Nagy Főpapunk

Hallottatok valaha olyan jellegű megjegyzéseket, hogy „Alexnek a fényképezés az élete”, vagy „Heather az evésért él”? Az ilyen kijelentések többet felfednek egy emberről, mintha pusztán azt mondanánk: „Ő fényképez”, vagy „Ő eszik.” Rámutatnak azokra a szenvedélyekre, illetve célkitűzésekre amelyek az illető személyt jellemzik.
Jézust, a mi Nagy Főpapunkat is egy ilyen célkitűzés jellemzi, olyannyira, hogy Pál kijelenti, „Ő mindenha él”, hogy ezt tegye. Ez a kijelentés rámutat arra, hogy Jézus mit tesz, és mi a legfontosabb számára. 
Zsid 7:25 – „Ennekokáért ő mindenképpen idvezítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.”
A közbenjárás két fél kibékítését jelenti. Ki a két fél ebben a versben? Isten, és akik Hozzá jönnek. Miért kell kibékíteni őket Istennel? Azért, mert a bűn elválaszt minket Istentől. (lásd: Ézsa 59:2) A bűn tette tönkre Ádám és Éva kapcsolatát is Istennel. Tulajdonképpen, ők megérdemelték a halált, aznap, amikor vétkeztek. De mivel Krisztus azonnal közbenjárójukká vált, esélyt kaptak, hogy bizonyítsák Isten iránti hűségüket. 
„Krisztus közbenjárt az Atyánál a bűnös érdekében. (...) A világegyetem királya csak küzdelem árán egyezett bele abba, hogy Fia meghaljon a bűnös emberért.” (Pátriárkák és próféták, 63. old.)
Nem vagytok hálásak azért, mert az Atya annyira szeret bennünket? A leggonoszabb ember a földön is biztos lehet abban, hogy Krisztus közbenjárói munkája nem azért van, hogy meggyőzze Istent, hogy szeresse őt. Isten megtette ezt a végtelen áldozatot, hogy a bűnös elszakadhasson a bűntől, és újra egyesülhessen Vele. 
Róm 5:8 – „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.”
Jézus közbenjárói és békéltetői munkája nem azt a célt szolgálja, hogy meggyőzze Istent, hogy szeressen minket. Nem, a célja az, hogy eltávolítsa életünkből a bűnt, ami elválaszt Istentől.
Jézus ma is végzi közbenjárói munkáját a bűnösökért. Megtörtént már veled, hogy meglepetésszerűen ért egy kísértés és bűnbe estél? Hátat fordítottál Istennek? Vagy valami gonosz szokás rabja vagy? Bátorság! Jézus mindenkor  közbenjár érted. 
„Ha valaki vétkezik, van Ügyvédünk az Atya előtt, az igaz Jézus Krisztus. Jézus vére hatékony és erőteljes tanúbizonyság az elesettekért, a lázadókért, a vétkezőkért. (...)  Közbenjár a legszerényebb, a legelnyomottabb, a legszerencsétlenebb, a legmegpróbáltabb és a legmegkísértettebb emberért is. Felemelt kézzel mondja: „Az én tenyeremben metszettem, formáltam őket.” Isten szereti ezt hallani, és válaszol Fia kérésére. (The Review and Herald, 1893. augusztus 15.)
Mit mond Jézus, amikor az Atya előtt közbenjár a bűnösökért? Szeretnéd meghallgatni valamelyik érted mondott imáját? Megteheted, a következő részben.

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Mózes első könyvétől egészen a Jelenésekig a Biblia számtalan betekintést nyújt számunkra Jézus közbenjárói munkájába. Egyértelmű, hogy az Atya szeretné, ha megértenénk mit tesz Jézus, hogy megszabadítson a bűntől, valamint azt is, hogy Ő maga mennyire kimondhatatlanul vágyik megmentésünkre. 
Emlékezzetek vissza arra az esetre, amikor Ábrahm egyezkedett Krisztussal Sodomáért. Figyeljétek meg, mennyire szerette volna Krisztus minél jobban elhalasztani a város elpusztítását, és mennyire vágyott arra, hogy az igazakat megmentse. Amint olvasod ezt a történetet 1Móz 18:16-33-ban, hallgasd meg, hogy Krisztus egyezkedik az Atyával a te megmentésedért, és hidd el, hogy az Atya is ugyanannyira szeretné bebiztosítani számodra Krisztus érted mondott imáját. 
Elmélkedj azon a történeten, amikor Mózes közbenjárt azokért, akik az aranyborjút imádták, majd azon, amikor Áron jó illatot tett a tömjénezőbe és befutott a csapástól szenvedő lázadó izraeliták közé. Amint ezeket a történeteket átismétled 2Móz 32:30-33, és 4Móz 16:41-50-ből, álmélkodj el azon, hogy Nagy Főpapunk szolgálata által, Isten még a lázadóknak is irgalmasan számtalan esélyt adott a megtérésre. 
Az ehhez hasonló történetek segítenek megérteni, hogy a mennyei szentélyben szolgálatot teljesítő Nagy Főpapként, Jézus a bolygó minden emberének az üdvösségéért közbenjár, még a lázadókért is. Célja, hogy minden Tőle telhetőt megtegyen, hogy mindenki megtérésre jusson. Főpapi munkájának ezt a részét Jézus egyik példázatában szemléltette.
Lk 13:6-9 – „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”
Jézus ugyanígy kérleli az Atyát a lázadókért.
„Atyám, kíméld meg még az életét egy kevés ideig. Gyümölcstelen fa volt, de ne vágd még ki. Én türelmesen várok még egy keveset, hátha gyümölcsöt terem. Érintem szívét igazságommal, meggyőzöm őt a bűnről.” (2T, 421. old.)
Szerető Megváltónk ugyanígy közbenjár az Atya előtt érted? Akkor ne szomorítsd meg Őt többé. Bánd meg bűneidet és fogadd el Jézust személyes Megváltódnak. Ha Vele együtt dolgozol, ő megbékéltet, és teljes összhangba hoz téged az Atyával. Ha megbántad bűneidet és az Ő hívő gyermeke lettél, akkor milyen közbenjárói imát mond érted Jézus? Ezt Jn 17. fejezetében olvashatod, amely lejegyzi Jézus utolsó imáját a Gecsemáné szörnyű eseményei előtt. 
„Ez az ima tanítás a közbenjárásról, melyet a Megváltó végezni fog a függönyön belül, mikor befejezi az emberért hozott nagy áldozatát. Közbenjárónk ezzel szemléltette tanítványai előtt a mennyei szenthelyen azokért végzett szolgálatát, akik szilárdan és alázattal, önzéstől megüresítetten fordulnak hozzá, s akik hisznek megmentő hatalmában.” (The SDA Bible Commentary, 5. köt., 1145. old.)
Szakíts időt, hogy figyelmesen elolvasd Jn 17. fejezetét. Képzeld el Jézust a mennyei szentélyben, amint ezeket a szavakat mondja érted. Szeretnél együttműködni Vele, hogy cselekedd az Ő akaratát?

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

Ahhoz, hogy megértsük a megváltási tervet, Isten megmutatta az izraelitáknak a szentély felépítésének tervét. Ennek minden részlete fontos igazságokat tartalmazott Jézusról. Az Ő közbenjárói munkáját legvilágosabban a főpap szolgálata szemlélteti.
A főpap Krisztus különleges képviselője volt. Fehér ruhája például Krisztus szeplőtlen igazságát jelképezte. Csodálatos melltáblája, a tizenkét drágakővel, melybe a tizenkét törzs nevét vésték arról tesz bizonyságot, hogy közel vagyunk Krisztus szívéhez, és mindig ránk gondol. Ő soha nem feledkezik meg rólunk. És ahogyan a főpap viselte a nép bűnének terhét, hogy ők ez alól felszabadulhassanak, Krisztus is magára vette bűneinket, hogy mi igazként állhassunk meg az Atya előtt. 
A főpap munkáját két részre lehet osztani. A naponkénti, és az éves szolgálatra. A naponkénti szolgálat során a főpap jelképesen engesztelést végzett az emberek bűneiért egy állat megáldozás által, mely Jézus elképesztően csodálatos golgotai áldozatát szimbolizálta. A pap naponkénti szolgálata a szentélyben jelképezte Jézus értünk végzett munkáját a mennyei szentélyben, amely akkor kezdődött el, amikor Ő visszatért a mennybe. Az éves szolgálat a Nagy Engesztelési Napon jelképezte Jézus, mint nagy Főpapunk munkájának végső szakaszát, az ítéletet és a mennyei szentély megtisztítását. Egy következő leckében részletesebben tanulunk a főpap munkájának ezen részéről. 
A szentélyben a pap volt az összekötő kapocs Isten és ember között. Ő beszélt Istennel a nép nevében, és a néppel Isten nevében. Jézus is ugyanezt teszi értünk. 
„Az ember Istennel való megbékéltetése csak egy Istennel egyenlő közbenjáró által volt lehetséges. (...) Az ember helyettesének és kezesének emberi természettel kellett rendelkeznie, hogy összeköttetésben lehessen azzal az emberi családdal, melyet képviselnie kellett. Ugyanakkor, mint Isten követének, isteni természettel is kellett rendelkeznie, hogy ezáltal tartsa a kapcsolatot a Mindenhatóval, valamint bemutathassa Istent a világnak és közvetítő legyen Isten és ember között. E tulajdonságokkal egyedül Krisztus rendelkezett.” (Szemelvények E.G.White írásaiból, 1. köt., 257. old.)
Jézus emberré lett, hogy meg tudjon érteni bennünket. Természetesen, Ő már értette Istent, mivel Ő Isten. Ő az egyetlen lény a világegyetemben, Aki megbékéltetheti Istent az emberrel. Pál ezt így fogalmazta meg:
1Tim 2:5 – „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”
Ezért emeli oly magasba Pál Jézus főpapi munkáját a Zsidókhoz írt levélben. Ha figyelmesen tanulmányozzátok a Zsidókhoz írt levelet, számos érvelést találtok azzal kapcsolatban, hogy Jézus miért jobb minden más főpapnál. Íme egy példa:
Zsid 2:17 – „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.”
Figyeljétek meg melyik két szót használja Pál a mi nagy Főpapunk jellemzésére: könyörülő és hív (hűséges). 
A „könyörülő” szó arra utal, hogy Jézus kedvesen viszonyul azokhoz, akik Őt megsebezték és bántották. Ő megengedhette volna, hogy elviseljük bűneink jogos büntetését, de nem tette. Ehelyett, készített egy tervet megmentésünkre, bár ez hatalmas árat követelt Tőle. 
A „hív” szó arra utal, hogy nagy Főpapunk nem tér el az igazság mércéjétől. Ő nem tudja, és nem fogja megváltoztatni törvényét. Főpapi munkáját nem azért teszi, hogy mentegesse vagy megengedje bűneinket, hanem, hogy megbékéltessen minket Istennel, megbocsátva nekünk, és megtisztítva minden bűntől. 
Mindent Jézusnak köszönhetünk. Hogyan válaszolunk értünk végzett főpapi közbenjáró munkájára?

(lásd: Megbeszélendő kérdések)
 

1.    Miért van szükségük a bűnösöknek közbenjáróra?

2.    Milyen különleges felelősséget ad Isten azoknak, akik megbékéltek Vele? 2Kor 5:18-21

3.    Kiért imádkozzunk? Mt 5:44, 1Tim 2:1-2, Jak 5:14, Lk 22:32, Jób 42:8, Kol 4:2-4, ApCsel 12:1-12, Zsolt 106:23, Jóel 2:17
 

4.    Hogyan válik a gonoszoknak is javára Krisztus közbenjárása?
 

5.    Hogyan válik javára Krisztus közbenjárói munkája azoknak, akik elfogadták Őt személyes Megváltójuknak?
 

6.    Olvassátok el Jn 17-et, majd próbáljátok elképzelni, ahogy Jézus ezt az imát mondja értetek a mennyei szentélyben. Mit kér Jézus minden hívő számára, számunkra, illetve személyesen számodra?
 

7.    A Zsidókhoz írt levél következő versei mire nyújtanak betekintést Jézus főpapi szolgálatával kapcsolatban? Zsid 2:9-18, Zsid 4:14-16, Zsid 5:5-9, Zsid 7:24-27, Zsid 8:1-2, Zsid 9:23-28, Zsid 10:19-25
 

8.    Miért egyformán fontos, hogy Jézus könyörületes és hűséges?

Első látomásom – 4. rész

„A templomot hét, színaranyból készült és drága gyöngyökkel ékesített pillér tartotta. Le sem tudom írni az ott látott fenséges dolgokat. Óh, bárcsak beszélhetnék Kánaán nyelvén, akkor tökéletesebb képet tudnék adni ama jobb világ dicsőségéről. Láttam ott kőasztalokat, amelyekbe arany betűkkel volt bevésve a száznegyvennégyezer neve. Miután már szemléltük a templom dicsőségét, kiléptünk onnan, Jézus elhagyott minket s a városba ment. Majd nemsokára újra felhangzott nyájas szava: „Jöjjetek én népem, ti, kik nagy nyomorúságból jöttetek, teljesítettétek akaratomat, szenvedtetek érettem, jöjjetek a vacsorához, én felövezem magam és szolgállak titeket.” Mi ismét kiáltottunk: Hallelujah, dicsőség az Úrnak! S beléptünk a városba. Ott láttam egy tiszta ezüstből készült, többmérföldnyi hosszúságú asztalt, amelyet szemeink azért mégis áttekinthettek. Ott láttam az Élet fájának gyümölcseit: mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt. Kértem Jézust, engedje meg, hogy a gyümölcsből ehessek, de Ő így szólt: „Még nem. Azok, akik ez ország gyümölcséből esznek, többé nem térnek vissza a földre. De ha hű vagy, akkor csakhamar eheted az Élet fájának gyümölcsét és ihatod az Élet vízét. Most pedig visszatérsz ismét a földre, hogy elbeszéld a többieknek is mindazt, amit én neked kinyilatkoztattam.” Ezután egy angyal gyengéden alávitt a sötét világba. Sokszor úgy érzem, hogy nem maradhatok tovább ebben a világban, amelyben minden oly szomorú. Oly elhagyatottnak érzem itt magam, mert már egy jobb országot láttam. Óh, bárcsak szárnyaim lennének, hogy mint galamb repülhetnék s bemehetnék a nyugodalomba
Midőn látomásomból visszatértem, mintha minden megváltozott volna; sötét fátyol borult mindenre, amit láttam. Óh, mily sötétnek látszott ez az egész világ! Sírtam és honvágyat éreztem. Egy jobb hazát láttam, s ez fájdalmassá tette számomra a földi tartózkodást. Ezt a látomásomat elbeszéltem portlandi kicsiny gyülekezetünkben s mindenki hitte, hogy Istentől van. Nagyon fontos idők voltak ezek, az örökkévalóság komolysága szállott reám. Egy héttel később újabb látomást adott az Úr, melyben tudatta velem a nehézségeket, melyekkel meg kell küzdenem, s hogy másokhoz is el kell mennem elmondani mindazt, amit nekem kinyilatkoztatott; azonban igen nagy ellenállásra találok és nagy lelki gyötrelmeket kell kiállnom. Isten angyala így szólt hozzám: „Istennek kegyelme veled lesz, az támogat és tart meg téged.” 
E látomás aggodalommal töltött el. Testileg nagyon gyenge s mindössze tizenhét éves voltam. Tudtam, hogy már oly sok lélek bukott el a fennhéjázás következtében, s mihelyt többnek tartom magam testvéreimnél, Isten azonnal elhagyna, és én menthetetlenül elpusztulnék. Imában fordultam tehát Istenhez és arra kértem, hogy helyezze e terhet és felelősséget másra. Hosszú ideig feküdtem így arca borulva Isten előtt. De imámra csak ezt a feleletet nyertem: „Menj és ismertesd meg másokkal is azt, amit néked kinyilatkoztattam.” 
A következő látomások alkalmával nagyon komolyan kértem az Urat, hogyha mennem és elbeszélnem kell azt, amit nekem mutatott, őrizzen meg az elbizakodástól. Erre megmutatta nékem Isten, hogy imámat meghallgatta, és ha mégis az önmagasztalás veszélye fenyegetne, azonnal betegséggel sújt. Az angyal így szólt hozzám: „Ha híven hirdeted a rád bízott üzenetet, és ha hűségesen kitartasz mindvégig, akkor enni fogsz az Élet fájának gyümölcséből s az élet folyamának vízét ihatod.”
(Tapasztalatok és látomások, 19-21. old.)
 

A legértékesebb ajándék

A szív Jézusé. Ő végtelen árat fizetett a lélekért, és az Atya előtt közbenjár, mint győztes, aki elkéri ami az övé. Mindenkit meg szeretne menteni, „mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.”
Egy ifjú szív értékes adomány, az Istennek felajánlott legértékesebb ajándék. Minden ami vagy, minden képességed Istentől jön, mint szent megbízatás, hogy visszaadd Neki önkéntes adományként. Semmit nem adhatsz Neki amivel Ő már meg nem ajándékozott téged. Ezért, amikor átadjuk Neki szívünk, egy olyan ajándékot adunk, amit már megvett és az övé.
Sokan kérik a fiatalok idejét, szeretetét és erejét. Sátán is magáénak tartja az ifjakat, és nagyon sokan átadják neki minden képességüket és tehetségüket. A világ szívünket kéri. A szív azonban azé, Aki megváltotta. Ha a világnak adjuk, megtelik aggodalommal, szomorúsággal, csalódással, és beszennyeződik. A legsúlyosabb rabság a világnak adni a szív érzéseit, mert ez Istené. 
Nem adhatod át a szíved a vágyaknak úgy, hogy az hasznos is lehessen számodra. Az igazságosság ellensége mindenféle szórakozást előkészített a fiataloknak, az élet minden területén. Ezek nemcsak a zsúfolt nagyvárosokban, hanem minden emberlakta helyen megjelennek. Sátán szereti bebiztosítani magának a fiatalokat. Nagyon jól tudja milyen anyaggal dolgozik és pokoli bölcsességét arra használja, hogy olyan szokásokat és kedvteléseket tárjon a fiatalok elé, amelyek elválasztják őket Jézus Krisztus szeretetétől. A társadalom számos szórakozása százak és ezrek romlását okozta már, akik, ha ezek nem lettek volna, engedelmes gyerekek maradtak volna, tisztelve szüleiket, tiszta, nemes jellemet alakítva ki. Annak érdekében, hogy elszakadjanak az ilyen élvezetektől, komoly erőfeszítéseket kell tenniük. Minden erejükkel fel kell emelkedjenek, hogy hittel megfogva a mennyei erőt, Krisztusban maradjanak. 
A tékozló fiú példázata a fiataloknak szól. Ebben az élvezetekkel és engedményekkel teli életben, ő eltékozolja örökségét. Barátok nélkül marad egy idegen országban, piszkosan, éhesen. Utolsó reménye, hogy bűnbánóan hazatérjen apja házába, ahol szívesen látják, megbocsátanak neki, és visszafogadják az atya szívére. Sokan tesznek hozzá hasonlóan, léha, gondtalan életet élnek, minden élvezetnek hódolnak, elhagyják az élő víz, a valódi gyönyörűség forrását, és repedt edényekben bíznak, melyek nem tartják meg a vizet.
Isten hívása minden fiatalnak szól: „Adjad fiam a te szívedet nékem, és én megtisztítom, teljesítem a valódi boldogság iránti vágyadat.” Isten szereti boldoggá tenni az ifjakat, ezért kéri szívüket, hogy minden Tőle kapott képességükkel józanul, egészségesen sáfárkodjanak. Náluk van az Istentől kapott élet ajándéka. Ő tartja életben a szívet, ő ad erőt minden munka elvégzésére. A tiszta szórakozás nem alacsonyítja le Isten ajándékát. Mi vétkezünk saját testünk és Isten ellen is, amikor olyan élvezeteket keresünk, amelyek elválasztanak Isten szeretetétől. A fiatalok vegyék figyelembe, hogy a próbák világában élnek, hogy meglátszódjék, rendelkeznek-e olyan jellemmel, amely képessé teszi őket, hogy az angyalokkal együtt élhessenek.
Amikor barátaitok a vétkek és a könnyelműség ösvényére csábítanak, és körülöttetek minden kísért, hogy felejtsétek el Istent, ássátok el a Tőle kapott képességeket, és romboljatok le mindent ami nemes a természetetekben, álljatok ellen. Ne feledjétek, hogy az Úré vagytok, áron vétettetek meg, Isten Fia szenvedésének árán. 
Isten mondta: „Adjad fiam a te szívedet nékem.” Visszautasítjátok Őt, mert nem adhatjátok át érdemlegesen Neki ami már az Övé, és nem utasíthatjátok vissza anélkül, hogy tönkre ne tennétek saját lelketek? Ő a szívetek kéri. Adjátok át Neki, mert az Övé. Az elmétek kéri. Adjátok át Neki, mert az Övé. A pénzetek kéri. Ajátok át Neki, mert az Övé. Nem a magatokéi vagytok. „Áron vétettetek meg.”
Az Úr Jézus szolgálatotokat kéri. Ha kételkedtek szeretetében nézzetek a Golgotára. A kereszttől áradó fény rámutat annak a szeretetnek a nagyságára, amit szavakkal megfogalmazni sem lehet. „Aki megtartja az én parancsolataimat az szeret engem.” Szorgalmas tanulmányozással ismerjük meg, és tegyük magunkévá az Ő parancsolatait, majd mutassuk meg, hogy az Ő engedelmes fiai és leányai vagyunk.
Isten irgalma minden pillanatban körülvesz, és jó lenne elgondolkodni rajta, hogy milyen áldásokkal áraszt el naponta. Késztessenek hálára drága ajándékai. Áldásai megszámlálhatatlanok, szeretetének és kedvességének kifejezése olyan, mint az üdítő esőcseppek. Az irgalom és kegyelem felhői függnek fölöttünk, készen ránk hullatni tartalmukat. Ha értékeljük a megváltás értékes ajándékát, akkor megérezzük  a naponkénti felüdülést Jézus szeretete és gondoskodása által, Aki békességben vezeti lépteink. 
Tekintsünk Isten dicsőséges dolgaira a természetben, és engedjük, hogy szívünk megteljen hálával az Adakozóval szemben. A természet hasznos tanulságokat tartogat számunkra. Ne legyünk hálátlanok. Nyissuk meg értelmünket és vegyük észre a csodálatos egységet és összhangot Isten természeti törvényében, álmélkodjunk és imádjuk Teremtőnket, a menny és a föld Vezérét. Nézzük Őt hitszemeinkkel, amint körülvesz szeretetével és így szól hozzánk: „Fiam, leányom, add nekem szívedet.” Add át magad Jézusnak, majd hálás szívvel mondd: „Tudom, hogy az én Megváltóm él.” Jézusba vetett hited ad tartást a jellemnek, és erőt minden célkitűzés eléréséhez. Boldogságunk, békességünk, örömünk és sikereink ebben az életben az Istenbe vetett valódi, bizakodó hitből fakadnak. Ez a hit késztet igazi engedelmességre, Isten parancsolatainak betartására. Istenismereted és Belé vetett hited a legerősebb ellenszer minden gonosz szokás ellen, és ez minden jó indíték forrása. Higgy Jézusban, mint Aki megbocsátja bűneidet, szeretne boldognak látni abban az otthonban, amelyet elkészít számodra. Ő azt szeretné, ha az Ő jelenlétében laknál, ezért megajándékoz örök élettel és dicsőséges koronával. (The Youth’s Instructor, 1887. január 5.)

Megbeszélendő kérdések
 

1.    Miért Jézusé a szív?
 

2.    Mi a legértékesebb ajándék, amit Istennek adhatunk?
 

3.    Mi lesz az eredménye annak, ha a világnak adjuk a szívünket?
 

4.    Mit tett Sátán, hogy elválassza a fiatalokat Jézustól?
 

5.    Ki fordított el sok fiatalt az engedelmességtől, tisztességtől, felemelő, tiszta és nemes gondolatoktól?
 

6.    Mit kell egy fiatalnak tennie annak érdekében, hogy kitörjön az élvezetek rabságából?
 

7.    Mit szeret Isten tenni?
 

8.    Hova kell nézzünk, ha kísértést érzünk kételkedni Isten szeretetében?
 

9.    Mitől függ ennek az életnek a boldogsága, békessége, öröme és sikere?
 

10.    Mi a legjobb ellenszere a gonosz szokásoknak és a legjobb indoklás a jóra?

Válságban az iskolánk – 2. rész
Fred Coker, AFM misszionárius, Guinea

Amikor Dr. Colemant értesítettem ezekről a kérelmekről, az otthonról dolgozó AFM csoport azonnal egyhetes imába és böjtbe kezdett a mi helyzetünkért. A hír elterjedt és nagyon sokan csatlakoztak az ima- és böjt héthez.
Péntek reggel, Diallo úr az iskolaudvaron várakozott amikor a tanárok elkezdték a reggeli áhitatot. 7:45-kor, amikor a tanulókkal felálltunk az áhitatra, Diallo úr megszakította programunkat és beszédet tartott a tanulóknak. Elmondta, hogy tiszteljék tanáraikat, de utasítsák vissza, hogy velünk imádkozzanak, és ne tartsák magukat az iskolai szabályzathoz. 
A tanulók nemsokára egyre mérgesebbek lettek Diallo úrra és kezdtek tiszteletlenül morgolódni és zúgolódni. Minél többet beszélt, annál hangosabbak lettek. Éreztem, hogy nemsokára kitörnek, ezért félbeszakítottam Diallo urat, és a tanulókhoz fordultam. Arra kértem őket, hogy maradjanak tisztelettudóak, majd megkértem őket, hogy menjenek haza, és hívják meg szüleiket egy találkozásra vasárnapra. Nagyon dühösek voltak, de sikerült hazaküldeni őket.
Amikor látták, hogy a gyerekek hazamentek, a szülők több, mint fele azonnal bejött az iskolába, hogy érdeklődjön a történtek felől. Egyesek nagyon mérgesek voltak az oktatási vezetőkre és indulatosan kiabáltak. Sikerült megnyugtatni őket, és mindenkit meghívtunk egy összejövetelre. 
Ezek után behívtam minden tanárt a tanáriba. Két órán keresztül imádkoztunk Isten vezetéséért és istendicsőítő énekeket énekeltünk. Két óra múlva az az ötletünk támadt, hogy küldjünk képviselőket Gameti lelkészhez, a mi misszióállomásunk vezetőjéhez. 
Vasárnap a szülők 95%-a megjelent az értekezleten. Ez volt az eddigi legnagyobb részvételi arány. Elmagyaráztuk nekik a helyzetet, ami közfelháborodást váltott ki. Bátorító volt számunkra látni, hogy mindannyian a mi oldalunkon álltak. Azonnal a helyi tanfelügyelőhöz akartak vonulni, de közbeléptem, és emlékeztettem őket, hogy felelős szülőkként tisztelettudóan kell intézni a dolgokat. Javasoltam, hogy alkossanak egy három vagy négy emberből álló képviseletet, akik terjesszék elő az ügyet. Amikor Gameti lelkész tudomást szerzett gondjainkról, nagyon bátorító üzenetet küldött, mely szerint sürgősségi bizottságot hívott össze, hogy orvosolják iskolánk problémáját. A mi oktatási tanácsadónk által sikerült találkozniuk a guineai magániskolák országos igazgatójával, Keita úrral.
Keita úr megígérte, hogy eljön, és személyesen vizsgálja meg a kérdést, majd arra kérte Gameti lelkészt, hogy vegyen részt ebben a küldöttségben.
Később, ugyanazon a héten, Keita megérkezett az iskolába a tanügyminisztérium helyi vezetőjének kíséretében. Nagyra értékelte kampuszunkat és a kis könyvtárat, ahol iskolánk vezetőségével és Gameti lelkésszel találkozott. Az iskolával kapcsolatos minden kérdésére válaszoltunk, megkérve a tanügyminisztérium képviselőjét, hogy igazolja szavainkat, melyet fenntartások nélkül megtett. Igazgatónk ezekkel a szavakkal zárta a Keita úrral folytatott beszélgetést: „Az országos felméréseket illetően, az elmúlt három évben, a tartomány minden iskolája közül mi iskolánkban születtek a legjobb eredmények.” 
Ezután Keita úr kijelentette, hogy iskolánk teljes mértékben megfelel a guineai oktatási szabványoknak. Arra kérte a tanügyminisztérium képviselőjét és minket, hogy dolgozzunk együtt, és próbáljuk megérteni egymást. 
Nemrég megtudtuk, hogy az iskolánk bezárására tett kísérleteket a rivális iskolák igazgatói kezdeményezték a magániskolák helyi vezetőjének bevonásával. Nem hallottunk többet a titokzatos „friai muzulmán ifjúról”. Iskolánk tovább tevékenykedik, ahogy azt az utóbbi kilenc évben is tette. Áhitatokat tartunk, és imádkozunk diákjainkkal, és hétfőtől péntekig járunk iskolába.
Köszönjük mindenkinek az értünk mondott imákat és minden támogatást. Isten nemcsak válaszolt imánkra, hogy megmentse szeretett iskolánkat, hanem felhasználta ezt a válsághelyzetet, hogy egyházunk és iskolánk képét felemlje a helyi közösség előtt és az egész országban. Áldva legyen az Ő neve.