Hűség A TÜZES PRÓBÁKBAN

Dániel próféta és három társa beszédes példái annak, hogy mivé válhat minden fiatal, Isten bölcsességével egyesülve. – The Youth’s Instructor, 1903. május 21. 

Nabukodonozor pogány király elámult a menny Istenének erején. Míg bölcsei közül senki nem tudta megmondani az álmát, Dániel Istene nemcsak felfedte előtte a titkot, de a jövő eseményeit is megmutatta, egészen az idők végéig.
A király azt gondolta, hogy az ő istenei nagyobbak Júda Istenénél, hisz meghódította azt az országot. Most felismerte, hogy a zsidó foglyok Istene hatalmasabb. „Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonnyal a ti Istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!” (Dán 2:47) Nabukodonozor azonban nem ismerte jól a menny Istenét. Bár szíve pillanatnyilag meglágyult, nem adta át magát teljesen. Az idő múlásával az ambíció, a büszkeség és a jólét visszafordította, és még buzgóbban imádta a bálványokat. A bölcsek pedig minden gyűlöletüket, irigységüket és féltékenységüket a magas tisztségbe került négy zsidó ifjúra zúdították. Kihasználták Nabukodonozor hiúságát, és azt javasolták, hogy építtesse meg az álmában látott aranyból, ezüstből, bronzból és vasból készült szobrot, majd kérje, hogy alattvalói imádják azt. „Ez a terv Sátán tanácsában született, és az volt a célja, hogy a három zsidó fiatalt rákényszerítse az Isten törvényével nyíltan ellenkező emberi törvények betartására." (The Signs of the Times, 1897. szeptember 2.)
A királynak tetszett az ötlet, de eszébe jutott, amit Dániel az utána következő, kevésbé befolyásos királyság felemelkedéséről mondott. Minél többet gondolkodott rajta, annál kevésbé tudta elfogadni. Elhatározta, hogy az egész szobrot bearanyozza. Így építette meg a föld leglenyűgözőbb bálványát. Lábazatával együtt több, mint 27 méterrel magasodott az emberek feje fölé. Célja a nézők elkápráztatása, bámulatba ejtése volt. A király „egybegyűjteté a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevőket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jőjjenek az állóképnek felavatására.” (Dán 3:2)
Amikor megérkeztek, egy hírnök ismertette velük a király parancsát. „Meghagyatik néktek, oh népek, nemzetek és nyelvek! Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany állóképet, amelyet Nabukodonozor király állíttatott.” (Dán 3:4,5)
Ha valaki visszautasítja az új bálvány imádatát, a király erőszakkal is véghez viszi az akaratát.Ha pedig ellenkezni mer, megégetik a tüzes kemencében.
A meghívottak között jelen volt Sidrák, Misák és Abednégó is. Tudták, hogy az emberek feladata engedelmeskedni a kormányzásnak. „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.” (Róm 13:1,2)
Isten elvárja, hogy akkor is betartsuk az ország törvényeit, ha az nem tetszik nekünk, mint például az adófizetés vagy a sebességkorlátozás. Azonban egyetlen kormánynak sincs joga megszabni az emberek és Teremtőjük közötti kapcsolatot, vagy megmondani az nekik, hogyan és kit imádjanak. Ha egy nemzet törvénye ellentétben áll Isten törvényével, a mi kötelességünk tiszta és világos: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (ApCsel 5:29)

 Légy hűséges és igaz, és Isten, aki belépett a három zsidó fiatallal a tüzes kemencébe (…) téged sem hagy el. Állandó jelenléte vigasztal és támogat. – The Youth’s Instructor, 1904. július 12.

A bálvány felavatásának ünnepe egy új vallás kezdetét jelezte Babilonban. Minden hamis valláshoz hasonlóan, ez is az igazság elferdítésén alapult. Krisztus nélküli vallás volt, amely kihagyta a Nabukodonozor álmába megjelenő Sziklát. Emberközpontú volt, és magára a bálványra összpontosított, nem a kőre, amely szétrombolta azt. Az emberi birodalmat magasztalta Isten országa helyett.
A zene komoly befolyást gyakorol ránk, az istentiszteletnek is fontos része. Ezt Nabukodonozor sem hagyta figyelmen kívül. Az alkalmat sok hangszer dallama kísérte. (lásd: Dán 3:5) Az imádat azonban nem volt választható. Aki nem tette meg, azonnal kivégezték (lásd: Dán 3:6).
A zene megszólalásakor a hatalmas tömegben csak három ember maradt állva. „Az ő Istenük a királyok Királya és az urak Ura volt, és ők minden áron Őt szolgálták.” (The Signs of the Times, 1897. szeptember 2.)
Amikor a féltékeny bölcsek sietve jelentették, hogy a három zsidó nem engedelmeskedett, Nabukodonozor magához hívatta őket. Még egy esélyt adott nekik az aranyszobor imádására, a tüzes kemencével fenyegetve őket. Komoly kérdést intézett hozzájuk. „Kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezeimből?” (Dán 3:15)
A három fiatalember tisztelettudóan, de határozottan jelentette ki: „Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttatál, nem imádjuk.” (Dán 3:17,18)
Nabukodonozor nagy haragra gerjedt, amiért áthágták akaratát. Megparancsolta, hogy hétszer jobban izzítsák be a kemencét. Sidrák, Misák és Abednégó nem bizonytalankodott ebben a válsághelyzetben. Emlékeztek az Úr ígéretére: „Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ézsa 43:2) Bíztak benne, hogy Isten megszabadítja őket.
Ez a történet a mi javunkra került be a Bibliába. Az idők végén Isten népének hasonló megpróbáltatásokon kell átmennie. „A történelem megismétlődik. A hamis vallás felmagasztaltatik, a hét első napja lesz Babilon jelképe, egy egyszerű munkanap, melyen nem nyugszik semmiféle áldás. Minden nemzet, nyelv és nép parancsot kap ennek a hamis szombatnak az imádatára.” (The Signs of the Times, 1897. május 6.)
Akkor a világi vezetők megpróbálják kierőszakolni az engedelmességet és elpusztítani azokat, akik visszautasítják azt. „Próbák és üldözés következik azokra, akik Isten igéjének engedelmeskedve nem imádják ezt a hamis szombatot. Minden hamis vallás végső eszköze az erőszak. Először megpróbálják csábítónak, kívánatosnak bemutatni, ahogy Babilon királya is tette a zenével és a műsorral. Ha ezek a Sátán-ihlette, ember alkotta szórakozások nem késztetik engedelmességre az embereket, a tüzes kemence lángjai majd megfélemlítik őket. Most is így lesz.” (u.o.)
Hogyan készülhetünk fel erre az időre? Ha már most megtanulunk egyedül Isten ígéreteire támaszkodni, és naponta minden apró dologban hűségesen engedelmeskedni Neki.

A haragos Nabukodonozor megparancsolta, hogy a három zsidót azonnal vessék a fehérre izzított kohóba. Erős, fiatal katonák kötözték meg őket, és bedobták a felhevített kemencébe. Amikor a héberek „az égő, tüzes kemencébe esék megkötözve”, „azokat a férfiakat, akik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tűznek lángja.” (lásd: Dán 3:23,22)
Nabukodonozor egy pillanatra győztesnek érezte magát. Kíváncsian nézte, milyen gyorsan fogja megemészteni a tűz a három férfit. Majd „meglátott valamit, amiről azt hitte, káprázik a szeme. Elsápadt, majd szemét kezével beárnyékolva bámulta a kemencét. A kegyetlen terv végeredményét nem mindenki ismerte fel olyan gyorsan, mint a király.” (The Signs of the Times, 1897. május 6.)
A Biblia ezt írja: „Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az ő tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tűz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király! Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.” (Dán 3:24-25)
Nabukodonozort csodálat töltötte be Isten erejének ezen megmutatkozására. Olyan közel ment a kemencéhez, amennyire csak mert, majd hangosan odakiáltott: „Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jőjjetek ide!” (Dán 3:26) Amikor engedelmeskedtek, minden hivatalos személy köréjük gyűlt, hogy megvizsgálja őket. Elképedve vették tudomásul, hogy a tűz csak a kötelékeiket égette le róluk.
A hatalmas aranyszobor természetesen feledésbe merült. Dicsősége semmi volt az élő Isten erejéhez képest.
„Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, aki küldötte az ő angyalát és kiszabadította az ő szolgáit, akik ő benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és veszedelemre adták az ő testüket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az ő Istenükön kívül.” (Dán 3:28) Ugyanakkor súlyos büntetést is kilátásba helyezett azoknak, akik a menny Istene ellen szólnak. „Mert nincs más Isten, aki így megszabadíthasson.” (Dán 3:29)
Ezután a különböző vezetők hazamentek. Milyen csodálatos történetet mesélhettek el az otthon maradottaknak! És mindezt azért, mert három zsidó fiatal még a halál torkában is hűségesen kiállt elvei mellett. Az igaz Isten ismerete elterjedt az egész Babiloni Birodalomban. Újra nyilvánvalóvá vált, hogy „semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” (2Kor 13:8) „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róm 8:28)
Isten nagy bölcsességében sokszor közbelép, hogy megszabadítsa szolgáit a gonoszok ítéletétől. Máskor nem teszi ezt meg. Jézus mondta: „Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el.” (Lk 21:16-18)
Minden helyzetben bízhatunk abban, hogy Isten megadja nekünk a szükséges erőt. „Élteden át tartson erőd. Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön. Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.” (5Móz 33:25-27)
Bármilyen próbákkal vagy kísértésekkel kell ma szembenézned, támaszkodj Istenre! Rád árasztja kegyelmét, hogy igaz és hűséges maradj Megváltódhoz. Isten népének végső szabadulása Jézus második eljövetelekor következik be.

I. RÉSZ
1. Miért tért vissza Nabukodonozor a bálványimádáshoz, miután elismerte Isten nagyságát (Dán 2:47)? Zsid 2:1-3

2. Mit mondott Isten Izraelnek, hogyan viszonyuljanak Nabukodonozorhoz? Jer 27:5-9

Akkor Sidrák, Misák és Abednégó miért nem engedelmeskedtek neki? 2Móz 20:3-6

Hogyan viszonyuljunk mi az állami kormányzathoz? Mt 22:21, ApCsel 5:29

II. RÉSZ
3. Isten mindig megszabadítja népét az üldözéstől és a haláltól? Jer 26:20-24, ApCsel 7:54-61

Sorolj fel más bibliai példákat is.

4. Miért ne zavarjon, hogy Isten időnként csodálatos módon megszabadítja, máskor viszont nem menti meg népét a szenvedéstől? A nagy küzdelem, 47, 48. old.

5. Milyen tanulságokat tartalmaz ez a történet Isten végidei népe számára?

III. RÉSZ
6. Nabukodonozor első válasza miben hasonlított a fáraó válaszához? Hasonlítsd össze Dán 3:15-öt 2Móz 5:2-vel. Ugyanakkor figyeld meg az ellentétet is a fáraó kitartó ellenkezése és Nabukodonozor engedelmességre való készsége között.

7. Nabukodonozor első látásra felismerte Jézust. Hogy történt ez? Lehetséges, hogy valaki, aki ismer téged, egy napon felismeri Jézust, mert meglátja benned?

További tanulmányozásra: Próféták és királyok, 503–513. old., Megszentelt élet, 34–41. old.

Ezernyolcszázhatvankettő november 24-én két összejövetel zajlott párhuzamosan William Wilson Greenville-i otthonában, két gyülekezet megszervezése érdekében. A Greenville-i gyülekezet szervezési munkálatait a White házaspár vezette, a West Plains gyülekezetét pedig egy másik szobában Byington lelkész és jómagam. Miközben mi az előkészületekkel voltunk elfoglalva, a másik szobából hallottuk White testvérnő hangját. Éppen némi nehézségünk adódott, amikor pontosan a legmegfelelőbb pillanatban nyílt az ajtó, és White testvérnő beszólt: „Loughborough testvér, ahogy ránéztem erre a társaságra, észrevettem, hogy bizonyságtételem van néhányuk számára. Amikor készen vagytok, bejövök, hogy beszéljek velük.” Mivel éppen fordulópontra jutottunk, azonnal szót kaphatott. Byington lelkészen és rajtam kívül csak három jelenlevőnek tudta a nevét. A többiek idegenek voltak számára, attól eltekintve, hogy látomásban látta őket. Amikor szólásra emelkedett, egy bocsánatkéréssel kezdte: „Elnézést kérek, amiért beszédemben jellemzéssel foglak megszólítani benneteket, mert nem tudom a nevetek. Amint megláttam az arcotok, azonnal eszembe jutott, amit az Úr veletek kapcsolatban mutatott nekem. A sarokban ülő félszemű férfinek (valaki közbeszólt: Prattnek hívják) nagy elvárásai vannak a vallással kapcsolatban, de soha nem tért meg teljes szívvel. Ilyen állapotban ne vegyétek be a gyülekezetbe, mert nem keresztény. Ideje nagy részét henyéléssel tölti, az üzletekben nézelődik és vitatkozik az igazságról, miközben a felesége otthon tűzifát hasogat, dolgozik a kertben, és minden más munkát elvégez. Üzleti ügyeiben nem tartja be ígéreteit, a szomszédai nem bíznak benne. Az igazság ügyének jobbat tenne, ha ő nem mondana semmit ebben a témában.” „Ez az idős testvér (ahogy rámutatott, valaki azonnal felkiáltott: Barr testvér), az előbbi ellentéteként jelent meg látomásomban. Példás életet él, gondosan betartja ígéreteit, és jól ellátja családját. Nehezen veszi rá magát, hogy az igazságról beszéljen szomszédainak, mert fél, hogy valamivel esetleg veszélyeztetné, vagy akadályozná a munkát. Elképzelni sem tudja, hogyan lehet az Úr olyan irgalmas és kegyelmes, hogy megbocsássa bűneit, és nem tartja méltónak magát a gyülekezethez.” „Barr testvér, az Úr megmutatta nekem, hogy minden ismert bűnödet megvallottad, és Ő megbocsátott neked, csak el kell hinned.” Barr testvér mosolyogva nézett fel: „Megtette?” „Igen” – válaszolta White testvérnő. „Jöjj,és csatlakozz a gyülekezethez, és amikor csak alkalmad adódik, beszélj az igazságról. Ez jó benyomást tesz szomszédaidra, mert bíznak benned.” „Megteszem” – válaszolta. White testvérnő így folytatta: „Ha Pratt testvér egy ideig Barr testvérhez hasonlóan viselkedne, az nagyon jót tenne neki.” A beszéd végeztével Pratt testvér vehemensen szólásra emelkedett. „Mondom nektek, nincs értelme ezekhez az emberekhez csatlakozni és álszentként viselkedni. Ne tegyétek meg!” A november 5-i látomásban Moses Hull-lal kapcsolatban is voltak kijelentések. „Hull testvérrel tisztességesen jártunk el. Úgy érezte, hogy korlátozzák, és nem mutathatja valódi természetét. Míg az igazság ereje nagy mértékben befolyásolta, viszonylag biztonságban volt, de ha az igazság ereje megtörik és nincs korlát, természetes ösztönei veszik át a helyet, akkor nincs megállás. (…) Úgy láttam, hogy egy meredek szakadék szélén áll, ugrásra készen. Ha még egy lépést tesz, az végzetes lesz számára. Örök sorsát kockáztatja.” A következő télen Hull úr prédikált Michiganben, ezzel akarva eloszlatni a kételyeket. 1863 tavaszán elkísért néhány sátorösszejövetelre New Englandbe, de végig tétovázott. Szeptember 20-án prédikált a bűn ellen harcolók próbáiról, konfliktusairól és győzelmeiről. Beszéde zárásaként megkérte hallgatóit, hogy ne rá nézzenek, mert az ő útja nem befolyásolja az igazságot. Az összejövetel után ezt mondta: „Holnap elmegyek az indianai Ligonierbe, ahol az enyéim vannak. Nem prédikálok többet.” És úgy is tett. Amikor legközelebb hallottam róla, a spiritizmust támogatta.

Amikor Krisztus kinyilatkoztatja magát az emberek fiainak, egy láthatatlan erő szól szívükhöz. Felismerik, hogy a Mindenható jelenétében állnak. Dicsősége előtt rettegnek a királyok és a főemberek, és elismerik, hogy az élő Isten minden földi erő fölött áll. A zsidó foglyok beszéltek Nabukodonozornak a megváltó Krisztusról, aki eljövendő, és ebből a leírásból ismerte fel a király a tüzes kemencében megjelent negyedik alakban Isten Fiát. Saját nagyságát és méltóságát feledve Nabukodonozor leszállt trónjáról és a kemencéhez sietett. Lelkiismeretfurdalással vegyes szégyennel kiáltott fel: Ti, „a felséges Istennek szolgái, jertek ki.” Ők pedig engedelmeskedtek, és az egész tömeg előtt megmutatták, hogy sértetlenek, még a tűz illata sem járta át ruhájukat. A lángok nem ártottak nekik, csak kötelékeik égtek le. „Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, aki küldötte az ő angyalát és kiszabadította az ő szolgáit, akik ő benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és veszedelemre adták az ő testüket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az ő Istenükön kívül.” A változás szele átjárta a tömeget. A nagy pompával felavatott, hatalmas aranyszobor feledésbe merült. Az emberek féltek és reszkettek az élő Isten előtt. A király rendeletet adott ki, hogy ha bárki a zsidók Istene ellen szól, halállal fizessen, „mert nincs más Isten, aki így megszabadíthasson.” A valódi keresztény elvek nem állnak meg mérlegelni a következményeket. Nem kérdezik: Hogyan befolyásolja világi kilátásaimat, ha ezt megteszem? Isten gyermekei törekednek megismerni, mit vár el tőlük Isten, hogy munkájuk Őt dicsőítse. Az Úr mindent megtesz annak érdekében, hogy követőinek szívét és életét átjárja a mennyei kegyelem, és világíthassanak a világban. Ezek a hűséges zsidó fiatalok kimagasló erényekkel rendelkeztek. A legmagasabb szintű műveltséget sajátították el, és tiszteletbeli rangjuk volt a birodalomban, mégsem felejtették el Istent. Hatalmukat alávetették kegyelme megszentelő befolyásának. Állhatatos becsületességük által dicsőséget adtak annak, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára vezette őket. Szabadításuk mindenki számára nyilvánvalóvá tette Isten erejét és nagyságát. Jézus ott volt velük a tüzes kemencében, és jelenléte meggyőzte a büszke babiloni királyt, hogy akit lát, nem lehet más Isten Fiánál. A menny világossága sugárzott Dánielről és három társáról, és a körülöttül levők megértették azt a hitet, amely nemessé tette életüket és megszépítette jellemüket. Hűséges szolgái megszabadítása által az Úr kijelentette, hogy az elnyomottak mellett van, és fölötte áll azon földi erőknek, amelyet akadályoznák a menny Istenének tekintélyét. Micsoda tanulság ez a kételkedőknek, a tétovázóknak, a gyáváknak! Micsoda bátorítás azoknak, akiket nem lehet fenyegetőzéssel eltántorítani kötelességük teljesítésétől. Ezek a hűséges, állhatatos jellemek példázzák a megszentelődést, miközben nem gondolnak saját felmagasztalásukra. Az a jó, amelyet az odaadó keresztények tesznek, csak a mennyei feljegyzések felnyitásakor válik ismertté, amikor bírák ülnek le, és könyvek nyittatnak meg. Krisztus azonosul velük, és nem szégyelli testvéreinek nevezni őket. Százan lesznek ott, ahol most csak egyvalaki van annyira közel Istenhez, hogy élete meg egyezik az Ő akaratával, és testben, lélekben, elmében megszentelődve árasztja a világosságot.
A konfliktus még fennáll a világosság gyermekei és a sötétség gyermekei között. Akik Krisztus nevéről nevezetetnek, tegyék félre a fásultságot, és kötelességtudattal végezzék feladataikat. Akik ezt megteszik, azok előtt megnyilatkozik Isten ereje. Isten Fia, a világ Megváltója kiábrázolódik szavaikban, cselekedeteikben, munkájukban, és Isten neve megdicsőíttetik. – The Youth’s Instructor, 1904. április 26.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Hogy ismerte fel Nabukodonozor Jézust a tüzes kemencében?

2. Jellemezd a változást, amely végbement a tömegben, miután a három zsidó fiatal kijött a tűzből.

3. Mit nem kérdeznek a valódi keresztény elvek?

Milyen kérdést nem tesznek fel? (két kérdés)

4. A hűséges zsidók nagyon okosak voltak, jó állásuk volt, mégis mit nem tettek?

5. Dániel és társai elrejtették hitüket?

Mi áradt róluk?

Mit értettek meg a körülöttük levők?

6. Mit jelentett ki az Úr a három zsidó fiatal megszabadítása által?

7. Ha valaha csüggedtnek, gyávának vagy tehetetlennek érzed magad Isten ügyével kapcsolatban, milyen tanulságokat szűrhetsz le ebből a történetből?

Ha valaha gondjaid lesznek, amiért nem hagytad el kötelességed, milyen bátorítást találsz ebben a történetben?

8. Mikor mérhetjük fel az odaadó keresztények által elvégzett jónak a hatásait?

9. Mikor számíthatunk rá, hogy megnyilatkozik előttünk Isten ereje?

Scott Griswold lelkész

„Mindazok, akik Isten gyermekeivé lettek, ezentúl tekintsék magukat egy-egy láncszemnek abban a láncban, amelyet a menny a világ megmentésére ereszt le; Krisztus irgalmas tervével azonosulva induljanak el, hogy vele együtt keressék és mentsék az elveszetteket!” – A nagy Orvos lábnyomán, 105. old. 

Sophia nem tudta, mit tegyen. Hallott már ilyen esetekről. Nagyon sok kambodzsai fiatal lányt és fiút csábítanak el minden jóval és széppel kecsegtető munkákra, hogy majd rabszolgasorba kerüljenek. Hosszú munkaórák, veszélyes munkakör, ingyen munka.

Volt, amikor éjjel-nappal dolgoztatták, és két hónapig nem kapott fizetést. Csupán 120 dollárja volt. Honnan szerezze meg a 300-ból hiányzó összeget? Gondosan takarékoskodott, és végül összegyűlt 250 dollár. „Itt van, vegye” – mondta a férfinek. Az elvette, de nem engedte el Sophiát. Az ajtók és a kapuk minden nap zárva voltak. Soha nem mehetett ki, még az udvarra sem. Már tudta, hogy rabszolga. Megpróbálta vigasztalni magát. Rosszabb is lehetett volna. Sok lányt prostitúcióra kényszerítenek. Az még a halálos ítéletnél is rosszabb lett volna. De a családja! A jövője! Szabadulnia kell! Ekkor kezdett el imádkozni. Majdnem elfeledkezett a hatalmas Istenről, akiről Seng Sam In lelkész beszélt neki. Ő biztosan meghallgatja, mint ahogy azt bibliai történetekből tanulta. Ki tudja nyitni számára a börtön ajtaját, mint ahogy Péterrel tette? Egy nap meglátta, hogy a kapu nyitva van. Megpróbált kimenni a hátsó ajtón, és nem volt zárva. Kisettenkedett a kertbe, és meglátott egy másik lányt, aki szintén ott dolgozott. Hirtelen a nyitott kapu felé iramodott, és Sophia követte. Szaladt, szaladt, egészen a buszmegállóig. Gyorsan megnézte a menetrendet, és felszállt egy buszra, amelyik az ő vidékére ment. Akkor látta meg munkáltatója biztonsági őreit. Őt keresték. Mi lesz, ha elfogják? Nem akarta megtudni. A busz hátsó részébe sietett, bezárkózott a fürdőszobába, és nekitámaszkodott az ajtónak. Sokáig maradt ott, ameddig érezte, hogy a busz megindul lefelé a domboldalon. Amikor végre otthona közelébe ért, óvatosan leszállt. Azonnal felismert valakit. Egy ausztrál férfi volt, Deane Jackson lelkész, a kambodzsai adventista misszió vezetője. Volt már náluk látogatóban. Micsoda megkönnyebbülés! Kinyitotta autója ajtaját és betessékelte Sophiát. Éppen hozzájuk tartott látogatóba. Sophia sírni kezdett, és elmesélte az egész történetet. „Ó, Sophia, gyere, dolgozz nálunk. Soha többé ne vállalj ilyen munkát!” Így lett Sophia tanár. Huszonnyolc, 4-16 év közötti diákot tanított naponta. Bibliaverseket másoltak, így tanultak írni és olvasni. Játékokat szerveztek az udvaron, virágokat ültettek, takarították a gyülekezetet. Sophia segítsége nélkül ez a gyerekcsoport soha nem tanult volna meg írni és olvasni. Talán ők is rabszolgamunkára kényszerültek volna. Így azonban lehetőségük van egy jobb élethez. Szeretne családod vagy szombatiskolai csoportod abban a kiváltságban részesülni, hogy szponzorázáljon egy Sophiához hasonló tanárt? Havi negyven dollár kisegíti őt. Isten segítségével elkötelezed magad erre? Felhívhatod az ASAP szolgálatot, vagy online is adakozhatsz. Talán Isten elhív, hogy szenteld oda életed az ilyen kétségbeesett helyzetben levő gyerekek megsegítésére. Hozzájárulhatsz reményteljes jövőjükhöz. Te is felszabadíthatod őket a rabszolgaságból és szegénységből. Tanulhatnak, munkát kaphatnak és eljuthatnak annak ismeretére, hogy a mennyei Atya meghallgatja az imákat. Remélem, imádkozol Sophiáért, Kambodzsáért és a gyerekekért az egész világon. Jézus szereti őket, és ezt általad és általam szeretné kimutatni. 

A www.asapministries.org honlapon vagy a 1-866-365-3541 telefonszámon megismerhetitek az ASAP szolgálatot és megtudhatjátok, hogyan segíthetitek Isten munkáját Délkelet-Ázsiában. Keressétek fel a reachtheworldnextdoor.com honlapot, hogy megtudjátok, mit tehettek otthonotok közelében.