Bevezetés DÁNIEL KÖNYVÉNEK 7. fejezetébe - (1.)

A földön minden vezető a mennyből kapja hatalmát, és sikere attól függ, miként használja fel ezt az ajándékot. – Nevelés, 174. old.

A Biblia kevés adatot szolgáltat Nabukodonozor utódairól. Amennyiben a zsidó hagyomány pontos, akkor Nabukodonozor fia, Evil-Merodák (Amél-Marduk) irányította a királyságot apja elmebetegségének hét éve alatt, de sajnálatos módon gyenge vezetőnek bizonyult. Amikor Nabukodonozor meggyógyult és újra trónra ült, értesült fia túlkapásairól, és börtönbe vettette. Ott Evil-Merodák találkozott Joákinnal, és szoros barátságot kötöttek. Nabukodonozor halála után Evil-Merodák örökölte a trónt, és szabadon bocsátotta Joákint (lásd: 2Kir 25:27-30).

A történetírók szerint ezt a korszakot nagy zűrzavar jellemezte. Evil-Merodák meggyilkolása előtt kevés ideig uralkodott. Utódai is rövid ideig ültek a trónon, és legalább egy királygyilkosságról is tudunk. A részletek nem bizonyítottak, de körülbelül tíz évvel Nabukodonozor halála után Belsazár lett Babilónia régense. A politikai bizonytalanság ezen időszakában Isten egy nagy jelentőségű álmot adott Dánielnek, amely a világtörténelem jövőbeni zűrzavaros, szenvedésekkel teli eseményeire világított rá. Dániel a Földközi-tenger partján találta magát. Erős szél fújt, és a hullámok nagy erővel csapódtak a homokos partnak. Dániel elképedve figyelte azt a négy teremtményt, melyek egymás után bukkantak elő a vízből. E látomás leírását Dániel könyvének 7. fejezetében olvashatjuk.
Először egy kétszárnyú, oroszlánszerű fenevadat látott, mely nehezen emelkedett ki az örvénylő vízből. Szárnyait kitépték, az állatot hátsó lábaira rántották, és addigi oroszlánszívét emberi szívre cserélték. Ez
után hirtelen egy medveformájú fenevad tűnt elő a viharos tengerből. Az egyik oldalára fordult, szájában három oldalbordát tartott. Parancsot kapott, hogy emelkedjen fel, és egyen még több húst. Ezt egy négyszárnyú, négyfejű, párducszerű állat követte, amely egy időre hatalmat kapott. Az utolsó fenevad volt a legfélelmetesebb, Dániel még soha nem látott ahhoz hasonlót. Talán egy Tyrannosaurus rexhez hasonlított. Félelmetes volt, rettenetes és hihetetlenül erős. Vasfogaival mindent szétzúzott, majd a maradékot összetaposta (lásd: Dán 7:4-7).
Dániel kérdésére válaszul egy angyal megmagyarázta, hogy a négy fenevad négy hatalmas királyságot jelent, melyekre még Nabukodonozor álmából emlékezett. (lásd: 17,23. v.) Babilon volt az oroszlán, melyet a medvéhez hasonló Médó-Perzsia, a párduc Görögország, és a sárkány Római Birodalom követett.
Ez nem egyszerűen csak Nabukodonozor álmának ismétlése, hanem annak kibővítése, részletezése is volt. Egy jó tanárhoz hasonlóan Isten az előzőleg adott információkra épített. Ebből a próféciából ismerjük meg azokat a láthatatlan erőket, melyek kitépik a nemzetek „szárnyait”, és rombolást, pusztítást okoznak. Azt is megtanuljuk azonban, hogy a nemzetek végső sorsa nem az emberek, hanem Isten kezében van. Isten az, aki adja és elveszi a hatalmat.
„Az emberiség krónikáiban a nemzetek növekedése, birodalmak felemelkedése és bukása mindig úgy jelenik meg, mint ami az ember akaratától és bátorságától függ. Ezekből a leírásokból úgy tűnik, mintha az események alakulását nagy részt a hősök hatalma, törekvése vagy becsvágya határozná meg. Isten Igéjében azonban a függöny elgördül, és világosan láthatjuk, hogy az emberi érdekek, hatalmi törekvések és szenvedélyek keresztül-kasul futó szövevénye alatt és fölött egyaránt a mindenható, kegyelmes Isten munkálta csendesen és türelmesen saját akaratát és terveit.” (Nevelés, 173. old.)
Ő az az Isten, aki csendesen és türelmesen várakozik, hogy munkálkodhasson szívünkben. Te megengeded Neki, hogy ma dolgozzon életedben?

A történelem, amit a nagy Vagyok jelölt ki Igéjében, láncszemet láncszem után kapcsolva a jövendölések láncában az örökkévalóságtól kezdve az örökkévalóságig, elmondja nekünk, hogy hol vagyunk most a korszakok sodrában és mi várható a jövőben. – Nevelés, 178. old.

A Babilont jelképező fenevad egy sasszárnyú oroszlán volt. A babilóniaiak gyakran használták a szárnyas oroszlán képét birodalmuk szimbólumaként. Az oroszlánt az állatok királyának, a sast pedig a levegő királyának is nevezik. Ez a kép szemléletesen összefoglalja a Babiloni Birodalom nagyságát.
A második fenevad egy medve volt, amely az egyik oldalára fordult. Ez jelképezte a Médó-Perzsa Birodalmat, amely médekből és perzsákból állt. Eleinte a médek sokkal erősebbek voltak a perzsáknál, de azután a perzsák kerekedtek felül. A történészek ezt a királyságot általában Perzsa Birodalomnak nevezik. A látomásban a fél oldalára dőlt, vagyis az egyik oldala egyszer magasabban, egyszer alacsonyabban volt.
A harmadik fenevad a párduc, melynek négy szárnya és négy feje volt: Görögország jelképe. A négy szárny azt az elsöprő sebességet szemlélteti, mellyel Nagy Sándor birodalmat hódított magának, hiszen alig 32 évesen már meg is halt. Nagy Sándor váratlan és idő előtt bekövetkezett halála után hadvezérei (Kasszandrosz, Lüszimakhosz, Szeleukosz és Ptolemaiosz) négy részre osztották a birodalmat.
A félelmetes, megnevezhetetlen fenevad Róma találó szemléltetése volt, amint az angyal magyarázatában mondta: „a negyedik állat negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.” (Dán 7:23) Ennek a borzasztó fenevadnak tíz szarva volt. Az angyal ezt is megmagyarázta: „A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni.” (24. v.)
Ezeknek a királyságoknak a nagy része Európa modern nemzeteinek előfutára vagy megalapítója (Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Svájc, Spanyolország, és Portugália) volt.
A prófécia legelképesztőbb oldala Isten részletes jövőképe. Honnan tudhatná egy nem ihletett személy kitalálni, hogy a Római Birodalom tíz királyságra szakad, és nem egy másik, nála hatalmasabb fogja majd meghódítani? Mennyire megnyugtató az a tudat, hogy Istenünk tökéletesen ismeri a jövőt! Ez a lecke nagy segítségünkre lehet mindennapi próbáinkban.
„Ha Istennek adod át magadat, hogy az Ő munkáját végezd, nincs okod aggodalmaskodni a holnap felől. Akinek szolgája vagy, kezdettől fogva ismeri a véget. A holnap előtted rejtett eseményei nyilvánvalók a Mindenható előtt. Amikor magunk vesszük kezünkbe ügyeink igazgatását és a saját bölcsességünkre támaszkodunk, olyan terhet veszünk magunkra, melyet nem Isten hárít ránk, s amelyet az Ő segítsége nélkül próbálunk hordozni. Azt a felelősséget vállaljuk magunkra, mely Istené, vagyis magunkat állítjuk Isten helyébe. Méltán aggódhatunk, méltán várhatunk veszélyt és veszteséget, hiszen ezek így biztosan elérnek minket. Amikor viszont valóban elhisszük, hogy Isten szeret bennünket, és jót akar tenni velünk, nem aggódunk többé a jövőnkért, s úgy megbízunk Istenben, miként a gyermek megbízik szüleiben. Akkor a bajaink és gyötrelmeink elmúlnak, hiszen akaratunkat Isten akarata magába fogadja.” (Gondolatok a hegyibeszédről, 100. old)

Látomásában Dániel megszemlélhette a félelmetes negyedik fenevadat is, a Római Birodalom jelképét. Miközben a tíz szarvra figyelt, valami érdekeset vett észre. „Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.” (Dán 7:8)
Mivel ez a kicsi is szarv, arra a következtetésre jutunk, hogy egy ugyanolyan királyságot jelent, mint a többi tíz, azonban ez egyáltalán nem így van. A kis szarvnak vannak szemei, és „nagyokat szóló” szája. Mindezek ellenére kis szarvnak nevezik, de a 20. versben azt is olvassuk róla, hogy „termete is nagyobb a társaiénál”, vagyis a többi szarvnál. A továbbiakban Dániel arról ír, hogy miközben nézte, észrevette, „hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket.” (21. v.)
A prófécia nagyon különleges. A kis szarv Róma bukása után, vagyis Kr.u. 476 után emelkedik fel Európa nemzetei közül. Három népet szakít ki gyökerestől, a herulokat, a vandálokat és az osztrogótokat. Földrajzilag kicsi, de üldözi Isten népét. Nem egyszerűen egy civil hatalom, mint a többi állam.
A kis szarv a római pápaságot jelenti. Bár államhoz hasonló szervezet, tulajdonképpen a katolikus egyház központi kormányzata. Földrajzilag kicsi, ezért kis szarv. Nem civil kormányzat, hanem egy világviszonylatban erősen befolyásos vallási hatalom. A sötét középkor idején a pápák Vatikánból irányították Európát. Mivel a pápaság a Római Birodalom bukása után kapott erőre, ő irányította a tíz szarv közül háromnak a pusztulását. „Nagyokat szólt”, vagyis állította, hogy tévedhetetlen, hogy képes a bűnök megbocsátására, és engesztelést (felmentést) adhat az embereknek bűneik alól. Ugyanakkor a pápaság nagymértékben üldözte Isten népét. „Ekkor kezdődött el a Dániel és a Jelenések próféciájában megjövendölt 1260 éves pápai elnyomás. (…)A keresztényeknek választaniuk kellett: vagy feladják feddhetetlenségüket és elfogadják a pápai szertartásokat és vallásgyakorlatot, vagy elsorvadnak a föld alatti börtönökben, meghalnak a kínpadon, a máglyán vagy a hóhér bárdja alatt. (…) Hevesebb üldözés szakadt rá a hűségesekre, mint bármikor azelőtt, és a világ hatalmas harcmezővé vált.” (A nagy küzdelem, 54. old.)
A pápaságnak szándékában állt megváltoztatni Isten idejét és törvényét. „Az egyház (ang. eredetiben: „a pápa”, a ford. megjegyz.) a nyugalom napját a hét hetedik napjáról a hét első napjára helyezte. Éppen azt a parancsolatot változtatta meg, amely azért adatott az embernek, hogy teremtőjére emlékeztesse. Megváltoztatta a Tízparancsolat legnagyobb parancsolatát, s ezzel magát Istennel egyenrangúvá tette, illetve magát Isten fölé emelte.” (Tapasztalatok és látomások, 65. old.)
Milyen borzasztó jelenet! Nem csoda, hogy Dániel ezt írta: „Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.” (Dán 7:15)

I. RÉSZ
1. A nagy erejű szél miért szemlélteti megfelelően ennek a négy királyságnak a hatalomra törését?

2. Miért fontos a próféciák alapján tanulmányozni a nemzetek történetét? Próféták és királyok, 548. old.

II. RÉSZ
3. Magyarázd meg, hogy a négy fenevad miért volt megfelelő szemléltetése a királyságnak, melyet jelképezett? 
oroszlán

medve

párduc

félelmetes vadállat

4. Isten részletes jövőismerete hogyan vigasztal téged a mindennapok próbáiban?

III. RÉSZ
5. Olvasd el Dán 7:8, 20, 23-25-t. Sorold fel a kis szarv legalább 8 ismertető jelét!

6. Dániel 7:20-ban azt olvassuk, hogy a kis szarv hatalmasabb volt a többi szarvnál. Milyen értelemben volt a pápaság egyidejűleg kisebb, de nagyobb is Európa többi hatalmánál?

7. Ismételd át figyelmesen a Dániel 7. fejezetének próféciáját és annak magyarázatát! Készíts egy táblázatot vagy egy rajzot, melyben bemutatod a Dániel 2. fejezetében olvasható próféciával húzható párhuzamokat. Add hozzá a második prófécia részleteit, majd magyarázd meg ezt kisebb testvéreidnek vagy barátaidnak.

Ezernyolcszázhatvannyolc előtt a hetednapi adventisták az Egyesült Államok északkeleti részére összpontosították erőfeszítéseiket. Az ötvenes évek végén egy bizonyos Morehouse asszony elfogadta az igazságot Missouriban, és családjával együtt egy öthónapos utazás után az oregoni Pendletonban telepedett le. Morehouse asszony volt az első hetednapi adventista a Sziklás-hegységtől nyugatra. Gyakran írt levelet Battle Creekbe, melyben bibliamunkást kért arra a vidékre. Kérésére a Szemlében kapott választ: „Légy türelmes. Majd oda is mennek munkások, de még nem.” 1859 tavaszán Merritt G. Kellogg, dr. J. H. Kellogg féltestvére egy csapat aranyásóval elhagyta Michigant. Öthónapos utazás után San Franciscoba jutott, ahol jól fizető asztalosmunkát kapott. 1864 körül J. W. Cronkite, mesterségét tekintve cipész, szintén elhagyta Michigant és az Isthmuson keresztül San Franciscóba ment. Arra gondolt, hogy kereskedelemből tartja fent magát, és traktátusok osztogatásával némi missziómunkát is végezhet. Ez a néhány lélek kezdte el a szombati összejövetelek megszervezését B. G. St. John, egy baptista barátkozó otthonában. Mivel alig várták, hogy nyilvánosan is hirdethessék az üzenetet, 133 dollár értékű aranyat gyűjtöttek össze, melyet egy őszinte felkérő levél kíséretében Battle Creekbe küldtek. Nagyon szerették volna, ha küldenek oda egy lelkészt. 1867-68 telén az Úr számos álmot adott nekem arról, hogy Kaliforniában dolgozom. Azt álmodtam, hogy hajóval érkezem New Yorkba, ahonnan az Isthmuson lehajózva továbbutazom Kaliforniába, és ott sátorösszejöveteleket tartok. Azon a télen álmomban legalább hússzor lehajóztam az Isthmuson. Körülbelül ugyanabban az időszakban D. T. Bourdeau is hasonló gondolatokat kapott. Annyira biztos volt abban, hogy egy távoli misszióterületre küldik, hogy mindenét eladta, és feleségével együtt májusban eljött Battle Creekbe a Generál Konferencia közgyűlésére. A közgyűlés utolsó szakaszában az előadások nagyrészt a lelkészeknek szóltak. Amikor szóba került a munkaelosztás, Wisconsinból és más államokból is hangzottak el kérelmek. Végül M. G. Kellogg komoly felhívást intézett a jelenlevőkhöz, hogy valaki vállalja el a kaliforniai missziót. Az emberek csodálkoztak, mert akkor Kalifornia annyira távolinak tűnt, szinte a világ végének. White lelkész felkérte a lelkészeket, hogy őszintén kérjék az Úr vezetését és irányítását munkaterületük kiválasztását illetően. Amikor május 18-án visszakérték a jelentéseket, mindenki leadta, Bourdeau lelkészt és engem kivéve. White lelkész feltette a kérdést: „Kapott valaki valamilyen ihletet a kaliforniai munkával kapcsolatban?” Felálltam, és ott először beszéltem ezzel kapcsolatos álmaimról. White lelkész így folytatta: „Az Úr kettesével küldte ki szolgáit. Van még valaki, aki azon a munkaterületen gondolkodik?” Ekkor Bourdeau lelkész is felállt, és elmondta véleményét, érzéseit ezzel kapcsolatban. Azt is tudatta, hogy egész családjával érkezett, és minden ingóságát eladta, tehát készen áll oda menni, ahova az egyház küldi. White lelkész így folytatta: „Bourdeau és Loughborough testvérek imádkozzanak ezért együtt és egyénileg is, egészen a Szemle nyomdába adásáig, hogy biztosak legyenek az Úr akaratában ezzel a kérdéssel kapcsolatban.” Őszintén kerestük az Urat, és május 31-én White lelkész megkérdezte: „Testvérek, milyen döntésre jutottatok?” Egyszerre válaszoltuk: „Kalifornia, vagy semmi.” Azonnal beírta a Szemlébe, félretett 1000 dollárt, mellyel lefoglalta számunkra a sátrat, és elküldött Kaliforniába. A pusztákon átvezető vasútvonalból hiányzott 500 mérföldnyi, ezért egy hosszú szakaszt vízi úton kellett megtennünk Északközép- Amerikán keresztül. Június 8-án hagytuk el Battle Creek-et, két hetet töltöttünk New Yorkban, ahol megvásároltuk a sátrat és az utazáshoz szükséges dolgokat. Itt kötöttem házasságot Margaret A. Newmannel. Az esketési szertartást Bourdeau lelkész végezte.

The Review and Herald folyóirat 1868, Június 2-i James White által írt cikke.

Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öregkorú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz. Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg.” „Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.” (Dán 7:9-10, 13-14) Így jelent meg a próféta látomásában a vizsgálati ítélet kezdete. Krisztus visszajövetelének leírása itt nem a földre való második eljövetelét jelenti. Az Öregkorú elé megy be a mennyben, hogy kapjon hatalmat, dicsőséget és országot, amelyek a közbenjárói munka végén lesznek az övéi. Ez az eljövetelt, és nem a földi második adventet jelezte előre a prófécia a 2300 év végére, vagyis 1844-re. Mennyei angyalok felhőjétől körülvéve nagy Főpapunk belép a szentek szentjébe, ahol megjelenik Isten előtt, hogy elvégezze a vizsgálati ítéletet és engesztelést szerezzen mindazoknak, akik arra hívatottak. „És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” (Jel 20:12) Isten angyalai pontosan számon tartották mindenki életét, akik cselekedeteik szerint lesznek megítélve. Ennek az ítéletnek a kapcsán figyelmeztette Péter Izraelt: „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküldje a Jézus Krisztust, aki néktek előre hirdettetett. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.” (ApCsel 3:19-21) Krisztus maga jelentette ki: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” (Jel 3:5) „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.” (Mt 10:32-33) A Jézusban hívők élete megjelenik Isten előtt, a föld első lakóival kezdve. Ügyvédünk minden egymást követő nemzedék esetét megvizsgálja. A sor az élőkön ér véget. Minden név említésre kerül, minden esetet gondosan és részletesen átvizsgálnak. Elfogadnak és visszautasítanak neveket. Korszakról korszakra mindazok neve mellett – akik őszintén megbánták vétkeiket és hit által Jézus vérére mint engesztelő áldozatra hivatkoztak – megjelenik a megbocsátás szó a mennyei könyvekben. Az ítélet végén bűneiket eltörlik, és ők maguk alkalmasnak találtatnak az örök életre. 
A földi bíróságok döntései irányába mutatott legmélységesebb érdeklődés sem hasonlítható ahhoz az érdeklődéshez, amely a mennyei bíróságon megnyilvánul, amikor az élet könyvébe beírt nevek sorra említésre kerülnek az egész föld Bírája előtt. A mennyei közbenjáró kiáll mindazokért, akik a bukott emberiség soraiból, hit által győzedelmeskedtek az Ő vére által. Megbocsátják bűneiket és helyreállítják őket édeni otthonukba, majd örököstársakká koronázzák őket az „előbbi hatalommal” együtt. (Mik 4:8)
Sátán az emberi faj megtévesztésére és megkísértésére tett erőfeszítéseiben megrontotta az ember teremtésének eredeti tervét, de most Krisztus kéri terve megvalósulását, mintha az ember soha nem vétkezett volna. Nemcsak teljes és tökéletes megbocsátást és megigazítást kér népének, hanem meg is osztja velük dicsőségét és trónját. – The Spirit of Prophecy, 4. köt., 307–309. old.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Írd le saját szavaiddal a Dánielnek mutatott ítélet jelenetét!

2. Mi a kapcsolat az ítélet jelenete és a 2300 évről szóló prófécia között?

3. Melyek az utolsó lépései Jézus emberiségért végzett szolgálatának?

4. Mivel az ítélet bekövetkezik, mire kéri és figyelmezteti Péter a zsidókat?

5. Mit mondott Jézus az ítéletről Jel 3:5, ill. Mt 10:32-33-ban?

6. Kiknek a neve mellett jelenik meg a megbocsátás szó a mennyei könyvekben?

Mi történik velük az ítélet végén?

7. Mennyire érdekeltek a mennyei lények az ítéletben?

8. Mit mond Jézus, a mennyei közbenjáró, védőbeszédjében?

9. Mit akart tenni Sátán?

Mit kér most Jézus?

„Elveszett juhok mindenütt, minden országban vannak, ahol csak megfordulsz. Nekünk meg kell keresnünk és meg kell tartanunk azt, ami elveszett. Ők nem tudják, hogyan gyógyulhatnak meg.” – Evangelizálás, 462. old.

Nemrég két hetednapi adventista hölgy készült bibliai szemináriumokat tartani egy kurd menekült családnak, akik akkor költöztek oda Irakból. Nem voltak azonban biztosak benne, hogy melyik témát válasszák.

„A legtöbb megírt bibliai szeminárium Dániel 2. fejezetének próféciájával kezdődik, amely rámutat arra, hogy Isten igéje megbízható. De én nem tudom ezt elmagyarázni nekik. A történet maga tulajdonképpen Irakban játszódik. Egy gonosz király szerepel benne. Túlságosan hasonlít ahhoz, ahonnan elmenekültek, és ez akár zavaró is lehet.” Elhatározták tehát, hogy egy egyszerű témával, az imával fognak foglalkozni. Amikor a család az ajtóban üdvözölte őket, az apa nagyon izgatott volt. „Gyertek be, gyertek be. El kell mondanom, mit álmodtam!” Micsoda? Egy álom? Nem sokat foglalkozunk az álmokkal. Ismerjük az agy tudományát, és tudjuk, milyen hatással lehet ránk egy bőséges késői vacsora. Az álmok nagyon furcsák. A Bibliában azonban Isten több alkalommal is felhasználta őket, és tudjuk, mennyire fontosak lehetnek az igazság továbbításában. Az apa így folytatta: „Álmomban kint álltam és az eget néztem. Láttam, hogy egy kicsi kő közeledik felém. Egyre nagyobb és nagyobb lett. Biztos voltam benne, hogy belém csapódik és mindent elpusztít. Mit jelent ez?” A hölgyek azonnal felismerték, hogy Dániel 2. fejezeténél kell kinyitniuk a Bibliájukat, és meg kell osztaniuk a kő történetét. Emlékeztek még rá, hogyan lett hegy a kőből, hogy ez Krisztus eljövetelének jelképe, amely véget vet a világ minden háborújának és szenvedésének? Kiderült, a család a hazai történelemkönyveikből részben ismerte Dániel történetét. További álmok is voltak, de előtte szeretném bemutatni, hogyan találkozott ez a két család. Az egész a helyi gyerekek bevonására vonatkozó gyülekezeti tervvel kezdődött. A környéken komoly gondok voltak a közbiztonsággal. A gyülekezet vezetői motivációs programokat akartak szervezni a közösségnek, ezért elhatározták, hogy abban az évben a parkban szervezik meg a vakációs bibliaiskolát. A lövöldözés valós kockázata ellenére kijelentették: „Isten megóv minket. Ő szereti a gyermekeket.” Megjelent egy kurd menekült család. A gyerekeiknek tetszettek a tudományos kísérletek és az angol nyelvű énekek. A gyülekezet tagjai megismerkedtek velük, és ők elmondták Amerikába érkezésük viszontagságait. Hatalmas megkönnyebbülés volt számukra, hogy kikerültek a harcok tüzéből, de ugyanakkor nagyon sok új kihívással kellett szembenézniük annak érdekében, hogy beilleszkedjenek az amerikai életbe és túléljék. A gyülekezet tagjai feljegyezték elérhetőségüket, és gyűjtést szerveztek élelem, ágynemű, ruhák adományozására, melyeket el is vittek nekik otthonukba. Valódi baráti kapcsolatot alakítottak ki. Egy nap az apa így szólt: „Próbálom kitalálni, hogy milyen iskolába írassam gyermekeimet. Egyesek figyelmeztettek, hogy az állami iskolák oktatási szintje és általános hangulata nem a legjobb. Szerintetek mit kellene tennem?” „Írasd őket a mi adventista iskolánkba” – hangzott a válasz. De hogyan is engedhetnék meg ezt maguknak? Kilenc gyerekük volt, közülük öt kisiskolás korban. Az egyházterületnek azonban volt egy összegyűjtött pénzalapja pontosan az ilyen esetekre. Így tehát mind az öt gyereket felvették a kisiskolás osztályokba, és egy gyereket az óvodába. Nem sokkal később két hölgy a gyülekezetből meghívta őket egy közös bibliatanulmányozásra, és ők beleegyeztek. Ez már magában egy csoda, mert a világ mintegy 22 millió kurd nemzetiségű személye közül kevesebb, mint 1% keresztény.