A családi élet és A SZENTSÉG

Tegyük fel, hogy van egy Ron nevű barátod. Bizonyos szempontból te és Ron nagyon különböztök egymástól, mert nagyon eltérő háttérrel rendelkeztek. Te a szüleiddel élsz, de Ron édesanyja az édesapja második felesége, és Ronnak mostohatestvérei vannak.

Az egyház hűséges gyülekezeti tagnak tekinti az édesapját, de Ron tud egy jól őrzött titkáról: édesapja dohányzik. A fiú minden héten undorral figyeli, ahogyan édesapja képmutatóskodik a gyülekezetben. De minden valószínűség szerint nem különbözöl annyira Rontól, mint ahogyan azt elsőre gondolnád. Senkinek sincs tökéletes családja, és egyikünk sem részesült ideális nevelésben. A mi szüleink is ugyanúgy követtek el hibákat, mint Ron szülei. A legtöbb szülőhöz hasonlóan valószínűleg a tieid is szeretnének visszamenni az időben, és másképp cselekedni, ha lehetséges lenne. Sokan úgy gondolják, hogy egy olyan tökéletes gyermeknek, mint Jézus, biztosan tökéletes nevelésben volt része, de ez nem igaz. Nézzünk meg néhány nehézséget a családjából: Józsefnek, Jézus mostohaapjának volt már felesége, mielőtt találkozott Máriával. Nem tudjuk, mi történt vele. Talán belehalt a szülésbe, ez akkoriban gyakran előfordult. De bármi is volt az oka, Jézusnak voltak idősebb mostohatestvérei. Nincs feljegyzés arról, hogy mostohatestvérei elkísérték volna Józsefet és Máriát Betlehembe. Arról sincs feljegyzés, hogy Egyiptomba utaztak volna, amikor az angyal figyelmeztette Józsefet, hogy meneküljenek el Heródes király elől.
De azt tudjuk, hogy együtt nőtt fel velük Názáretben (lásd Mk 6:3). Jézus tökéletes testvér volt, de a mostohatestvérei nem voltak tökéletesek. Ahogyan idősebb lett, nagyon zavarta őket tökéletes jelleme, amely nyilvánvalóbbá tette a saját tökéletlenségüket.
Emellett úgy gondolhatták, hogy mostohaanyjuk, Mária, jobban szereti Jézust náluk, és József, az édesapjuk, túl sok figyelmet szentel Máriának és Jézusnak, és rájuk nem figyel eléggé. Féltékenységüket és csalódottságukat Jézuson vezették le. Tudjuk, hogy idősebb testvérei megpróbáltak hatalmat gyakorolni felette később, és ezt még gyermekkorában elkezdték (lásd Mk 3:21, 31, 32). Nyilván az a hamis vád is zavarta őket, hogy mostohatestvérük törvénytelen gyermek.
Bizonyos tekintetben Jézust úgy kezelték, mint Jeftét, aki házasságon kívül született és sok törvényes testvére volt. Jefte édesanyja prostituált volt, és fiát úgy kezelték, mintha nem tartozott volna a családhoz. Testvérei végül elűzték az otthonából. Ez talán világossá teszi, hogyan éreztek Jézus testvérei is.

Az a szép Jefte történetében, hogy amikor felnőtt, megbocsátott a testvéreinek, és még az életét is kockáztatta, hogy segítsen nekik. A hithősök között szerepel (lásd Zsid 11:32).
Ilyen volt Jézus is. Attól függetlenül kedves volt a mostohatestvéreivel, hogy rosszul bántak vele. A keresztre feszítése után néhányan rájöttek, hogy Ő volt a Messiás, és a tanítványaivá lettek!
Jézus és Jefte győzött egy nagyon nehéz csatában: le tudták győzni azt a mély haragot, amit a testvéreik éreztek irántuk. Nehéz az ilyen harc. Salamon szerint:
Péld 18:19 „A felingerelt atyafiú erősebb az erős városnál, és az ilyen versengések olyanok, mint a vár zárja.”
De a kemény csaták felett édes a győzelem. Tanulmányozd Jézus életét, és talán megtalálod annak a titkát, hogyan lehet legyőzni azt a keserűséget, amit valamelyik testvéred érez irántad – azt a keserűséget, amely olyan, „mint a vár zárja”.

Senkit sem hívnak el tökéletes keresztény jellem kialakítására kedvezőtlenebb körülmények között, mint amilyenekben a Megváltónak volt része. – The Youth’s Instructor, 1872. március 1.

"A fiatal Jézusban példát találunk arra, hogyan kell istenfélő jellemet kialakítani."
(Lásd: Megbeszélendő kérdések)

Jézus tudta, milyen érzés elveszíteni egy szülőt. József, földi édesapja Jézus tizenkettedik születésnapját követően eltűnik a bibliai történetekből. A Biblia nem írja, hogy mi történt vele, vagy mikor halt meg.
Krisztus napjaiban a gyerekek általában fertőző betegségek vagy balesetek következtében veszítették el a szüleiket. Talán nehezen tudod elképzelni, mennyire más volt az élet az antibiotikumok felfedezése előtt. Sok látszólag egészséges férfi és nő meghalt a húszas vagy harmincas éveiben rövid betegség után.
Napjainkban az emberek gyakran más módon veszítik el az édesapjukat. Lehet, hogy édesapád sohasem volt az életed része, és apa nélkül nőttél fel.
Jézus tapasztalatból tudta, milyen, ha nincs édesapja egy fiatalnak akkor, amikor szüksége van arra, hogy megmutassa neki, hogyan kell férfinak lenni.
Íme, néhány értékes ígéret azok számára, akiknek az édesapja nem vesz aktívan részt az életükben:
Zsolt 68:6 „Árváknak atyja (…) az Isten az ő szentséges hajlékában.”
Zsolt 27:10 „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.”
Jézus akkor is biztos volt benne, hogy a mennyei Atya az édesapja, amikor a földi atyja nem volt a közelben. Nem tartotta magát magányosnak olyankor sem, amikor egyedül érezte magát. János 8-ban azt olvassuk, hogy sok ember elhagyta. Olyanok, akik rövid idővel azelőtt még barátságosak voltak vele. János 16-ban pedig azt olvassuk, hogy el fogják hagyni a legjobb barátai. Figyeld meg, mit mondott mindkét esetben:
Jn 8:29 „És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.”

Jn 16:32 „Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok, kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.”
Jézus nemcsak azt tudta, milyen magányosnak lenni és elveszíteni egy apát, hanem azt is, milyen rossz környezetben nevelkedni.
„Krisztus életének első harminc éve Názáret zavaros falujában telt. Ennek a falunak a lakói a gonoszságukról voltak híresek, ezért kérdezte Nátánael, hogy: »Názáretből támadhat-é valami jó?«” – The Youth’s Instructor, 1872. március 1.
A fiatalok gyakran élnek olyan környezetben, amely megnehezíti számukra a keresztény életet. Túl könnyen engednek a kísértéseknek, és mentségül hozzák fel, hogy rossz helyen nőttek fel.
Hogyan menekült meg Krisztus az Őt körülvevő hatások ereje alól? Úgy döntött, hogy sok időt tölt egyedül, távol a rossz befolyástól. Jó dolgok elvégzésével foglalta el magát. Nem került közel azokhoz, akik megronthatták volna.
Hogyan került Jézus egy lelkileg ilyen veszélyes helyre? Isten választotta számára!
„Isten gondviselésének köszönhetően első életévei Názáretben teltek, ahol a lakók jelleme miatt folyamatos kísértésnek volt kitéve, és igazán óvatosnak kellett lennie ahhoz, hogy tiszta és szeplőtlen maradhasson annyi bűn és gonoszság közepette. Krisztus nem maga választotta ezt a helyet.” – The Youth’s Instructor, 1872. március 1.
Jézust a gonosz Názáretbe helyezték. Nagyon nehéz körülmények között nőtt fel azért, hogy megmutassa: bármilyen helyről vagy nehézségről lenne szó, Isten erejével felül tudunk emelkedni körülményeinken, és le tudunk győzni minden kísértést.
Bármilyen is legyen a családi helyzetünk, bármennyire is magányosak vagyunk, bármilyen gonosz a környezetünk, az ifjú Jézus példát mutatott arra, hogyan alakíthatunk ki istenfélő jellemet.
Hála Istennek Jézusért!
(Lásd: Megbeszélendő kérdések)

Az emberek néha kritizálták és csúfolták a gyermek Jézust. De sohasem tett egyetlen csodát sem azért, hogy az emberek kedvesebbek legyenek Hozzá. Ugyanúgy kezelte a problémákat, ahogyan nekünk is kezelnünk kell azokat.
Az emberek néha kitalált történeteket mesélnek gyermekkorában tett csodáiról, amelyek által megmutatta csodatevő erejét. Jézus azonban nem így élt. De tiszta, igaz élete egészen más volt, mint a körülötte élő többi fiatalé.
„Krisztus élete különbözött a gyermekek megszokott életétől. Erkölcsös jellemének ereje és szilárdsága folyamatosan arra késztette, hogy hű legyen a kötelességeihez, és ragaszkodjon elveihez, amelyektől semmiféle indíték, bármilyen erős lett volna, nem tudta elvonni. A pénz vagy az élvezetek, a taps vagy a szidás sem tudták meggyőzni arról, hogy helytelenül cselekedjen. Elég erős volt ahhoz, hogy ellenálljon a kísértéseknek, bölcs ahhoz, hogy felfedezze a rosszat, és szilárd ahhoz, hogy hű maradjon a meggyőződéseihez. – The Youth’s Instructor, 1872. április 1.
Egyes embereket jobban elfogadják azt, aki szép vagy jóképű. De életük későbbi szakaszában ezeknek a gyönyörű embereknek néha nehezebb dolguk van, mint az egyszerű, hétköznapi külsejű társaiknak, mert nem tanulták meg az alázat és a szorgalom leckéjét. Jézus nem tartozott a magas, jóképű, tökéletes arcvonásokkal rendelkező fiatalemberek közé. Ézsaiás egy növényhez hasonlítja, amely a sivatagból nő ki.
Ésa 53:2 „Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos!”
Jézus tudta, milyen egyszerűnek és hétköznapinak lenni. A sivatagi böjt, a Gecsemáné és a keresztre feszítés nyomán Jézus még inkább meg tudja érteni azokat, akik nem érzik magukat vonzónak (lásd Ésa 52:14).
Jézusnak az igazság mellett való állásfoglalása miatt is gondjai voltak. A Biblia ismerete segített meglátnia, hogy a zsidók számos vallásos szertartása nem bibliai eredetű.
„Nem nézte mindig csendben ezeket az értéktelen szolgálatokat. Néha elmondta az embereknek, hol tévednek. Mivel gyorsan észrevette, mi hamis és mi igaz, a társai nagyon haragudtak rá, mert úgy tartották, hogy bármit is tanít a pap, azt szentnek kell tekinteni, mintha Isten parancsa volna (…). Nagyon bosszantotta őket, hogy Jézus nem azt tette, amit a papok parancsoltak, hanem Isten Szavát követte, és nem az emberek hagyományait.
A papokat és a farizeusokat bosszantotta, hogy ez a gyermek nem fogadta el emberi hagyományaikat. Úgy gondolták, hogy nagy tiszteletlenséget tanúsít a vallásukkal szemben (…). Azt mondta nekik, hogy megfigyel minden szót, amely Isten szájából származik, és meg kell mutatniuk Neki a Bibliából, hogy hol tévedett.” – The Youth’s Instructor, 1895. december 5.
Ez is példa számunkra. Kedvesnek és alázatosnak kell lennünk, készen arra, hogy megtegyük, amit mondanak nekünk. De amikor megvetnek minket, amiért azt tesszük, amit a Biblia mond, szilárdan meg kell állnunk, és emlékeznünk kell Jézus példájára. Bár az elvekhez való hűsége időnként irritált néhány embert, a jó embereket legtöbbször lenyűgözte.
Lk 2:52 „Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.”
Legyen nekünk is részünk ebben a tapasztalatban!
(Lásd: Megbeszélendő kérdések)

I. RÉSZ
1. Mi volt közös Jeftében és Jézusban a hitükön kívül?

2. Salamon szerint milyen nehéz csatát kell megnyerni a családban? Péld 18:19

3. Olvasd el az 1Móz 45:3-15 és 1Móz 50:15-21 szakaszát! Hogyan nyerte meg József a testvéreit?

II. RÉSZ
4. Hogyan kezelte Jézus a magány szülte gondolatokat és érzéseket?

5. Hogyan kezelte az Őt körülvevő gonosz befolyást?

6. Isten miért választotta pont Názáretet szülővárosául?

III. RÉSZ
7. Szánj néhány percet arra, hogy leírd azokat a dolgokat, amelyeket csodálsz a gyermek Jézus jellemében!

Szánj néhány percet annak átgondolására, hogyan követhetnéd a fiatal Jézus példáját jelenlegi helyzetedben!

A kincsek kincse

Mit tennél, ha a Biblia illegális olvasmány lenne az országodban? Jobban megbecsülnéd, pedig most közönségesnek tűnik számodra? Jelenleg emberek milliói élnek olyan helyeken, ahol bűncselekménynek számít, ha valakinek van Bibliája. Az alábbi történet egy ilyen országból származik, ahol a Gospel Outreach titokban segít az embereknek Bibliát szerezni.

A huszadik század elején Salwa*, egy befolyásos muzulmán családból származó nő egy figyelemre méltó álmot látott. Álmában elvitték egy olyan helyre, amelyet ősei több száz évvel azelőtt ima- és istentiszteleti helynek szenteltek. Nem volt ott épület vagy szentély, de tisztán tartották a talajt, növényektől és törmeléktől mentesen. Népének alapító atyja elrendelte, hogy ott imádkozzanak. Amikor Salwát elvitték erre a szent helyre, egy kis egyszobás épületet látott. Kíváncsian lépett be. Egy férfit volt ott, aki csillogó fehér ruhát viselt és háttal állt neki. Anélkül üdvözölte Salwát, hogy megfordult volna. Ezután egy könyvet nyújtott felé. A dicsőséges lény azt mondta: „Vedd el! Ez a könyv a kincsek kincse!” Ezzel véget is ért az álom. Amikor Salwa elmesélte a családjának és a barátainak, rájöttek, hogy a Bibliáról van szó. Évekkel később, amikor a családja egy nagyvárosba költözött, kaptak egy Bibliát. Salwa fia, aki öröklés révén népének sejkje, vezetője lett, megmutatta a könyvet édesanyjának. Salwa izgatottan erősítette meg, hogy ez az a könyv, amit a férfi álmában a kezébe adott. A család néhány idősebb tagja még ma is emlékszik erre a furcsa álomra, amit a nagymamájuk mesélt el. Nemrég egy, a nyolcvanas éveiben járó idős úr mesélt néhány adventista hívőnek nagymamája álmáról, és elmondta, hogy szeretne egy Bibliát. „A fehér ruhás férfi azt mondta: »Vedd el! Ez a könyv a kincsek kincse! « Hiszem, hogy a könyv, amit Salwa sok évvel ezelőtt látott, a Biblia, Isten könyve! Nagyon szeretnék egy ilyen értékes könyvet. Nemcsak magamnak szeretném, hanem a fiaim számára is, akik jobban meg fogják érteni, mint egy magamfajta öregember. Segítenétek szerezni nekem egy Bibliát?” Az adventisták látták, hogy a férfi nem tud olvasni, de nagyon szeretné, ha lenne a családjának egy Bibliája. Ebben az országban, ahol a Biblia tiltott könyv, ahol sokat elégettek belőle, csak azok kapják meg, akik kincsként őrzik az üzenetét és bölcsen használják fel azt. Az idős ember olyan erősen ragaszkodott hozzá, hogy kapott egy példányt. Nagy lelkesedéssel osztotta meg új kincsét a családjával. Jelenleg a törzs lelki vezetője és egyik hittestvérünk hét férfival és öt nővel, valamint gyermekeikkel együtt tanulmányozza a kincsek kincsét. Ez az idős úr azon 23000 család egyikébe tartozik, amelyek az elmúlt néhány évben Bibliát kaptak. Általában minden családnak hét tagja van. Ez azt jelenti, hogy jelenleg ebben a zárt muszlim országban körülbelül 160000 személynek van hozzáférése Isten Igéjéhez. Kérlek, imádkozz velünk együtt az idős ember családjáért és azért, hogy Salwa réges-régi álmának befolyása továbbra is lelkek aratását eredményezze Isten országa számára. 

*Álnév.

A biztonság kedvéért módosítottunk néhány apró részletet. Ha szeretnél többet megtudni a Gospel Outreach-ről vagy arról, hogyan segíthetsz Isten Igéjének terjesztésében a 10/40 földrajzi ablak északi szélességén, látogass el a goaim.1.org oldalra, vagy hívd az 1-509-525-2951 telefonszámot.

Jézus gyermekkora

Krisztus életének első harminc éve Názáretben telt. A falu lakói a gonoszságukról voltak híresek, ezért kérdezte Nátánael, hogy: „Názáretből támadhat-é valami jó?” Az evangelisták nagyon keveset árulnak el Jézus első életéveiről. Annak a rövid beszámolónak a kivételével, amelyben elkíséri a szüleit Jeruzsálembe, csak a következő egyszerű kijelentés áll rendelkezésünkre: „A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.”

Krisztus mindenben példa számunkra. Isten gondviselésének köszönhetően első életévei Názáretben teltek, ahol a lakók jelleméből kifolyólag folyamatos kísértésnek volt kitéve, és igazán óvatosnak kellett lennie ahhoz, hogy tiszta és szeplőtlen maradhasson annyi bűn és gonoszság közepette. Krisztus nem maga választotta ezt a helyet. Mennyei Atyja döntött róla, ahol Fiának jelleme különféle próbatételek alá vettetett. Korai éveiben súlyos megpróbáltatásoknak, nehézségeknek és konfliktusoknak volt kitéve azért, hogy olyan tökéletes jellemet alakítson ki, amely a gyermekek, a fiatalok és a férfiak számára egyaránt tökéletes példává teszi. A gyermekek és a fiatalok gyakran olyan környezetben élnek, amely nem kedvez a keresztény életnek, és ilyenkor ők készségesen engednek a kísértésnek, környezetük kedvezőtlen voltát hozva fel mentségül a bűnös úton való járásra. Krisztus a visszavonulást és a kétkezi munkát választotta, így nem hagyott helyet életében a kísértésnek. Távol tartotta magát a romboló befolyású társadalomtól. Krisztus a legegyenetlenebb ösvényre helyezte a lábát, amelyre a gyermekek és fiatalok valaha meghívást kapnak. Nem folytatott jómódú és hanyag életet. Szülei szegények voltak, megélhetésük a mindennapi munkájuktól függött, így Krisztus életét a szegénység, az önmegtagadás és a nélkülözés jellemezte. Együtt osztozott szüleivel a szorgalmas munkával telt mindennapokban. Senkit sem hívnak el a tökéletes keresztény jellem kialakítására kedvezőtlenebb körülmények között, mint amilyenben Megváltónknak volt része. A tény, hogy Jézus harminc évet élt Názáretben – ahonnan csodaszámba ment, hogy bármi jó származzék –, feddés azoknak a fiataloknak, akik úgy gondolják, hogy vallásos jellemüknek a környezethez kell igazodnia. Sokan ürügynek tekintik a kellemetlen és rossz környezetet arra, hogy ne tökéletesítsék keresztény jellemüket. Krisztus példája megcáfolja azt az elképzelést, amely szerint a helytől vagy a jóléttől függ, hogy Jézus követői kifogástalan életet élhetnek-e. Arra tanít minket, hogy Iránta való hűségünk képes tiszteletreméltóvá tenni minden helyet vagy pozíciót, ahová az isteni gondviselés küld, bármilyen megalázó körülményekről is lenne szó. Krisztus életét úgy tervezték, hogy bemutassa: a tisztaság, a stabilitás és az elvek szilárdsága nem függ a nehézségektől, a szegénységtől és a viszontagságoktól mentes élettől. A megpróbáltatást és a nélkülözést, amelyről sok fiatal panaszkodik, zúgolódás nélkül kiállta. Éppen ennek a fegyelemnek a megtapasztalására van szükségük a fiataloknak, amely szilárdabbá teszi jellemüket, és Krisztushoz hasonlóvá alakítja őket, hogy lélekben erősek legyenek, és ellene tudjanak állni a kísértésnek. Ha elszakadnak azok befolyásától, akik félrevezetik őket és megrontják erkölcsüket, akkor nem lesz rá mód, hogy Sátán mesterkedései legyőzzék őket. Az Úrhoz intézett napi ima által bölcsességet és kegyelmet nyernek ahhoz, hogy elviseljék az élet konfliktusait és szigorú valóságát, győztesen kerülve ki azokból. A hűség és a lelki nyugalom csak éberséggel és imával őrizhető meg. Krisztus élete a kitartás példája volt, amelyet nem engedett gyalázat, gúnyolódás, nélkülözés vagy nehézségek által elgyengülni.
Ezt kellene tenniük a mai fiataloknak is. Ha fokozódik a próbák száma és nehézsége, amelyben részük van, tudniuk kell, hogy Isten próbára teszi és bizonyítja a hűségüket. Lelkierejük, kitartásuk és tűrőképességük épp olyan mértékben erősödik, amilyenben megőrzik jellemük tisztaságát a csüggedés idején. – The Youth’s Instructor, 1872. március 1.

A tisztaság, a stabilitás és az elvek szilárdsága nem függ a nehézségektől, a szegénységtől és a viszontagságoktól mentes élettől.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Milyenek voltak Názáret lakói?

Mire volt szüksége Jézusnak ahhoz, hogy megőrizze a tisztaságát?

2. Milyen nehéz tapasztalatokat kellett elszenvednie Jézusnak ahhoz, hogy tökéletesedjék a jelleme?

3. Hol fordulnak meg gyakran a gyermekek és a fiatalok?

4. Jézus példájából tanulva melyek azok a dolgok, amelyeket megtehetsz ahhoz, hogy boldogulni tudj a kedvezőtlen körülmények között?

5. Elhívnak-e valaha bárkit is a tökéletes keresztény jellem kialakítására kedvezőtlenebb körülmények között, mint amilyenekben a Megváltónak volt része?

Mit mond Jézus példája azoknak, akik ürügyként használják a körülményeiket a bűn elkövetésére?

6. Mit mutatott meg Krisztus élete?

7. Milyen tapasztalatra van szükségük a fiataloknak?

8. Gondolj néhány kedvezőtlen körülményre az életedből! Hogyan tehetsz szert bölcsességre és kegyelemre azért, hogy boldogulni tudj közöttük?

Nem véletlen: a méhek

A mézelő méhek rendkívül szervezettek. Teremtőjük nem véletlenül látta el őket az egyes feladatokhoz megfelelő felszereléssel. Egy kis dolgozóra sok megbízatás vár rövid élete során.

A dolgozó méhek például „királynőkészítőkként” működnek. Több „királynői potenciállal” rendelkező lárvát is kiválasztanak, hogy az egy különleges méhpempő-étrendben részesülhessen – nem véletlenül. Ez egy olyan étrend, amit a királynő egész élete során fogyaszt. De a többi méh, legyen here vagy dolgozó, csak élete első két-három napján kap méhpempőt. Tervezőjük nem véletlenül áldotta meg a dolgozókat speciális mirigyekkel a fehérjével és vitaminokkal teli méhpempő előállításához, így biztosítva az összes méh egészségét életük kezdetén. A méhpempő folyamatos adagolása felkészíti a kiválasztott lárvát arra, hogy királynővé váljon. Minden kaptárban csak egyetlen méhkirálynő van. Feladata a peték lerakása. Élete két-öt évében akár 1500 petét is képes naponta lerakni! A hímeket heréknek hívják, és csak néhány százan vannak egy-egy kaptárban. Annyi a dolguk, hogy egyszer párosodjanak a királynővel. A szemük méretéről ismerhetjük fel őket, amely nagyobb a dolgozó méhek szeménél. A több ezer hűséges, terméketlen, dolgozó lányméh nem véletlenül kapta a hasi mirigyeket, amelyek a méhviaszt termelik. Szájukkal hatszögű sejtekké formázzák, melyek a precíz mérnöki munka igazi remekművei. Amikor a fiatal munkások „házi méhekként” szolgálnak, feladataik között szerepel a kaptár hűtése. Miután az idősebb dolgozókat előléptetik a „házi méh” szerepükből, elkezdik gyakorolni a szárnyaik használatát. Miután készen állnak arra, hogy csatlakozzanak a többi táplálékot kereső méhecskéhez, kirepülnek és fejest ugranak a tavaszi virágokba a csodálatos nektárért, melyek már várják a látogatásukat, hogy beporozzák őket. Amikor visszatérnek a kaptárba, a táplálékkereső méhek különleges táncot lejtenek, amely közli, hol találhatók a virágzó fák és növények, amelyek a túlélésüket segítő speciális nektárt tartalmazzák. A Teremtő különleges felszereléssel látta el őket. Nem véletlenül van egy lapos terület a hátsó lábaikon, ahol a Tervezőjük kis pollenkosarakat helyezett el. Mialatt a mézelő méh issza a virág nektárját, a virágpor egy része a testére hullik. Amikor a következő virágra repül, az első virág porának egy része ledörzsölődik róla. A kis méh időnként megáll, hogy szőrszálai közül a hátsó lábán található kosarakba gyűjtse a virágport. Ezután folytatja a virágok látogatását. Amikor a kosarai megtelnek, visszatér a kaptárba. Az otthon tartózkodó méhek kiveszik a virágport a kosarakból, és éléskamracellákba helyezik, ahol addig tárolják, amíg szükségük nem lesz rá. Nem véletlenül adott a Teremtő egy plusz „gyomrot” is a méheknek, amelyben a nektárt szállítják. Amikor a nektárt gyűjtő méhek visszatérnek a kaptárba, szájukból az otthoni méhek szájába adják, amelyek feldolgozzák és a lépsejtekbe helyezik. A házi méhek ezután levegővel fújják mindaddig, amíg a víz el nem párolog a nektárból. Ezután a méz nem romlik el. Táplálékul szolgál a méhcsaládnak télen, illetve amikor kevés az élelem. Ez a rendszer jól működik. A tervezés hibátlan. A Föld Tervezője és Bírája jól rendezi a dolgokat!

A szerző, Juanita Kretschmar engedélyével.