Miért a sok BÁRÁNY?

Amikor az emberek először olvassák az Ószövetséget, gyakran gondolkodnak a következő kérdésen: „Miért öltek meg olyan sok állatot a szentélyben végzett szolgálat során?” Mózes 3. könyve bikák, vörös üszők, kosok, kecskék, gidák, bárányok és galambok feláldozásáról beszél. Isten nem azt akarta, hogy népe kegyetlen legyen az állatokkal. Azt mondta:

Péld 12:9 „Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.” Ezeket az áldozatokat olyasvalaki rendelte el, aki szereti az állatokat. Jézus azt mondta:

Mt 10:29 „Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!”

Az ószövetségi időkben a szegény emberek néha bárányokat tartottak háziállatként. Ezt Nátán példázatából tudjuk. 

2Sám 12:3 „A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.”

Amikor szem elől tévesztjük
Jézus áldozatát, elveszítjük
a keresztény életvitelhez
szükséges erőt.

Dávid annyira beleélte magát ebbe a történetbe, hogy halálos ítéletet mondot afelett, aki ellopta a bárányt. Emlékezzünk, hogy fiatal korában az életét kockáztatta azért, hogy megmentse a kis állatokat!
Ha Isten még a verebek életével is törődik, miért utasította arra az izraelitákat, hogy olyan sok ártatlan állattal végezzenek? Miért nem volt hajlandó elfogadni Káin vérmentes áldozatát? (Lásd 1Móz 4:3, 5)
A válasz az, hogy Isten megpróbált módot találni a hozzánk hasonlóan keményszívű emberek megmentésére. Ő sohasem talált örömöt az áldozati állatok halálában. Azt mondta az izraelitáknak:
Ésa 1:11 „A tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm.”
A pogányok azért mutattak be áldozatokat, hogy kegyetlen isteneik kedvében járjanak és kiengeszteljék őket. A héber áldozatok teljesen más jellegűek voltak. Azért mutatták be őket, hogy szemléltessék a bűntől való szabadulás árát. Az embert gyakran kell emlékeztetni arra, hogy a bűn pusztító, megsebzi Jézust, és a megtisztuláshoz szükségünk van a vérére. Ezt az evangéliumi üzenetet újra és újra el kell mondani.
2Pt 1:12 „Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, noha tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.”
A hébereket is emlékeztetni kellett arra, hogy bűneik halálosak. Fel kellett ismerniük, hogy minden egyes bűn fájdalmat okoz a Messiásnak. Nekünk is szükségünk van erre az emlékeztetőre.
„Jól tennénk, ha mindennap elmélkednénk Krisztus életéről. Vegyük át pontról pontra, képzeljünk el minden jelenetet, különösen a végsőket! Ha így időzünk értünk hozott nagy áldozatánál, Benne való bizalmunk megszilárdul, szeretetünk elmélyül, Lelke mélyebben áthat bennünket. Ha üdvözülni akarunk, meg kell tanulnunk a bűnbánat és az alázat leckéjét a kereszt lábánál.” – Jézus élete, 83. old.

A szentélyt az áldozatok köré építették. A papok, az ünnepek, a különféle érdekes szertartások és istentiszteletek mindegyike a bronzból készült áldozati oltárhoz kapcsolódott.
A bűn tette szükségessé az áldozatokat. Hogy könnyebben felismerje, a bűnösnek meg kellett vallania bűneit az állat fejére tett kézzel, majd el kellett vágnia a torkát.
Az ártatlan állat szenvedését látva világosabban megértette bűnei árát. A bűn szenvedést eredményez, és a bárány panasz nélkül aláveti magát a szenvedésnek.
A csendesen szenvedő bárány Jézust jelképezte.
Ésa 53:7 „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!”
Bár Jézus panasz nélkül magára vállalja bűneinket, azok nagy fájdalmat okoznak Neki.
„Kevesen gondolkodnak el azon, milyen szenvedést okozott Teremtőnek. Az egész menny szenvedett Krisztus haláltusáját látva, de ez a szenvedés nem akkor kezdődött és nem is akkor ért véget. A kereszt azt a fájdalmat igyekszik közvetíteni eltompult érzékeink felé, amit a bűn már első megjelenésétől kezdve okozott Isten szívének! Iszonyú fájdalmat jelent neki minden eset, amikor letérünk az igaz útról, durván bánunk másokkal és nem élünk az általa felállított elvek szerint.” – Nevelés, 263. old.
Azzal, hogy odaadták az életüket, a bárányok sok embernek segítettek meglátni Jézust. A Jelenések könyvében huszonhatszor nevezik „Báránynak”. Azért ábrázolja így a Biblia, hogy jobban megértsük a szenvedéseit.
Jel 5:6 „És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, ami az Istennek hét Lelke, amely elküldetett az egész földre.”
Az emberi elme úgy működik, hogy az, amit látunk és amire gondolunk, megváltoztat minket. Más szóval, szemlélés által átalakulunk.
2Kor 3:18 „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.”

Ezt a szolgálatot maga Krisztus rendelte el. Minden részlete Őt jelképezte, és tele volt élettel, lelki szépséggel. De az izraeliták éppen a lelki tartalmát hagyták elveszni ezeknek a ceremóniáknak, és csak a holt formákhoz ragaszkodtak – Jézus élete, 29. old.

Ezért van az, hogy minél hosszabb ideig házasok az emberek, annál hasonlóbban gondolkodnak és cselekednek. Ezért hasonlítanak a gyermekek is a szüleikre.
Ez a legerőteljesebb módja annak, hogy Jézushoz hasonlóvá válj – minél többet gondolsz Jézusra, annál inkább olyan leszel, mint Ő.
Jn 12:32 „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.”
Ezért kapta azt az utasítást Mózest, hogy helyezzen bronzkígyót egy rúdra, hogy minden haldokló láthassa. (Lásd 4Móz 21:7-9; Jn 3:18) Azért jegyezték le ezt a történetet, hogy megtanítsa: ha odafigyelünk arra, hogyan vitte Jézus a keresztre a bűneinket, mi is meggyógyulunk. Amikor Jézust felemelik és magára vonja a figyelmünket, közelebb akarunk kerülni Hozzá.
Ez az oka annak, hogy olyan sok állat elpusztult. Így emelték fel Jézust, hogy mindenki naponta lássa Őt, mint aki elveszi a bűnöket. Így minden embert magához vonzott.

Pál szolgálatának középpontjában a kereszt állt. Azt mondta a korinthusbelieknek: „Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.” (1Kor 2:2)
Amikor Pál megalapította a galáciai gyülekezetet, olyan világosan mutatta be a keresztet, hogy a hallgatók képzeletük segítségével valóban láthatták, amint Jézus meghal a bűneikért.
Gal 3:1 „Kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg.”
De a galáciabeliek elveszítették ezt a Jézusról alkotott képet. Mivel nem sikerült megőrizniük a keresztet lelki szemeik előtt, kezdték elveszíteni befolyását. Ezzel a veszteséggel együtt elszállt tőlük az engedelmességhez szükséges erő is. Pál így kiáltott fel:
Gal 3:1 „Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg?”
Amikor szem elől tévesztjük Jézus áldozatát, elveszítjük a keresztény életvezetéshez szükséges erőt. Egy ideig talán megszelídülünk és megalázkodunk, de hamar visszatérünk régi életmódunkhoz! A gyülekezetbe járás puszta szokássá válik, és a kereszténységünk többé sem nem élő, sem nem valódi.
2Pt 2:22 „De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.”
Ha nem ismerjük fel, hogy Jézus a mi bűneink miatt szenvedett, felületesekké válunk a bűnbocsánatért elmondott imáinkban, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a bűn egy hétköznapi dolog, mivel könnyen megbocsáthatónak tűnik. A zsidókhoz hasonlóan a mi szívünk is megkeményedett és érzéketlenné vált az Úrért végzett szolgálatban ahelyett, hogy egyre jobban meglágyult volna.
Talán tapasztaltad már, milyen gyorsan el tudja felejteni az ember, hogy elkötelezte magát Krisztus mellett, és hajlamos újra elkövetni ugyanazokat a bűnöket. Talán úgy érezted, az elhatározásaid olyan gyengék, hogy az állapotod bizonyára reménytelen!
Ha magunkba nézünk, el fogunk csüggedni. Gyengék vagyunk. Gyakran kudarcot vallottunk. Ha magunkra vagy a múltunkra tekintünk, nem látunk lehetőséget a szabadulásra. Válaszoljunk Jézus hívására:
Ésa 45:22 „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok.”

Megvan az oka annak, hogy az izraeliták minden reggel és este a feláldozott bárányra tekintettek. A bűn szörnyű ereje miatt kellett olyan sok állatot megölni. Nekünk is minden reggel és este a feláldozott Bárányhoz kell mennünk bocsánatért, bátorságért, erőért és győzelemért.
„Ha tudatában vagyunk szükségleteinknek, akkor ne a panaszkodásra fordítsuk minden erőnket. Miközben rájövünk, hogy Krisztus nélkül milyen tehetetlen állapotban vagyunk, ne engedjük át magunkat az elkedvetlenedésnek, a csüggedésnek, hanem támaszkodjunk a megfeszített és feltámadott Üdvözítőnk érdemeire. Nézz reá és élsz! Szavát adta, hogy ő mindazokat megmenti, akik hozzá mennek. Bár milliók vetik el felajánlott irgalmát, akiknek gyógyulásra lenne szükségük, de azok közül, akik bizodalmukat az ő érdemeibe vetik, egyetlen egyet sem hagy elveszni.” – Pátriárkák és próféták, 432. old.

I. RÉSZ
1. Örömét lelte az Úr az állatok halálában az ószövetségi áldozatok idején?

Mi volt a szándéka?

1Sám 15:22

Zsolt 51:16, 17

Ésa 1:11-17

Hós 6:6

Ám 5:21-24

Mik 6:6-8

2. Miért parancsolta meg Isten az embereknek az áldozatok bemutatását?

3. Olvasd újra a Jézus élete című könyv 83. oldalán található idézetet!
Melyik a Jézusról való elmélkedés 5 előnye? (Ne felejtsd el az utolsó kettőt az utolsó mondatból!)

II. RÉSZ
4. Mi módon lehet Jézus ma is olyan, mint a mészárszékre vitt néma bárány?

5. Hogyan változhatunk meg és válhatunk Jézushoz hasonlókká?

III. RÉSZ
6. Miért veszélyes számunkra, ha panaszkodunk gyengeségünk és bűnös voltunk miatt?

Miért csábít mégis erre minket Sátán?

Megbocsátás leendő gyilkosok számára

Az egyik falu vezetője, egy hindu férfi keresztény szeretett volna lenni. De meghalt, még mielőtt bárki is ellátogatott volna a faluba, aki beszélhetett volna neki Jézusról. Később, amikor Himadri*, a Gospel Outreach munkatársa eljutott oda, helyet keresett az evangelizációs összejövetelek számára, és a falu vezetőjét nyitottnak látta a dologra. Hirtelen sok falubeli megbetegedett. Két fiatal öngyilkos lett. Érdeklődtek a helyi hindu papnál, mi lehet a történtek oka, és ő azt mondta, hogy az ördög tehet a szerencsétlenségről. Himadri egy, a közelben lakó lelkipásztor segítségével tartott néhány előadást az egészséges életmódról, a higiéniáról, az ételkészítésről és az alkohol káros hatásairól. Az emberek figyelmesen hallgatták, és nemcsak az egészségről tanultak, hanem eljutott hozzájuk a Jézusról szóló örömhír is. Ennek eredményeként 12 személy keresztelkedett meg. Egy másik faluban Himadri és a lelkész nagy bajba került. Egyik este, 20 ember keresztségét követően, a falu néhány hindu lakója úgy döntött, hogy csapdát állítanak a két keresztény tanítónak. Íjaikkal és nyilaikkal elbújtak néhány közeli fa mögé, és azt tervezték, hogy megölik őket. Egyikük azonban kellemetlennek találta ezt a tervet, és kiszivárogtatta a titkot az új hívőknek, akik értesítették a közelben állomásozó katonai tábort. Ahogy a katonák közeledtek a helyhez, elhaladtak egy erdős terület mellett. Az ott elrejtőzött gyilkosok rájuk kiáltottak: „Álljatok meg!” De amikor bekapcsolták a zseblámpájukat, látták, hogy katonák állnak az út közepén. A katonák megkötözték és elvitték őket a táborba, ahol csúnyán bántak velük. Megkérték Himadrit, hogy indítson eljárást ellenük. De ő azt mondta, hogy megbocsát nekik. Az említett eset óta nem volt több probléma, és folytatják a munkát. Egy másik alkalommal Himadri és a lelkész ellátogatott egy olyan faluba, ahol az egyik lakót érdekelte a kereszténység. A hindu pap felesége ugyanabból a faluból származott, amelyben a lelkész is élt. A lelkész tisztelettel szólt hozzá, akár egy nővérhez, a nő pedig úgy bánt vele, mintha az öccse lett volna. Megbarátkoztak, és ennek eredményeként a lelkész és Himadri előadássorozatot tarthatott abban a faluban is. A hindu pap és felesége is részt vett az összejöveteleken, majd meg is keresztelkedtek. A férfi úgy döntött, hogy eladja a malacát és abbahagyja az ivást. Ezután földet adományozott egy gyülekezet építésére. Amikor felhagyott a papi hivatással, az összes barátja csatlakozott a búcsú alkalmából szervezett ünnephez. De jobbnak látta, ha többé nem néz vissza a múltba, hanem tovább halad Jézus Krisztussal, az új életével és a keresztény barátaival. Himadri maga is hindu volt korábban, ezért sikeresen együtt tudott működni más hindukkal, akikkel megosztotta a Jézusról szóló jó hírt, amely az egyetlen választ jelenti a bűn problémájára.

*Álnév

Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach-ről vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének terjesztésében a 10/40 földrajzi ablak északi szélességén, látogass el a goaim.1.org oldalra, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot.    

Elpazaroltál egy dollárt, ami talán megmenthetett volna egy lelket?

„Minden dollár, amivel rendelkezünk, az Úré. Ahelyett, hogy szükségtelen dolgokra költenénk, inkább a misszionáriusi munkába kellene fektetnünk (…). Minden fillért gondosan meg kell őrizni. Egy cent apróságnak tűnhet, de száz cent egy dollárt ér, és ha megfelelő helyre szánjuk, eszköz lehet egy lélek haláltól való megmentésében.” – Counsels on Stewardship, 290. old.

Csodálatos Főpapunk

Az ember a bűn miatt elszakadt Istentől. Az emberi lélek megbénult Sátán, a bűn szerzőjének mesterkedései hatására. Önmagában képtelen felismerni a bűn súlyát, és képtelen elérni a tökéletesség magas szintjét. Még ha rendelkezésére állna is az isteni természet, nem lenne benne semmi olyasmi, amire az emberi természet vágyna. Az ember Sátán elbűvölő erejének befolyása alatt áll, aki minden zseniális trükköt bevet azért, hogy útját állja valamennyi jó késztetésnek. Minden képességet és tulajdonságot, amit Istentől kaptunk, fegyverként használ fel a szent Jótevő ellen. Így bár Isten szereti az embert, nem tudja biztonságosan átadni neki az ajándékokat és áldásokat, amelyekben részesíteni szeretné. Az Úr célja az, hogy az ember egyenesen és nemesen álljon meg előtte, és nem fogja legyőzni Sátán. Elküldte a Fiát erre a világra, hogy viselje el az ember vétkének büntetését és mutassa be az emberiségnek, hogyan élhet bűntelen életet. Nincs más mód az ember megmenekülésére. „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” – mondja Krisztus. Egyedül Ő változtathatja meg az emberi szívet, alakíthatja át ízlését és irányíthatja érzéseit a menny felé. Egyedül Krisztus adhat életet a hibákban és bűnökben meghalt léleknek. A mennyben Sátán Isten Fia mellett lehetett. De engedett az önfelmagasztalás vágyának, és kiűzték onnan. Azért jött erre a földre, hogy az emberen gyakorolja lealacsonyító erejét. Ez az erő egyre inkább növekedett az idők során, de gonoszságát nem ismerték fel, és Isten nem ítélhette el önkényesen. Sátán munkája halálos veszélyt jelentett az univerzumra nézve, de a világ és a mennyei kormányzat biztonsága érdekében meg kellett engedni, hogy elveit azok valódi fényében felfedje. Krisztus azért jött el erre a világra, hogy megmentse az embereket a haláltól, Sátán pedig a jászoltól a keresztig elszántan küzdött ellene. Az ellenség a Megváltó elleni gyűlölettel töltötte be a zsidók elméjét. Nem volt nyugta mindaddig, amíg Krisztust keresztre nem feszítették. Ellenséges lelkülete a kereszt eseményeiben lepleződött le. Krisztus testét és szívét egyaránt összetörte a Kálvárián. Sátán ekkor teljesen elveszítette a világegyetem valamennyi lényének rokonszenvét. Krisztus halála örökre elhallgattatta azt a vádat, hogy Istennél lehetetlen az önmegtagadás. Látható volt, hogy Isten az emberiség iránti szeretete miatt tagadta meg önmagát. Krisztus többet szenvedett értünk, mint amennyit mi valaha is el tudtunk volna viselni. A végsőkig bűntelen maradt, és úgy halt meg értünk. Az igazságszolgáltatás nemcsak a bűn megbocsátását követelte, hanem a halálbüntetést is végre kellett hajtani. A Megváltó teljesítette ezt a követelményt. Összetört teste és kifolyt vére eleget tett a törvény támasztotta követelményeknek. Így hidalta át a bűn által teremtett szakadékot föld és ég között. Testben szenvedett azért, hogy az igazság palástját a védtelen bűnösre teríthesse. Nem könnyű ellenállni Sátán kísértéseinek. Szükségünk van arra, hogy szilárdan kapaszkodjunk Istenbe. Krisztus találkozott az összes kísértéssel, amelyet az ellenség az ember útjába helyezhet. Ő az Út, az Igazság és az Élet. Az Ő erejével az ember meg tudja tartani Isten törvényét. Krisztust keresztre feszítették, de csodálatos erővel és dicsőségben támadt fel a sírból. Kezében tartotta a világot, mely felett saját állítása szerint Sátán uralkodott, és visszahelyezte az emberi fajt Isten kegyeibe. Megváltási művének dicsőséges befejezésekor diadalénekek visszhangoztak az el nem bukott világokban. Angyalok, kerubok és szeráfok egyaránt csatlakoztak a győzelmet éneklő kórushoz. Krisztus bárkit meg tud menteni, aki általa fordul Istenhez. Azért él, hogy közbenjárjon értünk. Őszinte kérésére a kereszt teljes engesztelést kínál a bűnösnek.

A következő szavakkal fejezi ki szeretetteljes meghívását: „És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”
A Kálvária keresztjénél olyan szeretetet látunk, amelynek nincs párja. Mihelyt hit által megérted az ott hozott áldozat értelmét, bűnösnek találod magad, akit elítél a megszegett törvény. Ez a megtérés. Ha alázatos a szíved, bocsánatot találsz, mert Jézus az Atya előtt áll, és folyamatosan áldozatot mutat be a világ bűneiért. Ő az igazi szentély Főpapja, amelyet nem ember, hanem az Úr állított fel. A zsidók szentélyében bemutatott napi áldozatok már semmiféle erénnyel nem rendelkeznek. A napi és évi engesztelő áldozatra sincs többé szükség. De a bűn folyamatos elkövetése miatt elengedhetetlen a mennyei Közbenjáró engesztelő áldozata. Jézus, nagy főpapunk szolgál értünk Isten színe előtt, és felajánlja kiontott vérét az érdekünkben.
Míg Krisztus közbenjár értünk, a Lélek a szívünkben munkálkodik: imára, bűnbánatra, dicséretre és hálaadásra indít. Az emberi ajkakról áradó hála annak köszönhető, hogy a Szentlélek megpendíti az emberi lélek húrjait, és ezáltal szent zene szólal meg.
Isten népének imája, dicsérete és bűnvallomása áldozatként száll a mennyei szentély felé. De nem makulátlan tisztaságban emelkedik fel. Emberi mivoltunk romlott csatornáin áthaladva annyira beszennyeződnek, hogy amennyiben a Főpap igazsága által meg nem tisztulnak, Isten nem fogadja el őket. Krisztus a tömjénezőbe gyűjti népe imáját, dicséretét és áldozatait, majd melléjük helyezi szeplőtlen igazságának érdemeit. Ezután engesztelő áldozatának tömjénével illatosítja az imáinkat, melyek elfogadhatókká válva emelkednek Isten elé, és irgalmas válaszokat kapunk.
– The Youth’s Instructor, 1903. április 16.

Nem könnyű ellenállni Sátán kísértéseinek. Szükségünk van arra, hogy szilárdan kapaszkodjunk Istenbe.

 

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK

1. Melyik az a két dolog, amelyeket önmagunkban képtelenek vagyunk megtenni?

2. Miért kockázatos Isten számára odaadni az embereknek a nekik szánt ajándékokat és áldásokat?

Mi a célja Istennek az emberrel?

3. Melyik az a négy dolog, amelyeket csak Jézus által lehet megtenni?

4. Miért nem ítélhette el Isten önkényesen Sátánt (például úgy, hogy rögtön megölte volna, mihelyt vétkezett)?

5. Nem könnyű ellenállni a kísértésnek. De lehetséges?

Hogyan?

Mit tehet az ember Jézus erejével?

6. Hogyan válnak az imáink elfogadhatókká Isten előtt?

Nem véletlen: a holló

A sértő „tyúkeszű” kifejezés sohasem illene a közönséges hollóra – arra a madárra, amely fénylőn fekete, bátor, farka v-alakban végződik, felnőtt madárként kb. 60 cm hosszú, szárnyfesztávolsága pedig csaknem 1,2 méter. A madarak között a holló agyának van a legnagyobb az átmérője. Egyszerűen okos.

Ez a madár is tagja az Úr „szemétgyűjtő” klubjának, és biztosan nem véletlen, hogy az agyát használja ahhoz, hogy táplálékhoz jusson. Csőre nagy és robusztus, de nem alkalmas a tetemek bőrének feltépésére, melyeket néha elfogyaszt. Nem véletlen tehát, hogy a hollók éles látást kaptak, és annak képességét is, hogy utánozzák más lények hangját. Például, amikor egy holló meglát egy fagyott tetemet, és nem tud hozzáférni a húsához, az értelmét használja a megoldás megtalálására. Egy lehetséges étkezés láttán a holló akár más lényeket is hajlandó meghívni a lakomára (például éles fogú prérifarkasokat). Arra is képes, hogy egy egész farkasfalkát vezessen valamely tetemhez. Mihelyt a többi állat feltépi a bőrt, a holló lecsap, és elveszi, amit akar. Meglepő módon ismeri az ok-okozati összefüggéseket, majd azoknak megfelelően cselekszik. A holló felszáll, lebeg, megfordul a levegőben – látszólag puszta szórakozásból. A Teremtő minden bizonnyal örömmel figyeli ezeket a pazar repülő gépezeteket, melyek a légáramlatokban játszanak. A közönséges holló Észak-Amerika, Európa és Ázsia nagy területein is megtalálható, mivel találékonyan alkalmazkodott valamennyi időjárási körülményhez. Gyorsan tanulnak. A fiatal egyedek kíváncsiak minden új és fényes dologra, míg a felnőtt hollók nagyon óvakodnak minden újtól. A bölcs madár nem véletlenül használja az elméjét a lehetséges veszélyek mérlegelésére. Még az is előfordulhat, hogy sokáig tanulmányoz egy tetemet, mielőtt nekifogna a lakmározásnak. A holló az egyetlen madár, amellyel kapcsolatban Krisztus kijelentette, hogy példaként tekintsünk rá – annak szemléltetéseként, ahogyan Isten gondoskodik a teremtményeiről. Azt mondta: „Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?” (Lk 12:24) Ezek a madarak is az Úrtól kaptak bölcsességet. Mi, emberekként azonban sokkal több intelligenciában részesültünk. Bár Isten elvárja tőlünk, hogy használjuk az értelmünket, mégis emlékeznünk kell arra, hogy Ő gondoskodik rólunk. Ne felejtsük el a szavait: „mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?” 

A szerző, Juanita Kretschmar engedélyével.