Bevezetés DÁNIEL KÖNYVÉNEK 10. fejezetébe

Ha úgy jövünk Istenhez, ahogy vagyunk, és Dánielhez hasonlóan hittel imádkozunk, meglátjuk a szabadítását. – Manuscript releases, 18. köt., 16. old.

A Biblia egy végső betekintést enged az idős, nyolcvanas éveit taposó Dániel életébe, aki egészen fiatal korától kezdve soha nem tért el Istentől. Bár a királyi udvarban mindenféle kísértés vette körül, folyamatosan Istent szolgálta (lásd: Dán 6:16,20).

Dániel könyve a gyakorlati kegyesség bizonyítéka és példája. Egy istenfélő ember életébe nyújt bepillantást. Újra és újra felfedi az ima erejét. Hangsúlyozza a mértékletesség fontosságát, és rámutat, hogy soha nem vagyunk túl fiatalok vagy túl idősek Isten tervének véghezvitelére. Évekkel a kosról, a bakról és a 2300 évről szóló látomás után arra törekedett, hogy még jobban megértse ezeket. Gábriel angyal kétszer magyarázta meg neki a prófécia különböző részeit. Harmadik alkalommal azonban, szintén őszinte imájára válaszként, megkapta a legátfogóbb magyarázatot. „Círusnak, Perzsia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, aki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást.” (Dán 10:1) Bár Dániel rendszeresen imádkozott (lásd: Dán 6:10), a válság idején még több időt fordított a komoly és őszinte imára. Círusz király uralkodásának harmadik éve egy ilyen válsághelyzet volt. Két évvel korábban a prófécia teljesedéseként és imájára kapott válaszként (lásd: Dán 9:2-19). Círusz rendeletet adott ki, melyben megengedte a száműzött zsidóknak, hogy visszatérjenek Izraelbe. (lásd: Ezsdrás 1.) Zorobábel vezetésével az izraeliták egy csoportja elhagyta Babilon kényelmét, hogy felvállalják Palesztina újjáépítésének és benépesítésének bizonytalan feladatát.
Küldetésük nem volt könnyű. Számos akadállyal kellett szembenézniük. A munkát, amelyet Izrael a béke és jólét idején elmulasztott megtenni, most a legcsüggesztőbb, legkényszerítőbb körülmények között kellett elvégezniük.
Dániel sóhajtozott és gyászolt, böjtölt és imádkozott Izrael állapota miatt. Ez a böjt nem teljes étel- és italmegvonást jelentett: „Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét.” (Dán 10:3)
A Lk 18:1-8-ban olvasható példázatbeli özvegyasszonyhoz hasonlóan Illés és Dániel példája is az imában való kitartást szemlélteti. Illés újra és újra esőért imádkozott. Dániel is újra és újra imádkozott. „Az imában való kitartás szintén feltétele a meghallgatásnak. Mindig imádkoznunk kell, ha növekedni akarunk hitben és tapasztalatokban. Állhatatosnak kell lennünk az imában (Róm 12:12), és vigyáznunk kell abban hálaadással (Kol 4:2).” (Jézushoz vezető út, 97. old.)
Dániel őszinte imája újra válaszra lelt. Ismét egy nagy folyó partján állt. „És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék. És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve. És teste olyan mint a társiskő, és orcája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércnek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.” (Dán 10:4-6)
Jézus maga jelent meg Dánielnek, akit a böjt és az ima készített elő erre a nagy kinyilatkoztatásra. A körülötte levők, mivel nem voltak felkészülve, nem értékelték, sőt nem is kaphatták meg ezt az áldást. „És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, akik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek.” (7. v.)

Még Dánielnek is túlságosan sok volt Isten dicsősége. Emberi érzékelése számára Krisztus dicsőségének egyetlen megvillanása is elviselhetetlen volt. Ereje lelankadt, és ájultan rogyott a földre. „És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orcám eltorzula, és oda lőn minden erőm. És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ájultan orcámra esém, és pedig orcámmal a földre.” (Dán 10:8-9)

Dániel Ézsaiáshoz hasonlóan reagált Jézus látható jelenlétére. Ézsaiás ezt mondta: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!” (Ézs 6:5)
Ha jó véleményünk van magunkról, az azt jelenti, hogy nem állunk nagyon közel Istenhez, ezért nincs helyes fogalmunk és elképzelésünk az Ő szentségéről és tökéletességéről. „Minél közelebb van egy lélek Istenhez, annál jobban megalázkodik és aláveti magát Neki.” (The Review and Herald, 1881. december 20.)
Ez alkalommal Gábriel elkísérte Jézust. Ő ment oda Dánielhez, aki még mindig ájultan feküdt a földön. Később így jellemezte tapasztalatát: „És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre, és monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, amelyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve.” (Dán 10:10-11)
Ne tévesszük szem elől a „kedves férfiú” megszólítást! Isten mindig küld nekünk szeretet-üzenetet is. Mennyire csodálatos, hogy megkaptuk a próféciát, mert szeret minket, kedvesek vagyunk előtte. Az Újszövetségben a profetikus kijelentést az a tanítvány kapta, akit Jézus szeretett. Ezt a Jelenések könyvében olvashatjuk. Az Ótestamentumban a nagy próféciákat Dániel kapta, mert kedves volt Isten előtt.
Ne féljünk attól, hogy őszinte imánkat figyelmen kívül hagyja a menny. Gábriel biztosította erről Dánielt. „Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem.” (12. v.) Isten már akkor elküldte Dániel imájára a választ, amikor ő elkezdett imádkozni. Még nem tudta, de már imádkozás közben megkapta a választ. Gábriel ezután megengedte Dánielnek, hogy bepillantson az angyalok világába. „De Perzsiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a perzsa királyoknál.” (13. v.) Huszonegy nap. Három teljes hét. Dániel imádkozott, és Isten válaszolt neki. Micsoda válasz! Ezek azonban nem korlátozódnak Dánielre. „Ha mi, Isten népe, Dánielhez hasonlóan imádkoznánk, ha hozzá hasonlóan harcolnánk megalázva lelkünket Isten előtt, ugyanolyan pontos választ kapnánk imáinkra, mint amilyeneket ő kapott.” (The Review and Herald, 1881. február 8.)

Minden emberért küzdenek jó és rossz angyalok. Az egyén maga dönti el, melyik oldal győz. – Selected Messages, 1. köt., 158. old.

Sokszor nem is tudatosítjuk, hogy a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem láthatatlanul zajlik körülöttünk. Sátán és angyalai folyamatosan próbálják akadályozni Isten munkáját, Isten és az Ő angyalai pedig folyamatosan Isten ügyének előterjesztésén dolgoznak.
Gábriel Dánielhez intézett szavai emlékeztetnek ennek a harcnak a valóságára. „Míg Sátán arra akarta rávenni a médó-perzsa birodalom legmagasabb méltóságait, hogy vonják meg kegyeiket Isten népétől, angyalok munkálkodtak a száműzöttek ügyéért. (…) Dániel próféta írásaiból bepillantást kapunk a jó és a gonosz közötti erők hatalmas harcáról. Gábriel három héten át tusakodott a sötétség hatalmaival, hogy meghiúsítsa azok munkáját, akik Círuszt befolyásolni akarták. Mielőtt pedig a küzdelem lezárult, maga Krisztus jött Gábriel segítségére. (…) A menny mindent megtett Isten népe érdekében, amit tudott, és végül győzött.” (Próféták és királyok, 571. old.)
Micsoda győzelem! Sátán és angyalai teljes vereséget szenvedtek. „Az ellenség erőit féken tartotta Círusz egész idejében és fiának, Kambüzész mintegy hét és fél évig tartó uralkodása alatt.” (uo.) Ez a kitartó ima eredménye.
Most Gábriel bevégezhetett egy másik fontos küldetést. Ezt mondta Dánielnek: „Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, ami a te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól.” (Dán 10:14)
Bár Dániel megerősödött, még mindig nem volt teljesen jól. Hallotta Gábriel hangját, de nem tudott válaszolni. „És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orcámmal a földre esém és megnémulék.” (15. v.)
Dánielnek jobban meg kellett erősödnie, és Jézus segített neki. „És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, aki előttem álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen. És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem.” (16-17. v.) A továbbiakban Dániel leírja, hogy erősödött meg harmadszorra is. „És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerősíte engem. És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szóla velem, megerősödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engemet.” (18-19. v.)
Krisztus kedves érintése és szelíd szavai megerősítették Dánielt, ez által is példát mutatva nekünk arra, hogyan erősítsük mi is a körülöttünk élőket.
„Sok szomjazó lélek számára a nyájas szó, az együtt érző tekintet, a megbecsülés kifejezése olyan, mint a pohár üdítő víz. A bátorító szó, vagy a szíves cselekedet sokat könnyíthet a fáradt vállakat lehúzó terheken. (…) Az ilyen szolgálat minden szavát és tettét Krisztusért tett cselekedeteknek jegyzik föl. »Amit a legkisebb testvéremmel tettetek, velem tettétek.« (Mt 25:40)” (Bizonyságtételek, 7. köt., 49. old.)

I. RÉSZ
1. Hasonlítsd össze Dán 10: 5-6 verseit Jel 1: 13-15 verseivel! Miben hasonlít Dániel Jézusról szóló leírása Jánoséhoz?

2. Hasonlítsd össze Dán 10: 7-8 verseit ApCsel 9:4,7 verseivel! Miben hasonlít Dániel Jézussal való találkozásának tapasztalata Saul tapasztalatához a damaszkuszi úton?

3. Hasonlítsd össze Dán 10:7-8 verseit Mt 28:2-4 verseivel! A Dániel környezetében levő emberek tapasztalata miben hasonlít a római katonák tapasztalatához, amikor meglátták az angyali dicsőséget?

II. RÉSZ
4. Olvasd el a Jézus élete című könyv 113. oldalának utolsó két bekezdését! Milyen rálátást nyújt neked ez a rész Isten hozzád való viszonyulásához?

5. Mihály Jézus egyik megnevezése. Igazold a Bibliából ennek igazságát: Jn 5:25-29, 1Thess 4:16, Júd 9.

6. Kaptál olyan pontos válaszokat imáidra, mint Dániel? Ha nem, mit tehetsz ezzel kapcsolatban?

III. RÉSZ
7. Sorold fel néhány módját annak, ahogy Isten angyalai befolyásolják a nemzetek ügyeit. A nagy küzdelem, 632. old.

8. Gondolj két vagy három emberre, akiknek szükségük van erősítésre. Mit tehetsz, hogy bátorítsd és segítsd őket?

További tanulmányozásra: Megszentelt élet, 46–52. old.

Ezernyolcszázhatvankilenc április 22-én kezdtük el hathetes sátorösszejövetelünket Santa Rosában, melyre nagyszámú hallgatóság érkezett. Amikor a lelki ajándékok tantételét mutattuk be, a város legnagyobb egyházának lelkésze ezt mondta híveinek: „Az ajándékokat csak a keresztény egyház megalapításáig adta Isten az embereknek.” Nemsokára azonban egy csodálatos gyógyulás történt, amely felborította ezt az elméletet, és még több embert vonzott sátrunkhoz.

Április 20-án a Piner kerületből való Skinner testvérnő súlyosan megbetegedett, és dr. Parrotot hívta, aki folyamatosan gondozta és kezelte. Május 10-re már jobban volt, és dr. Parrot is úgy érezte, hogy kivehet néhány nap szabadságot, és néhány napig látogathatja összejöveteleinket windsori otthonába való visszatérése előtt. Aznap estére elő is készítettek számára egy lovat, féloldalas (női) nyereggel, hogy azzal jöjjön el hozzánk. Skinner testvérnő fia, Oliver, úgy tervezte, hogy ő majd egy másik lovon jön, és az előadás után visszaviszi a doktornő lovát. A lovat, amelyet dr. Parrotnak készítettek elő, általában hölgyek használták, és minden ismerős szerint teljesen megbízható, szelíd és biztonságos volt. Azonban valami általunk ismeretlen okból kifolyólag, amikor a doktornő felült rá, hirtelen fújni és ágaskodni kezdett. Nemcsak hogy levetette hátáról lovasát, hanem szerencsétlenül rá is esett annyira, hogy a nyereg odaszorította a nő karját és mellkasát. Amikor a barátai felemelték és bevitték a házba, azt hitték, meghalt. Nemsokára visszanyerte eszméletét, de gyenge suttogáson kívül nem tudott beszélni. Amikor valaki azt javasolta, hogy hívjanak orvost, tiltakozni kezdett: „Nem! Az orvos nem segíthet rajtam. Hívassátok a sátor lelkészeit. Ha ők eljönnek és imádkoznak, az Úr meggyógyít engem.” Bourdeau lelkésszel együtt éppen kezdeni akartuk az esti istentiszteletet. Ekkor érkezett Oliver Parrot doktornő kérésével. Nem tartottuk bölcs dolognak hazaküldeni a gyülekezetet, ezért megígértük, hogy reggel, amilyen korán csak lehet, odamegyünk. A feleségemet is magam mellé véve hajnalhasadás előtt indultunk el. A kocsit Jackson Ferguson vezette. Odaérkezésünkkor megtudtuk, hogy négy ápolóra volt szükség, hogy az éjszaka idején gondoskodjanak róla, és nagyon rossz állapotban van. Csak annyit suttogott nekünk: „Kenjetek meg és imádkozzatok. Az Úr meg fog gyógyítani engem.” Imában a nagy Orvos kezébe helyeztük őt, és a feleségem megkente olajjal. Dr. Parrot nemsokára hangosan imádkozni kezdett, tapsolt egyet, és ezt mondta: „Meggyógyultam.” Felkelt, felöltözött és átment a másik szobába, hogy megvizsgálja Skinner testvérnőt, majd segített a vacsora elkészítésében. Egy deszkaszállító kocsira felrakott széken ülve utazott Santa Rosáig, ahol részt vett az esti istentiszteleten, teljesen jól érezte magát, fájdalmai sem voltak. Oliver Skinner, aki hitetlennek nevezte magát, elképedve figyelte a történéseket, és attól kezdve ő lett a leghűségesebb bizonyságtevő. Az Úr azonban nem csak ebben az esetben mutatta meg gyógyító erejét. Ferguson úr sógornője ágyban fekvő rokkant volt, ezért nem tudott részt venni az összejöveteleken. Megkért, hogy látogassuk meg otthonában, és mutassunk be neki néhány témát azok közül, amelyeket a sátorban előadtunk. Kifüggesztettük táblázatainkat és szemléltető képeinket az ágya köré, és összefoglaltuk az összejövetelek témáját, majd egész májusban hetente egyszer visszatértünk, hogy felvázoljuk neki az addigiakat. Május 26-án került sor Ferguson úr keresztségére Santa Rosa Creekben, mintegy 200 lábnyira otthonuktól. Mind a két fiuk jelen volt, családjaikkal együtt. A rokkant sógornő így szólt: „Én is szeretnék megkeresztelkedni. Az Úr, aki meghallgatta imáimat és megbocsátotta bűneimet, erőt ad a keresztséghez.” Felöltöztették az alkalomra, beültették egy székbe, majd kocsira tették, és betolták a vízbe. Bourdeau lelkész és én két oldalról fogva felemeltük a székkel együtt, és bevittük egészen a megfelelő mélységig. Amikor kiemeltük a vízből felkiálott: „Glória!” Arca mennyei fénytől ragyogott. Felállt, és segítség nélkül elment a kocsihoz, otthon segítség nélkül átöltözött, és gyógyultnak nevezve magát, majd mindannyiunknak elkészítette a vacsorát. Nagy volt az emberek csodálkozása és ámulata szombaton, amikor meglátták a testvérnőt a gyülekezetben. Egy deszkaszállító kocsin érkezett, és a kemény padon ült egész istentisztelet alatt, majd az esti alkalomra is visszajött, és utána a kényelmetlen kocsin tért haza.

Dániel beszélgetett Istennel. Megnyílt előtte a menny. Ez a megtiszteltetés alázatosságának és őszinte keresésének volt az eredménye. Nem gondolt arra, mint napjainkban sokan, hogy mindegy miben hiszünk, ha őszinték vagyunk és szeretjük Jézust. A Jézus iránti igaz szeretet vezet az igazság legbuzgóbb és legőszintébb kutatására. Krisztus azért imádkozott, hogy tanítványai az igazság által megszentelődjenek. Aki túlságosan lusta ahhoz, hogy imádságos lélekkel keresse az igazságot, az tévedésekbe keveredik, amelyek tönkreteszik a lelkét. Gábriel látogatása idején Dániel próféta nem volt olyan állapotban, hogy további felvilágosításokat kaphasson, de néhány évvel később, mivel vágyott többet megtudni a témáról, újra keresni kezdte az isteni bölcsességet és világosságot. „Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét. (…) És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve. És teste olyan, mint a társiskő, és orcája olyan mint a villám, és szemei olyanok, mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércnek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.” Nem más, mint maga Isten Fia jelent meg Dánielnek. Ez a leírás hasonló ahhoz, amit János ír le a Jelenések könyvében, amikor Krisztus kinyilatkoztatta magát neki Páthmosz szigetén. A mi Urunk most egy másik mennyei hírnökkel érkezik, hogy megmagyarázza Dánielnek a végidők eseményeit. Ezt az ismeretet átadta Dánielnek, aki feljegyezte, hogy mi is olvashassuk, akik meglátjuk a világ végét. A világ Megváltója által felfedett nagy igazságok azoknak szólnak, akik az igazságot és az elrejtett kincseket keresik. Dániel idős ember volt. Élete a pogány királyi udvar pompájában telt, elméjében mindig jelen voltak a nagy birodalom gondjai, mégis mindezektől elfordulva megalázta lelkét Isten előtt, és a Magasságos akaratát kereste. Imájára válaszul a mennyei udvarból érkezett világosság a végidők népe számára. Milyen őszintén kell tehát keresnünk Istent, hogy megnyissa értelmünket, és felfoghassuk a mennyből jövő igazságot. „És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, akik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek. (…) És semmi erő sem marada bennem, és orcám eltorzula, és oda lőn minden erőm.” Ilyen lesz minden igazán megszentelt ember tapasztalata. Minél tisztábban látják Krisztus nagyságát, dicsőségét és tökéletességét, annál jobban tudatosítják saját gyengeségüket és gyarlóságukat. Nem fogják bűntelennek találni jellemüket. Amit jónak és helyesnek véltek önmagukban, az Krisztus tisztaságával és dicsőségével szembeállítva érdemtelennek és hamisnak tűnik. Amikor az ember elszakad Istentől, amikor nem látja tisztán Krisztust, akkor vallja magát bűntelennek és megszenteltnek. Gábriel megjelent Dánielnek és így szólt hozzá: „Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, amelyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve. És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem.” 
Milyen csodálatos megtiszteltetés volt ez Dániel számára! A menny Fejedelme átölelte remegő szolgáját és vigasztaló szavaival biztosította, hogy imája meghallgattatott a mennyben. Forró kérésére válaszul Gábriel lejött, hogy ihlesse a perzsa király szívét, aki az uralkodó három hétig ellenállt a Szentlélek késztetésének. Ez idő alatt Dániel böjtölt és imádkozott. A menny Fejedelme, Mihály arkangyal lejött, hogy meglágyítsa a makacs király szívét és határozottan foglaljon állást, válaszul Dániel imájára.
„És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orcámmal a földre esém és megnémulék. És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat. (…) És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szóla velem, megerősödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engemet.”
Annyira hatalmas volt a Dániel előtt megnyilatkozó mennyei dicsőség, hogy nem tudta elviselni a látványát. Ekkor a menny hírnöke elfedte a ragyogást előle, és „olyan valaki, mint egy ember-fia” jelent meg előtte. Mennyei erejével megerősítette a hit ezen emberét, hogy meghallgathassa az Istentől jövő üzenetet.
Dániel a Magasságos odaszentelt szolgája volt. Hosszú életét nemes cselekedetek töltötték ki Mestere szolgálatában. Jellemtisztaságához, hűségéhez csak Isten előtt töredelmes szívének alázatossága volt hasonló. Dániel élete a valódi megszentelődés ihletett szemléltetése.
– The Review and Herald, 1881. február 8.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Hogyan részesült Dániel ilyen megtiszteltetésben?

2. Mire nem gondolt Dániel?

Mit tesz a Jézus iránti igaz szeretet?

Mi történik azokkal, akik túlságosan lusták ahhoz, hogy imádságos lelkülettel keressék az igazságot?

3. Kinek nyilatkoztat ki nagy igazságokat a világ Megváltója?

4. Mi lesz minden igazán megszentelt lélek tapasztalata?

Mi történik a magunkról alkotott véleményünkkel, amint elkezdjük jobban és tisztábban látni Jézust?

Mikor vallja magát valaki bűntelennek és megszenteltnek?

5. Mit tett a perzsa király három hétig?

Ki lágyította meg végül a király szívét?

Milyen kapcsolatban volt ez Dániel imájával?

6. Jellemezd Dániel életét, Istennel való kapcsolatát, cselekedeteit, jellemét.

7. Dániel élete minek az ihletett szemléltetése?

Scott Griswold lelkész

Isten nem fél a tűztől.” Ezek az egyik bátor vietnámi lelkésznek a szavai, akit hitéért üldöztek, de hűséges maradt. Személyazonossága védelme érdekében nevezzük Blan Le-nek.

Blan Le nem volt mindig Jézus odaszentelt követője. A kommunista kormány rendőre volt, és a béke megőrzése érdekében keményen dolgozott azért, hogy megakadályozza a keresztények evangelizációs erőfeszítéseit. A kerületében éltek hetednapi adventisták, akik Isah Young prédikációt hallgatták a Béke és Boldogság rádióadón, és onnan jutottak az igazság ismeretére. Blan Le különleges figyelemmel kísérte azt a csoportot. A kemény kihallgatások alatt meglepte a hívők szeretetteljes és alázatos magatartása. Nem gyűlölte őket. Soha nem válaszoltak vissza durván. Azon gondolkodott, hogy vajon igaz lehet-e, amiben hisznek? Egy nap, miután elkobzott néhány DVD-t Isah prédikációival, az íróasztalánál ült a rendőrörsön. Szeme sarkából látta az egymásra halmozott lemezeket. Mágnesként vonzották. Végül felállt, és becsúsztatott egyet a lejátszóba. Figyelmesen hallgatta a prédikációt. Később ezt mondta: „Isten szava megérintették szívemet, és abban a pillanatban megváltoztatták az életemet.” A főnöke éppen akkor lépett be az irodába, és meglátta, mit néz. „Nem hiszem el, hogy ezt nézed. Be van tiltva.” Blan Le azonban lelkesen válaszolt. „Meg kell nézned neked is az egyiket. Még soha egyetlen egyházról sem hallottam, amelynek ilyen elképesztő tanításai lennének.” Leültek és együtt nézték. A főnöke is beismerte, hogy nincs benne semmi rossz, és nem veszélyezteti az államvezetést. Isten rávezette Blan Le-t, hogy felmondjon a rendőrségnél. Így könnyebb volt Jézust követnie, és ideje is maradt megosztani másokkal a jó hírt. A családja is átvette lelkesedését. A feleségével együtt kezdték meglátogatni az embereket otthonaikban. Fiaik is követték példájukat, bibliai szemináriumokat tartottak, velük egykorú gyerekeket tanítottak és segítettek a szolgálatban Vietnámban. Nem volt könnyű. A régi barátok nem örültek ennek. A rendőrség elkezdte kérdezgetni és kihallgatni. Honnan származott bátorsága? Jézustól, aki érte szenvedett. Péter évszázadokkal korábban ezt mondta: „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott.” (1Pt 2:21-22) Blan Le példaképe és ereje Jézus. Számunkra, akik az idők végén szeretnénk határozottan kiállni és Jézus eljöveteléig hűségesnek maradni, szintén Ő példaképünk. Blan Le és családja gyakran osztogat evangélizációs DVD-ket. „Jó lenne, ha több ilyennel rendelkeznénk. Naponta legalább 20-at kioszthatnék olyanoknak, akikről gondolom, hogy biztosan megnéznék” – mondta a férfi. Egy alkalommal Blan Le kapott 40 darab MegaVoice-ot. Ezek kisméretű, napelemes ipod-ok (egyesek Godpod-nak nevezik), melyekre nagyon sok prédikáció van felvéve. Egyszerre húsz ember is körégyűlhet hallgatni. 2011-ben Blan Le összeírta, hogy ezek segítségével mintegy 800 embert vezetett el különböző gyülekezetekbe. Hát nem izgalmas? Ezt mondta: „Számomra az evangelizálás leghatékonyabb módja a DVD-k osztogatása, a böjt és az ima… Prédikálok a bűneinkért kereszthalált halt Jézusról, János 3:16-ról. Ez vonzza az embereket.” Amikor egy falu nem tűnik nyitottnak az evangéliumra, amikor az emberek ellenállnak a szombat vagy a tized igazságának, ő egyszerűen böjtöl és imádkozik. Számtalan alkalommal látta Isten közbelépését az alázatos ima eredményeképpen. Az ASAP Ministries támogatásával vásárolt egy robogót. Most már sokkal könnyebben látogathatja azt a 19 házi gyülekezetet, melyeket 16 laikussal együtt pásztorolnak.