Aranyszöveg: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.” Zsoltárok 100:3
A Biblia feljegyzi annak az embernek az imáját, akit még gyermekkorában hívott el az Úr prófétai szolgálatra. „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!” (Jer 10:23) Talán meglepő, de a legtöbb ember nem azt a munkát végzi, amelyre az egyetemi tanulmányai során készült. Sok fiatal tanácstalanul áll a pályaválasztás előtt. Vajon a legszórakoztatóbb munkát válasszák? Vagy azt, amelyik a legjövedelmezőbb? A legkönnyebbet? Vagy csak egyszerűen vegyék át a családi üzletet? Az ifjú József álmot látott a jövőjével kapcsolatban. Isten még gyermekkorában szólt Sámuelhez, Dávidot szintén még fiatalkorában felkenték királlyá. De hogyan vezeti Isten ma a fiatalokat? A pályaválasztás első alapelve 1Móz 1:1 versében található. 1Móz 1:1 „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” „Ugyan miféle elv lehet ebben a bibliaversben a pályaválasztással kapcsolatban?” – kérdezhetnéd. Nézzünk egy példát! Bárki is találta fel a kalapácsot, egy bizonyos cél érdekében tette. Használható papírnehezékként, fegyverként vagy hegymászáshoz. De arra készült, hogy szögeket verjünk be és húzzunk ki vele. A feltalálója tudja megmondani, mire készült egy bizonyos eszköz.
Bármi is lenne a foglalkozásunk, misszionáriusoknak is kell lennünk, mert fő célunk a lelkek megnyerése Krisztus számára. – The Review and Herald, 1893. február 21.
Bennünket Isten teremtett. Mivel nem mi teremtettük magunkat, Ő ismeri létezésünk célját.
Jer 1:5 „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek.”
Zsolt 139:16 „Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.”
Teremtés nélkül nincs célja az életünknek. Ez egy nagyon fontos gondolat.
Ennek tudata segít megértenünk, hogy a Teremtő meghatározott céllal teremtett minket. De hogyan találhatjuk meg ezt a célt?
A következő bölcs és hasznos tanácsokat kaptuk:
„Nagyon figyelmesen kell követnünk Istennek az életünkre vonatkozó tervét. Végezzük a lehető legpontosabban az éppen ránk váró feladatot, bízzuk rá útjainkat az Úrra és vegyük észre gondviselésének jeleit! Ezek azok az alapelvek, amelyek biztosan vezetnek a pályaválasztással kapcsolatos döntésben.” – Nevelés, 267. old.
Felfigyeltél arra a három szabályra, melyek követése biztosítja, hogy végül a helyes karriert válaszd?
1. szabály: Végezd a lehető legjobban a feladataidat!
Préd 9:12 „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed.”
2. szabály: Helyezd terveidet Isten kezébe, hogy akarata szerint valósítsa meg őket!
Zsolt 37:5 „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.”
3. szabály: Figyelj a gondviselésre, például a váratlan lehetőségekre vagy a zárt ajtókra!
Péld 3:6 „Minden te utaidban megismerd őt; akkor ő igazgatja a te utaidat.”
Érdemes ismerni és betartani ezeket a szabályokat.
Isten mindannyiunkat képességek és érdeklődési körök különleges kombinációjával áld meg.
A régi időkben, sőt napjaink bizonyos kultúráiban sem volt nehéz kitalálni, mihez kezdjen egy gyermek az életével. Ha az apa halász volt, a fiából is halászt nevelt. Ha az apa asztalos volt, a fiából is asztalos lett.
Talán abban reménykednek a szüleid, hogy átveszed a családi vállalkozást? Vagy folytatod azt a családi hagyományt, amelyben a férfiakból lelkészek, a nőkből pedig tanárok lesznek? Amikor a szüleid ajánlanak neked egy bizonyos állást, nehezen tudod eldönteni, megelégedj-e az ő választásukkal, vagy figyelmen kívül hagyd azokat, és inkább te válassz.
A Biblia érdekes útmutatást ad ezzel kapcsolatban. Fontold meg a következő gondolatokat:
Jézusnak gyógyítónak, prédikátornak és prófétának kellett lennie. De követte József, földi „atyja” foglalkozását, gondoskodva ezáltal édesanyja és családja szükségleteiről, amíg el nem jött az ideje annak, hogy elkezdje nyilvános szolgálatát.
Keresztelő János papi családból származott. De csak Isten tudta, hogy nem fog sokáig élni, és egy egészen különleges küldetése volt a számára, amely egy teljesen más képzést igényelt, mint amiben a papok részesültek. Képzése magába foglalta a pusztában töltött időt is, amikor növekedett lelkileg mindaddig, amíg el nem hívták egy különleges nyilvános szolgálat elkezdésére. (Lásd Lukács 1:80)
Isten apostoloknak és a keresztény egyház vezetőinek szánta a tanítványokat, Jakabot és Jánost, de halászokként dolgoztak, amíg Jézus el nem hívta őket teljes munkaidős szolgálatra.
Ezek a példák azt mutatják, hogy amennyiben hűségesek vagyunk a munkáinkban és feladatainkban, ez felkészít minket arra a különleges helyre, ahová Isten szán minket.
Lk 16:12 „És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, ami a tiétek?”
Péld 22:29 „Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.”
Talán Isten azt tervezi, hogy kövessük a szüleink által gyakorolt foglalkozást. Talán azt, hogy fogadjuk meg a munkával kapcsolatos tanácsaikat, hogy aztán néhány év múlva másik irányba tereljen minket. Isten tudja, meddig fogunk élni, mennyi időt kell a képzéssel töltenünk, és hol kell ennek megtörténnie. Senki más nem ismeri ezeket.
„Isten nem várja el, hogy minden munkára készen álljunk. A vérmérsékletünk különböző. Senki se feledje, hogy többféle megbízatás létezik. Senkinek sem feladata, hogy olyan munkát írjon elő másoknak, ami ellenkezik a másik kötelességérzetével. Helyes, ha tanácsot adunk, s elgondolásokat javaslunk, mégis mindenki joga, hogy Istennél keresse a tanácsot. Mindenki azé, akit szolgál.” – Bizonyságtételek, 6. köt., 334. old.
Léteznek olyan foglalkozások, amelyekhez művészi készségekre van szükség. Más munkákhoz szervezett és a részletekre odafigyelő személyre van szükség. Egyes foglalkozások gyors reflexet igényelnek. Isten mindannyiunkat képességek és érdeklődési körök különleges kombinációjával áld meg, és lehetőséget biztosít ezeknek a kibontakozására és felhasználására.
„Isten alkalmakat ad; a siker azon múlik, hogyan használjuk ki azokat.” – Pátriárkák és próféták, 223. old.
Manapság több karrierlehetőséget is mérlegelniük kell a fiataloknak. Nehéz tudni a módját annak, hogyan szűkítsük le a keresést az ember személyiségének, készségeinek és érdeklődési körének legmegfelelőbb állásokra. A következő idézet segítségünkre lehet:
„A természetes képességek iránymutatóként szolgálnak ahhoz, milyen életpályát válasszunk.” – Nevelés, 233. old.
Bár az adottságainknak (természetes képességeinknek) kellene irányítania minket, nem szabad engednünk, hogy korlátozzanak. Ha nehéznek találod a matematikát, valószínűleg nem jó ötlet matematikatanárnak tanulnod, de nem szabad elhanyagolnod az alapvető matematikai ismereteket sem. Lehet, hogy nagyon tehetséges vagy a természettudományok terén, de ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kellene hagynod az alapvető nyelvtani és helyesírási ismereteket.
Vannak továbbá olyan jellemtulajdonságok, mint például a rendezettség, a megbízhatóság és a becsületesség, amelyeket mindenkinek ki kellene fejlesztenie magában. Megfelelő egészségügyi szokásokra és a táplálkozás terén megnyilvánuló önuralomra is mindenkinek szüksége van. Olyan személyiségjegyekre is szert kell tennünk, mint a barátságosság és a vidám lelkület.
Képzelj el egy kiváló kémiatanárt, aki azonban túl sok zsírt fogyaszt. Az esetleges szívinfarktus, agyvérzés vagy rák miatt nem tudja használni a tehetségét. Képzelj el egy hivatásos szakácsot, akinek olyan savanyú a kedve, hogy senki sem akar vele dolgozni a konyhában! Hozzáállása nagymértékben csökkenti az általa végzett munka hatékonyságát. Míg az erősségeink gyakran bizonyos karrier felé vezetnek, a gyengeségeink a sikeresség útjába állnak.
„A fiataloknak tanítsuk meg, hogyan tűzzék ki célul képességeik fejlesztését, akár gyengébbek, akár erősebbek legyenek is azok. Sokan csak azokra a tantárgyakra összpontosítanak, amelyekhez természetük szerint vonzódnak. Ez olyan hiba, amitől őrizkedni kell! A természetes képességek iránymutatóként szolgálnak ahhoz, hogy milyen életpályát válasszunk, és amikor helyénvaló, azokat fejleszteni is kell. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy a jellem kiegyensúlyozott kialakulása és a hatékony munka bármilyen vonalon az arányos fejlődést kívánja meg, ami egy alapos, mindent átfogó képzést igényel.” – Nevelés, 232, 233. old.
Két további észrevétel a pályaválasztással kapcsolatban:
1. Minden foglalkozásnak vannak olyan jellegzetességei, amelyek élvezetesebbé teszik más foglalkozásoknál. A gyenge munkások hajlamosak arra, hogy csak a munka élvezetes részét végezzék el. Ahhoz azonban, hogy sikeresek legyünk, azokat a dolgokat is készséges és vidám lélekkel kell megtennünk, amelyeket nem szeretünk.
Amikor Isten először hívta el Mózest, nem szeretett beszélni, de engedelmeskedett az Úrnak, és végül kiváló szónok lett belőle. Jónás nem akart a ninivei pogányoknak prédikálni, de miután elfogadta Isten akaratát, hatékony evangélista lett belőle. Jézus sem talált örömöt a magányos életben és a kereszthalálban, de alávetette magát az Atya akaratának, mert tudta, hogy áldozata megmenti az emberiséget.
2. A legfontosabb munka nagy részét gyakran észre sem veszik. A gyenge munkás csak azt a munkát végzi el, amelynek nyomán figyelmet és dicséretet kap. Panaszkodik, amikor úgy tűnik, hogy nem értékelik a munkáját. Emlékezzünk a következő hasznos gondolatokra:
„Előfordulhat, hogy egyes személyek, akik jó szolgálatot tehetnének Istennek, homályban maradnak. Mesterük látszólag nem veszi észre és nem alkalmazza őket. De amennyiben hűségesen teljesítik az alázatos helyzetükből adódó kötelességeiket, megőrizve magukban az Úrért végzett munkára és áldozatvállalásra való hajlandóságot, akkor a megfelelő időben nagyobb felelősséget fog rájuk bízni.” – Conflict and Courage, 126. old.
I. RÉSZ
1. Melyik az a három szabály, amely eligazítást ad a pályaválasztásban?
Hogyan alkalmazod ezeket az életedben? Mely területeken kellene még fejlődnöd?
II. RÉSZ
2. Hogyan szemlélteti József, Elizeus és Dávid története, miként készít fel minket a mindennapi munkánkban tanúsított hűség egy nagyszerű jövőre?
III. RÉSZ
3. Bár a természetes adottságaid (az erős pontjaid) jelzik az irányt a karrierválasztásban, miért fontos, hogy a gyenge pontjaidat is erősítsd?
4. Vajon Isten arra hívja el az embereket, hogy csak azt a munkát végezzék el, amelyet a legkellemesebbnek tartanak?
5. „Bármi is lenne a foglalkozásunk, misszionáriusoknak is kell lennünk, mert fő célunk a lelkek megnyerése Krisztus számára.” Hogyan lehet misszionárius egy anya, egy orvos, egy asztalos vagy egy tanító?
További tanulmányozásra: Nevelés, 262–271. old.
Meggyógyultam! Tudom, hogy egészséges vagyok. Érzem! Köszönöm, nagyon szépen köszönöm!” – kiáltotta a férfi, aki úgy tűnt, hogy kómában van, vagy legalábbis elvesztette az eszméletét. Bár csak törte a nyelvet, Ismail*, a Gospel Outreach munkatársa mégis megértette, hogy Isten válaszolt az imájára.
Ismail és a felesége épp egy taxiban utaztak, hogy bátorítsanak egy tőlük távol élő, 5000 főből álló hívő csoportot. Miközben keresztülhaladtak a dzsungelen, egy törzs néhány tagja kétségbeesetten intett nekik, hogy álljanak meg. Veszélyt érzékelve a sofőr rálépett a gázpedálra. Ismail megértette, hogy azoknak az embereknek sürgős segítségre van szükségük, és nem akarják bántani őket. Nagy nehezen meggyőzte a sofőrt, hogy forduljon vissza. Ahogy ismét közelebb értek, amazok még inkább sürgették őket, hogy álljanak meg. „Kérlek, vigyétek el a barátunkat a kórházba!” – kiáltották. „Nagyon beteg!” Ismail felesége előre ült, a beteg férfit pedig a lábaikon tartották két másik férfival együtt, akik hátra ültek Ismail mellé. Mialatt a legközelebbi kórház felé hajtottak, Ismail megkérdezte a két férfit, hogy megállhatnának- e, hogy imádkozzon a betegért. Szokatlan késztetést érzett rá, hogy ezt megtegye. De az izgatott férfiak ellenkeztek, mert sietni akartak a kórházba. Erre a beteg férfi tört nyelven és gesztusokkal azt válaszolta: „Kérlek, álljunk meg imádkozni.” Úgy elcsodálkozott mindenki azon, hogy a beteg megszólalt, hogy még a sofőr is hajlandó volt engedelmeskedni. A kocsiból kiszállva Ismail letérdelt az út mellett és könyörgött az Úrhoz, hogy gyógyítsa meg a beteget, ha megegyezik az akaratával. Ekkor a látszólag eszméletlen férfi gyógyultan ugrott fel. A kórházban aztán az orvosok is megerősítették, hogy jó állapotban van. A férfi ragaszkodott ahhoz, hogy Ismail látogassa meg otthonában, a dzsungelben. Olyan nyilvánvaló volt Isten gyógyító hatalma, hogy Ismail úgy döntött, elhalasztja a távol élő hívőkkel való találkozást, és inkább felhívja őket. A férfi egy törzs tagja volt. Szerény otthonában egy tolmács segítségével csodálatos történetet mesélt el Ismailnak. Néhány hónappal ezelőtt volt egy álma. Egy ragyogó arcú férfi azt mondta neki, hogy halálosan meg fog betegedni, de egy váratlan találkozás következtében egy férfi imádkozik érte, és meg fog gyógyulni. Meg volt győződve róla, hogy a betegsége Isten terve volt, amelyen keresztül kapcsolatba kerülhetett Ismaillal. „Én a Magasságban élő Isten főpapja vagyok és a 100000 fős törzsünk lelki vezetője. Istennek különleges terve van velünk. Kérlek, mondd meg, kit imádsz?” Ismail elmondta, hogy Jézust imádja. „Ugyanarról az Istenről van szó, bár mi a törzsünk nevén ismerjük. Őt láttam álmomban. Törzsünk imádja Jézust, Ő pedig beszél hozzánk” – magyarázta a férfi. Ismail ekkor még jobban meglepődött. „Nem bálványokat imádtok?” „Nem, mi az egyetlen igaz Istent imádjuk, akit Jézusnak hívsz!” „Nem követed a többi honfitársad vallását?” „Nem, mondom, hogy a törzsünk több száz éve imádja Jézust, és alig várom, hogy megtudjam, mit tudsz tanítani nekem Róla.” Ismail megtudta, hogy ennek az embernek a befolyása tovább terjed a saját, 100000 tagot számláló törzsének tagjain. Az elmúlt 18 hónapban a régió több törzséből is csatlakoztak emberek az adventista közösséghez, így az ottani egyház kb. 18000 tagúvá nőtt.
*Álnév
Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach-ről vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének terjesztésében a 10/40 földrajzi ablak északi szélességén, látogass el a goaim.1.org oldalra, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot.
Csodálatos lehetőségek állnak azok előtt a fiatalok előtt, akik megragadják az Isten szavában rejlő biztosítékokat. Az emberi elme aligha képes felfogni azokat a lelki természetű javakat, amelyeket elérhetnek, miközben az isteni természet részeseivé válnak. Azáltal, hogy naponta javítják a hibáikat, és győzelmeket aratnak, bölcs és erős nőkké és férfiakká nőnek Krisztusban. Az Úr mindnyájatoknak ezt mondja: „Fiam, add nekem a szívedet!” Látja a zavarodottságodat. Tudja, hogy a lelkedet megfertőzte a bűn, és arra vágyik, hogy elmondhassa neked: „Megbocsáttattak a te bűneid.” A Nagy Orvosnál minden betegségre van gyógyír. Megérti az esetedet. Bármilyen hibát követtél el, Ő tudja kezelni azt. Rá bízod magad? Két út áll előtted: az önmagaddal szembeni engedékenység széles útja és az önfeláldozás keskeny útja. A széles útra magaddal viheted az önzést, a büszkeséget, a világ szeretetét, de akik a keskeny úton járnak, azoknak félre kell tenniük minden súlyt és a bűnt is, amely olyan könnyen megostromol minden embert. Melyik utat választottad – azt, amely az örök halálra, vagy azt, amely dicsőségre és halhatatlanságra vezet? Az Úr szent megbízatásként adta neked az életedet. Szánd Neki azt! Látogasd meg a betegeket, nyújts vigaszt a szegényeknek és az elcsüggedt lelkeknek, beszélj nekik a könyörületes Megváltóról. Ez a munka testi egészséget fog eredményezni, és békét teremt az elmédben. Arcod tükrözni fogja az önzetlen szolgálat jutalmaként érkező örömöt. A krisztusi szeretet ára nem megszámolható. Magához hasonlóvá teszi az embereket. Ő pedig nem azért élt, hogy a maga kedvében járjon. Timóteus története értékes tanulságokat tartalmaz. Egyszerű fiatalembert volt, amikor Isten tanítóul választotta, de a helyes nevelésnek köszönhetően olyan szilárdak voltak az elvei, hogy alkalmas lett erre a fontos tisztségre. Feladatait krisztusi szelídséggel végezte. Hűséges, állhatatos és igaz volt. Pál őt választotta munkatársául, és vele utazott. Hogy ne legyenek gondjai a fiatal kora miatt, Pál a következőt írta neki: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse”. Pálnak könnyű volt tanácsot adnia a fiatalembernek, mert nem tartotta magát függetlennek, hanem folyamatosan kereste az útmutatást. Sok fiatalt vezetnek inkább az impulzusok, mint a helyes ítélőképesség. Timóteus viszont minden lépésnél feltette a kérdést: „Ez az Úr útja?” Nem voltak különleges talentumai, de minden képességét Isten szolgálatába állította, és ez értékessé tette a munkáját. Az elméje formálható volt, így az Úr át tudta azt alakítani a Szentlélek otthonává. Isten ma is Timóteushoz hasonlóan felhasználja azokat a fiatalokat, akik alávetik magukat a vezetésének. Misszionáriusnak lenni kiváltság. Felszólít, hogy dolgozzatok társaitokért. Keressétek meg mindazokat, akikről tudjátok, hogy veszélyben vannak, és Krisztus szeretetével próbáljatok meg segíteni rajtuk. Hogyan ismerhetnék meg a Szabadítót, ha nem látják erényeit a követőiben? Szánj időt arra, hogy a következő kérdésen elmélkedj: Mit teszek a Mesterért? Dolgozz Neki, amíg tart a nap, mert közeleg az éjszaka, és nem fogsz tudni dolgozni többé. Ne keress valami nagy feladatot, inkább végezd el a hozzád legközelebb álló munkát, járjon az bármilyen megalázkodással. „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.” Készíts minden nap elszámolást, és jegyezd fel, hol nem sikerült kihasználnod az Úr nyújtotta lehetőségeket. Kérd az Urat, hogy bocsássa meg a hanyagságodat, és keresd a Tőle jövő erőt, hogy a következő napon hűségesebb lehess. Sok fiatal kész kifogásokkal megindokolni, miért nem lép Jézus szolgálatába. „Nem vallom magam kereszténynek” – mondhatná egyikük. „A hívők sem mivel sem hasonlítanak jobban Krisztusra, mint én. Ha kereszténynek vallanám magam, akkor minden bizonnyal a keresztények munkáját végezném.” Akik így beszélnek, ámítják önmagukat. Nekik szólnak a következő szavak: „És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg.” Ha megértetted a keresztény élettel járó kötelességeket, és mégis visszautasítod Jézust, beletörődve inkább abba, hogy botránkozás tárgya legyél, nagy büntetésben lesz részed.
Az Úr sok hűséges munkást fog elhívni a szolgálatra a tizenegyedik órában. Önfeláldozó férfiak és nők lépnek majd a hitehagyás és a halál kiüresítette helyekre. Isten hatalmat fog adni a fiatal és idős férfiaknak és nőknek egyaránt. Megtért elmével, megtért kezekkel, megtért lábakkal, megtért nyelvvel és az Úr oltáráról származó élő szén érintette ajkukkal fognak a Mester szolgálatába lépni, folyamatosan előre és felfelé haladva, míg a munka befejeződik.
– The Youth’s Instructor, 1902. február 13.
Az Úr szent megbízatásként adta neked az életedet. Szánd Neki azt!
MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Melyik az a két dolog, amelyet minden nap meg kell tennünk ahhoz, hogy bölcs és erős nőkké és férfiakká növekedjünk Krisztusban?
2. Melyik két út (választási lehetőség) áll előtted, és mi az eredménye ezek követésének?
3. Hogyan kellene eltöltenünk az Úrtól kapott életünket?
4. Hány éves volt Timóteus, amikor az Úr elhívta a tanításra?
5. Készíts jellemrajzot Timóteusról abból az időszakból, amikor Pál munkatársa lett!
6. Mit kell minden nap megtennünk a fent idézett cikk szerint?
Meg fogod tenni-e ezt ezentúl minden este lefekvés előtt?
7. Mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik kifogást keresnek azért, hogy ne kelljen Jézust szolgálniuk?
8. Kit fog elhívni Isten az elhunyt vagy hitehagyott emberek megüresedett helyeire?
Milyenek ezek a fiatalok?
Szinte mindenki aranyosnak találja a bundás, gumóorrú, nagy fülű koalát. De amennyiben „aranyos koalamacinak” hívod, akkor tudnod kell, hogy tévedsz. Nem azért, mert nem aranyos, hanem azért, mert nem medve! Valójában erszényes állat – így nevezik azokat az állatokat, amelyek egy erszényben hordják a kölykeiket születés után.
A koalababák neve „joey”. Egy joey születésekor akkora, mint egy darab zselécukor. Szőrtelenül, vakon és fül nélkül születik. Mégis pontosan tudja, hova kell mennie. Nem egy GPS-t ültettek belé, hanem egy Isten ihlette navigációs képességet. A szagok alapján tájékozódva, erős karmai és végtagjai segítségével anyja vastag bundáján keresztül felkapaszkodik a koalamama meleg és kényelmes erszényébe, amelyet nem véletlenül ajándékozott neki a Teremtő. Az erszényben rátapad anyja emlőjére, és legalább hat hónapig nem hagyja el az erszényt! A koala erszénye más, mint egy kengurué. A kenguru erszényének nyílása felfelé néz, de a koala erszénye a hasa közepén alulról nyílik, közel a hátsó lábaihoz. De ne aggódj, nem esik ki a pici koalababa. Anyukájának nem véletlenül van egy izma az erszényén, amelyet húzózsinórként meg tud feszíteni, hogy bent tartsa a babáját. Jó oka van annak, hogy a koala erszénye más. Ahogy az anya a fák ágain mászik, levelek, gallyak és egyéb nem kívánt tárgyak hullanának az erszényébe, ha annak nyílása az felfelé nézne. De a Teremtő előre látta ezt, és a megfelelő helyre tervezte a nyílást! A koala egy másik, nem véletlen ajándéka a vastag bundája, amely véd a hideg, a meleg, sőt még az eső ellen is. A koalának bélése is van a hátán, de nem azért, hogy medvének tűnjön számunkra, hanem azért, mert ezek az édes állatok napi húsz órát alszanak az ágak elágazásainál, és igazán szükségük van arra a kényelmes „párnára”! Az sem véletlen, hogy ez a bundás kis állat olyasmivel táplálkozik, ami a legtöbb lény számára mérgező – eukaliptuszlevelekkel. Bár ezek nem különösebben táplálóak, mégis a koala fő táplálékát és folyadékforrását képezik. Szintén nem véletlenül adott a Teremtő nekik egy 2 méter hosszú vakbelet, amely a levelek lassú feldolgozására szolgál, és megbirkózik a mérgező anyagokkal. Amikor a kicsi koala veszélyben érzi magát, éles kiáltást hallat, amely a kisbabák sírására emlékeztet. Akárcsak mennyei Atyánk, aki meghallja a kiáltásunkat és válaszol, a koalamama is odasiet ijedt kicsinyéhez. Isten azt mondja, hogy értékesek vagyunk számára. Közel hajol hozzánk, amikor félünk és segítségért kiáltunk. Figyel ránk, és arra vágyik, hogy élvezzük a jelenlétét, védelmét és vezetését.
A szerző, Juanita Kretschmar engedélyével.