Antikrisztus és HITEHAGYÁS

Ki az Antikrisztus? Ez a mai keresztények között keringő titkok egyike. Szenzációs könyvek és filmek próbálják megválaszolni a kérdést, de csak még több zavart okoznak, félretájékoztatva a világot. Mennybemenetele óta a keresztények türelmetlenül várják Jézus visszatérését, amit majd próbálnak meghamisítani. Jézus figyelmeztette erre a tanítványokat: Mt 24: 4, 5 „És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.” János apostol, aki hallotta ezt a figyelmeztetést, később megismételte: 1Jn 2:18 „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő…” Nemcsak Krisztus fog eljönni, figyelmeztet János, hanem az Antikrisztus is – és sokan elfogadják majd. A Krisztus visszajövetelére való felkészülés magában foglalja a hamis krisztusok felismerésére való felkészülést is. Minden keresztény nemzedéknek ki kellett állnia a hamis krisztusok próbáját. Ugyanakkor a Biblia világosan tudatja velünk, hogyan ismerhetjük fel őket, így nem válunk a megtévesztés áldozataivá, hacsak nem veszítjük szem elől az igaz Krisztust. Pál leírta a hitehagyás folyamatát, amely még azokban a napokban lopakodott be az egyházba, és amely az apostol halála után felerősödött.

Sátán megpróbálja álcázni magát, amikor megkísért minket, de sohasem szabad tudatlanoknak lennünk a technikáit illetően.

ApCsel 20:29–31 „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják. Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.”
A hívők apránként leveszik a szemüket Krisztusról. Isten Igéje által elítélt bűnöket táplálnak magukban. Eretnekséget szivárogtatnak az egyházba ahelyett, hogy az igazság szeretetén keresztül közelednének más keresztény testvérekhez, és így megoszlást váltanak ki a gyülekezetben. Az egyház tagjai a befolyásos és elismert vezetőket követik a Biblia tanítása helyett.
Ahogy a keresztények egyre nagyobb örömüket lelik a bűnben, elutasítják azoknak a hűséges prédikátoroknak az üzenetét, akik határozottan kijelentik, hogy a Biblia elítéli dédelgetett bűneiket. Az igazság elutasításával együtt fogékonyakká válnak a téves üzenetek befogadására (lásd Jn 5:43; 2Tim 4:3). Így készül elő az út az Antikrisztus számára. Pál elmagyarázza:
2Thessz 2:3, 4 „Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az [Jézus] el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás [a hitehagyás], és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.”
Az elkövetkezendő évszázadok során a keresztény egyházba is beszivárgott a hitehagyás, amely ennek következtében ambiciózus és hataloméhes elöljárók vezette rivális csoportokra bomlott. Miután megnyílt az út a hamis kereszténység rendszere előtt, az átvette az irányítást az egyház felett, és még isteni tulajdonságokat is a magáénak tulajdonított. Róma püspöke vezetőként lépett színre. Azt követelte a keresztényektől, hogy ismerjék el a tekintélyét. Azt állította, hogy Isten képviselője a földön. Csakhogy a rendszer mögött meghúzódó szellemiségben nyíltan megmutatkozott Isten törvénye, különösen a szombat gyűlölete.
Az Antikrisztus évszázadokon át üldözte, követte és gyilkolta az embereket. Megpróbálta megváltoztatni Isten törvényét, és arra ösztönözte az embereket, hogy felejtsék el a szombatot, amelynek megtartására maga Isten szólít fel minket (lásd Dániel 7:25). Így „földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van” (Dán 8:12). Az Antikrisztus egy másik szerepet is játszik majd a végső eseményekben, és el fog pusztulni Krisztus eljövetelekor (lásd 2 Thessz 2:8).
Talán a legfontosabb lecke, amit meg kell tanulnunk ebből a szomorú történetből az, hogy mennyire fontos szeretnünk az igazságot és gyűlölnünk a hazugságot (lásd 2 Thessz 2:10; Zsid 1:9). Egyedül ez óvhat meg minket a hitehagyástól, hogy összetévesszük az Antikrisztust a Megváltóval.

Amikor kezdetét vette Amerika gyarmatosítása, a gyarmatosítók irtották a farkasokat, rókákat és medvéket, mert veszélyt jelentettek a szarvasmarháikra. Megtanulták gondosan elrejteni a csapdákat, elkerülve, hogy szagot hagyjanak maguk után, így az állatok nem fogtak gyanút, amikor a csapdához közeledtek. Salamon azt mondja:
Péld 1:17 „Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt.”
Ezekhez a vadászokhoz hasonlóan Sátán is megtanulta álcázni az általa kiötlött kísértéseket.
Évát figyelmeztették az Édenben, hogy Sátán megtévesztheti. Mivel Sátán egy angyal volt, Éva arra számított, hogy a fény angyalaként fog megjelenni, de ehelyett egy szép kígyónak álcázta magát. Ez az álca annyira hatásos volt, hogy Éva egy pillanatra sem gondolta, hogy a bukott angyallal beszél.
Sátán minden alkalommal megpróbálja álcázni magát, de sohasem szabad tudatlanoknak lennünk a technikáit illetően (2Kor 2:11).
A legtöbb keresztény úgy véli, hogy az Antikrisztus csalása nyilvánvalóan gonosz és istentagadó lesz. De mi sem lehetne ennél valótlanabb. A hazugság olyan ravasz és kifinomult, a megtévesztés veszélye pedig olyan nagy, hogy Jézus kijelentette:
Mt 24:24 „Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.”
Figyeljük meg Sátán ősrégi stratégiáját:
„Sátán úgy készíti elő csalásait, hogy az Isten népe elleni utolsó harcában ne lássák meg, hogy ő a támadó.” Üzenet az ifjúságnak, 51. old.
Sátán a tanítványokéhoz hasonló stratégiát használt:
„Azonban ők [a tanítványok] ezt nem értették meg, s emiatt súlyos kísértések jöttek rájuk, melyekről nehezen ismerték föl, hogy kísértések.” – Jézus élete, 379. old.
De a következő kijelentés világos figyelmeztetést tartalmaz:
„Isteni megvilágosítással kell rendelkeznetek. Ha nem keresitek, Sátán felállítja a pokol zászlaját az otthonotokban, és annyira vakok lesztek csalásának valódi természetére nézve, hogy Krisztus zászlajaként fogjátok tisztelni.” – The Ellen G. White 1888 Materials, 505. old.
Míg Sátánnak sikerül sokakat megtévesztenie ravasz eszközeivel, nem lesz képes megtéveszteni a világban található választottakat:
Mt 24:31 „És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.”

Korunk uralkodó lelkülete a hitetlenség és a hitehagyás. A világban megnyilvánuló lelkület a büszkeség és az önfelmagasztalás lelkülete… Ez helyet ad Sátán munkájának, és az Antikrisztus lelkülete sokkal elterjedtebb, mint gondolnánk. – The Review and Herald, 1892. november 8.

Láttunk, hogyan lépett be az Antikrisztus a kereszténységbe azáltal, hogy a bűnt kedvelő keresztények nem vettek tudomást az igazságról (lásd 2Thessz 2:12). Ahogy a bűn elfogadhatóbb lett az úgynevezett keresztények egyre nagyobb csoportja számára, az Ige világos tanításai egyre elviselhetetlenebbekké váltak.
Azok, akik ápolják a bűnt, igyekeznek minél „befogadóbb” és „toleránsabb” helyet biztosítani azok számára, akik hozzájuk hasonlóan szeretik azt. Ez „gonosz lelkek tanításainak” teszi ki őket (1Tim 4:1) (lásd Jel 18:2).
Pál a következőket mondta Timóteusnak ezzel kapcsolatban:
2 Tim 4:2-4 „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.”
Amikor nem vagyunk hajlandóak engedelmeskedni az igazságnak, és türelmetlenül elfogadjuk a bűnünket mentegető kitalációkat, törékeny lelkiismeretünk súlyosan megrongálódik, „megbélyegződik” (1Tim 4:2). A keresztény mélyebbre merül a bűnben, mint a pogányok (lásd 2Krón 33:9). Miután minden védelmet eltávolít, „bűnt bűnre halmoz” (Ésa 30:1). Sátán ezeket a hitehagyókat használja fel ügynökeiként, akik az Antikrisztust hirdetik.
Jeremiás a következő kérdést teszi fel ezzel a helyzettel kapcsolatban:
Jer 5:31 „A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!”

Ne felejtsük el Jeremiás kérdését: De mit cselekszenek majd utoljára?
Első ránézésre az Antikrisztusnak és követőinek nagy sikerük van.
Isten választott népe végül nem lesz képes sem vásárolni, sem eladni, elszegényedik (lásd Jel 13:17).
Isten népe gyakran nem érti, miért engedi meg az Úr, hogy a gonoszok boldoguljanak, miközben az igazak nyomorúságban vannak (lásd Zsolt 73:2-14). A választ a szentélyben végzett szolgálatban találjuk, amely a gonosz végét jelzi.
Jel 13:7 „Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.”
Zsolt 73:17-19 „Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.”
Krisztus a gazdag emberről és a szegény Lázárról szóló példázatában figyelmeztet minket a szörnyű ítéletre:
Lk 16:25 „Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.”
Gal 6:7 „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is.”
A jelen élet a minden, amivel az Antikrisztus és követői rendelkeznek, és milyen gyorsan véget ér!
Ha láthatnánk, amit Bálám látott, vagyis az igazak és a gonoszok vége közötti éles ellentétet, akkor vele együtt felkiáltanánk:
4Móz 23:10 „Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!”

I. RÉSZ
1. A keresztény egyház akkor vált érzékennyé az Antikrisztus csalásaira, amikor levette a szemét Jézusról és a bűnt cselekedte. Hogyan kerülhetjük el ezt a hibát az életünkben? 2Thessz 2:10

II. RÉSZ
2. Honnan tudhatjuk, hogy Isten választott népéhez tartozunk-e? Kol 3:12-17

3. Hogyan erősíthetjük meg „az elhívásunkat és a kiválasztásunkat”? 2Péter 1:2-11

III. RÉSZ
4. Hogyan segít a szentély megérteni a gonosz végét?

5. Olvasd újra Bálám történetét (4Móz 22-25; 4Móz 31:1-8)!
Elég, ha azt mondjuk, amit Bálám: „Haljon meg az én lelkem az igazak halálával”? Mit mondanak a következő igeversek Bálám életéről? Jel 2:14; 2Péter 2:15

Meghalhatunk-e „az igazak halálával”, ha nem az igazak életét éljük?

Nem véletlen: az afrikai szürkepapagáj

Az afrikai szürkepapagáj (jákópapagáj) kecses és szelíd lény. Monogám, rabságban is szaporodik. Gyümölcsökkel, magvakkal, diófélékkel és zöldségekkel táplálkozik, így nem jelent veszélyt más élőlényekre nézve. Egyszer fotósok rejtett kamerával egy afrikai szürkepapagájcsaládot filmeztek Kenyában. A madarak eleséget kerestek a földön. A gyönyörű madarakat szinte teljesen szürke tollak borítják, csak a farkuk élénkpiros, és egyáltalán nem rendelkeznek álcázást szolgáló tollakkal! Mialatt a papagájok a talajt borító levélréteget vizsgálták, a fotósok pillanatfelvételeket készítettek, melyeken látszott, milyen gondosan védekeznek az őket figyelő „ragadozók” ellen. Ezek a hosszú és óvatos madarak egy védelmi rendszert kaptak a Teremtőjüktől. Csontjaik üregesek, a tollaik pedig könnyűek. Súlyuk nem haladja meg a 400 grammot, ami segíti őket abban, hogy repüléskor azonnal fel tudjanak emelkedni, hisz a talajon sebezhetőbbek. A jákópapagájok intelligenciája legendás. Egyes kutatók éles szellemi képességeiket a csimpánzokéhoz, a delfinekéhez, sőt az ötéves gyerekekéhez is hasonlították! Viselkedésük gyorsan át tud lépni nyugodtból nyugtalanba. A tudósok megállapították, hogy érzelmi természetük hasonlít egy „ideges és izgatott” gyermekéhez. Ezek a madarak nem háziállatok, mint a kutyák vagy a lovak, hanem vadon élők, így eszerint is kell viszonyulni hozzájuk. A megfigyelők véleménye szerint gondozóiknak meg kell próbálniuk megérteni a madarak vágyait. Az afrikai szürkepapagáj képes utánozni az emberi hangot. Gyorsan megtanulja a tárgyak és az emberek nevét. Kognitív képességei lehetővé teszik, hogy bizonyos helyzeteknek megfelelő, kreatív kifejezésekkel tudjon reagálni, meglepve ezáltal az embereket, akikkel beszélget. Amikor meglátogatott minket a lelkész, egy szürkepapagájunk azt mondta: „Gyere, imádkozzunk!” Egyszer egy szürkepapagáj egy ketrecben utazott, amely egy utánfutón zötykölődött. Az autó átment egy kátyún, és a papagáj kibillent az egyensúlyából. Ezután megrázta magát, és felkiáltott: „Jaj, mi volt ez?” Ezek a lények továbbra is ugyanolyan óvatosak, mint a vadonban, és nem véletlenül válnak idegesekké, ha valaki rájuk szegezi a tekintetét – ez a szokásuk a ragadozóknak a támadás előtt. Erre úgy reagálnak, hogy felszállnak, vagy keményen harapni kezdenek az éles csőrükkel. De mihelyt megtanulnak bízni a gondozójukban, csodálatos háziállat lesz belőlük – amennyiben készen állsz arra, hogy körülbelül 60 éven keresztül szeretettel halmozz el egy „kisgyereket”! A papagájok érzékenyek az emberi érzelmekre, és igyekeznek felvidítani emberbarátaikat, amikor szomorúak. Az Istentől eredő öröm ajándékát hozzák el egy olyan ember életébe, aki hajlandó szeretetet, törődést és tiszteletet kínálni ezeknek a csodálatos lényeknek!

A szerző, Juanita Kretschmar engedélyével.