Lelki ajándékok
Text de memorat
„Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok” (1Kor 14:1).
E heti tanulmányunk
Ámós 3:7; 1Korinthus 12; 13; 14:27; Efézus 4:11-13; 1Péter 4:8-11 Az emberi testhez hasonlóan az egyház is egy egész, aminek sok tagja van; mind különböző szerepet, feladatot lát el, más-más ajándékkal rendelkezik. A szeretettel gyakorolt lelki ajándékok a Szentháromság Isten jellemét tükrözik, és az egység érzetét erősítik. Ezen a héten áttekintjük 1Korinthus 12-14. fejezeteit, a lelki ajándékokról szóló tanítást. Ez a szakasz egy nagyobb egység része, amelyben Pál taglalja, hogy milyen az elvárt keresztyén viselkedés vallási keretek között (1Korinthus 11-14. fejezet). Az apostolt legfőképpen az a probléma aggasztja, hogy az összejövetelek nem rendben zajlanak. Szerinte abban van a megoldás, hogy az egyház hasonlítható, amelynek tagjai különféle feladatokat látnak el, „Krisztus testének építésére” (Ef 4:12). Röviden: Isten azért adta a lelki ajándékokat az egyháznak, hogy a különbözség által az egységet erősítse. Pál bizonyára továbbra is észben tartotta a levél első négy fejezetében tárgyalt problémát, a klikkesedést, a viszálykodást. A gyülekezet tagjai közötti egyetértés hiányára a megoldást a Krisztusban való egységben látta. Most ezt a gondolatot viszi tovább, amikor felvázolja, hogyan érti a lelki ajándékok szerepét. Pál szerint a Krisztusban és a Lélekben való egység a szakadások elkerülésének egyetlen eszköze.EGW idézet
Tanulmányozzátok ezt az igeszakaszt. Isten nem egyforma feladatot rótt minden emberre. A különbözőségben szeretne egységet teremteni. Ha tanulmányozzák és követik Isten tervét, sokkal kevesebb súrlódás lesz az Ő munkájában.
„Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van”, de mindenki fontos a mű előmenetele szempontjából. „Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből valóé azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből valóé azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?”
„Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.”
Az Úrnak az a szándéka, hogy egyháza tiszteljen minden ajándékot, amit a különböző tagok kaptak. Vigyázzunk, ne engedjük meg az elménknek, hogy csak önmagára összpontosítson és azt gondolja, hogy az emberek csak akkor szolgálják az Urat, ha úgy dolgoznak, mint mi.
Soha ne mondja egyik munkás a másiknak: „Nem akarok ilyen emberrel dolgozni, mivel neki más a meglátása. Olyanokkal akarok dolgozni, akik egyetértenek velem, és elfogadják az ötleteimet.” Lehet, hogy épp az a személy rendelkezik a bemutatandó igazsággal, akivel nem hajlandó dolgozni. De mivel nem fogadja el az Úr által felkínált segítséget, így akadályozza a munkát. – To Be Like Jesus, 84. o.
Istennek számos eszköze van. Az isteni terv alapján dolgozni vágyó munkásokra vonatkoznak e szavak: „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3:9) Isten szolgája úgy haladjon előre, hogy egyetlen lelki ajándék se vesszen kárba. Akaratát várakozásban kell tartania, hogy amikor majd eljön az Úr ideje, akkor a „vesszeje” kihajtson. Senki sem tudhatja, hogy miként fog alakulni a munka, viszont Isten szolgájának minden pillanatban készen kell állnia a cselekvésre, és képesnek kell lennie megérteni Parancsnoka útjait és akaratát. – This Day with God, 31. o.
1Kor 12:1 versben a „pedig” szóval Pál új témát vezet be. A teológusok még vitatják, hogy itt „lelki ajándékokról” vagy „lelki emberekről” beszél, ugyanis a görög tón pneumatikón mindkettő fordítást megengedi. 1Kor 12:4 fényében a „lelki ajándékok” a valószínűbb, ugyanis az apostol ott világosan utal a lelki ajándékokra. 1Kor 12:2-3 versben rámutat: a Lélek első ajándéka az, hogy a hívő bátran Úrnak vallja Jézust. Amikor az Újszövetség korában valaki Úrnak nevezte Jézust, ezzel azt állította, hogy nem a császár az úr (ApCsel 17:7; lásd még Jn 19:12, 15). Ezt a császári hatalom elleni lázadásnak tartották, amiért halálbüntetést szabhattak ki.
Jézus és Pál is kiemelte, hogy a Lélek ajándéka az Istenbe vetett hit – még az üldöztetéssel és a halálos fenyegetéssel szemben is. Valójában ez a legalapvetőbb ajándék. Nem meglepő, hogy 1Kor 13:13 felsorolásában az első helyen szerepel. A hit lelki ajándék, amit világosan mutat Pál kijelentése 1Kor 12:9 versben, ugyanakkor van még sok egyéb ajándék. Mindegyik szükséges, amit az is bizonyít, hogy a Szentlélek osztja ki különböző fajtáit, „mindenkinek külön, amint akarja” (1Kor 12:11).
1. Olvassuk el 1Kor 12:1-6 szakaszát! Mire kerül a hangsúly ebben a részben?
Figyeljük meg ismét, milyen hangsúlyt helyez Pál az egységre! Miért olyan fontos ez az egyház számára?
EGW idézet
A talentumok, melyeket Krisztus egyházára bízott, a Szentlélektől kapott lelki ajándékok és áldások, melyeket be kell mutatnunk a világnak. „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; de mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.” (1Kor 12:8–11)
Nincs szebb az Úr terveiben annál, minthogy férfiaknak és nőknek különböző lelki ajándékokat adjon. Az egyház az Ő kertje, melyet különféle fák, növények és virágok díszítenek. Nem várja el, hogy az izsóp a cédrusfa méreteit öltse magára. Azt sem kívánja, hogy az olajfa elérje a díszes pálmafa magasságát. Valamilyen mértékben mindannyian részesülünk lelki, illetve szellemi ismeretekben. Isten a kevésbé képzettekre is bízott feladatokat, és szeretné, ha alázatosan, benne bízva végeznék munkájukat.
A különböző lelki ajándékokat más-más munkás kapta meg, hogy ezáltal is érezzék azt, hogy szükségük van egymásra. Isten adta ezeket az ajándékokat, hogy az Ő szolgálatában hasznosítsák, ne a birtokost dicsőítsék, sem ne az embert emeljék fel, hanem a világ Megváltóját emeljék fel. Ezekkel az emberiség javát kell szolgálni, az igazság bemutatásával, úgy, hogy ne legyen abban semmi hamisság. A lelki ajándékok megnyilvánulnak minden szóban, cselekedetben, a kedvességben és a szeretetben. Ha minden munkás hűségesen betölti a számára kijelölt helyet, akkor Krisztus főpapi imája szerint a világ meg fogja tudni, hogy ezek az Ő tanítványai. – A Szentlélek eljő reátok, 191. o.
Amikor majd az ítéletkor a könyvek megnyittatnak, sokan meglepődnek azon, hogy Isten hogyan ítéli meg a jellemet. Felismerik majd, hogy Isten nem az ember szemével lát, és nem az emberek szerint ítél. A szívünket olvassa. Tudja a cselekedetek indítékait, és méltányol minden hűséges erőfeszítést, amit érte tettünk. Az Úr sokféle lelki ajándékot használ fel a művében. Egyetlen munkás se gondolja, hogy az ő ajándéka a másikénál feljebbvaló. Engedjük, hogy Isten ítéljen. Próbára teszi, majd megjutalmazza munkásait, és igazságosan ítélkezik képességeik felett. Az egyházban különböző lelki ajándékokat helyezett el, hogy megfeleljenek a különböző felfogású emberek elvárásainak, akikkel munkásai kapcsolatba kerülnek.
Az Úr mindenkinek adott feladatot, s ezt mindenkinek meg is kell cselekednie. Nincs mindenkinek ugyanaz az ajándéka vagy készsége. Mindannyiunknak naponta éreznünk kell a Szentlélek átformáló erejét, hogy sok gyümölcsöt teremjünk az Úrnak. A munka eredményessége nem az igehirdetőtől függ. A lelkész mögött álló láthatatlan munkás győzi meg a lelkeket, és vezeti őket megtérésre. – A Szentlélek eljő reátok, 210. o.
2. Olvassuk el 1Kor 12:12-31 szakaszát! Miért igen találó kép a sok tagból álló test az egyház és tagjai ábrázolására?
Nézzük meg az ajándékok listáját Róm 12:6-8, 1Kor 12:8-10, 28 és Ef 4:11 verseiben! Mi a te ajándékod? Hogyan használhatod Krisztus testének építésére?
EGW idézet
Pál apostol a szeretet és egység megőrzésére biztatja az efézusiakat… A gyülekezeti megoszlások szégyent hoznak Jézus Krisztus vallására a világ előtt, és alkalmat adnak az igazság ellenségeinek útjuk igazolására.
A hívők Krisztussal való közössége természetszerűleg arra vezet, hogy egymással is egy akaraton lesznek, és ez a legtartósabb egység a Földön. Krisztusban egyek vagyunk, ahogy Krisztus is egy az Atyával… Csakis úgy teremhetjük meg a Szentlélek gyümölcseit, ha személyes kapcsolatban állunk Krisztussal, ha napról napra, óráról órára közösségben élünk vele. A kegyelemben, örömben és hasznosságban való növekedésünk a Krisztussal való egységünknek és a benne gyakorolt hitünk mértékének függvénye.
Ha a szívünkben él a Szentlélek és az igazság Igéje, akkor az el is különít minket a világtól. Az igazság és a szeretet változhatatlan elvei szívet kapcsolnak szívhez. Az egység erejének mértéke megegyezik a számunkra kirendelt kegyelemmel és igazsággal.
A szőlőnek számos vesszője van, és bár a vesszők különbözők, mégsem civakodnak. Egység él a különbözőségben. Az ágak mind egy forrásból nyerik táplálékukat. Ez a Krisztuskövetők egységének ábrázolása. A különféle feladatok ellenére egyetlen fővel rendelkeznek. Ugyanaz a Lélek munkálkodik általuk más-más módon. Ez összecsendülő tevékenység, bár az ajándékok különbözők… Isten mindegyikőjüket felszólítja… kijelölt feladatának elvégzésére a számukra kirendelt képességeknek megfelelően.
Jellemet kell formálnunk önmagunkban, mégpedig Krisztus jellemét. Ha Krisztus jellemével bírnánk, összhangban végeznénk Isten munkáját. A bennünk lakozó Krisztus összekapcsol a testvéreinkben élő Krisztussal, és a Szentlélek a szív és tett olyan egységét nyújtja, amely bebizonyítja a világnak, hogy Isten gyermekei vagyunk.
A világnak arra van szüksége, hogy a szeme előtt menjen végbe a csoda, amely Isten népének szívét keresztény szeretetben köti össze. – Isten csodálatos kegyelme, 211. o. (júl. 22.)
A Krisztus és a tanítványok között levő egység egyetlen tanítvány személyiségét sem semmisíti meg. Egyek gondolkodásban, célkitűzésben, jellemben, de nem egy a személyiségük. Amikor az ember befogadja Isten Lelkét, és engedelmeskedve igazodik Isten törvényéhez, az isteni természet részesévé válik. Krisztus vezeti tanítványait, hogy Őbenne egyek legyenek az Atyával is. Az ember a Szentléleknek az elméjére gyakorolt hatása révén válik tökéletessé Jézus Krisztusban. Az egység Krisztussal egységet hoz létre az embertársakkal is. Ez az egység a legmeggyőzőbb bizonyíték a világ előtt Krisztus fenségére, jellemszépségére és a bűnöket eltörlő hatalmára vonatkozóan. – Our Father Cares, 38. o.
3. Olvassuk el 1Kor 13:1-7 és 1Pt 4:8-11 verseit! Mi a szeretet szerepe a lelki ajándékok összefüggésében?
Miért kap a szeretet központi szerepet a hitünkben? Hogyan lehetne jobban megtapasztalni Isten szeretetét annál, mint amikor imádkozva igyekszünk ezt mások felé tükrözni?
EGW idézet
Őrködöm és várom Uram visszajövetelét. De nemcsak várnom, őrködnöm és imádkoznom kell, hanem szorgalmasan is kell dolgoznom. Életem minden cselekedetét, embertársaimmal folytatott üzleti tevékenységét Isten törvényéhez kell igazítanom, és akkor semmilyen körülmények nem fognak eltéríteni a helyes úttól és az igazságosságtól. Az Úr nem fogja elnézni azon emberek bűneit, akik megbántják az embertársukat. Emeljük tekintetünket az égre, kéréseinket küldjük Istenhez, embertársaink iránt tápláljunk önzetlen szeretetet, hiszen mindennél jobban szeretjük Jézus Krisztust, aki a vérén váltott meg, és akkor győztesekként kerülünk ki a legnehezebb és legalattomosabb kísértésekből is. Alázatos Istentől függésünk a mi erőnk biztosítéka.
„Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem”;
„Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsolt 62:6; 43:5)
Bármilyen helyzetbe is kerülünk, tanúsítsunk tiszteletet és megbecsülést azok iránt, akikkel társulunk, még ha a legalázzatosabb helyzetben élnek, mivel csak kevéssel rendelkeznek a boldogulásukhoz, és segítségre szorulnak. Az emberi lelkek túlságosan értékesek ahhoz, hogy közönyt tápláljunk velük szemben. Ők Isten véren megszerzett tulajdonai. Az Úr épp azokat fogja magasztos pozícióba helyezni, ha bíznak benne, akiket alsóbbrendűnek tartva elhanyagolnak embertársaik. Isten kegyelme fogja az embert úgy, ahogy van, és tanítva őt felhasznál minden elvet, ami teljes képzést nyújthat számára. Isten kegyelmének állandó befolyása krisztusi módszerek alapján oktatja a lelket, munkálja át minden indulatos szenvedélyét, minden jellemhibáját, mígnem Istennek Szentlelke új, életadó erővel be nem tölti őt isteni jellem
mel.
Sose felejtsétek el, hogy a gondolatok tetteket szülnek. Az ismétlődő tettek pedig szokásokká válnak, és a szokások alakítják a jellemet. Ha odafigyelünk az apró dolgokra, akkor már nem kell tartanunk attól, hogy a nagyobb dolgok beszennyeződnek és megromolnak.
Legyen a Biblia életünk szabályozója. A mennyei világegyetem megdöbbenéssel figyeli, hogy azok az emberek, akik az Igét hirdetik, nem minden esetben gyakorolják az igazságot. Csak kevesen értik meg, hogy mit jelent tökéletesnek lenni Jézus Krisztusban, Isten kinyilatkoztatott akaratában. Azzal viszont senki sem gyalázza meg az Igét, ha beépíti a gyakorlati életébe, és olyan szokásokat alakít ki, amelyek fejlesztik a jellemét. – The Upward Look, 89. o.
4. Olvassuk el 1Kor 12:10, 30 és 14:5, 13, 26-27 verseit! Milyen konkrét útmutatást fogalmazott meg Pál a nyelvek adománya tekintetében?
Vannak olyanok a gyülekezetedben, akik más nyelveken is beszélnek? Hogyan tudják ezt a képességüket felhasználva másokkal is megismertetni Krisztust? Valójában mit jelent a nyelvek adománya, amiről Pál beszél?
EGW idézet
„És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.” (Csel 2:3–4) A Szentlélek tüzes nyelvek alakjában nyugodott az összegyűlteken. Jelképe volt ez a tanítványoknak akkor juttatott adománynak, amely képessé tette őket, hogy olyan nyelveken is folyékonyan beszéljenek, melyeket azelőtt sohasem ismertek. A tűz azt az izzó buzgóságot fejezte ki, mellyel az apostolok működni fognak; s egyszersmind azt az erőt is, mely munkájukat kíséri.
„Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.” (5. vers) A zsidók abban az időben elszórtan éltek majdnem az egész Föld lakott területein, és a számkivetésben különböző nyelveket tanultak meg. Közülük sokan tartózkodtak Jeruzsálemben, hogy ott részt vegyenek a vallásos ünnepségeken. Az egybegyűltek között tehát minden ismert nyelv jelen volt. Az evangélium hirdetését ez a nyelvkülönbség nagyon akadályozta volna; Isten ezért csoda által pótolta az apostolok hiányosságát.
A Szentlélek olyasvalamit tett érettük, amit különben egész életükben sem vihettek volna végbe. Ezentúl tehát, miután minden nyelven tudtak beszélni, ahová működésük kiterjedt, hirdethették az evangélium igazságait külföldön is. Ez a csodálatos adomány a világ előtt erős bizonyíték volt arra, hogy megbízatásukat a menny pecsételte meg. Ettől kezdve az apostolok beszéde tiszta, egyszerű és határozott volt, akár anyanyelvükön, akár idegen nyelven beszéltek. – A Szentlélek eljő reátok, 204. o.
Közülük többeknek van mondanivalójuk a lelki ajándékokról, és ezt gyakran különös módon kamatoztatják. Vad, ingerlő érzéseknek adják át magukat, érthetetlenül beszélnek, és ezt hívják ők nyelveken szólásnak. Néhány hallgatót szinte megbabonáznak ezekkel az idegen megnyilatkozásokkal. Idegen lélek uralkodik ezekben a csoportokban, s ez képes legyőzni bárkit, aki megdorgálná őt. Isten lelke nincs jelen ilyenkor, és nem tud együtt munkálkodni ezekkel az emberekkel. Őket más lélek vezérli. Bizonyos közegben ezek a lelkészek is sikeresek. De ez még több munkát ró azokra a lelkészekre, akiket Isten küld el, s akik alkalmasak arra, hogy a szombat igazságát és a lelki ajándékokat helyes fényben tüntessék fel a hallgatók előtt; és akiknek befolyása és példája követésre méltó.
Az igazságot úgy kell képviselni, hogy a képzett elme számára is vonzóvá váljon. Sokan nem is emberekként kezelnek bennünket, hanem lenéznek, mint szegényeket, gyengeelméjűeket, alacsony szintűeket, s így le is alacsonyítanak bennünket. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy akik tanítják, és mindannyian, akik hiszik az igazságot, átéljék annak megszentelő erejét, hogy állhatatos, magasztos életük megmutassa a hitetleneknek, hogy ezek az áltanítók megtévesztették őket. Milyen fontos, hogy az igazság képviseletét ne zavarják hamis és fanatikus izgalmi állapotok, hanem az igazság saját maga megállja a helyét, megőrizve eredeti tisztaságát és felemelő jellegét. – A Szentlélek eljő reátok, 205. o.
5. Olvassuk el 1Kor 14:3-4, valamint Ef 4:11-13 verseit! Mit mondanak ezek a szakaszok általában a lelki ajándékok céljáról, illetve konkrétan a prófétaság ajándékáról?
A lelki ajándék célja, hogy építsen, figyelmeztessen és vigasztaljon (1Kor 14:3; vö. ApCsel 15:32). Ez azt sejteti, hogy a prófétálás nem annyira a jövőt mondja meg, inkább arra mutat, hogyan éljünk a jelenben. A görög propheteuó szó jelentheti azt, hogy „előre megmond valamit” vagy azt is, hogy „valaki más nevében mond valamit”. Az első jelentésre példa ApCsel 2:29-31 (vö. Ám 3:7), ahol az a magyarázat Dávid prófétai voltára, hogy „előre látta”. A második esetben ApCsel 15:32 verse Júdást és Szilászt prófétának nevezi. „Prófétai” tevékenységük abból állt, hogy „sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket” (ÚRK). Ef 4:11-13 verseiből megtudjuk, hogy a lelki ajándékok nem szűntek meg az apostoli kor végén, megmaradnak a végidőig (ApCsel 2:39). Azonban ha valaki prófétának mondja magát, a Szentírás alapján kell elbírálni és értékelni az állítását. Általánosságban négy feltételnek kell eleget tennie. Az első, hogy a nem feltételes próféciáknak mindig teljesülniük kell (5Móz 18:22; Jer 28:8-9). Másodszor, az üzenetnek egyeznie kell korábbi próféták kijelentéseivel (5Móz 13:1-3; Ézs 8:20). Harmadszor, a próféta életének Krisztus iránti elkötelezettségről kell tanúskodnia (1Jn 4:1-3). Negyedszer pedig, ahogy Jézus mondta, a hamis prófétákat a gyümölcseikről ismerhetjük meg (Mt 7:15-20), és ez éppenúgy vonatkozik az igaz prófétákra is. A Jelenések könyvében az áll, hogy a maradék egyház meghatározó jellemzője a prófétaság ajándéka (Jel 12:17; Jel 19:10). Hetednapi adventistáként hisszük, hogy Ellen White megkapta a prófétaság ajándékát, ami tükröződik az írásaiban.
Soroljuk fel, mi minden indokolja, hogy hittel tekintsünk Ellen G. White prófétai ajándékára! Maradnak még kérdések a szerepét és a tekintélyét illetően?
EGW idézet
Ahhoz, hogy az igazság hiteles befolyással bírhasson az emberi szívre, el kell azt ismerni a mennyei világegyetem, az el nem bukott világok és az emberek előtt. Senki se gondolja, hogy rejtőzködve üdvözítheti magát, vagy hogy akár az evangélium által felkínált legkisebb lelki áldást is elnyerheti. Az Úr nyilvános, férfias bizonyságtevésre hív: „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr.” (Ésa 43:10) Istennek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak az ismeretét addig nem lehet sikeresen hirdetni, míg a keresztény jellemszépségre áhítozó hitetlen ember nem válik olyanná, amit elvár Isten – látványossága a világnak, angyaloknak és embereknek, hegyen épített város, ami nem rejthető el. – That I May Know Him, 214. o.
Senki se gondolja, hogy túlságosan megalázó… még többre vágyva járulni a kegyelem trónusa elé. Ki kell tárni a templom ajtaját. A lélek templomát meg kell tisztítani az erkölcsi szennytől, helyre kell állítani az áldozati oltárt, az önzést ki kell írtani a lélekből, a bálványokat pedig meg kell semmisíteni. […]
Gyakran említettem olyan fiatalok esetét, akiket megzavarnak a különféle tanítások és az, ahogyan napjainkban bemutatják nekik az Igét, mivel egyesek a zsidókhoz hasonlóan „oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” … Bár teljes egészében Isten Igéjének tartják a Bibliát, de nem tekintik teljes egészében ihletett írásnak azt. Egy magát bölcsnek tartó ember kétségbe vonja az Írás némely részét, egy másik, feltételezetten jó ember megkérdőjelez egy másik bibliai könyvet, így a hitetlenség lassan beférkőzik a fiatalok elméjébe.
Az igazság ismerete rövid időn belül meggyengül, és a hitük zavarossá válik. Már nem tudják, mit higgyenek. […]
Amikor az ember az alapra, Jézus Krisztusra, az erős Sziklára veti lábait, a minden ismeret, bölcsesség és lelki hatékonyság Forrásától nyer erőt, így mindenki láthatja, hogy melyik táborhoz tartozik – azokhoz, akik megtartják a parancsolatokat, vagy azokhoz, akik áthágják a rendeléseket. Immánuel Fejedelem fejünk felett lobogó zászlaja el fog oszlatni minden kételyt, és mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy mi megtartjuk Isten parancsolatait, és rendelkezünk a Jézus Krisztus bizonyságtételével. Jézus Krisztus szeretete szorongat minket. – The Upward Look, 370. o.
További tanulmányozásra
Ellen G. White: A Szentlélek eljő reátok, „A kiválóbb út” című fejezet (207. o.);
„Induljanak el az emberek, dolgozzanak, bízva az Úrban, és Ő velük tart, meggyőzi őket az erőfeszítés vezeti a lelkeket. Az egyik munkás jól beszél, a másik tehetségesen ír, a harmadik őszintén, buzgón, szívből imádkozik, más pedig az éneklés ajándékát kapta. Van olyan is, aki különös erővel, világosan tudja magyarázni Isten Igéjét. Minden ajándéknak erővé kell válnia Isten szolgálatában, mert Ő együttműködik a munkásaival. Az egyiknek Isten a bölcsesség beszédét adja, a másiknak az ismeret, a harmadiknak a hitet, de mind ugyanannak a Fejnek a vezetése alatt dolgoznak. Az ajándékok különbözősége a különféle feladatok ellátásához vezet, »de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz« (1Kor 12:6, RÚF)! Senki ne vesse meg az úgymond kisebb ajándékokat! Senki ne kulcsolja össze a kezét hitetlenül, arra gondolva, hogy úgysem tehet nagy dolgot! Ne magadra tekints, hanem a Vezetőre! Alázattal, őszintén és szeretettel tedd meg azt, ami módodban áll” (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1906. április 12.)! „Mindannyiunknak szükségünk van mások gondolataiból származó segítségre. Isten nem csak a mi elménkben munkálkodik. A különböző embereknek adott, sokféle ajándék célja, hogy »felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére« (Ef 4:12, RÚF)… Mindig lesznek akadályok előttünk, de kövessük Vezetőnket, és összefogva, kéz a kézben szembe nézünk a nehézségekkel” (Ellen G. White: The Upward Look. 141. o.)!
Naponkénti tanulmányozásra
Jób 30–36; Ellen G. White: Étrend és táplálkozás, 23. fejezet, „Az étrend reformája” alcímtől a fejezet végéig1
Kik nevették Jóbon?2
Milyen mérlegen szerette volna Jób, ha megméri őt Isten?3
Elihu szerint mivel tetézte Jób a gonoszságát?4
Elihu szerint mit nem tesz a hatalmas Isten?5
Hogyan viszonyuljunk azokhoz az elvekhez, amelyeket Isten népe az egészségügyi reform elején kapott?Általános áttekintés
Képzeld magad elé egy koncerttermet, amelybe éppen bevonul a zenekar. A zenészek előkészítik a hangszereiket, majd a karmester felemeli a pálcáját. A muzsikusok elkezdenek játszani – megszólalnak a hegedűk, csellók, tromtiták, fuvolák, dobok és egyéb hangszerek –, s a karnagy utasításait követve együtt előadják a gyönyörű zenedarabot. Most pedig képzeld el azt, hogy az egyik hegedűs hirtelen ezt mondja: „Nem akarok többé játszani, hisz ebben a műben a trombita a fontos! Az én részem nem számít!” Vagy képzeld el azt, hogy a dobos hirtelen úgy dönt, hogy a lehető legerősebben veri a cintányérját, elnyomva ezzel az összes többi hangszert! Csorbulna a gyönyörű harmónia. Egy zenekarban nincs haszontalan hangszer. Minden zenész hozzátesz valamit a zenemű csodás hangzásához. A zenészeknek azonban együtt kell működniük. Ha valaki nem hajlandó játszani, vagy netálán rosszul játszik, az a zene rovására megy. A muzsikusok nem a saját kényük-kedvük szerint adnak elő: a karmester utasításait követik, hogy valami magasztosabb eredményhez járuljanak hozzá, mint amit egyedül elrérhetnének. 1Korinthus 12. fejezetében a Pál által használt metafora ugyanazt az igazságot közvetíti. A gyülekezetben minden hívő rendelkezik valamilyen lelki ajándékkal. Egy-egy ajándék láthatóbb, míg mások csendben működnek a háttérben, de minden tag hozzájárulása lényeges Isten műve szempontjából.A tanulmány témái
1. Mindenekelőtt: Ajándékaintól és szolgálatunktól függetlenül Isten arra hívott el minket, hogy Jézusra mint Megváltóra és Gyógyítóra összpontosítsunk, aki felkészít minket mások szolgálatára (1Kor 12:1–3). 2. Egy Lélek, sok ajándék: Pál emlékeztette olvasóit, hogy minden ajándék ugyanabból a forrásból származik, mert Isten maga az, aki felruházza az egyházat ezekkel az ajándékokkal, hogy áldását továbbbítsa a világ felé, és hirdesse számára az evangéliumot (1Kor 12:4–11). 3. Egy test, sok tag: Pál a test metaforája által szemlélteti a gyülekezetben lévő lelki ajándékok sokféleségét, és arra buzdítja olvasóit, hogy továbbra is az összképet nézzék (1Kor 12:12–31).Magyarázat
1. 1Korinthus 12 történelmi háttere: Az I. század Korinthusában a jövendőmondáshoz és az eksztatikus tapasztalatok gyakoriak voltak a görög és római vallásokban. Ezeket a tapasztalatokat gyakran az isteni megszállottsággal, misztériumokkal és jósdákkal hozták összefüggésbe. A delphoi jósdákban – amely Görögország egyik leghíresebb vallási helyszíne – papnő volt (Púthia), aki sokszor transzszerű állapotba került, amikor azt hitték róla, hogy megszállta Apollón, a jóslás görög istene. Ebben az állapotban rejtélyes üzeneteket közvetített, amiket aztán a papok értelmeztek. Más templomokban, például a dodonai jósdában is végeztek prófétai gyakorlatokat, amelyekben a papok vagy papnők természeti jelek (szél, levelek susogása stb.) révén kaptak isteni üzeneteket. Az effajta eksztatikus beszédet az isteni kegyelem és a különleges megértés jelének tekintették, ahogy a nyelveken szólást egyes korinthusiak. Az olyan misztériumok, mint a Dionüszosz (Bacchus), a Kübelé és az Ízisz kultusza, szertartásokat, zenét és őrjöngő imádati elemeket tartalmaztak, amelyek gyakran transzba, érzelmi elragadtatásba és az istenekkel való kommunikáció illúziójába emelték a résztvevőket. A Dionüszosz-kultuszban a hívők egzaltált táncba és éneklésbe kezdtek, hisz úgy vélték, az isten jelenléte tölti be őket. Egyes kutatók szerint a korinthusi keresztyének közül néhányan, akikre még hatással voltak ezek a hagyományok, a lelki ajándékokat – mint például a nyelveken szólást és a prófétálást – hasonló eksztatikus élményként élték meg. Ez a gondolkodásmód valószínűleg hozzájárult a korinthusi gyülekezet megosztottságához, mivel egyes hívők – lelki ajándékaikra hivatkozva – „lelkibbnek” tartották magukat. Pál ellentmond ennek az elképzelésnek, hangsúlyozva, hogy minden ajándék ugyanattól a Lélektől származik (1Kor 12:4–11), és nem az egyén státuszát, hanem az egész gyülekezet közösségi javát szolgálja. 2. Mindenekelőtt: Pál az „a lelki ajándékokra nézve pedig…” kifejezéssel (1Kor 12:1) új témát vezet be. Hasonló jelek utalnak új témák bevezetésére 1Korinthus 7:1, 25; 8:1 és 16:1, 12 versekben. A görög pneumatikón szó többes számú mellnéknév, melynek jelentése „lelki”/„szellemi”, és „lelki dolgokra”, „lelki személyekre” utal. Az apostol aggódik a korinthusi gyülekezet tagjai miatt, főként egyensúlyából kibillent percepciójuk-nak miatt, miszerint „lelki ajándék(ok) részese(i)” (1Kor 14:37). „Fennáll az egyes esetekben igenis valóságos veszély, hogy az emberek azt állítják magukról, hogy magasabb lelki státusszal bírnák a közösségen belül, ami egyenlőtlenséget teremtett a hívők között. Pál elutasította ezt a fajta gondolkodásmódot” (1 Corinthians, Andrews Bible Commentary, 2022, 1642. o.). Ahelyett, hogy az ajándékokra összpontosítana, emlékezteti velük címzettjeit, hogy örüljenek, amikor Isten Lelke arra készteti őket, hogy Jézust Megváltóként vallják meg (1Kor 12:3). Senki, aki valóban a Lélek vezet, nem átkozhatja Jézust. Ebben az értelemben minden hívő „lelki”, mivel alapvető keresztyén hitvallás, hogy Jézus az Úr. 3. Egy Lélek, sok ajándék: Mielőtt részletesen bemutatná a különböző lelki ajándékokat, Pál 1Korinthus 12:4–6 verseiben egy olyan kijelentést tesz, amely magában foglalja az Istenség minden személyét, hangsúlyozva a Lélek által adott ajándékok sokféleségét, az Úr Jézus által meghatározott szolgálatok változatos voltát, valamint azoknak a munkáknak a sokszínűségét, amelyet „ugyanaz az Isten [biztosít], aki cselekszi mindezt mindenkiben” (1Kor 12:6). A sorrend a következő: a Szentlélek, a Fiú és az Atya, ily módon az Istenség egysége lesz az a keret vagy modell, amely alapján az olykor a megosztottság állapotában lévő korinthusi gyülekezet értékelhetné önmagát. Pál emlékeztette olvasóit, hogy az első ajándék, amelyet Isten minden hívőnek megad, az a hitvallás, miszerint Jézus az Úr (1Kor 12:2–3). Ez a meggyőződés összhangban van Jézus János 6:44 versében elhangzott kijelentésével: „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem.” Bár szabadon választhatunk, a Szentléleknek (vagy az Atyának) vonzania kell minket, hogy megtegyük Jézus felé az első lépést. Pál ezután a lelki ajándékok, valamint a keresztyén közösségen belüli szolgálatók tevékenységei felsorolásával folytatja (1Kor 12:4–11). „Pál elmagyarázza, hogy a Szentlélek ajándékai az egész egyház javát szolgálják (12:7) (1 Corinthians, Andrews Bible Commentary, 1642. o.), ily módon az ajándékok nem a dominancia vagy a lelki felsőbbrendűség jelei, hanem Isten kegyelmének bizonyítékai, mely kegyelem felruház minket mindazzal, amire szükségünk van, hogy egymást és a körülöttünk lévőket szolgáljuk. A Lélek a fejezetben említett ajándékokat (beértve a bölcsességet és a tudást, a gyógyításokat és a csodákat, a prófétai beszédet, a lelki ítélőképességet, a nyelveken szólást és egyebeket) mind a hívők közösségének áldására adja. Egyik ajándék sem tekinthető felsőbbrendűnek vagy fontosabbnak a másiknál. 4. Krisztus teste – egy radikális gondolat: Pál metaforája, amely által az egyházat emberi testként definiciálja (1Kor 12:12–27), szembement a korabeli kultúra irányzataival és a közfelfogással. A római társadalomban az osztályok és státuszok mereven értelmezettek voltak, a gazdagok és a hatalmasok álltak a csúcson. Az az elképzelés, miszerint az egyház minden tagja – gazdag és szegény, rabszolga és szabad, férfi és nő – egyformán értékes, forradalmi gondolat volt. Pál hangsúlyozza, hogy Krisztusban minden hívő egymáshoz kapcsolódik, és tisztelniük kell egymást, elutasítva a világ hierarchiáját. Jason Staples Újszövetség-kutató megjegyezte: „Pál ezt a képet a szokásos – analóg vagy metaforikus – jelentésén túlra is kiterjeszti. Az apostol számára a »Krisztus teste« nem csupán az emberek Jézusba vetett hitén keresztül megvalósuló egységének metaforája, hanem ontológiai és kapcsolati valóság, amelyben – miután megkapták »Krisztus Lelkét« (Róm 8:9) – magába Krisztusba épülnek be. A hívők valójában »Krisztus testévé« válnak, amikor egy Lélek által […] egy testté kereszteltednek meg« (1Kor 12:13) (Body of Christ, Dictionary of Paul and His Letters, 2023, 83. o.). A test metaforája a közösségen belüli egységet hangsúlyozza, de egyúttal az egyház és az egyház Ura közti egységet is – különösképpen szem előtt tartva, hogy Krisztus a test – a feje (Kol 1:18; Ef 4:15). Ebben az értelemben a test nem elsősorban a hívők közössége, hanem Krisztus teste; vagyis a metafora fő üzenete a hívők Krisztussal való egysége. Pál leírása alapján az etnikai, társadalmi és nemi különbségek irrelevánsak a Krisztus testébe való befogadás szempontjából. Ez az elv nemcsak szembemegy a kor kultúrájával, hanem felforgató és veszélyes is a görög-római társadalom számára, ahol a státusz, a hatalom, a szégyen, a becsület és a nem rendkívül fontos szerepet játszik. Érdemes figyelmet szentelniünk annak a példának, amit Philip Ryken Újszövetség-kutató említ az őskeresztyén egyház kora társadalmának a hierarchia, a státusz és a nemek szerepére vonatkozó megitélésével kapcsolatban: „Vegyük figyelembe azt az imát, amelyet olykor Szókratésznek tulajdonítanak, amelyben egy görög férfi hálát ad Istennek, hogy »férfiként született, s nem állatként, férfiként és nem nőként, s végül görögként és nem barbárként«. A pogányok általában megvetették a rabszolgáikat, és rosszul bántak a nőkkel. Egyes helyeken a rabszolgáknak tilos volt belépniük a pogány templomokba, míg a nőket tulajdonként kezelték” (Philip Ryken: Galatians, Reformed Expository Commentary, 2005, 148. o.). Nyilvánvaló, hogy Pál korinthusiaknak küldött üzenete szembehelyezkedett a kor kultúrájával.Alkalmazás
Hajlamosak vagyunk arra, hogy rangsoroljuk Isten egyháznak – Krisztus testének – adott ajándékait. Pál a test és a testrészek metaforáját használja, hogy olvasói figyelmét az egység és a küldetés fontosságára irányítsa. A test részei önmagukban nem tudnak kiemelkedő teljesítményt nyújtani, valójában képtelenek önmagukban fennmaradni. A szemnek szüksége van a szemhéjra, a fejnek a nyakra, a lábfejnek a lábszárra, és mindannyian a szívtől függnek a megfelelő oxigén- és vérellátás tekintetében. 1Korinthus 12. fejezete alapján beszéljétek meg a csoportban a következő kérdéseket: 1. Hogyan alkalmazhatjuk Pál test-metaforáját gyülekezetünk életében, amelyben sokszor egymással versengenek a különböző programok és prioritások? 2. Mit gondoltok arról, hogy Isten egységes testet, nem pedig különálló testrészeket akar látni, amikor egyházára tekint? 3. Mit jelent a gyülekezet mint Krisztus teste metaforája a XXI. században élők számára? 4. Mely kritériumok alapján értékelhetjük lelki ajándékaink és azok fontosságát? 5. Hogyan fedezhetjük fel saját lelki ajándékainkat a gyülekezet küldetésének kontextusában? 6. Milyen lelki ajándékra vágysz, és miért?Studiul 6, 1-7 August
