Józsué és Káleb kalandja

Kulcsgondolat

Bízhatunk Isten tervében.

A tanulmány alapja

4Mózes 13-14. fej., Pátriárkák és próféták, 387–394. o.

Isten felhője elvezette a népet az Általa megígért föld határához. Ez lesz az új otthonuk. Isten arra utasította Mózest, hogy küldjön el abba az országba tizenkét férfit, akik visszatérve elmondják, mit láttak és tapasztaltak. Józsué és Káleb is köztük volt. Ez hatalmas kaland lesz! Szét kellett nézzenek az egész országban, és mindent alaposan megfigyelniük fent, lent, mindenhol. Gyorsan, gyorsan… Indulniuk kell! (Ujjainkkal lépegessünk a lapon.) A tizenkét férfi összecsomagolt, és elindultak. Mentek, mentek, mentek… nézelődtek, nézelődtek, nézelődtek… Szemük tágra nyílt, még a szájuk is tátva maradt a csodálkozástól. (Mutassunk csodálkozó arcot.) Minden csodálatos volt. A fű zsenge, zöld, a mezők aranylottak az érő gabonától. Mindenhol gazdag, fekete talaj volt, árnyas, lombos fák levelei susogtak az enyhe szélben. A folyókban és patakokban buzgott, csobogott a víz. Hatalmas, bíborlila, lédús, ízletes szőlő termett azon a vidéken. Az emberek siettek vissza, hogy beszámoljanak Mózesnek. Az ország fent is, lent is csodálatos volt. Elhozták megmutatni a hatalmas szőlőgerezdeket. De… volt egy kis gond! A városok is nagyok voltak, erős falakkal és magas kapukkal körülvéve. (Emeljük magasra karunkat.) Az emberek is hatalmasok voltak, és erős katonákból álló hadseregük volt. Egyesek nagyon megrémültek, féltek bemenni az Ígéret Földjére. Józsué és Káleb azonban nem félt. Isten megígérte, hogy ez lesz az ő otthonuk. Bíztak benne, hogy Ő biztonságban megőrzi őket, és a népet is erre buzdították: „Nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. (…) Ne féljetek tőlük!” (4Mózes 14:8,9) Vajon kire hallgat a nép? A tíz rémült kémre, vagy a bátor Józsuéra és Kálebre? Ó, nem! Az emberek azokra hallgattak, akik megijedtek. Nem bíztak Isten segítségében, és Ő visszafordította felhőjét a sivatagba. Még egy darabig ott kellett lakniuk. Isten meg fogja tanítani nekik, hogy jobban bízzanak Benne. Isten nagyon örült, hogy Józsué és Káleb még akkor is bízott Benne, amikor a többiek nem. Isten nekünk is jó dolgokat szán. Szeretné, ha mindenben Benne bíznánk. (Mondjuk együtt) Köszönjük, Istenünk! Szeretnénk mindig Benned bízni!

Alkossunk!

Természeti tárgyakból készítsünk kollázst arról, hogyan képzeljük el az Ígéret Földjét. Fűből alkossunk mezőket, réteket, kéregdarabokból és levelekből pedig fákat. Isten jó dolgokkal ajándékozza meg népét. Nekünk is jó dolgokat szeretne adni. Bízhatunk Benne.

Fedezzünk fel!

Adjunk a gyermeknek valami egyszerű ételt: kekszet, üres kenyeret, sima rizst, majd kínáljuk kockákra vágott gyümölccsel. Beszélgessünk arról, mennyire ízletes lett volna, ha az izraeliták is ehettek volna gyümölcsöt. Nagyon szerették volna. Micsoda finom étel! Mondjuk el, hogy két embernek kellett a vállán cipelnie egyetlen hatalmas szőlőfürtöt.

Kutassunk!

Sétáljunk a ház körül, és keressünk öt dolgot, amelyeket Isten ajándékozott a családunknak (pl. étel, ivóvíz, ruhák, stb.). A mi Istenünk jó dolgokat ad nekünk. A családi áhítat alkalmával köszönjük meg ezt a sok jót.

Kapcsolódjunk!

Játsszunk bújócskát. Mondjuk el a gyermeknek, hogy a tizenkét férfi mennyire csendben és óvatosan kellett kikémlelje az Ígéret Földjét. Zárjuk a játékot egy meglepetés gyümölcsnasival.

Imádkozzunk!

Beszélgessünk arról, mennyire szeretnénk Józsuéhoz és Kálebhez hasonlítani. Mi szeretnénk bízni Istenben. Kérjük Istent, hogy segítsen ma Benne bízni.

Nem elképesztő, hogy a tizenkét kém ugyanazt tapasztalta az Ígéret Földjén, mégis annyira különböző válaszreakcióik voltak a látottakról? Ketten reményteljesen, lelkesen indultak az előttük álló kalandra. Úgy döntöttek, elhiszik, hogy Isten betartja ígéretét. A többi tíz a lehetetlenre összpontosított, ezért szívük megtelt kétellyel és rosszkedvvel. „Hitetlenségükkel korlátozták Isten hatalmát, és nem bíztak többé abban a kézben, amely mindeddig biztonságban vezérelte őket.” (Pátriárkák és próféták, 388. o.) Nem mindig könnyű csak a jóra gondolni. Előfordul, hogy mélypontra kerülünk. Lehet a házasságunkban, gyermekeinkkel, egészségünkkel, anyagi helyzetünkkel vagy munkahelyünkkel adódnak gondok, amelyek sokszor pont olyan óriásoknak tűnnek, mint amelyekről a kémek beszámoltak. Isten azonban mindig vezet, és soha nem hagy egyedül. Benne bízva haladunk előre. Isten csodálatos dolgokat tervezett számunkra, amelyeket fel sem foghatunk. Nem szeretné, ha Sátán akadályai tévútra vezetnének. Bízzunk az Ő irányításában, és adjuk át Neki minden „óriás” gondunkat. Józsué és Káleb biztosították a népet: „Mivelünk velünk van az Úr. Azért ne féljetek tőlük!” (4Mózes 14:9) Ezen a héten építsd hitedet azzal, hogy másoknak is elmondod (különösen gyermekeidnek), milyen jó dolgokat tett és tesz Isten életünkben. Józsuéhoz és Kálebhez hasonlóan terjesszünk pozitív, hívő, és reményteljes üzeneteket.