolat mellett – az engesztelési napra utal.
A személyes válaszra helyezett hangsúly
A próféciatanulmányozás minősége a szöveget vizsgáló személy hozzáállásától is függ.
A szöveg lelki olvasata. A Szentírást Isten ihlette, következésképpen az a logikus, hogy egy-egy szöveg megértéséhez a lelki tényező bevonása is szükséges, hiszen „az Isten Lelkének dolgai… lelkiképpen ítéltetnek meg” (1Kor 2:14). Gyakorlatilag tehát az ima és a hit nagyon fontos tényező az exegézis eredményessége szempontjából. Az imádság Isten vezetésének csodájával gazdagítja a személyes tanulmányozás folyamatát. Ha hisszük, hogy Isten a bibliai próféciák ihletője és beteljesítője, elménk olyan képességekkel gazdagszik, amelyeknek köszönhetően akkor is látni fogjuk a jövendölések beteljesedését, amikor a hitetlenek semmit sem látnak.
A racionális olvasás. Az ihletett szöveg megértésének feladata szorgalmat és szellemi erőfeszítést követel a részünkről. „Adám az elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt… melyet adott az Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele” (Préd 1:13), mondja a Prédikátor. Dániel könyvében a „megért” ige és szemantikailag rokon szerkezetei kulcsfontosságú szerepet töltenek be (15ször fordul elő). „Azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem” (Jer 9:24). Egyszóval, ismerni Istent, a bölcsesség legmagasabb célja.
A kollektív olvasat. A bibliai jövendölések szövege Isten népe közösségének bizonyságtétele folytán jutott el hozzánk, és a címzettje szintén Isten népének közössége. Isten Szavának tanulmányozása nem zárja ki a kreatív egyéni erőfeszítést, emellett viszont a hittestvérek közösségét is bevonja a kutatásba. Amikor Isten beszél, általában a népéhez mint hitközösséghez szól: „Halld, Izrael!” (5Móz 6:4). Dániel megjövendöli, hogy az idők végén „sokan” lesznek „az értelmesek”, akik értik a prófétai szót (Dán 12:10).
Az egzisztenciális olvasás elve. Ha nem értjük a Szentírást, nem változtathatja meg az életünket. A következő történet ezt az igazságot szemlélteti. Egy európai férfi gúnyolódni kezdett az egyik afrikai szolgával, mivel az Isten Igéjét olvasta. „Miért olvasod a Bibliát? – kérdezte az európai úriember. – Hisz az nem több mesék gyűjteményénél.” Az afrikai szolga rögtön válaszolt: „Ha nem olvasnám, rég megettelek volna.” Ez a történet fontos elvet fogalmaz meg Isten Igéje, e „kétélű fegyver” (Zsid 4:12) erős befolyásáról. Isten profetikus Szava nemcsak bűnös ellenségeink és elnyomóink ellen harcol, „ellenünk” is bizonyságot tehet (Jer 28:8).
Az etikai olvasás elve. A bibliai próféciákat sajnos gyakran az emberi igazságtalanság alátámasztására használták. 1Mózes 9:25 versének téves értelmezésére alapozva egyesek a fehér faj felsőbbrendűségét hirdették a fekete bőrűekkel szemben, igazolva ezzel az apartheidés a rabszolgatartó rendszer rasszista ideológiáját. Az antiszemitizmus keresztes hadjáratokhoz és pogromokhoz vezetett, és fontos szerepet játszott abban, hogy a XX. században hatmillió zsidó vesztette életét a holokausztban, s mindez azért, mert a fajgyűlölő ideológia mögött bibliai próféciák téves értelmezése állt (Dán 9:24). A történelem folyamán 1Mózes 3:16 versére alapozva családon belül is sokszor erőszakot alkalmaztak a nők ellen. Miközben e negyedévben Isten jövendöléseit tanulmányozzuk, engedjük meg az ihletett Szentírásnak, hogy teljesen átvegye elménk és szívünk felett az ellenőrzést, és „megjobbításunkat” és „igazságban való nevelésünket” szolgálja (2Tim 3:16).
Alkalmazás
Alkalmazd a tanulmányt a mindennapi életben az alábbi kérdések és 2Tim 3:15–17 szakaszának segítségével!
1. Összpontosíts a szövegre!
2. Melyek 2Tim 3:15–17 szakaszának kulcsszavai?
3. Beszélgessetek és elmélkedjetek a következő szavak fontosságán: „Szentírás”, „bölcsesség” („bölccsé”), „ihletett”, „tökéletes”.
4. A Szentírás tanulmányozása miért serkenti a kreatív gondolkodást? Mi a szerkezete ennek a szövegnek?
5. Mi a szöveg kontextusa?
Keress másik két bibliai passzust, amely hasonló témát érint (pl.: Zsolt 119:97–104; Jn 5:39)! Azonosítsd a szövegek közti hasonlóságokat és különbségeket! Vesd össze egymással a témákat!
Alkalmazd a tanulmányt a mindennapi életben az alábbi kérdések és 2Tim 3:15–17 szakaszának segítségével!
1. Összpontosíts a szövegre!
2. Melyek 2Tim 3:15–17 szakaszának kulcsszavai?
3. Beszélgessetek és elmélkedjetek a következő szavak fontosságán: „Szentírás”, „bölcsesség” („bölccsé”), „ihletett”, „tökéletes”.
4. A Szentírás tanulmányozása miért serkenti a kreatív gondolkodást? Mi a szerkezete ennek a szövegnek?
5. Mi a szöveg kontextusa?
Keress másik két bibliai passzust, amely hasonló témát érint (pl.: Zsolt 119:97–104; Jn 5:39)! Azonosítsd a szövegek közti hasonlóságokat és különbségeket! Vesd össze egymással a témákat!
Összpontosíts saját, személyes válaszodra!
2Tim 3:15–17 szakaszában mely szavak utalnak a Szentírás tiszteletteljes olvasásának fontosságára és szükségességére? Például, elmélkedj a következő szavakon, majd beszélgessetek ezekről a csoportban: „Szentírás” (lelki megközelítést feltételez), „ihletett” (ajándék Istentől; a Szentlélek munkája).
A szöveg mely szavai utalnak a racionális és tájékozott olvasás szükségességére? Elmélkedj a következő szavakon, szintagmákon, majd beszéljétek meg ezeket a csoportban: „tudod” (kognitív funkció, tanulással elsajátított információ); „bölcsesség” („bölccsé tehetnek”, a gondolkodás gyakorlata); „(hasznos a) tanításra” (az egyén azon képessége, hogy elfogadja a vezetést és az új tanításokat).
Mely szavak utalnak a kollektív olvasás szükségességére? Elmélkedj a következő szavakon, szókapcsolatokon, majd beszéljétek meg ezeket a csoportban: „gyermekségedtől fogva” (a szülők szerepe); „(hasznos a) megjobbításra” (a szülők és a tanítók szerepe); „jó cselekedet” (a szükségben levők érdekében véghez vitt tett).
Mely szavak utalnak a gyakorlati alkalmazás szükségességére? Elmélkedj a következő szókapcsolaton, majd beszéljétek meg ezeket a csoportban: „az igazságban való nevelésre” (javítja a személyes ítélőképességet). Mely szavak utalnak az erkölcsi éleslátás szükségességére? Gondolj az „igazságban való nevelés” szókapcsolatra. Elmélkedjetek ezen a csoportban, majd beszéljétek is meg!
2Tim 3:15–17 szakaszában mely szavak utalnak a Szentírás tiszteletteljes olvasásának fontosságára és szükségességére? Például, elmélkedj a következő szavakon, majd beszélgessetek ezekről a csoportban: „Szentírás” (lelki megközelítést feltételez), „ihletett” (ajándék Istentől; a Szentlélek munkája).
A szöveg mely szavai utalnak a racionális és tájékozott olvasás szükségességére? Elmélkedj a következő szavakon, szintagmákon, majd beszéljétek meg ezeket a csoportban: „tudod” (kognitív funkció, tanulással elsajátított információ); „bölcsesség” („bölccsé tehetnek”, a gondolkodás gyakorlata); „(hasznos a) tanításra” (az egyén azon képessége, hogy elfogadja a vezetést és az új tanításokat).
Mely szavak utalnak a kollektív olvasás szükségességére? Elmélkedj a következő szavakon, szókapcsolatokon, majd beszéljétek meg ezeket a csoportban: „gyermekségedtől fogva” (a szülők szerepe); „(hasznos a) megjobbításra” (a szülők és a tanítók szerepe); „jó cselekedet” (a szükségben levők érdekében véghez vitt tett).
Mely szavak utalnak a gyakorlati alkalmazás szükségességére? Elmélkedj a következő szókapcsolaton, majd beszéljétek meg ezeket a csoportban: „az igazságban való nevelésre” (javítja a személyes ítélőképességet). Mely szavak utalnak az erkölcsi éleslátás szükségességére? Gondolj az „igazságban való nevelés” szókapcsolatra. Elmélkedjetek ezen a csoportban, majd beszéljétek is meg!
Studiul 1, 29 March - 4 April
