---

¹ Ezt mondta nekem az Úr: Fogj egy nagy írótáblát, és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!
² Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarját, Jeberekjá fiát.
³ Miután a prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem az Úr: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára!
⁴ Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani, hogy „apám” és „anyám”, elviszik Damaszkusz gazdagságát és a Samáriában összeszedett zsákmányt Asszíria királyának.
⁵ Még ezt is mondta nekem az Úr:
⁶ Mivel megvetette ez a nép a Silóah csendesen folydogáló vizét, és Recínnek meg Remaljá fiának örül,
⁷ azért rájuk zúdítja az Úr az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét, Asszíria királyát teljes hatalmával. Mindenütt kilép medréből, és elárasztja mindenütt a partjait.
⁸ Betör Júdába, végigzúdul rajta, és nyakig ér. De ha kiterjesztett szárnyaival széltében ellepi az országot, „velünk lesz az Isten”!
⁹ Tomboljatok csak, népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek mind, ti messzi országok! Fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni, fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni!
¹⁰ Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert „velünk az Isten”!
¹¹ Így szólt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek az útján:
¹² Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, amit ez a nép összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek!
¹³ A Seregek Ur át tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek,
¹⁴ akkor ő lesz a szentélyetek. De Izráel két háza számára olyan kő lesz, amelybe beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak, Jeruzsálem lakóinak pedig kelepce és csapda.
¹⁵ Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, megfogja őket a csapda.
¹⁶ Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára.
¹⁷ És várom az Ur at, aki Jákób háza elől eltakarta arcát, és benne reménykedem.
¹⁸ Én pedig és e gyermekek, akiket az Úr adott nekem, intő jelek vagyunk Izráelben a Seregek Ur ának akaratából, aki a Sion hegyén lakik.
¹⁹ Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?
²⁰ A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.
²¹ Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és Istenét. Fölfelé néz,
²² majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva.
²³ De nem marad ott sötétség, ahol elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de végül megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét.