Isten szeretetének diadala

Szombat délután

E heti tanulmányunk: Zsoltárok 91:1-11; Jeremiás 25:33; 30:5-7; Jelenések 20:11-15; 21:2; 22:11-12; A nagy küzdelem 39–42. fej.

Reményteljesen gondolhatunk a jövőre. Noha igencsak megpróbáló idők állnak előttünk, nehézségeket kell elszenvednünk, szomorúságokat tapasztalnunk, mégis bízhatunk abban, hogy közeleg egy jobb nap, tehát értelmesen, céltudatosan és örömmel élhetjük az életünket ma. Franklin
D. Roosevelt az Egyesült Államok történelmének egyik legnehezebb időszakában, 1933-1945 között töltötte be az elnöki tisztet. Paralízis következtében megbénult, segítség nélkül nem tudott mozogni. Ő írta: „Folyamatosan abba a reménybe, hitbe kapaszkodtunk, hogy egy jobb élet, jobb világ jön.” Albert Einstein, a világ egyik legragyogóbb koponyája így írt: „Tanulj a tegnapból, élj a mában és legyen reményed a holnapban!” Alfred Tennyson, a Viktória királynő korában élt nagy angol költő pedig így fogalmazott: „A következő év küszöbén ott mosolyog a remény, azt súgja: »Boldogabb lesz!«”
A negyedév utolsó tanulmányában látni fogjuk Krisztus állhatatos szeretetét az univerzum történelmének legizgalmasabb idejében, valamint a jó és a gonosz közötti nagy küzdelemben aratott elsöprő, teljes győzelmét. A Biblia utolsó irata, A jelenések könyve reményt ad a mára, a holnapra – és örökre!

Június 29. – A börtönszolgálat napja
 

EGW idézet

Krisztus meggyőzte tanítványait arról, hogy elmegy, és helyet készít nekik az Atya házánál. Azok, akik elfogadják Isten szavának tanításait, nem maradnak tudatlanságban a mennyei otthont illetőleg. Az apostol azt mondja nekünk: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9) Emberi nyelv nem tudja leírni az igazak jutalmát, csak azok tehetik, akik majd meglátják. Egyetlen romlott elme sem képes felfogni Isten dicsőségének titkát.
A Biblia az igazak örökségét hazának nevezi (Zsid 11:14–16). Ott a mennyei Pásztor vezeti nyáját az élő vizeknek forrására. Az életnek fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, levelei pedig a népek gyógyulására szolgálnak. Az örökké csörgedező patakok olyan tiszták lesznek, mint a kristály, partjaikon babérfák árnyékolják azokat az utakat, amelyeket az Úr készített a megváltottaknak. Kies síkságok és gyönyörű halmok közül kiemelkednek Isten hegyének magasztos ormai. Ezeknél a csendes hegyvonulatoknál és az élő vizek folyamainál él majd Isten népe, amely oly sokáig volt itt vándor és jövevény, ott majd otthonra fog lelni. – A megváltás története, 430–431. o.

Tekintsünk kellő komolysággal a boldog jövőre. Engedjük, hogy a hit áttörjön a sötét felhőkön, és szemléljük azt, aki meghalt a világ bűneiért, aki kitárta a menny kapuit mindazok előtt, akik befogadják Őt, és hisznek benne. Engedjük, hogy a rengeteg fájdalmat és szomorúságot okozó nyomorúságok tanulságos leckékké váljanak számunkra, és arra ösztönözzenek, hogy igyekezzünk „az Istennek a Krisztus Jézusban felülről való elhívása jutalmára”. Bátorítson a gondolat, hogy az Úr nemsokára visszatér. Bárcsak ez a reménység töltené be örömmel a szívünket. Hazánk felé tartunk. Aki annyira szeretett, hogy kész volt meghalni értünk, egy várost készít számunkra. Az új Jeruzsálemben lelünk majd nyugalomra. Isten városában nem lesz többé szomorúság. Többé nem hallatszik ott jajkiáltás, sem szertefoszlott remények és elfojtott érzelmek okozta sírás. A szomorúság ruháit nemsokára menyegzői ruhára cseréljük. Nemsokára tanúi leszünk királyunk megkoronázásának. Akinek az élete Krisztus által el van rejtve Istenben, akik ezen a földön megharcolták a hit nemes harcát, azok Üdvözítőjük dicsőségétől fognak ragyogni Isten országában. – The Faith I Live By, 362. o.

A megfeszített üdvözítő érdemeibe vetett életerős hit átsegíti őket a nyomorúság és próba tüzes kemencéjén. A negyedik férfi velük lesz a kemence tüzes hőségében, ami így a tűz szagát sem hagyja ruháikon. Bátorítsuk a gyermekeket, hogy kutassák a Bibliát, s oly szilárd vallásos elvekre tegyenek szert, melyek el bírják viselni a veszedelmeket, amiken kétségkívül át kell esni az utolsó napokban a világ történelmének lezárása idején élőknek. – Bizonyságtételek, 4. köt., 212. o.
 

1. Olvassuk el Jer 30:5-7, Dán 12:1-2 és Jel 22:11-12 szakaszait! Milyen események történnek közvetlenül a második adventet megelőzően?

Az emberiség próbaidejének végén olyan nyomorúságos időszak következik, „amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig” (Dán 12:1). Jelenések 16. fejezete leírja, hogy a gonosz világot hét utolsó csapás éri, de mint az Egyiptomot sújtó csapások esetében, Isten népe ekkor is védelmet élvez. Figyeljük meg Dániel ígéretét: „Abban az időben megszabadul néped, mindaz, aki csak be van írva a könyvbe” (Dán 12:1, ÚRK). Ez az utalás bizonyára az élet könyvére vonatkozik (lásd Fil 4:3; Jel 13:8; 20:12, 15; 22:19). Aki hűséges marad Jézushoz, annak nevét nem törlik ki az élet könyvéből (Jel 3:5).

2. Olvassuk el Jn 8:29, Jn 14:30 és 1Jn 3:1-3 szakaszait! Mi az egyetlen módja a nyomorúságos időre való felkészülésnek?

A nyomorúságos időben Isten népe olyan mély, személyes kapcsolatban lesz Jézussal, amin semmi nem változtathat. Leghőbb vágyuk, hogy mindent az Ő tetszése szerint tegyenek, és a Szentlélek munkája által olyan tiszták legyenek, mint Ő. Krisztus szívében semmi nem rezonált Sátán csalásaira, és bennünk is tükröződhet a Megváltó jellemének ez az aspektusa.

3. Olvassuk el Zsolt 27:5, 91:1-11 és Jel 3:10-12 szakaszait! Milyen megerősítő ígéreteket ad Isten a nyomorúságos időre nézve?

Némelyek félreértik azt, hogy a nyomorúságos időben közbenjáró nélkül leszünk. Jézus akkor fejezi be a közbenjárást a mennyei szentélyben, amikor már mindenki meghozta végső döntését mellette vagy ellene. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az időben egyedül lennénk, és csak a saját erőnkben bízhatnánk. Jézus biztosított arról, hogy mindig velünk lesz (Mt 28:20). A hit akkor is bízik, ha nem lát, még ha darabjaira hull is a világ körülöttünk. A nyomorúságos idő alatt a hitünk megerősödik, vágyakozunk az örökkévalóságba, örökre Jézussal akarunk lenni.

EGW idézet

Minél közelebb kerülünk a végidő veszélyeihez, annál erősebbek és elszántabbak lesznek az ellenség kísértései. Sátán nagy hatalommal szállt alá, mert tudja, hogy kevés ideje van, ezért munkálkodik „gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek” (2Thessz 2:10). […]
Mindeneknek vége elérkezett. Nemsokára a szorongattatás ideje következik Isten népe számára. Akkor majd kiadják a rendeletet, amely megtiltja az Úr szombatja megtartóinak, hogy bármit is eladhassanak vagy vásárolhassanak, és halálbüntetés fenyegetése mellett próbálják arra kényszeríteni őket, hogy tartsák meg a hét első napját. […]
A nagy nyomorúság idején Sátán lázadást szít a gonoszok lelkében, hogy kerítsék be Isten gyermekeit, és pusztítsák el őket. De a gonoszok nem tudják, hogy a mennyei könyvekben az igazak nevei mellé be van írva: „Megbocsátva.” – In Heavenly Places, 344. o.

Mindenki kapott próbaidőt, ami alatt felkészülhet az Úr napjára. Ha elhanyagolja a felkészülést, és nem figyel a kapott figyelmeztetésre, nem lesz mivel mentegetőznie. Jákob komoly és kitartó küzdelme az angyallal példaként áll a keresztények előtt: Jákob győzött, mert kitartó és eltökélt volt.
Mindazok, akik úgy vágynak Isten áldására, mint Jákob, akik belekapaszkodnak az ígéretekbe, és ugyanolyan komolyak és kitartóak, mint ő volt, azok Jákobhoz hasonlóan fognak győzni. Azért mutatkozik olyan kevés igazi hit, és az igazság azért terheli oly kevésbé az emberek vállát, mert nagyon sok álkeresztény elhanyagolja a lelki dolgokat. Ők nem részesülhetnek áldásban, mivel nem hajlandók erőfeszítéseket tenni, nem mondanak le énjükről, és nem akarnak kitartóan könyörögni Istenhez. Csak az a hit fog kitartani a nyomorúság idején, amelyet most naponta gyakorolunk. Aki nem hajlandó már most komoly erőfeszítéseket téve gyakorolni hitét, nem lesz képes bizonyságot tenni hitéről, és nem fog megállni a nyomorúság napján. – Spiritual Gifts, 3. köt., 315. o.

Az igazi hit igényli, majd megragadja a megígért áldásokat, még mielőtt azok megvalósulnának, vagy érezhetők volnának. Küldjük fel hittel imáinkat a mennyei szentek szentjébe; ragadjuk meg hittel a megígért áldásokat, és tudjuk magunkénak… „Mindaz, amit imáitokban kértek, ha hiszitek, hogy elnyeritek azokat, megadatik néktek.” Itt hitre, egyszerű hitre van szükség, mellyel elhisszük, hogy az áldásokat elnyerjük, még mielőtt láthatnánk azokat… Ha a sötétség sűrű felhői tornyosulnak gondolatvilágunk felett, akkor ütött annak órája, hogy élő hittel törjük át a sötétséget, és szórjuk szét a felhőket. Az igaz hit azokon az ígéreteken alapszik, melyek Isten szavában vannak, és csak azok tarthatnak arra igényt, akik feltétel nélkül engedelmeskednek Istennek. – Tapasztalatok és látomások, 72. o.
 

4. Miért jelentenek nagy bátorítást Jn 14:1-3 és Tit 2:11-14 szavai, ha a jövő nehézségeire és a nyomorúságos időre gondolunk?

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (Jn 14:1). Jézus bátorít, hogy soha nem hagy el, visszajön értünk és hazavisz bennünket. Ez a világ nem az otthonunk, jobb idők következnek. Az Újszövetség minden huszonöt verséből egy az Úr visszatéréséről szól. A sötét napokban, amikor az életünket az egyházi-állami hatalom rendeletei fenyegetik, Krisztus visszatérésének ígérete reménnyel tölti be a szívünket. Ez az „áldott” vagy „boldog reménység”, ami minden korban erősítette Isten hűséges népét.

5. Olvassuk el Ézs 25:8-9 és Jel 6:15-17 verseit! Hasonlítsuk össze a megváltottak reakcióját azokéval, akik elvesznek! Mi a magyarázata a gondolkodásbeli különbségüknek?

A gonoszok rádöbbennek, milyen iszonyatos következményekkel jár a bűn, az igazak pedig már elfogadták a felkínált csodálatos kegyelmet. Az Isten elleni lázadás félelmet, bűntudatot kelt, kárhoztatáshoz és végül örök halálhoz vezet, de aki elfogadja Jézus üdvözítő kegyelmét, annak Krisztus visszatérése bűnbocsánatot, békességet és örök örömöt hoz.

6. Jel 15:3-4 és 19:7 versei szerint hogyan fogadják a megváltottak az üdvösség felmérhetetlen ajándékát, amit ingyen kapnak Krisztustól?

„Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak, és erről énekelnek. A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni… A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét és megalázta magát” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 555. o.).

Olvassuk el Jel 12:17, 17:13-14 és 19:11-16 szakaszait, és figyeljük meg a fokozódó hatást! Mit tudhatunk meg ezekből a részekből az utolsó földi háborúról és Krisztus végső győzelméről?

EGW idézet

A Megváltó hű követői minden korban az Úr eljövetelében reménykedtek. „Ismét eljövök” – mondta Jézus búcsúzóul az Olajfák hegyén, és ez az ígéret fénybe borította tanítványai előtt a jövőt. Öröm és reménység költözött a szívükbe, amit nem tudott elfojtani a fájdalom, sem megfakítani a megpróbáltatás. Szenvedés és üldözés közepette „a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenése” volt a „boldog reménység”. Amikor a thesszalonikai keresztények sírva temették el szeretteiket… Pál felhívta a figyelmüket a feltámadásra, amely a Megváltó adventjekor lesz. Akkor a Krisztusban elhunytak feltámadnak, és az élőkkel együtt elragadtatnak, hogy találkozzanak az Úrral. „És ekképpen – mondta – mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” (1Thessz 4:17–18) – A nagy küzdelem, 302. o.

Amikor Krisztus eljön a maga és az Atya dicsőségében, s vele mind a mennyei angyalok, amikor a menny seregei diadalkiáltásokkal kísérik Őt, s a legelragadóbb zene üti meg az emberek fülét, akkor mindenki teljes figyelmével az eseményeken csügg. […]
A királyok, nemesek, hatalmasok és szegények s a pénz szerelmesei együtt zokognak majd nagy keservesen. Akik jólétük idején megvetették Krisztust és a nyomdokaiban járó szegényeket – akik nem szálltak volna le magas paripájukról, hogy meghajoljanak Krisztus előtt –, akik gyűlölték megvetett keresztjét, azok most mind arcra borulnak a föld porában. […]
Akkor értik meg rémült keserűséggel, hogy tetteik gyümölcsét eszik, hogy azzal laknak jól, amit ők terveltek. Hisz eddig a mellüket verték, hogy ők a nagy okosok; hátat fordítottak a magasztos, örök jutalomnak; földi nyereség kedvéért félrelökték a menny hívásait. A világ csillogása elbűvölte őket, holott nagy, hirdetett okosságuk csupán bolonddá tette őket. Nagyra voltak világi gazdagságukkal, mintha földi előnyeik olyan értékesek lennének, hogy beajánlhatnák őket Isten kegyeibe, hogy biztosítsák nekik a mennyet. – Bizonyságtételek, 2. köt., 41. o.

Egy nyelv sem tudja kifejezni a jelenet dicsőségét. Mindig közelebb jött a fenségnek és felülmúlhatatlan dicsőségnek élő felhője, és mi világosan megláthattuk Jézus kedves személyét. Most nem viselt töviskoronát, hanem a dicsőség koronája ragyogott szent homlokán. Ruhájára és homlokára ez a név volt felírva: „Királyok Királya és uraknak Ura. (…) A föld rengett előtte, és eltávozott előle, mint az összehengerített papírtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyéből. […]
Azok, akik nemrég még Isten gyermekeit a földről ki akarták irtani, most szemtanúi voltak annak, hogy Isten dicsősége megnyugodott rajtuk. S halálos ijedtségükben hallhatták a szentek hangját, akik örömujjongva kiáltották: „Íme, a mi Istenünk, akire mi vártunk, s aki megsegít minket!” – A megváltás története, 410–411. o.
 

Jelenések 19. fejezete Jézus visszatérésének és a gonoszok pusztulásának drámai leírásával fejeződik be, de a történetnek ekkor még nincs vége. A 20. fejezetben a millennium ezeréves időszakáról értesülünk.

7. Olvassuk el Jel 20:1-3 verseit! Jézus visszatérésekor milyen sorsra jut Sátán? 

Jel 20:1-3 képei szimbolikusak. Sátánt nem fogják szó szerint megkötözve egy mély verembe vetni. Ezer évig az elhagyott, lakatlan földön kell lennie, a saját maga által előidézett körülmények fogságában. 2Pt 2:4 versében olvassuk, hogy büntetés vár rá a „sötétség láncaiban”. A körülményei kötözik meg, ugyanis nem lesz, akit megkísérthet. Ezer éven át nézheti a pusztulást, romlást és katasztrófát, amit lázadása okozott. A „mélység” kifejezésére használt görög szó az abüssz, amit az Ószövetség görög fordításában, a Septuagintában is megtalálunk, a teremtéskor ilyen volt a föld. „A föld pedig kietlen és puszta volt, sötétség volt a mélység színén” (1Móz 1:2, ÚRK). A Septuaginta itt a „mélység” szót úgy fejezi ki, hogy abüsszosz, ami a lakatlan, kietlen földre utal. A „feneketlen mélység” nem valami föld alatti üreg vagy tátongó űr valahol az univerzumban. Sátán bűnös tevékenysége és pusztítása, valamint a második adventet megelőző borzalmas káosz miatt lesz a föld ismét olyan sötét, rendezetlen tömeg, mint amilyen a teremtés kezdetén volt.

8. Olvassuk el Jer 4:23-26 és 25:33 verseit! Hogyan írja le a próféta ezt a jelenetet?

A próféta a második adventkor bekövetkező rettenetes pusztulást festi le, amikor az ezeréves időszak alatt nem lesz egyetlen élő ember sem a földön. Sátán és gonosz angyalai elgondolkozhatnak a lázadás okozta dúlásról. Az egész világmindenség újból meglátja, hogy a bűn zsoldja a halál. Isten úgy rendezi el a bűn problémáját, hogy az soha többé nem ütheti fel a fejét (Náh 1:9). Ezt háromféleképpen teszi. Először is bemutatja végtelen szeretetét, hogy mennyire vágyik az egész emberiség megmentésére, aminek érdekében végtelen erőfeszítést tett. Másodszor bemutatja igazságát, igazságosságát. Harmadszor pedig lehetővé teszi az egész univerzum számára, hogy lássák a bűn és a lázadás végkimenetelét.

EGW idézet

A föld elhagyott pusztasághoz hasonlított [a millennium alatt]. A földrengés által elpusztított falvak és városok pusztán és romokban hevertek. A hegyek elmozdultak helyükről, és hatalmas üregek tátongtak. Repedezett sziklák hevertek mindenfelé, amelyeket egyrészt a tenger vetett ki magából, másrészt a hegyekről szakadtak alá. Hatalmas fák gyökerestől kitépve hevertek szerteszét. S ez a föld lesz ezer éven át Sátánnak és angyalainak lakhelye. Ide lesz kötözve, itt kell neki fel s alá vándorolnia, és látnia kell Isten törvénye elleni lázadása következményeit.
Egy évezreden át élvezheti az átok gyümölcsét, amelyet ő okozott. A földről többé nem távozhat el: ide van korlátozva, nehogy egyéb csillagok el nem bukott lakóit is megkísértse, és szerencsétlenségbe taszítsa. Rettenetesen szenved Sátán ez idő alatt. Bukása óta mindig fejlesztette gonosz vonásait. De most minden hatalmától és képességétől megfosztják, s alkalma lesz szörnyű szerepe felett elmélkedni, amelyet bukása óta játszott. Egyben félelemmel és remegéssel tekint a jövőre, mikor elveszi méltó büntetését, nemcsak minden gonoszságáért, melyet ő tett, hanem minden bűnért, melynek elkövetésére uszította az embereket. – Tapasztalatok és látomások, 290. o.

A föld többi része nem tisztíttatik meg az ezer év végéig, amikor a bűnös halottak feltámadnak, és a város köré gyülekeznek. Az istentelenek lábai sohasem szentségtelenítik meg az új földet. Tűz száll alá Istentől, amely úgy megemészti őket, hogy nem hagy belőlük sem ágat, sem gyökeret. Sátán a gyökér, gyermekei pedig az ágak. Ugyanaz a tűz, amely a bűnösöket megsemmisíti, tisztítja meg a földet. – Tapasztalatok és látomások, 51. o.

A haldokló Megváltó „elvégeztetett” kiáltásával megkondult Sátán felett a lélekharang. Az oly régóta folyó nagy küzdelem eldőlt, és most már biztos volt, hogy a bűn végleg megsemmisült. […]
Az egész világegyetem látni fogja a bűn jellegét és következményeit. A bűn végleges megsemmisítése, ami kezdetben megfélemlítette az angyalokat, Istent pedig meggyalázta volna, most bizonyítja Isten szeretetét, és megalapozza dicsőségét a világegyetem lényei előtt, akik boldogan teljesítik akaratát, akiknek szívében van törvénye. Soha többé nem lesz gonoszság. Isten Igéje így hangzik: „Nem lészen kétszer veszedelem.” (Náh 1:9) Isten törvényét, amelyet Sátán a szolgaság jármának bélyegzett, minden lény a szabadság törvényeként fogja tisztelni. A próbára tett és a próbából győztesként kikerült teremtettség soha többé nem lesz hűtlen azzal szemben, aki tökéletesen bemutatta mérhetetlen szeretetét és végtelen bölcsességét. – A nagy küzdelem, 503–504. o.
 

9. Jel 20:4-6 szakasza szerint mit fognak az igazak tenni az ezeréves időszak alatt? Miért fontos ez?

A millennium idején az igazaknak lehetősége lesz a saját szemükkel meggyőződni Isten igazságosságáról és szeretetéről abban, ahogyan a bűn problémáját megoldotta. Ugyan kinek nincsenek kérdései számos dologgal kapcsolatban, amelyeket szeretne feltenni Istennek? A millennium alatt a mennyben a megváltottak feltehetik ezeket a kérdéseket. Alkalmuk lesz még jobban megérteni Isten döntését, hogy miért nincs ott a mennyben valaki a szeretteik, barátaik közül. Ekkor egészen új módon, sokkal teljesebben látják meg, mint valaha, hogy milyen roppant nagy erőt vetett be Isten minden egyes ember megmentéséért, aki valaha élt a földön. Jobban megértik, hogy aki kimaradt a mennyből, azért nem jutott oda, mert elutasította Krisztust. A végítélet csak akkor, az ezer év végén következik be a gonoszokon. Ez lesz a második halál, a végérvényes pusztulás.

10. Jel 20:7-9 versei értelmében hogyan ér véget az ezer év? Mi lesz Sátán és a követői sorsa?

Ezer éven át nem volt senki, akit Sátán megkísérthetett vagy becsaphatott volna. Ő és az angyalai magukban gondolkodhattak a bűn halálos következményeiről. A millennium végén aztán a gonosz halottak feltámadnak az ítéletre, hogy megkapják végső jussukat (Jel 20:5). Sátánnak így hatalmas serege lesz. A nagy küzdelem során az egyik vereséget a másik után szenvedte el, ekkor mégis felbátorodik, látva a kárhozottak roppant nagy hadát. Továbbra sem áll készen arra, hogy felhagyjon a lázadással. Ellenkezőleg! Elindul, hogy megtévessze a „népeket”. Elhiteti velük, hogy egy utolsó nagy támadással legyőzhetik Istent, és megalapíthatják a saját országukat. „Góg és Mágóg” Sátánt és minden idők kárhozottait szimbolizálja. A gonoszok körülveszik „a szentek táborát és a szeretett várost” (Jel 20:9). A millennium végén minden gonosz feltámad, a szent város, az Új Jeruzsálem pedig leereszkedik a földre a mennyből (Jel 21:2). A szentek a millennium alatt Krisztussal éltek és uralkodtak az Új Jeruzsálemben. Az ezer év végén tehát a szent város leszáll a földre Istennel, Jézussal, az angyalokkal és minden megváltottal együtt. Mindenki felsorakozik a nagy küzdelem utolsó csatájára. Ekkor törli el Isten egyszer és mindenkorra a bűnt.

Mit árul el Isten jelleméről a végítélet időzítése?

EGW idézet

Azután láttam a királyiszékeket, melyeket Jézus és szentjei foglaltak el. A szentek mint királyok és papok együtt uralkodtak Istennel. Jézus népének társaságában megítélte az istentelen halottakat, hozzámérte cselekedeteiket az alapszabályokhoz, Isten szavához, s elbírálta mindazt, amit elkövettek testben. Majd döntöttek, hogy cselekedete alapján milyen büntetést érdemel minden egyes gonosztevő, s ezt neve mellé írták a halál könyvébe. Sátánt és angyalait is megítélték Jézus és szentjei. Sátán büntetése sokkal nagyobb lesz, mint azoké, akiket elcsábított. Szenvedését nem lehet ezekével összehasonlítani. Sátán még akkor is élni és szenvedni fog, mikor ezek már rég megsemmisültek. – Tapasztalatok és látomások, 290. o.

Az ezer év végén Jézus, a dicsőség Királya villámláshoz hasonló ragyogás közepette a szent városból leszáll az Olajfák hegyére, ahonnan feltámadása után mennybe ment. Amikor lábai megérintik a hegyet, az kettéválik, és egy hatalmas terület alakul ki, amely immár kész fogadni a szent várost, ahol ott van Isten kertje, az Édenkert, mely elvétetett az ember bűnbeesése után. De most a várossal együtt száll alá még szebb és még dicsőségesebb ékességben, mint amikor felvitetett a földről. Isten városa leszáll, és elfoglalja a számára előkészített csodálatos helyet. – Spiritual Gifts, 3. köt., 83. o.

Isten az élet forrása. Azok, akik a bűn szolgálatát választják, elkülönülnek Istentől, és így elvágják magukat az élettől. Ezek „elidegenültek az isteni élettől” (Eféz 4:18). Az Úr azt mondja: „Minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált.” (Péld 8:36) Isten életet ad nekik egy időre, hogy kifejleszthessék jellemüket, és feltárhassák alapelveiket. Miután ezt elvégezték, megkapják saját választásuk gyümölcseit. A lázadó élettel Sátán és mindazok, akik vele egyesültek, úgy kívül helyezik magukat az Istennel való harmóniából, egyetértésből, hogy Isten puszta jelenléte emésztő tűz lesz számukra. Isten dicsősége annak ellenére, hogy Isten szeretet, megsemmisíti őket. – Jézus élete, 764. o.

Ahogy a szivárvány a napfény és az esőcseppek egyesüléséből jön létre, úgy jelképezi a trónt övező szivárvány is az irgalom és az igazság egybefonódását. Nem csak az igazságot kell fenntartani, különben a trón fölött ívelő ígéretek szivárványának a dicsőségére árny vetülne, és az emberek csak a törvény büntetését látnák. Ha nem létezne igazság és büntetés, akkor nem létezne az isteni uralom stabilitása sem. Az üdvösség teljességét az ítélet és az irgalom összefonódása nyújtja. – The Review and Herald, 1892. december 13.
 

11. Róm 14:10-11, 2Kor 5:10 és Jel 20:11-15 versei szerint miért kelnek újból életre a gonoszok?

A bűn problémájának megoldása érdekében, azért, hogy a gonoszság soha többé ne üsse fel a fejét, mindenkinek meg kell győződnie Isten abszolút igazságosságáról. Végül minden térd meghajol, mindenki elismeri Isten igazságos voltát a nagy küzdelemben, még Sátán és gonosz angyalai is bevallják, hogy soha semmi nem igazolta Isten elleni lázadásukat. Figyeljük meg Ellen G. White megjegyzését! „A gonoszoknak, mihelyt a könyvek megnyílnak és Jézus rájuk tekint, minden bűnük eszükbe jut. Meglátják, hol tért le lábuk a tisztaság és szentség útjáról. Rádöbbennek, hogy gőgjükkel és lázadásukkal milyen súlyosan megsértették Isten törvényét. A megejtő kísértések, amelyeket bűnös életükkel hívtak ki, az áldások, amelyekkel visszaéltek, Isten küldöttei, akiket semmibe vettek, az intések, amelyeket elvetettek, a gazdagon áradó kegyelem, amelyet konok, megátalkodott szívük visszautasított – mind megjelennek. Mintha tüzes betűkkel íródnának eléjük!…
Az egész gonosz világ a menny kormányzásával szembeni lázadása miatt Isten ítélőszéke előtt áll. Nincs senki, aki ügyüket védené, nincs mentségük. A rájuk kimondott ítélet: örök halál” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 568–570. o.).
 

12. Olvassuk el Zsolt 37:20, Mal 4:1-2 és Jel 20:9 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből a szakaszokból a bűn és a bűnösök végső pusztulásáról, illetve az igazak jutalmáról?

Jó hír, hogy Sátán a gonosz angyalaival együtt elpusztul a tűz tavában, ami megemészti a bűnt és a bűnösöket. Jel 20:9 verse szerint elégnek a tűzben, nem kínlódnak örökké. A következő versben találjuk az
„örökkön örökké” kifejezést. A szövegösszefüggés szerint az „örökké” szó nem mindig jelenti azt, hogy „vég nélkül”, utalhat a teljessé válásra is, vagy arra, ami egyszer s mindenkorra megtörténik (lásd 2Móz 21:6; 1Sám 1:22, 28; 2Pt 2:4-6; Júd 7). A kárhozatra jutók számára a következmény lesz örökre szóló, nem a pusztulás folyamata. Isten senkit nem kínoz örökké.
 

Végső soron két lehetőség egyike vár mindannyiunkra. A gonoszok sajnálatos módon megkapják a bűn „zsoldját”, amit megérdemelnek, az örök halált. Miért az az egyetlen reményünk tehát, ha Jézus igazságában bízunk, hogy ne azt kapjuk, amit érdemlünk – a halált?

EGW idézet

Az ezer év végén Krisztus visszatér a földre megváltottak sokaságának és angyalseregek kíséretében. Félelmetes magasztossággal parancsolja meg, hogy támadjanak fel a holt gonoszok, és azok fölélednek hosszú álmukból. Micsoda félelmetes feltámadás lesz! Meglátják Isten Fiát teljes dicsőségében és ragyogó fenségében. Azonnal felismerik, hogy Ő a megfeszített, aki meghalt, hogy megváltsa az embert, de akit ők megvetettek és elutasítottak. Ezek az emberek a tenger fövényéhez hasonló, megszámlálhatatlan sokasághoz tartoznak. Az első feltámadáskor mindenki a halhatatlanság frissességét öltötte magára, a második feltámadásban részesültek azonban az átok jeleit viselik magukon. Olyan állapotban támadnak föl, amilyenek voltak, amikor sírba szálltak. Az özönvíz előtt élő nemzedékek a mai embernél kétszer magasabb, arányos testalkattal… Királyoktól, hadvezérektől, államférfiaktól és nemesektől kezdve egészen a legalávalóbb emberig ott állnak mind a pusztává lett földön. Amikor meglátják Jézust az ő dicsőségében, megrettennek, és próbálnak elrejtőzni félelmetes jelenléte elől. – Spiritual Gifts, 3. köt., 83. o.

A nagy összetűzés kezdetén az angyalok nem értették meg [a bűn súlyos voltát]. Ha Sátánnak és seregének akkor és ott az Úr megengedte volna, hogy learassák bűneik minden gyümölcsét, akkor elpusztultak volna, de nem lett volna nyilvánvaló a mennyei lények előtt, hogy ez volt a bűn elkerülhetetlen eredménye. Isten jóságáról kétség maradt volna vissza a lelkükben gonosz magként, hogy megteremje a bűn és a keserű bánat halálos gyümölcsét. Nem így lesz azonban, mikor a nagy harc véget ér. Miután a megváltás terve megvalósult, Isten kinyilatkoztatja jellemét minden értelemmel megáldott teremtményének. Isten törvényének előírásai tökéleteseknek, megváltoztathatatlanoknak mutatkoznak meg. Azután a bűn is nyilvánvalóvá tette természetét, és Sátán is a jellemét. A bűn kiirtása igazolni fogja Isten szeretetét, és visszaállítja az Úr tiszteletét a világmindenségben, melynek lakói örömmel teljesítik a menny akaratát, mert szívükbe van írva az Atya törvénye.
Így azután az angyalok ujjonghattak, mikor az Üdvözítő keresztjére tekintettek, mert ámbár akkor még nem értettek meg mindent, most azonban megtudták, hogy a bűn és Sátán megsemmisítése biztosan örökre megtörtént; hogy a világmindenséget is örökké tartóan biztossá és félelemmentessé tette. Maga Krisztus teljesen ismerte a Golgotán elvégzett áldozat eredményeit. Mindezekre előretekintett, mikor a kereszten így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” (Jn 19:30) – Jézus élete, 764. o.

Nemsokára meg fogjuk látni Őt, akibe örök életünk reménységét vetettük. Jelenlétében semmiségnek fog tűnni minden földi megpróbáltatás és szenvedés. Tekintsetek az égre, és hitetek szüntelenül növekedni fog! Ez a hit vezéreljen azon a keskeny ösvényen, amely elvezet Isten városának kapuihoz, a megváltottak számára készített nagy és végtelen, dicsőséges jövendőhöz. – The Faith I Live By, 362. o.
 

Ellen G. White: Isten fiai és leányai, 269. o.: „A hit védelmezői” című fejezet; Isten fiai és leányai, 357. o.: „Krisztus eljön hatalommal és nagy dicsőséggel” című fejezet.„A szélesen elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép otthonra talál…
E föld lakói kimondhatatlan élvezettel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét – napokat, csillagokat és naprendszereket –, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre – a legparányibb atomtól a legnagyobbig – a Teremtő neve van írva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti.
A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 575–578. o.).

Naponkénti tanulmányozásra: Ámos 6 – Jónás 2; Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, „A spekulatív ismeret veszélye” c. fejezet

 

 

1.    Kihez hasonlították magukat azok, akik az Ámos korában dalolgattak?

2.    Milyen éhségről és szomjúságról jövendölt Ámos?

3.    Mi csalta meg azt, aki szikla-hasadékokban lakott, és akinek a lakóhelye magasan van?

4.    Mit éreztek és mit tettek a tengerészek, miután bedobták Jónást a tengerbe?

5.    Mikor ékesszóló a hallgatás?

Általános áttekintés

E heti tanulmányunk sorozatunk záró része, amely az Isten és Sátán közti konfliktus utolsó eseményeit mutatja be. Ezek közé tartozik:
(1) a szorongattatás ideje; (2) Jézus második eljövetele; (3) a végrehajtó ítélet mennyben történő szakasza (az ítélet indoklása) a millennium alatt, egy időben más, a földön uralkodó állapotokkal, majd az ítélet végrehajtása a földön az ezer év után (4) a világ helyreállítása az örökkévalóság számára. A Bibliában ígéret van arra, hogy a nagy küzdelem Isten győzelmével ér véget. A Szentírás buzdít minket, hogy bízzunk Istenben, vegyünk részt vele minél több lélek megmentésében, és legyünk a társai múltbéli (a kereszt), jelen (az üdvösség egyéni szinten és az egyház szintjén) és jövőbéli, végső győzelmében (a világegyetem szintjén).

A tanulmány témái
1.    Isten fogja támogatni és óvni népét a nagy küzdelem utolsó szakaszának legnehezebb megpróbáltatásai között.
2.    A nagy küzdelem Isten (a) Sátán, (b) a gonosz és a bűn, valamint (c) a szenvedés és a halál feletti győzelmével ér véget. Ez a hármas diadal biztos, hiszen halála és feltámadása által Krisztus már kivívta számunkra a győzelmet.
3.    Akkor vehetünk részt Isten diadalában, ha hit által elfogadjuk a győzelmét, és megengedjük a Szentléleknek, hogy beteljesítse azt bennünk.
4.    Isten győzelme Jézus második eljövetelében, a millennium alatti ítéletben és a helyreállításban éri el a csúcspontját.

Magyarázat

A kegyelemidő (próbaidő) lezárulása 

A kegyelemidő lezárulása sokakat megrémítő téma. A kegyelem ideje minden személy esetében külön-külön akkor ér véget, amikor meghal az illető, más szavakkal: mindenkinek addig van lehetősége válaszolni Isten kegyelmére, amíg él. Az ember Isten felfedezett kegyelméhez való
viszonyulásának örök következményei vannak. Isten igazságos, és minden ember esetét az általa kapott világosság fényében ítéli meg, viszont az egyén válasza döntő fontosságú.
 
A hetednapi adventisták megértették a Szentírásból: azon túl, hogy halála pillanatában minden ember esetében véget ér a személyes kegyelemidő, lesz a történelemben egy olyan pillanat, amikor Isten kijelenti: lejárt az az idő, amikor az emberek elfogadhatták megbocsátó kegyelmét. Ez lesz az a pont, amelyen túl már senki sem nyerhet üdvösséget. A világon akkor a Jelenések könyvében rögzített kijelentés lesz érvényes: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, legyen szent ezután is” (Jel 22:11). Az üdvösségük miatt aggódó keresztények – adventisták is – gyakran teszik fel a következő kérdéseket: Mi lesz, ha felkészületlenül ér a kegyelemidő vége? Mi történik, ha az üdvösség szempontjából nem leszek készen abban a pillanatban?
Itt legkevesebb két dolgot kell pontosítanunk:
1.    A kegyelemidő véget fog érni, valóságos esemény lesz. Az ördög ámításai, intrikái, gonoszságai nem folytatódnak a végtelenségig. Eljön az idő, amikor a bűnnek, a szenvedésnek és a halálnak nem lesz többé hatalma. Ha örökké tartana, azt jelentené, hogy Isten nem a szeretet és az igazság Istene. De mivel az, Urunk véget fog vetni a gonosznak, örökre elapasztja a forrásait. Türelmesen várt, és minden lehetőséget megadott az embernek, hogy próbára tegye ígéreteit, megismerje Őt, és megtérjen hozzá, a kegyelem Urához. Mennyire szerette volna Isten, hogy az egész emberiség elfogadja az evangéliumot, de sajnos el fog jönni az a pillanat, amikor ki fogja mondani: „Eddig és netovább!”
2.    Isten nem vonja meg népétől a fenntartó kegyelem ajándékát, jóllehet a kegyelemidő lezártakor a megtéretlenektől visszavonja irgalmát és megbocsátó kegyelmét. Nagyon fontos: a kegyelemidő vége nem jelenti azt, hogy elapadt, elfogyott Isten emberiség iránti szeretete és kegyelme. Ahogy a Biblia írja, Isten sosem szűnik meg a szeretet, a kegyelem és az igazság Istene lenni. Ezért a kegyelemidő lezárta után senki sem lesz többé, aki őszintén akarta volna megkapni Isten kegyelmét, és hittel válaszolt volna irgalmára, és akinek Isten ezt mondja: „Sajnálom, de már késő! Szerettelek volna megmenteni, de véget ért a kegyelemidő!”
Azzal, hogy Isten lezárja a kegyelem idejét, igazolja a maga részéről, hogy minden ember meghozta a végső döntését az Ő kegyelmére és országára vonatkozóan. Az előttünk álló jövőben olyan történelmi körülmények lesznek, amelyek nyomására mindenkinek meg kell hoznia a végső döntést Isten vagy Sátán mellett. Ezt az örök következményekkel járó elhatározást az ember azonban nem egy pillanat impulzusa alatt hozza meg, hanem szabad választása és tudatos döntése alapján. Ahogy Izrael és Júda elutasította Isten szövetségét és a Messiást, ugyanúgy lesznek majd, akik nem a Biblia Istenét választják. Egyetértenek Lucifer hazugságával, hogy ők istenek és halhatatlanok; az ilyeneknek még annak gondolata sem tetszik, hogy örökké Istennel élnek a mennyországban. Istent elszomorítják ezek az ellene irányuló döntések; szeretetével óvta őket, és minden szükséges bizonyítékot feltárt előttük, hogy üdvözüljenek, de tiszteletben fogja tartani végső döntésüket. Lesznek azonban olyanok is, akik elfogadják Isten kegyelmét, mert szeretik Őt, és örökké vele akarnak lenni.
Másfelől, a kegyelemidő vége nem jelenti, hogy attól a pillanattól kezdve a hűséges maradék Isten jelenléte, kegyelme és óvó igazsága nélkül marad. Krisztus megígérte, hogy velünk lesz „minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20). A Szentlélek ereje – amelyet azért kapunk, hogy véghezvigyük a hangos kiáltást – nem vétetik el tőlünk. Isten egész népe – Ádámtól és Ábeltől Ábrahámig és Mózesig, Dávidtól és Ézsaiástól Pál apostolig és a kegyelemidő lezárása előtt utolsóként elpecsételt keresztényekig – hit által, Krisztus igazsága és közbenjárása révén üdvözül. Az a gondolat tehát, hogy a vég idején egyes keresztények saját érdemeik és erejük által állnak meg, nem biblikus.

Az új ég és új föld a Biblia távlatában

A keresztények általában úgy beszélnek és énekelnek a mennyországról, mint a végső célállomás és az örök nyugalom helyéről. Mindig fenn kell tartanunk a biblikus értelmezést a mennyre vonatkozóan, ne engedjük, hogy elvarázsoljanak a pogány, filozofikus eszmék ebben a kérdésben! Számos, világról alkotott nézet – mint például a görög, a hindu vagy a buddhista filozófia – szerint a menny egy feltételezett, transzcendens, időtlen és tértelen szféra, amelybe csak testetlen lélek vagy szellem juthat. A görög filozófiában a mennybe jutó emberi elme megőrzi azonosságát és tudatát. A hinduizmusban, buddhizmusban és neoplatonizmusban a mennybe jutó emberi tudatnak bele kell olvadnia az egyetemes tudatba.
A klasszikus görög filozófiának a hagyományos kereszténységre gyakorolt befolyása következményeként napjaink keresztényeinek többsége hisz a lélek halhatatlanságában és a lelki, anyagtalan menyországban. Nem tudatosul bennük, hogy ezek a filozófiai fogalmak kibékíthetetlen ellentmondásokat gerjesztenek a teológiában és az életben egyaránt. Egyrészt, amikor a halálról és a mennyről beszélnek, a hagyományos keresztény egyházak hívei a görög filozófia paradigmáiban gondolkodnak, miszerint a halál pillanatában a halhatatlan lélek egy transzcendens, időtlen és tértelen szférába lép, legyen az a menny, vagy a pokol. Másrészt, ugyanazok a keresztények hisznek a test feltámadásának egyértelmű tanításában! Mégsem fogják fel, hogy a lélek halhatatlansága és a test feltámadása egyszerűen összeegyeztethetetlen egymással, és nagyon sok következetlenséget generál.
Ha a lelkünk halhatatlan, és a mennyben van Istennel, miért támadjon fel a testünk?! Ilyen körülmények között a test feltámadása azt feltételezné, hogy a lélek elhagyja a menny lelki dimenzióját, és újra belép az anyagi – időben és térben kiteljesedő – szférába. De még így is feltevődik a kérdés: Ha csak a lélek halhatatlan, a test örök életre támad-e fel? A lélek mellett a test is halhatatlan lesz?
Az emberi természetre és a feltámadásra vonatkozó bibliai tanítás kizárja ezeket a disszonanciákat és következetlenségeket. Elsősorban, a teljes emberi természetről szóló szentírási elv azt tanítja, hogy az ember nem halhatatlan lelket birtokló test, hanem összetett, élő, oszthatatlan, egységes lény. Visszajövetelekor Jézus a teljes emberi lényt fogja feltámasztani. Másodsorban, az emberi természetről szóló bibliai tanítás elveti a görög dualizmust és annak koncepcióját, miszerint a menny isteni, transzcendens, időtlen és tértelen dimenzió.
A Biblia értelmében halálunk pillanatában lényünk nem oszlik két részre. Nem élünk tovább éteri lényekként, amelyek transzcendens állapotban, de teljesen tudatosan egy a teremtett világegyetemen túli dimenzióba vándorolnak. Amikor meghalunk, teljes lényünk megszűnik létezni. Visszajövetelekor Krisztus teljes lényünket feltámasztja, és befogad valóságos, történelmi, időés térbeni kiterjedéssel rendelkező országába. Vele együtt utazunk Isten trónjáig, a mennyei szentélyig, a világegyetem központjába. Ez az utazás azonban valóságos térben és időben történik, sosem fogjuk átlépni a világegyetem tér-idő dimenzióját. Tulajdonképpen egyetlen teremtett lény sem lesz soha transzcendens, mivel egyedül Isten az, egyedül Isten létezik a teremtett világegyetemen kívül is. Ha valaki a transzcendenciára vágyik, azt jelenti, hogy olyan szeretne lenni, mint Isten.
A millennium alatti ítélet szintén történelmi – térben és időben: Isten trónja előtt, a mennyei szentélyben megvalósuló – esemény lesz. Isten mennyei szentélye ugyancsak a világegyetem központjában van. Az ítélet után visszatérünk a Földre. A Sátán és lázadói ellen hozott végrehajtó ítélet után Isten visszaállítja a Föld nevű bolygót eredeti, tökéletes állapotába. Az új Föld lesz az otthonunk, ott fogunk élni úgy, ahogy kezdetben, a bűnbeesés előtt élt az ember: csodáljuk a virágok illatát, kertet gondozunk, tanulmányozzuk a természetet, oroszlánokkal játszunk, találkozunk és beszélgetünk az angyalokkal és minden idők üdvözültjeivel. És ami a legfontosabb: örülni fogunk az előjognak, hogy szemtől szemben lehetünk Istennel, és személyesen imádhatjuk Őt. A Föld és a világegyetem megbékél és újra harmonikus egységben lesz egymással, mint a bűneset előtt. Szabadon utazhatunk a világegyetemben. Nem a tér-, időés anyagbeli akadályok miatt nem utazhatunk most a mennybe, hanem a bűn miatt. Amikor a nagy küzdelem véget ér, és a bűn örökre el lesz pusztítva, az új Föld egyesül a mennyel, és beteljesedik a Biblia legértékesebb ígérete: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala” (Jel 21:1).

Alkalmazás
1.    Vannak a gyülekezetedben olyan személyek, akik félnek az utolsó napok eseményeiről beszélni? Te is közéjük tartozol? Te és a gyülekezeted hogyan közvetíthetnétek bibliai üzenetünket jó hírként az embereknek, nem pedig mint valami félelmetes, posztapokaliptikus hollywoodi film történetét? Másfelől pedig melyik a legjobb módszer realista módon bemutatni a nagy küzdelem sötétebb aspektusait, például a vallásos üldöztetés és a szorongattatás idejét?
2.    Polgártársaid hisznek-e Jézus visszajövetelében? Hogyan oszthatnád meg velük a reménységedet, hogy Krisztus hamarosan visszatér? Milyen részletekre helyeznéd a hangsúlyt?
3.    Egyes keresztények vagy szekuláris világnézetű személyek szerint Krisztus második eljövetele csupán az egyén vagy a társadalom mély erkölcsi átalakulásának jelképe. Hogyan magyarázhatnád meg ezeknek az embereknek, hogy Krisztus eljövetele szó szerinti, látható és hallható esemény lesz?
4.    Mit hisznek a kultúrkörödben élők a mennyről? Mi az, ami problematikus a mennyről alkotott képükben, miben tér el attól, amit a Szentírás tanít a mennyről? A mennyről szóló bibliai leírásból szerinted mi vonzaná különösképpen az embereket?