Jaj a farizeusoknak

Text de memorat

 Aranyszöveg: Péld 18:12

„A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.”

Jézus ellenségei nagyon csalódottal voltak. Mind a farizeusok, mind a szadduceusok ravasz kérdésekkel próbálták rávenni Jézust, hogy olyasmit mondjon, amit felhasználhatnak ellene, de nem jártak sikerrel. A farizeusok azonban nem adták fel. Még nem. Aznap még egyszer megpróbálták ellentmondáson kapni Jézust.

Tudták, hogy az első négy parancsolat Isten szeretetéről szól a következő hat pedig az emberek szeretetéről. Ők úgy gondolták, hogy az első négy fontosabb a többinél. Mivel Jézus olyan sokat segített az embereknek, azt hitték, hogy szerinte a második hat parancsolat a fontosabb. Ha rá tudnák venni, hogy ezt kimondja, akkor megvádolhatnák azzal, hogy szerinte az emberek fontosabbak, mint Isten.

Egy írástudó, az egyik legbölcsebb törvénymagyarázó is ott volt a Jézus körül összegyűlt tömegben a templom udvarán. Végighallgatta a ravasz kérdéseket az adófizetésről és a feltámadásról. Úgy érezte Jézus helyesen felelt meg rájuk. A farizeusok most őt vették rá, kérdezze meg Jézustól, szerinte melyik a Tízparancsolat legfontosabb parancsolata. Mit felelt neki Jézus? Mk 12: 29-32

Válaszával Jézus rámutatott, hogy Isten törvényének legfontosabb vezérelve Isten és az emberek szeretete. Nem szerethetjük egyiket sem a másik szeretete nélkül. Bármelyik parancsolat megszegése megsérti a szeretet elvét. Nem is lehet ez másként, hiszen a törvény Isten alapelve, és Isten maga a szeretet.  1Jn 4:8, 21; 5:2-3

Az írástudóra nagy hatást tett Jézus válasza. Tudta, hogy igazat szól, és a farizeusok jelenlétében a következő szavakkal fejezte ki nyíltan egyetértését: „Jól van, Mester, igazán mondád.”

Alkalmazd a gyakorlatban: Jézus szerette a hűséges és bátor írástudót, ezért így szólt hozzá: „Nem messze vagy az Isten országától.” Az országba való belépéshez viszont elengedhetetlen volt Jézust Megváltójának elfogadnia. Te megtetted már ezt a lépést?

A vallási vezetők háromszor próbálták meg ravasz kérdéseikkel összezavarni Jézust, de az Ő válaszaiból kiderült, hogy rosszul értelmezik az Írásokat.

A farizeusok közelebb jöttek, miközben Jézus a Tízparancsolatról szóló kérdésüket válaszolta meg. És amikor az írástudó, aki feltette neki a kérdést szintén egyetértett vele, a farizeusok nem tudtak már semmit felhozni. Ekkor Jézus tett fel nekik egy kérdést. Olvassuk el, mit kérdezett tőlük Jézus, és a farizeusok válaszát is! Mt 22:41-42

Ahogy 34. tanulmányunkból már tudjuk, a „Krisztus” szó a görög nyelvből származik, a „Messiás” kifejezés pedig a héberből. Mindkettő felkentet jelent és arra utal, amikor Jézus felkenetett a Lélektől keresztségekor. Mindkettő tisztséget jelöl, és nem személynév, bár a „Krisztus” nevet gyakran használjuk Jézus másik neveként (Jn 1:40-42).

Ezért amikor Jézus azt kérdezte, kinek a fia a Krisztus, azt kérdezte, kinek a fia a Messiás. Az emberek értették ezt és így feleltek: „Dávidnak fia”, ami azt jelenti, hogy Dávid leszármazottja.

Isten azt ígérte, hogy Dávid trónja mindörökre fennmarad (2Sám 7:16), és az emberek hitték, hogy a Messiás, „Dávid fia” fog azon a trónon uralkodni. Egyesek hitték, hogy Ő egyben Isten fia is lesz, mások nem. Csak kevesen fogadták el Jézust egyaránt Krisztusnak és Isten Fiának.

Dávid azonban Urának nevezte Krisztust. Miként lehet ugyanakkor Dávid fia is? –kérdezte Jézus. Mt 22:43-45 A válasz természetesen az, hogy az Egyetlen, aki a Krisztus lesz, mindöröktől fogva létezett, és ma is Ő az Úr (Jn 1:1-2, 14).

Akkor lett „Dávid fiává”, amikor ezer esztendővel és 42 emberöltővel később, Dávid leszármazottjaként született meg a Földön (Lk 3:23-31). Akkor nevezték el Őt Jézusnak (Mt 1:20-21). És attól fogva egyaránt emberfia és Isten Fia volt, és marad is mindörökre. Ézsa 9:6-7

Alkalmazd a gyakorlatban: Jézus Isten Fia, a világmindenség uralkodója. A te szívednek is Ő az Ura?

Jézus azt kérdezte a farizeusoktól, hogy ha a Krisztus Dávid fia, akkor miért nevezte Őt Dávid az Urának? Tegnap megismertük a Biblia válaszát erre a kérdésre, de a farizeusok közül „senki egy szót sem felelhet vala néki.”

De még nem távoztak, mert Jézusnak volt még mondanivalója számukra. Először is róluk kellett valamit mondania. A templomnak abban az udvarában tartózkodtak, ahová csak zsidók léphettek be, és valószínűleg kedd délután volt.

A templom udvarán összegyűlt tömeg nem értette, miért vannak vallási vezetőik Jézus ellen. Hallották Jézus vezetőknek szóló, figyelmeztetésként elmondott példázatait. Most pedig egyenesen, világos szavakkal szólt a sokasághoz. Olvassuk el!  Mt 23:1-12

A Mózes székében ülés azt jelentette, hogy az írásmagyarázók és a farizeusok azt állították, ők vették át Mózes helyét a Törvény tanításában. Az embereknek engedelmeskedniük kell tanításaiknak, mert azok a Törvény szerint valók. A sok hagyomány azonban, amiket tanítottak teherként nehezedett az emberekre. Homlokukra és csuklójukra kötött imaszíjukon pergamenre (kikészített állati bőrre) írt idézetek szerepeltek a Szentírásból. Azért viselték, hogy az emberek észrevegyék őket. De ez csak „Színből, és nem szívből” jött. (2kor 5:12).

Nagyra tartották magukat és szerették, ha nyilvánosan is tiszteletet mutatnak irántuk, és hangzatos nevekkel illetik őket. A Biblia szerint azonban az ember: „feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni” (Róm 12:3)

Alkalmazd a gyakorlatban: Jézus ezután így szólt: „Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok.” (Mt 20:26). Más szóval az a legnagyobb, aki alázatosan, akár egy szolga segít a rászorulóknak. Jézus ezt tette, és azt mondta, hogy te is meg tudod tenni. Jn 14:12

Valószínűleg kedd délután volt. Jézus az asszonyok udvarán tanított a templomban. Írástudók és farizeusok is voltak hallgatósága között és Jézus figyelmeztette az összegyűlteket, hogy ne kövessék a vallási vezetők példáját.

Aztán a nyilvánosság előtt, ahol mindenki hallhatta, a vallási vezetőkhöz is szólt. Próbáld csak meg magad elé képzelni azt a jelenetet! Jézus átlagosan volt öltözve, de méltóságteljes magatartása és hatalommal bíró hangja egyértelműen kifejezte, hogy Ő nem egy átlagember.

A vallási vezetők drága köntöst viseltek, de a fényűző holmik magukat szentnek tettető, bűnnel teli embereket takartak. Jézus aznap számtalan „átkában” hipokritának (képmutatónak, álszentnek) nevezte őket. A „jaj” itt komoly bajt, bánatot, nyomorúságot, veszélyt, és hasonló lehangoló dolgokat jelent. Olvassuk el az első „jaj”-t! Mt 23:13

Komoly bajba kerülnek ezek a farizeusok, mert rosszul értelmezték az Ószövetség Messiásról szóló írásait. S ami még rosszabb, a népnek is tanították, hogy azokban a helytelen dolgokban higgyenek.

Ezért sem a vallási vezetők, sem a nép nem ismerték fel és nem fogadták el Jézust Krisztusnak. Ily módok „kizárták magukat” a Mennyek országából, és azokat is, akik hittek helytelen tanításaikban. Azt választották, nem hisznek Jézusban (Jn 7:48), és mindent elkövettek, hogy a népet is visszatartsák attól, hogy Jézusban higgyenek. Jézus elutasításával azonban az egyetlen lehetőséget vetették el, ami által megmenekülhettek volna. ApCsel 4:12

Következő „jaj”-mondásában Jézus megrótta az írástudókat és a farizeusokat, amiért rábeszélték az özvegyeket, hogy adják mindenüket a templomnak. Majd, miután az ingatlanokat eladták, a pénzt megtartották maguknak. Mit mondott erről Jézus? Mt 23:14

Alkalmazd a gyakorlatban: Jézus azt mondta, hogy ezek a vallási tanítók nagyobb büntetésre számíthatnak, mint az átlagemberek. Ez igaz a mi időnkben élő vallási vezetőkre is, akik becsapják az embereket. Lk 12:47-48

 

Jézus a rájuk váró büntetésről beszélt az írástudóknak és a farizeusoknak. Összesen nyolc „jaj-mondás” van. Kettőről már tanultunk tegnap. Most lássuk a harmadikat! Olvassuk el! Mt 23:15

A jövevény, vagy prozelita szó ebben a versben azt jelenti, hogy „megtért”. A zsidó vallásra áttért pogányokat nevezték prozelitának. A legtöbb ilyen megtérés az idegen országokban álló zsinagógákban történt, ahová a zsidók szétszóródtak. Jézus valószínűleg erre utalt, amikor ezt mondta: „megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek.”

A zsidó vallást felvéve egy prozelita még az írástudóknál és a farizeusoknál is rosszabbá válhatott (ApCsel 13:45). A megtérteknek azt tanították, hogy vallási szertartásaik gyakorlásával és külső alázatosságukkal elnyerhetik a jogot a mennyei életre. De Istennek a szívükben élő szeretete nélkül valójában még mindig „a pokol fiai” voltak. Csak akkor menekülhetnek meg, ha elfogadják Jézust Megváltójuknak.

Következő „Jaj-mondásában” Jézus „vak vezetőknek” nevezte a farizeusokat. Mire jó egy vezető, aki maga sem látja, hogy merre tart? Jézus természetesen lelki értelemben tartotta vaknak őket. A nép abban bízott, hogy a vallási vezetők az örök élet elnyerésének módját tanítják nekik. Ismerték azonban az írástudók és a farizeusok a Mennybe vezető utat? Jn 14:6

Nem most nevezte Jézus először vaknak őket (Mt 15:14), de most először adta ennek meggyőző bizonyítékát is. Olvassuk el, mit mondott Jézus! Mt 23:16-17

Ezek a vallási vezetők azzal dicsekedtek, hogy ők Isten népe és a lelki vakok vezetői. Holott ők maguk voltak lelkileg világtalanok, és még csak nem is voltak ennek tudatában. Róm 2:17-24

Alkalmazd a gyakorlatban: Jézus azt mondta, mi sem érezzük, hogy lelkileg vakok vagyunk, és szemgyógyító írra van szükségünk, hogy lássunk. A gyógyír Isten jóságát és kegyelmét jelképezi, amellyel segít nekünk felismerni lelki szegénységünket. Jel 3:17-18

Szentlelke által viszi ezt végbe, aki rámutat bűnösségünkre (Jn 16:8), és bűnbánatra vezet bennünket (Róm 2:4). Majd szemünk felnyitásával, hogy megérthessük a Biblia csodálatos dolgait, elvezet minket minden igazságra (Jn 16:3). Zsolt 119:18

A farizeusokra váró „jaj”-okból már négyet tanulmányoztunk. Az ötödikben Jézus azt mutatta be, milyen nagy gondot fordítanak a kis dolgokra, miközben figyelmen kívül hagyják a fontosabbakat. Mt 23:23-24

A tizedet számtalanszor említi az Ószövetség. Jövedelmük 10 %-ának befizetésén kívül a hűséges izraeliták még legalább 15 %-ot az Úrnak adtak. Ez összesen bevételük egynegyede volt. Mégsem szegényedtek el emiatt, mert Isten bőséges áldásait élvezték. (Péld 10:22; 13:7)

Ezek a vallási vezetők pedig, míg a legapróbb gyógynövényekből is tizedet fizettek és megszűrték az ivóvizüket, nehogy véletlenül egy tisztátalan rovart lenyeljenek, igazságtalanok, kegyetlenek és hűtlenek voltak. Meg kellett fizetniük a tizedet, de igazságosnak és könyörületesnek is kellett volna lenniük és alázatosan járni Istennel Mik 6:8

Hatodik „jaj-mondásában” Jézus a kívül tiszta, de belül piszkos pohárhoz hasonlította a vallási vezetőket. Ilyenek a képmutatók, és a farizeusok is ilyenek voltak. Külsőleg igaznak tűntek, belül azonban önmaguknak kedvező, piszkos bűnökkel telt volt a lelkük. Mt 23:25-26

A hetedik jaj-mondás nagyon hasonlít a hatodikra.  Ahogyan a meszelt sírok elrejtették az oszló holttesteket, az igazságosság tettetése is elfedte a képmutató vallási vezetők bűneit. Pál apostol később meszelt falnak nevezte egyiküket. ApCsel 23:3

Jézus nyolcadik „jaj-mondása” arról szólt, hogy ezek a képmutató vezetők tisztelték a prófétákat, akiket őseik megöltek, azt állítván, hogy ők nem tették volna azt velük. Pedig éppen azon voltak, hogy népüket bűntudattal töltsék el Jézus megölése miatt! Ami egész nemzedékükre rettenetes büntetést hoz. Mt 23:29-36

Alkalmazd a gyakorlatban: Azt gondolhatod, hogy ha Jézus idejében éltél volna, te nem ölted volna meg Őt. De megtetted! Kinek a bűnei ölték meg Jézust? Ézsa 53:5-6

Jézus aznap elmondott, rendkívül ünnepélyes figyelmeztetései nekünk is ugyanúgy szólnak. Az élvhajhászás, az álszentség és a magabízás következményeire figyelmeztetnek minket is. Nem szeretnéd megengedni Neki, hogy alázatos, engedelmes gyermekévé tegyen?

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA
Máté 22:34-23:36; Márk 12:28-40;
Lukács 20:37-47; Jézus élete 605-614.o.
 

Feladatok

Írd a megfelelő kifejezések betűjelét a vonalra!

A  meszelt sírok    E  jaj    I  képmutató        
B  Mózes székében ülnek    F  tized    J  szemgyógyító ír    
C  vak vezetők    G  piszkos pohár    K  prozelita    
D  Krisztus    H  Messiás    L  imaszíjak    

1.   Ez a kifejezés a görög „felkent” szóból származik.
 

2. Az ember, aki áttér egy másik vallásra.

3. Mire jó, ha olyan ember mondja el másnak, hogyan nyerheti el az örök életet, aki maga sem ismeri Jézust és nem érti az igazságot? Ily módon egyikük sem juthat a Mennybe.

4. Az ember, aki másnak mutatja magát kifelé, mint amilyen valójában.

5. Ez a szó a héber „felkent” kifejezésből származik.

6. Különleges kis dobozok a homlokra és a csuklóra erősítve. Szentírásból származó igéket tar-talmaznak és magamutogatásra viselik őket.

7. Hűségesen vissza kell adnunk jövedelmünk 10%-át Istennek. Ez azonban nem ment fel senkit az igazságosság, könyörületesség és hűség gyakorlása alól.

8. Mire jó, ha csak külsőleg változtatjuk meg életmódunkat? A szívünknek kell a Szentlélek által megújulnia!

9.  Ez a mondat a törvénymagyarázókra utalt.

10. Ez jelképezi Isten jóságát, amivel segít meglátnunk, hogy valóban Őrá van szükségünk. Isten segítsége nélkül „vakok” vagyunk erre a szükségletünkre, és nem ismerhetjük meg a Mennybe vezető utat.    

11. Súlyos baj, vagy nyomorúság kifejezésére használt szó. Isten szerető kérlelésének és figyelmezteté-sének folyamatos elutasításának következménye.

12. Aki külsőleg igaznak látszik, de valójában „Halott vétkei és bűnei miatt”(Eféz 2:1). Jézus azt akarja, hogy ezek  az emberek Őbenne éljenek, de az énnek meg kell halnia.