A kereszt üzenete

E heti tanulmányunk

Apostolok cselekedetei 13:16-47; 1Korinthus 1:17-31; 2:1-5; Kolossé 1:20; 1Péter 2:24

Július 11. – A Világmisszió napja (adakozás a Világmisszió számára)

EGW idézet

Isten üzenetet bízott rám népe számára. Ébredjetek fel! Bővítsétek ki sátraitokat, terjesszétek messzebb határaitokat! Testvéreim, Krisztus áron vásárolt meg titeket. Amitek van, és amik vagytok, mindent Isten dicsőségére és embertársaitok javára kell felhasználnotok. Krisztus meghalt a kereszten, hogy megmentse a világot a pusztulástól. Ebben a munkában kéri a közreműködéseteket. Legyetek segítő kezei! Fáradhatatlan munkával igyekezzetek megmenteni az elveszendőket.
Aki Isten szolgálatára szenteli magát, azt Krisztus kegyelmének alakító ereje formálja… Nem képes többé közönyösen elmenni a körülötte pusztuló lelkek mellett… Tudja, hogy lényének minden része Krisztusé, aki megváltotta a bűn szolgaságából. Isten egyszülött Fiának drága vére vásárolta meg jövőjének minden percét.
Eléggé értékelede a Golgotán hozott áldozatot, hogy készen állj minden más érdeket alárendelni a lélekmentés munkájának? Az Üdvözítő igaz követőjének életét a bűnösök megmentésének ugyanaz az ellenállhatatlan kívánsága jellemzi, amely az Úr életében megnyilvánult. A keresztény nem kíván csak saját magáért élni. Öröme telik a Mester szolgálatára szentelni mindenét, önmagát is. Kimondhatatlan vágy indítja lelkeket nyerni Krisztus számára.
Hogyan dicsőíthetném a legjobban azt, akié vagyok a teremtés és a megváltás jogán? Ezt a kérdést tegyük fel magunknak. Aki valóban megtért, az aggódó segíteni akarással igyekszik megmenteni a Sátán hatalmában raboskodókat… Csak kevés időnk van hátra, hogy felkészüljünk az örökkévalóságra… Az embereknek feltétlenül szükségük van az igazságra, és odaadó, hűséges igyekezettel kell elmondanunk nekik. Keressétek meg az ínségben lévő lelkeket, imádkozzatok és fáradozzatok értük!
Rajtunk nyugszik a súlyos felelősség, hogy figyelmeztessük a világot a közelgő veszedelemre. Mindenfelől, közelről és távolról hangzik a segítséget kérő kiáltás. Isten felszólítja gyülekezetét, hogy ébredjen fel, és erősödjön meg. Elnyerhetik a halhatatlanság koronáját, övék lehet a mennyek országa. Fel kell világosítanunk a tudatlanságában elpusztuló világot. – Maranatha, 100. o. (ápr. 1.).

Mondjátok az embereknek: „Meg kell ismernetek a hitelveket.” Ne engedjétek, hogy ajkatok kétes szavakat szóljanak. Ne álljatok az emberek elé bizonytalankodó beszéddel. Ismernetek és hirdetnetek kell az igazságot.
Krisztus tanítása minden esetben pozitív természetű. Sose szóljatok tehát kételkedve! Magabiztos hangon hirdessétek a pozitív üzenetet! Emeljétek egyre magasabbra a Golgota Emberét. Krisztus keresztjének a felmagasztalásában erő rejlik.
Krisztus Istenségét kitartóan kell hirdetnünk. Amikor a Megváltó a következő kérdést intézte a tanítványokhoz: „Ti pedig kinek mondotok engem?”, Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Mt 16:15–16). Krisztus pedig kijelentette: „ezen a kősziklán [nem Péteren, hanem Isten Fián] építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” (18. v.).
Nagy a kegyességnek eme titka. Krisztus életének vannak olyan titkai, amelyekre nincs emberi magyarázat, mégis el kell hinnünk azokat. – The Upward Look, 58. o.

Pál azt mondja, hogy számunkra a kereszt üzenete Isten ereje. Nem meglepő, hogy központi üzenetében „Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről” (1Kor 2:2) beszél.

1. Olvassuk el 1Kor 1:17-31 szakaszát! Milyen fontos pontot emel itt ki Pál?

1Kor 1:18-31 szakaszában az apostol szembeállítja egymással az emberi balgaságot és Isten bölcsességét. A kereszt jól bemutatja az ember legrosszabb és Isten legjobb oldalát. Ennek a szakasznak a bevezetője 1Kor 1:17 verse. Krisztus keresztje nem veszítheti el erejét (1Kor 1:17, RÚF), ezért is kell az igehirdetésünkben központi helyet kapnia a kereszt üzenetének (lásd még 1Kor 2:2).

Pál elmondja, hogy Krisztus nem keresztelni, hanem az evangéliumot hirdetni küldte el. E kijelentéssel kapcsolatban két fontos dolog megjegyzendő. Először is a görög aposztelló („küldött”) szó ugyanabból a gyökből származik, mint az apostol. Tehát Pál alapvető apostoli feladata az evangélium hirdetése volt. Másodszor pedig a szavai nem azt jelentik, hogy a keresztelés nem fontos, vagy legalábbis nem olyan lényeges, mint a prédikálás. Valójában azokat marasztalta el, akik túlzottan hangsúlyozták, hogy ki keresztelte meg őket, ahelyett, hogy Jézus emelték volna ki, akinek a nevében megkeresztelkedtek.

A „bölcselkedő beszéd” (1Kor 1:17, RÚF) kifejezéssel Pál nem arra utal, hogy önmagában az ékesszólás rossz lenne. Itt az a lényeg, hogy emberi bölcselkedés ne homályosítsa el a kereszt üzenetét. Ez a kifejezés a görög-római szónoklatokra utal. Athénban Pál a logika, a tudomány és a filozófia eszköztárát felhasználva érvelt, de csekély eredménnyel. Ezért „elhatározta, hogy Korinthusban más módszert követ, amellyel a felületesek és közömbösek figyelmét igyekszik lekötni. Eldöntötte, hogy gondosan kerüli a bonyolult érvelést és vitát, és a korinthusiak között nem akar másról beszélni, mint Jézus Krisztusról, »róla is mint a megfeszítettről«” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 162. o.).

A bonyolult érvelés hogyan homályosíthatják el a kereszt üzenetét? Mi az oka annak, hogy a megfeszített Jézus Krisztus hirdetése több gyümölcsöt termett Korinthusban, mint a logikus, tudományos és filozófikus érvelés Athénban? Van, amikor az evangélium hirdetését segítheti a logikus, filozófikus és tudományos megközelítés?

EGW idézet

A golgotai kereszt megszólít, végül pedig legyőz minden gonosz földi erőt. A keresztben összpontosul minden hatalom, és abból indul ki minden erő. A kereszt a nagy központ, mivel Krisztus a kereszten adta életét az emberiségért. Ez az áldozat azért lett felkínálva, hogy az ember visszaszerezhesse kezdeti tökéletességét. Sőt, mi több, azért, hogy felkínálja a jellem teljes átformálását, és győztessé tegye az embert. Azok, akik Krisztus ereje által legyőzik Isten és ember nagy ellenségét, a mennyei udvarokban az el nem bukott angyaloknál nagyobb pozíciót tölthetnek majd be.
Krisztus kijelentette: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” Ha a kereszt nem talál a maga számára megfelelő befolyást, akkor ő maga válik befolyássá. Az igazság nemzedékről nemzedékre lett kinyilatkoztatva mint jelenvaló igazság. A kereszten függő Krisztus által a kegyelem és az igazság találkozott, az igazság pedig és a béke csókolgatták egymást. Így lett mozgósítva a világ.
Isten terve az, hogy a menny minden gazdagsága kiáradjon az emberekre. Az isteni erőforrások kincseiből semmit sem tekint túlságosan drágának ahhoz, hogy Isten egyetlen Fia nagy áldozatát kísérje… Krisztus fel lett hatalmazva, hogy az élet leheletének fuvallatával érintse meg az elbukott emberiséget. Akik ezt elfogadják, sosem fognak éhezni vagy szomjazni, hiszen nincs annál nagyobb öröm, mint amire Krisztusban lelhetünk. Tanulmányozzátok a Megváltónak a Boldogmondások hegyén mondott szavait. Milyen erőteljesen ragyogott isteni természete emberi mivoltában, miközben szavai áldást mondtak irgalmának és szeretetének haszonélvezőire! Olyan gazdag áldásban részesítette őket, amely arról tett bizonyságot, hogy a leggazdagabb kincsek kimeríthetetlen forrásából merített. Örök kincsek álltak a rendelkezésére. Az Atya rábízta a menny kincseit, és Ő azokat korlátlanul felkínálhatta. Akik elfogadják Őt Megváltójuknak, Üdvözítőjüknek, életük Urának, azokat Jézus saját drága kincseiként ismeri el a mennyei seregek, az elbukott és el nem bukott világok előtt. […]
Mi a kereszténység? A bűnös megtérését szolgáló isteni eszköz. Isten számonkéri az engedetleneket és azokat, akiknek az élete nem bizonyítja, hogy hatással volt rájuk a golgotai kereszt. Azonban Krisztust magaszalják azok, akiket Ő megváltott a kereszten elszenvedett szégyenteljes halálával. Aki megtapasztalta Krisztus kegyelmének erejét, annak van miről beszélnie, és igyekszik életbe ültetni azokat a munkamódszereket, amelyek révén hirdetheti Krisztus evangéliumát. Azzal, hogy az emberiség a bölcsesség kiapadhatatlan forrásából meríti hatékonyságát, olyan tevékeny eszközzé válik, amely révén az evangélium átformáló befolyással bírhat az emberi elmére és szívre. – Lift Him Up, 230. o.

Az emberi bolondságot Isten bölcsességével szembeállítva Pál kijelenti, hogy „a keresztről való beszéd bolondság… azoknak, akik elvesznek” (1Kor 1:18). 1Kor 1:18-31 szakaszában ez az első a bolondságra tett hat utalás sorában.

2. Olvassuk el 1Kor 1:20-21, 23, 25 és 27 verseit! A bolondságra vonatkozó utalások miként segítenek megérteni Pál szavait, amelyek szerint a kereszt üzenete bolondság azoknak, akik elvesznek?

1Kor 1:18 versében a mória görög szó szerepel, ami azt jelenti, hogy „bolondság”. Az Újszövetségben ötször fordul elő, ebből a 4 korinthusi levélben (1Kor 1:18, 21, 23; 2:14; 3:19). Ezenkívül még ugyanabba a szócsaládba tartozó szavak számos alkalommal megjelennek az Újszövetségben, többségük az 1Korinthusban. 1Kor 1:18, 23 verseiben a bolondságra tett utalás nem a korinthusiak értelmi képességeit szólja le, hanem arra irányítja a figyelmet, hogy nem hajlandók figyelembe venni az evangélium igazságát. Ebből következően Pálnak szembe kellett szállnia az erkölcstelen magatartással és gondolattal, a helyes megítélés hiányával, sőt még az Isten elleni lázadással is. Ez magyarázza, hogy az apostol miért beszél annyit erről a témáról az egész levélben.

Pál olyan helyre érkezett, ahol az emberek büszkélkedtek az „ismereteikkel”, „bölcsességükkel”, kulturáltságukkal és műveltségükkel. Ilyen körülmények között beszélt egy galileai zsidóról, a Názáreti Jézusról, akit a rómaiak keresztre feszítettek, ám Ő feltámadt – és mindez azért történt, hogy megfizessen az egész világ bűneiért, nemcsak az övéikért. Vajon komolyan vehető ez az ember? Viccel talán? Ez nem valamiféle mély, filozófiai elv volt, amit elemezni, analizálni lehetne a filozófia eszközeivel; esztelenségnek, értelmetlenségnek tűnt, amit az okos, művelt korinthusiak nem vehettek komolyan. Pál üzenete a pogányok szemében balgaságnak tűnt, de sok zsidó számára a kereszt üzenete még rosszabbul hangzott. Ugyan melyik izraelita számított arra, hogy Róma keresztre feszíti majd a Messiást? Neki kellett volna legyőznie a rómaiakat, nem a keresztre kerülnie! Tehát kezdettől fogva sok minden szólt Pál ellen, mégis megnyert az evangélium számára zsidókat és pogányokat is.

Mi ennek az üzenete? Bármilyen ellenállással is találjuk szemben magunkat, Istennek vannak olyan emberei, akik nyitottan hallgatják az igazságot. Nekünk pedig készen kell állnunk arra, hogy Ő felhasználjon bennünket az elérésükre, bárhol is legyenek, olyan helyeken, amelyek ma éppen annyira rosszak, vagy talán rosszabbak is, mint Korinthus volt.

EGW idézet

Az apostol szavai, magatartásának, helyzetének szemléltetése, ahogyan a Szentlélek az utókor számára megörökítette, bizonyságot tesz megingathatatlan bizalmáról; a magárahagyottság és az ellenségeskedések közepette tanúsított bátorságáról, valamint győzelméről, amelyet a kereszténység számára a pogányság központjában kivívott.
 
Pál szavai az ismeret gazdag kincseit tárják a gyülekezet elé. Az adott körülmények között milyen könnyen mondhatott volna olyasvalamit, ami gőgös hallgatóit felingerli, és nehézségeket szerez számára. Ha beszédében meggondolatlanul isteneiket és városuk nagy embereit támadja, az a veszély fenyegeti, hogy Szókratész sorsára jut. Azonban isteni szeretetből fakadó tapintattal igyekezett gondolataikat a pogány istenségektől óvatosan eltéríteni, amennyiben az igaz Istent nyilatkoztatta ki előttük, akit nem ismertek.
Ma is el kell juttatni a Szentírás igazságait a világ nagy embereihez, hogy választhassanak: vagy Isten törvényének engedelmeskednek, vagy a gonoszság fejedelmét szolgálják. Isten örök igazságokat tár eléjük – igazságokat, amelyek bölccsé tesznek az üdvösségre; azonban nem kényszeríti őket, hogy elfogadják azokat. Ha ezektől elfordulnak, magukra hagyja őket, hogy saját cselekedeteik gyümölcseivel teljenek meg.
„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje; mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem… Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemtelenjeit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse.” (1Kor 1:18–19, 27–28). A világ legkiválóbb férfiai napjainkban is elfordulnak ugyan a világosságtól, mert a világ saját bölcsességében nem ismeri el Istent; mindazáltal szolgái ragadjanak meg minden alkalmat, hogy velük az isteni igazságot közöljék. Egyesek mégis belátják majd tudatlanságukat az isteni dolgokban, és alázatosan letelepszenek tanítványként a Mester lábaihoz.
Minden fáradozás, amellyel Isten munkatársai a felsőbb rétegekhez szándékoznak férkőzni, erős hitet igényel. A körülmények talán nem valami biztatók, de a legsötétebb órákban is hatol át világosság onnan felülről. Akik Istent szeretik, és neki szolgálnak, erejük napról napra megújul. A Mindenható értelmet ad nekik, hogy szándéka kivitelében ne tévedjenek. Vajha mindvégig megőriznék ezek a munkások bizalmukat, és arra gondolnának, hogy Isten igazsága fényének világítania kell a sötétségben, amely világunkat körülveszi. Az Úr szolgálatában nincs helye kétségbeesésnek. Az Úrnak szentelt munkás hitének oly erősnek kell lennie, hogy az minden ránehezedő próbát kiálljon. Isten képes és készséges arra, hogy szolgáinak mindazt az erőt nyújtsa, amelyre szükségük van, és annyi bölcsességgel ruházza fel őket, amennyit igényelnek. Sőt azokat, akik bizalmukat belé helyezik, várakozásukon felül megsegíti. – Az apostolok története, 240–242. o.

1Kor 1:18 üzenete egészen világos, félreérthetetlen. Hogy kinek mit jelent a kereszt, az attól függ, hogyan tekint rá. Az Isten ellen lázadóknak bolondság, az erő azoknak, akik üdvösségre vágynak.

3. Olvassuk el 1Kor 1:20 és 1Pt 2:24 verseit! Mit vitt végbe Jézus értünk a kereszten?

Láttuk, hogy az evangélium hirdetésekor kerülni kell a „bölcselkedő beszédet”, „hogy Krisztus keresztje ne veszítse erejét” (1Kor 1:17, RÚF). 1Kor 1:17 fényében könnyebben érthető, hogy a bolondságnak miért Isten ereje az ellentéte, és nem az emberi bölcsesség (1Kor 1:18). Az emberi bölcsességgel olyannyira ellentétben álló kereszt mutatja be, hogy valójában mennyire balga az emberi bölcsesség.

1Kor 1:18 görög szövege arra utal, hogy „akik elvesznek”, a tetteik következményeit kapják meg: „Mert a kereszt üzenete bolondság azoknak, akik tönkreteszik magukat”. A görög apollümi („elvész”) ige jelentheti még azt is, hogy „elpusztít”, „romlásba dönt” (Jn 10:10), és 1Kor 1:19 versében a fordítása ez: „véget vetek” (RÚF).

Mi történik itt? Az elveszettekre vonatkozó kijelentésnek Pál a 18. versben alap ját adja a bibliai alapját, a 19. versben pedig Isten szavait idézi Ézs 29:14 verséből. A 19. versben Isten áll a pusztítás mögött, ami látszólag ellentmond az előbbiekben említett önpusztító gőgnek. Azonban nincs itt ellentmondás. Arról van szó, hogy Isten elpusztítja azt, aki már pusztítja önmagát.

Az elveszettekkel szemben pedig a „megtartatunk” (1Kor 1:18) kifejezés arra utal, hogy a megváltás Istentől jön. Pál azt mondja, hogy [Isten] ment meg bennünket, nem mi mentjük meg magunkat, arra mi természetesen nem lennénk képesek. Az üdvösségünk külső forrásból származik, az ember saját bölcsessége okozza, de a megmenekülést csak kaphatja, hiszen az kegyelmi ajándék a bűnösöknek. 1Kor 1:21 verséből is világos, hogy Isten ment meg a hívőket. Ebben az értelemben bolondság, ha az ember visszautasítja azt, amit Isten felajánlott az emberiségnek Krisztus keresztje által (1Kor 1:30), ezzel hoz pusztulást a saját fejére.

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm 6:23). Hogyan fejezi ki ez a vers is éppen azt, amit 1Kor 1:18-19 verseiben mond Pál?

EGW idézet

Az emberek előtt be kell mutatni az igazságot úgy, ahogy az Jézusban van, miután együttérzően gondoskodtak róluk, és testi szükségleteiket kielégítették. A Szentlélek dolgozik és együttműködik az emberi eszközökkel, akik ilyen lelkekért munkálkodnak, s néhányan örömmel fogják hitüket a sziklára alapozni.
Az ilyen lelkeket, akiket Isten szeret és szán, nem szabad nehéz tantételek előadásával megijeszteni; hiszen, ha az orvosmisszionáriusok segítettek rajtuk fizikailag, akkor a Szentlélek együttműködik az emberi eszközökkel, hogy felélessze lelki erőiket is. Így szellemi erőik életre kelnek, s ezeket a szegény lelkeket megmentjük Isten országa számára.
A samaritánusi munka az igazság bemutatásának olyan módja, hogy ott segítsünk az embereken, ahol vannak. A szegény elesettek megmentéséért a gyülekezetek helyesen megszervezett munkája által az igazság bejuthat és helyet találhat az emberi szívekbe. Nekünk, Isten népének, a dolgokat másfajta rendszerben kell végeznünk; ha ezt a rendet megvalósítottuk, akkor teljesen más légkör fogja körülvenni munkásaink lelkét; mert a Szentlélek mindenkihez szól, aki Isten munkáját végzi, s akiket a Szentlélek irányít, azokat Isten hatalma fogja felemelni, erősíteni, hogy megmenthessék a pusztulásba induló lelkeket. – A Szentlélek eljő reátok, 156. o.

Hinni Krisztusban és elfogadni átalakító kegyelmét, ez nem feltételezés, hanem olyan munka, amelynek eredményeképpen az emberi elme és jellem Krisztus erényeit kezdi tükrözni. Ha ezt megtapasztalod, ki tudod jelenteni: „Megláttam, hogy jó az Úr. Az Úr velem van mindenkor.” A kereszt erejének hatására feltörnek belőled a reménység és az istenfélelem, a hódolat és a szeretet titkos forrásai. Az angyalok őrt állva várják, hogy bizonyságot tehessenek arról, hogy te már nem vagy a világé. Jézus lábainál talált rád az Úr, mert tanulni akarsz tőle, aki az Út, az Igazság és az Élet. Ettől kezdve pedig akaratodat Krisztus akaratának veted alá, és oda vonzódsz, ahol a középpontban a kereszt áll. A világot teljesen szem elől tévesztetted, és a mennyből ragyogó dicsőség az az egyedüli erő, ami vonz téged. Krisztus kegyelmének gazdagságai pedig önkéntes engedelmességre késztetnek… Most már annyira boldog vagy, hogy másoknak is fel akarod kínálni a kapott ajándékot. – Lift Him Up, 252. o.

Pál azt írta, hogy „egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek” (1Kor 1:22). A zsidók nem a kereszt jelét várták – Isten, a Messiás keresztre feszítését –, és a görögök sem ilyen bölcsességet kerestek. Ez a gondolat mindannyiuk váradalmával ellentétes volt.

Csak olvassuk el, hogyan reagáltak a tanítványok Jézus kereszthalálának lehetőségére (lásd Mk 8:31-32; 9:30-32; 10:32-34), hogy jobban megértsük, főként a zsidók mennyire idegennek, visszataszítónak találták még ennek a gondolatát is! A zsidók azt várták, hogy a Messiás legyőzi a rómaiakat, de nem az történt, legalábbis nem a „legyőzés” világi, katonai értelmében.

A keresztények számára a kereszt már évszázadok óta a hit szimbóluma, ezért a 21. századi hívők sem értik, milyen tébolyult dolognak tűnhetett az 1. században élők számára, hogy Istent keresztre feszítik. Pontosan azért kell a lehető legalaposabban elgondolkodni rajta, mert annyira megdöbbentő az üzenete. Az világmindenség előtt teljesen világossá teszi a keresztre feszített Megváltó bemutatása, hogy milyen messze kész volt Isten elmenni a megváltási terv végrehajtásában. Nekünk, földi bűnösöknek éppen elég megdöbbentő a kereszt gondolata – hogy az Úr meghalt a kereszten –, akkor képzeljük csak el, mit jelenthetett az a bűntelen lényeknek, akik a mennyben ismerték és imádták az Úr Jézust!

4. Olvassuk el ApCsel 13:16-47 szakaszát (főként a 26., 38. és 47. verset)! Mit tanít ez a rész a kereszt jelentőségéről?

Pál elmondja: Krisztus küldte el, hogy hirdesse az evangéliumot, ezért prédikált a megfeszített Megváltó üzenetéről (1Kor 1:23). A gondolatot folytatja 1Kor 2:1-5 szakaszában. Az apostol hűségesen teljesítette Krisztustól kapott megbízatását. Az evangéliumot nem „nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel” (1Kor 2:1) hirdette, hanem csak a megfeszített Krisztusra összpontosított (1Kor 2:2). Beszéde nem „az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével” (1Kor 2:4, RÚF), mert szembeötlő a különbség emberek bölcsessége és Isten ereje között (1Kor 2:5).

A Messiás kereszthalála a zsidók és a görögök számára is teljességgel elképzelhetetlen volt. Mit árul el ez arról, hogy Isten nem mindig a mi elvárásaink szerint cselekszik? Miért fontos jól érteni ezt, főleg ha nem a reményeink szerint alakulnak a dolgok?

EGW idézet

Saul kísérői félelemtől reszketve és a fény szikrázó világosságától elvakulva álltak; hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit. Saulus azonban megértette az elhangzott szavakat. A szóló – aki személyesen Isten Fia volt – egész világosan nyilatkoztatta ki magát előtte. Ebben a megdicsőült Lényben felismerte a megfeszített Jézus Krisztust, és e kép örökre bevésődött a megdöbbent ember lelkébe. A hallott szavak rettentő erővel hatoltak szívébe. Elsötétült lelkét a világosság özöne árasztotta el, s felfedte előtte eddigi életének tudatlanságát és tévedéseit, valamint annak szükségét, hogy a Szentlélek világítsa be életét.
Saul most belátta, hogy amikor Jézus követőit üldözte, tulajdonképpen Sátán munkáját végezte. Felismerte, hogy az igazság és a kötelesség felőli meggyőződése nagyrészt a papokba és főemberekbe vetett feltétlen bizalmán alapult; hiszen minden feltétel nélkül bízott szavukban, amikor azt állították, hogy a feltámadás története csupán a tanítványok ravasz meséje. Azonban most, hogy Jézus személyesen megnyilatkozott előtte, Saulus meggyőződött a tanítványok állításainak igazságáról.
A mennyei megvilágosítás ezen órájában Saul szelleme bámulatos gyorsasággal működött. Megértette a Szentírás profetikus részeit. Látta, hogy a próféták megjövendölték Jézus elvettetését a zsidók által, megfeszítését, feltámadását és mennybemenetelét; és ez bizonyossá tette előtte, hogy valóban Ő a megígért Messiás. Élénken felidéződött emlékezetében István prédikációja, amelyet halála előtt tartott. Ez meggyőzte, hogy a vértanú tényleg látta „Istennek dicsőségét”, amikor azt mondta: „Ímé látom az egeket megnyílni és az Embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel 7:55–56). A papok ezeket a szavakat káromlásnak minősítették; Saul azonban most már tudta, hogy István igazat mondott.
 
Micsoda kinyilatkoztatás volt ez az üldöző részére! Saul most már biztosan tudta, hogy a megígért Messiás, mint a názáreti Jézus jött le a földre, és éppen azok vetették el és feszítették meg, akiket meg akart menteni. Tudta azt is, hogy az Üdvözítő diadalmasan feltámadt a sírból és felment a mennybe. Az isteni kinyilatkoztatás e pillanatában rémülettel gondolt arra, hogy Istvánt, aki bizonyságot tett a megfeszített és feltámadott Üdvözítőről, az ő beleegyezésével ölték meg; sőt az ő közreműködésével üldözték, és vitték halálba Jézusnak sok érdemes követőjét.
Az Üdvözítő István által beszélt Saulhoz; bizonyságtételét nem lehetett megcáfolni. A művelt zsidó látta, miként tükrözte vissza Krisztus dicsőségét a vértanú arca és olyan volt „mint egy angyalnak orcája” (Csel 6:15). Tanúja volt István hosszútűrésének ellenségeivel szemben és annak a készségének, hogy megbocsásson nekik. Látta azok állhatatosságát és örömteli odaadását, akiket utasítására kínoztak és gyötörtek meg. Sőt azt is látta, hogy egyesek hitükért még az életüket is örömmel áldozták fel.
Mindezek hangosan beszéltek lelkéhez. Időnként szinte lenyűgöző erővel győzték meg arról, hogy Jézus volt a megígért Messiás. Ilyenkor egész éjjeleken át küzdött ezen meggyőződése ellen. Ezt a küzdelmét mindig újból és újból azzal zárta le, hogy annál inkább ragaszkodott régi meggyőződéséhez, hogy Jézus nem Messiás, és követői csupán elámított rajongók.
Azonban most Krisztus személyesen szólt Saulhoz, így: „Saul, Saul, mit kergetsz engem?” – és kérdésére: „Kicsoda vagy, Uram?” – ugyanaz a hang felelte: „Én vagyok Jézus, akit te kergetsz.” Krisztus azonosította magát követőivel; ha Saul üldözte őket, a menny Ura ellen fordult; ha pedig hamis vádakkal illette őket és ellenük tanúskodott, akkor a világ Üdvözítője ellen követte el.
Saulus nem kételkedett abban, hogy aki hozzá beszélt, a názáreti Jézus, a régen várt Messiás, Izráel vigasztalója, a Megváltó volt. – Az apostolok története, 115–117. o.

1Kor 1:19-20, 30-31 verseiben Pál arról beszél, hogy óriási a különbség Isten és az ember bölcsessége között, amely kölcsönösen kizárja egymást. Figyeljük meg, Pál nem utasítja el magát a bölcsességet, csak azt az emberi bölcsességet, amely versengeni próbál Istennel. Emberi bölcsesség nem szabadíthat meg a bűntől, egyedül Krisztus, Isten bölcsessége végezheti ezt el. Lásd az alábbi táblázatot!

1Kor 1:18 és 24 egyaránt arra mutat, hogy Krisztus az Isten ereje, abban az értelemben, hogy van hatalma megmenteni az embereket bűneikből. „…tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket” (1Kor 1:21, RÚF). A „nekünk, kik megtartatunk” (1Kor 1:18), „a hívők” (1Kor 1:21) és „az elhívottak” (1Kor 1:24, ÚRK) kifejezések ugyanarra a csoportra utalnak, nevezetesen azokra, akik a hit általi üdvösség tapasztalatát élik meg. Krisztus evangéliuma „Isten ereje… minden hívő üdvösségére” (Róm 1:16, ÚRK). Krisztus nemcsak Isten ereje, hanem bölcsessége is. Ez azt jelenti, hogy Isten általa szállt szembe a bűn problémájával és oldotta meg azt, amire az ember bölcsességének nincs ereje. A világ bölcsessége nem tudja megismertetni Istent az emberekkel (1Kor 1:21), viszont Krisztus által bölccsé válhatunk az üdvösségre (2Tim 3:15).

5. Olvassuk el 1Kor 1:24-29 szakaszát! Figyeljünk azokra a szavakra, hogy „bolondság”, „erőtelenség”, „erő” és „bölcs”! Mit fejez ki itt Pál?

1Kor 1:24-29 szakaszát olvasva figyelnünk kell a „bolond” (vagy „bolondság”) és az „erőtelen” (vagy „erőtelenség”) szavakra is. Itt az a lényeg, hogy az emberi bölcsesség a kereszt üzenetét talán bolondságnak vagy gyengeségnek tekinti. Ám „az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél” (1Kor 1:25). Ez nem azt jelenti, hogy Isten balga vagy gyenge volna, hanem a kifejezés csupán arra utal, hogy Isten ereje és bölcsessége jóval felülmúl minden emberit.

Időzzünk még annál a résznél, hogy „nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők” (1Kor 1:26, RÚF)! Mi ennek az üzenete számunkra?

EGW idézet

A tanítványok teljesítették Jézus megbízását. Amikor a kereszt hírnökei szerteszéjjel járva hirdették az evangéliumot, Isten oly mértékben kinyilatkoztatta dicsőségét, ahogy halandó emberek még sohasem láthatták. Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan munkát végeztek, amely a világot alapjaiban rengette meg. Egyetlen nemzedék alatt eljuttatták az evangéliumot minden néphez.
A kiválasztott apostolok szolgálata dicső eredményeket érlelt. Hivatásuk kezdetén, néhányan még tanulatlan emberek voltak. Azonban fenntartás nélkül szentelték az életüket Mesterüknek; tanításai által felkészültek a rájuk bízott nagy mű vezetésére. Szívükben az irgalom és igazság uralta az indítékaikat, ihlette eszméiket, irányította tetteiket. Életük Krisztussal volt elrejtve Istenben. Énjük beleolvadt, elmerült a végtelenül szerető Isten mélységeiben… Jézus Krisztus, Istennek bölcsessége és ereje volt minden beszédük tartalma. Nevét – egyetlen nevet az ég alatt –, amely embereket üdvözíthet, felmagasztalták. Miközben hirdették Krisztus, a feltámadott Megváltó tökéletességét, szavuk szíveket indított meg, férfiakat és nőket nyert meg az evangélium számára. Egész tömegek, amelyek sokáig gyalázták a Megváltó nevét, megvetették erejét, a megfeszített Jézus tanítványainak vallották magukat.
Nem saját erejükből végezték a munkájukat az apostolok, hanem az élő Isten hatalma támogatta őket… A rájuk háruló felelősség tudata megtisztította őket, és gazdagította tapasztalataikat. A Menny kegyelme nyilvánult meg győzelmükben, amelyet Krisztusért arattak. Isten a mindenhatóságával működött általuk, hogy győzelemre vigye az evangéliumot.
Miként Krisztus kiküldte tanítványait, úgy küldi ki ma gyülekezetének tagjait. Ugyanaz a hatalom, amellyel az apostolok rendelkeztek, számukra is létezik. Ha Isten az erősségük, akkor együttműködik velük, és munkájuk nem lesz hiábavaló. Ismerjék fel, hogy arra a műre, amelyben munkálkodnak, Isten nyomta rá a pecsétjét. Az Úr így szólt Jeremiáshoz: „Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer 1:7–9) Nekünk is parancsolja az Úr, hogy menjünk ki, és ajkunkon érezve szent kezének érintését, hirdessük üzenetét. – Isten csodálatos kegyelme, 275. o. (szept. 24.).

Bele kell kapaszkodnunk Krisztusba, és szorosan ragaszkodnunk kell hozzá, mígnem megtapasztaljuk átalakító kegyelmének munkálkodását. Ha mennyei jellemre akarunk szert tenni, akkor hinnünk kell benne.
Istenségére Krisztus emberi természetet öltött, önmegtagadó imaéletet élt, naponta megküzdött a kísértéssel, hogy segíthessen azoknak, akik ma kísértésekkel szembesülnek. Ő a mi hatékonyságunk és erőnk. Azt akarja, hogy kegyelmének elsajátítása révén az emberiség az isteni természet részesévé váljék… Ha Isten Igéjét, úgy az Ó, mint az Újtestamentumot hittel tanulmányozzák és elfogadják, lelki bölcsességet és életet nyernek. A szavát szentül kell értékelnünk. Az Isten Igéjébe és a Krisztus életet átformáló erejébe vetett hit teszi képessé a hívőt, hogy az Ő munkáját végezze, az Igéje alapján éljen, és örömteli élete legyen az Úrban. – This Day with God, 285. o.

További tanulmányozásra

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Golgota” c. fejezet, 649–665. o.

Isten csodálatos kegyelme, „A Menny is veszélybe került” című fejezet, 175. o. (jún. 16.)

„Sokak fejében, akik a mostani korban élnek, a Golgota keresztjét szent emlékek veszik körül, szent gondolatok kapcsolódnak a keresztre feszítés eseményeihez. De Pál idejében iszonyodva és rémülettel tekintettek a keresztre. Az emberiség Üdvözítőjeként bemutatni valakit, aki kereszthalált halt, természetszerűen gúnyt és ellenállást váltott ki.

Naponkénti tanulmányozásra