A szolgák szolgája
Text de memorat
Aranyszöveg: Máté 20:27-28
„És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.”
Jézus négy tanítványával beszélgetett az Olajfák hegyén, kedden este. Második eljövetelének néhány jeléről beszélt nekik, és a tíz szűz példázatával rámutatott, mennyire fontos mindig készen állni az Ő eljövetelére.
Egy másik példázattal pedig azt mutatta be, hogy miközben eljövetelére várakozunk, minden tehetségünket és adottságunkat használnunk kell, hogy másoknak is segítsünk felkészülni az Ő eljövetelére.
Ez a példázat egy férfiról szólt, aki messzi országba utazott. Indulása előtt öt talentumot adott az egyik szolgájának, kettőt a másiknak, és egyet a harmadiknak. Gazdájuk távollétében az első két szolga bölcsen használta a talentumokat és megduplázták az összeget, amit kaptak. Mit tett azonban a harmadik szolga? Mt 25:18
A távoli országba utazó ember Jézust jelképezi, aki halála és feltámadása után visszatér a Mennybe. Szolgái pedig az összes keresztényt jelképezik. A talentumok azok a képességek, amiket Isten adott nekünk a munkához. Az Ő művében ránk háruló felelősség mindenkinek a „saját képességei szerint” jutott, nem pedig a szerint, aminek nem vagyunk birtokában. 2Kor 8:12
Az ember hosszú idő múlva hazatért és elszámoltatta szolgáit a rájuk bízott pénz felhasználásáról. Mi történt a három szolgával? Mt 25:20-28
Ez a példázat azt mutatja, hogy sokkal fontosabb, mit kezdünk a képességeinkkel, mint az, hogy mennyi van belőlük. A szolga, akire kettő talentumot bíztak, ugyanolyan elismerést kapott, mint az, akire ötöt. Mindketten bölcsen használták fel a pénzt uruk hasznára.
Az a szolga, aki egy talentumot kapott, szintén részesülhetett volna ugyanolyan elismerésben, ha használta volna azt az egyet, de ő nem tette. Ez a szolga azokat jelképezi, akik önző módon megtartják maguknak Isten áldásait, ahelyett, hogy mások megmentésére és szükségleteinek kielégítésére használnák azt Isten művében. Hacsak nem változtatnak, elveszítik azt az egy talentumot is és ők is haszontalan szolgává válnak.
Alkalmazd a gyakorlatban: A mondás: „használd, vagy elveszíted!” igaz a talentumokra is. Íme, néhány képesség, tehetség, lehetőség, amit Isten ad szolgáinak: a Lélek ajándékai, a gondolkodás és beszéd képessége, befolyás, idő, egészség, erő, pénz, kedves gondolatok. Ám nem elég egy tehetségnek csupán a birtokában lenni. Te mihez kezdesz Istentől kapott képességeiddel?
A talentumokról szóló példázata végén Jézus elmondta tanítványainak, mi történik azokkal, akik önző módon használják képességeiket. Majd újabb példázatot mondott el nekik, hogy jobban megértsék a rászorulók elhanyagolásának jelentőségét. Arról szól, hogy az emberek megítélése a szükséget szenvedőkkel való bánásmódjuk szerint történik majd.
Jézus azt mondta, hogy amikor visszatér, minden nemzet összegyűlik és ott fog állni előtte. Ő pedig két csoportra választja szét őket: a juhokat a jobb keze felől, a kecskéket pedig a bal keze felől állítja majd.
Mit mond ezután Jézus a jobb oldalán állóknak? Mt 25:34-36
A „juhok” nagyon meglepődnek. Nem emlékeznek, hogy ilyesmit tettek volna Jézusért, ezért megkérdezik tőle, mikor cselekedték érte a felsorolt dolgokat. Mit válaszol nekik Jézus? 40. v.
Jézus ezután a bal oldalán álló csoporthoz, a kecskékhez szól. Mit mond nekik? 41-43. v.
A „kecskék” is nagyon meglepődnek. Nem emlékeznek, hogy egyáltalán találkoztak volna Jézussal. Mit felel nekik, amikor rákérdeznek? 45. v.
Mi történik végül a bárányokkal és a kecskékkel? 46. v.
Ez a példázat a nagy ítéletet mutatja be, amely eldönti, ki nyeri el az örök életet Isten országában, és ki pusztul el a „tűzben, ami az gonosznak és angyalainak készíttetett.
Csak kétféle ember lesz abban az ítéletben, és megítélésük attól függ, hogyan használták képességeiket, talentumaikat. „Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor 5:10).
Akik nem törődtek a rászorulókkal és Istentől kapott talentumaikat csak saját érdekükben használták, azoknak rá kell majd döbbenniük, hogy ezzel Jézust hagyták figyelmen kívül, mintha Ő lett volna minden egyes rászoruló ember. Önző nemtörődömségükkel kimutatták, hogy nincsen a szívükben Isten szeretete. 1Jn 3:17
Ugyanakkor egyes pogányok, akik sohasem hallottak Jézusról, mégis befogadták Jézusnak a Szentlélek által szívükbe plántált szeretetét, ami a szegények szeretetére és megsegítésére vezette őket. Mennyire meg fognak lepődni, amikor Jézus befogadja és üdvözli őket a Mennyországban!
Alkalmazd a gyakorlatban: Képzeld csak el az arckifejezésüket, amikor megpillantják Jézus kezein a szögek ütötte sebeket! Mit fognak kérdezni tőle? Zak 13:6
Micsoda nap volt az a keddi nap! Jézus már kora reggel óta tanított a templom udvarában. Majd miután aznap este mindörökre elhagyta a templomot, folytatta a tanítást az Olajfák hegyén, ahol néhány tanítványát oktatta.
Nem tudjuk pontosan, hogyan töltötte Jézus a szerdai napot, de ideje rohamoson fogyott, és még sok mindent át kellett gondolnia. Csütörtök este elfogyasztja majd a húsvéti vacsorát a tanítványaival, majd végül elfogják ellenségei. Péntek délután pedig húsvéti áldozati bárányként meghal. Mt 26:1-2
Jézus népe már évszázadok óta ünnepelte a húsvétot az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásuk emlékére. Ez az ünnep azonban előre is mutatott, a bűn szolgaságából való szabadulásra, amit egyedül csak Jézus élete és halála tudott véghezvinni.
Ha bűneink büntetéseként elfogadjuk Jézus halálát, megszabadulunk bűneink terhétől és a bűntudattól. Ézsa 53:5 És ha engedjük, hogy Jézus igaz élete, a mi igazságosságunkként éljen bennünk (Jer 23:6), akkor megszabadulunk a bűn hatalma alól. Ő tette ezt lehetővé azzal, hogy emberi lényként, tökéletes engedelmességével legyőzte a bűn erejét. Róm 5:19
Pál szintén a bűntől való szabadságot tanította, amikor így írt: „Krisztussal együtt megfeszíttettem.” Más szóval Jézus magára vette Pál bűnteljes lényét és azzal együtt halt meg. Ez megszabadította Pált bűneinek vádolásától. Majd így szólt: „Élek pedig nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Ez pedig a bűn hatalma alól szabadította fel Pál apostolt. Mindkettő hit által történt. Gal 2:20 Mi is átélhetjük Pál tapasztalatát!
Alkalmazd a gyakorlatban: Egyházi dicsőítő énekünk egyik sora is ezt a dupla áldást kéri. Így szól: „Gyógyíts ki a bűnből, tisztíts meg terhétől és ments ki hatalmából.” Gondoljunk bele értelmébe és tegyük imádságunkká, valahányszor elénekeljük ezt, „A korszakok kősziklája” című csodálatos régi himnuszt!
(Lk 22:1-13.)
Csütörtök volt, és Jézus megkérte Pétert és Jánost, készítsék elő a húsvéti vacsorát, amit tanítványaival együtt fogyaszt majd el aznap este. Mit felelt nekik, amikor ezt kérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük?” Lk 22:9-13
Aznap este Jézus és tanítványai, Júdással egyetemben összejöttek a nagy emeleti szobában. Jézus tudta ugyan, hogy Júdás fogja elárulni Őt, mégis ragaszkodott hozzá, hogy jelen legyen, mert ez volt az utolsó esély a hűtlen tanítvány számára, hogy a Szentlélek komoly kérlelésére hallgasson.
Jézus tudta, hogy hamarosan el kell szenvednie a kegyetlenséget és hálátlanságot és a tanítványai is mind elhagyják Őt. Tudta, hogy amikor összes bűnünk reá nehezedik, elszakad Atyjától és meghal.
A tanítványok viszont egyáltalán nem gondoltak erre. Viselkedésük és arckifejezésük neheztelést és féltékenységet tükrözött. .Mindegyik kész volt a legmagasabb tisztségért küzdeni.
A tanítványok tudták, hogy mivel nincsen szolgálójuk, aki a szokásnak megfelelően a lábukat megmosná, közülük kell azt valakinek elvégeznie. Mindnyájan úgy tettek, mintha nem vennék észre, hogy tenniük kellene valamit.
Jézus csendben várakozott. Ó, mennyire szerette őket, és mennyire szeretett volna segíteni rajtuk! Ám ilyen érzelmekkel nem álltak készen az Ő országára. Hogyan óvhatná meg őket Sátán kísértéseitől? Hogyan is értethetné meg velük, hogy a valódi nagyság a szeretetből, szerénységből, alázatosságból és az önzetlen szolgálatból fakad? Hogyan törhetné le büszkeségüket és ültethetné az Ő szeretetét szívükbe, hogy egymást szeressék?
Jézus úgy döntött, bemutatja tanítványainak az önzetlen szeretet és nagyság példáját. Olyan példát, amit soha nem fognak elfeledni.
Alkalmazd a gyakorlatban: Ó, mennyire szerette Jézus a tanítványait! Az egész menny próbálta őket megmenteni, annak ellenére, hogy lelkük féltékenységgel volt tele. A mi megmentésünkért is az egész menny összefogva munkálkodik. Ne engedd, hogy a hatalmas erőfeszítések, miket érted tesznek, kárba vesszenek! Zsid 2:3
Jézus kilétének teljes tudatában, - Ő az örökkévaló Isten, a Teremtő, az Ítélő, a világmindenség Ura - felemelkedett székéről az asztal mellől, vizet öntött egy kis dézsába, és a derekára tekerte a törölközőt. A tanítványok megdöbbentek. Jézus, a Mesterük, valóban egy alázatos szolga munkáját készül elvégezni?
Jézus elsőként Júdáshoz lépett. Amikor Júdás megérezte piszkos lábán Jézus kezét, a Szentlélek komolyan kérlelte szívét. Olyan erősen hatott rá Jézus szeretetének hatalma, hogy majdnem bevallotta árulási szándékát.
Büszkesége azonban visszatartotta a megalázkodástól. Megkeményítette a szívét, és úgy döntött, nem gyakorol bűnbánatot. Milyen szomorú!
A többi tanítvány azonban más volt, mint Júdás. Mi történt, amikor Jézus Péterhez ért, hogy megmossa a lábát? Jn 13:6-10
Júdás kivételével a tanítványok most mind rádöbbentek, milyenek is valójában és mennyire másként gondolkodnak egymásról. Jézus alázatos, szerető példamutatása gyengéden megrótta önzésüket és büszkeségüket, teljes szívükből megalázkodtak. Mindegyik szívesen átadta volna a magasabb pozíciót a másiknak (Róm 12:10). Végre készen álltak teljes figyelmükkel meghallgatni Jézust. Mit mondott ekkor nekik? Jn 13:12-17
Jézus tette, hogy megmosta tanítványai lábát, az egyik módja annak, ahogyan „megtisztít minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Szintén nagyon fontos a válasz, amit Péternek a teljes megfürdetésről mondott. Amikor elfogadtuk Jézust és megkeresztelkedtünk, akkor „megfürödtünk”. Általában nem kell újra megkeresztelkednünk, ha azután újabb bűnt követünk el. Ám, ahogy Péternek, nekünk is szükségünk van a bűntől való ismételt tisztulásra. Ezt jelképezi a lábmosás szertartása.
Alkalmazd a gyakorlatban: Természetünknél fogva azt hisszük, hogy jobbak vagyunk másoknál és a legfontosabbak szeretnénk lenni. Jézus példája azonban azt mutatja, hogy még Isten sem önmagáért él. Amikor Jézus példáját követve megmossuk egymás lábát, azt a kérésünket fejezzük ki, hogy Jézus tisztítsa meg szívünket a bűntől, és, hogy készek vagyunk szeretettel szolgálni másokat.
A Szentlélek mindig jelen van ilyenkor, hogy segítsen szívünk vizsgálatában, meggyőzzön minket a bűnről, és biztosítson Jézus megbocsátásáról. Milyen csodálatos és szent szolgálat ez!
Tanítványai lábának megmosása végeztével Jézus visszatért az asztalhoz és elfoglalta helyét. Csütörtök este volt a mi időszámításunk szerint, valójában azonban már péntek volt, hiszen minden nap naplementekor kezdődik.
Pénteken volt a Húsvét ünnepe, az utolsó, amelynek jelentősége volt. Közel 1500 esztendőn át mutatott előre Jézus húsvéti Bárányként halt halálára. Miután Jézus péntek délután meghal, ennek az ünnepnek többé nincsen már jelentősége.
Az utolsó húsvéti vacsora elfogyasztása közben azonban Jézus bemutatta az új szertartást, ami a bárányáldozatot felváltja majd. Ez az Úrvacsora. Míg az Húsvét ünnepe előre mutatott Jézusra, az Úrvacsora visszatekint Rá, az Ő áldozatának emlékezetére gyakoroljuk. Így mindkét szertartás Jézus halálára mutat, mint megváltásunk csodálatos, nagyszerű középpontjára.
A húsvéti vacsoraasztalon kovásztalan kenyér és erjedetlen must volt az étel. Az Úrvacsora bevezetéseként Jézus fogta a kenyeret és megtörte. Mit mondott, miközben továbbadta a letört kenyérdarabokat a tanítványoknak? 1Kor 11:23-24
Mit tett ezután a pohár musttal és mit mondott róla? Mt 26:27-28
A kenyér és a must Jézus testét és vérét jelképezik. Az úrvacsorai kenyér és must elfogyasztásával azt a hitünket fejezzük ki, hogy az Ő halála megszabadít minket bűneink terhétől, bennünk élő élete pedig a bűn hatalmától. 1Kor 11:26
Még mindnyájan az asztalnál ültek, amikor Jézus így szólt: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy tiközületek elárul engem”, és egy jellel azt is felfedte, hogy Júdás lesz az. Júdás ekkor, Sátánnal szívében azonnal távozott. Jn 13:21-30
Alkalmazd a gyakorlatban: Nem nyerhet teret szívünkben a büszkeség és az önzés, ha folyton Jézus önzetlen, szerető példáját tartjuk szem előtt. Szívünk megtisztul és olyanná válunk, mint Jézus. Ó, mennyire hálásak lehetünk Isten nagyszerű megváltási tervéért!
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA
Máté 25:14-46; Máté 26:14-29; Márk 14:10-25;
Lukács 22:1-30; János 13:1-30;
Jézus élete 637-661.o.; Krisztus példázatai 325-365.o.
Feladatok
Igaz, vagy hamis? Írj „I”, vagy „H” betűt a vonalra!
1. A távoli országba utazó férfi a tanítványokat jelképezi, akik missziós útra indultak messzi országok felé.
2. Mindkét szolga, aki öt talentumot kapott, és aki kettőt, bölcsen használta azt, és egyforma jutalmat kaptak.
3. Megjutalmazták a szolgát, aki egy talentumot kapott és úgy megőrizte azt, hogy nem költötte el semmire.
4. A talentumok a különböző képességeket, tehetségeket jelképezik, amiket Isten ad szolgáinak.
5. Az idők végén csupán kétféle ember lesz majd.
6. Az ítéletben Jézus két csoportra osztja az embereket, a juhok, és a farkasok csoportjára.
7. Akik nem törődtek a betegekkel és a szükséget szenvedőkkel, ugyanúgy bántak volna Jézussal is, ha itt élt volna a Földön.
8. Jézus azért halt meg a bűneinkért, mert mi magunk nem vagyunk képesek megszabadulni tőlük.
9. Júdás is ott volt, amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát, de az övét nem mosta meg, mert ő az Úr elárulását tervezte.
10. Isten nem önmagáért él.
11. Az úrvacsorai szertartásban a kenyér Jézus testét, a szőlőlé, a must pedig a vérét jelképezi.
12. Jézus mindvégig tudta, hogy Júdás el fogja árulni Őt.
Mit jelentenek?
13. Írd le saját szavaiddal, mit jelent a lábmosás szertartása!
14. Írd le saját szavakkal a kovásztalan kenyér és az erjedetlen szőlőlé jelentését!
Studiul 12, 15-21 December
