Kegyelem, szeretet és közösség

Inspiráló az utalás Jézus kegyelmére 2Korinthus elején és végén (2Kor 1:2; 13:13). Pál a levelet ezzel kezdi és fejezi be. Amikor elkezdtük a negyedévet, láttuk, hogy folyton Jézusra gondolt és róla beszélt. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok" (2Kor 8:9, ÚRK). Jézus kegyelme csodálatra méltó és ellenállhatatlan! A mennyei örök élet gazdagságát hátrahagyva szegénnyé lett. Az ókori Galilea poros útjait rótta, „megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2:8, ÚRK). Ezt azért tette, hogy mi „meggazdagodjunk", vagyis lehetőségünk nyíljon a mennyei öröklétre vele. Nehezen tudjuk elképzelni mi, akik csak a bűn, a halál, az önzés világát ismerjük, mit jelenthetett Jézus számára elhagyni a mennyet, hogy ide jöjjön és felajánlja értünk az életét.

1. Olvassuk el Róm 16:20, Gal 6:18, Fil 4:23 és 1Thessz 5:28 verseit! Milyen fontos tanítással találkozunk ezekben a részekben?

Gondoljunk így Isten életünkben megnyilatkozó kegyelmére! Mit érdemelnénk mindazért, amit mondtunk és tettünk? Ehelyett mit kínál fel nekünk Isten kegyelme?

EGW idézet

Az erő gyakorlat által növekszik. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja növekedését a jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban feküdne, és vonakodna mozgatni a tagjait, csakhamar elveszítené erejét azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert ereje használatát, nemcsak nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat a képességeket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény az Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól elragadtatni, hanem csak alapelvektől vezettetni, és pedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre.
Ez a világ nem a játék színtere, hanem a küzdelemé! Az Úr minden fiatalt arra hívott el, hogy nehézségeket szenvedjenek el, mint a jó katonák. Erősnek kell lenniük, és férfiasan kell viselkedniük… Jellemük igazi próbáját készséges teherhordásukban állják ki, amikor megállnak a nehéz helyzetben, és elvégzik azt a munkát, amelyet el kell végezniük, még akkor is, ha ez nem hoz számukra földi elismerést vagy jutalmat!
Bárcsak mindenki megfelelően tudná értékelni Istentől kapott képességeit! Krisztus által megmászhatjátok az előrejutás lépcsőfokait, és teljes lényeteket a vezérlete alá vonhatjátok… Saját erőtökből semmit nem tehettek, Jézus Krisztus kegyelme által viszont úgy használhatjátok fel képességeiteket, hogy az mind a saját, mind pedig mások számára áldást jelentsen. Támaszkodj Jézusra, aki megsegít abban, hogy szorgalmasan végezd munkáját, és végül elnyerd az örök élet jutalmát. – Isten csodálatos kegyelme, 306. o. (október 25.)

Krisztus katonája sokféle kísértéssel találja szemben magát, amelyet vissza kell utasítania és le kell győznie. Minél ádázabb a harc, a kegyelem annál nagyobb mértékben árad a szükségben levő hívőre… Az igazi keresztény jól tudja, mit jelent áthaladni a keserű próbákon és nehézségeken, mégis egyre inkább gyarapodik kegyelemben az ellenség sikeres visszaverésének munkájában… A sötétség időnként körülfogja lelkét, de az igazi világosság szüntelenül ragyog rá, és az igazságosság Napjának fényes sugarai eloszlatják a vakhomályt… Krisztus kegyelme képesíti őt arra, hogy hűségesen bizonyságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket Isten ihletett szolgájától hallott… Amikor így megosztja az igazságot másokkal, Jézus gyermeke jobban megérti Isten bőséges gondoskodását és Krisztus kegyelmének elégséges voltát a harc, a fájdalom és a próba elhordozására. A megváltás titokzatos terve olyan kegyelmet biztosít, amely által az emberi eszköz tökéletlen munkája a közbenjáró Jézusunk nevében Istennél elfogadásra kerül.
Az ember hatalma kicsiny, és legnagyobb erejével is csupán parányi munkát végezhet el… Isten azonban mindenható, és minden szükséges időben elküldi segítségét, ha őszintén keressük Őt. A szavát adta, hogy kegyelme elegendő lesz számunkra a legnagyobb szükség és a legmaróbb fájdalom idején is. Ha kegyelméért folyamodunk, Krisztus azonnali segítséget jelenthet a számunkra. – Isten csodálatos kegyelme, 260. o. (szeptember 9.)

„Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen" (2Kor 13:13). Pál ezzel a verssel fejezi be második levelét. Figyeljük meg, hogy a Szentháromság három személyét ebben a sorrendben említi: Fiú, Atya és Szentlélek. Mindhármuk munkája által jobban megérthetjük, hogy milyen Isten és mi mindent tett értünk.

2. Olvassuk el Jn 3:16-17, Róm 8:37-39 és 1Jn 4:8-11 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből Isten szeretetéről?

Mit veszítenénk az evangéliumból, ha Jézus nem lenne örökkévaló Isten?

EGW idézet

Hálásnak kell lennünk Isten iránt e mulandó életben kapott áldásokért és minden vigasztalásért. Azt szeretné, hogy minden család, aki készül a mennyei lakozásra, adjon dicsőséget kegyelmének gazdag áldásaiért. Ha az otthonban a gyermekeket arra nevelik, hogy legyenek hálásak a minden jó Adományozója iránt, családjainkban meglátnánk a kegyelem megnyilvánulásait. Az otthonban több lenne a vidámság, és az ilyen családokból származó fiatalok a tisztelet és a kegyesség lelkületét vinnék magukkal az osztálytermekbe és a gyülekezetekbe. Jelenlétük abban a szentélyben, ahol Isten találkozik népével, tiszteletet kölcsönözne az imádatnak, és dicsőítés, valamint hála hangzana el gondviselésének minden ajándékáért. […]
Minden mulandó áldást hálával fogadnának, és minden lelki áldást kétszeresen értékelnének, ha a családtagok felfogása megszentelődne az Ige igazságai által. Jézus nagyon közel van azokhoz, akik nagyra értékelik kegyelemteljes ajándékait, és tudják, hogy minden jó adomány a jóindulatú, szerető és figyelmes Istentől jön, és elismerik, hogy Ő minden jó és minden vigasztalás, valamint kegyelem kiapadhatatlan Forrása.
Ha gyakrabban bizonyságot tennénk hitünkről, ha jobban örülnénk a bennünk is tudatosult áldásoknak – Isten irgalmának és szeretetének –, több hittel és nagyobb örömmel rendelkeznénk. Egyetlen nyelv sem képes kifejezni, és egyetlen korlátolt elme sem foghatja fel azt az áldást, amit eredményez Isten jóságának és szeretetének a megbecsülése. Örömünk már ezen a földön is olyan lehet, mint a kiapadhatatlan forrás, ha az Isten trónjából fakadó folyam táplálja. – Our Father Cares, 24. o.

Isten a szeretet. Szeretetét egyszülött Fia ajándékában mutatta meg. Ennek ellenére Isten nem nézi el a bűnt. Nem nézi el Sátán bűnét, ahogy nem nézte el sem Ádámnak, sem Kainnak a bűnét, mint ahogy egyetlen ember bűnét sem. Romlott állapotában az ember az isteni szeretetet – eltorzítottan – gyengeségnek tűntetheti fel, csakhogy a golgotai keresztről olyan világosság árad, amely az embernek helyes megértést ad, hogy többé ne hangoztasson igazságot félreértelmező elméleteket. […]
A Jézusban adatott igazság a legfontosabb leckéket tárja elénk. Megmutatja, hogy Isten szeretete széles, mély és végtelen, ugyanakkor ítéletet mond az engedetlenekre, akik semmibe veszik Isten törvényét. Ez a döntés nem tűr megalkuvást. Azt is jelenti, hogy Istenben összefonódik a szeretet és az igazság, mivel ezek révén le tud nyúlni az emberi legmélyebb fájdalmakig és romlásig, hogy felemelhesse az elesetteket és elnyomottakat, akik megtérő lélekkel és Jézusba vetett hittel ragaszkodnak az igazsághoz. – Lift Him Up, 158. o.

Az ókori pogány világban az emberek nem hitték, hogy az istenek szeretnék őket, inkább rosszindulatúnak, haragvónak tartották őket, akiket ki kell engesztelni. Újdonság volt számukra a szeretet Isten gondolata, akivel a Bibliában találkozunk. Meglepőnek számított abban a korban az, ahogyan Pál jellemezte Istenünket: „a szeretetnek és békességnek Istene" (2Kor 13:11).

3. Hogyan találhatunk vigaszt 2Kor 13:11 versében? Hogyan tapasztalhatjuk még inkább azt, amit ez a vers tanít?

EGW idézet

Bár felemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együttérző szív ma is nyitva áll az emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszegezett kezét, hogy még bővebb áldást osszon a világban népének.
Minden próbánkban olyan segítőnk van, aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonosszal, hogy végül a teher és a bánat összetörjön. Bár most elrejtőzött a halandó szemek elől, hitfülünkkel hallhatjuk hangját: Ne félj, veled vagyok! „Én vagyok az élő; pedig halott valék, és ímé, élek örökkön örökké.” (Jel 1:18)
Akik kivetik szívükből a gonoszságot, és őszinte alázattal nyújtják kezüket Isten felé, azok olyan segítséget kapnak, amelyet egyedül Ő adhat nekik. Isten váltságot fizetett az emberekért, hogy lehetővé tegye számukra a bűn igájából való kimenekülést, és elnyerjék a bűnbocsánatot, a tisztaságot és a Mennyet… Akik gyakran járulnak a kegyelem trónjához, őszinte és komoly kéréseket ajánlva fel az Istentől származó bölcsességért és erőért, azok feltétlenül Krisztus tevékeny, hasznos szolgáivá válnak. Talán nem rendelkeznek remek képességekkel, de alázatos a szívük, és szilárdan Jézusra támaszkodva jó munkát végezhetnek az emberekért, hogy Krisztushoz vezessék őket.
Ezrek rendelkeznek hamis elgondolással Istenről és az Ő jelleméről… Isten az igazság Istene. Trónjának övezője a kegyelem és az igazság. A szeretet és gyöngéd szánakozás Istene Ő. Ilyennek ismertük meg Fiában, Megváltónkban. A türelem és elnézés Istene Ő. Ha ilyen az a lény, akit csodálunk és akinek a jellemét törekszünk átvenni, akkor az igaz Istent imádjuk.
Ha Krisztust követjük, akkor nekünk tulajdonított érdemei édes illatként szállnak az Atyához. Ha Üdvözítőnk jellemének szépségei megfogannak a szívünkben, drága illatot árasztunk a környezetünkben. – Isten csodálatos kegyelme, 77. o. (március 10.)

Jézus Krisztus azért jött, hogy kinyilatkoztassa Istent a világnak, mint a szeretet, irgalom, gyengédség és könyörület Istenét. A világ Megváltója elsöpörte a sűrű sötétséget, amellyel Sátán borította be Isten trónját, és az Atya ismét az élet világosságaként jelent meg az emberek előtt.
Jézust elszomorítja az emberek látványa, akik annyira elmerülnek az evilági gondokban és a zavaros üzleti ügyekben, hogy nincs idejük megismerni Istent. Számukra idegen hely a Menny, mert nem gondolnak rá. Mivel nem ismerik a mennyei dolgokat, belefáradnak abba, hogy halljanak róla. Nem szeretik, ha elméjüket megzavarják az üdvösségük szükségét illetően. Az Úr azonban szeretné felkelteni az érdeklődésüket, hogy időben megismerhessék Őt, elfogadva az üdvösség ajánlatát. – Mennyei helyeken, 8. o. (január 2.)

Jézus kegyelme nemcsak Isten szeretetét mutatja be nekünk, hanem a Szentlélek közösségéhez is hoz, e szeretet további hatásaként. Ugyanakkor ennek a közösségnek a forrása Isten szeretete. De pedig azért van így, mert szeretet nélkül nincs közösség. „Ha azért van Krisztusban vigasztalás, ha van szeretetből bátorítás, ha van a Lélekben való közösség, ha van irgalom és könyörületesség, teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértetek, egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek" (Fil 2:1-2, ÚRK) – írja Pál. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a Szentlélek csak valamilyen erő vagy befolyás, azonban ez nem így van. Hiszen vajon miért említené Pál egy hármas formulában együtt Isten személyeivel az Atyát és a Fiút – pusztán egy „erővel"? Ennek nem lenne értelme. Személyként ír az Atyáról és a Fiúról (2Kor 1:3; 11:31), és a Szentléleknek az Ő személyükkel való kapcsolata arra is következtetnünk, hogy Ő szintén személy (Róm 8:15-16; lásd még Jn 14:16-17, 26; 15:26). A „Lélekben való közösség" (Fil 2:1) kifejezést kétféleképpen lehet érteni. Jelenthet egymással való közösséget, amit a Lélek ad meg, vagy magával a Lélekkel való közösséget. Több bibliamagyarázó érvelése szerint ezek a jelentések nem zárják ki egymást, hiszen a közösségünk egymással a Lélekkel való közösség eredménye.

4. Olvassuk el 1Kor 2:10-11, 3:16, 12:11 és 2Kor 3:6, 17 verseit! Mit tanított Pál a korinthusiaknak a Lélekről?

Isten szeretetének megértéséhez miért annyira fontos, hogy tisztában legyünk a Szentlélek istenségével?

EGW idézet

Amikor Isten Lelkének jelenléte meglágyítja az emberek szívét, sokkal fogékonyabbak lesznek a Szentlélek benyomásaira, és elhatározzák, hogy megtagadva önmagukat, áldozatot hoznak Isten ügyéért. Ilyenkor az isteni fény olyan szokatlan tisztasággal és erővel világítja be az értelem zugait, hogy legyőzi a természetes emberi érzéseket, az önzés elveszíti uralmát a szív fölött, és vágy ébred bennük arra, hogy az önmegtagadás és a bőkezűség gyakorlásában utánozzák a Példaképet. A természetétől fogva önző ember ezután kedvessé és könyörületessé válik az elveszett bűnösök iránt, és ünnepélyes fogadalmat tesz Istennek, mint ahogy Ábrahám és Jákób is tették.
Mennyei angyalok vannak jelen az ilyen alkalmakon. Isten és a veszendők iránti szeretet győzedelmeskedik az önzés és a világ szeretete fölött. Különösképpen akkor történik ez meg, amikor az igehirdető Isten Lelkével és hatalmával a megváltás tervét mutatja be, melynek alapja Jézusnak a kereszten hozott áldozata.
 
Isten részt juttat az embernek az embertársai megmentésében. Együtt dolgozhat Krisztussal úgy, hogy az irgalmasság és jótékonyság tetteit gyakorolja. Ember azonban nem válthatja meg embertársait, mert nem képes eleget tenni a megrontott igazság követelményeinek. Ezt kizárólag Isten Fia tudja megtenni úgy, hogy félreteszi tekintélyét és dicsőségét, az istenségét emberi természettel cseréli fel, és eljön a földre, hogy megalázza magát, és vérét ontja az emberiségért.
Amikor kiküldte tanítványait, hogy menjenek el „e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek” (Mk 16:15), Krisztus az emberekre bízta az evangélium terjesztésének feladatát. De míg egyesek az Igét hirdetik, másokat arra szólít fel, hogy feleljenek meg a velük szemben támasztott követelményeknek: tizedet és áldozatokat vár tőlük, amivel támogatják a szolgálatot, és segítik a nyomtatott igazság elterjedését az egész világon. – A Szentlélek eljő reátok, 90. o.

A világ azért pusztul el, mert nem rendelkezik a tiszta igazsággal.
Krisztus az igazság. Szavai az igazságot képezik.
Amikor a hívő embert a Szentlélek vezérli, ő maga is elsajátíthatja az igazságot, fogyaszthatja a mennyből aláhulló kenyeret. Elmélyül Krisztus életében és megérti a bűnös emberiségért hozott nagy áldozatát.
Az Istentől származó ismeret az élet kenyere. Ilyen kenyér az élet fájának levele is, amely a pogányok gyógyítására való. Amikor az ember elhiszi Krisztus szavait, és azokat alkalmazza a mindennapi életében is, mozgalmassá válik a lelki élete. Így egyesülünk Krisztussal. Így válik a gyenge ember erőssé. Ha mindvégig megőrizzük töretlen bizalmunkat, elnyerjük az örök életet.
El kell fogadnunk a teljes igazságot – Jézus életét. Az igazság megtisztít minden szennytől és felkészíti a lelket Krisztus jelenlétének befogadására. Ekkor Krisztus, a dicsőség Reménysége eljön, hogy bennünk lakozzon.
Minden nap táplálkoznunk kell az igazságból, Krisztus szavaiból, amelyekről kijelentette, hogy lélek és élet. Az igazság befogadása teszi elfogadóját Isten gyermekévé, a Menny örökösévé.
A szívbe fogadott igazság nem holt, rideg betű… Az igazságban kimondhatatlan örömöket találunk. Az igazság életadó befolyása alatt élő és munkálkodó ember életében megmutatkozik a nemes és különleges élet. Az igazság szent és mennyei. Erősebb és hatékonyabb minden másnál a krisztusi jellem kialakításának folyamatában. Ha Krisztus szeretete a szívben van, értékesebb bármely emberi szeretetnél. Ilyen a kereszténység. Az igazság – a tiszta, feddhetetlen igazság – betölti a lélek templomát, és a lélekben isteni élet van jelen. „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek” (Ezék 36:26). – Our High Calling, 208. o.

2Kor 13:13 versét olvasva azt gondolhatnánk, hogy a kegyelemnek Krisztus az egyedüli forrása, az Atya a szeretet egyedüli forrása és a közösségnek pedig a Szentlélek a forrása egyedül, de ennél mi sem lehet távolabb az igazságtól.

5. Olvassuk el Róm 8:35, 15:30, 1Kor 1:3-4, 9, 10:16, 2Kor 1:2, 12, Gal 2:20, Ef 3:19 verseit! Mit mondanak ezek a szakaszok a kegyelemről, a szeretetről és a közösségről a Szentháromság tagjaival kapcsolatban?

Hogyan kell a gyülekezeti közösségeknek tükrözniük a Szentháromság tagjai közötti szeretetkapcsolatot?

EGW idézet

Az Atyát nem ábrázolhatjuk e földi jelenségek által. Az Atya az istenség teljessége: testileg, halandók számára láthatatlan.
A Fiú az istenség megnyilatkozott teljessége. Isten Igéje kijelenti róla, hogy „képe a láthatatlan Istennek”: „Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16) Itt látjuk az Atya személyiségét.
Krisztus megígérte, hogy mennybemenetele után elküldi a Vigasztalót. A Lélek az istenség teljességében kinyilatkoztatja az isteni kegyelem hatalmát mindazoknak, akik elfogadják és hisznek Krisztusban, mint személyes Üdvözítőben. A mennyei istenségnek három élő személye van; e három nagy hatalom – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – nevében azok, akik élő hittel elfogadják Krisztust, alámeríttetnek; e hatalmak a Menny engedelmes alattvalóival együtt munkálkodnak, hogy a megtértek Krisztusban új életet éljenek.
Krisztus örökké létező Fiú Isten, önmagában élő. Örök létezéséről beszélve Krisztus elvonultatja előttünk a végtelen korszakokat. Biztosít arról, hogy az örökkévalóságban soha nem volt olyan időszak, amikor nem élt volna szoros egységben az örök Istennel, akinek szavára akkor az izraeliták felfigyeltek, Ő Istennel volt, mint aki vele együtt nevelkedett. […]
Jézus kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönkapott, nem mástól származó élet. „Akié a Fiú, azé az élet.” Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára. […]
A Szentlélek: személy, mert lelkünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha ezt a bizonyságot tette, önmagában hordja igazolását. Ilyenkor hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy Isten gyermekei vagyunk.
A Szentlélek személyiség, mert különben nem tehetne lelkünkkel együtt bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isteni személynek kell lennie, mert másként nem kutathatná ki azokat a titkokat, amelyek Isten gondolataiban rejlenek. „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.” (1Kor 2:11) […]
Nekünk együtt kell munkálkodnunk a három legfőbb mennyei hatalommal, s ezek a hatalmak általunk munkálkodnak, mert Isten munkatársaivá avatnak. – Evangelizálás, 614–617. o.

További tanulmányozásra: Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" c. fejezet, 569–589. o.

„Egyedül Jézus Krisztus kegyelme változtathatja át a kőszívet hússzívvé, és keltheti életre Istennek… Az embernek nincs ereje megigazítani a lelkét és megszentelni a szívét. Az erkölcs betegsége nem gyógyítható másként, csak a Nagy Orvos képes rá. A menny legnagyobb ajándéka, az Atya Egyszülöttje, aki kegyelemmel és igazsággal teljes, egyedül Ő tudja megmenteni az elveszetteket" (Ellen G. White cikke, The Signs of the Times. 1892. május 2.). „»Az Isten szeretet« (1Jn 4:16). Lénye, törvénye szeretet. Ez mindig így volt, és mindig így lesz. »A magasságos és felséges, aki örökké lakik«, akinek »ösvényei örökkévalók«, nem változik. Nála »nincs változás, vagy változásnak árnyéka« (Ézs 57:15; Hab 3:6; Jak 1:17). A teremtő erő minden megnyilvánulása a végtelen szeretet egy-egy kifejezője. Isten korlátlan uralma együtt jár az áldások teljességével, amelyet minden teremtett lénynek felkínál… A jó és a gonosz közötti nagy küzdelem története – attól fogva, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végleges legyőzéséig és a bűn tökéletes kiirtásáig – szintén Isten változatlan szeretetéről tesz bizonyságot" (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 7. o.).

Naponkénti tanulmányozásra