1A lévita papoknak, Lévi egész törzsének ne legyen birtokrésze és öröksége Izráelben. Az Úr nak szóló tűzáldozatokból, az ő örökségéből éljenek.
2Ne legyen öröksége testvérei között; az Úr az ő öröksége, ahogyan megígérte neki.
3Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állkapcsát meg a gyomrot.
4Add neki gabonád, mustod és olajad első termését is meg juhaidnak először lenyírt gyapját.
5Mert őt választotta ki Istened, az Úr valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon, és áldást mondjon az Úr nevével, ő és fiai minden időben.
6Ha egy lévita bárhonnan Izráelből, bármelyik lakóhelyedről, ahol jövevényként él, el akar majd jönni arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, hadd jöjjön el, amikor csak kívánja,
7hadd végezzen szolgálatot Istenének, az Úr nak nevében éppúgy, mint többi lévita testvére, akik az Úr színe előtt állnak.
8Velük egyenlő részt kapjon azon kívül, amije van a családi tulajdon eladásából.
9Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek.
10Ne legyen olyan nálad, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti, ne legyen jós, se varázslást űző, jelmagyarázó vagy igéző!
11Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó!
12Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik: éppen ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket a népeket Istened, az Úr.
13Légy feddhetetlen Istened, az Úr előtt!
14Mert ezek a népek, amelyeknek a földjét birtokba veszed, varázslókra és jósokra hallgatnak, de neked ezt nem engedi meg Istened, az Úr.
15Prófétát támaszt majd testvéreid közül Istened, az Úr: olyat, mint én – őreá hallgassatok!
16Egészen úgy, ahogyan kérted Istenedtől, az Úr tól a Hóreben, az összegyülekezés napján, amikor ezt mondtad: Nem tudom tovább hallgatni Istenemnek, az Úr nak a szavát, és nem tudom tovább nézni ezt a nagy tüzet, mert meghalok.
17Akkor az Úr így szólt hozzám: Helyesen mondták.
18Prófétát támasztok nekik testvéreik közül, olyat, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.
19És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben hirdet, azt majd én felelősségre vonom.
20Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét hirdet az én nevemben, amelyet nem én parancsoltam meg neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg!
21De gondolhatnád magadban: Miről ismerhetjük fel, hogy nem az Úr mondott egy igét?
22Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét, de az nem történik meg és nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondta, hanem a próféta mondta önteltségében; ne tarts hát tőle!