Ézsaiás könyve 14
14
Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja magának. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.
2
Fölkarolják és hazaviszik őket a népek, Izráel pedig tulajdonává teszi azokat az Úr földjén mint szolgákat és szolgálóleányokat. Fogságba vivőiket foglyul ejtik, és uralkodnak volt sanyargatóikon.
3
Amikor majd nyugalomra fordítja az Úr fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény munkát, amit végeztettek veled,
4
ezt a gúnydalt fogod énekelni a babiloni királyról: Jaj, hogy vége lett a sanyargatónak, vége lett az erőszaknak!
5
Összetörte az Úr a gonoszság vesszejét, a zsarnokság botját,
6
amely népeket vert dühében szüntelen veréssel, és nemzeteket tiport haragjában, kegyetlenül üldözve őket.
7
Megnyugodott, békés az egész föld, ujjongásba törtek ki az emberek.
8
Még a ciprusok is így örülnek, meg a Libánon cédrusai: Mióta elterültél, nem jön favágó ellenünk!
9
Megrendült odalent a holtak hazája, amikor meglátta jöttödet. Felkölti miattad az árnyakat, a föld összes hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait.
10
Rákezdik mindnyájan, és ezt mondják neked: Te is erőtlen lettél, mint mi, hozzánk hasonlóvá lettél!
11
Sírba omlott gőgöd, lantjaid zengése! Férgek a derékaljad, pondrók a takaród!
12
Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője!
13
Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon.
14
Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!
15
De a sírba kell leszállnod, a gödör legmélyére.
16
Akik csak meglátnak, rád csodálkoznak, elámulnak rajtad: Ettől az embertől reszketett a föld, ettől remegtek az országok?
17
Ez az, aki pusztává tette a világot, lerombolta a városokat, és nem engedte haza a foglyokat?
18
A népek királyai mind tisztességben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában.
19
Téged azonban temetetlenül dobnak el, mint valami hitvány gyomot; elborítanak a legyilkoltak, akiket karddal öltek meg, mint egy eltaposott hullát. Nekik kőhalom alatt lesz a sírjuk,
20
de téged nem temetnek el velük, mert pusztítottad országodat, saját nemzetedet gyilkoltad. Nem emlegetik soha többé a gonosztevők ivadékát!
21
Állítsatok vágóhidat fiainak őseik bűne miatt, hogy talpra állva el ne foglalják a földet, és be ne töltsék városokkal a világot!
22
Rájuk támadok – így szól a Seregek Ur a –, és kiirtom Babilon nevét és maradékát, még az írmagját is – így szól az Úr.
23
Bölömbikák tanyájává teszem, vadvizes mocsárrá, és elsöpröm pusztító seprűvel – így szól a Seregek Ur a.
24
Megesküdött a Seregek Ur a: Úgy lesz, ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam.
25
Országomban töröm össze Asszíriát, hegyeimen taposom el. Lekerül róluk igája, lekerül vállukról a teher.
26
Ezt terveztem el az egész földdel szemben, így nyújtom ki kezemet minden nép ellen.
27
Ha így határoz a Seregek Ur a, ki hiúsíthatja meg? Ha kinyújtja kezét, ki fordíthatja vissza?
28
Áház király halála esztendejében hangzott el ez a fenyegető jövendölés:
29
Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.
30
A legszegényebbek jól élnek, és a szegények bizton heverésznek, a te gyökeredet azonban éhhalállal sújtom, maradékodat meggyilkolom.
31
Jajgass, kapu, kiálts, város, rettegjetek, ti filiszteusok! Mert füst gomolyog északról, senki se hagyja el a kijelölt helyét!
32
Mit szólnak majd ehhez a népek követei? Azt, hogy az Úr vetett a Sionnak alapot, és oda menekülnek népe szegényei!