Életmódváltás

Isten egyik legcsodálatosabb ajándéka a szokások kialakításának képessége. Lehet furcsán érezzük magunkat amikor először teszünk valamit, de ha többször ismételjük ugyanazt, szokássá válik. Szükségünk van szokásokra, mert ezek teszik lehetővé, hogy bizonyos dolgokat automatikusan és hozzáértően, szinte gondolkodás nélkül megtegyünk.
Sátán arra törekszik, hogy Isten áldását, melynek segítségével szokásainkat kialakítjuk, átokká torzítsa. Igen, a rossz szokás egy átok. A Biblia ezeket dédelgetett bűnöknek nevezi. (lásd: Zsid 12:1) Bizonyos szokások függőséggé válnak. Ezeket különösen nehéz elhagyni, és fogva tartanak. Egy tanulmány szerint a dohányzók 70%-a szeretne leszokni, ha képesnek érezné magát erre. 50%-uk meg is próbálja minden évben, de csak 6%-uk jár sikrrel.
Isten azonban elénk tárt egy útat, hogy lemondjunk rossz szokásainkról és függőségeinkről, sőt jó szokássá alakítsuk ezeket. A keresztény magatartásról szóló tanulmánysorozat végén szereténk rávilágítani hogyan győzedelmeskedhetünk a rossz szokásokon, melyek folyamatosan elgáncsolnak és nem kedvesek Isten előtt.
Mivel minden bűn egy csapda, mindenkinek harcolnia kell bűnös szokásokkal.
Péld 5:22 – „A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.”
Függetlenül attól, hogy tisztátalan gondolatokkal, túlevéssel, éheztetéssel küzdesz, vagy Facebook-, folyóirat- vagy számítógépes játékok szenvedélye tart fogva, bármi legyen is a gond, Isten igéjének van ereje, és elvei győztessé tesznek.
Isten törvénye megtanítja a különbséget a jó és a rossz viselkedés között. Fel kell ismernünk bűnként rossz magatartásunkat és bocsánatot kérnünk, majd el kell fogadnunk Isten erejét, mellyel eltávolíthatjuk ezeket életünkből, ami a megbánás. 
Zsid 12:1-2 – „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.”
Ebben a részben rejlik a győzelem titka. „Nézvén (...) Jézusra.” De mit is jelent ez tulajdonképpen? 
Figyeljétek meg a kisgyerekek viselkedését. Amikor felébrednek sírnak anyjukért. Amikor éhesek, sírnak anyjukért. A kisgyerekek anyjuk mellett szeretnek lenni, és amint csak képessé válnak erre, követik őt mindenhova. Egy kisgyerek mindenért édesanyjára néz.
A keresztények is mindenért Jézusra néznek. Amikor felébrednek, Őt hívják. Mielőtt elfogyasztják lelki reggelijüket Isten igéjéből, kérik jelenlétét. A nap folyamán gyakran hívják segítségül a munkában, bizonyságtevéskor, és a kísértés pillanataiban. A felnőtt keresztények felismerik, hogy ugyanolyan mértékben függnek Jézustól, ahogy a kisgyerek függ édesanyjától, és minden szükségletük teljesítésére Rá néznek.
A szöveg egy másik elvet is hangsúlyoz:
„Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.” 
Győzedelmeskedni a kísértésben és ellenállni a bűnnek egy folyamat, nem egyszeri esemény. Kitartást igényel.
Zsid 10:36 – „Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.”
Kánaán elfoglalása Józsué és az izraeliták által sok évet és számtalan harcot igényelt. De minden győztes csata után felbátorodtak és erőt nyertek a következőre.

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

A bűnös viselkedés legyőzése élet-halál kérdése, és Isten megígérte, hogy segítségünkre lesz, ha kérjük. Most lehetőségnk van igényelni segítségét. Ma van győzelmünk napja.
2Kor 6:2 – „Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.”
Zsid 3:7-8 – „Annakokáért amint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában.”
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy holnapig várjunk dédelgetett bűneink legyőzésével. Minél később adjuk át magunkat Krisztusnak, annál erősebbé válnak rossz szokásaink. Nem számít mennyire gyengének érezzük magunkat, mennyire erősnek tűnik a kísértés és milyen gyakran esünk el, a győzelem biztos, mert Isten megígérte, hogy korlátozza a kísértés erejét és erőt ad annak legyőzéséhez.
1Kor 10:13 – „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.”
Ahogy Krisztus kivezette az izraelitákat az egyiptomi fogságból, képes a lelkünket fogvatartó minden rabláncot letörni.
Jn 8:36 – „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”
Júd 24 – „Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrízhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel.”
Jézusnak végtelen ereje van. Ő adhat nekünk új szívet és képessé tehet az engedelmességre. Szentlelke állandó társunkká válik, és segít legyőzni önmagunkat.
Folyamatosan vigyázzunk és imádkozzunk.
Mk 14:38 – „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.”
Ahelyett azonban, hogy ellenállnánk a kísértésnek, gyakran mi magunk hívjuk meg. Amikor egy filmfüggő elkezd filmeket nézni, meghívja maga mellé a kísértést. A világi szórakozás is kihívja a kísértéseket. Egy ivós, táncos, mulatós bulin is meghívjuk a kísértést. Isten erejével kell örködnünk gondolataink felett (Péld 4:23). Ne nézzünk, hallgassunk vagy olvassunk olyasmit, ami tisztátalan gondolatokat ébreszt bennünk.
„Így éri el Sátán ma is a legnagyobb eredményeket. Ráveszi Krisztus követőit, hogy istentelenekkel barátkozzanak és vegyenek részt kedvteléseikben. (...)Ahol az örömszerzés minden összejövetelén a büszkeséget ápolják, vagy az étvágyat elégítik ki, ahol az ember végül Istent is elfelejti, és szem elől téveszti az örök érdekeket, ott Sátán kötözi meg láncaival a lelket.” (Pátriárkák és próféták, 458, 460. old.)
A mértéktelenség is meghívja a kísértést.
„A mértéktelen étkezés, a túl gyakori vagy túl sok evés, a nehéz, egészségtelen étel tönkre teszi az emésztőszervek egészséges működését, kihat az agyra, megrontja a döntést, megakadályozza az ésszerű, nyugodt, egészséges gondolkodást és cselekvést.” (Étrendi és táplálkozási tanácsok, 50. old.)
Ne engedd, hogy Sátán kihasználja gyengeségeidet. Pál mondta:
Róm 13:14 – „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.”
Amint felöltözzük „az Úr Jézus Krisztust”, engedelmeskedve igéjének, a gonosszal vívott harcaink sikeressé válnak.

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Amikor megengedjük, hogy a Szentlélek irányítson és vezessen, nem olyannak adjuk át magunkat, aki engedelmességre kényszerít. Ő tiszteletben tartja szabadságunkat megadva nekünk az önuralom erejét.
Gal 5:22-24 – „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.”
Az önuralom kialakulásához idő kell.
„Ez komoly imádkozást és szüntelen őrködést kíván. A Szentlélek állandó befolyása kell, hogy támaszunk legyen, aki gondolatainkat fölfelé irányítja és rászoktatja arra, hogy tiszta és szent dolgokkal foglalkozzon. És nekünk szorgalmasan kell tanulmányoznunk Isten Igéjét.” (Pátriárkák és próféták, 460. old.)
Itt láthatjuk a keresztény életmód négy szükségletét: 1) őszinte ima, 2) folyamatos őrködés, 3) a Szentlélek befolyása, és 4) szorgalmas bibliatanulmányozás. Ez a négy dolog állítja helyre azt a kiállást, amelyet az emberiség Édenben elveszített. Minden bukás ezek egyikének elhanyagolásából adódik. Ezek által válunk erőssé az Úrban (Ef 6:10). Ezek által öltjük magunkra Isten fegyverzetét, mely képessé tesz ellenállni a gonoosznak (11. v.) Mivel harcunk lelki jellegű és láthatatlan erőkkel küzdünk, fegyverünk is lelki kell legyen. Ezek hatékonyabbak minden katonai fegyvernél „mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására.” (2Kor 10:4)
A kísértés elleni fegyverzetünk első darabja az igazság öve, mely körbevesz bennünket. Ez azt jelenti, hogy semmi közünk ne legyen a kétszínűséghez, a képmutatáshoz vagy a csaláshoz. Legyünk becsületesek és áttetszőek. Lelkiismeretünket a jó cselekedetek vértje védi. Az evangélium-orvosi misszió saruja segít kapcsolatba lépni a világgal. Bal kezünkben tartjuk az Isten szeretetébe vetett abszolút bizalom pajzsát. Ez véd, bármivel találkozzunk is az életben. Annak ismerete, hogy mennyibe került megváltásunk, mennyit érünk Isten szemében, és a bűn rabságából való felszabadulás tudata sisakként védi gondolatainkat a tisztátalanságtól és a kételytől. Jobb kezünkben tartjuk Isten igéjét, mely minden gondolatunkat Rá iránytja.
Ef 6:18 – „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért.”
Mint a Bethesda tónál várakozó béna, Isten igéjére támaszkodunk. (lásd: Jn 5:1-9)
„Ne várj, amíg érzed, hogy meggyógyultál! Higgy szavának és teljesül! Állj akaratoddal Krisztus oldalára! Szolgálj neki, cselekedj szava szerint, és erőt fogsz kapni! Bármilyen bűnös szokásba, uralkodó szenvedélybe merül is bele az ember hosszú időn át, amely parancsol testnek és léleknek, Krisztus meg tud és meg is kíván szabadítani attól.” (Jézus élete, 203. old.)
Amikor megcsúszunk és elesünk, ne maradjunk ott, hanem engedjük, hogy Krisztus helyreállítsa lelkünket. (lásd: Zsolt 23:3)
Péld 24:16 – „Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.”

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

1.    Melyek azok a rossz szokások vagy függőségek, amelyek gyötörnek téged vagy barátaidat?
 

2.    Mit szeretne Isten, hogy tegyünk ezen gondok közepette? Zsolt 50:15 Mit tesz Isten értünk, ha kérjük segítségét? Mit teszünk mi, miután Isten felszabadított? Lásd még: Zsolt 51:12-14

3.    Milyen jutalmar ígért Ő azoknak, akik tűrnek és győznek? Mt 24:13, Zsid 10:32-39, Róm 5:1-5, Jel 2:7,11,17,26-28, Jel 3:5,12,21, Jel 21:7

4.    Olvassátok el ezeket a történeteket, majd mondjátok el, hogy szereplőik hogyan hívták meg életükbe a kísértést. Lót – 1Móz 13:8-13, Nádáb és Abihu – 3Móz 10:1-11, Sámson – Bír 14:1, Bír 16:1,4

5.    Te hogyan hívod meg a kísértést, és mit tehetnél ez ellen?
 

6.    Írd le saját szavaiddal Róm 13:14-et úgy, hogy egy nálad fiatalabb is megértse.
 

7.    Az igazak és a gonoszok is elesnek. Mit tesz ekkor az igaz, amit a gonosz nem? Péld 24:16, Mik 7:7-9, Jn 3:19-21
 

8.    Olvasd el a béna történetét. Jn 5:1-9, Jézus élete, 202-203. old. Hogyan szabadulhatsz meg a legerősebb szokástól vagy függőségtől?

Első látomásom – 2. rész

„Tekintetünk ezután nemsokára kelet felé irányult, ahol egy kis sötét felhő tűnt fel, alig volt féltenyérnyi nagyságú. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának a jele. Mély csendben néztük mindnyájan a felhőt, amely mind közelebb jött hozzánk, mind világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy, fehér felhővé vált. A felhő felett szivárvány vonult, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik kedvesen énekeltek. A szivárványon az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omlott vállaira s fején számos korona ékeskedett. Lábai, mint tűzoszlopok; jobb kezében éles sarló, bal kezében pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, amely át és átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt s azokat, akik Istent elvetették, sötétség vette körül. Mindnyájan így kiáltottuk fel: „Oh, ki állhat meg az Úr előtt? Szennytelen-e ruhám?” Az angyalok abbahagyták éneküket s egy ideig a legfélelmetesebb csend uralkodott, midőn Jézus felkiáltott: „Akiknek szívük és kezük tiszta, megállhatnak: kegyelmem elégséges számotokra.” Arcunk sugározott a boldogságtól s szívünket teljesen betöltötte az öröm. Az angyalok még erőteljesebben kezdtek énekelni, miközben a felhő folyton közelebb jött a földhöz. 
Midőn tűzlángba burkolva, alászállt a felhőn, hirtelen felhangozott ezüst harsonája. A porban alvó szentek sírjaira tekintett, majd két kezét az ég felé emelve kiáltott: „Ébredjetek, ébredjetek! Ti, akik a föld porában alusztok, keljetek fel!” E kiáltást hatalmas földrengés követte, a sírok megnyíltak s a halottak halhatatlanságba öltözve jöttek elő. Midőn a száznegyvennégyezer felismerte barátait, kiket a halál ragadott el tőlük, „Hallelujá”-t kiáltottak s ugyanabban a pillanatban mi mindnyájan elváltoztunk s elragadtattunk velük együtt az Úr elé a levegőbe. 
Mindnyájunkat körülvett a nagy felhő. Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre koronáinkat. Arany hárfát és győzelmi pálmát is adott. A száznegyvennégyezer négyszög alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt. Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva. Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város kapuja felé indultunk. Jézus most felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain s így szólt: Ti megmostátok ruhátokat az én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be. Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz. 
Itt láttuk az Élet fáját és Isten királyi székét. A királyi székből tiszta vízfolyam eredt, melynek két partján az Élet fája állott. A folyam mindkét oldalán egy-egy fa törzse állott tiszta színaranyból. Először azt hittem, hogy két fát látok, de amint ismét odatekintettem, láttam, hogy a csúcsban egyetlen fává egyesülnek azok. Így áll az Élet fája az élet folyamának mindkét partján. Ágai arrafelé hajoltak, ahol mi álltunk. Gyümölcsei fenségesek voltak; mintha arany és ezüst vegyületében keletkeztek volna.” (Tapasztalatok és látomások, 15-17. old.)
 

A győzelem tudománya

„Nem vagyunk eléggé tisztában azzal, hogy milyen fontos dolgok forognak kockán a nagy küzdelemben, amelyben mi is részt veszünk. Nem ismerjük fel eléggé, milyen értékesek Isten Igéjének igazságai, és hogy milyen veszélyben vagyunk, ha engedjük, hogy a nagy csaló elterelje figyelmünket ezekről az igazságokról. 
A megváltásunkat igénylő áldozat végtelen ára mutatja, hogy a bűn mérhetetlenül nagy bajt okozott. Zavart keltett az ember egész szervezetében, eltorzította gondolkodását, megrontotta képzeletét. A bűn elkorcsosította a lélek képességeit. Az ember lelki világa rezonál a kívülről támadó kísértésekre, és lába észrevétlenül a bűn útjára lép. 
Miként az értünk hozott áldozat tökéletes volt, a bűn szennyétől való megtisztulásunknak is tökéletesnek kell lennie. Isten törvénye semmiféle gonosz cselekedetre nem ad mentséget; egyetlen bűn sem menekül meg a kárhoztatásától. Az evangélium etikája a tökéletességnek csak egyetlen normáját ismeri el: és ez Isten tökéletes jelleme. Krisztus élete a törvény minden előírásának tökéletes betöltése volt. Ő mondta: „Megtartottam az én Atyámnak parancsolatait.” Az Ő példáját kell követnünk az engedelmességben és a szolgálatban. Szívünket csak Isten tudja megújítani. „Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből.” De ugyanakkor ezt is mondja: „Vigyétek véghez a ti üdvösségteket.” (Jn 15:10; Fil 2:13, 12) Gyenge és csupán időnkénti próbálkozással nem tehetjük jóvá hibáinkat, és viselkedésünkben sem következhet be javulás. A jellemépítés nem egy nap, sem pedig egy év, hanem egy egész élet munkája. Énünk legyőzéséért, a szentségért és a mennyért élethossziglan tart a küzdelem. Szakadatlan igyekezet és állandó munka nélkül nem juthatunk előbbre az Isten szerinti élet útján, és nem nyerhetjük el a győzelmi koronát. Hogy az ember nagyon magasról süllyedt le, azt legjobban az a tény bizonyítja, hogy olyan sokba kerül oda visszajutni. A visszaút lépésről lépésre és óráról órára vívott kemény küzdelemmel tehető csak meg. Egy elhamarkodott, óvatlan lépéssel egyetlen pillanat alatt a gonosz hatalmába kerülhetünk; de hogy letépjük bilincseit, és szentebb életre jussunk, kevés ahhoz egy pillanat. Az elhatározás megszülethetett, a munka elkezdődhetett, de bevégzése erőfeszítést, időt, kitartást, türelmet és áldozatot követel. 
Ne az érzéseink sugallatára cselekedjünk! Minden pillanatban résen kell lennünk. A kísértések pergőtüzében szilárdan kell megállnunk, különben elbukunk. Azt a munkát, amit életünk lezárulásáig nem végeztünk el, örök veszteségként könyvelhetjük el. 
Pál apostol élete énjével vívott szakadatlan küzdelem volt. „Naponként halál révén állok” (1Kor 15:31) - mondta. Akarata és vágyai nap mint nap összeütközésbe kerültek feladataival és Isten akaratával Saját hajlamai helyett azonban Isten akaratát követte, ha ez természetének megfeszítésével járt is. 
Amikor küzdelmes élete végén visszapillantott harcaira és győzelmeire, el tudta mondani: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró.” (2Tim 4:7-8) 
A keresztény élet harc és menetelés. Ebben a csatában nem lehet lazítani. Állandó és kitartó erőfeszítéseket kell tenni. Csak szakadatlan igyekezet árán arathatunk győzelmet győzelemre. Sátán kísértésein. A keresztény feddhetetlenségre törhetetlen igyekezettel kell eljutnunk, és azt megfeszített akarattal őriznünk. 
Kemény, kitartó erőfeszítés nélkül senki sem jut magasabbra. Mindenkinek meg kell küzdenie az eredményért. Senki más nem vívhatja meg a mi csatánkat. Egyénileg vagyunk felelősek a harc kimeneteléért. Ha Noé, Jób és Dániel ma élne, a saját igaz életükkel még ők sem menthetnék meg sem fiukat, sem leányukat. 
A kereszténység tudománya annyival mélyebb, szélesebb, magasabb, mint bármely emberi tudomány, amennyivel magasabb a menny a földnél. Ennek a tudománynak mestereivé kell válnunk. Értelmünket fegyelmezni, művelni, képezni kell, mert az Istenért végzett szolgálat módszerei nincsenek összhangban a természetes emberi hajlamokkal. Meg kell szabadulnunk jellemünk öröklött és szerzett rossz vonásaitól. Az embernek sokszor félre kell tennie azt, amit egy életen át tanult és gyakorolt, hogy Krisztus iskolájában tanulhasson. Szívünket rá kell nevelni a kegyes életben való állhatatosságra. A kísértések elutasítására képes gondolkozáshoz kell hozzászoktatni magunkat. Meg kell tanulnunk felfelé nézni. Isten Igéjének elveit - amelyek felérnek az égig, és átfogják az egész örökkévalóságot - a hétköznapi életünkre gyakorolt hatásából kell megértenünk. Minden tettünk, minden szavunk, minden gondolatunk alkalmazkodjék ezekhez az elvekhez! Hozzunk mindent Krisztussal összhangba, és rendeljünk mindent uralma alá! 
A Szentlélek drága ajándékai nem egy pillanat alatt fejlődnek ki. Bátorság, állhatatosság, szelídség, hit, Isten megmentő hatalmába vetett rendíthetetlen bizalom - éveken át nyert tapasztalatok gyümölcsei. Isten gyermekei szent igyekezettel, az igazsághoz való rendíthetetlen ragaszkodással pecsételik meg sorsukat. 
Nincs vesztegetni való időnk. Nem tudjuk, hogy kegyelmi időnk milyen hamar zárul le. A leghosszabb élet is arasznyi csupán; nem tudjuk, hogy a halál nyilai milyen hamar találnak szíven. Nem tudjuk, milyen hamar kell búcsút vennünk a világtól és mindentől, ami hozzá tapad. Előttünk terjeszkedik az örökkévalóság. (...)
Isten angyalai el akarják terelni figyelmünket önmagunkról és a földi dolgokról. Ne hagyjuk, hogy hiába fáradozzanak!” (A Nagy Orvos lábnyomán, 451-454. old.)

Megbeszélendő kérdések
 

1.    Melyik három dolgot kell jobban megértenünk?

2.    Mi fedi fel, hogy a bűn mennyire gonosz? Mit tesz a bűn az ember életében?

3.    Írd le mit takar a krisztusi jellem kiépítésének munkája.
 

4.    Hogyan lehet visszafordulni Istenhez?

5.    Milyen döntést hozott meg Pál minden nap?

6.    Jellemezd a keresztény életet.

7.    Miért kell mindenki egyénileg megvívja ezt a harcot?

8.    Hogyan nyerjük el a Szentlélek értékes kegyeit?

Új hit – 2. rész
Daha Sharma, AFM misszionárius, India

Lassan pirkadt, és a taxim is megérkezett. Végre kiértünk a városból és betértünk Chotu falujának frissen kövezett útjára. Néhány óra múlva megérkeztünk egy sor fűfedelű vályogházhoz. A lakosok rongyos ruházata megcáfolta a falu nevét, melynek jelentése: „a jólét helye.”
Az emberek gyanakodva néztek rám, amikor a taxiból kiszálltam. Egy férfi közeledett, akitől Choturól kérdezősködtem. A férfi elküldött egy gyereket, hogy hívja oda nekem a családot. Nemsokára megjelent Chotu testvére, aki azonnal felismert. „Chotu nincs itt” – mondta. Úgy tűnt, nemrég mehetett el idénymunkára egy másik államba. Elkértem új telefonszámát és mintegy negyed órát beszélgettem vele. „Daha testvér” – mondta. „A memória kártya amin rajta volt a Biblia, amit te adtál, eltört. Minden nap hallgattuk a történeteket. Vajon tudsz adni egy másikat?” Isten tudta, hogy szükségük lesz rá. Nálam volt egy pontosan ugyanolyan kártya, rajta a hindu nyelvű Újszövetséggel. 
Miután Chotuval beszéltem, a testvére ugyanazzal a kéréssel fordult hozzám: „Kérlek, adj még egy memória kártyát Jézus történeteivel. Mindeniket meghallgattuk, de most csak imádkozunk Jézushoz. Amikor hazamész, kérlek, küldj egy Bibliát. Én tudok olvasni. Nagyon szeretnék egy Bibliát, hogy felolvashassak belőle a családomnak.”
Miközben beszélgettünk egész kis tömeg gyűlt körénk. Ott volt Chotu édesanyja, testvére, sógornője és unokaöccse. Mindenikük nyakában madzag lógott, melyen Jézus képe volt. Chotu sógornője így köszöntött: „Jai Massih”, amely keresztény köszöntés. „Most már csak Jézushoz imádkozunk, kérünk, küldj még nekünk történeteket” – mondta.
Könnyek gyűltek a szemembe. Mivel házigazdánk, egy hűtlen hindu lelkész nem fizette meg becsületesen Chotu munkáját, és mi segítettük ki, többszáz kilométerrel távolabb, Bihar középső részén egy aprócska falu megismerte Jézust. Chotu családja nem tudott előre érkezésemről, tehát megnyilvánulásuk nem színjáték volt. 
Azóta többször is beszéltem velük telefonon. Hitük még kicsiny, de az evangélium magjai szépen növekednek. 
Elgondolkodtam a motoros figyelmeztetésén is, az emberrablókról és gyilkosokról. Vajon csak Sátán kísérlete volt, hogy megfélemlítsen és távol tartson attól, hogy meglássam milyen csodálatosan dolgozott Isten ezeknek az embereknek a szívében? És Isten felhasználta félelmem, hogy átadjam Neki teljes életem.
Meghívlak, imádkozzatok Chotuért, családjáért és a többi friss keresztényért a térségben. Áldott legyen az Ő neve igéje erejéért. Imádkozzatok barátaink csirázó hitéért. Amint az én hitem megpróbáltatott az övéké is úgy lesz.