Fenyegető konfliktus

E heti tanulmányunk: Jelenések 4:11; 12:3-5, 17; 13:1-2, 11-18; 14:7, 9, 12; A nagy küzdelem 35–36. fejezete

Egy viszonylag új orvosi eszköz, a biochip nagyjából akkora, mint egy rizsszem, emberekbe is beültethető. Tartalmazza a páciens egészségügyi adatait, amelyek külsőleg leolvashatók egy szkennerrel. Vannak olyan keresztények, akik ezt egy összeesküvés részének tekintik, amivel a fenevad bélyegét akarják az emberekre kényszeríteni. Mások az élelmiszerek csomagolására nyomtatott vonalkóddal hozzák összefüggésbe ezt a bélyeget, vagy titokzatos számokkal a dollár bankjegyeken, amelyeket összeadva állítólag 666-ot kapunk. Megint mások a szabadkőművesekkel, az illuminátusokkal, a fekete ENSZ helikopterekkel vagy magával az ENSZ-szel látnak ilyen kapcsolatot.
E tanulmány célja, hogy rámutasson az imádat kérdése körül felerősödő, közelgő konfliktusra. Sátán támadást indít Isten hatalma ellen azzal, hogy igyekszik aláásni törvényét. Konkrétan a szombat lesz az imádatért vívott globális harc középpontja. Sátán gyűlöli a szombatot, mert gyűlöli a Teremtőt. Felhasznál mindent, kényszerítést, nyomást és erőszakot is, hogy megtörje Krisztus iránti elkötelezettségünket. Hitbeli ütközés lesz az igaz és a hamis istentiszteleti nap között. Isten végső felhívása arra szólít, hogy maradjunk hűségesek Krisztushoz az üldözés, a gazdasági bojkott, a bebörtönzés vagy a halálos ítélet fenyegetései közepette is. Az e heti tanulmány kiemeli Jézus erejét, aki képes a föld végső küzdelmein átvezetni bennünket.

Június 15. – A női misszió napja
 

EGW idézet

„Mert én jobban szeretem parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.” (Zsolt 119:127) E vészterhes napokban vajon kevésbé szenteljük oda magunkat Isten igazságának, és kevésbé ragaszkodjunk törvényéhez, mint a régi időkben? (…) Most van itt az ideje, hogy Krisztus választottai megmutassák az ő szolgálatára való odaszenteltségüket – az idő, amikor követőinek a legszebb tanúságot kell tenniük, szilárdan megállva az elhatalmasodó gonoszság ellenében. […]
Amikor Isten törvényét félreteszik, az a legnagyobb nyomorúságot eredményezi úgy a családoknak, mint a társadalomnak. Egyetlen reményünk abban van, ha hűségesen ragaszkodunk Jahve előírásaihoz… Ez azt bizonyította a világ számára, hogy a rend és a kormányzat felbontásának legbiztosabb módja Isten törvényének félretevése. – Isten fiai és leányai, 54. o.

A mennyből való levettetése óta Sátánnak nem volt más öröme és állandó elfoglaltsága, mint Isten tervének meghiúsítása, amivel megakadályozhatja az emberek üdvösségre jutását. E munkát nagy sikerrel végezte és fogja végezni, míg Krisztus véget nem vet ténykedésének. Megpróbálta rávenni az embereket, hogy tiporják el és vessék el Isten becsületét, ezért sokan az ő munkatársaivá lettek, és a lázadást választották. Ezek az emberek dicsekszenek a kételyeikkel, és másokat is rávesznek Jehova törvényének semmibevételére. Krisztus ellenségei köré soroltatnak, és befolyásukat nem a lelkek megmentésére, hanem rombolásra használják. Az Isten törvényét aláaknázó cselekedeteikkel Sátánnak segítenek, és azzal ámítják a bűnöst, hogy még akkor is üdvösséget nyer, ha áthágja a törvényt. Sátánt szolgálják, ezért az ő szörnyű sorsában fognak osztozni. – The Signs of the Times, 1884. április 3.

A keresztény nem engedheti, hogy a környezete és a körülményei alakítsák a jellemét, hanem ezek fölé emelkedve isteni képmásra kell jellemet fejlesztenie. Tanúsítson hűséget mindenütt. Lelkiismeretesen tegyen eleget a kötelességeinek, használja ki az Istentől kapott lehetőségeket, és a legjobb képességei szerint tegye a tőle telhető legtöbbet. Szeme csak Isten dicsőségét szemlélje, így dolgozzon Krisztusért, akárhová is kerül az életben. Akaratunkat és szívünket át kell adnunk Istennek, és meg kell ismernünk Krisztust. Meg kell tagadnunk önmagunkat, fel kell vennünk a keresztet, és követnünk kell Jézust. Egyetlen ember sem juthat be a mennybe, csak akkor, ha a keskeny ösvényen járva hordja keresztjét. Sajnos sokan csak ékszerként viselik a keresztet, és nem viszik gyakorlati módon nap mint nap. […]
Ha sikert akarunk elérni a munkában, fontos megismernünk Krisztust, mivel az ő megismerése nyújtja számunkra az igazságosság egészséges elveit, és nemes, önzetlen lelkületet ad, amilyen a Megváltónké, akit szolgálunk. Munkánkat hűség jellemezze, takarékosság, gondoskodás és alaposság, bárhol is vagyunk, akár a konyhában, akár a műhelyben, vagy ott, ahová helyezett bennünket az Úr az ő szőlőskertjében. – Lift Him Up, 245. o.

A jelenések könyvének üzenete sokkal több a rejtélyes szimbólumoknál, a furcsa fenevadaknál és a meghökkentő képeknél, a szerető Isten mond el benne örök igazságokat a végidőben élő nemzedéknek. A Krisztus és Sátán közötti küzdelem a mennyben robbant ki, a központi kérdése az imádat, és végül akörül is fog tetőzni.

1. Vessük össze Jel 14:7, 9 és 4:11 verseit! Mi az a téma, ami átível A jelenések könyve egészén?

A jelenések könyvében az imádat kérdése elválaszthatatlanul összekapcsolódik a teremtéssel. Jel 14:7 arra szólít, hogy imádjuk az Urat, a Teremtőt. Az elmúlt két évszázad idején viharos erővel söpört végig a világon az evolúció tana, a szombat ezzel szemben örök emlékeztető arra, hogy kik is vagyunk valójában. Folyamatosan megerősít abban, hogy Isten teremtményei vagyunk, aki méltó a hűségünkre és az imádatunkra. Ez az egyik oka annak, hogy az ördög annyira gyűlöli a szombatot.

2. Olvassuk el Jel 12:17 és 14:12 verseit! Hogyan fejezhetjük ki a legjobban, hogy imádjuk a Teremtőt?

A fenevad imádatával szöges ellentétben áll a Teremtő imádása, ami a parancsolatai megtartásában nyilvánul meg. A végidőben Istennek lesz egy népe, amely a nagy ellenállás és a történelem leghevesebb üldözése ellenére is hűséges marad hozzá. „Míg a negyedik parancsolat megtagadása és a hamis szombat megtartása, amit az állam törvénye megkíván, egyenlő az istenellenes hatalomnak tett hűségesküvel, addig az igazi szombat megtartása, ahogy azt Isten törvénye megszabja, a Teremtő iránti hűség bizonyítéka” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 518–519. o.).
Jel 14:12 versében az áll, hogy a Megváltó elkötelezett követőiben meglesz „Jézus hite”, ami olyan mély, hogy képes bízni, ha nem is lát, akkor is kitart, ha nem ért mindent. Jézustól ezt ajándékba, hit által kapjuk, és ez lesz az, ami átsegít bennünket a küszöbön álló harcon.
 

A szombat jele egészen az Édenig vezet vissza, annyira alapvető. Az elbitorlására tett kísérlet, amire Róma törekszik (lásd Dán 7:25), valójában Isten teremtői tekintélyének megtámadása, méghozzá a legelemibb módon. Miért válik ez tehát olyannyira kiélezett kérdéssé az utolsó napokban?

EGW idézet

A zsoltáros mondja: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket, és nem magunk.” „Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi Alkotónk előtt!” (Zsolt 100:3; 95:6) A szent lények, akik a mennyben Istent imádják, elmondják, hogy miért az Urat illeti az imádatuk: „Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.” (Jel 4:11) Jelenések könyve 14. fejezetében az embereket felszólítják, hogy a Teremtőt imádják. A jövendölés egy olyan embercsoportot mutat be, amelynek ki lett jelentve a hármas angyali üzenet, és amely megtartja Isten parancsolatait. Az egyik parancsolat közvetlenül Istenre mint Teremtőre utal. Így hangzik a negyedik parancsolat: „De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja… Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” (2Móz 20:10–11) Az Úr a szombatra vonatkozóan kijelenti: „legyen jegyül énköztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (Ezék 20:20). […] Míg azért kell imádnunk Istent, mert Ő a Teremtő, addig a szombat is az Úr emlékünnepe marad. – Lift Him Up, 51. o.

Csak két tábor létezik a földön. Akik Krisztus véráztatta lobogója alatt állnak, másfelől pedig, akik a lázadás fekete zászlaja alá álltak. Jelenések 12. fejezete írja le az engedelmesek és az engedetlenek közti súlyos küzdelmet. A sátáni eszközök leírhatatlan borzalmak színpadává tették a földet. Magukat kereszténynek mondó hatalmak vívnak háborút, ontanak vért. Az Isten törvényének semmibe vétele meghozta biztos következményét. A ma folyó harc nem csupán ember küzdelme ember ellen. Egyik oldalon az élet fejedelme áll az ember helyetteseként és kezeseként, a másik oldalon pedig a sötétség fejedelme áll a bukott angyalok élén. – A Te Igéd igazság, 7. köt., 974. o.

A gonoszt hit által kell legyőzni. Aki erre a harcra vállalkozik, annak fel kell öltenie az isteni fegyverzetet. A hit pajzsa nyújt számára védelmet, hogy győzhessen. A seregek Urába vetett hiten és a parancsolatok iránti engedelmességen kívül semmi sem lesz hasznára… Csak a hitben való élés teszi az embereket legyőzhetetlenné és képessé arra, hogy mindvégig sziklaszilárdan ellenálljanak a gonosznak. – Counsels to Parents, Teachers, and Students, 182. o.

Mióta Jézus meghalt a kereszten, az ellenség tudja, hogy vesztett, de igyekszik a lehető legtöbb áldozatot magával rántani. Hadjáratának első fázisa a megtévesztés, amikor azonban azzal már nem jut előre, erőszakhoz folyamodik. Végső soron Sátán áll a rendelet kiadása mögött, ami halállal fenyegeti mindazokat, akik nem imádják a fenevadat, és nem veszik fel a bélyegét. Természetesen nem újdonság a vallási üldözés, azóta történik ilyesmi, hogy Kain megölte Ábelt, aki Isten parancsa szerint járt el. Jézus utalt rá, hogy még a hívők között is elő fog fordulni.

3. Olvassuk el Mt 10:22, Jn 16:2, 2Tim 3:12 és 1Pt 4:12 verseit! Mit tapasztalt az újszövetségi egyház? Mire utal ez Krisztus végidei egyházát illetően?
 

A kereszténység történelmében gyakori volt az üldözés. Megtörtént a pogány Római Birodalomban, de különösen erősen megmutatkozott a középkori egyházban, amikor kegyetlenül üldözték a Bibliát követő keresztényeket. A fenevad bélyege az utolsó szem ebben a pokoli láncolatban. A múltbeli üldözésekhez hasonlóan ezzel is az a cél, hogy mindenkit rákényszerítsenek a meghatározott hitpontokhoz és az előírt vallási rendszerhez való alkalmazkodásra. A prófécia utalása szerint az üldözés gazdasági szankciókkal fog kezdődni: senki nem adhat és vehet, ha nincs rajta a fenevad bélyege. Aki nem hajlandó felvenni a fenevad bélyegét, az végül halálos ítélet alá esik (Jel 13:15, 17).
Az ördög már most arra készíti fel a magukat kereszténynek vallókat, hogy a végső próba idején vegyék fel a fenevad bélyegét, ugyanis megalkuvásra ösztönzi őket. Amikor látszólag az egész világ csodálva követi a fenevadat (Jel 13:3), hirtelen változik a szín, és a prófécia kamerája Isten népére fókuszál. Jel 14:12 ezt a képet vetíti elénk: „…itt [vannak,] akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” Isten népének életét a hűség és az engedelmesség jellemzi. Kegyelméből ők erősen megállnak, amikor körülöttük minden rázkódik. A világ követi a fenevadat, ők azonban „követik a Bárányt, valahová megy” (Jel 14:4). Krisztus ereje által győznek a pokol ellenük felsorakozó erői felett. Amint a 9. tanulmányban láttuk, a jó és a gonosz közötti küzdelem központi kérdése az imádat. A fenevad először félrevezetéshez folyamodik, majd miután azzal már nem ér el eredményt, erőszakkal, kényszerítéssel lép fel.
 

Vajon hajlandó vagy anyagi szempontok miatt engedményeket tenni a szombatünneplés kérdésében? Ha igen, akkor milyen könnyen tudnál meghozni egy ilyen döntést?

EGW idézet

„A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt, jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.” (Jn 16,2)
Világunkban mindenkinek választania kell, hogy a két zászló közül melyik alá sorakozik fel, kinek a vezetését fogadja el.
Két sereg sorakozik fel, és a köztük lévő különbség olyan jelentős lesz, hogy sokan meggyőződnek az igazságról, és Isten népe oldalára állnak. Az utolsó összecsapás előtt sokakat bebörtönöznek, sokaknak menekülniük kell, és sokan szenvednek mártíromságot Krisztusért, mert kiálltak az igazság védelme mellett. A rendelettel, amely Isten törvényét megsértve a pápaság által felállított intézményt kényszeríti az emberekre, nemzetünk [az Egyesült Államok] teljesen elszakad majd a feddhetetlenségtől. – Maranatha, 199. o.

Minél közelebb kerülünk a végidő veszélyeihez, annál erősebbek és elszántabbak lesznek az ellenség kísértései. Sátán nagy hatalommal száltt alá, mert tudja, hogy kevés ideje van, ezért munkálkodik a „gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek”. Isten Igéje figyelmeztet bennünket, hogy a kísértő megpróbálja becsapni, ha lehetséges, még a választottakat is.
Rendkívüli események várnak a világra. Mindennek a vége elérkezett. Nemsokára a szorongattatás ideje következik Isten népe számára. Akkor majd kiadják a rendeletet, amely megtiltja az Úr szombatja megtartóinak, hogy bármit is eladhassanak vagy vásárolhassanak, és halálbüntetés fenyegetése mellett próbálják arra kényszeríteni őket, hogy a hét első napját tartsák meg. […]
Ha megnyílhatna a szemünk, mint Elizeus szolgájának a szeme is Dótánban, láthatnánk körülöttünk a gonosz angyalokat, ahogy próbálnak legyőzni bennünket, és minden lehetőséget kihasznának, hogy megkísértsenek; ugyanakkor láthatnánk a szent angyalokat is, ahogy fölöttünk őrködnek, körülvesznek fényességükkel és erejükkel, és viszszaverik a gonosz angyalok támadásait. – Historical Sketches, 155–156. o.

A Sátánnal való küzdelem végső nagy összecsapásában azok, akik hűségesek Istenhez, minden földi ellátást nélkülözni fognak. Mivel nem hajlandók Isten törvényét áthágni, hogy engedelmeskedjenek a földi hatalmaknak, nem vehetnek és nem adhatnak. Végül halálra ítélik őket (lásd: Jel 13:11–17). Ám az ígéret így szól az engedelmeseknek:
„A magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.” (Ésa 33:16) Ez az ígéret teljesedik Isten gyermekeinek életében. Amikor a földön éhség pusztít, ők eledelt fognak kapni. „Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.” (Zsolt 37:19) – Jézus élete, 121. o.
 

4. Jel 13:1-2 verse szerint honnan emelkedik fel ez a fenevad, és ki adja a hatalmát?

A jelenések könyve Sátánnal azonosítja a sárkányt. Jel 12:3-5 szakasza szerint nyomban a születése után meg akarta ölni „a fiúgyermeket”, aki később „elragadtatott Istenhez és az ő trónjához” (ÚRK). Az ördög a pogány Róma által akarta megölni Krisztust (lásd Mt 2:16-18). Isten és az ember fő ellensége politikai és vallási intézmények által éri el céljait.
A fenevad hatalmáról olvassuk: „A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt” (Jel 13:2, SZIT). Ez a prófécia évszázadokkal később pontosan teljesedett, amikor a római császár, Nagy Konstantin a fővárosát áthelyezte Rómából a későbbi Konstantinápolyba, a mai Törökország területére. Emiatt hatalmi vákuum alakult ki a császárok korábbi székhelyén, Róma császári városában. A pogány Róma így adta át a trónját, a fővárosát a fenevadnak.
Isaac Backus megállapítja: „Amikor a birodalom központját Konstantinápolyba helyezte át… Nagy Konstantin lehetővé tette Róma püspökének, hogy minden földi ember, sőt a Menny Istene fölé emelje magát” (Le Roy Edwin Froom: The Prophetic Faith of our Fathers. 3. köt. 213. o.). Thomas Hobbes szerint „a pápaság nem más, mint a letűnt Római Birodalom szelleme, annak sírhelyén ül megkoronázva” (Leviathan. New York, 1996, Oxford University Press, 386. o.). Alapos elemzés nyomán kitűnik, hogy Jelenések 13. fejezetében a tengerből feljövő fenevad egy hitehagyóvá lett vallási hatalom, ami Rómából emelkedik fel és világszéles vallási rendszerré nő (Jel 13:3-4). Ez a fenevad nem egy személy, hanem egy vallási szervezet, amely emberi rendelkezéseket állított Isten Igéje helyére.
 

5. Jel 13:1, 6 versei milyen kulcsszavakkal azonosítják a fenevad hatalmát?

Jn 10:33 és Lk 5:21 versében a Biblia két példával határozza meg a káromlás jelentését: 1) amikor egy ember lép fel úgy, mintha Isten volna, ezt állítja magáról; 2) amikor egy ember kijelenti, hogy van hatalma megbocsátani a bűnöket. Az itt említett történetekben igazságtalanul vádolták Jézust káromlással, hiszen Ő valóban Isten, tehát joga van megbocsátani a bűnöket. A római pápaság két jellemző tantételét nevezi a Biblia káromlásnak: amikor állítja, hogy papjainak hatalmukban áll megbocsátani a bűnöket, valamint a pápa isteni előjogokkal bír a földön.

EGW idézet

Az a próféciai képsor, amelyben ezek a szimbólumok találhatók, Jelenések könyve 12. fejezetében kezdődik, mégpedig a sárkánnyal, aki el akarta pusztítani Krisztust a születésekor. Megtudjuk, hogy a sárkány nem más, mint Sátán (Jel 12:9). Ő indította Heródest, hogy irtassa ki a Megváltót. A keresztény korszak első századai során a Krisztus és népe ellen indított harcban Sátán fő ügyvivője a Római Birodalom volt. E birodalomban a pogány vallások uralkodtak. Így míg a sárkány elsősorban Sátánt személyesíti meg, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma. – A nagy küzdelem, 38. o.

Az első fenevad a római egyházat jelképezi, egy állami hatalommal felruházott egyházi közösséget, amely képes minden protestánst megbüntetni. A fenevad egy hasonló hatalommal felruházott másik egyházi közösséget jelképez. Ennek a képmásnak a kialakulása annak a fenevadnak a munkája, amelynek békés felemelkedése és szelíd hitvallásai olyan találóan ábrázolják az Amerikai Egyesült Államokat. Itt találhatjuk meg a pápaság képmását. Mikor országunk egyházai egyesülnek azokban a hitpontokban, amelyeket együttesen megtartanak, befolyásolják az államot, hogy kényszerítse rendeleteiknek megtartását, és támogassa nézeteiket, akkor a protestáns Amerika a római egyházszervezet képére, képmására átalakul. Akkor az igaz egyházat üldözni fogják, mint Istennek régi népét. – A megváltás története, 381. o.

Isten Igéje figyelmeztet a közelgő veszélyre. Ha a protestáns világ nem figyel erre, akkor fogja megtudni, mi Róma valódi célja, amikor már túl késő kimenekülni hálójából. Róma csendben nő hatalommá. Tanításai éreztetik befolyásukat a törvényhozó termekben, az egyházakban és az emberi szívekben. Titokban már építi büszke és maszszív tornyait, amelyekben korábbi üldözéseit megismétli. Lopva és alig észrevehetően növeli erejét, hogy készenlétben legyen, amikor ütésre emelheti kezét. Előnyhöz akar jutni, és ez már sikerült is neki. Nemsokára látni és érezni fogjuk, mi Róma igazi szándéka. Megvetésnek és üldözésnek teszi ki magát az, aki hisz és engedelmeskedik Isten Igéjének. – A nagy küzdelem, 581. o.

Senki ne hagyja magát megtéveszteni! A pápaság, amelynek a protestánsok ma tisztelettel adóznak, ugyanaz, mint amely a reformáció idején uralta a világot, amikor Isten emberei életüket kockára téve lerántották a leplet gonoszságáról. Ugyanaz a fennhéjázó büszkeség és önteltség jellemzi, amellyel királyokon és fejedelmeken hatalmaskodott, igényt tartva az Istennek kijáró tekintélyre. Lelkülete ma sem kevésbé kemény és uralkodó, mint amikor elfojtotta az emberi szabadságot, és megölte a Magasságos szentjeit. […] A politikájához tartozik, hogy olyan jelleget ölt, amellyel a legjobban elérheti célját. – A nagy küzdelem, 571. o.

Isten népe abban találja legnagyobb örömét és boldogságát, hogy Őt imádja, nem a fenevadat. Engedelmességük szeretetből fakad. Hűségesek Urukhoz, mert tudják, hogy Ő mennyire hű hozzájuk.

6. Jel 13:5 alapján írjuk le a fenevad azonosító jellemzőjét az alábbi vonalra!

A 4. tanulmányból emlékezhetünk rá, hogy Isten megadja a prófétai idő megértésének kulcsát: egy prófétai nap egy valóságos évvel egyenlő (4Móz 14:34; Ez 4:6). A Jel 13:5 versében említett negyvenkét hónap (harminc napos héber hónapokat alapul véve) ezerkétszázhatvan napra, vagyis évre jön ki. A pápaság befolyása nagy volt 538 és 1798 között. Akkor ért véget a pápai fennhatóság prófétai korszaka, amikor Napóleon tábornoka, Berthier fogságba vitte a pápát 1798-ban, s ezzel beteljesedett A jelenések könyvének próféciája: „Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül” (Jel 13:9, SZIT, Károliban 10. vers). A pápaság elleni támadás különösen súlyos volt, de nem végzetes. Jel 13:12 szerint a halálos seb begyógyul, a pápaság befolyása újból világszéles lesz.
A világ vezetői ma a római egyház követeként fogadják a pápát, és rendszeresen látogatják is a Vatikánban. A világ példátlan instabilitása idején készül elő a terep arra, hogy a római pápa legyen az egész világ elismert erkölcsi vezetője, aki képes összehozni az embereket. XVI. Benedek pápa 2012. június 6-án a Szent Péter téren elmondott beszédében kijelentette: „A vasárnap az Úr napja és az embereké, amikor legyen mindenki szabad – szabad a család és szabad Isten számára. A vasárnap védelmével az emberi szabadságot védelmezzük” (https://www.vatican. va/content/benedict-xvi/en/audiences/2012/documents/hf_ben-xvi_ aud_20120606.html.) „A bibliai szombat tisztelőit a törvény és a rend ellenségeinek fogják nevezni, akik ledöntik a társadalom erkölcsi korlátait, felfordulást és erkölcsi romlást okoznak, és Isten csapásait hozzák a földre… Állampolgári hűtlenséggel fogják vádolni őket. Az Isten törvényének kötelező érvényét megtagadó lelkészek a szószékről fogják hirdetni, hogy engedelmességgel tartozunk a polgári hatalmaknak, mint Istentől rendelt tekintélynek. Törvényhozó testületek és bíróságok a parancsolatok megtartóit hamis színben tüntetik fel és elítélik” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 506–507. o.).
 

Gyorsan változik a világ! Ezek szerint milyen hamar ránk törhetnek a végidei események?

EGW idézet

Pál apostol figyelmeztette a gyülekezetet, hogy ne saját korában várja Krisztus eljövetelét. „Nem jön el az addig – mondta –, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere.” (2Thessz 2:3) A nagy hitehagyás, azaz „a bűn embere” hosszú uralkodása előtt nem várható Urunk adventje. A „bűn embere”, aki „a törvényszegés titkos bűne”, „a veszedelemnek fia” és „a törvénytaposó” néven is ismert, a pápaságot jelképezi, amelyről a próféta megjövendölte, hogy 1260 évig fenntartja uralmát. Ez az időszak 1798-ban ért véget. Krisztus nem jöhetett el ezt megelőzően. Pál figyelmeztetése egészen 1798-ig érvényes. Krisztus második eljövetelének hirdetése ezután vált esedékessé. – A nagy küzdelem, 356. o.

Komoly, a lelkek üdvösségét kereső munkásokra van szükség, mert Sátán hatalmas vezérként lépett a harcmezőre, hogy ebben az utolsó időben mindenféle módszert bevessen annak érdekében, hogy Isten világossága ne juthasson el népéhez. Saját soraiba hajtja az egész világot. Csak azon kevesek állhatnak ellene, akik hűségesek Isten rendeléseihez, de még ezek felett is igyekszik győzelmet aratni.
Kérdezzétek Istent magatok! Imádkozzatok isteni világosságért, hogy bizonyosságot nyerjetek az igazság felől, hogy amikor a hatalmas csodatévő erő megjelenik, és az ellenség világosság angyalaként jön el, különbséget tudjatok tenni Isten valódi munkája és a sötétség erőinek utánzása között.
Az egész világot figyelmeztetni kell, és amikor a harmadik angyal üzenete hangos kiáltással halad előre, az emberek értelme teljesen fel lesz készítve az igazság mellett vagy ellen való döntéshozatalra. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 3. köt., 389. o.

A Biblia kinyilatkoztatja, hogy az Úr eljövetele előtt az első századokéhoz hasonló vallási hanyatlás lesz. „Az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői, kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét.” (2Tim 3:1–5)… Sátán „a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával” fog dolgozni. És mindazok, akik „nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre”, ki lesznek téve „a tévelygés erejé”-nek, „hogy higgyenek a hazugságnak” (2Thessz 2:9–11). Amikor a gonoszság erre a fokra jut, ugyanolyan következményei lesznek, mint amilyenek az első századokban voltak. – A nagy küzdelem, 444. o.

7. Olvassuk el Jel 13:11-18 szakaszát! Miben különbözik a fejezetben másodikként megjelenő fenevad az elsőtől?

Az első fenevad a tengerből emelkedett ki, a második „a földből” (Jel 13:11). A tenger vagy a vizek szimbólumának jelentése: „népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek” (Jel 17:15). A föld pedig a világ ritkán lakott területére utal. Ez a második fenevad annak a prófétai időszaknak a vége felé emelkedik fel, amelyben az első fenevad gyakorolta a hatalmát (Jel 13:5), tehát 1798 körül.
Az Egyesült Államokra pontosan ráillik ez a leírás. 1776-ban hirdették ki a függetlenségét, az alkotmányát 1789-ben fogadták el, majd a 19. század vége felé már vezető világi hatalomként ismerték el.
János folytatja: „Két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, de úgy beszélt, mint a sárkány” (Jel 13:11, ÚRK). A bibliai próféciában a szarv hatalmat szimbolizál. Az első fenevadtól eltérően ennek a szarvain nincsenek koronák, ami arra utal, hogy nem monarchia. A két szarv a két fő kormányzati elvet jelképezi, amelyekből az Egyesült Államok hatalma és sikere fakad: a politikai és a vallási szabadság.
 

8. Jel 13:11-12 versében milyen változást látunk ezen a fenevadon? Hogyan beszél?

Ez a szelíd, bárányhoz hasonló nemzet végül úgy szól, mint a sárkány, és „az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi” (Jel 13:12). Hátat fordít a vallásszabadság elveinek, „és azt is eléri, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat” (Jel 13:12, ÚRK). Az Egyesült Államoknak vezető szerepe lesz abban, hogy a földön mindenkitől megkövetelik majd, hogy imádja az első fenevadat, valamint ismerje el a pápaság lelki és világi tekintélyét. E prófécia szerint az Egyesült Államok megformálja a fenevad képét – ami az egyház és az állam egysége –, és mindenkinek előírja, hogy imádja ezt a képet. Különösen érdekes, hogy amikor először azonosították az Egyesült Államokat ennek a fenevadnak a hatalmaként, akkor még közel sem volt akkora katonai és gazdasági behemót, mint amivé mára vált – és ami továbbra is marad.

Gondoljunk a mai amerikai politikai instabilitásra! Hogyan vezethet majd el ez a helyzet a prófécia teljesedéséhez?

EGW idézet

Mialatt a föld történelmének végéhez közeledünk, különösen az utolsó időkre vonatkozó próféciákat kell tanulmányoznunk. Értsük meg az Újszövetség utolsó könyvének igazságait. Sátán sok lélek értelmét elvakította, hogy csak örültek, ha kifogást találhattak, hogy elkerülhessék a tanulmányozását. Ámde Krisztus szolgája, János által kijelentette az utolsó napok eseményeit, és ő mondja: „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.” […]
Az utolsó napok veszedelmei között élünk. Feladatunk, hogy figyelmeztessük az embereket arra a veszedelemre, amelyben élünk. Tárjuk fel a próféciák ünnepélyesen komoly jeleneteit. Ha népünk csak félig volna ébren, ha tudatában volna a Jelenésekben vázolt események közelségének, akkor gyülekezeteinkben reformációt láthatnánk, és sokan hinnének az üzenetben. Nincs veszteni való időnk, Isten felszólít, hogy őrködjünk a lelkek felett, mint akik felelősséggel tartoznak értük… Beszéljen tehát Dániel, beszéljen a Jelenések könyve, mondják meg, hogy mi az igazság. Ám a tárgykör bármelyik pontját tárod is fel, magasztald Jézust, minden reménységünk középpontját, „Dávid gyökerét és ágát, a fényes Hajnalcsillagot”. – Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 116, 118. o.

Hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képét, ahhoz a vallási hatalomnak úgy kell irányítania a polgári hatalmat, hogy saját céljai szolgálatába állítsa.
A „fenevad képe” a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor alakul ki, amikor a protestáns egyházak dogmáik megtartásához a polgári hatalom segítségét igénylik. […]
Habár az egyház és az állam egyesíti erejét, hogy „mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal” (Jel 13:16) kényszerrel elfogadtassa „a fenevad képét”, de Isten népe nem veszi magára e bélyeget. A pátmoszi próféta látja „azokat, akik diadalmaskodtak a fenevadon és az ő képén, és bélyegén, és az ő nevének számán... állni az üvegtenger mellett, akiknek kezében voltak az Isten hárfái”, és „éneklik Mózes és a Bárány énekét” (Jel 15:2– 3). – Maranatha, 169. o.

Mindeddig sokan rémhírterjesztőknek tartották a harmadik angyali üzenet igazságainak hirdetőit. Jövendöléseiket – hogy az Egyesült Államokban úrrá lesz a vallási türelmetlenség; hogy az egyház és az állam egymással szövetségben üldözni fogja Isten parancsolatainak megtartóit – alaptalannak és képtelenségnek minősítették. Meggyőződéssel mondták, hogy ez az ország soha nem lesz más, mint ami eddig volt: a vallásszabadság védelmezője. De amikor mindenütt vita tárgya lesz a vasárnapünneplés kötelezésének kérdése, kiderül, hogy közeledik ez a kétségbevont és el nem hitt esemény, és a harmadik üzenet még soha nem tapasztalható hatást vált ki. – A nagy küzdelem, 605. o.

Ellen G. White: Maranatha, 177. o.: „Bölcsességre van szükségünk” című fejezet.

A fenevadnak és képének imádata Dániel 3. fejezetét idézi, amikor Babilon királya megparancsolta Sidráknak, Misáknak és Abednégónak, hogy boruljanak le az aranyszobor előtt, különben a tüzes kemencébe vetik őket. Az ókori Babilonban és a mai Babilonban is az imádat a központi kérdés. Igaz imádat az Isten Igéjéből tanuló elméből, szeretete által átformált lélekből és Szentlelkével betelt szívből fakad. Csak így lehetséges az, hogy nem szabjuk magunkat „e világhoz” (lásd Róm 12:2), hanem Isten akaratát követve élünk, amit Igéjéből ismerünk meg. Egyedül ez a biztonságunk!
„Isten soha nem hat kényszerrel az akaratra, sem a lelkiismeretre. Sátán viszont könyörtelen kényszert alkalmaz azokkal szemben, akiket másként nem tud megrontani. Megfélemlítéssel vagy erőszakkal próbál a lelkiismereten uralkodni és hódolatot kicsikarni. Igénybe veszi mind a vallási, mind a világi hatalmakat, hogy Isten törvényével dacolva erőszakkal szerezzenek érvényt emberi törvényeknek” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 506. o.).

Naponkénti tanulmányozásra: Hóseás 9 – Jóel 1; Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, „Az igazi nevelés misszionáriussá képez” c. fejezet

 

1.    Milyen szőlőtőhöz hasonlatos Izrael?

2.    Mivel vette körül az Urat Efraim és Izrael háza?

3.    Ki által hozta fel az Úr Izraelt Egyiptomból, és ki által tartatott meg?

4.    Hogyan kellett Izraelnek visszatérnie az Úrhoz?

5. Milyen rendelkezéseket adott Isten az ősi Izraelnek a gyermekek nevelésével és oktatásával kapcsolatosan?

Általános áttekintés

A bibliai prófécia arra figyelmeztet, hogy a két ellentétes és kibékíthetetlen erő – Isten és Sátán– közti hosszú küzdelem a végéhez közeledik, és egy utolsó összecsapásban éri el tetőfokát. Ez az utolsó ütközet a tekintéllyel és az imádattal van kapcsolatban: ki ül majd a világegyetem trónján, és ki részesül a Teremtőnek, Fenntartónak és Üdvözítőnek kijáró dicsőségben? A lázadók táborát maga Sátán fogja vezetni. Jóllehet a történelem folyamán fáradhatatlanul toborozta ügyének támogatóit, figyelme központjában az egyház volt. Sajnálatos módon, a hagyományos egyház engedett a kompromisszum kísértésének, és „Babilonná” vált, amelyet a tengerből feljövő fenevad jelképez. Sátán erre a fenevadra ruházta át a tekintélyét és a hatalmát. A fenevad Sátán oldalán harcol majd a végső összecsapásban.
Az utolsó napokban a sárkánynak sikerülni fog maga mellé állítania a világ legerősebb országát, az Amerikai Egyesült Államokat. Ez a nemzet, amely a biztonságot és vallásszabadságot kereső, üldözött keresztények évszázados vágyából született, kompromisszumot fog kötni Isten ellenségével, ahogy előtte a pápai egyház az Óvilágban tette. Amerika ily módon betölti profetikus szerepét: ő a földből feljövő fenevad, az utolsó összecsapás „zászlóshajója”.
Istennek azonban mindig volt népe a nagy küzdelem folyamán, és mindig is lesz egy „maradéka”, amíg véget nem ér ez a konfliktus. A maradék egyház mindig elismerte Istent a világegyetem Királyának, imádta Őt, és engedelmeskedett parancsolatainak és országa elveinek. Isten hűséges maradék egyháza megtartja a szombat parancsolatát, és Istent a világegyetem Teremtőjeként és Királyaként tiszteli. Amellett, hogy Szabadítójaként imádja Őt, az utolsó napokban nyilvánosan leleplezi a gonosz erők szövetségét, és az egész emberiséget arra buzdítja, hogy térjen vissza Istenhez, és egyedül Őt imádja. A sárkány és a tengerből, illetve a földből feljövő fenevad minden erőfeszítése ellenére Istené lesz a győzelem!

A tanulmány témái

1. A bibliai prófécia bemutatja az utolsó nagy összecsapás forgatókönyvét, amelyben a következő felek állnak egymással szemben: egyik oldalon Isten és népe, a másikon pedig Sátán és ügynökei (akiket Jelenések a tengerből és a földből feljövő fenevadként nevez meg). A küzdelem az imádatra és a szombatra – Isten teremtői, uralkodói és szabadítói minőségének tiszteletére – összpontosít.
2. Isten győzni fog. Hívja népét, hogy legyen társa a Sátán és a gonosz feletti győzelemben, hirdetve örök evangéliumát.

Magyarázat

A próféciák teljesedése: biztosra fogadás

Anasztázia ateista, szovjet egyetemet végzett közgazdász volt a Szovjetunió legvirágzóbb, legstabilabb korszakában. Hitt a kommunista utópiában, meggyőződése volt, hogy fényes reménységet nyújt az emberiségnek. Türelmetlenül várta a napot, amikor a Szovjetunió a világ minden országát meggyőzi, hagyjon fel az Egyesült Államok által képviselt szabad piacgazdasággal, és vállalja fel a szovjet értékeket. Anasztázia férje, Péter azonban nem osztozott felesége optimizmusában. Habár nem volt aktív vallásgyakorló, hetednapi adventista családban született, és ifjúkorában az adventista történeti módszer szerint tanulmányozta a Dániel és a Jelenések könyvét. Házasként beszélt ateista feleségének a bibliai jövendölésekről, melyek szerint az Egyesült Államok uralni fogja a világot, és a Föld nemzeteit és kormányait fellázítja Isten ellen az emberiség történelmének utolsó szakaszában. Jelenések próféciái alapján bebizonyította, hogy a Szovjetunió elveszíti a hidegháborút, és az Egyesült Államok lesz az utolsó napok egyedüli szuperhatalma. Anasztázia nem fogadhatta el ezt a jövendölést, ezért férjével fogadást kötöttek: Anasztázia adventista lesz, ha a Szovjetunió összeomlik. Teltek az évek, majd 1991ben a Szovjetunió mint állam – külső beavatkozás nélkül! – megszűnt létezni. Anasztázia ateizmusa és kommunista világszemlélete a Szovjetunióval együtt összeomlott. Rövid idővel ezután a házaspár keresztség által a Hetednapi Adventista Egyház tagja lett.
Péter Szovjetunióra vonatkozó meglátása nem geopolitikai, társadalomtudományi, pszichológiai, gazdaságtani vagy katonai ismereteken alapult. A Vasfüggöny keleti oldalán Jelenések 13. fejezetének történeti értelmezése volt az egyetlen forrás, amiből Péter a tudását meríthette, és ezt az ismeretet az adventista gyülekezetben szerezte. Azt azonban még ő sem remélte, hogy erre az eseményre még az életében sor kerül. Számos adventistához hasonlóan Péter hite beigazolódott és megerősödött. Elkötelezte magát Isten és egyháza mellett, és a felesége is követte őt.
Napjainkban következetesen megkérdőjelezik Jelenések 13. fejezete adventista történeti értelmezésének helyességét (miszerint az Egyesült Államok a bárányéhoz hasonló szarvval rendelkező fenevad, amely vezeti a világot az Isten törvénye elleni lázadásban). Számos híres exegéta jósolja, hogy le fog áldozni az amerikai egyeduralom. A bibliai prófécia azonban sosem téved! A történet Péteréhez hasonlóan bízzunk teljesen a Szentírás jövendöléseiben és a történeti értelmezésben, akkor is, ha a valóság látszólag az ellenkezőjét sugallja.

Összeesküvés-elméletek

Az utóbbi időben rengeteg összeesküvés-elmélet árasztotta el a kiberteret és a tömegkommunikációs csatornákat. Az ilyen elméletek gyakran lendületet kapnak, és társadalmi jelenséggé válnak. Mi, adventisták elhatárolódunk mindenféle konspiratív elmélet terjesztésétől, és a továbbiakban is ezt az utat kell járnunk. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy nincsenek összeesküvés-elméletek, mert sajnos vannak.
Dávid, Jézus és az apostolok szenvedtek az őket ért vádak miatt, melyek konspirációs elméleteken alapultak. Példájukat követve, az adventisták az összes ilyen teóriát Istenre bízzák, és arra a küldetésre összpontosítanak, amellyel Isten megbízta őket. Maga a nagy küzdelem is Sátán összeesküvésének az eredménye, nekünk pedig feladatunk az utolsó napokban leleplezni az Isten elleni támadásra készülő Sátán és követői elméleteit. Ne engedjük, hogy rabul ejtsenek minket ezek a teóriák! A mi kötelességünk Babilon bukását és Urunk küszöbön álló eljövetelét hirdetni! Szabadítsunk meg minél több embert Sátán megtévesztő elméleteitől!

A fenevadak azonosítása és az egyház küldetése

Az adventista úttörők a tengerből feljövő fenevadat a Római Katolikus Egyházzal azonosították, a földből feljövő fenevadat pedig az Egyesült Államokkal. Egyes teológusok szerint ennek az identifikációnak társadalmi-politikai meghatározottsága van, sőt, egyesek fel is szólítják az adventistákat, határolódjanak el kezdeti állásfoglalásaiktól, és lelki, valamint politikai szempontból találjanak relevánsabb entitásokat, amelyekre ráillenek a két fenevad tulajdonságai.
Két fontos gondolatot hangsúlyoznunk kell:
1.    Habár az adventista úttörők koruk történelmi kontextusában elemezték a prófécia teljesedését, következetesen a történeti értelmezés elveit alkalmazták a jövendölések magyarázatakor, továbbá e próféciák teljesedését a bibliai tanítások holisztikus rendszerével összhangban azonosították.
2.    Ellen G. White, Isten prófétája a maradék egyház számára határozottan figyelmeztetett: ne térjünk el a Jelenések 13. fejezete két fenevadjára vonatkozó prófécia eredeti értelmezésétől! Prófétanőnk aggódott amiatt, hogy az adventisták nem tartják többé a Római Katolikus Egyházat a tengerből feljövő zsarnoki fenevadnak, és más jelentkezőt keresnek ennek a posztnak a betöltésére. Monumentális művéből, A nagy küzdelem c. könyvéből idézünk: „A protestánsok ma sokkal jobban kedvelik a katolicizmust, mint korábban. Azokban az országokban, ahol nem a katolicizmus a főhatalmasság, és a pápisták engedékeny hangot ütnek meg, hogy befolyásra tegyenek szert, egyre nagyobb lesz a közömbösség azokkal a tantételekkel szemben, amelyek elválasztják a reformált egyházakat a pápai hierarchiától. A protestánsok körében egyre nagyobb súlya lesz annak a véleménynek, hogy a lényeges kérdésekben nem is különbözünk annyira, mint gondoltuk, és egy kis engedmény a mi részünkről közelebb fog vinni minket Rómához. […]
A pápaság védelmezői kijelentik, hogy az egyháznak csak a híre rossz. A protestáns világ pedig hajlandó elfogadni ezt az állítást. Sokan hangoztatják, hogy igazságtalan dolog a ma egyházát azokból a borzalmakból és ostobaságokból megítélni, amely a tudatlanság és a sötétség századaiban jellemezte uralmát. A kor barbárságára fogják a római egyház egykori iszonyú kegyetlenségét, és azt bizonygatják, hogy a modern civilizáció hatása megváltoztatta felfogását” (563. o.).
„A katolicizmus mint szervezet azonban most sincs jobban ráhangolódva Krisztus evangéliumára, mint történelmének bármely korábbi időszakában. A protestáns egyházakat sűrű sötétség veszi körül. Ha nem így lenne, észrevennék az idők jeleit. A római egyháznak messzeágazó tervei és munkamódszerei vannak. Minden eszközt megragad befolyása kiterjesztésére és hatalmának növelésére, mert heves és elszánt harcra készül, hogy visszanyerje világuralmát, ismét megindítsa az üldözést, és lerontsa mindazt, amit a protestantizmus felépített. A katolicizmus mindenütt tért hódít. Nézd, mint szaporodnak templomai és kápolnái a protestáns országokban! Figyeld meg a protestánsok által annyira pártfogolt főiskoláinak és szemináriumainak népszerűségét Amerikában! Nézd, hogy elhatalmasodik Angliában a ritualizmus, és milyen sokan átpártolnak a katolikusok soraiba! E dolgoknak nyugtalanítania kellene azokat, akik nagyra értékelik az evangélium tiszta elveit” (565–566. o.).
„A római egyház ma makulátlan arcot mutat a világnak, és mentegeti iszonyú kegyetlenkedéseit. Keresztény köntöst öltött magára, de nem változott meg. A pápaság a letűnt korszakokban vallott elvei mellett ma is kitart. A legsötétebb időkben kigondolt tanításait ma is vallja. Senki ne hagyja magát megtéveszteni! A pápaság, amelynek a protestánsok ma tisztelettel adóznak, ugyanaz, mint amely a reformáció idején uralta a világot, amikor Isten emberei életüket kockára téve lerántották a leplet gonoszságáról. Ugyanaz a fennhéjázó büszkeség és önteltség jellemzi, amellyel királyokon és fejedelmeken hatalmaskodott, igényt tartva az Istennek kijáró tekintélyre. Lelkülete nem kevésbé kemény és uralkodó ma sem, mint amikor elfojtotta az emberi szabadságot, és megölte a Magasságos szentjeit. […]
Nem ok nélkül hangzott el protestáns országokban az a kijelentés, hogy a katolicizmus ma kevésbé különbözik a protestantizmustól, mint korábban. Történt változás, de nem a pápaságban. A katolicizmus valóban sokban hasonlít a jelenlegi protestantizmushoz, mert a reformátorok kora óta a protestantizmus nagy mértékben hanyatlott” (571. o.).

Alkalmazás

1.    Van-e értelme a Római Katolikus Egyházat a tengerből feljövő fenevaddal, az Amerikai Egyesült Államokat pedig a földből feljövő fenevaddal azonosítani, miközben azokért az emberekért is imádkozunk, akik nyilvánvalóan ezeknek a hatalmaknak az elkötelezettjei? Magyarázd meg a válaszodat!
2.    Dániel próféta, a középkori keresztények, a XIX. századi, majd az egykori Szovjetunióban vagy a világ számos más országában élő adventisták minden látszat ellenére hittek Isten Szavában. Hogyan bízhatsz a bibliai próféciában, amikor látszólag minden bizonyíték a jövendöléssel ellentétes valóságot sugall?