---

¹ Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia:
² A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az Ur at!
³ Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úr nak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úr nak, Izráel Istenének.
⁴ Amikor Széírből kijöttél, Ur am, amikor Edóm mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet csepegtettek a fellegek is.
⁵ Remegtek a hegyek az Úr színe előtt, még a Sínai is, Izráel Istenének, az Úr nak színe előtt.
⁶ Anát fia, Samgar idejében, Jáél idejében kihaltak az ösvények; akik útra keltek, rejtett ösvényeken jártak.
⁷ Hiányzott a vezetés, hiányzott Izráelből, mígnem fölkeltem én, Debóra, fölkeltem én, Izráel anyjaként.
⁸ Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben.
⁹ Szívem Izráel vezetőié, akik önként keltek föl a népből. Áldjátok az Ur at!
¹⁰ Akik fehér szamarakon nyargalásztok, akik szőnyegeken ültök, vagy úton jártok, fennen hirdessétek!
¹¹ Pásztorok hangján az itatóvályúknál, ott csendülnek fel az Úr igaz tettei, vezetésének igaz tettei Izráelben. Így vonult a kapukhoz az Úr népe.
¹² Serkenj, serkenj föl, Debóra, serkenj, serkenj, mondj éneket! Kelj föl, Bárák, fogd el foglyaidat, Abínóam fia!
¹³ Így jött a dicső maradék, jött az Úr népe a hősökkel hozzám:
¹⁴ az Amálékban gyökeret vert Efraimból valók, utánad Benjámin, a te népeddel együtt; Mákírból jöttek a vezetők, Zebulonból a vezéri pálcát hordók,
¹⁵ Issakár vezérei, a Debórával tartók. Issakár meg Bárák a völgybe vonult gyalogságával. Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak.
¹⁶ Miért maradtál mégis ülve a karámok között, hallgatva a pásztorfurulyát? Rúben tartományaiban nagy fontolgatások voltak.
¹⁷ Gileád a Jordánon túl tanyázik. És Dán miért időzik a hajóknál? Ásér ülve maradt a tenger partján, ott tanyázik öbleinél.
¹⁸ De Zebulon halált megvető bátorságú nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain.
¹⁹ Királyok jöttek, harcoltak, Kánaán királyai harcoltak Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt sem vehettek el.
²⁰ Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen.
²¹ A Kísón-patak elsodorta őket, az ősi patak, a Kísón-patak. – Folytasd lelkem, teljes erővel!
²² Hogy csattogtak a lovak patái, amikor vágtattak vágtató csődörei!
²³ Átkozzátok Mérózt, mondta az Úr angyala, átkozva átkozzátok lakóit, mert nem jöttek el segíteni az Úr nak, segíteni az Úr nak a többi hőssel együtt!
²⁴ De áldott az asszonyok közt Jáél, a kéni Héber asszonya, nincs nála áldottabb a sátorlakó asszonyok között.
²⁵ Vizet kértek, és ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott.
²⁶ Kezével a cövekért nyúlt, jobbjával a súlyos kalapácsért. Lesújtott vele Siserára, szétzúzta a fejét, betörte, átfúrta halántékát.
²⁷ Lába elé roskadt, elesett, elterült, lába elé roskadt, elesett; ahová leroskadt, ott esett el élettelenül.
²⁸ Az ablakon át kinézett, Sisera anyja jajgatott a rostélyon át: Miért késik annyit harci kocsijával? Miért nem hallom már szekerének zaját?
²⁹ Legbölcsebb udvarhölgye felel, ő meg elismétli magának szavait:
³⁰ Talán zsákmányt leltek, s azon osztozkodnak; egy-két rabnő is jut mindegyik férfinak! Tarka ruha lesz, tarka ruha lesz Sisera zsákmánya, festett kendőt kapok, nem is egyet, kettőt, a nyakamra zsákmánynak!
³¹ Így vesszen el, Ur am, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a felkelő nap ereje teljében! És béke lett az országban negyven esztendeig.