---

¹ Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
² A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
³ Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket.
⁴ És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
⁵ Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
⁶ Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
⁷ Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
⁸ Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
⁹ Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
¹⁰ A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.
¹¹ Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
¹² A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
¹³ A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
¹⁴ Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
¹⁵ A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
¹⁶ Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
¹⁷ Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
¹⁸ Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
¹⁹ Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
²⁰ És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
²¹ Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
²² Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
²³ És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
²⁴ Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
²⁵ Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
²⁶ De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
²⁷ Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
²⁸ És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
²⁹ Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.
³⁰ Én és az Atya egy vagyunk.
³¹ Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
³² Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
³³ Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
³⁴ Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
³⁵ Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
³⁶ Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
³⁷ Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
³⁸ Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
³⁹ Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
⁴⁰ És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
⁴¹ És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
⁴² És sokan hivének ott ő benne.