A föld történelmének záró eseményei

E heti tanulmányunk: Ezékiel 20:12, 20; Hóseás 6:3; Jóel 2:21-24; János 8:32; Jakab 5:7-8; Jelenések 7:1-2; 14:1; 18:1-4; A nagy küzdelem 37–38. fejezete

Képzeljük el, hogy tizenéves lányunk a nyári szünetre kocsival jön haza a főiskoláról. Várakozás közben aggódva figyeljük az időjárás-előrejelzést, és nyugtalanít, hogy egyre rosszabbra fordul az idő. Viharfelhők gyülekeznek, erős szél fúj, a közeli főút is járhatatlan. Az egyik szomszédtól megtudjuk, hogy már az alsóbbrendű út sem biztonságos, a kocsiknak leszakadt faágak között kell manőverezni. Akadozik ugyan a kommunikáció, de azért sikerül sms-ben részletesen leírni neki a biztonságos útvonalat hazafelé.
Jézus mindennél jobban vágyik rá, hogy az élet viharain átvezetve segítsen nekünk hazaérni. Ellen G. White így ír: „Közeleg a tomboló erejű vihar. Vajon felkészültünk rá” (Testimonies for the Church. 8. köt. 315. o.)? Krisztus azért élt, halt meg, támadt fel és szolgál a mennyei szentélyben, hogy biztosítsa a hazaérkezésünket. Dániel és Jelenések prófétai üzenetei Istentől jövő tanácsok, kiváltképp a végidőben élő emberek számára, amelyekkel segít átjutni az élet viharain, és így egy nap majd érezhetjük Megváltónk szerető ölelését.
Ezen a héten az utolsó időkre vonatkozó prófétai igéket tanulmányozzuk, miközben újból látni fogjuk, hogy Krisztusnak van hatalma hazavinni bennünket még a föld végső küzdelmén át is.

Június 22. – A menekültek napja
 

EGW idézet

Az igazság kifinomulttá teszi az ízlést, és megszenteli az ítélőképességet. Fölemel és nemessé tesz, mígnem az ember egész lénye megtisztul, és tisztességes edénnyé válik a Szentlélek csendes, szüntelen munkálkodása révén, aki az igazság befogadóját méltóvá teszi a feddhetetlen és bűntelen angyalok társaságára.
Az igazság, ahogy Jézusban van, nem rideg, élettelen, és nem a külsőséges uralják. Az igazság Jézus jelenlétének bizonyítéka.
Üzenetet kell közölnünk a világgal. Ehhez azonban hordoznunk kell a keresztet. Az igazság akár kellemetlennek is tűnhet, mivel önmegtagadást és önfeláldozást igényel. Mennyire fontos tehát, hogy az igazság hirdetőinek szavai és tettei – miközben hűséggel szólják az igazságot – arról tanúskodjanak, hogy őket megérintette Krisztus szeretete. Az igazság minden esetben csodálatos, és akik élik azt, ahogy az Jézusban van, azoknak meg kell tanulniuk úgy bemutatni az igazságot, hogy láthatóvá váljon annak szépsége. – Our High Calling, 34. o.

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van. Ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek: Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Jn 14:1–3)
Régóta várjuk Üdvözítőnk eljövetelét. De azért az ígéret csöppet sem bizonytalanabb. Nemsokára megígért otthonunkban leszünk. Ott majd Jézus az Isten trónjától folyó vizek mellé vezet, és megmagyarázza a sötétnek tűnt gondviseléseket, melyeken átvezetett, hogy tökéletesítse a jellemünket. Ott teljes dicsőségükben meglátjuk a visszaállított Éden szépségeit. Az Üdvözítő lába elé tesszük koronánkat, melyet fejünkre helyezett, és aranyhárfáinkba kapva megtöltjük a mennyet a trónon ülő dicséretével. – Bizonyságtételek, 8. köt., 254. o.

A világ megérik a pusztulásra. Isten csak rövid ideig viseli el a bűnösöket. Ki kell inniuk Isten haragjának tüzes borát, amit már nem elegyít könyörülettel. Akik Isten örököseivé s a halhatatlan örökségben Krisztus örököstársaivá kívánnak lenni, azok különlegesek lesznek. Igen, annyira különlegesek, hogy Isten rájuk teszi pecsétjét, mint akik az övéi, teljesen az övéi. Azt hiszitek, hogy Isten elfogad, megtisztel és elismer olyan népet, amely annyira elvegyül a világgal, hogy csak a nevük más? Olvassátok el újra Titusz 2:15-öt. Rövidesen kiderül, ki áll az Úr oldalán, és ki nem szégyelli Jézust. Akikben nincs meg az erkölcsi bátorság, hogy a hitetlenekkel ellentétes álláspontot foglalják el lelkiismeretesen, maguk mögött hagyják a világ divatjait, és nem követik Krisztus igénytelen, magát megtagadó életét, azok szégyellik Őt, és megvetik példáját. – Bizonyságtételek, 1. köt., 287. o.
 

1. Milyen közös szálat látunk Péld 23:23, Jn 8:32 és 17:17 verseiben?

A nagy küzdelem mindig is az igazság és a hamisság csatája volt. Sátán hazug, a hazugság atyja (Jn 8:44). Jézustól ered minden igazság, aki kijelentette: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). A Sátán csalásainak kötelékéből megszabadító igazság Isten Igéjében található. A Biblia leleplezi az ördögi stratégiát, és bemutatja Isten terveit. A Szentírás mécses a lábunk előtt (Zsolt 119:105, ÚRK). „Beszéded kijelentése világosságot gyújt, és értelmessé teszi az együgyűt” (Zsolt 119:130, ÚRK), továbbá: „A te igédnek summája igazság” (Zsolt 119:160).

2. Miről biztosít 2Pt 1:16-21 szakaszában az apostol a prófétasággal kapcsolatban? Milyen példával világít rá Isten prófétai kijelentésének fontosságára? 

Nem „mesterkélt meséket” követünk. Isten Igéjének próféciái világítják meg az előttünk álló utat, segítenek megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól. A Biblia nélkül ki lennénk téve az emberi elgondolások múló szeszélyeinek, könnyen félre lehetne bennünket vezetni. „Isten népének a Szentírásnál kell védelmet keresnie a hamis tanítók befolyása és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden úton-módon igyekszik az embert elzárni a Biblia kínálta ismerettől, mert a Biblia világos kijelentései leleplezik csalásait… Nemsokára szemtanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az antikrisztus szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány annyira fog hasonlítani az igazságra, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni köztük… Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel fogja tenni magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a sziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e híven tartani Isten parancsolatai és a Jézus hite mellett” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 509. o.)?

Gondolkozzunk el az idézetben feltett kérdéseken! Mi ad erőt ahhoz, hogy megálljunk a végső küzdelemben? Mi térít el attól, mi akadályozza, hogy tanulmányozzuk Isten Igéjét? Előfordulhat, hogy kényünk-kedvünk szerint engedményeket teszünk az igazság kérdésében?

EGW idézet

Akinek a szívében Krisztus szeretete él, betöltekezett szabadsággal, világossággal és örömmel. Az ilyen lélekben nincsenek megosztott gondolatok. Egész lénye Istenhez vágyik. Nem embereknél érdeklődik kötelessége felől, hanem Krisztushoz, minden bölcsesség forrásához fordul. Tanulmányozza Isten Igéjét, hogy megismerje azt a mércét, amit el kell érnie.
Találhatunk-e jobb vezetőt Jézusnál? Az igazi vallás alapja, hogy gondolatainkat, szavainkat és tetteinket a szent Isten vezérli. Aki az út, az igazság és az élet, hívja mindazokat, akik teljes szívvel, alázattal és komolyan keresik Őt: „Jöjj, kövess engem!” – mondja. Ő vezeti el gyermekeit a szentségre és a mennybe vezető keskeny ösvényre. Krisztus már kitaposta előttünk ezt az ösvényt, amikor végtelen nagy árat fizetett, hogy ne kelljen a sötétben botladoznunk. Mellettünk áll, és így szól: „Én vagyok az út.” Akik elhatározzák, hogy követik az Urat, azokat elvezeti a mennyország felé vezető útra, amely megnyílt az Úr megváltottai előtt. – Reflecting Christ, 114. o.

A zsoltáríró így szól: „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.” (Zsolt 119:130) […]
A Biblia a világ részére adott legtanulságosabb és legátfogóbb történelem. Szent oldalain a teremtés egyetlen hiteles beszámolóját olvashatjuk. Itt szemlélhetjük azt a hatalmat, „aki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá” (Ésa 51:13). Itt találhatjuk az emberiség olyan hitelt érdemlő történetét, amelyet nem ront meg emberi előítélet vagy büszkeség.
Isten Igéjében a legmélyebb gondolatokra méltó témaköröket találunk. Igazságai a legfennköltebb vágyakat keltik az emberi lélekben. Benne nyerhetünk lelki közösségre pátriárkákkal és prófétákkal, hallgathatjuk az Örökkévaló szavát, amint emberekhez szól. Itt szemlélhetjük, min elmélkedtek csodálattal az angyalok: Isten Fián, amint megalázta magát, hogy helyettesünk és kezesünk legyen, segítség nélkül megküzdjön a sötétség hatalmaival, és győzelmet szerezzen miértünk. – A keresztény nevelés alapjai, 84–85. o.

Nem elég azt hinnünk, hogy Jézus nem csaló, és hogy a Biblia vallása nem ravaszul kigondolt mese. Van olyan ember is, aki ugyan elhiszi, hogy Jézus neve az egyetlen név, amely által üdvözülhet, de nem fogadja el Jézust hit által személyes Megváltójaként. Nem elég elfogadni az igazságot, mint elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, és nem elég, ha a nevünk a gyülekezet névsorában szerepel. „Aki az ő parancsolatait megtartja, az őbenne marad, és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott.” „Arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.” (1Jn 3:24; 2:3) Ez a megtérés igazi bizonyítéka. Bármit vallunk, nem ér semmit, ha nem teszünk Krisztusról igaz cselekedeteinkkel bizonyságot. – Krisztus példázatai, 312. o.
 

Az imádattal kapcsolatos közelgő krízis idején Isten hűséges népe nem fog engedni a világi nyomásnak (Jel 14:12), a Szentlélek pecsétje lesz rajtuk (Ef 4:30), mozdíthatatlanok lesznek. Az ókori világban megkülönböztető, egyéni jellel, pecséttel hitelesítették a hivatalos iratokat. A végső küzdelem az imádat és Istennek a törvényben megmutatkozó hatalmának, tekintélyének kérdése körül dúl, ezért gondolhatjuk, hogy Isten pecsétje benne foglaltatik a törvényében (vö. Ézs 8:16).

3.  Olvassuk el 2Móz 20:8-11 verseit! A szombat parancsolata a pecsét mely elemeit tartalmazza?

A következő három elem hitelesíti a pecsétet: 1) A pecsét tulajdonosának a neve: „Az Úr a te Istened.” 2) A címe, rangja: aki „teremtette” – a Teremtő. 3) Uralmának területe: „az ég, a föld, a tenger és ami azokban van.” A pecsétet néha jegynek is nevezi a Biblia (Róm 4:11), ez a két szó felváltva is használható. Isten jegye, jele vagy pecsétje Isten törvényének szívében van, ezért áll a szombat az imádat körül dúló végső küzdelem középpontjában (Ez 20:12, 20; Jel 12:17).

4. Vessük össze Jel 7:1-3 és 14:1 verseivel 13:16-17 szakaszát! Hová kerül Isten pecsétje, és hová helyezi bélyegét a fenevad? Vajon mi a különbség oka?

Isten a homlokra adja pecsétjét, ami a gondolkodás szimbóluma, a tudatos döntést jelzi. A fenevad bélyege vagy a homlokra, vagy a kézre kerül, ami azt fejezi ki, hogy aki megkapja, az vagy meggyőződik értelmileg, saját döntésével elfogadja Sátán hazugságait, vagy pedig igazodik a hamis istentisztelet előírásaihoz, nehogy a halálos fenyegetés alá kerüljön.
Az ördög gyűlöli azokat, akik engedelmeskednek Istennek. A nagy küzdelem a tetőfokára hág, amikor a sárkány (Sátán) hadat indít a maradék ellen, „akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12). Az ő hűségük Krisztus iránt azonban megszilárdult.
 

Miért döntő eleme a végső krízisre való felkészülésnek, hogy nap mint nap hűségesek legyünk az Úrhoz?

EGW idézet

Isten a szombatot nem egy új intézményként vezette be, mert a teremtés alkalmával megalapította. Meg kell emlékeznünk róla, és ünnepként kell megtartanunk, mint Isten teremtő munkájának emlékét. Mivel a szombat a menny és a föld Teremtőjeként mutat rá Istenre, ezért megkülönbözteti az igaz Istent a hamis istenektől. Mindazok, akik megtartják a hetedik napot, ezzel a cselekedetükkel azt fejezik ki, hogy ők Jahve imádói. Így a szombat az Isten iránti hűségünk jele mindaddig, amíg emberek élnek a földön azért, hogy szolgálják Istenünket. A negyedik parancsolat az egyetlen a tíz közül, amelyben benne van a törvényadó neve és jogcíme. Ez az egyetlen parancsolat, amely megmutatja, kinek a tekintélye adta a törvényt. Magán viseli Isten pecsétjét, amelyet törvényére helyezett annak hitelessége és kötelező ereje bizonyítékaként. – Pátriárkák és próféták, 307. o.

Az írószerszámos angyalnak jelt kell tennie azok homlokára, akik elkülönültek a bűntől és bűnösöktől. […] (Jel 7:2)… Isten népét nem látható jellel pecsételik el homlokukon. A jel az igazságban értelmileg és lelkileg való olyan mértékű megállapodottságot jelent, hogy nem lehet megingatni őket. Amint Isten népét elpecsételik, és felkészültek a rostálásra, a rostálás be is fog következni. Valójában már el is kezdődött. Isten büntetései már a földre értek, hogy figyelmeztessenek minket arra, mi következik. – A Te Igéd igazság, 4. köt., 1161. o.

Testvéreim! Kérlek, fáradozzatok egyedül Isten dicsőségével törődve. Támaszkodjatok az Úr erejére, kegyelmére, hatalmára. A Szentírás kutatásával és komoly imával igyekezzetek megérteni, majd hűségesen teljesíteni is kötelességeteket. Elengedhetetlen, hogy hűséget gyakoroljatok az apró dolgokban, hiszen ezzel tesztek szert megbízhatóságra a komolyabb felelősségeknél. A mindennapi élet apró eseményei észrevétlenül mennek el mellettünk, mégis ezek alakítják jellemünket. Az élet minden eseménye súlyosan esik latba a jóra vagy a rosszra. Gondolkodásunkat mindennapos próbával kell nevelnünk, hogy erőt nyerjen helytállni bármi nehéz helyzetben. A próba és veszély napján megerősítettnek kell lennünk, hogy szilárdan álljunk az igazság oldalán, minden ellenséges áramlattól mentesen.
Isten sokat szeretne tenni értetek, ha tudatában éltek rászorultságotoknak. Ő szeret benneteket. Mindig törekedjetek az Úr bölcsességének világánál járni, s az élet változó körülményei közepette se nyugodjatok meg, csak ha tudjátok, hogy akaratotok egyezik Alkotótok akaratával. A bele vetett hit által erőt nyerhettek, hogy ellenálljatok Sátán összes kísértésének, s így minden Istentől jött próbával egyre növekedjetek erkölcsi erőben. – Bizonyságtételek, 4. köt., 561. o.
 

A Teremtőt imádjuk, vagy a fenevadat és annak képét? Nincs köztes terület. Jelenések 14. fejezetének első angyala sürgeti az embereket: „Imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:7). A mennyei felhívást még inkább megerősíti a harmadik angyal, aki megemlíti, hogy rettenetes következményekkel számolhat az, aki a fenevadat imádja: „Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába” (Jel 14:10). Ezzel szemben az jellemzi a Teremtő imádóit, hogy „megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12). Az igaz istentisztelet alapja a teremtés (Jel 4:11). Mindent Isten „teremtett a Jézus Krisztus által” (Ef 3:9). Sátán gyűlöli a Teremtőt, és világi hatalmak által megkísérelte megváltoztatni a szombatot, a teremtés emlékünnepét (Dán 7:25). Ha Sátánnak sikerül eltörölni a szombatot, mint az istentisztelet napját, akkor kijelenti, hogy az ő hatalma nagyobb, mint Istené. Ezért igyekszik az egész világot rávenni a hamis szombat elfogadására, ha meggyőzéssel nem, hát erőszakkal. Bármennyire nehéz is most elképzelni, hogyan valósulhat ez meg, a változások drámai gyorsasággal történnek. A koronavírus világjárvány bizonyította, hogy a világunk egyik napról a másikra egészen más lehet. A világ rendkívül labilissá vált, és az elképesztő technológiai eszközökkel gyorsabban bekövetkezhet az, amire a Biblia figyelmeztet, mint gondolnánk.
 

5. Jel 13:13-17 szakasza szerint milyen büntetéssel fenyegetik azokat, akik nem veszik fel a fenevad bélyegét?

Gazdasági nyomás és halálos fenyegetés nehezedik azokra, akik hűségesek Krisztushoz, és nem követik a fenevadat és annak képét. Az emberiség olyan marad, amilyen mindig is volt: korrupt, hataloméhes és erőszakos. Nem tudunk még sokat arról, pontosan hogyan is fognak a végső események kibontakozni, de nem lehet túl nehéz elképzelni a végidei üldözést. Sokatmondóak János szavai ebben az értelemben is, amelyeket ugyan egészen más összefüggésben írt: „Nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben” (Jn 2:25).

Gondoljunk bele, mennyire romlottá vált az ember, milyen gonoszságokat képes elkövetni! Miért enged ez is arra következtetni, hogy gyorsan kibontakoznak a végső események? Ami pedig még fontosabb: miért kell nagyon vigyáznunk a saját szívünkre? Mire figyelmeztet ezzel kapcsolatban ez a szomorú igazság?

EGW idézet

A sátáni tanácskozáson eldöntötték, hogy a földön eltörlik az Isten iránti hűség jelét. Az Antikrisztus, a bűn embere legfelsőbb földi hatalomként fölmagasztalta magát, általa azonban a Sátán munkálkodik nagy sikerrel, hogy lázadást szítson Isten törvénye és a teremtés emlékünnepe ellen. Vajon ez nem bűn és törvénytelenség? Az Úr, a menny és a föld Teremtője ellen lehetne ennél súlyosabb megvetést tanúsítani az általa megalapított, megszentelt és megáldott szombat semmibevételénél, amit azért alkotott, hogy teremtői hatalmára emlékeztessen bennünket? Hogy is merészkednek az emberek változtatni azon a napon, amit Isten megszentelt? Miért veszi a bátorságot a keresztény világ, és fogadja el a pápaság hamis szombatját? Úgy tartották és becsülték meg a hamis szombatot, mintha isteni eredete lenne, pedig a hazugság atyjától származik, amit Sátán emberi ügynöke, a bűn embere vezetett be. Emberfeletti eszközökkel támogatták a hamis szombatot, hogy megygyalázzák Istent. Sátán földi hatalmának a jele, ami azt a célt szolgálja, hogy az emberek ennek a világnak az istenét imádják. – The Signs of the Times, 1894. március 12.

Mire ez a nyomorúságos idő eljön, addigra mindenki felől döntöttek már, véget ért a próbaidő, véget ért a megátalkodottak iránti kegyelem. Ott lesz már népén az élő Isten pecsétje. Ez a kis maradék nem tudja megvédeni magát a világ hatalmasai ellen vívott halálos küzdelemben Sátán seregei ellen, ezért Istent választják védelmüknek. A föld legtekintélyesebb hatóságai törvényt hoznak: üldözés és halálbüntetés terhe mellett a fenevadat kell imádni, az ő pecsétjét kell felvenni. […]
A bátorság, a lelkierő, a hit és az Isten megmentő hatalmába vetett feltétlen bizalom nem egy pillanat műve. Évek tapasztalata szükséges e mennyei eredetű tulajdonságok megszerzéséhez. Isten gyermekei már előzőleg a szent életre való törekvéssel és az igazsághoz való szilárd ragaszkodással pecsételték meg sorsukat. Számtalan kísértés között is tudták, hogy szilárdan ellen kell állniuk, máskülönben elbuknak. Érezték, hogy súlyos kötelesség vár rájuk. Azt is tudták, hogy bármelyik órában felszólítást kaphatnak, hogy tegyék le fegyverzetüket. S ha életük anélkül zárulna le, hogy feladatukat nem végezték el, az örök veszteségük lenne. Buzgón elfogadták a menny világosságát, akár az első tanítványok Jézustól.Régen, amikor pusztákba és hegyekbe űzték az őskeresztényeket, amikor földalatti börtönökben haltak meg éhség, hideg, kínzások miatt, amikor a vértanúhalál látszott az egyetlen kiútnak szorongatott helyzetükből, még örvendeztek is, hogy Isten méltónak találta őket arra, hogy szenvedjenek az értük megfeszített Krisztusért. Ragyogó példájuk megnyugvás és bátorítás lesz Isten népének, akik majd olyan nyomorúságos időben élnek, amilyen még sohasem volt. – Bizonyságtételek, 4. köt., 212–213. o.
 

6. Olvassuk el Jóel 2:21-24 és ApCsel 2:1-4, 41-47 szakaszait! Melyik jövendölés teljesedett az 1. században? Milyen hatása lett?

A Szentlélek pünkösdi kiáradása nagy erővel indította el a keresztény egyházat. Egyetlen napon háromezren tértek meg. Az apostolok cselekedetei egymás után sorolja Isten átformáló kegyelmének csodatetteit:
„Azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett” (ApCsel 4:4, ÚRK). Mindössze százhúsz hívő gyűlt össze imádkozni, de az imádság drámai eredményt hozott. Az egyházhoz hamarosan ezerszám csatlakoztak a hívők, „és a papok közül is nagyon sokan engedtek a hitnek” (ApCsel 6:7, ÚRK). Igen, sok pap is Jézus követője lett.
Amikor a tanítványokat kegyetlenül üldözték Jeruzsálemben, „szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét” (ApCsel 8:4, ÚRK). Gyülekezeteket alapítottak egész Júdeában, Samáriában és Galileában (lásd ApCsel 9:31). Megtérése után Pál apostol a Földközi-tenger vidékén hirdette Krisztust. Thesszalonikában az evangéliummal szembehelyezkedő zsidók így nyilatkoztak: „Ezek a világfelforgatók itt is megjelentek” (ApCsel 17:6, ÚRK). A tanítványok a Szentlélek erejével viszonylag rövid idő alatt elérték az egész akkor ismert világot. Pünkösdkor teljesedett Jóel próféciája a korai esőről, a késői eső azonban még nagyobb erővel árad majd ki, hogy felkészítse a világot a végső aratásra.
 

7. Olvassuk el Hós 6:3, Zak 4:6, 10:1 és Jak 5:7-8 verseit! Ezek szerint hogyan fejeződik majd be Isten munkája a földön?

A „korai” és „késő” eső kifejezések Izrael aratási ciklusával kapcsolatosak. A korai eső ősszel hullott, hogy a mag kicsírázzon, a késői eső pedig tavasszal, hogy beérlelje a termést. Ez szimbolizálja a Szentlélek munkáját az evangélium hirdetésében. „Miként az evangélium hirdetésének kezdetén a Szentlélek kiáradásával a »korai eső« hullt, hogy szárba szökkentse a kalászt, az evangélium lezárulásakor a »késői eső« fog hullani, hogy beérlelje a termést” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 523. o.).

EGW idézet

Mennybemenetele előtt Jézus küldetést hagyott tanítványaira: „Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
A tanítványok tehát a legértékesebb feladatot kapták. Azon örökség végrehajtóivá kellett válniuk, amelyben Krisztus az örök élet kincsét hagyta a világra. Felismerték a rájuk bízott munka felelősségét. Tudták, hogy az éhező világnak szánt élet kenyerét tartják a kezükben, és széjjeljárva prédikálták az Igét. Krisztus szeretete szorongatta őket, így nem tehették meg, hogy ne osszák meg azokkal az élet kenyerét, akiknek szükségük volt rá. – The Review and Herald, 1902. január 7.

Az apostolok a Szentlélek ereje által beszéltek. Szavaikat nem lehetett elvitatni, mert hatalmas csodák erősítették meg azokat a Szentlélek kitöltése által. Az apostolok maguk is elámultak ezen eredményeken, a lelkek gyors és bőséges aratásán. […]
Habár az apostolok érvei világosak és meggyőzőek voltak, egymaguk nem tudták volna eloszlatni a zsidók előítéleteit, amelyek oly sok bizonyítéknak ellenálltak. De a Szentlélek a szívükbe ültette isteni ereje által azokat az érveket, amelyek olyanok voltak, mint a Mindenható éles nyilai. – A megváltás története, 245. o.

Olyan komolyan kellene imádkoznunk a Szentlélek kiárasztása érdekében, ahogy a tanítványok fohászkodtak pünkösd napján. Abban az időben is szükség volt rá, és mi még inkább gyengének érezhetjük magunkat nélküle. A jövő eseményeként tekintünk a Szentlélek gyülekezetekre való kitöltetésére, de kiváltsága az egyháznak, hogy már most is rendelkezzen vele. Keressétek Őt, imádkozzatok érte, higgyetek benne! Szükségünk van rá, és a menny csak arra vár, hogy mindnyájunknak adhasson Lelkéből! A Szentlélekből csak annyit nyerünk, amekkora mértékben vágyunk rá és hiszünk benne, illetve amennyit hasznosítani tudunk a nékünk adott világosságból és ismeretekből. Ahhoz nem vagyunk elég buzgók, hogy az Urat imáinkban ostromoljuk, és a Szentlélek ajándékát kérjük tőle. Azt szeretné a mennyei Atya, hogy szüntelenül könyörögjünk hozzá ezért. Ő azt akarja, hogy trónja elé vigyük a kéréseinket. – Az utolsó napok eseményei, 188. o.

Nem kellene aggódnunk a késői esőre vonatkozóan. Csupán annyit kell tennünk, hogy őrizzük tisztán edényünket, tartsuk nyitva azt a menny előtt, készüljünk a késői eső befogadására, és ne szűnjünk meg imádkozni: „Uram, küldd késői esődet az edényembe. A harmadik angyallal egyesülő világosság angyalának fénye ragyogjon rám. Kérlek, adj részt ebben a munkában, segíts, hogy én is hirdethessem az embereknek a jó hírt, és tégy engem Jézus Krisztus munkatársává.” Ha így imádkoztok Istenhez, akkor kijelenthetem, hogy kegyelme által fel fog készíteni benneteket. – The Upward Look, 283. o.

8. Hab 2:14, Mt 24:14 és Jel 18:1-4 versei értelmében hogyan fejeződik majd be Isten munkája a földön?
 

A Babilon elestét bejelentő angyalnak „nagy hatalma” van. Mint Jelenések 14. fejezetének angyalai, ez is emberi hírnököket jelképez. Olyan erővel hirdeti Isten dicsőségét, ami az egész földet beragyogja. Az Újtestamentumban a hatalomra vagy az erőre használatos görög szó az exuszia, ami gyakorta utal Krisztus diadalára a sötétség fejedelmei és erői felett, Máté evangéliumában pedig Jézus a tanítványok kiküldésével kapcsolatban használja. Mt 10:1 verse szerint hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Isteni erővel küldte ki őket, hogy győzzenek a jó és a gonosz csatájában. Máté 28. fejezetében szintén elküldi őket „mennyen és földön” minden hatalommal, hogy tegyenek „tanítványokká minden népeket” (Mt 28:18-19). Az újszövetségi egyház a Szentlélek erejével telve, az élő Krisztus hatalmával haladt előre, aki életében és halálában legyőzte a pokol fejedelmeit és erőit, és Isten „dicsősége beragyogta a földet” (Jel 18:1, ÚRK). Néhány év leforgása alatt a tanítványok az egész akkor ismert világban hirdették az evangéliumot (Kol 1:23).
A végidőben a Szentlélek olyan erővel árad ki, mint még soha azelőtt, és az evangélium gyorsan eljut az egész világra. Ezrek térnek meg egy nap alatt, Isten kegyelme és igazsága az egész bolygóra kihat. A világ így meghallja a figyelmeztető üzenetet, világszerte elterjed az evangélium és az abban felkínált reménység. „Nem lesz kisebb az az erő, amivel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, amelyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, a lezárulásakor a késői esőben ismét teljesedni fognak…
Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés, csodálatos dolgok fognak történni. Betegek gyógyulnak meg, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 523– 524. o.).
 

Mi tartja vissza a Szentlélek hatalmas kiáradását, azaz a késői esőt, valamint a hangos kiáltást? Milyen szerepünk lehet azzal, hogy várjuk a Szentlélek kitöltetését, még ha egyéni befolyásunk kicsi is?

EGW idézet

Ezekhez szól Krisztus: „Miért álltok itt egész napon át hivalkodván?” és felszólítja őket: „Menjetek el ti is a szőlőbe” (Mt 20:6–7). Miért nem követi több keresztény ezt a felhívást? Mert azzal mentegetőznek, hogy nincsenek hithirdetői tisztségre felavatva. Vajha meg tudnák érteni, hogy a prédikátori munkakörön kívül még milyen nagy munkát kell elvégezni, amelyet csak a megszentelt életű önkéntes tagok ezrei vállalhatnak és végezhetnek el.
Isten már régóta várja, hogy minden egyes tag a tehetségéhez képest munkálkodjék, hogy az egész gyülekezetet a szolgálat lelkülete hassa át. Ha Isten gyülekezetének tagjai teljesítenék küldetésüket az ínséget szenvedő belés külföldi területeken, és így elvégeznék evangéliumi megbízatásukat, akkor csakhamar az egész világ meghallaná az intő figyelmeztetést, és az Úr Jézus mielőbb visszajöhetne e földre – hatalommal és nagy dicsőséggel. „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon bizonyságul minden népnek; és ekkor jő el a vég.” (Mt 24:14) – Az apostolok története, 110–111. o.

Amint a nap sugarai eljutnak a földkerekség legtávolabbi zugaiba is, úgy tervezi Isten eljuttatni az evangélium fényét minden földi lélekhez. Most, amikor az ellenség minden erejét megfeszítve próbálja uralma alá hajtani az emberek, férfiak és nők elméjét, még nagyobb lelkesedéssel kell dolgoznunk. Szorgalmasan és érdekmentesen kell hirdetnünk az utolsó üzenetet a városokban, az utak és a sövények mentén. Az üzenetet el kell juttatnunk minden társadalmi réteghez. Munkánk során különböző nemzetiségű emberekkel fogunk találkozni. Egyetlen személyt sem hagyhatunk figyelmeztetés nélkül. Isten ajándékul adta Jézust az egész világnak, nem csak a magas rangú embereknek, és nem csak egy nemzetnek. Egyetlen nemzetet sem zárt ki. Üdvözítő kegyelme az egész világot átöleli. Bárki ihat az élet vizéből. A világ hallani akarja a jelenvaló igazságot. – In Heavenly Places, 340. o.

Amint a harmadik angyal üzenete hangos kiáltássá duzzad, nagy hatalom és dicsőség fogja kísérni hirdetését. Isten népének arca menynyei világosságtól fog ragyogni.
Az Úr majd férfiakat és nőket, sőt, gyermekeket tesz alkalmassá munkájára, mint Sámuelt. Hírnökeivé teszi őket. Aki sohasem szunnyad vagy alszik, az őrködik minden munkása fölött, az választja ki munkaterületeiket. Az egész menny figyeli a harcot, melyet Isten szolgái látszólag csüggesztő körülmények között vívnak, új hódításokat, új tisztségeket érnek el, amikor az Úr szolgáiként megváltójuk zászlaja köré gyűlnek, előremennek, s a hit nemes harcát harcolják. Az összes menynyei angyal Isten alázatos, hívő népe szolgálatára áll. Mikor idelenn az Úr munkásainak serege dicsőítő énekeket zeng, a mennyei énekkar csatlakozik hálaadásukhoz, és Istennek és Fiának dicséretét zengik. – Bizonyságtételek, 7. köt., 17. o.

Ellen G. White: Isten fiai és leányai, 369. o.: „Mert méltók vagyunk, fehérben fogunk járni” című fejezet; Maranatha, 189. o.: „Világosság a zűrzavarban” című fejezet.

Az adventista úttörők már 1851-ben az Amerikai Egyesült Államokat azonosították Jel 13:11-17 szakaszának második fenevadával. Akkor azonban még nehéz lehetett elgondolni, hogyan veheti rá ez a nemzet az egész világot az első fenevad imádására (Jel 13:12). Az Egyesült Államok hadiflottájának az 1880-as évek második felében mindössze negyvennyolc régi hajója volt. A hidegháború vége óta azonban már egyetlen hatalom sem ér fel az Egyesült Államok haderejével. Az amerikaiak csodálatos szabadságot élveztek, de a körülmények nehezedésével könnyű elképzelni, hogyan tiporják el, sőt veszik el teljesen ezt a szabadságot. Sokan gondolják úgy, hogy ennek a folyamatnak a teljesedése már most látszik.
„Az engedelmesség megtagadása [a hamis szombat megtartását illetően] államellenes cselekménynek fog minősülni, amelyért halálbüntetés jár. Másrészről pedig Isten törvénye, amely elrendeli a Teremtő nyugalomnapjának megtartását, engedelmességet követel, és kinyilatkoztatja mindazok megbüntetését, akik megsértik rendelkezéseit” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 518. o.).

Naponkénti tanulmányozásra: Jóel 2 – Ámos 5; Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, „Az igaz istenismeret” c. fejezet

 

1.    Mit tesz az Úr azért, hogy a föld ne féljen, hanem örvendjen és vigadozzon?

2.    Mi lehetett Ámos mestersége, és mikor voltak látomásai Izraelről?

3.    Kiknek jelenti meg Isten az Ő titkát?

4.    Mit kell tennünk azért, hogy velünk legyen az Úr?

5.    Ki tartja a Földet körforgásban, és kinek van gondja arra, hogy a Nap felkeljen az égen?

Általános áttekintés

Isten népe részt vesz a Krisztus és Sátán közti utolsó konfliktusban, de Isten nem hagyja az övéit egyedül ebben a küzdelemben, és felvilágosítást ad követőinek az utolsó eseményeket illetően. Mint egy tábornok, akiben bíznak a katonái, úgy bátorítja Isten a csapatait a végső összecsapásban, prófétai szavával felkészít a harcra, ihlet, irányít, megerősít.
Az előttünk álló héten Isten népe felkészülésének kulcsfontosságú
elemeire összpontosítunk:
1.    A Biblia, Isten Igéje az egyetlen megbízható útmutató, az igazság és a teljes erő egyedüli forrása. Csak addig lehetünk biztonságban, amíg hűségesek maradunk az Igéhez. Következésképpen alkalmaznunk kell a bibliai tanácsot és bölcsességet, akkor is, ha a világ színpadán zajló események látszólag ellentmondanak ennek.
2.    A szombat megtartása Teremtőnk és Üdvözítőnk iránti hűségünk és elköteleződésünk jele.
3.    Nem vagyunk és nem is leszünk soha egyedül a nagy küzdelemben és Isten küldetésének, az evangélium hirdetése feladatának teljesítésében. A Szentlélek ad különleges erőt, amellyel bizonyságot teszünk az utolsó napokban az evangéliumról és Isten szeretetéről: felhívást intézünk az emberekhez, hogy hagyják el az ördögöt és rendeléseit, és térjenek vissza Istenhez. Ezek az események a késői eső (Isten megerősíti és felkészíti népét) és a hangos kiáltás néven ismertek (az evangélium utolsó nyilvános hirdetése).

A tanulmány témái

1.    Isten szeretete és az üdvösség elfogadása Jézus Krisztus által állhatatos szeretetet szül bennünk Isten iránt. Elhatározzuk, hogy hűségesek leszünk hozzá, az Ő Igéjéhez és a szombat parancsolatához.
2.    A Szentlélek a késői eső kiárasztása által ad erőt nekünk. A késői eső kiáradása képessé tesz a hangos kiáltásra, amely az emberekhez intézett utolsó felhívás a megtérésre és az üdvösségre.

Magyarázat

Legyünk bizakodók! Istené az utolsó szó! 

Iván hetednapi adventista családban született a Szovjetunióban. Szegények voltak, sokat kellett dolgozniuk a megélhetésükért, mégis boldog gyermekés ifjúkora volt. 18 évesen besorozták a szovjet haderőbe, s a bajtársaival együtt 3000 kilométert utazott hét napon át a katonai egységéig. Elkezdte kétéves kötelező szolgálatát a hadseregben. Amellett, hogy egyedül érezte magát, és honvágya volt, tudta, a nagy próbatételek még előtte vannak. Még a sorozás előtt elhatározta szívében, hogy
hűséges marad Istenhez, és megtartja a szombatot, történjék bármi. Az első néhány szombaton megpróbálta megértetni a közvetlen feletteseivel, hogy vallási meggyőződéséből kifolyólag nem dolgozhat szombaton. A tisztek egy ideig elnézőek voltak vele, gondolván, hogy hamarosan felhagy furcsa, „vidéki”, „primitív” szokásaival.
Kis idő múlva azonban a tisztekben tudatosult, hogy Iván komolyan veszi a hitét, és szigorú fegyelmi eljárást indítottak ellene. Egy kimerítő péntek délután közölték vele, hogy nem érdemli meg a kényelmes ágyat a hétvégén, ha továbbra sem hajlandó dolgozni szombaton. Megfenyegették, hogy egy ideig bűntető zárkába csukják, de amikor a cella ajtajához értek, zárva volt, az őr pedig már hazament. A váltásra várva, a tisztek egymás közt beszélgettek, miközben Iván a Balkas-tó csillogó tükrét nézte, és imádkozott magában. Egy szakaszvezető ment éppen arrafelé, megállt, majd megkérdezte a tiszteket, hogy kit hoztak a zárkába.
–    Egy szombatünneplőt – válaszolták. – Át fogjuk nevelni! Meg kell tanulnia, hogy a parancsot teljesíteni kell! Dolgozni fog szombaton!
–    Ez? Soha! Ismerem őket! Inkább meghalnak, minthogy dolgozzanak szombaton!
A tisztek megértették, nagy hibát követtek el azzal, hogy hagyták a szakaszvezetőt Iván jelenlétében megszólalni. De későn: Iván megkapta a bátorítás-adagot, amelyre oly nagy szüksége volt. Közben megjött a zárkaőr, és pont szombatkezdéskor bevezette Ivánt a cellába – egy 6 négyzetméteres helyiségbe, amelyben már voltak vagy tízen, többségük dohányzó. A nehéz vasajtó bezárult Iván mögött, aki elfoglalta az egyetlen szabad helyet, közel az ajtóhoz. Lelkileg fel volt készülve, hogy ülve vagy állva, de ki fogja bírni a hétvégét a büntető cellában. Krisztus ifjú katonája tántoríthatatlan volt, semmi sem vehette volna rá, hogy megszegje a negyedik parancsolatot. Teltek a percek, az órák, és éjfélkor, abban a dohányfüsttel teli zárkában elképzelte, amint a hittestvérei imaházba mennek és imádják Istent.
 
Hirtelen eszébe jutott az utolsó prédikáció, amit a katonaság előtt hallott. Illésről szólt, aki a Kármel-hegyen hétszer imádkozott esőért. Mi lenne, ha én is hétszer imádkoznék? – gondolta magában. Merészségnek tűnt, de megpróbálta. Szívében elmondta az első imát. Nem történt semmi. Következett a második ima, de ezúttal sem gyülekeztek „esőfelhők” az „égbolton”. Majd a harmadik ima, a negyedik, az ötödik, a hatodik. Végül elmondta a hetedik imát is. Teljes volt a csend körülötte, nem történt semmi, de hitét ez sem ingatta meg. Kész volt hűséges maradni Istenhez még akkor is, ha nem válaszol az imáira, egyikre sem a hét közül. De legalább megpróbáltam! – mondta magában.
Egy perc múlva azonban a csendet folyosói léptek hangja törte meg. Megzörrent a kulcs a zárban, majd nyikorogva kinyílt az ajtó. Az őr megállt a küszöbön, és egy elemlámpával bevilágított a cellába. Amint meglátta Ivánt, megparancsolta neki, hogy jöjjön ki. A felügyelő bevitte őt az irodájába, egyszerű, de kényelmes ágyat rögtönzött, és megkérte a katonát, hogy feküdjön le. Iván az ágyra roskadt, és azonnal elaludt. Reggel újabb kellemes meglepetésben volt része: az őr reggelit hozott, sőt, egy élelmiszer csomagot is átadott neki, majd kivezette a tó partjára, hogy a természetben örvendhessen a szombat áldásainak!
Iván a következő szombatokat is így tölthette. Felettesei péntek este bezárták a zárkába, az őr pedig még azon éjjel kiengedte, ételt adott neki a hétvégére, és a kaszárnyát is elhagyhatta, hétfőn reggel pedig visszament az egységbe. A következő hónapok és évek alatt sok szép tapasztalatot szerzett, Isten csodálatos módon vezette, óvta életét. Két év múlva érett, hitében megerősödött fiatalemberként tért haza. Helytállt a szovjet hadseregben, amely a hitét akarta lerombolni. Felettesei azt mondták, nem méltó arra, hogy a hadsereg matracán aludjon, azonban Istené volt az utolsó szó. Gondoskodik híveiről, akik – a bibliai Dánielhez és történetünk hőséhez, Ivánhoz hasonlóan – úgy döntenek, hűségesek maradnak hozzá.

A keresztény hűség

A hűség témája mindig is lenyűgözte a történészeket és az antropológusokat. A lojalitás mint magatartás alapja többrétegű. Az egyik réteg biológiai, előre meghatározott: a család, a születés helye. A személyes döntések egy másik rétege a hűség fundamentumának, és az élet több területével kapcsolatosak: anyagi előnyök (fizetések, jutalmak), meggyőződések, világnézeti vagy erkölcsi elköteleződések. Egyesek a kötelességre, mások a preferenciára, megint mások a hasznosságra alapozzák hűségüket. A hűség tárgyai ehhez az alaphoz kapcsolódnak. Az emberek elköteleződnek családjuk, népük, vallásuk, világnézetük iránt, hűségesek a természet törvényeihez, lojálisak az üzleti életben. De mit jelent a keresztény hűség? Miért és kihez hűségesek a keresztények?
Ahhoz, hogy válaszolhassunk ezekre a kérdésekre, előbb elmélkedjünk Jób történetén. Sátánnal folytatott beszélgetéseiben Isten kiemeli szolgája feddhetetlenségét, becsületességét, hűségét, istenfélelmét (Jób 1:8). Bizalmatlan, csaló és lázadó természetével összhangban Sátán feltette egyik alapkérdését: „Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent?” (Jób 1:9). Sátán ezután azt állította, az ember önző okok miatt hűséges Istenhez: „Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-e meg szemtől szembe téged?!” (Jób 1:10–11). Mennyből való kiűzetése előtt Sátán azzal vádolta meg Istent, hogy igazságtalanul, önző módon, hatalmával visszaélve kényszerítette a világegyetem el nem bukott lényeit, hogy szeressék Őt, és legyenek hűségesek hozzá, következésképpen Isten iránti lojalitásuk mögött személyes érdekek és előnyök húzódtak. Sátán továbbment, és Isten földi követőiről is azt állította, a túlélés és a jólét önző vágya motiválja őket. A valóság ilyen fokú téves megítélése Sátán részéről kirobbantotta az egyetemes nagy küzdelmet. A szenvedő Jób kérdéseket tett fel, de kételyei ellenére hűséges maradt Istenhez. Bebizonyította, hogy Sátán téved, majd szemléltette az Isten iránti keresztény lojalitás valódi fundamentumát: az Isten iránti feltétlen és állhatatos szeretetet, valamint a megigazulás utáni mély, őszinte vágyódást.
Azon a bizonyos péntek este a büntető zárkában Iván Isten iránti hűsége azonnali jutalmat nyert, de nem a jutalom volt hűsége mozgatórugója. Iván eldöntötte, hogy akkor is hűséges marad az Úrhoz, ha nem válaszol az imájára. A Dura mezején, az égő kemence általi rettenetes halál kilátása ellenére Dániel és barátai bátran feleltek Nabukodonozornak:
„Nem szükség erre felelnünk néked. Íme, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttatál, nem imádjuk” (Dán 3:16–18). Évek múlva Habakuk próféta énekelte: „Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben” (Hab 3:17–18).
Hogyan születhet meg Isten követőinek szívében és elméjében az ilyen hűség? Isten népe és a világegyetem többi része szükségét érzi ennek a hűségnek, mivel Ő a Teremtője, következésképpen az Atyja. Isten népének lojalitása Istentől származik; Isten a saját képére alkotta az embert (1Móz 1:26–27). Isten szeretet, és az ember Isten kegyelme által szerethet. Feddhetetlen lévén, Isten az embert is feddhetetlennek teremtette. Hűséges, lojális, elkötelezett az ember iránt, és az ember is választhatja azt, hogy – Isten segítségével – hűséges, lojális és elkötelezett lesz Istenhez. Urunk szeretete és hűsége szeretetet és hűséget szül bennünk. János apostol kifejtette, hogy nem félelemből köteleződtünk el Isten iránt, mert „a szeretetben nincsen félelem; sőt, a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket” (1Jn 4:18–19). „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért” (1Jn 4:10; ld. Jn 3:16).

Alkalmazás

1.    Iván története valóban ámulatba ejtő s ugyanakkor bátorító. Tudjuk azonban, hogy minden Ivánhoz hasonló hívő mellett sok olyan keresztény van, akinek szenvednie kell a hűsége miatt, s talán még a hozzátartozóinak is. Beszélgessetek ezekről a helyzetekről a csoportban!
2.    Miközben elképzeljük, hogy az üldözések idején állhatatosan megtartjuk Isten szombatjának parancsolatát, hányszor vétkezünk békeidőben és jólétben a szombat szentsége ellen? Talán feltesszük magunkban a kérdést, hogy vajon nem könnyebb békeidőben megszegni a szombat parancsolatát, mint az üldözések idején. Ha nem vagyunk képesek megszentelni a szombatot most, amikor szabadságnak örvendünk, mi lesz, ha majd elérkezik a válság ideje? Gondolj ki egy stratégiát, hogy miként maradhatsz hűséges a szombat parancsolatának megtartásában mind a béke, mind pedig a nyomorúság idején.