Mit viseljünk? – 1. rész

Mózes első könyvének első három fejezetében nagyon sok bibliai tanításra lelünk. Ha az eredettörténetet, a házassági kapcsolattal, halállal vagy bűnnel kapcsolatos kérdéseket, a megváltási tervet, a hit általi megigazulást vagy az étrendet szeretnénk tanulmányozni, lapozzunk nyugodtan a Szentírás első oldalaihoz.
Tudtátok, hogy ugyancsak ezekben a fejezetekben vezeti be a Biblia az öltözködés kérdéskörét? 
Isten világosságba öltözött:
Zsolt 104:1-2 – „Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot.”
Isten a mennyei lényeket is világosságba öltöztette. Amikor megteremtette Ádámot és Évát, nem adott nekik ruhákat, mint amilyeneket mi hordunk. Ezért mondja a Biblia, hogy mezítelenek voltak. (lásd: 1Móz 2:25) Mégsem szégyellték, mivel fény vette őket körül, mint a mennyei lényeket. 
„A bűntelen pár nem viselt mesterséges öltözéket; fény és dicsőség takarta be őket, mint az angyalokat.” (Pátriárkák és próféták, 45. old.)
Amikor Ádám és Éva vétkezett, Isten eltávolította csodálatos fényruhájukat, és akkor döbbentek rá, hogy mezítelenek. Fügefa leveleket kötöttek össze, azzal póbálták eltakarni magukat, mégis szégyenkeztek és megijedtek, amikor Isten szólította őket. A Teremtő készített nekik megfelelő ruházatot, hogy elfedje testüket, de az ártatlan állatok életébe került. Ez volt az első halál az egész világegyetemben.
1Móz 3:21 – „És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.”
Ruházatuk folyamatosan emlékeztette őket bűnük következményére. Védte testüket a melegtől és a hidegtől, de a kísértéstől is. Amikor Sátán megkörnyékezte őket, csak rá kellett nézniük bőr ruháikra, hogy eszükbe jusson, honnan származtak azok, és miért kell viselniük őket. 
Később Isten kifejezett utasításokat adott az izraelitáknak a ruházkodással kapcsolatban, melyeket úgy kellett megtervezniük, hogy óvja őket a kísértéstől és alkalmat adjon a bizonyságtevésre.
4Móz 15:38-40 – „Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, amelyek után ti paráználkodtok. Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.”
Figyeljétek meg, hogy ruhájuk is megkülönböztette az izraelitákat a bálványimádóktól. Folyamatosan emlékeztette őket és mindenkit, aki rájuk nézett, hogy Isten parancsolatait megtartó nép ők, akiknek mindig kiválasztottnak, tisztának és szentnek kell maradniuk. 
„Az izraelitákat első szempillantásra fel lehetett ismerni, mert Isten egyszerű módszerekkel sajátjaként különböztette meg őket.” (1T, 524. old.)
Bár Isten nem kéri tőlünk, hogy az ősi izraelitákhoz hasonlóan öltözködjünk, a keresztény öltözködésnek megkülönböztetettnek kell maradnia, mely sok veszélytől véd. Az 1880-as évek közepén a viselet szemérmetlen, egészségtelen és költséges volt. Isten valami jobbat készített elő gyermekeinek. A tanács, amelyet a szülőknek adott, a gyermekek védelmét szolgálta. Isten terve szerint a keresztények a következőképpen öltözködjenek:
„(A ruházat) legyen védelmező a lányoknak, elválasztva őket a divattársadalom gonoszságától, amellyel ha azonosulnának, káros hatással lenne rájuk, valamint a vallás és a Biblia elhanyagolásához vezetne.” (Testimony to the Church at Battle Creek, 62-63. old.)
A ruházatod segít neked és a körülötted levőknek a menny felé haladni? 

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Milyen különleges utasításokat kapunk ma Istentől a ruházkodással kapcsolatban? A Prófétaság Lelke nagyon sok olyan információval szolgál, melyek segítségére lehetnek azoknak, akik a bibliai mércét szeretnék követni, akik Isten akarata szerint akarnak öltözni. Nézzünk meg néhány ilyen alapelvet!
Vonzó: Meglep benneteket, hogy Isten azt szeretné, ha vonzó öltözékben járnánk, és a lehető legjobban néznénk ki? Igen, Ő valóban ezt szeretné. Mi a menny Királyának gyermekei vagyunk, az Ő képviselői. A virágok, a hegyek, a naplementék bizonyítják, hogy Isten szereti a szépet.
Ízléses: Ruházatunk legyen megfelelő és illendő, összeillő színekben, melyek jól állnak nekünk, és nem föltétlenül különbözik az aktuális divattól. Viseljünk kedvünkre való ruhákat, ameddig azok megegyeznek a bibliai mércével. 
Takaros, csinos: Még otthon se öltözzetek úgy, mint egy madárijesztő! Ruhátok legyen szépen vasalt és rendezett. Mások látják majd, hogy gondosan tisztítjátok és elrakjátok ruháitokat.
Tiszta: Ruháitok soha ne legyenek piszkosak vagy rossz szagúak. Olyan ruhákat vegyetek, melyeket könnyen és kevés költséggel lehet mosni és tisztítani, és tegyétek is ezt meg, ahányszor csak szükséges.
Szerény: A szerény ruházat tiszteletet ébreszt a viselője iránt. Nem kelti fel kéretlenül a figyelmet, a dicséretet vagy a csodálatot. Nem ad okot irigységre, tiszteletlenségre, nem késztet bizalmaskodásra. Bizonyos mozdulatoknál nem fed fel túl sokat. Ne feledjétek, hogy Isten azért adott ruhát, hogy befedje mezítelenségünket. A szerény ruha viselésével bátorítjuk a tiszta gondolkodást és cselekvést. 
Gazdaságos: A drága, ismert márkák helyett válasszunk valami kevésbbé költségeset. Ne vásároljunk többet, mint amennyire szükségünk van, még akkor sem, ha jó áron fogjuk ki. A takarékosság nem azt jelenti, hogy mindenből a legolcsóbbat vesszük. Fektessünk be időtálló darabokba, amelyek nem használódnak el könnyen. Az így megtakarított pénzt használjuk a nálunk kevésbé jómódúak megsegítésére. 
Egészséges: Válasszunk kényelmes, egészséges ruhát és cipőt. Nem bölcs dolog olyan dolgokat viselnünk, amelyek tönkreteszik lábunkat, hátgerincünket vagy bármelyik más testrészünket. Ha lenge ruháinkban fázunk, ne reszkessünk tehetetlenül, hanem öltözzünk fel melegen. Bizonyosodjunk meg róla, hogy lábujjaink, lábaink, karjaink melegben vannak, hogy tudunk mélyeket lélegezni, szabadon mozgathatjuk karunkat és kényelmesen tudunk járni.
Megfelelő: Gondoljuk át, hogy melyik a korunknak, éghajlatunknak és az alkalomnak legmegfelelőbb ruházat. Amit például kertészkedéskor használunk, nem megfelelő istentiszteletre a gyülekezetben.
Jellegzetes: Legyen egyértelműen látható különbség a férfi és a női ruházat között. Egy férfi nézzen ki férfiasan, és egy nő nőiesen. Ugyanakkor, a keresztények ruházata is különbözzön a világi öltözködéstől. 
Egyszerű: Öltözködésünk legyen egyszerű, mindenféle cicomától mentes. Alázatosságot és ne büszkeséget vagy hiúságot fejezzen ki. 
„Ruházatunk ne legyen rendetlen. Krisztusért, akinek a tanúi vagyunk, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a lehető legjobb megjelenésért. A szentélyszolgálatban Isten a szolgálattevők viseletének minden apró részletét meghatározta. Innen tanulhatjuk meg mi is, hogy Őt érdekli, mibe öltöznek azok, akik Őt szolgálják.” (6T, 96. old.)
Isten azt szeretné, ha olyan ízléses, tapintatos, egyszerű, kényelmes, természetesen szép ruházatot választanánk, mely mindenki előtt megállja a helyét. Ő azt szeretné, ha valóban boldogok lennék most és mindörökké. Milyen csodálatos Istent szolgálunk!

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

A nyugati társadalmakban sok ember ruhásszekrénye roskadásig van tömve ruhákkal és cipőkkel, melyeket alig pár alkalommal vesznek fel. Még a szegényeknek is vannak olyan ruháik, melyeket ritkán használnak. A divat mégis azt diktálja, hogy még több ruhát kell megvásárolnunk, hogy „beilleszkedjünk”, sokszor még a gyülekezetbe is. 
„Az imaházat divatbemutatónak tekintik, és a ruhákat tüzetesebben megfigyelik, mint a prédikációt. Mivel a szegények nem tudnak lépést tartani a szokás követelményeivel, inkább teljesen távol maradnak a gyülekezettől.” (Nevelés, 247. old.)
A divatot sokszor még a magukat keresztényeknek vallók is bálványozzák, és ennek érdekében feltűnő, becstelen vagy kényelmetlen ruhákat vásárolnak; olyan dolgokat, melyeket soha eszükbe sem jutott volna viselni, ha valaki máson nem látták volna. 
„Sokan testvérnőink közül szándékosan viselik a világi ruházkodáshoz való alkalmazkodás szükségtelen terhét. Megpróbálják a divatot követni, ezzel terhük nagymértékben súlyosbodik, de önszántukból hordják az igát, mert a divat istennőjét imádják.” (The Review and Herald, 1904. november 17.)
Mennyivel jobb lenne, ha ezzel ellentétben elfogadnánk Jézus meghívását, és viselnénk az Ő igáját. (Mt 11:30) Amikor teljes mértékben átadjuk magunkat Jézusnak, Ő képes megszabadítani a divat istenétől.
Az érett, megfontolt keresztények nem próbálják meg ruházkodásuk által felhívni magukra mások figyelmét. Bár nem ragadnak le furcsaságokban, ruháik jellegzetesek, megkülönböztetőek, mivel ez által is Teremtőjük és Megváltójuk akaratát szeretnék teljesíteni. Pál leírta, melyik az Istennek kedves ruházat.
1Tim 2:9-10 – „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel vagy drága öltözékkel, hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.”
Ruháitok arról tanúskodnak, hogy teljesen átadtátok magatokat Jézusnak? Vegyétek komolyan Isten figyelmeztetéseit és tanácsait.
1Jn 2:15 – „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.”
Jel 3:18 – „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem (...) fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága.”
„A ruhák bálványozása erkölcsi betegség. (...) A legtöbb esetben az evangéliumnak való engedelmesség a ruházkodásban is változást idéz elő.” (6T, 96. old.)
Öltözködésünk bizonyítja mások előtt, hogy szeretjük Jézust? Vagy azt tanúsítja, hogy a világot szeretjük?
„A külső megjelenés rámutat a szív állapotára.” (Our High Calling, 273. old.)
Ha ruházatod arról tanúskodik, hogy át kell adnod magad Krisztusnak, fogadd jó szívvel ezt a felismerést. Kérd Istent, hogy fedje fel átformáló erejét életedben.
„Ha a szív állapota jó, akkor szavaid, ruházatod, cselekedeteid helyesek lesznek.” (Evangelizálás, 272. old.)

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

1.    Milyen értelemben védelmezi a keresztény ruházat viselőjét?
 

2.    Hogyan lehet egy fiatal hölgy öltözködésével „atyjafia őrizője”?

3.    Mit kell tennie egy fiatalembernek, ha egy fiatal hölgyet nem megfelelő öltözékben lát meg? Jób 31:1, Mt 5:28 Mi történik, amikor nem tudunk ellenállni a kísértésnek? 2Sám 11:1-4, Jak 1:14-15

4.    Isten elvei a ruházkodás tekintetében áldást vagy átkot jelentenek? 5Móz 6:17-25

5.    Milyen öltözködéssel kapcsolatos bibliai elveket fedezel fel a következő szövegekben? 5Móz 22:5, Lk 8:27,35, 2Móz 19:10-11

6.    Mit mondott Keresztelő János azoknak, akiknek a szükségesnél több ruhájuk volt? Lk 3:11 Neked a szükségesnél több ruhád van? Ha igen, akkor tervezel még ruhákat vásárolni? Mit tehetnél felesleges ruháiddal mások megsegítésére?
 

7.    Olvasd el Mt 25:31-46, és Ézs 58:6-12. Milyen jutalmat és áldást ígér a Biblia azoknak, akik a mezíteleneket felruházzák? Amikor túl sokat költünk ruhára, hogyan befolyásolja ez adakozási készségünket és hajlandóságunkat?
 

További tanulmányozásra: Nevelés, 246-249. old.

A keskeny út – 1. rész

1868 augusztusában Battle Creekben voltam, amikor látomásban egy nagy tömeggel meneteltem. Ennek egy része felkészült az utazásra. Nagy, megrakott kocsikkal indultunk útnak. Ahogy haladtunk, az út egyre emelkedett. Az egyik oldalon mély szakadék tátongott, a másikon egy magas, sima, fehér fal.
Ahogy egyre feljebb mentünk, az út mind keskenyebb és keskenyebb lett. Bizonyos helyeken már úgy tűnt, hogy egyáltalán nem tudjuk tovább vinni a megrakott kocsikat. Nem sokkal később kifogtuk a lovakat, kivettük a kocsikból a csomagok egy részét és az állatok hátára raktuk, majd lóháton folytattuk az utat. 
Az út azonban továbbra is egyre keskenyedett. Már a falhoz lapulva mentünk, nehogy becsússzunk a szakadékba. A lovak hátán levő terhek azonban visszanyomtak a faltól a szakadék felé. Attól féltünk, hogy leesünk és halálra zúzzuk magunkat a sziklákon. Ekkor levettük a csomagokat a lovak hátáról és a szakadékbe vetettük őket. Most már csomagok nélkül, lóháton mentünk tovább, félve, hogy valamelyik keskenyebb résznél elveszítjük egyensúlyunkat és lezuhanunk. Ezekben a pillanatokban mintha egy láthatatlan kéz vette volna át a gyeplőt és vezetett volna át a veszélyes szakaszon. 
Ahogy az ösvény egyre keskenyedett, elhatároztuk, hogy a lovakat is hátrahagyjuk és gyalog menetelünk tovább. Libasorban mentünk, mindig az előttünk haladó nyomába lépve. Ekkor kisebb kötelek ereszkedtek le a fal oldalán. Gyorsan megragadtuk őket, hogy ezzel is biztosítsuk egyensúlyunkat. Ahogy haladtunk, a kötelek is haladtak velünk együtt. Az ösvény végül annyira elkeskenyedett, hogy a cipőnket is le kellett vetnünk és zokniban mentünk tovább. Nemsokára a zoknikat is elhagytuk, és mezítláb folytattuk az utat. 
Azokra gondoltunk, akik nem voltak hozzászokva a nélkülözéshez és a nehézségekhez. Hol lehettek most? Nem voltak a csoporttal. Minden változtatásnál lemaradtak egyesek, és csak azok maradtak, akik hozzászoktak a nehézségekhez, és a nélkülözés csak még kitartóbbá tette őket. A szakadékba esés veszélye egyre növekedett. Közelebb húzódtunk a fehér falhoz, mégsem tudtunk teljes talpunkkal az ösvényen állni, annyira keskeny volt. Ezután szinte teljes súlyunkkal belekapaszkodtunk a lelógó kötelekbe és így kiáltottunk: „Fentről tartanak! Fentről tartanak!” A keskeny ösvényen haladók mind ezt kiáltozták. Ahogy az alattunk tátongó szakadékból jókedv és mulatozás hangját hallottuk, megborzongtunk. Hallottunk gyalázatos káromkodásokat, közönséges gúnyolódást és trágár éneklést. Hallottunk harci dalokat és táncdalokat. Hallottunk hangszeres zenét és hangos kacagást, melybe átkozódás, gyötrelmes sírás és keserű jajveszékelés hangjai vegyültek. Ekkor még a korábbinál is jobban igyekeztünk a keskeny, nehéz ösvényen maradni. Az idő nagy részében arra törekedtünk, hogy az egyre hosszabbodó, lelógó kötelekbe kapaszkodjunk. (Folytatjuk)
2T, 594-596. old.
 

Öltözködjünk bátran

A Biblia arra tanít, hogy öltözködjünk egyszerűen. „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben... ékesítsék magukat.” (1Tim 2:9) A Szentírás tehát tiltja a hivalkodó öltözködést, a rikító színeket, a pazarló csecsebecséket. Semmi olyan viselet, amelynek az a célja, hogy viselője magára vonja mások figyelmét vagy hogy csodálatot keltsen, nem egyeztethető össze az Isten Igéje által helyeselt szerény megjelenéssel. 
Öltözetünk ne legyen költséges, „arannyal vagy gyöngyökkel” ékesített”! (9.v.)
A pénzt letétbe kaptuk Istentől, de nem azért, hogy hiúságunkra vagy nagyravágyásunk kielégítésére fordítsuk. A pénz Isten gyermekei kezében táplálék az éhezőknek, ruha a mezíteleneknek, oltalom az elnyomottaknak, gyógyszer a betegeknek, és eszköz arra, hogy hirdessék az evangéliumot a szegényeknek. Sok embert boldoggá tehetsz, ha bölcsen használod fel azt az eszközt, ami most kérkedésre megy el. Gondolkozz el Krisztus életén! Tanulmányozd jellemét és osztozz önmegtagadásában!
Az állítólagos keresztény világ ékszerekre és fölöslegesen drága ruhákra annyit költ, amennyiből táplálni lehetne minden éhezőt, és fel lehetne ruházni a mezíteleneket. Divat és hivalkodás emészti fel azokat az eszközöket, amelyekkel enyhíteni lehetne a szegénységet és a szenvedést. A divatozás megfosztja a világot a Megváltó szeretetének evangéliumától. A misszió lankadtan működik. Tömegek pusztulnak el a keresztény tanítások hiányában. Szomszédságunkban és távoli országokban tudatlan pogányok tanításra és megmentésre várnak. Míg Isten gazdagon szórja ajándékait a földre, és megtölti minden jóval annak tárházait, és míg bőven ontja igazságának megmentő ismeretét, hogyan hagyhatjuk, hogy özvegyek és árvák, betegek és szenvedők, tudatlanok és megmentendők jajkiáltása szálljon az ég felé? Milyen mentséget találunk erre? Az ítélet napján, amikor szemtől szembe állunk majd Jézussal, aki életét adta e szűkölködőkért, milyen mentséget hoznak fel azok, akik idejüket és pénzüket Isten által megtiltott élvezetekre fecsérlik? Nem ez lesz-e Krisztus szava hozzájuk: „Éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; (...) mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem?” (Mt 25:42-43) 
Míg ruházatunk szerény és egyszerű, legyen jó minőségű anyagból való, előnyös színű, szolgálathoz illő. Inkább tartós legyen, mint hivalkodó! Melegítsen és védjen. A Példabeszédek könyvének bölcs asszonya: „Nem félti háza népét a hóeséskor sem; mert egész háza népe meleg ruhába öltözött.” (Péld 31:21 - új prot. ford.) 
Ruhánk legyen tiszta! A piszkos ruha egészségtelen; beszennyezi a testet és a lelket. „Ti Isten temploma vagytok... Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten.” (1Kor 3:16-17
A ruha legyen minden szempontból egészséges! Isten azt kívánja, hogy „légy egészséges” – testben és lélekben. Isten munkatársaiként vigyázzunk testünk és lelkünk egészségére! Az egészséges öltözködés mindkettőt elősegíti.
Ruhánk hordja magán a természetes egyszerűség báját, szépségét és célszerűségét! Krisztus óva int bennünket az élet hiúságaitól, de nem természetes bájától és szépségétől. A mező virágaira, a tisztaságát kibontó liliomra mutatva ezt mondta: „Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.” (Mt 6:29) Krisztus így szemlélteti a természet világával azt a szépséget, amelyet a menny értékel: az igénytelen bájt, az egyszerűséget, a tisztaságot, a célszerűséget, amellyel ruházatunk kivívja az Ő tetszését.
Krisztus arra szólít fel bennünket, hogy a legszebb ruhába öltöztessük lelkünket. Nincs külső dísz, amely felérne annak „a szelíd és csendes léleknek” az értékével és szépségével, „ami igen becses az Isten előtt”. (1Pt 3:4) 
Milyen drágák ezek az ígéretek a Megváltó elveire figyelő embernek: „Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? (...) Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket? (...) Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mivel ruházkodjunk? (...) Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6:28-33) 
„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik.” (Ézsa 26:3) 
Mennyire elüt ettől az a kimerültség, békétlenség, kóros és szánalmas állapot, amely a divat uralmának a következménye! Micsoda ellentétben áll a Szentírásban megadott alapelvekkel a sok, divat diktálta viselet! (...)
A divat követelésének kielégítése helyett legyen a nőknek elég bátorságuk egészségesen és egyszerűen öltözködni!”
A Nagy Orvos lábnyomán, 287-290, 294. old.

Megbeszélendő kérdések
 

1.    Milyen fajta ruházatot és díszítést tiltott meg Isten nyíltan és világosan?
 

2.    Isten pénzzel áldott meg bennünket. Mire szeretné, ha ezt költenénk? Ki a mi példaképünk az önmegtagadásban?

3.    Mit tehetnének a keresztények a világban található éhezés enyhítésére? Nem etethetünk meg minden éhezőt. Milyen áldozatokat hozhatunk, hogy néhányukon segítsünk?

4.    Sorolj fel néhány elvet, melyek segítségedre lehetnek a megfelelő ruházat kiválasztásában.

5.    Milyen tanulságot szemléltetett Krisztus a virágok által?

6.    Melyik az a dísz, amelyik Krisztus kedvére való?

7. Miért szükséges bátorság az egészséges és egyszerű öltözködéshez?

Ő velem maradt – 1. rész
Braden Pewitt, AFM misszionárius, Kambodzsa

„Ő egy bolond asszony, éjjel-nappal kiabál, mióta csak megérkezett!” – tudatta velem a pnong asszony. Benéztem a kórterembe, az ágyon hánykolódó fiatalasszonyra. Jajgatása és kiabálása betöltötte a folyosót.
„Ó, segíts rajtam!” Folyamatosan a terem különböző sarkaiba mutogatott, majd visszahanyatlott az ágyba, különböző szavakat mormolt, amelyek valószínűleg szintén része voltak annak a tragikus történetnek, amelyet egyedül csak ő értett. Néztem, ahogy félrefordult és belehányt egy ágytálba, majd újra felült, sírni kezdett, összevissza mutogatott és kiáltozott.
Egy másik páciens miatt jöttem a kórházba, de alig hallottam a hangját ennek az asszonynak a jajgatása és kiabálása miatt. Az idős pnong férfi fejére tettem a kezem és imádkoztam érte, de közben magamban a tomboló asszonyért is imádkoztam. 
Imám végén a beteg férfi és felesége helyeslően bólintottak. Boan Village-i barátaink rokonai voltak és számos furcsa történetet hallottak a Főnök Istenről. Kérték, hogy látogassam meg őket. Szerették volna meghívni a Főnök Istent, hogy legyen jelen körünkben, de minél többet beszélgettem velük, a terem másik végében levő nő annál hangosabb lett.
„Démonok kínozzák” – gondoltam, ahogy ránéztem. „Mit kellene tennem?” A pnong házaspár nézte, ahogy elővettem a telefonom és kikerestem egy számot. Csak úgy örvénylettek fejemben a gondolatok. „Felhívhatnám Jane-t, az amerikai nővért. Ő keresztény, és eljöhetne, hogy imádkozzon ezért a nőért.” De azután mégis visszatettem a zsebembe a telefont. 
„Már napok óta ilyen állapotban van” – mondta a pnong asszony. „Elvesztette az eszét, éjjel is ugyanez folyik. A férje semmit nem tehet. Látod, most vele van a kisfia. Szegény gyerek! Ő ártatlan.” Magamban tovább imádkoztam és könyörögtem Istenhez, hogy mutassa meg, mit tegyek. „Felhívhatnám Sabayt, a Világmissziós Úttörőt” – gondoltam. „Eljöhetne, hogy imádkozzon ezért a nőért. Segítségre van szükségem. Szükségem van még valakinek a támogatására. Ez így nagyon ijesztő.”
Még egyszer elővettem a telefonom, és átfutottam a névjegyzéket. Nem tudtam jól gondolkodni a zaj miatt. „Tennem kell valamit. Félek. Mit tegyek?” Megráztam a fejem, majd hangosan ennyit mondtam: „Sajnálom azt az asszonyt, a férjét és a gyerekét.” Majd visszatettem zsebembe a telefont és a pnong férfi vállára tettem a kezem. „Most elmegyek, de szeretném, ha tudnád, hogy bármikor beszélgethetsz a Főnök Istennel.” Igenlően bólintott, majd melegen megrázta a kezem. Felálltam és szembenéztem a helyzettel. „Ó, Istenem, kérlek, vedd át az irányítást. Kérlek, maradj mellettem.” A fiatalasszony férje éppen kijött a zuhanyzóból és még mindig egy törölközővel dörzsölte a haját, amikor melléjük értem. Nyílt, ártatlan arca volt. Megálltam és vállára tettem a kezem. Az asszony khmer nyelven kiabált, ezért én is ezen a nyelven szólítottam meg. „Mióta van ilyen állapotban?” – próbáltam túlkiabálni a fülsiketítő jajveszékelést.
„Néhány évvel ezelőtt már voltak rohamai, de azután teljesen rendbejött” – válaszolta. „Most már egy hete csinálja ezt, folyamatosan, éjjel-nappal. Két nappal ezelőtt lehoztuk egy teherautóval, de az orvosok nem tudtak segíteni rajta.” Bizonytalan mosolya sötét félelmet és tehetetlenséget takart, melytől nem tudott szabadulni.
Mielőtt beszélni kezdtem, mélyen a szemébe néztem. „Néha ezek a dolgok nem gyógyíthatóak orvossággal. Néha gonosz démonok jönnek, és az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy beszélünk Istennel, a Mesterrel. Ő az egyedüli, aki segíthet. Nem bánnád, ha imádkoznék a feleségedért?” (Folytatjuk)