Bevezetés DÁNIEL KÖNYVÉNEK 9. fejezetébe

Alázatosság és tisztelet jellemezze azok viselkedését, akik Isten jelenlétében állnak. – Pátriárkák és próféták, 252. old.

A 8. fejezetben leírt látomás fájdalmas volt Dániel számára. Amint feltárult előtte a sok üldözés, amelyet Isten népének évszázadokig el kell viselnie a nagy szarv uralkodása alatt, elájult, még mielőtt Gábriel megmagyarázhatta volna neki a prófécia legutolsó pontját, a 2300 évet (lásd: Dán 8:27).

Eltelt néhány év. A Babiloni Birodalom egy éjszaka alatt megszűnt létezni, helyét a médó-perzsa kos foglalta el. Ebben az átmeneti időszakban Dániel újra gondolkodni kezdett a 2300 éves prófécián, amely annyira összezavarta. Jeremiás megjövendölte, hogy hetven évnyi rabság után Izrael megszabadul. (lásd: Dán 9:2, Jer 29:10) Mivel ez a hetven éves időszak a vége felé járt, Dániel tudta, hogy Izrael hamarosan felszabadul. A 2300 prófétai napról szóló látomás (melyről Dániel tudta, hogy 2300 naptári évet jelent) arra utalt, hogy mivel Izrael továbbra is bűnben élt, rabságuk meghosszabbodik és kétezer-háromszáz évig tart majd. Dániel „nem értette, hogy milyen összefüggés van a Jeremiás által megjövendölt hetvenéves fogság és a kétezer háromszáz év között, amelynek – a látomásbeli mennyei látogatótól hallott kinyilatkoztatás szerint – Isten templomának megtisztítása előtt kell eltelnie.” (Próféták és királyok, 554. old.)
Dániel azonban tudta mit tegyen. „És orcámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, aki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, akik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait.” (Dán 9:3-4) Míg Dániel ellenségei minden erőfeszítésük ellenére sem tudtak hibát találni benne, ő megvallotta Istennek bűnösségét, és egyedül az Ő kegyelmében bízott.
„A bibliai megszentelődés alázatossággal jár. (…) Dániel próféta az igazi megszentelődés példája volt. Hosszú élete során sok nemes lelkű szolgálatot tett a Mesterért. »Kedves férfiú« volt (Dán 10:11) a menny előtt. Ez a megbecsült próféta nem tartotta magát tisztának és szentnek. Azonosította magát Izrael súlyosan vétkezőivel, amikor Isten előtt így könyörgött a népért.” (A nagy küzdelem, 470. old.)
Dániel imája nem csak a plafonig jutott. „A menny lehajolt, hogy hallgassa a próféta buzgó könyörgését. Még mielőtt Dániel befejezte bocsánatért és helyreállításért való esedezését, Gábriel, a hatalmas angyal megjelent neki.” (Próféták és királyok, 556. old.)
Dániel így szólt: „És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bűnömről, és az én népemnek, az Izráelnek bűnéről; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért. Én még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, akit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején. És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak. A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!” (Dán 9:20-23)
Dániel élete követendő példa. „Krisztus minden követőjének komolyan meg kell kérdeznie: »Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?« Meg kell magunkat alázni böjtben és imában az Úr előtt, és sokat kell elmélkednünk Isten Igéjén, különösen az ítélet jelenetein.” (A nagy küzdelem, 601. old.) Az ilyen ima a mi oldalunkra állítja az angyalokat, hogy segítsenek a Szentírás tanulmányozásában.

Dániel imájára válaszul küldte Isten Gábriel angyalt, hogy megmagyarázza neki a 2300 évről szóló látomást. Az angyal a következő kijelentéssel kezdte magyarázatát: „Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra.” (Dán 9:24)
Mit jelent a „szabatott” kifejezés? „Az itt »szabatott«-nak fordított szó azt jelenti, hogy »levágni«. A hetven hét, amely 490 évet jelent, az angyal kinyilatkoztatása szerint »leszabatik«, és elsősorban a zsidókra vonatkozik. De miből szabatik le? Mivel a 2300 nap a 8. fejezetben említett egyetlen időszak, minden bizonnyal ez az az időszak, amelyből a hetven hét »leszabatik«. A hetven hét tehát része a 2 300 napnak, és a két időszaknak egyszerre kell kezdődnie.” (A nagy küzdelem, 326. old.)
Micsoda üzenetet hozott Gábriel Dánielnek! A rég várt Messiás végre megszabadítja népét és helyreállítja az örök igazságot! „Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van.” (Dán 9:25)
A 2 300 éves időszak kezdetét a Jeruzsálem újjáépítéséről szóló rendelet jelzi. A Messiás szolgálata ennek a rendeletnek a kiadása után 69 prófétikus héttel (483 szó szerinti év) kezdődik.
Ezt a rendeletet Artaxerxesz perzsa király adta ki, és Ezsdrás 7:12-26-ban olvasunk róla. Pontosan Kr.e. 457 őszére datálható. Gábriel figyelmeztetett, hogy Jeruzsálem újjáépítésének 49 éve (7 hét) nehéz időszak lesz. Nehémiás könyvében olvashatunk azokról a nehézségekről, amelyekkel a hébereknek szembe kellett nézniük a falak újjáépítésekor, de a jövendölés szerint Kr.e. 408-ra befejezték a munkát.
Ez után még 434 év (62 hét) telik el a Messiás eljöveteléig. Ha ezt Kr.e. 408 őszétől számoljuk, akkor Kr.e. 27-hez jutunk. „Ekkor teljesedett ez a prófécia. A Messiás szó »Felkent«-et jelent. Kr.u. 27 őszén Krisztust Keresztelő János megkeresztelte, a Lélek pedig felkente. Péter apostol bizonyságot tesz arról, hogy »a názáreti Jézust mint kené fel… az Isten Szentlélekkel és hatalommal.« (ApCsel 10:38) A Megváltó pedig kijelentette: »Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem.« (Lk 4:18) Keresztsége után Jézus Galileába ment, »prédikálván az Isten országának evangéliumát, és mondván: Bétölt az idő.« (Mk 1:14–15)” (A nagy küzdelem, 327. old.)
A prófécia a Messiás halálát is megjövendölte. Gábriel így folytatta: „A hatvankét hét múlva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.” (Dán 9:26)
A prófécia megvédhette volna a zsidókat attól a tévedéstől, miszerint a Messiás egy nagy hadsereg élén jelenik meg és elpusztítja a rómaiakat, hiszen pontosan tudták, hogy meghal („kiirtatik”). Mi több, Jeruzsálem és a szentély elpusztítását is megjövendölte. Ez Kr.u. 70-ben következett be, amikor a rómaiak Titus vezetésével lerombolták a várost és a templomot.

2300 nap (2300 év) felosztva

Gábriel utasításai Dániel könyvének 9. fejezetében tele vannak fontos adatokkal. A jelen tanulmányban csak röviden érintünk néhány pontot. Az egyik kijelentés kimagaslóan lényeges. „Kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz.” (26. v.) Jézus nem önmagáért halt meg, hanem értünk. Nem olyasmiért halt meg, amit Ő követett el, hanem azért, amit mi tettünk.
Emlékezzünk vissza Ézsaiás 53-ra! „És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ézsa 53:5-8)
Azonban még ennél is több információ található Jézusról a következő igeszakaszban. „És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad.” (Dán 9:27)
A hetven hét utolsó hete (7 naptári év) röviden így foglalható össze: „A Megváltó szolgálatának megkezdése után hét évig az evangéliumot főképpen a zsidóknak kellett hirdetni; három és fél évig ezt maga Krisztus tette, azután pedig az apostolok.” (Jézus élete, 233. old.)
A hét felén, vagyis Jézus keresztsége után három és fél évvel, véget vet az áldozatnak. „Kr. u. 31 tavaszán Krisztus, az igazi áldozat, feláldoztatott a Kálvárián. Ekkor a templom függönye kettéhasadt: jelezte, hogy az áldozati szolgálat szentsége és jelentősége megszűnt. Véget ért a földi áldozatok és ajándékok ideje.” (u.o.)
Miután a zsidók megölték Jézust, Isten még egy lehetőséget adott nekik a bűnbánatra és megtérésre. Jézus halála után további három és fél évig, Kr. u. 34-ig, az evangéliumot leginkább a héberek körében hirdették. „Az egy hét = hét év Kr. u. 34-ben ért véget. Ekkor István megkövezésével a zsidók végleg elvetették az evangéliumot. A tanítványok, akik az üldöztetés miatt idegen földeken szóródtak szét, »széjjeljártak, hirdetve az igét« (ApCsel 8:4). Röviddel ezután Saul, az üldöző, megtért, Pál lett, a pogányok apostola.” (u.o.)
Figyelemreméltó, hogy minden pontosan az évszázadokkal korábban megjövendölt időpontban történt. Ez a legerőteljesebb bizonyítéka annak, hogy biztosra vegyük a 2 300 év végét is. Ha Kr.e. 457 őszéről előre ugrunk 2 300 évet, Kr.u. 1844 őszéhez érkezünk, amikor elkezdődött a mennyei szentély megtisztítása. Ez az ítélet elkezdődését jelenti.
Az idők végén élünk. Isten ítéletének órája eljött. Krisztus nemsokára visszatér. Készen állunk találkozni Vele?

I. RÉSZ
1. Miért volt Dániel zavarban a 2300 évről szóló prófécia miatt? Olvasd újra Dán 9:2, Jer 25:2-14-t!

2. Dánielnek lehetősége volt tanulmányozni Jeremiás próféciáit. Mivel próbálta Sátán elpusztítani ezeket a próféciákat? Jer 36:19-26. Hogyan őrizte meg Isten az Igét Dániel számára? Jer 36:27-32

3. Olvasd el Dániel imáját Dán 9:4-19-ben! A hatékony ima mely jellemzőit fedezhetjük fel itt, és hogyan segít ez nekünk is hatékonyabban imádkozni?

II. RÉSZ
4. Gábriel angyal szerint melyik fontos esemény után 483 évvel kezdődik el a Messiás szolgálata? Dán 9:25 Mit tanított Jézus ezzel a dátummal kapcsolatban? Mk 1:15

5. Dániel 8. és 9. fejezete próféciáinak gondos tanulmányozása hogyan védhette volna meg a zsidókat attól a hamis elképzeléstől, mely szerint a Messiás katonai parancsnokként áll majd egy zsidó hadsereg élére?

III. RÉSZ
6. Miért hívta fel Gábriel a figyelmet arra, hogy a Messiás nem önmagáért hal meg? Dán 9:25

7. A 2300 évről szóló próféciában milyen események jelölik a hetven hét kezdetét, közepét és végét?

További tanulmányozásra: A nagy küzdelem, 409–432. old., Tapasztalatok és látomások, 250–253. old.

Lyttaker úr, egy petalumai kovács elfogadta az üzenetet, és elcserélte otthonát egy 40 holdnyi telekre Santa Rosától nyugatra. Ott telepedett le és nyitott új üzletet. Santa Rosából naponta sok kocsis és fuvaros fordult meg műhelyében, és több munkája volt, mint korábban bármikor. Nemsokára levélben kért, hogy tartsunk ott összejöveteleket, valamint ennek érdekében lefoglalta számunkra a Blakely iskolaépületet és környékét. Mivel a kis épületbe nem fért volna el az érdeklődők egyre növekvő csoportja, a márciusi és áprilisi összejöveteleket egy nagyobb iskolaépületben tartottuk Pinerben.

A heves esőzések és a rossz utak ellenére egyre több ember érkezett, de a völgyben csörgedező patak annyira megáradt, hogy elmosta vagy vízzel borította be a hidakat. 
Ennek megoldására a patak mindkét oldalán tartottunk összejöveteleket. Minden második nap Lyttakernél, és minden este az iskolában. Tizenegy lelket kereszteltünk meg, és ugyanaznap megszavaztuk egy ideiglenes egyházterületi szervezet megalapítását, melynek Bourdeau lelkész volt az elnöke, Robert Morton a titkára, és jómagam a kincstárnoka. Az egyik testvér odajött, és egy 5 dolláros aranyat téve az asztala, megkérdezte: „Mi haszna van egy kincstárnoknak, ha nincs pénz a kincstárban?” Ameddig Pinerben voltunk, egy evangélista ébredést kezdeményezett egy Santa Rosa-i gyülekezetben. Amikor megtudta, hogy tagjai közül néhányan eljártak a mi összejöveteleinkre, felhívást intézett hozzánk, hogy tartsunk egy kétnapos vita-maratont, amelyet mi elfogadtunk. Olyan hatalmas tömeg jelentkezett, hogy Peugh úr közeli csűrjében tartottuk. A sonomai Democrat is leközölt erről egy riportot. „Minden, ami kerekeken gurult, a vita helyszínére igyekezett a második nap.” A szombattal kapcsolatos gyenge érvelését elismerve az evangélista kijelentette: „Hát, ha másként nem, kiabálással tudom felülmúlni ezeket a lelkészeket.” 
A vita után Santa Rosába mentem, és a várost nagy izgalomban találtam. Az egyik ember így nyilatkozott a vitáról: „Soha nem láttam még ilyet.” Orvosok, kereskedők, sőt a város fogorvosa is megállított az utcán: „Nem húzzátok fel itt a sátratokat, hogy a következő összejövetelsorozatot ebben a városban tartsátok?” Az egyik orvos eljött velem, és kibérelt egy területet a sátornak, majd nekünk is keresett szálláshelyet. A padokhoz szükséges deszkát és minden egyéb felszerelést ingyen megkaptunk. A Democrat szerkesztője is felkeresett: „Lelkész, az újságban bármit hirdethetsz az összejöveteleidről, amit csak akarsz:” Elhatároztuk tehát, hogy itt is felállítjuk a sátrat, és nekifogunk a sorozat előkészítésének. 
Éreztük, hogy olyan fordulóponthoz értünk, ahonnan gyors előrehaladásra számítottunk, ezért Bourdeau lelkésszel őszintén imádkoztunk. Aznap este az Úr érdekes álmot adott. Azt álmodtam, hogy megmásztunk egy hegyet, és elkezdtünk leereszkedni a másik oldalon, amikor hirtelen egy ötven láb magas kőhalom magasodott elénk, és semmiféle úton nem tudtuk megkerüli. Ekkor megjelent egy férfi, és azt tanácsolta, hogy kezdjük el megmászni, és meglátjuk, hogy hamarosan megjelenik egy járható ösvény a jobb oldalon. Követtük az utasításait, és nemsokára a bal oldalunkon egy magas fallal, a jobb oldalunkon egy mély szakadékkal találtuk szembe magunkat. Ötven lábnyira előttünk ködös ösvény derengett, és ahogy közeledtünk, a köd egyre jobban kezdett felemelkedni. 
Lent a völgyben nagy tömeget láttunk, akik kocsik hosszú sorában ültek. Ameddig a szemünk ellátott, hosszú szerelvények várakoztak három sínpáron. Úgy értelmeztük, hogy bekövetkezett a feltámadás. Láttam White lelkészt és feleségét, amint egyik kocsitól a másikig mentek, és üdvözölték a feltámadt szenteket. Amint a mi vonatunk is befutott, White lelkész felkiáltott: „Itt jön a kaliforniai vonat. Mindannyian megyünk a városba!” Erre ébredtem fel, és lelkesen azt a következtetést vontam le, hogy ez az álom a biztosítéka kaliforniai sikerünknek.

Amint közeledett a hetven éves rabság vége, Dániel egyre többet gondolt Jeremiás próféciájára. Látta, hogy megérett az idő arra, hogy Isten újabb próbát adjon kiválasztott népének. Ezért böjtöléssel, megalázkodással és imával sürgette a menny Istenét Izrael érdekében.

„Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, aki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, akik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait. Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.” 
Figyeljetek ezekre a szavakra. Dániel nem saját hűségét igazolja Isten előtt. Ahelyett, hogy tisztának és szentnek mutatná be magát, azonosul a valóban bűnös Izraellel. A bölcsesség, amellyel Isten megajándékozta, annyira feljebbvaló volt az emberi bölcsességnél, mint amennyivel fényesebb a déli nap fénye a legragyogóbb csillagnál. Így hangzott az ima a menny színe előtt kedves ember ajkairól. Mély megalázkodással, könnyes szemmel, megtört szívvel esedezett önmagáért és a népért. Kitárta lelkét Isten előtt, beismerve saját gyarlóságát, és elismerve az Úr nagyságát és dicsőségét. Mennyire őszinte volt könyörgése! Egyre közelebb és közelebb került Istenhez. A hit karját felemelve kapaszkodott a Magasságos soha nem gyengülő ígéreteibe. Lelkében szenvedett, de biztos volt benne, hogy imája meghallgatásra lel. Érezte, hogy győzedelmeskedett. Ha mi, Isten népeként, Dánielhez hasonlóan imádkoznánk, ha hozzá hasonlóan küzdenénk és megaláznánk lelkünket Előtte, rádöbbennénk, hogy pontosan úgy kapnánk választ imáinkra, mint ő. Íme, hogyan ostromolta a mennyet. „Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, amely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket. Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped. És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bűnömről, és az én népemnek, az Izráelnek bűnéről; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért. Én még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, akit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején.” 
Ahogy Dániel imája felszállt, Gábriel angyal leereszkedett a mennyből, hogy tudtára adja, hogy imája meghallgatásra lelt. Ez a hatalmas angyal értelmet és bölcsességet adott neki, hogy megnyílhasson előtte a jövendő korok minden titka. Miközben őszintén kereste az igazságot és annak értelmét, közvetlen kapcsolatba került a menny küldöttével. 
Isten embere nem egy kellemes, jó érzésért, hanem az isteni akarat megértéséért imádkozott. Vágyott erre a tudásra nemcsak saját maga, hanem az egész nép számára. Súlyos terhét Izrael jelentette, mert nem tartották meg Isten törvényét. Dániel tudta, hogy minden szerencsétlenség a szent törvény áthágásának következménye. „Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének. Tied Uram az igazság, mienk pedig orcánk pirulása, amint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, amelyekre kivetetted őket az ő gonoszságuk miatt, amellyel vétkeztek ellened.” Elvesztették különleges jellegüket, mint Isten szent, kiválasztott népe. „És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orcádat a te szent helyeden, amely elpusztíttatott.” Dániel szíve vágyott Isten szentélyébe. Tudta, hogy az csak akkor állítható helyre, ha Izrael megbánja, hogy elfordult Isten törvényétől, és hűséges, engedelmes szívvel megalázkodik.
Könyörgésére válaszul Dániel nemcsak világosságot és igazságot kapott, melyre neki és a népnek egyaránt szüksége volt, hanem a jövő nagy eseményeit is láthatta, beleértve a világ Megváltójának visszajövetelét. Akik azt vallják magukról, hogy megszentelődtek, de nem vágynak a Szentírás kutatására, nem harcolnak Istennel imában az igazság világosabb megértéséért, azok nem tudják, mit jelent a valódi megszentelődés.
Aki teljes szívvel hisz Isten igéjében, az éhezi és szomjazza az Ő akaratának ismeretét. Isten az igazság szerzője. Ő világosítja meg az elhomályosult értelmet és ruházza fel az emberi elmét az Általa kinyilatkoztatott igazságok felfogására és megértésére.
– The Review and Herald, 1881. február 8.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Kivel azonosul Dániel imájában?

2. Mennyivel volt jobb Dániel Istentől kapott bölcsessége a világi bölcsek értelménél?

Mégis hogyan imádkozott Dániel?

3. Hogyan kaphatunk mi is olyan pontos választ imánkra, mint Dániel?

4. Írd le Dániel imájára kapott válaszát. Kit küldtek hozzá, és mi volt a feladata?

5. Miért nem imádkozott Dániel?

Miért imádkozott?

Miért ezért imádkozott?

6. Mit kapott Dániel kérésére válaszként?

7. Kik azok, akik bár vallják, hogy megszentelődtek, mégsem tudják, mit jelent a valódi megszentelődés?

8. Mit tesznek azok, akik teljes szívvel hiszik Isten igéjét?

Scott Griswold lelkész

Myanmárban (Burma) két fiatal gyülekezalapítóval találkoztam, akik az ország Bangladesh felöli részén tevékenykedtek. A yangooni missziós központból Than Thun 26 órát utazik busszal és csónakon, hogy eljusson saját misszióterületére. Számtalan elkötelezett buddhista csoport van, akik soha nem hallottak még Jézusról. Ezek egyikével, a mru csoporttal dolgozik. Ezek az emberek komolyan hisznek a lelkekben.

Than Tun nemrég kezdte szolgálatát. Isten rendelt neki feleséget is, és apósa a falu alapítótagja. Rokonainak nagy része még nem hívő. Szüksége van imáinkra, de ugyanakkor egy csónakra is, mert szerinte sokkal többet tudna dolgozni az esős évszakban. Csak így közelítheti meg az embereket. Mindössze 350 dollárba kerülne ennek megvásárlása, de számára ez hatalmas befektetés. Végül ott van Aye Tun. Annyira lelkesen szeretné hirdetni az evangéliumot. Nemrég csoportja új tagjai megtisztítottak egy tisztást a dzsungelben, kivágták a bambuszt, és összekötötték, hogy egy aprócska gyülekezetet építsenek belőle. Egy teljes évbe telt, de mindent saját kezűleg készítettek, tehát semmire nem kellett pénzt kiadniuk. Aye Tun ezt mondta: „Nagyon büszke vagyok, hogy gyülekezetünknek jó hírneve van a faluban. Az emberek észrevették, hogy nem dohányzunk, nem iszunk, és nem fogyasztunk tisztátalan ételeket. Amikor valaki megbetegszik, hozzánk fordulnak, hogy imádkozzunk érte.” Beszélt nekünk egy Sam Win nevű emberről, aki gyakran lerészegedett, és olyankor verekedéseket kezdeményezett. Szülei sokat bánkódtak ezért. Aye Tun megosztotta az evangélium jó hírét a fiatalember szüleivel, akik csatlakoztak a gyülekezethez. Együtt imádkoztak Samért. Egy év múlva abbahagyta a dohányzást és az alkoholfogyasztást. Kedves és szelíd lett. Bocsánatot kért a szüleitől, elkezdett járni a kis bambuszgyülekezetbe, megkeresztelkedett. Jelenleg földműveléssel foglalkozik, és rendszeresen jár az esti imaórákra. Ilyen a mi csodálatos Istenünk! Aye Tun lelkesen szolgálja Jézust Chin állam távoli dzsungelében. Öt faluból mintegy 70 tagot gyűjtött össze. Ezt mondta: „Nehezen tudom meglátogatni őket, mert nincsenek utak. Ha lenne egy csónakom, akkor rendszeresen tudnám látogatni őket, és összegyűjthetném a közösséget, hogy együtt imádjuk Istent.” Hát nem érdemes ezért imádkozni? Egy csónak, hogy eljussunk az emberekhez. Erről eszembe jutott egy bibliaszöveg: „Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, amely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.” (Zsid 11:7) Nekünk nem ezért kell csónakot építenünk, de a pénzünk segítséget jelentene azoknak, akik a vízen élnek. Ha pedig egy családként áldozunk a szolgálatra, akkor egy új életstílust kezdünk el kialakítani, mely segít megállni az előttünk álló válságban.
Szereznünk kell egy mentőcsónakot azoknak, akikhez nem tudunk eljutni. A mru csoport, mellyel Than Tun dolgozik, 96%-ban buddhista. Nem sokkal távolabb van egy másik, mintegy 100 000 tagot számláló törzs, az inthák. Ők 98%-ban buddhisták. Találjátok ki, hol él ezeknek az embereknek a nagy része? Az Inle tavon úszó házakban. Úgy tűnik, építhetnénk még pár csónakot.
Csatlakozzunk Noéhoz és családjához! Csatlakozzunk Saraenghez, Than Tunhoz és Aye Tunhoz! Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt Jézusért, hogy eljussunk az emberekhez!

Lakások a myanmári Inle tavon