Dániel 2 – A TÖRTÉNET

Az Úr munkálkodott a babiloni birodalomban, és kinyilatkoztatta a világosságot a négy zsidó ifjúnak, hogy ők képviseljék munkáját azon bálványimádó nemzet előtt. – The Youth’s Instructor, 1903. szeptember 8.

Dániel fogságba hurcolásának idején Nabukodonozor volt Babilon királya. Uralkodása alatt vált az ország birodalommá és „a királyságok ékességévé.” (Ézs 13:19)
Hódításai során Nabukodonozor olyan fontos területeket csatolt birodalmához, mint Tírus, Júda és Egyiptom. Uralkodása nagy részében bölcsen kormányozta a leigázott népeket, és a világ legkiemelkedőbb elméit gyűjtötte udvarába. Nabukodonozor király mélységesen vallásos volt. A babiloni isteneket tisztelte. Számára egyértelmű volt, hogy azok hatalmasabbak más népek isteneinél, mivel meghódította és legyőzte őket. Hatalmas fővárosát egy csodálatos, erős védelmi rendszerrel ellátott városba helyezte. „Nabukodonozor uralkodása alatt Babilon volt a föld leggazdagabb és leghatalmasabb birodalma. Gazdagságát és pompáját nagyon szerényen mutatta be az ihletett írás.” (The Youth’s Instructor, 1903. szeptember 29.)
Nabukodonozor, körültekintő ember lévén, azon kezdett gondolkodni, hogy halála után mi lesz birodalmával. Vajon örökké fennmarad? Utódai tovább növelik dicsőségét, ameddig az egész földre kiterjed? Vagy egy nap elpusztul? Egy éjjel, amikor Nabukodonozor az ágyában feküdt, éppen ezeken a kérdéseken gondolkodott. Akkor éjjel a menny Istene válaszolt neki, felfedve előtte a jövőt egy igen különös álom formájában.
Isten általában a prófétáknak adta a profetikus álmokat. Miért nyilatkoztatta ki a jövőt egy pogány királynak? József és a fáraó álmához hasonlóan ez megfelelő alkalom volt arra, hogy bebizonyítsa a bálványistenek feletti hatalmát, és rávilágítson a bölcsek hamis tanításaira. Ugyanakkor tökéletes lehetőséget nyújtott, hogy a király szorosabbra fűzze kapcsolatát a menny Istenének egyik szolgájával.
Amikor álmából felébredt, megpróbált visszaemlékezni rá, de nem sikerült neki. Abban azonban biztos volt, hogy az álom mély jelentőséggel bírt. Annyira zaklatott lett, hogy nem tudott visszaaludni. „És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ő álmait; és bemenének azok, és állának a király elé. És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.” (Dán 2:2-3)
Nabukodonozor tisztelte ezeket az embereket. Azt állították magukról, hogy természetfölötti erővel rendelkeznek, és ha valóban kapcsolatban állnak az istenekkel, akkor ezt a titkot is meg tudják fejteni, nemde? Legnagyobb csalódására azonban a következő választ kapta. „És mondák a Káldeusok a királynak szíriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.” (Dán 2:4)
Nabukodonozor elhatározta, hogy próbára teszi állításaik igazát, és erősködött, hogy mondják meg neki, mit álmodott. Ha képesek rá, akkor tudni fogja, hogy bízhat magyarázatukban és megjutalmazza őket. Ha azonban nem tudják megmondani az álmot, akkor biztos, hogy nincs természetfölötti erejük, és keményen megbünteti őket a kontárkodásért. „Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek. Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tőlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem.” (Dán 2:5-6)
Mit tehetett Nabukodonozor, amikor bizalmas embereiben csalódott és rádöbbent vallása ürességére?

Isten szolgái nem hiába hivatkoztak Rá. Megtisztelték Őt, és a megpróbáltatás órájában Ő is megtisztelte őket. – The Youth’s Instructor, 1903. szeptember 1.

Nabukodonozor bölcsei egyre idegesebbek lettek. Ismételten kérték a királyt, hogy mondja el az álmát, mire ő is egyre ingerültebb lett. Mintha nem hitték volna, hogy elfelejtette. A király gyanakodni kezdett, hogy egész idő alatt hazudtak neki titokfejtő képességeikről. Tudta, hogy ha időt ad nekik, egy hihető hazugsággal állnak elő. Ezért azonnali felvilágosítást kért.
„Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, csak egy ítélet lehet felőletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idő múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem.” (Dán 2:9)
Ez egy értelmes következtetés volt. A király udvarában tevékenykedő bűvészek és asztrológusok nem ismerték a menny Istenét. Azt azonban tudták, hogy nem képesek eleget tenni a király kérésének, ezért megpróbáltak rámutatni, hogy ésszerűtlenséget követel tőlük. „Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot. Mert a dolog, amit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, aki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, akik nem lakoznak együtt az emberekkel.” (Dán 2:10-11)
Nabukodonozor rádöbbent, hogy annyi ideig félrevezették. Nagyon csalódott volt. „E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el.” (Dán 2:12)
Milyen az, amikor csalódsz és meglepődsz. Ilyenkor ingerlékenyebb és haragosabb vagy, sokkal hajlamosabb a meggondolatlan döntésekre. A király is ekkor rendelte el a bölcsek kivégzését. Ez túlzott reakció volt, de Isten jóra használta fel. Isten a rossz döntéseket is fel tudja használni jóra. Amint Pál mondta: „Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” (2Kor 13:8) „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róm 8:28)
Ennek eredményeképpen került előtérbe Dániel vallása. Megcsillogtathatta jellemét, és amikor Ariók eljött Dánielhez, hogy végrehajtsa a halálos ítéletet, ő bölcsen tanácsolta és magyarázatot kért tőle. Azután Dániel a király elé ment és időt kért. Pontosan azt, amit Nabukodonozor a többi bölcstől megtagadott. Dániel megígérte, hogy amennyiben a király meghallgatja kérését, megmondja neki, amit tudni szeretne. Ilyen bátorság és magabiztosság, ellentétben a bölcsek „senki nem képes erre”-válaszával, felkeltette a király érdeklődését. Adott időt Dánielnek. Nagyon szerette volna tudni, mit álmodott.
Dániel pedig nem tékozolta el az értékes időt. Hazament és imádkozott barátaival. Kérték Istent, hogy fedje fel nekik a király titkát, és ez által tartsa meg életüket. És mi volt őszinte imájukra a válasz? „Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.” (Dán 2:19) Dániel hálaimáját Dán 2:20-23-ban olvashatjuk. Ez egy példa, melyet nyugodtan követhetünk. Isten tetteiről, bölcsességéről és az emberi eseményekbe való beavatkozásáról szól.
Az angyalok biztosan csodálkoznak azon, hogy mennyire keveset imádkozunk. Ha ilyen hatalom áll rendelkezésünkre, vajon nem kellene a nap folyamán gyakrabban imádkoznunk? Nem kellene őszinte hálával fordulnunk Isten felé, aki minden imánkra válaszol?

Isten megengedte ezeket az eseményeket, hogy elnyerje Babilon népének figyelmét. A történet biztosan szájról szájra terjedt. Mindenki a király elfelejtett álmáról, a bölcsek kudarcáról és halálos ítéletükről beszélt.
Másnap reggel Ariók visszasietett Dániellel Nabukodonozor palotájához. Épp időben érkezhettek, mert azt olvassuk, „Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe.” (Dán 2:25) Ariók megpróbálta részben magának tulajdonítani a titok megfejtésnek érdemét. Büszkén jelentette ki: „Találtam férfiút (…) aki a megfejtést megjelenti a királynak.”
Nabukodonozor azonban meglehetősen jó emberismerő volt és figyelmen kívül hagyta Ariók hencegését. Dánielhez fordulva azonnal rátért a témára. „Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, amelyet láttam, és annak értelmét?” (26. v.)
Drámai pillanat volt ez a királyi udvarban. Már fájdalmas volt a szinte tapintható csend. Mindenki feszülten várta Dániel válaszát. Dániel pedig elkezdte mondanivalóját, de nem a kérdés megválaszolásával. Először ellentétbe állította a bölcsek tudatlanságát a menny Istenének bölcsességével. „A titkot, amelyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak, de van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban.” (27-28. v.)
Nabukodonozor álmélkodva hallgatta, amint Dániel felfedte előtte azokat a gondolatokat, melyek elalvás előtt foglalkoztatták. „Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban afelől, hogy mik lesznek ez után, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, ami lesz.” (29. v.)
Szembetűnő volt a különbség Dániel alázatossága és Ariók büszkesége között, hisz Dániel minden szavával magáról terelte el a figyelmet. „Nékem pedig ez a titok nem bölcsességből, amely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.” (30. v.)
Dániel elmondta Nabukodonozornak, hogy Isten két okból fedte fel előtte a jövőt. Az egyik, hogy megtartsa Dániel és társai életét, akik ez által Isten „tanúvédelmi” programjába kerültek. A másik pedig, hogy megválaszolja a király kérdését.
Istent érdeklik kérdéseink és kész válaszolni rájuk. Ő meghív bennünket: „kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jer 33:3)
A történet úgy végződött, hogy Dánielt és társait nemhogy nem ölték meg, hanem előléptették Babilon, az egész birodalom fővárosának vezetőivé. Ilyen Isten munkája. A legcsüggesztőbb kilátást is jóra fordítja.
A mi életünkben is szeretné megtenni ugyanezt. „Amikor hittel belekapaszkodunk erejébe, Ő csodálatosan megváltoztatja a legreménytelenebb, legcsüggesztőbb helyzetet is. Ezt az Ő neve dicsőítésére teszi.” (8T, 12. old.)

I. RÉSZ
1. Nabukodonozor nagyon vallásos volt. Ez krisztusivá tette őt?

Amikor Pál beszélgetett néhány szintén nagyon vallásos emberrel, mit tanácsolt nekik? ApCsel 17:22,23,30

Miért nem elegendő nagyon vallásosnak lenni? Miért nem tudja Isten megváltani az embereket egyszerűen csak őszinteségük alapján?

II. RÉSZ
2. Hogyan leplezte le Isten a babiloni vallás ürességét?

3. Miről szól Dániel imája? Dán 2:20-23

Sorolj fel néhány dolgot, amiért Dániel dicsőtette Istent. Imáidban te milyen dolgokért dicsőíted Istent? Zsolt 33:1

III. RÉSZ
4. Dániel gondosan figyelt arra, hogy tisztelje Istent. Hogyan tette József is ugyanezt? 1Móz 41:14-16 Hogyan tisztelhetjük meg Istent a Tőle kapott bölcsességért és képességekért?

5. Most mi a legreménytelenebb és legcsüggesztőbb dolog az életedben?

Hogyan változtatott meg Isten néhány más, látszólag kilátástalan helyzetet? 1Móz 45:4-13, 2Kir 4:1-7, Mk 2:1-12

„Mennyei Atyánk ezerféle módon gondoskodik rólunk – ezekről sejtelmünk sincs. Akik elfogadják azt az egy elvet, hogy az Istennek való szolgálatot és az Ő tiszteletét mindenek fölé helyezik, azok aggodalmai szertefoszlanak, sima ösvény tárul lábuk elé.” (Jézus élete, 330. old.)
További tanulmányozásra: Próféták és királyok, 491–502. old.

Egy másik, szeptember 28. és október 1. között Battle Creekben zajlott gyűlésen megtárgyalták, hogy térjek vissza Wisconsinba, és White lelkész tartsa meg a New York-i és ohiói sorozatokat.
Ennek értelmében mindketten elkezdtük lefektetni terveinket, de október 6-án este White lelkész Cornell lelkész társaságában meglátogatott Champion utcai otthonomban, és ezt mondta: „Furcsa érzéseim vannak a javasolt utazással kapcsolatban. Nem érzek késztetést keletre menni, és nem tudom, mit jelenthet ez.” Őszintén imádkoztunk, és amikor térdeinkről felemelkedtük, egészen megváltoztak gondolataink. Ő azzal a meggyőződéssel állt fel, hogy nyugat felé indul, én pedig azzal, hogy keletre megyek. Úgy változtattuk meg programunkat, hogy semmi tudomásunk nem volt a nyugati helyzetről. Amikor White lelkész elérkezett a wisconsini Maustonba, ott egy erősen fanatikus irányzat volt kibontakozóban, amihez nekem nem lett volna tapasztalatom, de őt addigi tapasztalatai képessé tették hatékonyan dolgozni az emberek körében. Ezen az utazáson az Úr egy érdekes álmot adott White lelkésznek. Miközben a Battle Creek-i ügyért imádkozott, egy hathetes beteg kisgyereket vittek oda hozzá. Valamilyen okból nagyon feldagadt a feje. Másnap éjjel azt álmodta, hogy három Battle Creek-i bank került bajba, ahova a Szemle vezetősége letétbe helyezte az új épület felhúzására összegyűjtött pénzalapot. Álmában látta, hogy a pénzügyi ügyekben leghozzáértőbb bankár használt cipőket árul egy régi, romos épületben. Megírta feleségének, hogy attól fél, valami gond van a kisbabával. Én adtam át a levelet White testvérnőnek, aki elolvasta, majd lenézett a dundi, nevető kicsire, és kijelentette: „Nem hiszem, hogy nagyon betegnek nevezné ezt a gyereket, ha most látná.” Aznap éjjel a gyereken kiütött egy streptococcus baktérium okozta bőrfertőzés (orbánc), és egy-két nap múlva mindkét szeme feldagadt és megduzzadt annyira, hogy már kinyitni sem tudta. White asszony kérésére táviratoztam Lovias Hallnak. „Szólj White lelkésznek, hogy azonnal térjen haza. A gyerek súlyosan beteg.” Amikor White lelkész megérkezett Eli Wick Clyde- i (Illinois) otthonába, azonnal azt kérdezte, nincs-e távirat számára. Így szólt: „Nem hiszem, hogy meg tudom valósítani a terveimet. Táviratot várok otthonról, melyben értesítenek, hogy a gyerekem nagyon beteg.” Tíz perccel később megérkezett kocsiján Lovias Hall a távirattal, és White azonnal hazaindult. Amikor találkoztam vele a vonatnál, az első kérdése a gyerek volt. Ezután elmondta nekem a bankról szóló álmát is, és megkérdezte, hogy van-e valami kételyem ezirányú biztonságunk felől. Biztosítottam róla, hogy nincs, de ő azt mondta, hogy követ, téglát, deszkát és más építőanyagokat vásárol az új épülethez, valamint papírt a Szemléhez, és kiveszi a szervezet pénzét a bankból, mert biztos benne, hogy a csőd szélén állnak. White lelkész hazatérése után nem sokkal a gyermek meghalt, és a bankok is sorra csődbe mentek. 1861. január 12-én szombaton Waggoner, Smith és White lelkészek, valamint White testvérnő és jómagam részt vettünk a Parkville-i (Michigan) gyülekezet felszentelésén. White lelkész prédikációja végén a felesége lelkesítő buzdítást mondott. Miután visszaült székére, egy húsz perces látomást kapott. A gyülekezet zsúfolásig tele volt, de magasztos áhítat uralkodott. Jelen volt az erős testalkatú spiritiszta médium, Brown doktor is. Azt állította, hogy White testvérnő látomásai a lelkekkel való kapcsolattartásból erednek, és ha majd akkor kap látomást, amikor ő is jelen van, egy perc alatt ki fogja zökkenteni belőle. White lelkész meghívott mindenkit, hogy ha bárki szeretné, nyugodtan megfigyelheti a feleségét látomás közben. Valaki kihívást intézett a doktorhoz. „Uram, menjen előre, és tegye, amit korábban mondott.” White lelkész felfigyelt: „Van közöttünk egy doktor? Mindig jó szívvel vesszük, ha egy orvos megvizsgálja White testvérnőt látomás közben.” Az orvos nagy bátran el is indult előre, de félúton hirtelen elsápadt, remegni kezdett, mint a nyárfalevél. Sürgették, hogy menjen előre és végezze el a vizsgálatot. Miután gyorsan megtette, az ajtó felé sietett és megfogta a kilincset, hogy kimenjen. A körülötte állók figyelmeztették. „Menj vissza, és tedd meg, amivel hencegtél.” White lelkész, amikor látta, hogy az orvos távozni igyekszik, így szólt: „Kérem, doktor úr, tegyen jelentést a hallgatóságnak.” Ő így válaszolt. „Szívverése rendszeres és egyenletes, de nem lélegzik.” A szavait követő zűrzavarban újra megfogta a kilincset. A körülötte állók visszakérdeztek: „Doktor úr, mi ez?” Ő kétségbeesve válaszolt. „Egyedül Isten tudja! Engedjetek ki innen!”

A Nabukodonozor álmában megjelent profetikus események nagy jelentőséggel bírtak számára, de Isten elvette tőle az álmot, nehogy a bölcsek félremagyarázzák. Az álom tanulságát a mai embereknek is adta. A bölcsek tehetetlensége a mai bölcsek korlátoltságát jelképezi, akik nem rendelkeznek bölcsességgel és tisztánlátással a Mindenhatótól, ezért képtelenek megérteni a próféciákat. Bár ismerik a világi tudományokat, ha nem hallgatják meg, mit mond az Úr az igéjében és nem nyitják meg szívüket annak befogadására, amit talán másoknak nyilatkoztatott ki, nem a mennyei Isten képviselői. A világ befolyásos és tanult emberei közül kevesen fogadják be az örök élet igazságát, pedig ez mindenkire vonatkozik. A fiatalok elvégezhetik a legrangosabb földi iskolákat, és mégis tudatlanságban maradnak azon elvek tekintetében, melyek Isten országának örököseivé tehetik őket. Az emberi tudomány senkit nem tesz képessé Isten országára. Krisztus királyságának lakosai nem formaságok és szertartások, vagy sok tanulás által válnak azzá. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Krisztus királyságának lakosai az Ő testének tagjai, melynek Ő a feje. Ők Isten választott fiai, „királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép”, akiknek dicsőíteniük kell Őt, aki a sötétségből csodálatos világosságra hozta ki őket. Az ó- és újszövetségi írásokat naponta kell tanulmányozni. Isten ismerete és bölcsessége elárasztja a diákot, aki folyamatosan tanulmányozza útját és munkáját. A Biblia a mi világosságunk és nevelőnk. Amikor a fiatalok megtanulják elhinni, hogy Isten küldi a harmatot, az esőt és napsütést a mennyből, hogy ő táplálja a növényzetet, amikor tudatosítják, hogy minden áldás Tőle származik, és a hálaadás és a dicséret Őt illeti meg, életük minden vetületében felismerik Istent, és hűségesen végzik napi teendőiket. Isten minden gondolatukat áthatja. Bízhatnak Benne a jövőt illetően, így elkerülik a szorongást és az aggodalmat, amely sokak boldogtalanságához vezet. „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” Amikor a tudományról van szó, sok fiatal okosabb akar lenni az írásoknál, és megpróbálják véges értelmüknek megfelelően megmagyarázni Isten útját és munkáját, azonban ebben csúfosan kudarcot vallanak. Az igazi tudomány és az ihletett írás tökéletes összhangban állnak egymással. A hamis tudomány Istentől független. Az egyszerűen csak tudatlanság. Az egyik legnagyobb rossz, amely hozzájárult a tudás kereséséhez és a tudomány kutatásához az, hogy akik ilyen jellegű vizsgálódásba kezdtek, túlságosan gyakran tévesztették szem elől a tiszta, romlatlan hit mennyei jellegét. A világ bölcsei megkísérelték tudományos elvekkel megmagyarázni Isten Szentlelkének befolyását a szívre. Ez a hitetlenség útvesztőjébe csalogatja az embereket. A Biblia vallása egyszerűen a kegyesség titka. Emberi elme ezt nem értheti meg teljes egészében, és a megtéretlen szívnek felfoghatatlan. A fiatalok nem maradnak tudatlanok, ha Isten szolgálatába állnak. Sokak számára az oktatás csak a könyvek ismeretét jelenti, de „a bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme.” A gyerekek, akik szeretik és félik Istent, nagyobbak az Ő szemében, mint a legtanultabb, legtehetségesebb emberek, akik azonban elhanyagolják a személyes megváltás kérdéseit. A fiatalok, akik odaszentelik szívüket és életüket Istennek, kapcsolatba kerülnek minden bölcsesség és kiválóság forrásával. 
Ha a fiatalok Dánielhez hasonlóan a mennyei Tanítótól szeretnének tanulni, megtudják, hogy a bölcsesség kezdete valóban az istenfélelem. Ilyen biztos alapon minden lehetőséget és alkalmat a legjobban kihasználnak, és értelmi képességeik legmagasabb csúcsára emelkedhetnek. Istennek szentelve, az Ő kegyelmének védelmében és a Szentlélek befolyása alatt sokkal mélyebb szellemi erővel rendelkeznek, mint a világi emberek.
Az emberi magyarázatokkal átitatott tudomány hamis tudást biztosít. A Biblia tudománya Istenről és Jézus Krisztusról szól. A tiszta szívűek minden gondviselésben, az igaz oktatás minden területén meglátják Istent. Felismerik az Isten trónjától eredő legelső sugarat. A mennyei kommunikáció rendelkezésükre áll azoknak, akik megragadják a lelki tudás legelső felcsillanását. Iskoláink tanulói mindennél magasabbra emeljék Isten ismeretét. Egyedül a Szentírás kutatása által nyerhetik el ezt. „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem… Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél… Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul, hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”
– The Youth’s Instructor, 1903. november 24.

MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK
1. Hasonlítsd össze Nabukodonozor bölcseit a jelen kor bölcseivel.

2. A fiatalok elnyerhetik a legmagasabb szintű földi tudást, mégis miben tudatlanok?

3. Mi vezeti rá a fiatalokat, hogy mindenben elismerjék Isten hatalmát, és hűségesen tegyenek eleget napi kötelességeiknek?

4. Mi a legnagyobb rossz, ami hozzájárult a tudományos kutatáshoz?

5. Ki nagyobb Isten szemében a tehetséges és tanult embereknél, akik azonban elhanyagolják a személyes megváltás kérdését?

6. Hogyan fektethetnek le a fiatalok biztos alapot, és hogyan hozhatják ki a legjobbat minden lehetőségből és alkalomból?

7. Mi a hamis ismeret?

Mi a Biblia tudománya?

8. Mit emeljenek mindennél magasabbra iskoláink tanulói?

Hogyan érhető el ez az ismeret?

Scott Griswold lelkész

Socheat félrevonult imádkozni. „Az egész napot imában fogom tölteni. Atyám, kérlek, érintsd annak az embernek a szívét. Segítsd, hogy engedjen továbbtanulni.” Aznap éjjel elhatározta, hogy ugyanúgy megy továbbra is iskolába, mintha mi sem történt volna. Socheat félrevonult imádkozni. „Az egész napot imában fogom tölteni. Atyám, kérlek, érintsd annak az embernek a szívét. Segítsd, hogy engedjen továbbtanulni.” Aznap éjjel elhatározta, hogy ugyanúgy megy továbbra is iskolába, mintha mi sem történt volna. Az igazgató azonban meglátta és behívta irodájába. „Mondd meg, miért hiányoztál olyan sok kurzusról? Nem tetszik a tantárgy? Valami ellenvetésed van a tanárral kapcsolatban?” Socheat magában imádkozott, mielőtt megszólalt. „Nem, uram. Azért nem járok órára péntek esténként, mert hiszek Jézusban, szeretnék engedelmeskedni Neki, és megtartani a szombatot, ahogy Ő a Bibliában kéri. A szombat az egyetlen nap, amelyet Ő megszentelt és megáldott, és péntek este naplementekor kezdődik.” Az igazgató nagyon meglepődött. „Elvárod, hogy kivételezzek veled? Azt akarod, hogy egyszerűen megengedjem, hogy ne járj be erre az órára? Iskolánk más keresztény diákjai soha nem kértek ilyen különleges bánásmódot!” Socheat megpróbálta megmagyarázni, hogy vannak különböző felekezetek és különböző meggyőződések, és a hetednapi adventisták hiszik és vallják, hogy Jézus és tanítványai szintén a szombatot tartották, és ez az egyik legfontosabb jele a Teremtőbe vetett hitnek. Az igazgató figyelmesen hallgatta, majd így szólt. „Azt hiszem, értem, amit mondasz, de értsd meg, hogy választanod kell a te napod és az egyetem között.” Socheat tisztelettudóan válaszolt. „Sajnálom, igazgató úr. Valóban nagyon szeretnék ebben az iskolában tanulni, de ha választanom kell a kettő közül, továbbra is a szombat megtartását választom.” Az igazgató kikerekedett szemmel meredt rá: „Azt akarod mondani, hogy a szent napod megtartását választod, és elveszítesz egy kiváló oktatási lehetőséget?” „Ez nagyon fontos számomra. De kérem, uram, nem lehetne találni egy megoldást a kérdésre?” A férfi hallgatott. Eltelt tíz perc. A leghosszabb tíz perc Socheat életében. Majd hirtelen kiküldték. Kilépett az ajtón, a folyosón sétált, várakozott. Látta, hogy az igazgató behívatta irodájába az érintett tanárt. Sokáig bent voltak. Mi történik? Mit tesz, ha nem tudja megvalósítani álmát, hogy tanár lehessen? „Istenem, kérlek, ez Érted van, nem értem. Azért, mert hiszek Benned, mert bízok Benned, mint Teremtőmben és Barátomban. Kérlek, oldd meg.” Hirtelen kinyílt az iroda ajtaja. „Gyere be, Socheat! Foglalj helyet! Elhatároztuk, hogy a korábbi hiányzásaidat nem számítjuk bele az osztályzatodba. Ameddig itt tanulsz, megtarthatod a szombatot, de ha egy vizsga péntek estére vagy szombatra esik, tőled függ, hogy időben elintézd a tanáraiddal, hogy egy másik nap vizsgázhass.” Socheat mozdulatlanul állt. Jól hallotta? Elvégezheti az egyetemet! Felállt, majd újból és újból köszönetet mondott az igazgatónak és tanárjának. A következő négy évben Socheat zavartalanul folytatta tanulmányait, szabadon megtartotta a szombatot azért, mert kiállt elvei mellett és Istenben bízott. Annyira hálás vagyok, hogy egy ilyen tanár készíti fel ifjainkat a Feed and Read iskolákban Isten szolgálatára. Szeretem meglátogatni ezeket az iskolákat, bátorítani a diákokat és a tanárokat egyaránt. Ha szeretnél te is részt venni ebben a csodálatos munkában, keresd fel az asapministries. org honlapot, és keresd a „Projects” és „Education” címszavakat. Itt lehetőség van kisebb ajándékok küldésére, valamint folyamatos támogatásra is. Szeretném, ha Socheathez hasonlóan hűséges maradnál Istenhez. Te nem?