ISTENISMERET

E heti tanulmányunk: 1Mózes 1:1; 1Mózes 2:7; 1Mózes 3:1-5; 3Mózes 20:26; 1Sámuel 2:2; Máté 1:23; Máté 28:20; 1János 4:7-19

Isten jellemének világos megértése alapvető ahhoz, hogy erős kapcsolatunk lehessen vele. Ezért a héten alaposan megvizsgáljuk, mit mond a Biblia Isten jelleméről, emlékezetünkben tartva állandóan, hogy „Isten félreismerése sötétségbe borítja a földet. Az ember elfelejti, hogy milyen Isten jelleme. Félreérti és félremagyarázza. Olyan üzenetet kell hirdetnünk, amelynek fénye megvilágosít és ereje megment. Be kell mutatnunk Isten jellemét. A világ sötétségében sugároznunk kell dicsőségének fényét, jóságának, irgalmának és igazságának világosságát… A világnak kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten jellemének – a szeretetnek – megláttatása” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 287. o.).
Lehetetlennek tűnik, hogy pontosan leírjuk, kicsoda Isten, ezért a legtöbb, amit tehetünk, hogy rámutatunk arra, mit mond róla a Biblia. Habár sosem fogunk mindent felfogni jelleméről, különösen nem mostani helyzetünkben, imádkozzunk azért, hogy a vele és szeretetével kapcsolatos tudásunk mélyüljön, hogy végül egyre közelebbi kapcsolatban akarjunk élni vele, sugározhassuk szeretetét és jellemét mások felé!

EGW idézet

Isten törvénye – jellegénél fogva – változhatatlan; Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten szeretet, és törvénye is szeretet. A törvény két nagy elve: az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet. „A törvénynek betöltése a szeretet.” (Róm 13:10) Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. A zsoltáríró így nyilatkozik: „A te törvényed igaz”; „minden parancsolatod igaz” (Zsolt 119:142, 172). Pál apostol pedig kijelenti: „A törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.” (Róm 7:12) Isten törvénye, amely Isten gondolatának és akaratának kifejezése, olyan maradandó, mint a szerzője. – A nagy küzdelem, 467. o.

Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel… De „úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta”, hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés.
Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása.
„A bűn ismerete a törvény által van.” (1Jn 3:4; Róm 3:20) Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, és megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat. A törvény rámutat az ember bűnére… Kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze a halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűnét
 
Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában.
Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett.
Krisztus követőinek hasonlóvá kell válniuk Őhozzá. Isten kegyelme által olyan jellemet kell kiformálniuk, amely összhangban van a törvény szent elveivel. Ez a Biblia tanítása a megszentelődésről. – Isten csodálatos kegyelme, 20. o. (január 12.)

A Biblia kínálja a legigazabb, legtisztább és legkövetkezetesebb képet Istenről. Az egész Biblia célja, hogy félrehúzza a nem látszó fátylat a mi látható világunk és Isten láthatatlan világa között; hogy megmutassa, honnan jövünk és hová tartunk, kinek a felügyelete alatt létezik minden, és milyen is Ő valójában. Mózes első könyvétől A jelenések könyvéig az egyetlen igaz Istenről olvasunk, aki a Biblián és Jézus Krisztus munkásságán keresztül ismertette meg magát, aki nem más, mint a földre született Isten. Olvashatunk Isten mindenhatóságáról (Jób 1:12), mindentudásáról (Ézs 46:9-10), igazságáról (Ézs 30:18), irgalmáról (5Móz 7:9), szeretetéről, kedvességéről és türelméről (Róm 2:4), bölcsességéről (1Kor 2:7), kegyelméről (2Kor 12:9), megbocsátásáról (Mt 6:14), velünk kapcsolatos akaratáról (Jer 29:11), erejéről, amely képes legyőzni a halált (Jn 11:25), királyságáról (Zsolt 47:9), örökkévalóságáról (5Móz 33:27) és sok más jellemzőjéről, amely mindmind elég okot ad arra, hogy szeressük Őt és befogadó kapcsolatban éljünk vele. Minél többet tudunk arról, ki is Ő és milyen valójában, annál jobban szeretjük majd, és vágyunk arra, hogy közel legyünk hozzá és az életünkbe fogadjuk.
Lucifer volt az első, aki megkérdőjelezte Isten jellemét. Az ő kételye vezetett végül az univerzum történelmének legnagyobb küzdelméhez. Ettől az időtől fogva „Sátán folyamatosan azt tanulmányozza, miként foglalhatja le az emberi elmét olyan dolgokkal, amelyek visszatartják az Isten megismerésétől” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 740. o.). Sátánt nem érdekli, milyen istenképünk van (panteista, ateista, deista stb.), amíg nem az igaz képet látjuk.

1. Olvasd el 1Móz 3:15 verseit! Sátán milyen céllal szólította meg Évát az Édenben? Mit hazudott neki Isten jelleméről?

Lényegében ez volt Sátán üzenete Évának: Isten titkokat tart vissza tőletek, nem a legjobbat akarja nektek. Nem bízhattok benne. Ellen White kijelentése segít jobban megérteni az történteket: „A nagy küzdelem kezdete óta Sátán szándéka mindig az volt, hogy elferdítve, hamisan mutassa be Isten jellemét, és lázadást szítson Isten törvénye ellen” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 297. o.).

Milyen torzított kép jelenik meg Isten jelleméről a világban? Ami még ennél is fontosabb, esetenként te milyen félreérthető módon mutatod be a jellemét? Ha ez igaz lehet rád, mit tudsz megváltoztatni a Szentlélek segítségével? Hogyan mutathatod be Isten szeretetét a körülötted élőknek?

EGW idézet

Minden engedelmeskedni kész ember számára ott ragyog a múlt és a jelen jövőbe is kiható világossága, amint azt Isten Igéje kinyilatkoztatta. Ennek a világosságnak és dicsőségnek, ami magának Krisztus jellemének dicsősége, kell megnyilvánulnia a keresztény egyénekben, családokban, gyülekezetekben, igeszolgálatokban, és az Isten népe által alapított intézmények mindegyikében. Az Úr mindezeket annak jelképéül szánja, hogy mit lehet elvégezni a világért. Ezen eszközöknek az evangéliumi igazság megmentő hatalmát kell kifejezniük.
Amikor a világ meglátja Isten jóságát, irgalmát, igazságát és a gyülekezetben kinyilvánított szeretetét, Isten jellemét látja meg.
Isten jellemének bemutatása érdekében… nekünk magunknak is személyesen kell ismernünk Őt. Ha közösségünk van Istennel, akkor papjai vagyunk, még akkor is, ha soha nem mondunk prédikációt a gyülekezetek előtt. Isten munkatársai vagyunk abban, hogy emberi természetünkön keresztül bemutassuk jellemének tökéletességét a világnak.
Isten emberi eszközeire bízta annak munkáját, hogy bemutassák a világnak Isten jellemét, és finom, gyöngéd, irgalmas szeretetének bemutatása által bizonyságot tegyenek kegyelméről, bölcsességéről, jóságáról.
Az a feladatunk, hogy az Istentől Jézus Krisztusban kapott bővölködő kegyelem által helyreállítsuk az emberben Isten erkölcsi képmását… Igen jól meg kell ismernünk Jézust és mennyei Atyánkat ahhoz, hogy jellemünkön keresztül bemutathassuk Őt!
 
A Krisztus kegyelme által megújított szív csodálni fogja az Ő isteni jellemét… Minél kevesebbet képzelünk magunkról, annál többre fogjuk becsülni a Megváltó tisztaságát és dicsőségét. Bűnös voltunk felismerése ellenállhatatlanul ahhoz hajt bennünket, akinél bocsánatot nyerhetünk; és ha szívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik, Ő hatalmasan megnyilatkozik. Minél inkább vezet bűnösségünk tudata hozzá és Isten Igéjéhez, annál magasztosabbnak látjuk jellemét, és annál tökéletesebben tükrözzük vissza az Ő képét. – Isten csodálatos kegyelme, 229. o. (augusztus 9.)

A megváltás tervének az ember megváltásán túl volt egy tágabb és mélyebb célja. Krisztus nemcsak ezért jött a földre; nem csupán azért, hogy e kis világ lakói úgy tekintsék Isten törvényét, ahogy kell. Krisztus azért is jött, hogy a világegyetem előtt igazolja Isten jellemét. Nagy áldozatának ezt az eredményét – és hatását más világok értelmes lényeire, csakúgy mint az emberre – a Megváltó előre látta, amikor közvetlenül keresztre feszítése előtt így szólt: „Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” (Jn 12:31–32) Krisztus cselekedete – hogy meghalt az ember megváltásáért – nemcsak elérhetővé tette az embernek a mennyet, hanem az egész világegyetem előtt igazolta, hogy miért bánt Isten és Fia a lázadó Sátánnal úgy, ahogy bánt; valamint biztosította Isten törvényének örökérvényűségét, és bemutatta a bűn lényegét és következményeit. – Pátriárkák és próféták, 68. o.

 

A szentség nem olyan szó, amit az emberek gyakran használnának a hétköznapokban, talán mert manapság kevés valóban szent dolog vesz bennünket körül. A szombat megszentelt nap az időben, és természetesen Isten is szent. Rajta kívül viszont a mindennapjainkból hiányoznak a szent dolgok. Ha elmélyedsz Isten leggyakrabban emlegetett jellemzőiben, azt fogod látni, hogy a szentség a lényének centrumában helyezkedik el. Csakhogy mit jelent ez pontosan?

2. A következő igék miként írják le Istent? 3Móz 20:26; 1Sám 2:2; Ézs 57:15; Ez 38:23 

Amikor a Biblia a szentség megtestesítőjeként írja le Istent, ez azt jelenti, hogy semmi gonoszság és bűn nincs benne, azokkal semmilyen módon nem egyezik. Teljes mértékig, száz százalékig csak jó. Ebben az értelemben a szentség az alapja minden más jellemvonásának. Például Isten szeretete tiszta, szent szeretet, teljesen mentes az önzéstől, annak minden formájától. Mindentudása szent mindentudás, amelyben semmi gonosz szándék nincs. Vajon bízhatnánk egy mindentudó Istenben, akinek a mindentudása nem lenne szent? Természetesen nem, inkább félnünk kellene tőle. Mindenhatósága (az, hogy semmi nem haladja meg hatalmát) szent mindenhatóság. Képzelj el egy Istent, aki mindenható, de nem szent! Hatalmas és gonosz uralkodó lenne. Kizárólag a szentsége engedi és tesz képessé bennünket is arra, hogy tényleg szeressük, mert Ő valóban teljes egészében jó. Talán éppen ezért a szentségét kell a legjobban értenünk vele kapcsolatban. És talán ez az, amit leginkább félreértenek az emberek. Gondolj olyan bibliai szereplőkre, mint Mózes, Ézsaiás, Ezékiel, Dániel, János, akik tapasztalták Isten jelenlétét!
Mi volt az első reakciójuk? Levették a cipőjüket, elrejtették az arcukat, leborultak, mintha várnák, hogy jön rájuk a halál. Bűnös emberként annyira hiányában vagyunk a szentségnek, hogy nem tudunk megállni Isten színe előtt. Ember nem élheti túl, ha Isten arcára tekint. Ellen White is rendre felkiáltott látomásban, hogy „Szent… szent… szent”, mivel ez volt az egyetlen szó, ami némileg le tudta írni azt, amit látott. Ahogy a négy égi lény sem nyugszik egész nap, éjjel és nappal mondják:
„Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki
eljövendő” (Jel 4:8, ÚRK)!

Bizony, Isten a tiszta szentség, és amikor hozzá megyünk, ekként kell Őt látnunk. Mennyire inspirál mindez téged? Ugyanakkor milyen kihívás is ez számodra, ismerve saját jellemedet?

EGW idézet

Miként Isten szent, mint Isten, az elesett ember, mint ember legyen szent, emberi mivoltában. […]
Isten mindazzal, amit gyermekeiért tesz, a gyülekezet megszentelődését munkálja. Örök időktől fogva kiválasztotta őket, hogy szentek legyenek. Fiát odaadta értük a halálba, hogy megszentelődjenek az igazság iránti engedelmességük által, és megszabaduljanak minden kicsinyességtől. Személyes munkát követel tőlük. Személyes odaadást. Istent hitvallói csak úgy tisztelhetik, ha igyekeznek képére áthasonulni, ha engedelmeskednek vezetésének. Akkor hirdethetik, mint az Üdvözítő tanúbizonyságai, hogy mit művelt értük az isteni kegyelem.
Életünk megszentelődését úgy érhetjük el, ha kiéljük a szeretet alapelvét. „Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne.” (1Jn 4:16) Aki szívébe fogadta Krisztust, vallását tetteivel bizonyítja. Jelleme megtisztul, finomodik, nemesebbé és tökéletesebbé válik. A hittételek tisztasága kapcsolódik szent, igaz életmóddal; az isteni szabályok szent cselekedetekkel.
Akik a megszentelődés áldásait óhajtják, előbb meg kell tanulniuk, hogy mit jelent az önfeláldozás… Embertársaink iránti szeretetünk mutatja Isten iránti szeretetünket. A türelmes szolgálat szerez a léleknek nyugalmat. Alázatos, szorgalmas és hűséges munka növeli Isten gyermekei jólétét. A Mindenható támogatja és erősíti azt, aki Krisztus útján akar haladni.
Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzete által érjük el, hanem annak eredménye, hogy állandóan meghalunk a bűnnek, és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítésekkel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítések, szigorú önfegyelem és kemény küzdelmek árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár ránk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva, elmondhatnánk: teljesen célhoz értem. Az életszentség életfogytig tartó engedelmesség eredménye. – Az apostolok története, 559–560. o.

 

Talán a szeretet szót használják leggyakrabban a keresztények, hogy bemutassák Isten jellemét. Ennek az egyik oka lehet az, hogy 1Jn 4:8 ekképpen írja le Őt: „mert Isten szeretet” (ÚRK). János nem úgy fejezi ki magát, hogy Isten szerető lény, helyette azt mondja: „Isten szeretet”. A szeretet Isten jelleme, annak az esszenciája, aki Ő maga. Sok ember istenképe az emberi szeretet definíciójából ered, ami mindig eltorzult és tökéletlen. Ezért a mi szeretetképünket annak kell formálnia, aki maga Isten, ahogyan Ő jelentette ki saját magáról az ihletett Igében.

3. Mit mond 1Jn 4:7-19 a szeretetről?

Isten szeretete tökéletes, szabad és mélyen kapcsolati, amiként János első levelében újra és újra hív, hogy maradjunk benne, mivel „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne” (1Jn 4:16, ÚRK). Isten szeretet, aki a saját képére teremtett minket (1Móz 1:27), hogy szeressünk és vágyjunk a szeretetre. A héberben az egyik legfontosabb szó a szeretetre a heszed, Istennek az emberiség iránti szövetségi szeretetét írja le, amely magában foglalja a hűséges cselekvést, a védelmet, az állhatatosságot és a gyengédséget. Az ókori héber és görög nyelvben számos névvel utaltak Istenre, amelyek más és más aspektusból világítják meg csodálatos jellemtulajdonságait. Hadd mutassunk néhányat:
•    Adónáj: Mindennek az Ura, aki örökké uralkodik, összefüggésben a szövetségével (1Móz 15:2; Bír 6:15; Zsolt 97:5; Mal 1:6).
•    Jahvejire: Az Úr gondoskodik (1Móz 22:13-14).
Isten szeretetének legnagyszerűbb kifejezése a Fiában nekünk adott ajándékában jelent meg a világban (Jn 3:16), aki meghalt a bűneinkért (Róm 5:8). Isten megtagadhatta volna ezt az emberiségtől, de nagylelkű, hatalmas, önzetlen szeretete miatt elküldte Jézust a földre, hogy szabadon választhassunk, hogyan reagálunk szeretetére, amelyet helyettesítő halálával mutatott be. Jézus nem csupán hidat képezett a bűn szakadéka felett az emberiség és Isten között (Ézs 59:1-2), élete egyik célja az volt, hogy bemutassa Isten jellemének, a szeretetnek a tökéletességét (Jn 14:9, Zsid 1:3), hogy aztán mindenkit magához vonjon (Jn 12:32).

Isten sok neve rámutat, hogy lényege a szentsége és a szeretete. Olvasd el 1Kor 13:4-8 verseit, és közben a „szeretet” szavakat helyettesítsd be az
„Isten” szóval! Hogyan tágítja ez benned Isten jellemének képét?

EGW idézet

„Az Isten szeretet” (1Jn 4:16). Lénye, törvénye – szeretet. Ez mindig így volt, és mindig így is lesz. „[…] a magasságos és felséges, aki örökké lakozik”, akinek „[…] ösvényei örökkévalók”, nem változik. Nála „[…] nincsen változás, vagy változásnak árnyéka” (Ésa 57:15; Hab 3:6; Jak 1:17).
A teremtő erő minden megnyilvánulása a végtelen szeretet egy-egy kifejeződése. Isten korlátlan uralma együtt jár az áldások teljességével, amelyet minden teremtett lénynek felkínál. A zsoltáros ezt mondja: „A te karod hatalommal teljes, a te karod erős, a te jobbod méltóságos. Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orcád előtt. Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságánál jár ez, óh Uram! A te nevednek örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; […] Mert az Úr a mi pajzsunk és Izráelnek Szentje a mi királyunk.” (Zsolt 89:14–19)
A jó és gonosz közötti nagy küzdelem története – attól kezdve, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végleges legyőzéséig és a bűn tökéletes kiirtásáig – szintén Isten változatlan szeretetéről tesz bizonyságot. – Pátriárkák és próféták, 33. o.

És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet megtud Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel pengetik aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas kórusában.
„Minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkönörökké.” (Jel 5:13)
A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet. – A nagy küzdelem, 678. o.

Valószínűleg fejből tudod a Biblia első szavait: „Kezdetben teremté Isten…” A héber szövegben itt az Elohim szó szerepel. Bár ez használható hamis „istenek” jelölésére is, amikor az Úrra alkalmazzuk, mindenható, minden felett hatalommal bíró, az egész teremtett világhoz kapcsolódó Istent írunk le vele. A természetfeletti Isten, aki bár teljesen nem felfogható általunk, mindent felügyel, kezében tart. Oly nagy halatommal bír, hogy elég csak megszólalnia, és csupán a szavai hatására létrejönnek a dolgok. A következő részben, 1Mózes 2. fejezetében egy ettől eltérő istennév jelenik meg – Jahve. Ez a két név kapcsolódik egymáshoz (Jahve Elohim), és ugyanazt az Istent írja le, aki éppen ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik. A Jahve név személyesebb jelölése az egyedül igaz Istennek, amelyet gyakran arra használ a Szentírás, hogy a szövetség Isteneként mutasson a Teremtőre, aki szerető kapcsolatban él választott népével.

4. Hasonlítsd össze, mit mond Istenről 1Móz 1:1 és 1Móz 2:7 verse! Mit veszel észre? 

 1Móz 2:7 versében Istent úgy képzeljük el, mint aki letérdel, hogy megformálja az első embert, a föld anyagából vesz a saját kezével: „Ekkor meg
formálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az
orrába. Így lett az ember élő lélekké” (ÚRK). Olyan Istent látunk magunk előtt, aki közel jön, egészen közel, hogy belefújja Ádám orrlyukába az élet leheletét. A Jahve név intimebb képet fest Istenről, de Mózes mindkét nevet használja az első két fejezetben, hogy bemutassa Isten jellemének e két fontos aspektusát. Lenyűgöző ez a kép! Láthatjuk Isten felsőbbrendűségét hozzánk képest (Elohim), és alapvető belső tulajdonságát, mint aki közel van hozzánk (Jahve). Milyen áldásos helyzet, hogy Isten jellemének e két fontos oldaláról egyszerre elmélkedhetünk: miközben uralja a világ minden történését, egészen közel jön hozzánk. Ahogy Pál jelenti ki az athéni Marshegyen (az Areopágoszon): „Nincs messze egyikünktől sem. Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:27-28).
Fontos, hogy folyamatosan tiszta és kiegyensúlyozott képet keressünk Istenről, amely azon alapul, amit a Szentírás mond el jelleméről, hogy a vele való kapcsolatunk növekedhessen. Ezért kell a Biblia minden részét olvasni, ahelyett, hogy csupán egy-egy részére koncentrálnánk. Valójában minél többet tanulunk Isten jelleméről, annál jobban tudjuk szeretni Őt.

Olvasd el, mit állít Elihu Jób 36:24–33 és Jób 37 szakaszaiban, majd lásd azt is, mit mond Isten Jób 38–39 fejezeteiben! Mit árulnak el ezek a szakaszok Istenről?

EGW idézet

Mivel Jézus Krisztus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy „velünk az Isten” (Mt 1:23).
Sátán úgy tünteti fel Isten törvényét, a szeretet törvényét, mintha az önzés törvénye volna. Azt állítja, hogy lehetetlen engedelmeskednünk a törvény előírásainak. Sátán a Teremtőt vádolja ősszüleink bukásáért s az abból származó minden nyomorúságért. Ráveszi az embereket arra, hogy Istent tekintsék a bűn, a szenvedés és a halál szerzőjének. Jézus feladata volt az, hogy ezt a csalást leleplezze. Mint közülünk való adott példát az engedelmességre. Ezért magára öltötte emberi természetünket és osztozott sorsunkban. „Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz.” (Zsid 2:17) – Jézus élete, 24. o.

A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet, a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek. Isten az, aki teremtményeinek kielégíti mindennapi szükségleteit! A zsoltáríró csodálatosan fejezi ki ezt a gondolatot a következő szavakkal: „Mindenki szemei tereád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.” (Zsolt 145:15–16)
Isten szentnek és boldognak teremtette az embert; a gyönyörű föld, ahogy Isten mindenható kezéből kikerült, a bukás és átok legkisebb nyomát sem hordta magán. Csak az isteni törvények, a szeretet törvényének áthágása hozta a romlást és a halált a világra. Ámde Isten végtelen szeretete még a bűnt kísérő szenvedések és nyomorúságok közepette is megnyilatkozik. Meg van írva, hogy Isten a földet az ember miatt átkozta meg (1Móz 3:17). A tövisek és tüskék, az akadályok és megpróbáltatások, melyek az emberi létet fáradságossá és gondterhessé teszik, kizárólag a javunkat célozzák; Isten üdvtervében a szükséges nevelő eszközök egy részét képezik, hogy általuk a bűn következtében olyan mélyre süllyedt, elbukott emberiség újból felemelkedjék. Bár bűnbe süllyedt a világ, de mégsem teljesen a nyomor és gond siralomvölgye. Magában a természetben is megtalálhatjuk a remény és vigasz hírnökeit. Még nőnek a virágok a töviseken, és a tüskéket rózsák fedik!
„Isten a szeretet” – ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a léget, az erdő magas fái üde zöld, dús lombozatukkal – mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye. – Jézushoz vezető út, 9–10.

Ha a Bibliából szeretnéd bemutatni Isten jellemét valakinek, aki nem keresztény, merre keresgélnél? A legjobb válasz Jézus lenne. A Szentírás szerint Ő nemcsak a visszatükröződése Istennek, hanem a megjelenítője is. Sok ige magyarázza, mit is jelent mindez, de a legközérthetőbb talán Jn 14:9, ahol Jézus ezt mondja: „Aki engem látott, látta az Atyát.” Ha többet akarunk tudni arról, milyen az Atya, Jézusra kell tekintenünk – az Igéjére, a cselekedeteire, ahogy tette a dolgokat, és az emberiség iránti hatalmas szeretetére, amely halálában és feltámadásában nyilvánult meg.
Isten szeretete és törődése a legvilágosabban Fiában, Jézusban mutatkozott meg. A Biblia szépsége, hogy Isten négy irányból is gazdag rálátást adott Jézus életére, így teljes képünk lehet arról, kicsoda Ő valójában. Máté evangéliumában (amit egy zsidó írt zsidóknak) Jézust úgy láthatjuk, mint a régen várt Messiást, aki betölti az ígéreteket. Márk evangéliumában Jézus aktív életét figyelhetjük meg, amint szolgál és feláldozza magát, aki mindig gondol másokra, folyton az Atya akaratának felelősségét hordozza. Lukácsnál Jézus érzéseiről olvashatunk, emberségéről és könyörületességéről, mégpedig azzal a bizonyossággal, hogy amit olvasunk, az igaz (Lk 1:34). János megvilágítja a megtestesült Istenfiút, és hív, hogy higygyük el, Jézus az, akinek mondta magát, így a lelki életünk megújulhat. Bár a négy evangélium ugyanazt a témát tárgyalja, mégsem „egyforma stílusban” mutatják be a dolgokat. Minden írónak megvan a saját tapasztalata, a különbözőségek pedig szélesítik és mélyítik a megértést, hogy különféle gondolkodásmódúak számára is befogadható legyen” (Ellen G. White: Manuscript 105. 1900). Melyik evangéliumot olvastad mostanában?

5. Mt 1:23 versében különleges nevet kap Jézus. Miért olyan fontos ez Isten jellemének megértéséhez? Olvasd el Mt 28:20 versét, a vers második részére fókuszálva! Hasonlítsd össze a két igét! Mit veszel észre?

Csak a felszínt kapargatjuk, amikor e nagy témát, Isten jellemét kutatjuk. Isten nagyobb és rendkívülibb annál, mintsem felfoghatnánk, és az örökkévalóságon át arról fogunk tanulni, hogy ki is Ő valójában.

A Teremtő megérdemli, hogy imádjuk azért, aki, és amit tett, tesz az életünkben. Adj magadnak időt, hogy imádkozz hozzá most, dicsérd azért, aki! Légy konkrét imádkozás közben azzal kapcsolatban, amit a Biblia mond Istenről! (Például: Köszönöm, Istenem, hogy te… vagy, amikor… mondod nekem… szakaszában!)

EGW idézet

„Az Isten dicsőségének ismerete” látható „Jézus Krisztus arcán”. Az Úr Jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával. „Isten képmása”, az Ő nagyságának, fenségének visszatükrözője – az Ő „dicsőségének világoltatása”. Jézus azért jött földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát – hogy legyen „VELÜNK AZ ISTEN”. Ezért jövendölték róla, hogy „nevét Immánuelnek” nevezik.
Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, s kinyilatkoztassa az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Isten Igéje volt – Isten gondolatait tette érthetővé. Tanítványaiért mondott imájában így szólt:
„Megismertettem ővelük a te nevedet” (Jn 17:26) – „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz 34:6) –, „hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek.” (Jn 17:26)
De ez a kinyilatkoztatás nem csupán földi gyermekeinek szól. Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe
„angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Pt 1:12), és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret és a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye. A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a föld és a menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely „nem keresi a maga hasznát” (1Kor 13:5); és hogy a szelíd, alázatos Jézus a megközelíthetetlen világosságban lakozó Atya jellemét mutatta be.
„Semmit sem cselekszem magamtól” (Jn 8:28) – mondta Krisztus.
„Elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek” (Jn 6:57);
„Én nem keresem az én dicsőségemet” (Jn 8:50), hanem annak dicsőségét, aki elküldött engem. E szavak elénk tárják azt a hatalmas elvet, amely az élet törvénye az egész világegyetem számára. Krisztus mindent Istentől kapott, de azért kapta, hogy továbbadja. Az összes teremtett lényért szolgálatot végez a mennyben, így az Atya élete a szeretett Fiún keresztül árad mindenkihez, s a Fiú által tér vissza a dicséret és boldog szolgálat szeretettel telt folyama mindenek hatalmas Forrásához. Így zárul Krisztusban az áldások körforgása, amely szemlélteti a nagy Adományozó jellemét – az élet törvényét. – Krisztusi élet, 15. o. (január 1.)

Isten csodálatos kegyelme, „Isten magához von minket” című fejezet, 99. o. (április 1.)

Isten arra hívja népét, hogy jelenítsék meg a jellemét. Ehhez azonban nekünk magunknak kell jól ismerni Őt. A legjobb módja annak, hogy tisztán lássuk Istent, annak ellenére, hogy bűnös emberi természetünk gyakran félrevisz bennünket, félreértve szentségét és tökéletességét, hogy kutatjuk az Igét, a Szentírást. „Az apai szeretet, amely nemzedékről nemzedékre áradt az emberi szíveken át, a gyengédség minden forrása, ami megnyílt az emberek lelkében, mindössze apró patakocska Isten végtelen, kiapadhatatlan szeretetének határtalan óceánjához képest. […] Évekig tanulmányozhatod ezt a szeretetet, de soha nem fogod teljesen felfogni annak hosszúságát és szélességét, mélységét és magasságát, hogy Isten odaadta Fiát meghalni a világért. Még az örökkévalóság alatt sem tárul fel ez teljesen. Ám ahogy tanulmányozzuk a Bibliát és elmélkedünk Krisztus életén meg a megváltás tervén, e nagyszerű témák egyre inkább megnyílnak értelmünk számára” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 740. o.).
Ne feledd! Isten már a teremtés óta azt kívánta, hogy szoros kapcsolatban legyen velünk. Bár jellemének megértése Sátán támadásainak célpontja, Isten leginkább az Ő Igéje és az Ő Fia, az Úr Jézus Krisztus élete révén nyilatkozik meg előttünk. Végül is, ha el szeretnénk mélyíteni a kapcsolatunkat Istennel, elengedhetetlen, hogy világos és szép képet alkossunk Róla.

Naponkénti tanulmányozásra:

1Krónikák 9

1Krónikák 10

1Krónikák 11

1Krónikák 12

1Krónikák 13

1Krónikák 14

1Krónikák 15

Ellen G. White: Étrend és táplálkozás, 10. fejezet

1. Mit készítettek minden szombatra a kéhátiták közül néhányan?

2. Mi volt a feltétele annak, hogy valaki elöljáró és vezér legyen?

3. Kivel tanácskozott Dávid?

4. Miből tudta Dávid, hogy az Úr megerősítette őt a királyságban Izrael felett?

5. Mi az igazi böjt, amit mindenkinek ajánlanunk kellene?

Általános áttekintés

Mi, emberek képtelenek vagyunk teljes mértékben megérteni Isten dicsőségét és fenségét. Isten útjai és gondolatai meghaladják értelmünket (Ézs 55:9; Róm 11:33), oly messze vannak korlátozott intellektusunktól, mint a menny a földtől. A Biblia mégis azt tanítja, hogy megismerhetjük – és meg is kell ismernünk – Istent (Jer 9:23–24).
Dániel kijelenti a babiloni királynak – aki úgy vélte, hogy az istenek elérhetetlenek, mivel a tanácsadói szerint ők „nem lakoznak együtt az emberekkel” (Dán 2:11) –, hogy bár Isten a mennyben lakik, mégis kinyilatkoztatja a titkait (Dán 2:28). A Biblia így egy ellentmondásos üzenetet közvetít Isten ismeretéről: Isten egyszerre távoli és közeli (Jer 23:23–24). Ez a feszültség már a teremtés történetében is jelen van, amely Isten távolságának és közelségének egyidejűségét mutatja be (hasonlítsuk össze Isten és ember kapcsolatát 1Mózes 1. és 2. fejezetében). Mi több, a Teremtő egyben a Megváltó is (1Móz 3:15). Ez az alapvető igazság, amelyről már a Szentírás elején tudomást szerzünk, fontos tanulságot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként kell imádnunk erős és hatalmas Istenünket: Ő nemcsak minket és a világegyetemet teremtette, hanem hozzáférhető és szerető Isten is, aki emberi formát öltve lejött közénk, hogy velünk lakozzék („Immánuelnek nevezik Őt”, Ézs 7:14).

Magyarázat

Mit jelent ismerni Istent? – A héber ismeret, tudás fogalmi köré
ben egy a házasélet területéről kölcsönvett metafora rejlik, amint az az
„ismeré Ádám az ő feleségét, Évát, aki fogant vala méhében és szűli vala Kaint” kijelentésben is tetten érhető (1Móz 4:1). Isten megismerése lényegében az Istennel fennálló házassági vagy szövetségi kapcsolatot feltételezi. Ez a szövetségi paradigmába tartozó nyelvezet (1Móz 17:7–8) tükröződik Énekek Éneke 2:16 verse érzelmes nyelvi stílusában is. Az Újszövetségben Pál kifejti Isten megismerésének látszólagos ellentmondását. Magyarázata szerint ez voltaképpen azt jelenti, hogy Isten az, aki ismer bennünket („Most azonban, hogy megismertétek Istent, sőt, hogy Isten megismert titeket”, Gal 4:9).
A teremtés és az üdvösség Istene. – A Biblia két párhuzamos teremtésleírással kezdődik: Mózes első könyve 1. és 2. fejezetével. Az első teremtésleírásban (1Móz 1) Isten neve, az „Elohim” a magasztosság és az erő / hatalom gondolatát sugallja. Az „Elohim” többes számú főnév („Istenek”), ami erőt és nagyságot fejez ki. A második teremtésleírásban (1Móz 2) szereplő YHWH név viszont a közelség és a létezés gondolatát idézi fel. Ez a név, amely etimológiailag a hayah igéhez, azaz a létigéhez kapcsolódik, arra az Istenre utal, aki értünk van: alászáll a földre, beszél hozzánk, velünk jár. Ő a történelem Ura, Ábrahám, Izsák és Jákob személyes Istene.
Az is jelentőséggel bír, hogy a teremtésről szóló beszámolókban az Istenre történő hivatkozások száma hogyan aránylik az emberekre történő hivatkozások számával. Míg a teremtésről szóló első leírásban az „Elohim” név 35ször szerepel, a második beszámolóban a YHWH név mindössze 11 alkalommal jelenik meg. Az első leírásban Isten csupán kétszer szól az emberekhez, és akkor is csak általánosságban. Az első változat szerint az emberek Isten képmására lettek teremtve (1Móz 1:27), a második leírásban viszont Isten a saját kezével formálta meg az embert a föld porából, amely alkotó munkájának eszköze, majd pedig életet lehelt keze alkotásába (1Móz 2:7). Az első teremtésleírásban Isten megszólítja az embereket, arról viszont nem olvasunk, hogy az emberek válaszoltak volna neki. A második beszámolóban Isten személyesen beszél az emberekhez, és azok válaszolnak is a Teremtőnek.
A két párhuzamos leírás arra szolgál, hogy rávilágítson Isten dicsőséges paradoxonára: a hatalmas teremtő Isten, a világegyetem Alkotója egyúttal az emberrel személyes kapcsolatot ápoló, üdvözítő Isten is.
Az Isten, akit imádunk. – Isten a Teremtőnk és Megváltónk. Isten e két megnyilvánulása befolyásolja imádatunkat, továbbá imádatunk okáról is fontos tanulságokat közvetít. Az első és alapvető ok maga a teremtés: Isten alkotta az eget és a földet (1Móz 1, 2), beleértve az embert is (1Móz 1:26–27; 2:7; Zsolt 139:13–16). A Bibliában az imádat az Isten teremtő cselekedeteire adott válasz. Például, Isten imádata szombaton, a hetedik napon (1Móz 2:1–3) az első emberi felelet Isten világteremtő munkájára. Isten félelme azt jelenti, hogy betartjuk az Ő parancsolatait. A hetedik napi szombatra vonatkozó törvény az egyetlen, amely a teremtés munkájára utal (2Móz 20:8-11).
A Zsoltárok könyvében az istentisztelet mindig közvetlenül a teremtéshez kapcsolódik, a Jelenések könyve pedig Isten teremtő cselekedeteit tekinti az imádat elsődleges motivációjának: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztesség és erő, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratod által lett és teremtetett” (Jel 4:11).

Az imádat második motivációja abból fakad, hogy az üdvösséget új teremtésként, újjászületésként értelmezzük, amely az idők végén fog bekövetkezni. Az első angyal a teremtés szokásos elemei – az ég, a föld és a tenger (2Móz 20:11; Neh 9:6) – mellett megemlíti „a vizek forrásait” is (ld. Jel 14:6–7), ami az élet eszkatológiai jelentését, tágabb értelemben a remény fogalmát fejezi ki (vö. 1Móz 16:7; 2Móz 15:27; Zsolt 107:35). Ezékiel könyvében az Új Jeruzsálem forrásokban gazdag (Ez 47:1–12), a források pedig az Édenkertet idézik fel (1Mózes 2:10–14; vö. Joel 3:18; Zak 13:1; Zsolt 46:5). Hasonlóképpen, a Jelenések könyvében is a folyók az életet jelképezik (Jel 22:1–2). A Bárány, aki Krisztust képviseli, népét
„az élet vizének forrásaihoz” vezeti (Jel 7:17; 21:6; 22:17). A „vizek forrásai” tehát próféciai jelentőségűek: a végső megváltásra, az Édenkert újra birtokba vételére utalnak, azzal a kilátással, hogy az Úr valóban jelen lesz népe között (Jel 22:1–3).
Az arcát elrejtő Isten. – Ézsaiás könyvében az arcát elrejtő Isten (hester panim) témája fontos irodalmi motívum. A szenvedő Szolga kontextusában ez a téma a legmélyebb jelentésében bontakozhat ki. Az Ézsaiás 53. fejezetében használt rejtett arc motívum nem Isten vagy a mi halálunkat sugallja, ahogyan azt sem, hogy az ember elszakadt volna Istentől. Ellenkezőleg: olyan elrejtettségről van itt szó, amely megmenti az embert, és paradox módon helyreállítja Isten kapcsolatát a bűnössel. Fontos megjegyeznünk, hogy ez a kifejezetten isteni tulajdonság szemben áll a bálványok vonásaival: a bálványok láthatók, az „elrejtőzködő Isten” viszont nem (Ézs 45:15).
Ézsaiás 45:15 verse egyértelműen megmutatja, hogy a bálványokkal ellentétben az elrejtőző Isten az igazi „Üdvözítő”. A következő vers az Isten és a bálványok közötti ellentétet hangsúlyozza. A bálványkészítők szégyenéről és megdöbbenéséről szóló kijelentés után a 17. vers Izraelnek a Teremtő Úr általi megváltására tesz utalást. A szabadulás nem az emberek által készített és látható bálványok ajándéka, hanem az igaz Istené, aki láthatatlan, s akit nem ember alkotott. Más szavakkal, az üdvösség attól az Istentől származik, aki elrejti az arcát.
„Velünk az Isten”. – Az Immánuel születését jövendölő prófécia mögötti történet az emberi kétely ellenére is reményt adó tanulságot tartalmaz. Akház attól tart, hogy elveszíti a háborút, és megszakad Dávid családjának trónöröklése. Erre az Úr ekképpen feddi meg: „Ha nem hisztek, meg nem maradtok” (Ézs 7:9). Akház azonban nem hajlandó hinni, és elutasítja Isten ajánlatát, hogy jelet kérjen tőle (Ézs 7:12).

Isten válasza ironikusnak tűnik: mivel Izrael királya nem hajlandó részt venni Isten tervében, „ezért” a gyermek az ő segítsége – azaz emberi közreműködés – nélkül fog megfoganni. „Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat” (Ézs 7:14). Ézsaiás próféta a király előtt megjövendölte ezt a csodálatos, természetfeletti születést. Ez a gyermek szűztől fog születni, és a neve „Immánuel” lesz, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”. Következésképpen ennek a gyermeknek a születése közelebb hozza Istent az Ő népéhez, s ez a tapasztalat a valós bizonyítéka annak, hogy Isten válaszol és jelen van a történelemben.
Akház számára Immánuel szűztől való születése annak a jele, hogy Dávid trónja nem marad üresen, garanciája annak, hogy Dávid utódlási vonala nem szakad meg. Akház számára Immánuel születésének perspektívája volt a remény, mely bátorította őt abban a helyzetben, amelyben volt. Számunkra ma Immánuel visszatérése perspektívájának át kell hatnia és meg kell világítania utunkat a jelenben és a jövőben, egészen az idők végéig. Megváltónk mondta: „Íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20).

Alkalmazás

Tanács a tanító számára: Hogyan ismerhetjük meg Istent, és hogyan válaszolhatunk a hívására? Ahhoz, hogy ezeket a témákat tovább vizsgálhassuk, kérd meg csoportod tagjait, hogy olvassák el az alábbi igeszakaszokat, majd beszéljétek meg a csoportban a következő kérdéseket.

Zsoltár 139:19–24

1.    Pál azt mondja, hogy „Isten megismert” minket (Gal 4:9). Hogyan hat
ez az igazság az életedre?
2.    Milyen hatással van ez a meggyőződés a gondolkodásodra és a félelmeidre?
3.    Hogyan befolyásolja másokkal való kapcsolataidat az, hogy Isten is
mer téged (Zsolt 139:19)?
4.    Milyen hatást gyakorol mindennapi döntéseidre az, hogy Isten sze
mélyesen ismer téged (Zsolt 139:23–24)?

Jelenések 14:7

1.    Hogyan reagálsz arra a megcáfolhatatlan igazságra, hogy Isten a Te
remtő?
2.    Jelenések 14:7 versében az „imádjátok” ige után olvasható „azt” névmás hogyan határozza meg a helyes imádat irányát?
 
3.    Lehetséges az imádat, ha megfeledkezünk a Teremtőről? Magyarázd meg a válaszodat!
4.    A gyülekezet lelkészeiként vagy tagjaként tegyétek fel magatoknak a kérdést: Mit tehetek azért, hogy biztos legyek benne, Isten jelen van a gyülekezetben és a gondolataimban?
5.    Tevékenység: Annak a ténynek, hogy az imádat válasz Isten teremtő tevékenységére, magának az imádatnak a módját is befolyásolnia kell. Isten, akit imádunk, egyrészt hatalmas és mindenek feletti („Elohim”, 1Móz 1:1–2:4), másrészt viszont személyes és szeretettel teljes (YHWH, 1Mózes 2:4–25). A zsoltáros imádatra való felhívása ugyanezt a feszültséget tükrözi: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel” (Zsolt 2:11). Készítsetek egy prédikációt és zenés elemeket is tartalmazó istentiszteleti programot, amely e két teremtésleírás közti feszültséget tükrözi.

Dániel 3

1.    Készíts két párhuzamos listát a hamis imádat (a káldeusok imádata)
és az igaz imádat (a három zsidó imádata) jellemzőiről!
2.    Mit tanulhatunk meg ebből az összehasonlításból az igaz és a hamis imádat közötti különbségről?

Ézsaiás 6:5

Amikor Istent imádod, gondolj Ézsaiás tapasztalataira! Mit tanít Ézsaiás hozzáállása az alázatosság szükségességéről Isten jelenlétében?

2Mózes 34:6–7

1.    E versek alapján azonosítsd Isten tulajdonságait!
2.    Hogyan tapasztaltad meg ezeket a tulajdonságokat (az irgalmat, a kegyelmet, a jóságot és a megbocsátást, stb.) az Úrral való járásod során?