Isten Fiának elutasítása

Bethánia kicsiny falujában hamarosan mindenkinek tudomására jutott, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt a halálból. Legtöbbjük bizonyára látta a temetésen, amint holttestét a barlangsírba helyezték. Ám amikor Jézus négy nappal később előhívta, Lázár kijött a barlangból.

Nővére, Márta így tiltakozott a sír száját takaró kő elmozdítása ellen: „Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos” Nem tudta, hogy Jézus éppen visszaadni készül fivére életét. Azt hitte, csak látni szeretné az arcát még egyszer, utoljára.

Márta szavai is bizonyították, hogy Lázár valóban halott volt. Ha csak kómában lett volna, akkor nem tekerik testét halotti lepelbe és nem helyezik a barlangba. És természetesen a teste sem kezdett volna bomlani és nem lett volna semmiféle bűz.

Amikor Jézus Jairus kislányát és a naini özvegyasszony fiát támasztotta fel, ők nem voltak olyan régóta holtak (Mk 5:39-42; Lk 7:13-15). Jairus 12 esztendős leányáról azt mondta Jézus, hogy nem halt meg, csak alszik. A farizeusok hivatkoztak is erre, azt állítva, hogy a kislány tényleg nem volt halott.

Azok a farizeusok viszont halottak voltak, „holtak a vétkeik és bűneik miatt.” (Ef 2:1) Sokan élnek így, annak ellenére, hogy még lélegeznek, mert nem él bennük Jézus, és nélküle nincsen igazi életük (1Jn 5:12). Lázár azonban nem ilyen volt. Ő „elaludt Jézusban”, mert hitte, hogy Jézus Isten fia (1Thessz 4:14).

Alkalmazd a gyakorlatban: Ha váratlanul meg kellene halnod, te is Jézusban aludnál el, ha Ő benned él. Ha átadtad szívedet Jézusnak és úgy döntöttél, neki engedelmeskedsz, Szentlelke benned fog élni és segít neked. Egyetlen reményed a benned élő Jézus, mert Krisztus Jézusban lehetsz tökéletes egyedül. Kol 1:27-28

Lázár halála után sokan jöttek el Jeruzsálemből Mártát és Máriát vigasztalni. Jézus érkezésekor még mindig ott voltak és látták, hogyan támasztotta életre a négy napja halott Lázárt.

Jézus csendben távozott, miközben mindenki Lázár feltámadásán örvendezett, s amikor keresni kezdték, sehol sem találták. Sokan tudták, hogy csakis Isten képes arra, amit Jézus tett. Ez a csodatétel meggyőzte őket arról, hogy Jézus valóban Isten fia, és hittek Őbenne. Jn 11:45

Jézusnak azonban néhány ellensége is ott volt a tömegben Lázár sírjánál aznap, akik gyorsan Jeruzsálembe siettek és beszámoltak a vallási vezetőknek Jézus tettéről. A vezetők összehívták a Szanhedrint, hogy megvitassák, mi a teendőjük.

A halott feltámasztásának híre gyorsan el fog terjedni és mivel sokan látták a csodát, nem tagadhatják Jézus tettét. Mindenki látni akarta Jézust és Lázárt. Hogyan akadályozhatnák meg, hogy köréjük gyűljenek?

A farizeusok és papok Jézus iránti gyűlölete minden addiginál hatalmasabb lett. A szadduceusok addig nem voltak olyan ellenségesek vele, mint a farizeusok, de Lázár feltámasztása ezt is megváltoztatta.

A szadduceusok állítása szerint a tudomány bebizonyította, hogy a halott testek nem kelhetnek életre. Jézus azonban bebizonyította, hogy dédelgetett tudományos elméletük hamis, ezért most ugyanolyan erővel vágytak megszabadulni tőle, mint a farizeusok. 46-47. v.

Alkalmazd a gyakorlatban: Milyen figyelmes és türelmes Jézus! Nem kellett volna hagynia Lázárt meghalni, de tudta, hogy a férfi feltámadása meggyőző bizonyíték lesz arra, hogy Ő Isten fia. Ez a bizonyíték megerősíti majd az Őbenne hívőket, amikor mesterüket kivégzik.

Jézus folyamatosan szeretete és gondoskodása jeleit adja nekünk. Ha nap, mint nap észreveszed ezeket a bizonyítékokat, a te hited is meg fog erősödni Őbenne.

Amikor a farizeusok és a szadduceusok hírét vették, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt a halából, nagy haragra gerjedtek és összehívták a Szanhedrint.

A farizeusok régóta gyűlölték már Jézust, mert rámutatott, hogy vallásosságuk puszta formalitás. Igazságosság tettetése mögé rejtették gonoszságukat. Ők hittek a halál utáni feltámadásban. Lázár feltámasztása azonban bebizonyította, hogy Jézus Isten fia, a Megváltó, ők pedig nem akarták Jézust Messiásnak elfogadni.

A szadduceusok nem hittek a feltámadásban, de hazug jelentéseikről, amiket Lázár feltámadásáról próbáltak terjeszteni, könnyen kiderült, hogy hamisak. Most már ők is gyűlölték Jézust.

A Szanhedrin két tagját, Nikodémust és Józsefet nem hívták meg aznapi gyűlésükre, mert ők hittek Jézusban. A Szanhedrin más tagjai is hittek Jézusban, de ők nem merték ezt nyíltan vállalni.

A főtanácsban nem született megegyezés.  Abban sokan egyetértettek, hogy Jézus munkáját meg kell állítani. De hogyan? Egyesek meg akarták ölni, mások féltek, hogy ha megölik Jézust, a nép fellázadhat.

Isten, aki mindent lát, megérintette a szívüket. Eszükbe jutottak Jézus életének eseményei, az is, amikor 12 éves korában a templomban kérdéseivel tanította őket. Aggodalommal látták, hogy Jézus Isten fia. Miket mondtak egymásnak? Jn 11:47-48

Kajafás, a főpap azzal érvelt, hogy jobb, ha Jézus egyedül hal meg, mintha a rómaiak elpusztítanák egész népüket. A rómaiak részéről persze nem fenyegetett ilyen veszély, de Kajafás meggyőzte a jelenlévők többségét, hogy így van.

Sátán emlékeztette a főtanácsa tagjait, hogy Jézus nem tisztelte őket és nem becsülte a rendelkezéseiket. Ahogy Jézus tiszta, istenfélő életére gondoltak, ami sértette hatalmukat és befolyásukat, egyként elfogadták Kajafás rettenetes javaslatát a Szanhedrin döntésének 49-50; 53. v.

Alkalmazd a gyakorlatban: Sátán ismét hasonló gondolkodásra veszi majd rá az embereket. Jézus ezt mondta: „Jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.” (Jn 16:1). De ne feledjük, ezt is mondta: „Én tiveletek vagyok minden napon.” (Mt 28:20). Őbenne bízhatunk, hogy mellettünk fog állni, bármi következzen is ránk. Nem leszünk egyedül. Zsid 13:5-6

Amikor a Szanhedrin végül halálra ítélte Jézust, a tanácstagok abbahagyták a vitatkozást és megkönnyebbültek. Sátán már annyira megtévesztette őket, hogy képesek voltak elhinni, ha népük megmentése érdekében meggyilkolják Jézust, Istennek segítenek!

Szomorú nap volt az Jeruzsálemben, amikor a Szanhedrin úgy döntött, Jézusnak meg kell halnia. A farizeusok és szadduceusok azonban nem voltak szomorúak. Sátán elhitette velük, hogy hazafias döntést hoztak, amivel megmenthetik nemzetüket a rómaiak pusztításától.

Éppen ellenkezőleg, ez a döntés még nagyobb romlást hozott nemzetükre, mint amitől azt hitték, megmentik. Jézus és az Ő szeretetének elutasításával elutasították védelmét is, és kevesebb, mint negyven éven belül a rómaiak megostromolták Jeruzsálemet és el is pusztították. Ez Kr.u. 70-ben történt. Olvassuk el, mit mondott erről Jézus! Lk 19:43-44

Ám még jóval e katasztrófa bekövetkezte előtt már letelik Izraelnek Isten kiválasztott népeként betöltött ideje. A prófécia szerint korlátozott idő áll rendelkezésükre, hogy változtassanak bizonyos dolgokon. Dán 9:24 Nem tették meg azokat a változástatásokat és a Szanhedrin döntése, amivel Jézust halálra ítélték, még messzebb vitte őket attól, hogy megtegyék.

Természetesen, egyes zsidó emberek elfogadták Jézust megváltójuknak és ma is teszik ezt sokan közülük, és csatlakoznak Isten misszionárius egyházához. Izrael ideje azonban, mint Isten kiválasztott népe, lejárt, amikor a Dániel próféciájában szereplő 70 hét (vagy 490 nap) Kr.u. 34-ben letelt. 

Ó, mennyire szerette Isten Izrael népét! Ábrahámtól kezdve kiválasztott misszionáriusai voltak a világ felé közel kétezer esztendőn át (1Móz 12:1-3). Türelmesen bánt velük, amikor időről időre ismét hűtlenek voltak hozzá. Hogyan is vethette volna el őket, mint választott népét?

Alkalmazd a gyakorlatban: Előfordult már veled, hogy valaki összetörte a szívedet és nagyon nagy csalódást és szomorúságot okozott neked? Így érzett Isten is választott népe, Izrael iránt. Még mindig szerette azonban őket és adott még időt nekik felismerni hatalmas szeretetét, és megérteni ajándékát, amit szerető Jézusunkban adott nekik.

Jézus tudta, hogy Lázár feltámasztásának híre eljutott a jeruzsálemi vallási vezetőkhöz. Tudta, hogy dühösek, mert ez a csodatétel bebizonyította, hogy Ő Isten fia, és ők nem akarták elismerni, hogy Ő egyenlő Istennel.

Azt is tudta, hogy a Szanhedrin halálra ítélte. Azért vált emberré, hogy mindnyájunkért meghalhasson, még a zsidó főtanács tagjaiért is, akik meg akarták ölni.

Ám még mindig nem érkezett el az ideje. Dániel 70 hétről (azaz 490 napról) szóló próféciája szerint Jézus a hetvenedik hét közepén hal meg. (Emlékezzünk, hogy a bibliai próféciákban egy nap egy esztendőt jelent: Ezékiel 4:6 szerint! A hét nap tehát hét évet jelent.) Ezért a hét esztendő közepe három és fél évvel az Kr.u. 27 őszén bekövetkezett keresztsége után, valamint három és fél évvel Kr.u. 34 ősze előtt volt. Dán 9:27

Tudod, mikor lesz az? Kr.u. 31 tavaszán! Már majdnem vége volt a télnek és közeledett az a tavasz.

A Húsvét ünnepe mindig tavasszal volt. A Húsvétkor feláldozott bárányok pedig Jézust jelképezték. Ő volt a valódi húsvéti bárány, aki Húsvétkor meghalt értünk. S ettől már csupán néhány hét választotta el. 1Kor 5:7

Jézus úgy döntött, hogy tanítványaival együtt el kell hagyniuk azt a környéket. Lázár házában, Bethániában csupán 3 kilométerre voltak Jeruzsálemtől és a vallási vezetőktől, akik meg akarták ölni őt.

Alkalmazd a gyakorlatban: Távozásával be akarta mutatni tanítványainak, amiről már beszélt nekik, vagyis, hogy mit tegyenek, ha üldözik őket. Ez az utasítás nekünk is szól. Olvassuk el! Mt 10:23

A Szanhedrinnek nevezett nemzeti főtanács elhatározta, hogy Jézust az első adódó alkalommal ki kell végezni. Igazság szerint a római jog nem engedte meg, hogy bárkit is halálra ítéljenek (Jn 18:31). Ez azonban néha, haragjuk befolyása alatt, nem állította meg őket. Már teljesen átálltak Sátán oldalára és az ő irányítása alatt voltak. Már legalább két alkalommal köveket ragadtak, hogy halára kövezzék Jézust (Jn 8:59; 10:31).

Kinek a megölésére fogtak össze valójában? Kit ítéltek halára? Jézust ítélték halálra, a Teremtő Istent, aki annyira szerette őket. Eljött hozzánk tökéletes, gyönyörű mennyei otthonából hogy tökéletes példaképünk legyen, és adjon nekünk mégy egy esélyt Istenhez tartozni. Jézust, aki több mint három esztendőn át önzetlenül végezte tanító és gyógyító munkáját. Tanította az igazságot és gyógyította a vakokat, süketeket, megszállottakat és mindenféle betegeket. Jézust, aki megtagadta magától a pihenést, az élelmet, a kényelmet, a saját otthont, és még életét is adja, hogy megbocsáthasson és megmentse, akiket szeret. Jézust, aki egyformán törődött a kisgyermekekkel, a szegényekkel, a szutykos koldusokkal, a gazdag vámszedőkkel és az öntelt vallási vezetőkkel.

Isten fiának megölésére fogtak össze! De vajon csak a zsidó vallási vezetők bűnösek ebben? Ézsa  53:4-6; Gal 1:4; 1Pét 2:24

Jézus mindig is Isten volt, de amikor e földre jött emberré is lett. Földi élete során végig egyszerre volt Isten is, és emberi lény is, és az egész örökkévalóságon át is egyszerre lesz Isten és emberi lény is. Átvette Ádám helyét az emberi faj vezetőjeként (1Kor 15:45-47).

Földi életében a zsidó fajhoz tartozott. Édesanyja zsidó volt és zsidó otthonban nőtt fel. Munkája nagy részét a zsidókért, a kiválasztott misszionárius népért végezte, akik a saját faja, a saját népe voltak. De „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1:11). Gyűlöletük most elvetette Őt! Milyen tragikus!

Alkalmazd a gyakorlatban: Ma is nap, mint nap történnek ilyen tragédiák, amikor az emberek nem fogadják be Jézust az életükbe. Te befogadtad Őt? Ha még nem, miért ne tennéd meg, most rögtön? Ha megteszed, akkor az Ő kedves, szerető lényét követve másokat is hozzá vezethetsz.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA János 11:45-57; Jézus élete 537-542.o.