Isten felhője elvezette a népet az Általa megígért föld határához. Ez lesz az új otthonuk. Isten arra utasította Mózest, hogy küldjön el abba az országba tizenkét férfit, akik visszatérve elmondják, mit láttak és tapasztaltak. Józsué és Káleb is köztük volt. Ez hatalmas kaland lesz! Szét kellett nézzenek az egész országban, és mindent alaposan megfigyelniük fent, lent, mindenhol. Gyorsan, gyorsan… Indulniuk kell! (Ujjainkkal lépegessünk a lapon.)
A tizenkét férfi összecsomagolt, és elindultak. Mentek, mentek, mentek… nézelődtek, nézelődtek, nézelődtek… Szemük tágra nyílt, még a szájuk is tátva maradt a csodálkozástól. (Mutassunk csodálkozó arcot.) Minden csodálatos volt. A fű zsenge, zöld, a mezők aranylottak az érő gabonától. Mindenhol gazdag, fekete talaj volt, árnyas, lombos fák levelei susogtak az enyhe szélben. A folyókban és patakokban buzgott, csobogott a víz. Hatalmas, bíborlila, lédús, ízletes szőlő termett azon a vidéken.
Az emberek siettek vissza, hogy beszámoljanak Mózesnek. Az ország fent is, lent is csodálatos volt. Elhozták megmutatni a hatalmas szőlőgerezdeket. De… volt egy kis gond! A városok is nagyok voltak, erős falakkal és magas kapukkal körülvéve. (Emeljük magasra karunkat.) Az emberek is hatalmasok voltak, és erős katonákból álló hadseregük volt. Egyesek nagyon megrémültek, féltek bemenni az Ígéret Földjére.
Józsué és Káleb azonban nem félt. Isten megígérte, hogy ez lesz az ő otthonuk. Bíztak benne, hogy Ő biztonságban megőrzi őket, és a népet is erre buzdították: „Nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. (…) Ne féljetek tőlük!” (
4Mózes 14:8,9)
Vajon kire hallgat a nép? A tíz rémült kémre, vagy a bátor Józsuéra és Kálebre? Ó, nem! Az emberek azokra hallgattak, akik megijedtek. Nem bíztak Isten segítségében, és Ő visszafordította felhőjét a sivatagba. Még egy darabig ott kellett lakniuk. Isten meg fogja tanítani nekik, hogy jobban bízzanak Benne.
Isten nagyon örült, hogy Józsué és Káleb még akkor is bízott Benne, amikor a többiek nem. Isten nekünk is jó dolgokat szán. Szeretné, ha mindenben Benne bíznánk.
(Mondjuk együtt) Köszönjük, Istenünk! Szeretnénk mindig Benned bízni!