A kereszthez vezető út

Kr.e. 31-ben, Jeruzsálemben már csupán két-három hét volt hátra a húsvéti ünnepekig. Jézus akkor fog meghalni, mint a mi húsvéti bárányunk, és Ő eltökélte, hogy odamegy (Lk 9:51).

Ezt mondták róla, amikor Kr.e. 30 őszén elhagyta Galileát. Az azóta eltelt hónapok során körúton volt Jeruzsálem és a kereszt felé, mindig a tanítványai kíséretében. Az idő javarészt tanítással és betegek gyógyításával telt Samáriában és Péreában. Attól kezdve, hogy a télen Bethániában Lázárt feltámasztotta, a vallási vezetők terveket szőttek Jézus halálra ítélésére.

Attól fogva Jézus nem jelent meg nyilvánosan a zsidók között, hanem Efraimba ment tanítványaival együtt (Jn 11:53-54). Időre volt szüksége, hogy felkészítse őket a rövidesen bekövetkezendőkre. Jézus keresztségnek nevezte, de nem víz által, hanem az Ő teste és lelke fájdalomba és szomorúságba taszításával, aminek halála a vége. A keresztség egyaránt a halál és a feltámadás jelképe (Róm 6:3-4). Jézus így kiáltott fel: „Mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik!” Lk 12:50-51

Majd kijelentette, nem azért jött e világba, hogy békét hozzon, hanem, hogy megosztást. Azt mondta, hogy a fiak apáik ellen fordulnak, a leányok pedig anyjuk ellen. Mit értett ez alatt?

Jézus tudta, hogy élete és halála megosztást, háborúságot fog okozni. A családok megoszlanak, mert lesz, aki hisz Őbenne, és lesz, aki nem. Minden egyes ember maga hozza meg a döntést, hogy elfogadja, vagy elutasítja a bizonyítékot, hogy Ő Isten fia, a Messiás, aki azért jött, hogy megmentse őket.

Alkalmazd a gyakorlatban: A Mennyben is háborúság tört ki, amikor az angyaloknak választaniuk kellett, Jézushoz, vagy Sátánhoz lesznek hűségesek. Az angyalok szabadon dönthettek, és az embereknek is megvan a szabad választási lehetőségük. Isten azt akarja, hogy gondolkodás képességével és választási szabadsággal bíró emberek a szeretete miatt döntsenek mellette.  Ám ez megosztást okoz, mert akik nem hűségesek hozzá, gyűlölik azokat, akik igen. Készen állsz, hogy megbirkózz egy ilyen megoszlással?  Hogyan készülhetsz fel rá?

A Biblia szerint a tanítványok álmélkodtak miközben a Jordán-folyó felé haladtak, hogy átkeljenek Júdába, „és követvén őt, félnek vala.”  Mk 10:32

Mindaz járt a fejükben, amit Jézus addig mondott, és hogy vajon mi történik, amikor Jeruzsálembe értnek. Jézus azonban békességes szívvel vezette őket. Tudta, hogy Atyja akaratát követi, és ezért szívesen haladt tovább Jeruzsálem felé.

A tanítványok még mindig azt hitték, hogy Jézus rövidesen megalapítja földi királyságát, és biztosak voltak benne, hogy ők fontos tisztségeket fognak abban betölteni. Egyetlen kérdésűk maradt csak ezzel kapcsolatban, hogy melyikük lesz a legfontosabb személy ott.

Jézus már korábban is többször megpróbálta kiigazítani helytelen elgondolásaikat az Ő országáról. Most ismét ezt teszi. Félrehívta a többi követő közül tizenkét tanítványát és így szólt hozzájuk: „Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesedik minden, az embernek Fián, amit a próféták megírtak.”  Mit mondott még el nekik? Lk 18:31-33

Minden addiginál világosabban beszélt a hamarosan bekövetkezendőkről, és ennek meg kellett volna győznie őket, hogy nem lesz olyan földi királyság, amire számítottak. Sikerült ez? Nem. Nehéz volt a gyermekkoruk óta beléjük gyökerezett hitet megváltoztatni. 34. v.

Hát nem azt hirdették épen, hogy a mennyek országa elközelgetett? És nem éppen azt mondta Jézus, hogy akik mindent otthagytak az Ő kedvéért, százszor annyit kapnak, földet és házat? Bár azt is mondta, hogy mindezt üldöztetéssel. Mindez teljesen összezavarta a tanítványokat.

Alkalmazd a gyakorlatban: Az ószövetségi próféciák és az állatáldozatok világosan fejezték ki, hogy a Messiás azért jön, hogy megváltoztassa a szívünket és Isten feláldozott Báránya legyen a mi bűneinkért. A bibliai próféciák ugyanilyen világosan beszélnek Jézus országáról, amit ma, közvetlenül az eljövetele előtt a szívünkben akar látni.  Ám ahogy akkor a tanítványok, ma is sokan „…ezekből semmit nem értének.” Te vajon megértetted?

 

Jézus félrevonta tanítványait a többi követőjétől egy magánbeszélgetésre. Fel akarta készíteni őket a megrázó, kegyetlen valóságra és halálára, amit hamarosan el kell szenvednie Jeruzsálemben.

Azt is meg akarta velük értetni, hogy nem fog földi országot alapítani. Az Ő országa „nem e világból való” (Jn 18:36). „Ők pedig ezekből semmit nem értének.” (Lk 18:34) Biztosak voltak benne, hogy Jézus rövidesen megalapítja földi királyságát, annak ellenére, hogy a jeruzsálemi vallási vezetők ellene voltak.

Jakab és János annyira biztosak voltak benne, hogy édesanyjukkal együtt Jézushoz mentek erről beszélni.  Ő is ott volt más asszonyokkal együtt a Jézust Jeruzsálembe követők csoportjában. Nagylelkűen, saját pénzéből gondoskodott Jézusról Galileában. Ezen az úton is valószínűleg így tettek a többi asszonnyal együtt.

Jakab és János Jézus első tanítványai között voltak és nagyon szerették Őt. Jézus megkérdezte tőlük, amikor anyjukkal együtt letérdeltek előtte: „Mit kívántok?” Olvassuk el beszélgetésüket! Mt 20:20-23

A pohár, amiről Jézus beszélt, szörnyű haláltusájának és bánatának jelképe volt, amit a Gecsemáné kertben és a kereszten kell elszenvednie (Mt 26:42). Keresztsége pedig nem vízben, hanem a halálba történik. (Róm 6:3-4).

Jakab és János osztozni fognak Mesterük szenvedéseiben. Júdást leszámítva, aki öngyilkos lett, Jakab lesz a tizenkettőből az első, aki meghal, János pedig, aki legtovább viseli a fáradozást és üldöztetést, az utolsó tanítvány, aki meghal.

A többi tíz tanítvány nagyon nem örült és féltékeny lett, amikor meghallották, mit kért a két fivér Jézustól. Mindegyikük első akart lenni és a legnagyobb Jézus országában. Jézus azonban elmondta nekik, hogy az Ő követői között ennek nem így kell lennie. Mit mondott, milyennek kell lenniük? Mt 20:25-28

Alkalmazd a gyakorlatban: Mindig jussanak eszedbe Jézusnak ezek a szavai, amikor a féltékenység kísértésébe esel! Tudd, hogy az olyan, mint amikor Lucifer „hasonlóvá akart lenni, a Magasságoshoz” (Ézsa 14:14). Inkább arra gondoljunk, milyen fenséges Jézus, hogyan szolgált másokat! Az Ő tökéletes példáját kövessük!

Jézus és tizenkét tanítványa mindazokkal, akik követték Őt, nagy tömeget alkottak. Ám ugyanazon az úton sokkal nagyobb csoportok is haladtak Jeruzsálem felé, hogy részt vegyenek a Húsvéti ünnepségen.

Csoportjával együtt Jézus is oda tartott. Péreából valószínűleg a Jordán-folyó Jerikótól keletre található sekély szakaszán gázoltak át Júdeába.

A folyó Júdeabeli partján Jerikóba gyalogoltak. Bár ez a távolság mindössze kb. nyolc kilométer volt, elég sokáig tartott, mert a Jézus körül tolongó tömeg lassította haladásukat.

Jerikó több mint 200 méterrel a tengerszint alatt fekszik, ezért egész évben kellemes a klímája. Ott volt Nagy Heródes téli palotája, amihez még egy nagy medence is tartozott. A város gyönyörű hely volt, amikor Heródes meghalt, még 30 esztendővel Jézus mostani látogatása előtt.

Most, Kr.e. 31 tavaszán, amikor Jézus odaérkezett, még mindig gyönyörű hely volt Jerikó. Kellemes meleg éghajlata és bőséges vízellátása miatt burjánzó növényzet ékesítette. (1Móz 13:10). Trópusi növények, például pálmafák nőttek ott az idők kezdete óta. A pálmafák városának is nevezték. 5Móz 34:3

Jézus valószínűleg sokszor áthaladt már Jerikón. Ezúttal azonban minden másképp volt, mint azelőtt. Lázár feltámasztásának híre mindenkit izgalomba hozott és a város összes lakója találkozni szeretett volna vele.

Alkalmazd a gyakorlatban: Mit gondolsz, te mit éreztél volna, ha ott vagy aznap?

A Jerikón mindenfelől áthaladó embereknek vámot, adót kellett fizetniük, ezért nagyon sok vámszedő dolgozott ott. Ám ezek az emberek sokkal több pénzt szedtek be, mint amit a római kormányzat előírt, és a többletet megtartották maguknak. A vámszedők főnöke egy Zákeus nevű, alacsony zsidó férfi volt. A többi zsidó gyűlölte őt, mert a megvetett római hatalomnak dolgozott és a nép becsapásából gyűjtötte vagyonát a vámszedés közben. Lk 19:1-2

Mintegy négy évvel azelőtt Zákeus hallotta, amint Keresztelő János így szólt a vámszedőkhöz: „Semmi többet ne követeljetek, mint ami élőtökbe rendeltetett.” (Lk 3:12-13). Ez felébresztette a lelkiismeretét, és már elkezdte visszafizetni az embereknek, amit elcsalt tőlük.

Arról is hallott, hogy Jézus barátságos a vámszedőkkel, sőt egyik tanítványa, Máté, maga is vámszedő volt azelőtt Ez reménységgel töltötte el Zákeust. Nem volt könnyű az emberek bizalmatlanságát és gyanúsítgatását elviselnie, miközben visszafizette pénzüket. Megtapasztalta, milyen nehéz hátat fordítani a rossznak és helyesen cselekedni.

Most, hogy meghallotta, a bűnösök barátja útba ejti Jerikót, úgy érezte, mindenképpen találkoznia kell vele. De nem engedték át a tömegen. Mi történt azután? Lk 19:3-7

Zákeus alig tudta elhinni! Hogyan mutathat Jézus ekkora szeretet iránta, a becstelen vámszedő iránt? Miközben háza felé indult Jézussal, a tömeg barátságtalan szavakat kiáltozott feléjük. Ezért Zákeus ott rögtön elmondta Jézusnak és a sokaságnak, hogy változtatott régi életmódján. Kijelentette, hogy vagyona felét a szegényeknek adja és mindenkinek négyszer annyit fizet vissza, mint amennyit kicsalt tőle. Mit mondott ezután Jézus? 9-10. v.

Milyen boldog volt Zákeus!  Gazdag ember volt, de amit tett, és amit Jézus mondott róla, az bizonyította, hogy gazdagok is bejuthatnak Isten országába. Ez megválaszolta Jézus tanítványainak kérdését. Olvassuk el: Lk 18:25-27

Alkalmazd a gyakorlatban: Zákeus arra készült, amit Jézus tanácsolt a gazdag ifjúnak. Jézus azt akarja, hogy mi is ezt tegyük a tulajdonunkkal, érezzünk együtt a rászorulókkal.

Tanítványaival együtt, Jézus „nagy sokaság” gyűrűjében hagyta el Jerikót. Mindenhol erre lehetett számítani, ahová csak ment, mert az egyszerű emberek, „a nagy sokaság örömest hallgatja vala Őt.” (Mk 12:37)

Húsvét ideje volt és emberek nagy csoportjai tartottak Jeruzsálem felé ugyanazon az úton. Húsvét ideje magába foglalta a Húsvétot és a hétnapos Kovásztalan kenyerek ünnepét, amit közvetlenül utána tartottak (4Móz 28:16-17). Egyike volt a három olyan ünnepnek, amin minden zsidó férfinak meg kellett jelennie (5Móz 16:16). A húsvéti áldozat előremutatott az Isten Bárányának, Jézusnak áldozatára.

Jézus rövidesen feláldoztatik és attól kezdve a Húsvét ünneplése értelmét veszíti. Ezért nem is tartják meg eredeti formájában a keresztények. Egyes zsidók még mindig megünneplik (bárányáldozat nélkül), mert nem hiszik el, hogy Jézus volt Isten Báránya, a Messiás.

Volt azonban egy Bartimeus nevű zsidó férfi, aki hitte, hogy Jézus a Messiás. Dávid fiának nevezte Őt aznap, amikor Jerikót elhagyta. A zsidók hittek a próféciában, mely szerint a Messiás Dávid leszármazottja lesz (Róm 1:3).

Bartimeus vak ember volt, aki az út mentén ülve koldult, mikor a tömeg Jézussal együtt elhagyta Jerikót. Amint meghallotta, hogy Jézus a sokság között van, azonnal kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Olvassuk el a gyönyörű történet folytatását! Mk 10:48-52

Alkalmazd a gyakorlatban: Miután Jézus felnyitotta a vak Bartimeus szemeit, ő azonnal „követé őt, dicsőítvén az Istent.” (Lk 18:43).  Jézus a te szemedet, „az értelmed szemét” is felnyitja a gyönyörű jövőre, ahová vezet, ha te is úgy követed Őt, mint Bartimeus tette. Ef 1:18-19

Ne hagyd, hogy környezetedből bárki is megállítson, amikor úgy kérleled Jézust, ahogy a vak Bartimeus tette. Jézus meg fog hallgatni. Hagyja, hogy elmondd, amit kérni szeretnél tőle. Rajtad is segíteni fog, ahogy Bartimeuson.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA
Máté 20:17-34; Márk 10:32-52;
Lukács 18:31-43; 19:1-10;
Jézus élete 547-556.o.

Feladatok

Fejtsd meg a neveket!

a) ERJUSÁZELM
 

b) LIEGLALA

c.)    MÁRASIA

d.)    ÁRLÁZ

e.)    THEBÁIAN

f.)    FERAIM

g.)    JÁDRON

h.)    SEMISÁS

i.)    AKBAJ

j.)    NOJÁS

k.)    FIULCER

l.)    ÚDJAE

m.)    IKÓREJ

n.)    DRESHÓ

o.)    SUKÁZE

p.)    SURTIBEAM

Ki mondta?
q.)    „Meg.” (Mt 20:20)
 

r.)    „Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok.” (Mt 20:26)

s.)    „Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10:47)

t.)    „A te hited megtartott téged.” (Mk 10:52)

u.)    „Ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négyannyit adok a helyébe. (Lk 19:8)

v.)    „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. (Mk 19:10)