---

¹ Fenyegető jövendölés Babilon ellen: Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől, úgy közeledik a síkság felől, a félelmetes földről.
² Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító! Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek.
³ Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a vajúdó nő kínjai; megzavarodom attól, amit hallok, megrémülök attól, amit látok.
⁴ Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem.
⁵ Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, folyik az eszem-iszom. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot!
⁶ Mert ezt mondta nekem az Úr: Menj, állíts őrszemet; amit lát, jelentse!
⁷ És ha harci kocsik menetét látná, elébük két-két ló befogva, szamarak menetét, tevék menetét, erősen figyeljen, nagyon figyelmesen!
⁸ Az őrszem felordított, akár egy oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel!
⁹ Jönnek már! Emberek menete, harci kocsik, elébük két-két ló befogva! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve!
¹⁰ Ó, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek Ur ától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek.
¹¹ Fenyegető jövendölés Dúmá ellen: Kiáltást hallok Széírből: Őrálló, meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel?
¹² Közeleg a reggel, de még éjjel van – felelt az őrálló. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök.
¹³ Fenyegető jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai!
¹⁴ Hozzatok vizet a szomjazónak, Témá földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek!
¹⁵ Mert fegyver elől menekültek el, kivont kard elől, kifeszített íj elől és súlyos harcból.
¹⁶ Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy esztendő múlva, amely lassan és keservesen telik, akár a napszámosoknak, vége lesz Kédár minden dicsőségének,
¹⁷ és alig marad meg néhány a kédári hősök íjaiból – Izráel Istene, az Úr ígéri ezt!