---

¹ Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki.
² Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem szegényeit. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják.
³ De mit csináltok majd az ítélet napján, amikor megjön a távolból a pusztulás? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?
⁴ Aki nem térdel a foglyok közé, a legyilkoltak között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.
⁵ Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek vesszeje!
⁶ Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt raboljon, prédát szerezzen, és eltapossa, mint az utca sarát.
⁷ De ő nem így képzeli, ő maga nem így gondolkodik, mert szíve vágya az, hogy pusztítson, és minél több nemzetet ki akar irtani.
⁸ Mert ezt mondja: Vezéreim nem mind királyok-e?
⁹ Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpád? Nem úgy járt-e Samária, mint Damaszkusz?
¹⁰ Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának,
¹¹ ahogyan elbántam Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival is.
¹² De ha véghezvitte az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemen, megbünteti majd az asszír király dölyfös szívének gyümölcsét és nagyralátó szemének dicsekvését.
¹³ Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok: megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket, hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket.
¹⁴ Elérte kezem a népek gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogy megszerzik az elhagyott tojásokat, úgy szereztem meg én az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett, csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna.
¹⁵ Dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Hát henceghet a fűrész azzal szemben, aki őt húzza? Mintha a bot akarná azt suhogtatni, aki őt fölvette, és a vessző fölvenni az embert!
¹⁶ Ezért az Úr, a Seregek Ur a sorvadást bocsát Asszíria kövérjeire, és dicsősége alatt láng lobban majd fel, tűznek lobogása.
¹⁷ Izráel Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen napon a tövist és a gazt.
¹⁸ Pompás erdejét és kertjét mindenestül megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná.
¹⁹ Oly kevés fa marad erdejében, hogy egy gyermek is össze tudja írni.
²⁰ Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka és Jákób házának megmenekült része, hanem az Úr ra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen.
²¹ A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez.
²² Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád.
²³ Mert elhatározta az Úr, a Seregek Ur a, hogy elpusztítja az egész országot.
²⁴ Ezért így szólt az Úr, a Seregek Ur a: Ne félj, népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette.
²⁵ Mert rövid idő múlva véget ér haragom, és dühös indulatom majd őket pusztítja.
²⁶ Ostorral csapkodja a Seregek Ur a, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál; vesszejével rácsap a tengerre, mint ahogy Egyiptomban tette.
²⁷ Azon a napon lekerül terhe válladról, igája leszakad nyakadról. Elvonul Samária mellett,
²⁸ Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését.
²⁹ Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Remegés tör Rámára, Saul Gibeája menekül.
³⁰ Sikolts hangosan, Gallím leánya, figyelj rá, Lajis, felelj rá, Anátót!
³¹ Madméná elmenekült, Gébím lakói elrejtőztek.
³² Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját.
³³ De az Úr, a Seregek Ur a kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők.
³⁴ Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai!