Hogyan omlott le Babilon

Mi lenne a véleményed arról, ha valaki a szomszédságodban járkálna egy újsággal a kezében, és közben teli torokból kiabálná: „A Titanic elsüllyedt! Olvassátok el!”?
A hír csak akkor hír, amikor új. Nem gond, ha a matematikai képletek ezer évesek, nem zavarnak az évszázados történelemkönyvek, de az újságokat pár nap után újrahasznosítják, vagy tűzgyújtónak használják.
Amikor tehát egy angyal repül az ég közepén a föld lakóinak hírdetve, hogy „Leomlott Babilon!”, biztosak lehetünk benne, hogy amikor ezt kijelentette, akkor a hír friss volt.
Jel 14:8 – „És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.”
Egy előző leckében tanulmányoztuk a „Babilon” szó jelentését és megtanultuk, hogy ez a hamis keresztény vallásokat jelenti, mivel ők az igazság és hamisság zavaró keverékét tanítják. („Babilon” jelentése: „zűrzavar”.)
Azt is megfigyelhettük, hogy a „leomlott” szó arra utal, hogy valamikor Babilon a hívők tiszta gyülekezete volt, de megtévesztették a hamis tanítások és a világ barátsága.
Ebben a tanulmányban szeretnénk rámutatni, hogyan következett be ez a tragédia, és hogyan kerülhetjük el ugyanezen hibák elkövetését életünkben.
Hogyan omlott le Babilon? Erre a kérdésre a választ egy szikladarabbal szemléltethetjük. Amikor túrázás közben egy nagy kő állja útunkat, felléphetünk rá. Ha nem tesszük, lehet belebotlunk, és leesünk.
Az igazság is ilyen. Akik elfogadják, erős kőalapra építik fel életük, amely soha nem okoz csalódást és nem fullad kudarcba. Azok számára akik visszautasítják Jézust, az igazság botránkozást, és ezzel együtt örök pusztulást jelent. 
1Pt 2:6-8 – „Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; akik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, amire rendeltettek is.”
A szegletkő, amelyről Péter beszél, maga Jézus. Akik elfogadják a Jézusban kinyilatkoztatott igazságot, elnyerik az örök életet. Akik visszautasítják az igazságot, örök pusztulásban lesz részük. 
„Az ember szembehelyezkedik Istennel, és minden, ami üdvösségét szolgálná, pusztulását okozza.” (Jézus élete, 600. old.)
Ebből kikövetkeztethetjük, hogyan is bukott el az egyház. Isten elküldte értékes világosságát. Mivel azonban ők elfordultak az igazságtól, elfogadtak, majd továbbadtak a világnak egy hamis tanítást, amely ellentmond a Bibliának. 
„A lelki sötétség, amely ráborul nemzetekre, egyházakra és egyénekre, nem az isteni segítség és kegyelem önkényes visszavonásának tulajdonítható, hanem annak, hogy az ember semmibe veszi, illetve elutasítja a mennyei világosságot.” (A Nagy Küzdelem, 377. old.)
Igazság vagy hamisság. Vagy egyik, vagy másik. Melyiket fogadod el és tanítod másoknak szavaid és példád által?

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

A keresztény egyházak bukása nagyon sok idővel ezelőtt történt. Próbáljátok elképzelni. Az első századokban a hívők telve voltak lelkesedéssel. Borzalmas üldözéseket éltek át. Ahogy egyikük írta, a mártírok vére olyan volt, mint az elvetett mag. Minél jobban üldözték őket, annál jobban növekedett az egyház.
Amikor az üldözések abbamaradtak, nagy tömegek csatlakoztak az egyházhoz, akik soha nem mentek át a megtérés tapasztalatán. Mivel megtettek bizonyos változtatásokat, úgy érezték, hogy az egyháznak is kell valamit változtatnia. És sajnálatos módon, az egyház felcserélte az Isten iránti hűséget a világi tiszteletre és közkedveltségre.
Hogy minél több tagot nyerjenek, az egyház kezdett fokozatosan változásokat eszközölni, elfogadott pogány szertartásokat és eszméket. Egyeseknek az volt a véleményük, hogy ha az egyház a hét hetedik napja helyett a hét első napján imádná Istent, akkor a napimádó pogányoknak könnyebb volna csatlakozni a gyülekezetekhez. Ez az érvelés katasztrófába fulladt. Az evangelizálás érdekében megtett kompromisszumok megrontották és megosztották az egyházat. De nem mindenki esett ennek áldozatául.
„Az egyház nagy veszélybe jutott. Börtön, kínvallatás, tűz és kard ehhez képest áldást jelentett. Egyes keresztények szilárdan kitartottak, és kijelentették, hogy nem tudnak megalkudni. Mások szívesen feladták hitüket, vagy változtattak néhány vonásán, és egyesültek azokkal, akik részlegesen fogadták el a kereszténységet. Azt mondták, hogy ez az eljárásuk a pogányok igazi megtérésének eszköze lehet. Ez alatt Krisztus hűséges követői mérhetetlenül gyötrődtek. Sátán a kereszténység színlelésének köpenyében befurakodott az egyházba, hogy megrontsa a keresztények hitét, és elterelje figyelmüket az igazság Igéjéről.” (A Nagy Küzdelem, 42. old.)
Akik kompromisszumot kötöttek egyszerűen engedetlenek voltak. Amint az előző részben olvastuk, az engedetlen emberek megbotlanak az igazságban. Ők hitehagyókká váltak, így az első egyház elveszítette tisztaságát. 
Amikor valaki egyszer elkezd lecsúszni a lejtőn, nem könnyű megállni. Amikor az egyház egyszer már elutasította Isten igéjének abszolút tekintélyét, már nem volt korlát, hogy milyen mértékű és mennyiségű tévedést vagy hibát tűrnek el. Így egyre csak távolodtak Istentől, és bekövetkezett a sötét Középkor.
Míg az egyház nagy része az első századokban hitehagyóvá vált, egyesek hűségesek és tiszták maradtak. Ilyenek voltak például a valdensek. A Reformáció idején Isten kiemelt embereket, mint Wycliffe, Húsz, Jeromos, és Luther, hogy világosságot árasszanak a világra. 
Ezek a hűséges keresztények súlyos üldözés áldozataivá váltak, mivel az igazság világosságát hírdették a sűrű sötétségben levőknek. Segítettek az összezavarodott embereknek megérteni az evangélium igazságát. Munkájuk Pál apostoléhoz volt hasonló, akinek Isten ezt az utasítást adta:
ApCsel 26:18 – „Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.”
Gondoljunk csak Luther Mártonra. Egész életében tanult és bibliaismerete egyre növekedett. Szemléletmódja egyre biblikusabbá vált, de amikor meghalt, követői megelégedtek az ő hitével.
Végül a református egyház üldözése befejeződött. Az egyház fent bemutatott történetére alapozva, kitalálod mi történt ezután?
(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Az 1800-as évek elején a protestáns egyházak borzalmas lelkiállapotban voltak. Míg az egyházalapítók teljes mértékben átadták magukat Istennek és rettenthetetlenül hittek a Bibliában, akik később csatlakoztak, nem ezt tették. 
„Amikor alapítóik, az igazi reformációs lelkület hordozói eltávoznak az élők sorából, utódaik lépnek elő, és „új formát adnak az ügynek”. A reformátorok gyermekei egyrészt vakon ragaszkodnak atyáik hitvallásához, és nem hajlandók elfogadni olyan világosságot, ami atyáikét meghaladta, másrészt messze eltérnek atyáik alázatos, önzetlen és világot megtagadó példájától.” (A Nagy Küzdelem, 385. old.)
Hogyan lehetett kigyógyítani az egyházat elvi tévedéseiből, világiasságából, a visszaesésből? Mi állíthatta helyre tisztaságát, szeretetét, hitét és egységét? A Nagy Orvos felírt egy biztos kezelést: az első angyal üzenete.
Az ítéletnek és Jézus közeli eljövetelének ez a hirtelen bejelentése különösen megdöbbentő volt a keresztények számára, hiszen majdnem mindenki először egy ezer éves békére számított. Sajnos, nagy általánosságban az egyházak megbotlottak az áldott igazságban és visszautasították Jézus közeli visszajövetelének bibliai tanítását, mivel nem akarták, hogy ez bekövetkezzen. Uriah Smith írta:
„A protestáns egyházban elérkezett az ideje egy magasabbszintű vallásos tapasztalatnak. Elfogadhatják a világosságot és az igazságot és elérhetnek magasabb szinteket, vagy visszautasíthatják azt és elveszíthetik lelkiségüket, Isten kiváltságait, más szóval, lelki hanyatlásba esnek.
Az igazság amit Isten megfelelő eszköznek tartott ebben a munkában, az első angyal üzenete volt. Eljött Isten ítéletének órája, és ezzel egyidőben Jézus közeli visszatérése volt a hírdetett igazság. Miután már eleget hallgatták, hogy megláthassák az ebből származó áldást és jó következményeket, az egyházak elutasították azt. Így voltak megpróbálva, és kiderült, hogy szívük a világé és nem az Úré, és ők ezt továbbra is így szerették volna megtartani. (Daniel and the Revelaion, 653-654. old.)
Így történt, hogy a protestáns egyházak elestek és a lelki Babilon részévé váltak. Ez volt az a bukás, amely az 1840-es években, különösen 1844 őszén következett be, és amit az első angyal üzenete hírdetett. 
„Az első angyal intésének elutasításával eldobták maguktól azt az eszközt, amelyet a menny azért nyújtott, hogy meggyógyuljanak. A szívélyes hírnöktől, aki helyre igazította volna azokat a tévedéseket, amelyek elválasztották őket Istentől, megvetéssel elfordultak, és még mohóbban keresték a világ barátságát. Ez volt az oka a félelmes állapotnak: a világiasságnak, a hitehagyásnak és a lelki halálnak, amely az egyházakat 1844-ben jellemezte.” (A Nagy Küzdelem, 380. old.)
Megfigyeltétek, hogy az egyhzak, akik visszautasították Isten igéjének igazságát és tekintélyét nemcsak elestek, hanem folyamatosan csúsztak lefelé a lejtőn? Pál erre utal a következőkben:
2Tim 3:13 – „A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.”
Ne feledjük, hogy bár az egyházak bukott állapotban vannak, sok tagjuk Krisztus igaz követője. Jézus, visszatérése előtt, kihívja őket Babilonból. 
Jel 18:4 – „És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.”
Ma lelki hanyatlásban vagy? Vagy elfogadtad Isten igéjét abszolút tekintélynek életed minden területén?
(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

1.    A lecke említette a szegletkövet. Olvasd el, mi történt Salamon templomában a szegletkővel. Jézus élete, 597-598. old. Ezután fejezd be a fejezetet, majd magyarázd meg hogyan kerülheted el a régi Babilon és a zsidó nemzet lelki hanytalásának megismétlését.
 

2.    Hogyan vált Jézus botránykővé a zsidóknak? Hogyan válik Ő ma is sok keresztémy botránykövévé?

3.    Miért tapasztalják meg napjainkban is a sötétséget az egyének, az egyházak és egész nemzetek? Jn 3:19-21

4.    Soroljatok fel néhány dolgot, amelyek a kompromisszum nyomán bekövetkezett gonoszsághoz viszonyítva áldássá váltak.
 

5.    Isten azt akarja, hogy megelégedjünk azzal a hittel, amit az egyház úttörői megtanultak a Bibliából? Miért szükséges továbbra is tanulmányoznunk és olvasnunk?
 

6.    Milyen fontos dologban különböztek a reformátorok a többiektől?
 

7.    Mi okozta Babilon bukását? Mi okozhatja a te bulásodat? Jel 3:14-22
 

8.    Miért nem jelenthetjük ki, hogy a bukott egyházak minden tagja Babilon része? Jel 18:4, Jn 10:16

További tanulmányozásra: A Nagy Küzdelem, 49-60, 375-390. old.

A konfliktus látomása

„Látomásban két hadsereg borzalmas küzdelmét néztem. Az egyik sereget a világ jelvényének zászlói vezették, a másikat Immánuel fejedelem véráztatta lobogója. Zászló zászló után hullt gazdátlanul a porba, mikor az Úr seregéből század század után állt át az ellenséghez, és az ellenség soraiból csapat csapat után csatlakozott az Isten parancsolatait megtartó néphez. Az ég közepén repülő angyal sokak kezébe Immánuel zászlóját adta, ugyanakkor a hatalmas hadvezér is ezt kiáltotta: „Vonuljatok a tűzvonalba. Akik kitartanak Isten parancsolatai és a Jézus Krisztus bizonyságtétele mellett, foglalják el állásukat. Távozzatok közülük, és váljatok el tőlük, tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak titeket, Atyátok leszek, ti meg fiaim és lányaim lesztek. Aki akar, jöjjön az Úrnak segítségére, az Úrnak segélyére a hatalmasok ellen.” 
Tombolt a viadal. A győzelem majd ide, majd meg oda pártolt. Most a kereszt katonái vonultak vissza, mint mikor a zászlótartó elesik, de látszólagos visszavonulásuk csupán a kedvezőbb állások elnyerését célozta. Örömkiáltásokat hallottam. Dicsének szállt Istenhez, s mikor Krisztus katonái kitűzték zászlóját az addig ellenséges kézben levő erődök falaira, angyalok csatlakoztak az énekkarhoz. Üdvösségünk parancsnoka vezette a küzdelmet, és segítséget küldött harcosainak. Hatalma feltűnően láthatóvá vált, s ez bátorságot öntött harcosaiba, hogy nyomuljanak a várkapukig. Az igazságos tettek mezején képezte katonáit, mikor lépésről-lépésre, diadalról-diadalra vezette őket. 
Végül győzelmet arattak. A sereg, mely Isten parancsolatainak és Jézus hitének zászlaját követte, győzedelmeskedett. Krisztus katonái közvetlenül a város kapuinál álltak, s a város ujjongva üdvözölte királyát. Létrejött a béke, az öröm és az örökkévaló igazságosság országa. Manapság a gyülekezet küzd. Az éjféli sötétség világával állunk szemben, mely csaknem teljesen bálványimádásra adta magát. Ámde eljön a nap, amikor megharcoltuk a csatát, s kivívtuk a győzelmet. Isten akarata meglesz a földön is, mint a mennyben. A nemzeteknek nem lesz más törvényük, csak a mennyei. Mindenki boldog, egyetértő család tagja lesz. Mindenki a dicséret és hála ruháját viseli ott, Krisztus igaz tetteinek palástját. A felülmúlhatatlanul szépséges természet Istennek ajánlja majd a dicséret és a köszönet áldozatát. A világ mennyei fényben fog fürödni. Az évek boldogsággal telítetten peregnek majd. A holdvilág olyan erős lesz, mint most a nap, a nap pedig hétszerte tündöklőbb. Együtt énekelnek majd a hajnalcsillagok, és Isten fiai örvendeznek a látványnak. Isten és Krisztus együtt jelentik ki: Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé. 
Ezt a látványt mutatták meg nekem. De a gyülekezetnek még harcolnia kell és harcolni is fog, a látható és láthatatlan ellenség ellen. A földön még működnek a Sátán emberi eszközei. Emberek fognak össze, hogy ellene álljanak a Seregek Urának. E szövetségben meg is maradnak mindaddig, míg Krisztus el nem hagyja a kegyelem trónja előtti közbenjárása helyét. Sátán eszközei ott találhatók minden városban. Szorgosan csoportokba szervezik Isten törvényének ellenségeit. Hitvalló szentek és nyíltan hitetlenek állnak e mellé a csoport mellé. Isten népe most nem lehet gyenge. Nem szabad elszunnyadnunk egy pillanatra sem. „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.”
(8T, 41-42. old.)
 

Keresztény hazafi kerestetik

Izrael fiai között, akik a hetven éves rabság elején Babilonba kerültek, keresztény hazafiak is voltak, fiatalemberek, akik acélerősen ragaszkodtak elveikhez, akiket nem tudott elragadni az önzés, akik mindent kockáztatva tisztelték Istent.
Az Úr kedvesen tekintett ezekre az igaz fiatalemberekre. Szenvedniük kellett a fogságban, de Isten gondviselése által ez a rabság tette lehetővé, hogy előrelépjenek. Állhatatosságuk példája ma is mennyei fénnyel ragyog.
Akik a fogságban is hűségesek maradtak Istenhez, azok közül Dániel próféta és három társának története emelkedik ki, szemléltetve, hogy a fiatalok milyen célokat érhetnek el, ha bölcsességben egyesülnek Istennel. Ennek a négy zsidó fiatalnak a rövid élettörténete bátorításul szolgál azoknak, akik komoly megpróbáltatásban vannak. (...)
Nem saját büszkeségük vagy ambíciójuk emelte ezeket a fiatalokat a királyi udvarba, azok közé, akik soha nem ismerték és nem félték az igaz Istent. Foglyok voltak abban az idegen országban, és a Végtelen Bölcsesség helyezte őket oda. Elszakadtak az otthoni befolyástól és a szent kötelélkektől, elhatározták, hogy határozottan képviselik sanyargatott népüket és dicsőséget szereznek a királynak, akit szolgáltak. Ezek a fiatalok megfelelő nevelésben részesültek gyermekkorukban, és most ezt gyümölcsöztették. Önmegtagadó szokásaik egyesítették bennük az őszinteséget, a becsületességet, a komoly elszántságot, a szorgalmat és az állhatatosságot.
A nevelés, amelyben ez a négy fiatal Júdeában részesült, nem a világi iskolák rendje, hanem Isten  akarata szerint volt. Iskolájuk, melyben tanultak, nem azon iskolák működési elvét követte, amelyek az özönvíz előtt léteztek, ahol a hűtlenség természetesnek számított és a természetet imádták a Teremtő helyett. Ezek az ifjak az otthon védelmében nevelkedtek, ahol megtanulták az istenfélelmet.
Dánielt, szülei már kiskorától kezdve tanították a szigorú mértékletesség elveire. Tudta, hogy mindenben alkalmazkodnia kell a természet törvényeihez, hogy evési és ivási szokásai befolyásolják fizikai, mentális és erkölcsi természetét, és Istennek számot kell adnia képességeiről. Ugyanakkor, a balga dolgok gyakorlata tönkreteheti mindezt. Ennek a tanításnak az eredményeképpen Isten törvénye fénylett elméjében és betöltötte a szívét.
Ez a nevelés óvta meg Dánielt és három társát Babilonban. A lecke amit otthon megtanultak segített nekik elkerülni a babiloni udvar túlkapásait. Az igazság igazság volt számukra. Elvei belevésődtek szívükbe. Megértették, hogy az ember szívével hiszi az igazságot és szájával bizonyságot tesz arról. Az első, és nagy parancsolat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” az igazságot jelentette számukra, melynek engedelmeskedtek.
Az Isten irányítása alatt megalapított iskolákban az istenfélelem volt minden igaz oktatás alapja.
Isten ismerete nemzedékről nemzedékre szállt. Ábeltől, akit megölt Kain, Énokhra, majd Séthre, Matuzsálemre, Noéra, és Istennek sok más hűséges követőjére, igaz emberekre, akik fenntartották elveiket. Emlékük ma is példaértékű számunkra. Ők Ádámtól kaptak közvetlen tanítást, melyet elismételtek gyermekeiknek, és gyermekeik gyermekeinek. Nagyon sok történet és igazság énekek által továbbítódott.
Dániel és társai ismerték Ábel, Séth, Énokh és Noé élettörténetét. Értékelték az igazságot, mely nemzedékről nemzedékre szállt. Isten képe pecsételte le szívüket. Amikor gonosz környezetbe kerültek, ők határozottan kiálltak. Semmiféle erő vagy befolyás nem tántoríthatta el őket azoktól az elvektől, melyeket gyerekkorukban megtanultak Isten szava és celekedetek által.
Kedves fiatalok, tanulmányozzátok Dániel és társai történetét. Életük ihlessen, hogy ugyanolyan hűségesek maradjatok Istenhez. Vagy hűségesek maradtok, vagy nem. A keresztény egységet erősíti a hűséges szolgálat. Emeljétek magasra a mércét, melyre rá van vésve: „Isten parancsolatai és Jézus hite.” Ne egyezkedjetek a gonosszal. Az engedelmesség és az engedetlenség közötti válaszvonal legyen jól elhatárolt, tiszta és világos. Határozzátok el, hogy az Úr akaratát cselekszitek mindenkor és mindenhol. (The Youth’s Instructor, 1903. május 21.)

Megbeszélendő kérdések

 

1.    Melyik három jellemtulajdonság volt az, amely a Babilonba hurcolt keresztény hazafiakat másoktól megkülönböztette?

2.    Mit nem vittek ezek a fiatalok a király udvarába?

3.    Jellemezd, milyen nevelésben részesült otthon Dániel és három társa.

4.    Milyen szigorú mértékletességi szabályokat tanítottak meg szülei Dánielnek gyerekkorában?

5.    Hogyan tudott Dániel megállni? Te is szülő leszel egyszer. Mit tehetsz annak érdekében, hogy segítsd gyereked határozottan kiállni az igazság mellett?

6.    Mi késztet megállni Isten mellett?

7.    Milyen két választási lehetőséged van?
 

8.    Hogyan erősödik a keresztény határozottság?

9.    Mit kell tisztán és világosan elkülöníteni?

10.    Mit kell komolyan elhatározz?

Isten helymeghatározása – 1. rész
Barnabas Hope, AFM misszionárius, Törökország

Tegnap reggel az otthonom melletti erdőben sétáltam, amikor megláttam egy elpusztult juhot. Nem volt kellemes látvány. Az elveszett bárány példázatára gondoltam.
Mi történt volna egy más végkifejlettel? Mi lett volna, ha nem lett volna egy jó pásztor, aki megkeresse az elveszett bárányt? Mi lett volna, ha a pásztor késő este abbahagyta volna a keresést? Mi lett volna, ha az elveszett bárány én lettem volna? Igen, egy elpusztult juh látványa távol a nyájtól gondolkodásra adott okot. 
A múlt héten egyik nap, egy zsúfolt útkereszteződésben kinéztem az autó ablakán, és meglepetten láttam, hogy a mellettem álló autóból ismerős arc tekint rám. Több, mint két éve nem láttam Kutlut. Ez a nyugdíjas tanár volt az egyik legérdeklődőbb barátom, ameddig el nem költözött innen. Akkoriban, feleségével együtt naponta egy órát olvasták a Bibliát amit nekik adtam. Nagy lelkesedéssel fogadta Jézus szavait. Nem sokkal költözésük előtt, emlékszem, mennyire álmélkodott a golgotai eseményeken. Lelkesedéstől fénylő tekintettel mondta: „A bibliai történetben, a százados így szólt: Bizonnyal Isten Fia volt Ő.” Nagy szavak egy muzulmán szájából. Valóban növekedett a hitben, azonban miután elköltöztek, az én nyelvi korlátaim nem engedték meg, hogy telefonon keresztül is ápoljam hitét.
Egy hónappal Kutlu elköltözése előtt érdekes esemény következett be. Szokásunk volt minden reggel együtt edzeni. Egy reggel csatlakozott hozzánk egy Rashat nevű férfi az oljfaligetben. Feltételeztem, hogy Kutlu barátja. Egy adott pillanatban Rashat megfogta a karom és így szólt: „Az Imamom adott nekem egy Incilt (Újszövetség). Nagyon tetszik. Vajon tudnál szerezni nekem egy Tevratot (Mózes könyvei)?” Még aznap reggel adtam neki egy teljes Bibliát.
Egy hónap múlva Kutlu elköltözött, és elhatároztam, hogy meglepetésszerűen meglátogatom. Érkezésem előtt fél órával hívtam fel telefonon. Nagyon örült érkezésemnek. Amikor bementem a zsúfolt, 10.000 lélekszámú városba, csodálakozva láttam, amint egy férfi kiszalad egy kávézóból, és hevesen integet, hogy álljak meg. Kissé zavarodottan, de megálltam. Rashat volt. Aznap tudtam meg, hogy Rashat és Kutlu tulajdonképpen testvérek. Eszembe jutott János leírása Andrásról és Péterről.
Érdekes napot töltöttem velük. Néhány szomorú pillanatunk is volt Kutlu lányának sírjánál, aki tizenkét éves korában húnyt el. Meglátogattuk Kutlu legközelebbi barátait és lelki dolgokról beszélgettünk. Aznap este a két testvér elvitt engem Rashat hegyi házába. Ott láttam, hogy a Bibliája kinyitva áll heverője mellett, ezért feltételeztem, hogy korábban olvasott belőle. Később így szólt hozzám: „Lehet, hogy te muzulmán, én pedig keresztény kellene legyek.” Tudtam, hogy kulturálisan van logikája a kijelentésének. Szerette amit Krisztusról tanult, de úgy érezte, hogy elkárhozik, ha valaha is elhagyja az iszlám hitet. Az egyedüli módja, hogy ellensúlyozza vallása elhagyásának bűnét, ha egy idegent megtérít az iszlám vallásra.
Ezután még meglátogattam párszor Kutlut, de nagyon elfoglalt volt, mert a lányának segített megnyitni saját gyógyszertárát. Úgy tűnt, hogy ez a lelki tűz kihúnyóban van. Barátságunk lelki vetülete elenyészőben volt, és képtelen voltam telefonon fenntartani a lángot. Mi több, az én életem is nagyon bezsúfolódott. Egy új gyülekezetet alapítottam a mi városunkban, és ez sok utánajárással járt. Egy idő után Kutluval való barátságom kezdett szép emlékké válni. Rashattal sem találkoztam töbet. A juhok magukra maradtak. (Folytatjuk.)